Napi gondolatok

Nem csak a kezét tette rá

Jézus korában úgy tartották, hogy aki közelebb van Jeruzsálemhez, az szentebb, és aki távolabb van, az bûnösebb. Ez a vidék, amelyen Jézus jár a legbûnösebbnek számított, meg összevegyültek a pogányokkal. Jézus mégis épp ott kezdi hirdetni az örömhírt.
Elõfordul, hogy amikor hibázunk, vétkezünk, utána nehezebben vesszük rá magunkat az imádkozásra, nem szívesen vonulunk el Jézussal. Pedig olyankor sokkal inkább keres minket.
Jézusnak nem lenne szüksége arra, hogy összenyálazza ennek az embernek a fülét, meg a nyelvét, hogy meggyógyuljon. Elég lenne egy szava is. A nyál valami bensõségest jelent. Amikor megcsókolunk valakit, akkor adunk át a nyálunkból egy keveset. Jézus is valami hasonlót tesz. Amíg nem tudjuk szeretni azt, akin segíteni akarunk, addig hiába fáradozunk érte.
Jézus félrehívja ezt a süket-néma embert, és úgy gyógyítja meg. A farizeusok magatartásával áll ellentétben az õ magatartása. Õk a külsõségekre adtak, arra, ami látszik, hadd dicsérjék õket az emberek.. Jézus nem akarja, hogy tudjanak arról, amit tesz. Néhol meg is tiltja, hogy beszéljenek róla másoknak. Miért teszi? Mert az emberek félreértik. A testi gyógyulás csak jelképezi a megváltást. Nem csupán a betegségektõl akar megszabadítani Jézus, hanem meg akar váltani.
Minket is el akar hívni, hogy meghitt körülmények között találkozzon velünk, és önmagunkkal. Mi nem vagyunk süketek, sem némák, mégis szükségünk van Jézus gyógyító kegyelmére, hogy mi is megnyíljunk a testvérünk elõtt, az Úrral való találkozás elõtt.
Ezt a süketnémát oda vitték valakik Jézushoz, mint ahogy mi is egymást legalább imában Jézus elé akarjuk vinni.

2012-02-10

______________________________

Szavad jutalmaként

Szavad jutalmaként... Vajon melyik szava érintette meg ennyire Jézust, hogy bár el akarta utasítani ezt a pogány asszonyt, mégis meggyógyította a lányát? Jézus beszél a család gyermekeirõl és a kutyákról. Ami a gyermekeknek jár, azt nem szabad a kutyáknak adni. A zsidók szemléletében Isten õket kell, hogy szeresse, segítse, nem a pogányokat. Jézus is hasonló megkülönböztetést tesz, de számára az számít, hogy ki fogadja õt el Megváltójának és Urának, és ki nem, függetlenül attól, hogy pogány, vagy zsidó. A csodás gyógyítások célja, hogy az emberek hinni tudjanak benne, felismerjék benne a Messiást, megismerjék Istent. Aki nem hisz, annak nem lehet megerõsíteni a hitét. Ez az asszony beismerte, hogy nem méltó a segítségre, de azt is hiszi, hogy méltatlansága ellenére segítséget fog kapni, mert aki osztogatja a gyógyulást, maga az Úr. Ez az a szó, ami miatt Jézus telesíti az asszony kérését. Hiszi, hogy Jézus az Úr, az Isten. S ha Urának nevezi, akkor már nem kirekesztett, nem kutya, hanem Krisztushoz tartozik.
Mi sem azért tartozunk Jézushoz, mert megkereszteltek, tagjai vagyunk egy keresztény közösségnek, vagy mert szerzetesek lettünk, hanem, mer Jézust életünk Urának valljuk. Ezzel az alázatos, bizalom-teli hittel akarunk mi is Jézus, a mi Urunk lábához borulni, elismerve, hogy nem vagyunk méltók a segítségére, de mégis szeret minket.

2012-02-09

______________________________

A szívünkben dõl el

A pap a szentmisében, a felajánláskor áldja az Urat, elismerve, hogy tõle kaptuk a kenyeret és a bort, amit felajánlunk. Az ember munkája és az Istentõl jövõ ajándék együtt hozzák létre a kenyeret és a bort. Jézus, aki Isten és ember, táplálékká lesz számunkra. Hogy lehetne tehát bármilyen eledelt tisztátalannak mondani.
Ugyanígy, bármilyen feladat tiszta, és nemes, ha Istennel mûködünk együtt testvéreink javára, és tisztátalan minden, amit önmagunkért teszünk. A bûnlista, amelyet hallottunk mind az önzésbõl ered. A szív az a központ, ahol Isten lakik, vagy pedig a bûn forrásozik. Ha minden munkánk elõtt megkérdezzük, hogy Istennel akarjuk-e végezni, hogy belesimul-e Isten tervébe, megszenteljük a munkánkat, a napunkat, az életünket.

