Napi gondolatok

Nehéz, de megéri

Mt 18,21-19,1
Nem könnyû megbocsátani úgy, hogy a testvérem valóban érezze, hogy megbocsátottam neki és örülni tudjon neki. Rosszabb, ha valaki a kegyest, a nagylelkût játssza velem, mintha ellenségem lenne.
Érdekes, hogy a példabeszéd, amelyet Jézus mond nem egészen a megbocsátásról szól. Nem megsértette a gazdáját a szolga, hanem tartozott neki. Nem bocsánatot kért tõle, hanem tartozása elengedését, pedig olyan nagy összeggel tartozott, amelyet képtelenség lenne valaha is kifizetni. Egy talentum közel 60 kg ezüst volt. Tízezer talentum adósságot egy szolga nem is tudna összegyûjteni. Jelzi, hogy a gazda nem más, mint Isten, akivel az ember sosem tudja kiegyenlíteni a számláját.
Mi szabjuk meg a testvéreinkkel szembeni magatartásunkkal, hogy Isten hogyan viszonyuljon a mi bûneinkhez, tévedéseinkhez. Isten minden adósságunkat eltörli, minden bûnünket szívesen megbocsátja, ha mi nem úgy kezeljük azt, amit Isten ránk bízott, mintha a mienk volna, hanem, mint amit azért kaptunk, hogy jót tegyünk vele. Képességeink, idõnk, megbocsátó szeretetünk olyan kincsek, melyekre nagyon vágynak a mellettünk élõk. Bátran bocsássunk meg testvéreinknek, ajándékozzuk meg õket, azzal, amivel rendelkezünk, mert végül is mi járunk jól, ha ezt tesszük.

2012-08-16

______________________________

Nagyboldogasszony

Mikor szoktuk hozzátartozóinkat, ismerõseinket ünnepelni? Névnapjukon, és születésnapjukon. A szenteket ellenben általában a haláluk napjának évfordulóján ünnepeljük. Miért? Mert hitünk szerint ezeknek a szenteknek a halála nem katasztrófát jelent, nem tragikus eseményt, még akkor sem, ha kegyetlenül megölték õket. A halál számukra az életük beteljesedése. Azokká válnak, akiknek Isten megálmodta õket, maguk mögött hagyva minden gyengeségüket, hibáikat.
Ünnepeljük a szenteket, de bennük azt is ünnepeljük, hogy számunkra is nyitva áll az út, eljutni az életünk kiteljesedésére.
Mária halálát õsidõk óta ünnepli az Egyház. Lévén, hogy Mária mindig rendkívüli helyet foglalt el a keresztények hitvilágában, ráéreztek arra, hogy Mária halála különbözik más ember halálától, mint ahogy a születése is rendkívüli. Mária olya fontos dologban mûködött együtt Istennel, hogy bizonyára Isten rendkívüli kegyelmekkel halmozta el már fogatatásától fogva. Ezért ünnepeljük Mária szeplõtelen fogatatását és Mária mennybevételét. Mária halálát már kezdettõl nem nevezték halálnak, hanem elszenderülésnek, elalvásnak nevezték. A keleti egyházban ma is ez a mai ünnep neve. Csupán 1950 óta hivatalos tanítása az egyházunknak Mária mennybevétele.
Mária az elsõ gyümölcse a megváltásnak, melyet krisztus elhozott. Nem annyira azért, mert Jézus az édesanyjával kivételt akart volna tenni, hanem, mert Mária volt Jézusnak az elsõ tanítványa, az elsõ igazi keresztény, aki már elérkezett oda, ahová mi is tartunk.
Épp ezért fontos tudni, hogy Máriát testestõl, lelkestõl a mennybe vitte az Úr. Nem elég várni, hogy a lelkünk megszabaduljon ettõl a gyarló, bûnös testünktõl. Nekünk feladatunk együttmûködni Istennel a magunk és testvéreink üdvössége érdekében. Nem az eget szemlélve készülünk Istenhez, hanem minél hitelesebben élni a magunk hivatását, azt a feladatot, amellyel Isten megbízott ebben az életben.
Hogyan képzeljük el a magunk életét, mi kellene ahhoz, hogy az teljes legyen? Mi hiányzik ahhoz, hogy ez megvalósulhasson? Pénz? Több siker? Jobb tehetség, képességek? Ezek mulandó dolgok. A halállal nem kiteljesednek, hanem elvesznek s ha ezekért veszõdtünk egy életen át, üres tarisznyával vágunk neki az örök életnek. Az ad el nem múló értéket az életünknek, amit Istennel, Istenre hallgatva teszünk. Mária igent mondott Isten tervére, és halála ennek a tervnek a beteljesedését jelentette. Isten nekünk is felkínál egy csodálatos tervet, és véle együtt az örök életet.

