Napi gondolatok

Nem törődsz velünk?

Mk 4,35-41
Jézusnak az emberi oldalát látjuk megnyilvánulni a mai evangélium elején: elfáradt, olyannyira, hogy a tanítványoknak kellett őt feltámogatniuk, ha nem épp felcipelniük a bárkába. Nem világos, hogy mit jelent ez a kijelentés, hogy magukkal vitték úgy, ahogy volt, mégis sejthető, hogy nem volt valami kiváló formában, de megértők voltak véle szemben a tanítványok.
Mikor azonban önmagukat látták veszélyben, már azt a Jézust akarták felébreszteni, akinek hatalma van megszabadítani őket. Nem törődsz, hogy elveszünk?
Mikor bajban vagyunk, ha nem is fogalmazzuk meg, ott bujkál a mi lelkünk mélyén is a szemrehányás: nem törődsz azzal, hogy bajban vagyok?
Azt a hitet, bizalmat kérem, mely képessé tesz arra, hogy Jézussal együtt merjek pihenni a legnagyobb vihar közepette is.

2022-01-29

______________________________

Vajon igaz?

Mk 4,26-34
Vajon igaz, hogy mi, akármilyen jelentéktelennek tűnünk, olyanok vagyunk, mint a búzaszem, vagy a kis mustármag, melyben elképzelhetetlen erő rejlik a jóra? Vajon igaz, hogy az a szép, és jó, melyet tervezek, része egy hatalmas tervnek, melyet rajtunk keresztül Isten szövöget? Ha igaz, akkor Isten országa épülésének vagyunk a tanúi, és ezt nem tudják meggátolni azok az események sem, amelyek nem illenek bele ebbe a tervbe.

2022-01-28

______________________________

Világítsunk és bocsássunk meg

Mk 4,21-25
Jézus két dologra szólít fel a mai evangéliumban.
Először is, hogy világítsunk, mint a lámpa, hisz nem azért kaptuk a fényt Jézustól, hogy magunkba zárjuk, hanem, hogy világítsunk másoknak. Ha látható rajtunk az öröm azokért a kegyelmekért, melyekben részesültünk, már hirdetjük is a puszta létünkkel az evangéliumot.
Másodszor pedig mértékről beszél, mégpedig a szeretet mértékéről, amely túl tud lépni a másik feletti ítélkezésen, és bőségesen tudja osztogatni a megbocsátást, tudva, hogy neki is bőven van, amit mások megbocsássanak.

2022-01-27

______________________________

Szent Timóteus és Szent Titusz

Lk 10,1-9
Mikor azt halljuk, hogy Jézus szétküldte a 72 tanítványt, úgy érezhetjük, hogy azok számunkra ismeretlen emberek voltak, akiket bizony Jézus nehéz feladat elé állított. Jézus érkezésére kellett felkészíteniük az embereket, de semmi védelmet, semmi tartalékot nem biztosíthattak maguknak. Szegények! Pedig ma mi vagyunk Jézusnak ezek a tanítványai. Nem az a feladatunk, hogy prédikációkat tartsunk az embereknek, hanem, hogy átadjuk nekik azt a békességet, melyet Jézustól kaptunk. Békességet nem akkor érzünk, amikor senki nem bánt, hanem, amikor azt tesszük, azt mondjuk, amit helyesnek gondolunk, és úgy véljük, hogy Isten is így gondolja. Nincs bennünk béke, ha mindenkire rá akarjuk kényszeríteni az igazunkat, de akkor sincs, ha gyáván hallgatunk, és nem teszünk semmit, mikor helytelenül viselkednek a körülöttünk lévők. Hozzájuk küld Jézus, és azt kéri, hogy szelíden, békésen, de határozotton közöljük vélük Jézus üzenetét.

2022-01-26

______________________________

Pálforduló

Mk 16,15-18
A mai nappal zárul a keresztények egységéért folytatott ima-nyolcad. A mai ünneppel az Egyház azt akarja kiemelni, hogy nincs más út az egység megvalósítására, mint a megtérés. Ha mindnyájan megtérünk, helyreáll a szakadás a keresztények között, és közöttünk is létrejön a testvéri közösség, amelyre vágyunk.
Az evangéliumban az apostolok misszióba küldését hallhattuk. Feladatuk Jézust megismertetni mindenkivel. A jelek, melyek a munkájukat kísérik jelzik, hogy Jézus nem csak egy múltbeli személy, hanem most is jelen van, és általunk küzd minden rossz ellen, amely tönkreteszi az emberek boldogságát.
Minket is hív Jézus a megtérésre, és küld, hogy a remény jelei legyünk testvéreink számára.