2012-02-08

______________________________

Az erény szeretet nélkül hiábavaló

Jézus nem a törvény ellen beszél, hanem arról, amikor az ember a maga szabályait fölébe helyezi Isten törvényének.
Jézus arra tanít bennünket, hogy különbséget tegyünk az Isten törvénye és az emberi törvények között. Isten törvénye örökre érvényben marad, az emberek törvényeit mindig újra kell fogalmazni, hogy idõszerûek legyenek. Ezért volt igaza Szent Ferencnek, amikor nem akart regulát írni, hanem azt akarta, hogy a testvérek az evangélium szerint éljenek.
Jézus elutasítja a tiszta és tisztátalan jelzõt is, amellyel megkülönböztettek dolgokat, embereket, mintha Isten bizonyos helyeket jelen lenne mert azt tiszta, és más helyeken hiányozna, mert az tisztátalan. Nem lehet megtisztulni a mindennapi élet szennyétõl valahol máshol keresve Istent. ellenkezõleg, a bennünk levõ bûntõl kell megtisztulnunk.
Jézus rámutat arra, hogy mennyire vissza lehet élni a vallásos hagyományokkal, szabályokkal Isten törvénye kárára. Példaként a szülõk iránti szeretet parancsát hozza Jézus. Akkoriban a szülõknek nem volt nyugdíjuk, a gyermekeiknek kellett gondoskodniuk róluk. Ám egyesek azzal bújtak ki e kötelességeik alól, hogy Istennek ajánlották vagyonuknak azt a részét, amit a szüleikre kellett volna költeniük. Isten nem kér abból az áldozatból, amibõl hiányzik a felebarátunk iránti szeretet.

2012-02-07

______________________________

Gyufaszál vagy kohó

Ha összehasonlítjuk az ószövetségi gyógyítási csodákat azokkal, amelyeket Jézus cselekszik, lényeges különbséget veszünk észre. Illés annak idején a vendéglátó asszonyának a fiát keltette életre (1Kir 17,17-24). Szemrehányásokat kellett meghallgatnia, aztán imában megpróbálta Istent meggyõzni, hogy nem helyesen döntött, amikor meghalt ez a fiú, aztán háromszor ráborult, mire végre felkelt a fiú. Elizeussal is hasonlóképpen történt. Õ is a vendéglátó asszonyának a halott fiát keltette életre, ráborult, imádkozott, sétált a szobában, hétszer ráborult, míg végül életre kelt a fiú. (2Kir 4,32-37). Mindkettõ számára a csoda komoly erõfeszítés és Istennel való küzdelem eredménye. Nagy nehezen meggyõzik Istent, szinte kikényszerítik a csodát. Elizeus esetében még egy sikertelen próbálkozásról is olvashatunk...
Jézus esetében azonban ennek nyoma sincs. Egyszerû érintése már gyógyulást hoz. Hasonlattal élve, az ószövetségi gyógyításokat egy gyufaszálhoz, a Jézus gyógyításait pedig egy kohóhoz hasonlítanám. A gyufaszál csupán súrlódás következtében gyúl meg, lángja kicsiny és könnyen kialszik, erõfeszítésbe kerül véle tüzet rakni. A kohó azonban mindent eléget azonnal, amint belekerül. A Jézussal való kapcsolat azonnal átalakít. Megtisztít minden rossztól, bûntõl.
Minél szorosabban kapcsolódunk Jézushoz, annál inkább árad rajtunk keresztül is az õ tüze. Ha eltávolodunk tõle, csak kínlódunk, erõlködünk.

2012-02-06

______________________________

A buta Galatáknak

A mai napaközi imaóránk olvasmánya Szent Pálról, és az oktalan Galatákról szól. Errõl fogok beszélni. Szent Pál beszél test szerinti és lélek szerinti vetésrõl. A test szerinti vetés a romlást hozza, a lélek szerinti pedig az örök életet. Szent Pálról tudjuk, hogy õ igaz farizeus volt. Levelét a Galatáknak írta. Kik voltak a Galaták? Kelta eredetû népség, akik a mai Bajorország területérõl a germán törzsek elõl menekültek Kis-Ázsiába. Lelkes népség volt. Pál tanítását azonnal befogadták. Ám, miután Pál elment, ugyanilyen készséggel fogadták a tévtanítókat is. Ezek, Pállal ellentétben azt mondták, hogy meg kellene tartsák a zsidó törvényeket is. Épp ez a test szerinti vetés: a törvény betartása Isten Lelke nélkül.
Nekünk is vannak törvényeink: péntekem húst ne egyél, vasárnap ne dolgozz, vagy, hogy pénzt ne fogadjanak el a testvérek, semmit se mondjunk magunkénak... Kellenek nekünk ezek a törvények? persze, hogy kellenek, hisz törvények nélkül nem lehet élni. Ám, ha ezeket nem Isten lelke szerint tartjuk meg õket, akkor nem Istennek, hanem magának a törvénynek fogunk szolgálni. A lélek Isten ajándéka, amely magához emel, és az õ életében részesít.
Fr. Marián