2012-08-15

______________________________

Megtérni, kicsi lenni

Megtérni nem azt jelenti, hogy sikerül kiküszöbölni minden bûnt az életünkbõl, hanem, hogy úgy állunk Isten elé, mint a gyermek az édesapja elé: bizalommal, csodálattal, ráhagyatkozással. Megtérni azt jelenti, hogy elismerjük a valóságot: Isten elõtt szegények vagyunk, semmink sincs, kicsik vagyunk és tehetetlenek, de ha vele vagyunk, minden lehetségessé válik számunkra.
Kicsivé lenni Isten elõtt, nem félénkség, nem önmagunk leértékelése, hanem aktív alázat. Isten általunk csodálatos dolgokat visz végbe, ha engedjük mûködni, ha rá merjük bízni magunkat, és nem feledjük el, hogy nem mi vagyunk a „fõszereplõk”.
Bár jelentéktelenek, kicsik vagyunk, Isten szemében fontosak vagyunk, keresésünkre indul, de minket is küld, hogy a nevében keressük meg az eltévedteket. Csak akkor jutunk el az üdvösségre, ha mások üdvösségét mi is elõsegítjük.

2012-08-14

______________________________

Hal - halál

Mi ragadta meg a figyelmeteket a mai evangéliumból? Gondolom, az, hogy a hal szájából kivett pénzzel fizetett Péter. Mintha mesébõl vett részlet lenne. Ha ilyen halat lehetne tenyészteni, mindenkinek akváriuma lenne. Pedig az evangéliumi részlet azzal kezdõdik, hogy Jézus a saját haláláról és feltámadásáról beszél. Az emberek nem látják, hogy honnan van a pénz, amivel Péter kifizeti az adót. De Péter tudja, hogy Jézus nem lenne köteles azt kifizetni. Jézus kifizeti az adót azzal, hogy életét adja, de az emberek nem látják, hogy õ erre nem lenne kötelezve, és csak azok tudnak a feltámadásáról, akik hisznek benne. Szeretnénk, ha ma az eseményekben nem csak az emberi tényezõket látnánk meg, hanem Isten tervét is, mely a halálon keresztül minket is elvezet a feltámadásra.

