Napi gondolatok

Éberek legyünk

Mt 24,42-51
Máté evangéliumának a vége felé az evangélista az éberségre szólít fel bennünket. Ahelyett, hogy igyekezne befejezni a mondanivalóját, új kezdete próbál ráhangolni. A mi feladatunk, hogy folytassuk Jézus cselekedeteinek az elbeszélését. Ezért kell ébernek lennünk, hogy felismerjük az érkezését, a mûködését.

2021-08-26

______________________________

Évközi 21. vasárnap

Napjainkban nagyon sok bírálat éri az egyházat. Sokan csalódottan hátat fordítanak az egyháznak, mások szomorúan állapítják meg, hogy egyre rosszabb a helyzet, egyre kevesebben gyakorolják a hitüket, a fiatalok nagy része már nem jár templomba, a papok már nem olyan jók mint a régiek voltak. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az egyháznak jobban kellene alkalmazkodnia a mai emberek életéhez, és a tanítását is a mai emberek véleményéhez kellene igazítania. A mai evangélium segítséget nyújt, hogy tisztábban lássuk az egyház helyzetét, és azt, hogy mi a tennivalónk ebben a krízishelyzetben.
Kafarnaumban valami hasonló történt, mint ami ma történik az egyházban. Jézus a tanítványainak beszélt, azoknak, akik elhatározták hogy követik õt. Most azonban ezek rádöbbentek, hogy nem olyan Jézus, mint amilyennek õk gondolták. Amikor Jézus tanítványai lettek, azt remélték, hogy Jézus segítségével sikereket fognak elérni, fontos beosztásokat fognak kapni, meg fognak gazdagodni. Most azonban megértették, hogy Jézus ilyesmit nem ígér, ellenkezõleg, tõlük kéri, hogy az életüket odaadják. Nem fognak mások fölött uralkodni, hanem másoknak kellene szolgálniuk. Túl kemények voltak számukra a Jézus szavai, és sokan otthagyták Jézust.
Kérdezzük meg önmagunktól, hogy mi megtapasztaltuk-e Jézus szavainak a keménységét? Amikor Jézushoz csatlakoztunk, mire számítottunk? Hogy majd el kell mondanunk néhány imádságot, részt kell vennünk néhány unalmas szentmisén, de ennek fejében Isten megvéd a bajoktól, segítségünkre jön a nehéz helyzetekben? Mit érzel, mit gondolsz, amikor a szentáldozásban magadhoz veszed Krisztus testét? Azt, hogy édes, Jézussal együtt lenni? Megérted, hogy amikor Jézust magunkhoz vesszük, arra vállalkozunk, hogy hozzá hasonlóan, mi is az életünket testvéreinkért áldozzunk? Mert ha ezt megértjük, akkor mi is érezzük Jézus szavainak a keménységét, úgy érezzük, hogy túl sokat kér. Ha nem érezzük Jézus szavainak a keménységét, nem értettük meg, mit jelent szentáldozáshoz járulni.
Jézus nem csodálkozott azon, hogy még a tanítványai is elutasítják a szavait, mert a saját bõrén tapasztalta, hogy milyen nehéz önmagát háttérbe szorítani, és mások javán dolgozni, áldozatot hozni azért hogy a másiknak jó legyen. Ezért tudja Jézus megérteni, hogy számunkra sem könnyû az õ követése. De annak ellenére, hogy megért minket, nem csökkenti az elvárásait. Azt mondja a tanítványainak: ha ez nehéznek tûnik számotokra, most, mikor az én életemben látjátok, hogy ez lehetséges, mennyivel inkább nehéznek fog tûnni akkor, mikor visszatérek az Atyához, és nem láttok engem. Azt is elmondja Jézus, hogy hogyan lehet megvalósítani azt az önfeláldozó szeretetet, melyre tanít bennünket. A Lélekre kell hallgatni, és nem a testre. A test az emberi természetet jelenti, és ez nem fog segíteni abban, hogy Jézust kövessük, mert azt követeli tõlünk, hogy a magunk érdekeit keressük, magunkra vigyázzunk, és ne törõdjünk másokkal. A Szentlélek tanít meg bennünket arra, hogy Jézus tanítása szerint tudjunk dönteni, cselekedni.
Jézus azt is tudja, hogy nem minden tanítványa meri önmagát rábízni teljesen. Példaként Júdást említi, aki bennünket is jelképez, amikor úgy teszünk, mintha Jézus tanítványai lennénk, de igazából nem akarunk hozzá hasonlóan ajándékok lenni testvéreink számára.
És sokan a tanítványai közül, miután megértették, hogy mit vár el tõlük Jézus, többé nem akartak tanítványai lenni. Ez történik ma is. Sokan a keresztények közül, miután megértették, hogy Jézus nem hajlandó az õ kívánságaikat teljesíteni, hátat fordítanak neki. Nem látják érdemesnek keresztény életet élni, ha ebbõl semmi hasznuk nem származik.
És Jézus a 12 apostolhoz fordul: ti is el akartok menni? Nincs szükség magyarázkodásra, elérkezett a döntés pillanata. Szeretik-e eléggé Jézust, és bíznak-e annyira benne, hogy a szavára hallgatva készek legyenek szeretetbõl odaadni az életüket, vagy pedig õk is elmennek? Minket is megkérdez Jézus, látva, hogy egyre többen hátat fordítanak az egyháznak: ti is el akartok menni? Nem vagyunk hõsök, nem vagyunk bûntelenek, de szeretjük Jézust, és bízunk abban, hogy akkor leszünk igazán boldogok, ha rá hallgatunk, és tõle tanulunk meg szeretni.