2022-01-25

______________________________

Rosszal jót tenni

Mk 3,22-30
Nehezükre esik az írástudóknak megérteni, hogy kicsoda Jézus. Annyira bizalmatlanok Jézussal szemben, hogy azt gondolják, hogy a gonosz lelkek segítségével tesz jót. Belzebub pogány istenség volt, akihez egyes zsidók is folyamodtak gyógyulásért, ezért gondolták ezek az írástudók, hogy Jézus véle szövetkezve gyógyít. Jézus a logikus gondolkodást hívja segítségül: rosszal nem lehet jót tenni. Ma azt mondanánk, hogy a cél nem szentesíti az eszközt.
Mi sem ismerjük eléggé Jézust, ha kényszerítéssel, bosszúállással, megleckéztetéssel akarunk valakit a jóra késztetni.

2022-01-24

______________________________

Évközi 3. vasárnap

Szent Lukács evangélista egy komoly ember volt, aki gondosan utánanézett mindennek mikor megírta az evangéliumát. Nem meséket írt le, nem akart senkit félrevezetni, manipulálni vagy becsapni. Az ő mestere, Szent Pál felkérte, hogy írjon Jézusról olyanok számára akik nem zsidó származásúak, ezért sok mindent nem értenek meg abból, amit Szent Márk, vagy Szent Máté már leírt. Csakhogy Lukács sosem látta Jézust életében, mint ahogy mi sem, éppen ezért amint hallottuk, mások elbeszélései alapján írta meg evangéliumát. Gondosan utánanézett az eseményeknek, meghallgatta a tanúkat, elolvasta a már létező írásokat, és kiválogatta azokat, amelyek megbízhatók voltak, ellenőrizte az információkat. Sokat dolgozott, mert tudatában volt annak, hogy a hit komoly dolog, ezért a hittel kapcsolatos ismereteket nem szabad felszínesen kezelni. Minden képességét, az értelmét, a szorgalmát, az idejét arra szánta hogy átadja nekünk a Jézusról szóló tanítást.
Ma mindenféle katasztrófákat jövendölnek nekünk, a jelenleginél veszélyesebb járványt, háborút, gazdasági krízist. És már az egyház tagjairól is mindenféle rossz hírt hallunk. Sokszor botránkozunk egyes keresztényeknek, sőt egyes papoknak a viselkedésén. Ezek a félelmetes hírek mérgezik a lelkünket, már azt sem tudjuk kinek higgyünk. Ilyenkor jól jönnek Szent Lukács szavai, aki arra biztat hogy térjünk vissza a forrásokhoz, Isten szavához. Térjünk vissza Krisztushoz, az ő szavára építsük az életünket, a hitünket.
Hasonló helyzetben voltak a zsidók, amikor visszatértek hazájukba a babiloni fogságból. Látva a lerombolt várost, és tapasztalva sok honfitársuk jellemtelenségét, elveszítették a reményt. Úgy érezték, hogy nem érdemes újra felépíteni Jeruzsálemet, a fővárosukat, mert nincs kinek és nincs kikkel. És akkor Ezdrás összegyűjtötte a népet, és elővette a Tórát, Mózes írásait, a zsidók szent könyvét, és kezdte olvasni nekik. És az emberek lelkesen fogadták. Hallva Isten szavait, új reménnyel telt el a lelkük: ha az emberek gyengék, bűnösök is, Isten nem feledkezett meg rólunk, most is szeret minket.
Ilyen számunkra ez a mai vasárnap is. Ferenc pápa kezdeményezésére, a mai vasárnap az Isteni Ige Vasárnapja. Isten ma szól hozzánk, és útmutatást nyújt, bizonytalanságaink közepette bátorít minket. Elmúlt a győzedelmes egyház ideje, amikor a püspökök és papok irányították, nemcsak a liturgiát, hanem a társadalom életét is. Egy kicsiny nyáj maradtunk, de az evangélium ereje megmaradt, és betölti a mi szíveinket örömmel és bizakodással. Belőle megtudjuk, hogy hova menjünk, mit tegyünk, és hogyan éljünk.
Szent Lukács elbeszéli a mai evangéliumban Jézus első nyilvános fellépését. Ebből megtudtuk, hogy Jézus rendszeresen járt a többi emberrel együtt minden héten a zsinagógába. Vannak, akik nem jönnek el vasárnap a templomba, mert azt mondják, hogy ők otthon is tudnak imádkozni, nincs szükségük ezeknek az öreg mamáknak a társaságára. Talán nekünk is eszünkbe jut, hogy hasznosabb időtöltést találhatnánk magunknak, mint azt, hogy vasárnaponként eljöjjünk a templomba és részt vegyünk ezen az unalmas szentmisén, ezekkel az egyszerű emberekkel együtt. Jézus nem mondta: én Isten fia vagyok, nekem nincs szükségem arra, hogy eljárjak a többiekkel együtt imádkozni, mert én szoros kapcsolatban vagyok az Atyával. Isten azt akarja, hogy az ő gyermekei nem csak Véle legyenek szeretetkapcsolatban, hanem egymással is. Ezért tartotta fontosnak Jézus, hogy a többiekkel együtt részt vegyen a zsinagógában a közös imákon. Fontos szerepe van a mi életünkben is annak, amikor közösen hallgatjuk Isten szavát.
Jézus a zsinagógában jelentkezett, hogy felolvas a Bibliából, és beszédet is tart. Felolvasta az Izajás tekercsből Isten üzenetét, becsukta a tekercset és elkezdett beszélni. Izajás ezeket a szavakat a fogságban lévő néphez intézte, mert el voltak keseredve, elveszítették a reményt. Isten azért küldte prófétáját, hogy bátorítsa a népet. Egy olyan világban, ahol mindenki csak rossz hírt hozott, Izajás Isten jó hírét közölte az emberekkel, azt, hogy Isten ki fogja szabadítani az ő népét.
Jézus tehát, miután felolvasta Izajás szavait, nem szokásos magyarázatokat fűzött a szentírási részhez, miként a rabbik szokták, hanem arra hívta fel a figyelmüket a hallgatóinak, hogy az, amiről Izajás próféta írt, ebben a pillanatban, itt megvalósult.
A szentmisében nekünk is felolvasnak általunk jól ismert szentírási részeket, és sokszor unottan végighallgatjuk. Jézus minket is figyelmeztet, hogy ezek a szavak nem csak régi eseményekről szólnak, hanem itt, és most Isten valamit nekünk akar üzenni általuk, ami kapcsolatban van a mi életünkkel. Ezért kérjük mindig a szentmise előtt Jézust, hogy nyissa meg a mi értelmünket is, hogy meg tudjuk érteni Isten üzenetét. Isten ma minket is szabaddá akar tenni, meg akar vigasztalni. Ma Isten itt van közöttünk, és ha meghalljuk szavát, rádöbbenünk arra, hogy szeret minket.

