Napi gondolatok

Szent Lõrinc

Szent Lõrinc életébõl legtöbbször a halála eseményét szoktuk felemlíteni, vagyis azt, hogy rostélyon megsütötték. Akik ezt nem tudják, azok is ismerik azt a természeti jelenséget, mely Szent Lõrinc ünnepét megelõzõ éjszaka szokott megismétlõdni: szokatlan mennyiségû hulló csillag látható az égen.
Lõrinc római diakónus volt, aki a császár prefektusának követelésére, hogy adja ki az egyház kincseit, a szegényekre mutatott: õk az egyház kincsei.
Ma is a szegények jelentik az egyház kincseit, mert õk, minden igyekezetük ellenére, rászorulnak embertársaik segítségére, és ezzel emlékeztetnek bennünket, keresztényeket arra, hogy Isten elõtt szegények vagyunk, és nélküle nem lehetünk boldogok sem ebben az életben, sem az örök életben.

2013-08-10

______________________________

Szent Benedikta

Edit Stein, a Szent Keresztrõl elnevezett Benedikta karmelita nõvér, önként vállalta nemzete sorsát, a koncentrációs tábort, a halált. Amikor szentté és vértanúvá nyilvánította az egyház, a zsidók tiltakoztak, mert szerintük nem keresztény vértanú, mert zsidó mivoltáért halt meg, és nem a keresztény eszmékért.
Valójában nem értették meg. Benedikta nõvér nem meghalni akart együtt nemzete fiaival, hanem önként életét adta, úgy, mint Krisztus, azért, hogy testvéreinek kiutat mutasson a reménytelenségbõl. A kegyetlen emberek tehetetlenek azzal szemben, aki Krisztushoz tartozik.
Európa ma újból kegyetlen emberek hatalma alá került. Egyetlen érték a gazdaság maradt. Mindnyájan rabjai és áldozatai lettünk, de számunkra is Krisztus útja a kiút.
Persze, ezen az úton ott vár a kereszt is, az önkéntes ajándékká válás.

2013-08-09

______________________________

18 évközi vasárnap

A pénz, vagyon a legjobb barátokat, a testvéreket is egymás ellenségeivé tudja tenni.
Az evangéliumban Jézust megkéri valaki, hogy szóljon rá a testvérére, aki nem akarja vele megosztani az örökséget. Jézus korában az elsõszülött fiúé volt az örökség kétharmada. Természetesen neki ebbõl kellett gondoskodnia az életben maradt szülõrõl, vagy a lánytestvérekrõl, akik még nem mentek férjhez. Az örökséget el kellene osztani, de sokszor ez osztja meg a testvéreket. A korabeli rabbik szívesen szolgáltattak igazságot ilyen esetekben, mert õk jól ismerték a törvényeket. Szolgálatukért bõséges fizetséget kaptak. Jézus azonban nem ezt teszi, mert tudja, hogy a vagyon elvakítja az embert. Nem ezt a konkrét helyzetet akarja orvosolni, hanem az emberek beteg szívét.
Jézus nem megveti az anyagi javakat, mint a korabeli filozófusok, cinikusok, hiszen ezeket a javakat Isten adta az embernek. Arra akar megtanítani, hogy hogyan viszonyuljunk ezekhez a javakhoz. Az ember élete nem attól lesz értékes, amit birtokol. A sikeres élet nem az összegyûjtött javak mennyiségétõl függ. Akkor van baj, amikor nem elégszünk meg azzal, amire szükségünk van, és gyûjteni kezdünk. Hiszen ezek a javak csupán eszközök az élethez, és balgaság ezeket életünk céljává alakítani. Egy másfajta örökséget ajánl Jézus, ami fontosabb, mint az örökség, amelyen összeveszhetünk egymással. Ez az Isten országa.
Példabeszédet is mond Jézus, hogy ezt jobban megérthessük. Ennek az embernek a szántóföldje jó termést hozott. A jó termés Isten áldását jelenti. Nem mondja Jézus, hogy ez az ember igazságtalan módon gazdagodott volna meg. Valószínû, hogy becsületes munkával szerzete a vagyonát. Látva, hogy nem fér be a sok búza a magtárába, nagyobbat akar építeni. pedig neki nincs szüksége ennyi búzára. Ez a nagy tévedése. Azt hiszi, hogy akkor lesz az élete boldog, ha sok vagyont összegyûjtött. Könnyen esünk mi is ebbe a tévedésbe. Azt hisszük, az a sikeres ember, akinek sok mindene van. Valójában nem hoztunk semmit a világra, amikor megszülettünk, és amikor meghalunk, sem fogunk semmit magunkkal vinni. Csak intézõi vagyunk a földi dolgoknak, de semmi nem a mienk. Ha gyûjteni akarunk magunknak, már Isten nem a mi Atyánk, és mi nem vagyunk testvérek. A többi ember csak ellenfél, aki részt követel a javakból.
Aki többet akar összegyûjteni, mint amennyire szüksége van, Isten tervét borogatja fel. Isten ajándékát bálvánnyá alakítja.
Érdekes, hogy ebben a példabeszédben ez az ember egyedül van. Nincs szó feleségrõl, gyerekekrõl, nincsenek szomszédok, sem munkások. Emberek között él, de egyedül van. Nincs ideje, érzelmei, energiája másokra. Egyedül maradt a vagyonával. Nem tett semmi rosszat, és nem is tervez semmi rosszat. Csak nyugodtan szeretne élni. élvezni az életet, de az anyagi javak elvették az eszét.
Mit kellett volna tennie, hogy ne legyen esztelen Isten szemében? Olyan kincset gyûjtsön, amelyet a halál után is magával tud vinni. Ez az a szeretet, amellyel megajándékozta testvéreit. A szeretet konkrét megnyilvánulása az, amikor megosztjuk azt, amink van, testvéreinkkel.