2012-02-05

______________________________

Sok kicsi, sokra megy

Sokan hibáztak, de senki sem teljesen hibás. Heródes nem akarta János halálát, mert érezte, hogy igaza van. Börtönbe vetette, de szívesen hallgatta. Nem tudhatta, hogy a lány épp a János fejét fogja kérni. Mégsem tehette meg, hogy ne tartsa be a szavát. A lány sem akart semmi rosszat, csak táncolt. Nem lett volna ebbõl semmi baj, ha a király nem tesz könnyelmû ígéreteket. Heródiás persze, hogy neheztelt Jánosra, hisz veszélyeztette a királyi udvarban való helyét, a társadalmi helyzetét. Nem tett semmi rosszat, csak tanácsot adott a lányának. A sok kicsi rossz összefonódik, és visszafordíthatatlan rossz származik belõle. Mindnyájan jó szándékkal teli emberek vagyunk, de néha egy-egy keveset megalkuszunk a rosszal, azt gondolva, hogy nem súlyos, amit teszünk. pedig, ha nem vigyázunk, megölhetjük egymásban a hivatást, a lelkesedést, a derût.

2012-02-03

______________________________

Származásom és hivatásom

A Názáret-beliek nem értik, hogy Jézus hogyan taníthat ilyen bölcsen, és hogyan tehet csodákat, amikor egyszerû munkás gyermeke, olyan mint õk, ismerik a hozzátartozóit, a származását. Egyszerû ember fia csak egyszerû ember lehet. A Názáret-beliek nem ismerik még Istent. nem értik, hogy Istennek nincs szüksége eszközökre ahhoz, hogy tervét megvalósítsa. A semmibõl teremtette a világot, és a megváltás mûvéhez sem szorul az okos, képzett, hatalmas, gazdag emberek segítségére. Akit kiválaszt Isten az nemessé válik, de nem azért, mert az emberek annak tartják, hanem, mert Isten kegyelme megnemesítette.
Isten rám tekintett, rám bízott egy feladatot, amely messze felülmúlja a képességeimet, mégis, Isten kegyelme képessé tesz rá. Nem azért, mert jó családból származom, nem azért, mert szüleim okosak, képzettek lettek volna, vagy mert gazdagok voltak, hanem mert õ rajtam keresztül is csodás dolgokat tud tenni testvéreim javára, bármennyire gyengének, alkalmatlannak érezném is magam. Hiszem, hogy Isten áldása tudok lenni sok ember számára.

2012-02-01

______________________________

Ne félj, csak higgy!

Jézus nem csak testi betegségbõl gyógyít, és nem csak testi halálból kelt életre, hanem meggyógyítja, életre kelti a hitet is. Hogy mennyire nem magánügy a hit, láthatjuk a mai evangéliumban is. A hitnek az ellentéte nem a hitetlenség, hanem a félelem. A két esemény szereplõi félnek hinni. Félve lépett a vérfolyásos asszony Jézus elé, de Jézus bátorítására tudott hinni, és a hite meggyógyította. Jairus félt, mikor látta a síró tömeget, de Jézus bátorítására mert hinni, és leánya ismét életre kelt.
Mindenki fél néha, mindenkinek szüksége van bátorításra, hogy hinni merjen. A hitet nem lehet egyedül életben tartani. Egymás hitének tüzénél tudjuk csak izzásban tartani.
Két magatartásforma következik ebbõl. Mikor félünk, forduljunk segítségért Jézushoz, és testvéreinkhez. Ne egyedül és titokban akarjuk megoldani bajainkat, mert az rosszul szokott végzõdni.
Másik, hogy legyünk készségesek testvéreinket támogatni gyengeségeikben, ne elítéljük egymást, hanem bátorítsuk egymást a jóban.

2012-01-31

______________________________

A disznó, vagy a testvérem?

Jézus megszabadít egy embert a gonosz hatalmától, és mégis, ahelyett, hogy örvendenének neki, elküldik ottan a gerazaiak. Miért, mert nagy kárt tett nekik azzal, hogy ennek az embernek a gyógyulásáért feláldozta a disznókat. Pogány vidéken történt mindez. A pogánynak fontosabb az, amije van, mint a mellette élõ ember. A pogányság jelei ma is láthatók, amikor hatalmas áldozatokat hoznak a kóbor kutyák védelmére, de a kóbor-emberekért kevesen szállnak síkra. Jézus a mi testvéreinket is meg akarja gyógyítani. Megkérjük, hogy távozzon, vagy nem bánjuk ha elvesz néhány a disznóink közül? Nem a szép szavak mennyisége, nem a pasztorációs fogások teszik gyümölcsözõvé az evangelizálásunkat, hanem az, hogy mennyi áldozatra vagyunk készek a testvérünkért.

2012-01-30

______________________________