2022-01-23

______________________________

Évközi 2. vasárnap

Elfogyott a bor. Gyakran tapasztaljuk mi is, a magunk életében, hogy elfogy a mi életünknek az öröme, a bora. Most van amire fogni: azért nem tudunk örülni az életnek, mert járvány van. Most már nem is félünk annyira a vírustól, de elbizonytalanodtunk. Élünk egyik napról a másikra, de nem tudjuk hogy mi vár ránk. Igazából nem a vírus rabolta el tőlünk az élet örömét, hanem csak segített rádöbbenni arra, hogy nem találtuk meg a mi életünknek az értelmét, a célját. Lelkesen indultunk neki az életnek valamikor, bizakodók voltunk, hittük, hogy nekünk sikerülni fog szépen élni az életünket, boldog lenni, és egyszer csak azt vettük észre, hogy elfogyott a lelkesedés, nem érezzük már az örömet, nem tűnik szépnek az élet, elfogyott a bor. Egy szenvedés, egy sikertelenség, egy rossz tapasztalat, rádöbbentettek arra, hogy valami fontos hiányzik az életünkből. A boldogság, az öröm. Lehet, hogy eddig sem voltunk boldogok, eddig is csak reméltünk abban, hogy ha becsületesen dolgozunk, ha a kötelességeinket teljesítjük mindenkivel szemben, ha igyekszünk jó viszonyban lenni mindenkivel, akkor boldogok leszünk. És most rádöbbenünk arra, hogy ez nem így működik.
Nehéz elképzelni egy ünneplést bor nélkül, de még ha van is ilyen, öröm nélkül nincs ünneplés. Ha hiányzik a bor, hiányzik az életkedv, nem tudjuk mit ünnepeljünk, nincs is kedvünk ünnepelni, és akkor minden szürke, fárasztó, idegesítő, és növekszik közöttünk a harag, az agresszivitás, a depresszió, áldozatoknak érezzük magunkat, mert hiányzik a bor a mi életünkből, hiányzik a bor a mi Egyházunkból, hiányzik a bor a mi társadalmunkból.
Most az új év kezdetén Szent János evangéliuma egy furcsa csodát mesél el, Jézus első csodáját, melyben a poshadt vízből ízletes bor lesz. Furcsa ez az egész történet. Egy menyegzőről van szó, amelyben semmi szerepe nincs sem a menyasszonynak, sem a vőlegénynek. Mintha ott se lennének. A főszereplők Jézus anyja, Jézus és a szolgák. Aztán ott van a hat hatalmas kőkorsó. Ilyen kőkorsókat senki nem tartott a házában, de ilyenek voltak a jeruzsálemi templom bejáratánál, és a tisztulási szertartásokhoz voltak szükségesek.
Úgy tűnik tehát, hogy nem egy akármilyen menyegzőről van itt szó, hanem Isten, a vőlegény, és népe, a menyasszony menyegzőjéről. Ebből a kapcsolatból fogyott ki az öröm bora. A hat kőkorsó nagyon szépen jelképezi a vallásosságukat (a hatos szám a tökéletlenséget jelenti). Állandóan tisztálkodniuk kell, mert folyton vétkeznek, mégis állandóan félnek, hogy Isten megbünteti őket. Nem örömmel gondolnak Istenre, hanem félelemmel. Ezért imáik tele vannak szorongással, szomorúsággal. Sokszor ilyen a mi vallásos életünk is. Fáradtan, kötelességből imádkozunk, részt veszünk a szentmisén, nem remélünk semmi változást. Megkövesedett a hitünk, hiányzik belőle az öröm.
Ki vette észre hogy hiányzik a bor? Az édesanya. Ő Mária, a mi égi édesanyánk, de jelképezi az Egyházunkat is, melyet a Szentlélek vezérel, hogy felismerje, hol van leginkább szükség Jézus közbelépésére, mi az, ami leginkább veszélyezteti az emberek örömét. Ő az, aki szól Jézusnak. Ő kéri Jézus segítségét számunkra.