2013-08-04

______________________________

Néha árt a buzgóság

Mt 13, 36-43
Jézus ismét egy példabeszédet magyaráz meg tanítványainak. Úgy látszik, nem is annyira egyszerû az õ példabeszédeit megérteni.
Tapasztaljuk mi is az életünkben, az egyházunkban, a mi közösségünkben a jó magnak a jelenlétét, amit Isten elültetett, de együtt nõ a konkollyal. Fellángol bennünk is a buzgóság, ki szeretnénk tépni mindent és újrakezdeni, csak tiszta búzát vetni. Jézus figyelmeztet, hogy míg a konkollyal törõdünk, elveszíthetjük a tiszta búzát. Pedig mennyi szomorúságot, szenvedést jelent, együtt élni gyarló emberekkel. Mennyire szeretnénk megszabadulni tõlük. Elég bajunk van a magunk hibáival is, pedig mennyit próbálkozunk leküzdeni õket. Mennyire szeretnénk egy makulátlan egyházat. Az Úr mégis azt mondja nekünk is, hogy jobb alázatosságban élni, és türelmesen növekedni. Ne annyira a bennünk, és körülöttünk lévõ konkolyra figyeljünk, hanem azt a jót tápláljuk, óvjuk, ami jelen van.

2013-07-30

______________________________

Irígy Márta

Lk 10, 38-42
Márta az, aki befogadja Jézust a házába, és nagy igyekezettel készít elõ mindent, hogy a Mester jól érezze magát. Kissé felháborodva húgának, Máriának a viselkedésén, Jézushoz fordul, és azt kéri Jézustól, hogy szóljon rá a húgára, hogy menjen, és segítsen neki.
Ismerõs érzés. Amikor azt látjuk, hogy a feladatok a mi nyakunkba zúdultak, és társaink elfelejtettek segíteni, mi is Mártához hasonlón, felháborodást érzünk.
Másrészt Márta irigyeli is a húgát, aki megengedheti magának, hogy leüljön Jézus lábaihoz és hallgassa õt, mindenféle aggodalmaskodás nélkül. De szeretné õ is ezt tenni!
Nem abban hibázott Márta, hogy igyekezett Jézusnak mindent elõkészíteni, hanem abban, hogy ezeknek a dolgoknak túl nagy jelentõséget tulajdonított. Ez elõtt egy kevéssel magyarázta meg Jézus a magvetõrõl szóló példabeszédet, ahol a tövisek közé hullott mag kihajt, de a mindennapi élet gondjai elfojtják, és nem tud fejlõdni. Mártát is erre a veszélyre figyelmezteti Jézus.
Nekünk is sok feladatunk van, és ezeket valóban el kell végezni, de ne feledkezzünk meg arról, hogy minden tevékenységünk azt a célt szolgálja, hogy Jézust be tudjuk fogadni. Vigyázzunk, hogy a sok tennivaló közepette a lényeg el ne vesszen.