Biserica este supusã multor critici în aceste zile. Mulți oameni sunt dezamãgiți și întorc spatele bisericii, alții sunt triști sã vadã cã situația se înrãutãțește, tot mai puțini oameni își practicã credința, majoritatea tinerilor nu mai merg la bisericã, preoții nu mai sunt la fel de buni ca altãdatã. Unii oameni cred cã Biserica ar trebui sã se adapteze mai mult la viața oamenilor de astãzi și sã-și adapteze învãțãtura la opiniile oamenilor de astãzi. Evanghelia de astãzi ne ajutã sã vedem mai clar situația Bisericii și ce trebuie sã facem în aceastã perioadã de crizã.
În Cafarnaum s-a întâmplat ceva asemãnãtor cu ceea ce se întâmplã astãzi în bisericã. Isus se adresa discipolilor sãi, cei care au decis sã îl urmeze. Dar acum și-au dat seama cã Isus nu este ceea ce credeau ei cã este. Când au devenit discipoli ai lui Isus, au sperat cã, cu ajutorul lui Isus, vor avea succes, vor obține poziții importante, se vor îmbogãți. Dar acum au înțeles cã Isus nu le-a promis astfel de lucruri, ci le-a cerut sã-și dea viața. Ei nu vor domni peste alții, ci vor trebui sã-i slujeascã pe alții. Cuvintele lui Isus au fost prea dure pentru ei și mulți L-au pãrãsit pe Isus.
Sã ne întrebãm: am experimentat și noi asprimea cuvintelor lui Isus? Când ne-am alãturat lui Isus, la ce ne așteptam? Cã ar trebui sã spunem câteva rugãciuni, sã participãm la câteva slujbe plictisitoare, dar în schimb Dumnezeu ne va proteja de necazuri, ne va ajuta în situații dificile? Ce simțiți, ce gândiți atunci când luați trupul lui Cristos în Sfânta Împãrtãșanie? Cã este dulce sã fii cu Isus? Înțelegeți cã atunci când îl luãm pe Isus, ne angajãm sã ne sacrificãm viața pentru frații și surorile noastre, așa cum a fãcut și El? Pentru cã atunci când înțelegem acest lucru, simțim și noi duritatea cuvintelor lui Isus, simțim cã cere prea mult. Dacã nu simțim duritatea cuvintelor lui Isus, nu am înțeles ce înseamnã sã ne unim cu Isus în Sfânta Împãrtãșanie.
Isus nu a fost surprins cã pânã și discipolii sãi i-au respins cuvintele, pentru cã el a experimentat pe propria piele cât de greu este sã te pui pe tine însuți pe plan secundar și sã lucrezi pentru binele altora, sã te sacrifici pentru binele altora. De aceea, Isus poate înțelege cã nici pentru noi nu este ușor sã îl urmãm. Dar, chiar dacã ne înțelege, nu-și reduce așteptãrile. El le spune ucenicilor sãi: dacã acum vi se pare greu, când vedeți în viața mea cã este posibil, cu atât mai greu vã va pãrea când mã voi întoarce la Tatãl și nu mã veți mai vedea. Isus ne spune, de asemenea, cum sã realizãm iubirea, cum sã ne oferim pe noi înșine. Trebuie sã ascultãm de Duhul și nu de carne. Carnea este natura umanã și nu ne va ajuta sã Îl urmãm pe Isus, deoarece ne cere sã avem grijã de propriile interese, sã ne ocupãm de noi înșine și nu sã ne îngrijim de alții. Duhul Sfânt ne învațã sã fim capabili sã decidem și sã acționãm conform învãțãturii lui Isus.
Isus știe, de asemenea, cã nu toți discipolii sãi îndrãznesc sã i se încredințeze complet. El dã exemplul lui Iuda, care ne simbolizeazã și pe noi, atunci când ne prefacem cã suntem ucenicii lui Isus, dar nu vrem cu adevãrat sã fim daruri pentru frații și surorile noastre ca el.
Și mulți dintre discipolii sãi, odatã ce au înțeles ce aștepta Isus de la ei, nu au mai vrut sã fie discipolii sãi. Acest lucru se întâmplã și astãzi. Mulți creștini, dupã ce și-au dat seama cã Isus nu este dispus sã le facã pe plac, îi întorc spatele. Ei nu vãd niciun rost în a trãi viața creștinã dacã nu au nimic de câștigat din ea.
Și Isus se întoarce cãtre cei 12 apostoli. Nu mai e nevoie de explicații, a venit momentul deciziei. Îl iubesc ei pe Isus îndeajuns de mult și au suficientã încredere în El pentru a asculta cuvântul Lui și a fi gata sã-și dea viața din dragoste, sau vor pleca și ei? Isus ne întreabã și pe noi, vãzând cã tot mai mulți oameni întorc spatele Bisericii: vrei sã pleci și tu? Nu suntem eroi, nu suntem fãrã pãcat, dar îl iubim pe Isus și avem încredere cã vom fi cu adevãrat fericiți doar dacã îl ascultãm și învãțãm sã iubim de la el.