2012-08-13

______________________________

Szombat

Az evangélium türelemre int minket. Legyen türelmünk, látva a közösségünk hiányosságait, a testvéreink bûneit, de fõleg magunkkal szemben legyen türelmünk. Az igazi ellenségünk mi magunk vagyunk. Ha magunkba nézünk, látjuk a jó magot, amit az Úr ültetett belénk, de látjuk a konkolyt is. Sok ellentmondás fér el bennünk. Nem mindig sikerül következeteseknek lennünk. Annyi szép dolgot szeretnénk, de aztán egész banális dolgokban megbotlunk. Türelem! Veszélyes lenne kitépni mindazt, ami nem hibátlan, ami gyenge. Veszélyes lenne arra fektetni a hangsúlyt, hogy kiküszöböljünk minden bûnt, minden hibát az életünkbõl. A hibátlanságom termés nélkül semmit nem ér. Inkább arra törekedjünk, hogy termést hozzon az életünk, sokak táplálására, javára legyünk.
Néha felmerül a kérdés, hogy honnan van a rossz a világban, bennem? A mai evangéliumból megtudtuk, hogy az ellenség mûve ez. Isten a világot jónak teremtette, de az ember azzal viszi bele a rosszat, hogy szabad akaratát, szabadságát Isten ellenében használja, Isten ellenségévé válik. Mindent, ami bennem van Isten elé akarom tárni és Vele együtt dönteni. Õ tudja, mikor érkezett el az aratás napja.
Láttam egy olyan gépet, amely szétválasztotta a borsószemeket a burján magvaitól. Ezt teszi az Úr is velünk, megtisztít.
Ha bennünk megvan a vágyakozás az Úr után, akkor a bennünk levõ jó túléli a rosszat. Ha valaki vét ellenünk, hajlamosak vagyunk a tõle kapott sérelmet úgy felnagyítani, hogy már nem látjuk meg a benne lévõ jót. Magunkban hordozzuk a sértõdést, és mindig ez jut eszünkbe, amikor errõl a személyrõl van szó. Ha van, aki példakép számomra és az rámutat a jóra, ez segít felfedezni a jót a másikban. E nélkül vagy teljesen elvetjük a másikat, vagy önmagunkat állítjuk példának.

2012-07-28

______________________________

Mai példabeszédek kellenek

A magvetõ kimegy vetni. Elindul a testvér Isten igéjét hirdetni. Nem tudja megválogatni, hogy csak a jó talajba vesse a magot. Mind szét kell szórnia és senki nem szabad kizárnia, mert az emberi szívet nem lehet kiismerni,. Nem lehet tudni elõre, hogy melyik fog majd termést hozni.
Példabeszédekkel kell megmagyarázni az Isten üzenetét. A példabeszéd nem mese, hanem olyan történet, amelyet értenek a hallgatók, hisz az életükben jelen levõ eseményekhez hasonlót hallanak, amelyben azonban jelen van Isten üzenete.
A többi már nem tõle függ. Nem az õ dolga a gyümölcs begyûjtése. Õt csak a mag elvetésére hívták. Egyszerû a folyamat. Az Úr elé helyezkedem, megnyitom az átalvetõmet, az értelmemet, érzelmeimet és az akaratomat, hogy átadja nekem az Úr az elvetendõ magvakat, aztán elindulok. Nem kell spórolni vele, mert bõven ad nekem az Úr.

2012-07-27

______________________________

Bármit mondhat nekem az Úr

Isten titkait csak az Istentõl érkezõ megvilágosító kegyelem révén lehet megérteni. Ám az ember részérõl szükséges hozzá egy nyitottság. Hallgatva a politikusok vitáit, az a benyomásom, hogy nem figyelnek oda egymás szavaira, hanem mindenik a maga igaza szerint értelmezi a másik szavait. Ilyenek voltak azok is, akik hallgatták Jézus példabeszédeit, de nem hallották, nézték Jézus tetteit, de nem látták, és nem értettek semmit az egészbõl. Jézus minket is félre akar hívni, mint a tanítványait, hogy megmagyarázza a példabeszédeit, hogy megmagyarázza azokat a tanulságokat, melyek a mindennapi események példabeszédeiben vannak elrejtve. Ha azt mondjuk, hogy nincs idõnk vele félrevonulni, sok minden továbbra is homályos érthetetlen marad számunkra.

2012-07-26

______________________________

Szent Jakab

Ittak az Úr kelyhébõl, és Isten barátai lettek. Ez az apostol dicsõsége. Persze, nem erre a dicsõségre számítottak az apostolok. Aki Jézussal barátkozik, a Jézus dicsõségére számíthat, és ebben jelen van a kereszt, a másokért vállalt nehézségek, szenvedés, halál is.
Ez nem ment egybõl Jakab apostolnak, a mennydörgés fiának, de Jézus fokozatosan tisztította meg õt és a többi apostolt, hogy készek legyenek önmaguk odaajándékozására, és így eljussanak az igazi dicsõségre. Velünk is ez a szándéka.