2013-07-29

______________________________

A kitartó imádságról

Lk 11, 1-13
A mai evangélium témája az imádság. A mai evangélium segít tisztázni néhány téves felfogást, amely közöttünk elterjedt. Sokan azért imádkoznak, mert Istentõl ki akarnak esdeni valamit a maguk részére, vagy mások részére. Az egészégért, a sikerért, a család békéért imádkozunk. Azt hisszük, hogy Istent fel kell világosítani a mi szükségleteinkrõl, a mi vágyainkról. A másik téves gondolat, hogy istent meg tudjuk gyõzni arról, hogy azt tegye, amit kérünk tõle. Eszébe juttatunk valamit, amit elfelejtett. Ha Isten tudja, hogy mi válik javunkra akkor is, ha nem kérjük, akkor miért kell azt kérni tõle? Aztán sokszor az imában Istenre ruházunk bizonyos feladatokat, melyek a mi dolgunk lennének. Például, amikor azért imádkozunk, hogy Isten juttasson eledelt minden éhezõnek, vagy, hogy teremtsen békét a világon, önmagunk számára is kérünk erõt, mert Isten rajtunk keresztül akar az éhezõknek ételt juttatni, és kibékíteni a haragosokat.
A tanítványok arra kérik Jézust, hogy tanítsa meg õket imádkozni. Abban az idõben, minden rabbi megfogalmazott egy imádságot, amely az õ lelkiségét összefoglalta. Ez alapján különböztették meg egymástól a lelkiségi iskolákat. Így, a Miatyánk is, Jézus tanításának az összefoglalója. Kifejezi a kereszténynek az Istenhez és testvéreihez való viszonyát. Nem mindegy, hogy milyen Istenhez imádkozunk. Lehet az egy törvényhozó, félelmetes úr, aki önkényes szeszéllyel, egyeseknek teljesíti a kérését, másoknak meg nem. Krisztus tanítványa Istenhez, mint Atyához imádkozik.
Azt is megtanulhatjuk ebbõl az imából, hogy kik vagyunk egymás számára. Nem nekem ad mindennapi kenyeret, és nem nekem bocsát meg csupán az Atya, hanem nekünk, úgy, ahogy megosztjuk egymással a kenyerünket, és megbocsátunk egymásnak.
Tovább egy példabeszédet mond Jézus, amelyben arra ösztönöz, hogy kitartóan kérjünk. Nem Isten fog megváltozni a mi imánk hatására, hanem az ima által mi alakulunk, egyre inkább összhangba kerülünk Isten gondolataival, Isten vágyaival. Az imánkat mindig meghallgatja Isten, de úgy, hogy a mi szívünket alakítja az õ szíve szerint. Lassanként sikerült a mi dolgainkat, helyzetünket Isten szemével néznünk, és nem a világ értékrendje szerint. Ezért kell kitartón imádkozni, mert ez a változás, ez a csoda a mi lelkünkben, nem egyik pillanatról a másikra történik meg, hanem fokozatosan, lépésrõl lépésre. Meg is mondja Szt. Lukács a mai evangéliumi szakasz végén, hogy amit a kitartó imában megkapunk, nem más, mint a Szentlélek. Isten vágyik arra, hogy megadhassa nekünk az õ lelkét, az õ életét, az õ szeretetét. Kérjük tehát tõle ezt bátran, és kitartón.

2013-07-28

______________________________

Konkolyos búza

Mt 13, 24-30
Jézusnak ez a példabeszéde elsõ hallásra nem tûnik rendkívülinek. Akkor vesszük észre, hogy mennyire gyökeresen felborogatja a mi gondolkodásunkat, amikor saját magatartásunkra alkalmazzuk.
A gazda tudja, hogy az ellensége szórta a konkolyt a búza közé, és mégsem engedi meg a szolgáinak, hogy a konkolyt kihúzzák a tiszta búza közül. Miért nem engedi meg nekik, hisz az õ érdekében buzgólkodnak? A mi gondolkodásunkban is jelen van az éles határ meghízása a jók és a rosszak közé, az igazak és a gonoszok közé. Isten azonban minden emberbe beleültette a jóságot, nincs tiszta konkoly, mint ahogy tiszta búza sem. Nincs csupa rossz ember, mint ahogy mi sem vagyunk teljesen jók. Ha sikerül felfedezni abban, aki ellenségünknek tartunk azt a jót, amit Isten belé ültetett, akkor jön közénk az a béke, amelyet Jézus hozott.