2021-08-22

______________________________

Mindent

Mt 19,16-22
Az Isten országába jutáshoz nem elég megtartani a Tízparancsolatot. Jézus azt kéri az evangéliumban, hogy tegyünk meg még egy lépést ezen felül: a szeretet gyakorlását azokkal szemben, akik erre rászorulnak.
Jézus önmagával ajándékozott meg minket. Tõlünk is ezt kéri, hogy önmagunkat, apró dolgokban, jelentéktelennek tûnõ helyzetekben oda ajándékozzuk.
Ettõl a gazdag embertõl sem azt kérte, hogy adjon valamit a szegényeknek, hanem, hogy mindenét adja oda.
Nehéz mindent odaadni, mert sok minden fontos számunkra. Csak akkor vagyunk erre képesek, ha Isten van az életünk középpontjában, és nem mi magunk.

2021-08-16

______________________________

Kézrátétel

Mt 19,13-15
A kézrátétel az Ószövetségben néha Isten áldását, de legtöbbször Isten büntetését, fenyítését jelentette. Jézus ezen változtatott. Megmutatta, hogy Isten nem büntet, hanem oltalmazza gyermekeit. Kézrététele nyomán sokan meggyógyultak.
A mai evangéliumban gyerekekre tette a kezét. Jézus különös módon szerette a gyermekeket, és azt kéri tõlünk, hogy legyünk hozzájuk hasonlókká. Nem kell vissza fejlõdnünk a gyermeki állapotba, de vissza kell nyernünk a nyitottságunkat, a képességet arra, hogy rácsodálkozzunk arra ami szép és jó, még ha nem is valami rendkívüli. Felismerni és örülni azoknak az apró csodáknak melyek a mindennapi életünkben történnek. Mikor testvérünk ránk mosolyog, mikor szeretettel szól hozzánk, Jézus ott van közöttünk, rajtunk van a keze.