2012-07-25

______________________________

Hozzátartozói vagyunk

Jöttek Jézus rokonai, hogy hazavigyék, hogy megmondják neki, hogy mit kell tennie, és mit nem kell tennie. Jézus azonban az Atya akaratát akarja teljesíteni, akárcsak a tanítványai.
Isten szava lehetõséget nyújt mindenikünknek ahhoz, hogy Jézus hozzátartozói legyünk. Nem munkaadónk, nem fõnökünk, hanem közeli hozzátartozónk, testvérei, nõvérei, szülei lehetünk.
Nem tûnik valami pozitív dolognak valaki másnak az akaratát teljesíteni. Ám Jézus nem hiába nevezi tanítványait hozzátartozóinak. Nem azt mondja, hogy majd, ha teljesítik az Atya akaratát, akkor válnak hozzátartozóimmé, ha majd megérdemlik, hanem már azok? Miért ennyire biztos bennük? Nem valaki idegennek kell teljesíteniük az akaratát, a szeszélyeit, hanem amit az Atya kér, annak teljesítése által válnak igaz önmagukká, az Atya gyermekeivé, Jézus hozzátartozóivá.
Ne azért menjünk tehát Jézushoz, hogy megmondjuk neki, mit tegyen, vagy mit ne tegyen, hanem azért, hogy megkérdezzük, mi a Mennyei Atya akarata.

2012-07-24

______________________________

Szent Brigitta

A szõlõ nem olyan mint a többi fa. Külsõleg is más, és a termése is összehasonlíthatatlanul nemesebb minden más gyümölcsnél. A bor pedig olyan folyadék, ami nélkül jól meg lehet lenni, nem olyan szükséges, mint a víz, de a bor az ünneplés, a bõség jelképe. Ahol bor van, nem csak él az ember, hanem vidám is, örül, jól érzi magát.
Ám mielõtt létrejönne a bor, elõbb meg kell mûvelni a szõlõt. Jézus azt mondja, hogy õ a szõlõtõ. Nem egy a sok szõlõtõ között, hanem õ az igazi, az egyetlen szõlõtõ. Nem egy a sok lehetõség között, hanem Õ az egyetlen igazi lehetõség a szõlõvesszõk számára ahhoz, hogy megmaradjanak, és gyümölcsöt hozzanak. Benne maradni pedig azt jelenti, hogy átvenni tõle az éltetõ nedût, az õ gondolatait, az õ érzéseit, az õ szándékát. Ez a mi életünk.
Érdekes kérdés, hogy mit akar mondani Jézus azzal, hogy az Atya egye ágakat , amelyek nem hoznak termést lemetsz, és amelyek teremnek megtisztít. Gyakran úgy értelmezték ezeket a szavakat, mintha Isten egyeseket a kárhozatra dobna, mert nem viselkedtek jól. Isten a saját fiait nem dobja kárhozatra, még akkor sem ha ellene fordulnak. Ha az édesanya szereti azt a gyermekét is, aki rosszul viselkedik, Isten még inkább. A száraz ágak, a nem termõ ágak a mi bûneink, a rossz szokásaink, melyeket valóban el kell távolítani, hogy több fény jusson a többi vesszõnek. De ha nincsenek is ilyen száraz ágak rajtunk, mégis akad mindig megtisztítani való. Szent Brigitta életében is láthatjuk, hogy volt elég száraz ág, és volt sok lemetszeni való, de az Úr segítségével tudott bõ termést hozni. Megengedjük az Atyának, hogy beleavatkozzon az életünkbe?

2012-07-23

______________________________