2013-07-27

______________________________

Apró magokból lesz a termés

Mt 13, 18-23
Mit tanulhatunk mi a magvetõrõl, vagy inkább a magokról szóló példabeszédbõl? Isten bõven szórja a magot, az Õ szavát. Nem kerüli ki azt a talajt sem, amely emberi számítás szerint nem sok terméssel kecsegtet. Akkor is szól hozzám, ha döngölt útszél, tövises, vagy köves talaj vagyok. Nem fog méltatlanságom miatt kevesebb kegyelemben részesíteni.
Sokszor kíváncsian hallgatom, olvasom a lelki írásokat, remélve, hogy találok bennük valami érdekeset, ami új lelkesedést hoz az életembe. Kár lenne, ha ezek a csodálatos szavak megrekednének az érdekesség, a pillanatnyi lelkesedés szintjén. Felelõsek vagyunk azokért a szavakért, amelyeket Isten a lelkünkbe szórt. Szeretném, ha csodálatos tettek születnének belõlük. De mielõtt nagy elhatározásokat tennék, kezdjem el ápolni a lelkembe hullott magokat, még ha apróknak, jelentékteleneknek tûnnek is. Nem csak meghallgatom, hanem idõt szánok arra is, hogy elmélkedjem, hogy elmélyülhessenek bennem, hogy aztán az Urral együtt örvendjek a növekvõ vetésnek.

2013-07-26

______________________________

Mária Magdolna

Jn 20, 1. 11-18
Ebben az evangéliumi részben Márai Magdolna szerepel, akit ma ünneplünk, de akirõl nem tudunk túl sokat. Összetévesztjük a bûnös asszonnyal, máskor Máriával, Márta húgával. Maga a liturgia is zavart okoz azzal, hogy Mártának külön ünnepet szentel, de Máriának, aki a tegnapi evangéliumban is a jobbik részt választotta, nem, ellenben itt van Mária Magdolna, így azt gondolhatjuk, hogy õ az.
Errõl a Máriáról csak annyit tudunk, hogy Jézus meggyógyította: hét ördögöt ûzött ki belõle, vagyis nagyon beteg volt.
Nem kell túl nagy emberismeret ahhoz, hogy a mai evangéliumból kitûnjön: ez a Mária Jézust nagyon szerette. sírva kereste. Így valaki csak azt siratja, akit nagyon szeret. Miután Jézust a hangjából kicsengõ szeretet alapján felismerte, átkarolta, és többé nem akarta elengedni. Ezért mondta neki Jézus: ne tartoztass. Nem Mária szeretetét akarja ezzel elutasítani, hanem azt akarja, hogy ne csak emberi szeretettel szeresse Õt, hanem társa legyen az evangélium hirdetésében. Menjen el testvéreihez, és adja hírül nekik, hogy Jézus él.
Hasonló lépések történnek a mi lelki életünkben is. Nem lehet úgy Jézust szolgálni, hogy elõbb ne szeressük meg Õt. Õ lett számunkra a legfontosabb emberileg is, minden szempontból. Ha igazi szeretet köt Jézushoz, Õ küldeni fog minket is, hogy vele együtt hirdessük az evangéliumot, adjuk tudtára testvéreinknek, hogy Jézus él.

2013-07-22

______________________________

Jaj!

Mt 11, 20-24
Engedjük, hogy ezek a maró szavak, melyeket ma Jézus mond az evangéliumban, bennünket is megérintsenek. Sok kegyelemben részesültünk, de felelõsek is vagyunk azért, amit kaptunk. Nem lehetünk kiváltságosak különleges felelõsség nélkül. Különleges hivatást kaptunk, különleges lelki élményben részesültünk, tehát nem élhetünk úgy, mint azok, akik ezekben nem részesültek.
Ez érvényes a közösségeinken belül is. Baj, ha úgy gondoljuk, hogy mi jobbak vagyunk, mint egyesek, mert bizonyos jelek erre mutatnak. Felismerjük, hogy mi olyan kegyelmekben részesültünk, amelyek ebben minket segítettek, de nem tudjuk, hogy a másik milyen kegyelmeket kapott. Ne a másikhoz hasonlítsuk magunkat, hogy õ mennyire törekszik, hanem, hogy én a kapott kegyelmekhez képest mennyire törekszem. Amiben Isten részesített engem, nem azért kaptam, hogy csupán én örüljek neki, hanem, hogy azzal én is szolgálatára legyek testvéreimnek, segítenem õket, hogy közelebb kerüljenek embertársaikhoz és Istenhez. Ha nem így használom fel a kapott kegyelmeket, rám is érvényesek az Úr szavai: jaj neked Korazin, jaj neked Betszaida, mert ha más részesült volna azonban a kegyelmekben, amelyekben te részesültél, lehet, hogy nem ott tartana, ahol te vagy.

2013-07-16

______________________________