Mit mond Jézus anyja a szolgáknak? Tegyétek meg, amit mond. És nekünk is ezt mondja az Egyház. Ne azon szomorkodjatok, hogy nektek milyen rossz sorsotok van, milyen nehéz keresztet kell hordoznotok. Ne törődjetek bele abba, hogy nem tudtok örülni. Ne várjátok, hogy valaki megoldja a problémáitokat, hogy egy jobb világ jöjjön, hanem tegyétek, amit Jézus mond. Mert az öröm nem cél, hanem következmény. Attól, hogy örülni akarunk, nem fogunk örülni. Hiába határozzuk el, hogy ezután örülünk. Kell valami, ami kiváltja bennünk az öröm érzését. S ez nem más, mint a szeretet. Mikor szeretünk, és szeretve vagyunk, akkor tudunk örülni, akkor vagyunk boldogak. Mit tehetünk ennek érdekében? Tegyünk meg, amit Jézus mond: töltsük meg vízzel a kőkorsóinkat, vagyis azzal, ami rendelkezésünkre áll, azzal fejezzük ki testvéreink iránt, hogy szeretni akarjuk őket. És tesszük ezt bízva Jézus szavaiban.
Új lelkesedés töltötte el a menyegző résztvevőit, mindenki ismét vidáman ünnepelt. A násznagy gratulált a vőlegénynek a finom borért. Mi is gratulálunk Krisztusnak, aki visszaadta lelkünk örömét. Jézus első csodája megismétlődött az én életemben és a te életedben, és megismétlődik újra és újra, ha megtesszük, amit Jézus kér tőlünk.

2022-01-16

______________________________

Mit lát Jézus?

Mk 2,13-17
Jézus körül tömeg tolongott, de ő meglátta közöttük Lévit, és meghívta, hogy kövesse őt. Mit látott Léviben Jézus mélyreható tekintete? Egy bűnöst, aki az anyagiak fogságában sínylődik, aki a pénzért vállalta azt is, hogy lenézik, hogy hátat fordítsanak neki. De azt az embert is látta, aki éhezik a szeretetre. Lévi életében először találkozott valakivel, aki őt igazán ismeri.
Kövess engem - nem parancs ez, nem ígéret. Akkor leszel az, aki lelked mélyén vagy, ha követsz engem.
Nekem is szükségem van Isten irgalmas tekintetére, aki jobban bízik az én jóságomban, mint én önmagamban.

2022-01-15

______________________________

Közösség

Mk 2,1-12
Jézus visszatért Kafarnaumba, Péter házába, amely most már a Jézus tanítványainak a háza is lett. Amint az emberek ezt meg tudták, tömegestül tódultak a ház elé, gyógyulást keresve. Ezek közül ma is kitűnik egy béna esete. Őt egy csoport vitte Jézus elé. Közösségileg akartak segíteni rajta. És nem akárhogy. Nem hátráltak meg a nehézségek előtt. Képesek voltak felbontani a ház tetejét is, csak hogy eljussanak Jézushoz. Az ő hitük késztette Jézust arra, hogy megbocsássa ennek a béna embernek a bűneit. Testi gyógyulást kerestek, de Jézus szinte türelmetlenül próbálja megértetni, hogy a testi gyógyulás csak jele a sokkal fontosabb gyógyulásnak, a megváltásnak, amely kezdetét vette ebben az emberben. És ezt a béna ember Jézusnak, de barátainak is köszönhette, akik Jézushoz vitték.
Isten nekem is közösséget adott. Néha gyenge a hitem, de testvéreim hitel segíteni fog visszatalálni Jézushoz.

2022-01-14

______________________________