2021-08-14

______________________________

Ami összeköt

Mt 19,3-12
Jézust arról kérdezték a farizeusok, hogy mikor szabad elválni a házastársaknak egymástól. Jézus azonban nem válaszol a kérdésre, hanem arról a szeretetrõl kezd beszélni nekik, melyet Isten ültetett az emberek szívébe, amely összekapcsolja a házastársakat, egy testté teszi õket.
Az Egyház Krisztus teste, tagjait szintén a szeretet köti össze, melyet Isten ültetett belénk. Ne azt kérdezzük hát, hogy mikor van jogunk megharagudni testvérünkre, hátat fordítani neki, hanem térjünk vissza ahhoz, amit Isten akart, amikor egymás testvéreivé tett minket.

2021-08-13

______________________________

Megbocsátok

Mt 18,21-19,1
Jézus nem akar arra vonatkozó szabályt felállítani, hogy hányszor kell megbocsátani, de a megbocsátás feltétele annak, hogy Jézust követhessük. Jézus erre is példát adott nekünk, különösképpen a legsötétebb pillanatban. Mert nem olyan nehéz jókedvünkben megbocsátani, amikor jól érezzük magunkat azt mondani, hogy hát legyen, de nehéz akkor, amikor szenvedést okoznak nekünk.
A megbocsátás és az irgalmasság nélkül nem tud fennmaradni egy emberi közösség sem.
Megbocsátani nem elfelejtést jelent, hanem segítségnyújtást a testvéremnek, hogy megtapasztalva a megbocsátást a részemrõl, fel tudja ismerni a tévedését, és tanuljon belõle.
Csak akkor tudunk megbocsátani, ha meglátjuk a másikban a szépet, a jót, amit szeretni tudunk benne.
Nap, mint nap megbocsátva egymásnak, már most megtapasztaljuk az Isten Országát.

2021-08-12

______________________________

Szent Klára

1211 virágvasárnapján egy 18 éves lány elszökött otthonról és a Porciunkula kápolnához szaladt, ahol már várt rá Szent Ferenc és a többi kisebb testvér. Ott, erre a lányra ráadták a bûnbánók ruháját, levágták a haját, de tovább nem tudták mit kezdjenek vele. Õ nem azért menekült el otthonról, hogy belépjen egy már meglévõ apácakolostorba, hanem az evangélium szavai, amelyeket Szent Ferenc közvetített, magával ragadták, és úgy érezte, hogy Isten neki valamilyen feladatot ad. Csak fokozatosan lett világos számára, hogy neki és nõvéreinek a szegénységet adta ajándékba Istent. Ez a szegénység nem önkínzás volt. Ahogy õ maga írja Prágai Ágnesnek: „nincs bronzból a testünk, és nem vagyunk kemények mint a gránit, ezért mérsékelni kell önmagunkat az önmagunkhoz való szigorúságban.”
Klára szegénysége annak a kifejezése, hogy számára Krisztus a minden. Az életformánk más, mint az övé, de tanítása számunkra is érvényes és aktuális: semmi más kincsünk nincs ezen a világon, csak az Úr Jézus Krisztus.

2021-08-11

______________________________

Szent Lõrinc

Jn 12, 24-26
Jézus nem azt akarja mondani, hogy a halál által tudunk gyümölcsöt teremni. Igazából az új élet terem gyümölcsöt. Ezt tanította Jézus, és feltámadásával ezt bizonyította.
Minket is erre hív, a halál fölötti gyõzelemre, és a véle való új életre.
A mag nem meghal, hanem életet cserél. Már nem önmagával törõdik, hanem minden erejével arra irányul, hogy másokat megajándékozzon.
Szent Lõrinc példája is erre tanít, hogy az élet ajándék, melyet nem kell magunknak megõrizni, hanem oda kell ajándékozni. Jézus nem azt kéri, hogy meghaljunk, hanem hogy az életünket egy minõségibb, igazibb életre cseréljük, már most.

2021-08-10

______________________________

Évközi 19. vasárnap

Egyél, mert éhesen nem bírod ki a hosszú utat ami rád vár! Isten jól tudja, hogy számunkra is hosszú a megtérés útja, a belsõ szabadság, a szeretet meg tanulásának az útja.
Illés próféta vonszolja magát a pusztában. Fél Izebel királynõ bosszújától, végül elfárad és elkeseredik, meg akar halni. Elpárolgott a buzgósága, a beképzeltsége. Rádöbbent, hogy õ sem jobb mint mások. Istennek épp ilyen próféta van szüksége, nem egy kiszámíthatatlan, erõszakos hadvezére, hanem egy zarándokra, aki tudatában van a maga hiányosságainak.
Szükségünk van táplálékra, kenyérre, szeretetre, célra, hogy elõre tudjunk menni, hogy ne gyõzzön le a félelem, a bizonytalanság.
Krisztus maga ez a táplálék õ ad nekünk erõt. Az utat nekünk kell megtennünk, de nem egyedül. Jézus elkísér. Õ azt mondja, hogy egyedül õ képes csillapítani az éhségünket. Nem attól lakunk jól, hogy Állandóan dolgozunk, állandóan foglaltak vagyunk, azt gondolva, hogy ezzel teljesítjük a kötelességeinket, hanem attól hogy hiszünk abban akit az Atya küldött. Természetes, hogy a feladatainkat lelkiismeretesen igyekszünk végezni, de anélkül, hogy emiatt elhanyagolnánk a kapcsolatainkat azokkal, akiket szeretünk, közöttük Istennel.
Jézus arra szólít fel bennünket, hogy ne azért keressük Istent, mert érdekünk, mert Istentõl segítséget várunk, hanem azért, mert szeretjük, minden érdek nélkül. Ne alacsonyítsuk le a hitünket bizonyos vallásos cselekedetekre. Ne megszokásból, vagy kötelességbõl imádkozzunk, hanem fedezzük fel magunkban a vágyat, az éhséget, a szomjúságot arra a teljességre, amelyet egyedül Jézus tud betölteni, azt a végtelen hiányt, amit amit akkor is érzünk, amikor a legboldogabbak vagyunk: szép, jó, amit érzünk, de ennél nagyobb boldogságra vágyunk. És ezt egyedül Jézus tudja megadni nekünk.
A hallgatói, Jézus szavait hallva megdöbbentek. Miket beszél ez az ember? Õ képes betölteni a mi szívünk vágyait? Egy egyszerû ácsnak a fia? Mi is kételkedünk néha. Hogy tudna Jézus, aki kétezer évvel ezelõtt élt, ma iránytû lenni az életünk számára? Talán az Egyházon keresztül? Hogy higgyünk az Egyháznak, melyben annyi botrány történik?
És az emberek elkezdtek zúgolódni Jézus ellen. Hogy mondhat ilyesmit magáról, hogy csak akkor leszünk boldogok, ha rá hallgatunk, ha rá bízzuk magunkat? Kinek képzeli magát? Mi is hasonlóképp reagálnánk, ha valaki ilyesmit állítana önmagáról. Õk még nem tudták, hogy Jézusban maga Isten beszél velük. Mi azonban tudjuk, hogy amit Jézus kér tõlünk, azt maga Isten kéri, mégis zúgolódunk. Túl nehezet kér tõlünk. Nehéz számunkra szeretni azt, aki nem érdemli meg, megbocsátani, a másik javát fontosabbnak tartani a magunk életénél is. Erre mi nem vagyunk képesek.
Jézus azonban azt kéri, hogy ne a magunk félelmeire, gyengeségeire figyeljünk. Jobb, ha zúgolódás helyett a lelkünkben jelenlévõ végtelen utáni vágyunkra figyeljünk. Felismerjük, hogy mi igazából Istenre vágyunk. És õt nem találhatjuk máshol csak Jézus Krisztusnál. Ahogy õ mondja, senki más nem látta Istent csak õ. Én abban az Istenben hiszek, akit Jézus megmutat számomra.
Azt mondja nekünk Jézus, hogy aki hisz benne, annak örök élete van. Ez nem a jelenlegi földi életünknek unalmas meghosszabbítása a végtelenségig. Aki hisz Jézusban, az részesül az Isten életében. Olyan ez, mint amikor valaki olyan emberek közé kerül, akik õt nagyon szeretik, csak hogy itt maga Isten szeretetét is megtapasztalom azok szeretete mellett, akik fontosak számomra.
Nem azt mondja Jézus, hogy valamikor majd részünk lesz az örök életben, hanem már most elkezdõdött az örök életünk. Az örök élet nem jutalom a sok jóért amit életem során tettem, hanem jelen életem átalakulása. Képesek vagyunk már most arra a szeretetre, mellyel Isten szeret. Már most Isten Szemével tudom nézni a világot, a történelmet, az eseményeket, önmagamat. Már most egy igazabb életet tudok élni. De ehhez rá kell bíznom magamat és nem zúgolódni ellene, akkor sem, ha amit kér az nehéznek lehetetlennek tûnik. Felismerjük, hogy mennyire szeret minket Isten, és, bátorságot érzünk a változáshoz.
Most még a sivatagban vagyunk, és az oltáriszentség, amellyel táplálkozunk, segít átmenni a sivatagon, legyõzni a nehézségeket, segít szeretettel lenni testvéreink iránt. Így a vasárnapi szentmise számunkra szeretet-találkozás lesz, és annak tudatosítása, hogy úton vagyunk mindnyájan Isten felé.

Mãnâncã, pentru cã nu poți supraviețui cãlãtoriei lungi care te așteaptã dacã ești flãmând! Dumnezeu știe cã și pentru noi drumul spre convertire, drumul spre libertate interioarã, drumul spre a învãța sã iubim, este lung.
Profetul Ilie se târãște în pustiu. Temându-se de rãzbunarea reginei Izabela, în cele din urmã obosește și disperã, dorind sã moarã. Zelul sãu, îngâmfarea sa, s-au evaporat. Își dã seama cã nu este mai bun decât ceilalți. Dumnezeu are nevoie de un astfel de profet, nu de un lider de rãzboi imprevizibil și violent, ci de un pelerin conștient de propriile neajunsuri.
Avem nevoie de hranã, de pâine, de iubire, de scop, pentru a putea merge mai departe, pentru a nu fi copleșiți de fricã, de incertitudine.
Cristos însuși este hrana care ne dã putere. Trebuie sã facem aceastã cãlãtorie, dar nu singuri. Isus ne însoțește. El spune cã numai El ne poate satisface foamea. Nu muncind tot timpul, fiind mereu ocupați, crezând cã ne îndeplinim îndatoririle, ci crezând în cel pe care Tatãl ni l-a trimis, trãim bine. Este firesc sã încercãm sã ne îndeplinim îndatoririle cu conștiinciozitate, dar fãrã a neglija relațiile cu cei pe care îi iubim, printre care și Dumnezeu.
Isus ne invitã sã îl cãutãm pe Dumnezeu nu pentru cã suntem interesați, pentru cã așteptãm ca Dumnezeu sã ne ajute, ci pentru cã îl iubim, fãrã niciun interes. Sã nu ne reducem credința la anumite acte religioase. Sã nu ne rugãm din obișnuințã sau din datorie, ci sã descoperim în noi dorința, foamea, setea de plinãtatea pe care numai Isus o poate umple, lipsa infinitã pe care o simțim chiar și atunci când suntem cei mai fericiți: e frumos, e plãcut ceea ce simțim, dar tânjim dupã o fericire mai mare decât aceasta. Și numai Isus ne-o poate da.
Ascultãtorii sãi, auzind cuvintele lui Isus, au rãmas uimiți. Ce spune acest om? Poate el sã împlineascã dorințele inimilor noastre? Fiul unui simplu tâmplar? Și noi ne îndoim uneori. Cum poate Isus, care a trãit acum douã mii de ani, sã fie o busolã pentru viața noastrã de astãzi? Poate prin intermediul Bisericii? Cum putem crede în Bisericã, unde se întâmplã atâtea scandaluri?
Și oamenii au început sã cârteascã împotriva lui Isus. Cum poate sã spunã așa ceva despre el însuși, cã vom fi fericiți doar dacã îl ascultãm, dacã ne încredem în el? Cine se crede? Am reacționa în același mod dacã cineva ar spune un astfel de lucru despre el însuși. Ei nu știau încã cã, în Isus, Dumnezeu însuși le vorbea. Dar noi știm cã ceea ce ne cere Isus, ne cere însuși Dumnezeu, și totuși ne plângem. El cere prea mult de la noi. Ne este greu sã îi iubim pe cei care nu meritã, sã iertãm, sã punem binele altora înaintea propriei vieți. Noi nu suntem în mãsurã sã facem acest lucru.
Dar Isus ne cere sã nu ne concentrãm asupra propriilor noastre temeri și slãbiciuni. Este mai bine sã ne concentrãm pe dorința infinitã din sufletele noastre decât pe nemulțumirile noastre. Sã recunoaștem cã ceea ce dorim cu adevãrat este Dumnezeu. Și nu-l putem gãsi nicãieri altundeva decât în Isus Cristos. Dupã cum spune el, nimeni altcineva nu l-a vãzut pe Dumnezeu în afarã de el. Cred în Dumnezeul pe care mi-l aratã Isus.
Isus ne spune cã oricine crede în El are viațã veșnicã. Aceasta nu este o prelungire plictisitoare a vieții noastre pãmântești actuale la nesfârșit. Oricine crede în Isus are viața lui Dumnezeu. Este ca și cum te-ai afla printre oameni care te iubesc foarte mult, doar cã aici experimentezi dragostea lui Dumnezeu însuși, alãturi de dragostea celor care sunt importanți pentru tine.
Isus nu spune cã într-o zi vom avea parte de viața veșnicã, ci cã viața noastrã veșnicã a început deja. Viața veșnicã nu este o recompensã pentru tot binele pe care l-am fãcut în viațã, ci o transformare a vieții mele prezente. Noi suntem deja capabili de iubirea cu care iubește Dumnezeu. Pot deja sã privesc lumea, istoria, evenimentele, pe mine însumi cu ochii lui Dumnezeu. Deja pot trãi o viațã mai adevãratã. Dar pentru a face acest lucru trebuie sã am încredere în El și sã nu mã plâng împotriva Lui, chiar și atunci când ceea ce îmi cere pare imposibil. Recunoaștem cât de mult ne iubește Dumnezeu și avem curajul de a ne schimba.
Suntem încã în deșert, iar sacramentul euharistiei cu care ne hrãnim ne ajutã sã traversãm deșertul, sã depãșim dificultãțile, sã fim iubitori fațã de frații și surorile noastre. Așadar, liturghia de duminicã va fi pentru noi o întâlnire a celor care se iubesc cu iubire fraternã și o conștientizare a faptului cã suntem cu toții pe drumul spre Dumnezeu.

2021-08-08

______________________________

Elege van

Mt 17,14-20
A mai evangéliumban megmutatkozik Jézus emberi oldala. Megelégelte, hogy az emberek nem hisznek eléggé benne, hogy a tanítványok fontoskodnak, de nélküle.
Mennyire kemény tud lenni Jézus velünk szemben is, mikor gyenge hitünk ellenére nagyoknak akarunk látszani, és mennyire együtt érzõ a szenvedõ emberekkel szemben.
Persze, hogy kevés a hitünk, Uram! Csak most jöttél rá? Persze, hogy sok butaságot teszünk, azt gondolva, hogy téged tudunk helyettesíteni.
Tégy minket is hozzád hasonlókká Uram, a hitünk, a beléd vetett bizalmunk ne inogjon meg akkor sem, ha szenvedések, csalódások érnek, de együttérzõk, segítõkészek legyünk szenvedõ, nehézségekkel küzdõ embertársaink iránt.

2021-08-07

______________________________