Napi gondolatok

Ero Cras

2015-12-24

______________________________

János legyen a neve

János legyen a neve. A János név azt jelenti, hogy Isten irgalmaz. Ez a gyermek, kit Isten megígért, megváltoztatta az idõs házaspárnak az életét, és Isten irgalmasságának a hirdetõi lettek. Mindketten Jánosnak akarták nevezni a gyermeket, és ezen mindenki csodálkozott.
Isten irgalmassága ma is csodálkozást vált ki az emberekben. Zakariásnak akarták nevezni, ami azt jelenti, hogy Isten emlékezik. Emlékezik ígéretére, de emlékezik a hibáinkra, bûneinkre is. Az mindig meglepõ, hogy Isten irgalmas. Isten az õ szeretetével mindig meglepetéseket szerez, és csodálkozást vált ki.
Mint ahogy János jelzi, hogy közel már a Messiás, ma is az irgalmasság jelzi az Úr Jézus közelségét. Ha mi egymás számára Zakariások vagyunk, akik nem tudnak felejteni, akik mindig emlékeznek a sérelmekre, megbántásokra, a hibákra, akkor még nincs közel a Messiás.
Készülõdésünk utolsó perceiben János legyen a nevünk. Ajándékozzuk meg egymást irgalmassággal.

2015-12-23

______________________________

Szegletkõ

2015-12-22

______________________________

A szomorúságon túli öröm

2015-12-21

______________________________

Advent negyedik vasárnapja

Látszólag számunkra jelentéktelen eseményrõl olvastunk a mai evangéliumban. Mária udvariasságból meglátogatja rokonát, Erzsébetet. Úgy szoktuk értelmezni ezt a jelenetet, hogy Mária, mikor megtudta, hogy Erzsébet gyermeket vár azonnal hozzá sietet, hogy segítségére lehessen. Ain-Karinben, ahol a hagyomány szerint Zakariás és Erzsébet felesége lakott biztosan volt elég tapasztalt és segítõkész asszony, akikre számíthatott Erzsébet, nem szorult rá egy 14 éves lány segítségére. Abból is látszik, hogy nem azért ment oda Mária, hogy segítsen Erzsébetnek, hogy három hónap után visszatért Názáretbe. Épp amikor megszületett a kisbaba akkor hagyta ott Erzsébetet. Pedig, bizonyára ezután lett volna szüksége segítségre. Mélyebb üzenete van a történetnek. Ezt próbáljuk felfedezni.
Ne feledjük, hogy szent Lukács az elsõ keresztény közösségnek írja az evangéliumát, akik befogadták az evangéliumot, az örömhírt. Nekik ad utasítást ezzel a kis történettel.
Mária sietve útra kelt, amint az angyaltól megtudta, hogy érkezik a Messiás. Siet, hogy ezt az örömhírt megossza Erzsébettel, akinek szintén szerepe van Isten tervében, és õ is várja a Messiás eljövetelét. Ezt kell tenniük a keresztényeknek is. Igyekezzenek ezt az örömhírt átadni mindazoknak, akik erre nyitottak, akik erre vágynak. Nekünk is ma ez a feladatunk. Ha
Krisztus evangéliuma lelkünkben élni, növekedni kezdett mi is igyekszünk ennek örömét testvéreinknek is átadni.
Mária útra kelésének még van egy magyarázata. Az Ószövetségben Dávid Király a szövetség ládáját fel akarta vinni Jeruzsálembe. Nem érezte magát eléggé felkészültnek, eléggé tisztának arra, hogy a szövetség ládájs közelében lakjon, ezért egy idõre Obed Edom házában helyezte el azt. Isten pedig bõségesen megáldotta Obed-Edom házát. Mária is, amint Isten Fia hordozójává vált, az Újszövetség ládájává lett, útra kelt, a hegyek közé, Júda egyik városába ment. Máriában, Jézus már útra kelt Jeruzsálem felé, mert a Szentírás Jeruzsálemet nevezi hegynek, ahová mindenki felzarándokol, és Zakariás házában pihent meg egy idõre, és Isten Zakariás házát bõségesen megáldja.
Zakariás neve azt jelenti, hogy Isten emlékezik. Jelképezi Isten népébõl mindazokat, akik bíznak abban, hogy Isten nem feledkezik meg ígéretérõl. Ezeknek kell hírül adni Isten igéjének a beteljesedését.
Furcsa, hogy bár Mária Zakariás házába érkezett nem a házigazdát, Zakariást köszöntötte, hanem Erzsébetet. Zakariás azokat is jelképezi, akik bár várták a Messiást, nehezen hiszik, hogy megérkezett. Nem mindenkinek könnyû a maga életébe befogadni az evangélium újdonságát.
Erzsébet méhében felujjongott a magzat. Ismét Dávid királyra emlékeztet, aki a szövetség ládája elõtt táncolt. Jó tudatosítani, hogy Krisztus békét, örömet nyújt. Nem jól hirdetjük az evangéliumot, ha nem okoz örömet annak, aki befogadja. Még rettenetesebb, ha félelmet kelt benne. Jézus érkezésének jele az ünnep, az öröm. Sajnos sokan elhitték, hogy nekünk, keresztényeknek nehezebb, mint azoknak, akik nem hisznek, mert nekünk sok mindent tilt a vallásunk, megfoszt sok örömtõl. Jézus nem foszt meg semmitõl és nem tilt el semmitõl. Ellenkezõleg, nagyobb, igazibb örömet kínál, amiért szívesen félre tesszük a világ által felkínált apró múló örömöket.
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.” Az Ószövetségben két helyen találkozunk ezzel a köszöntéssel. A Bírák könyvében Jáelt köszöntik így:
„áldott vagy az asszonyok között” (Bir.5,24) és Juditot (Jud 13,18). Mindketten megszabadították Izraelt az ellenség kezébõl. Mária is ezt tette: elhozta méhe gyümölcse a megváltást.
„Hogy lehet, hogy Uramnak anyja jön el hozzám?” Ez ismét a szövetség ládájával kapcsolatos, idézet az Ószövetségbõl. Dávid király mondta: „hogy jöhet az Úr az én házamba?” Dávid király azzal tudta egyesíteni Izrael 12 törzsét, hogy a szövetség ládája nála volt. Nekünk is ez a feladatunk, ha Krisztust hordozzuk, hogy szolgáljuk a békét, a kiengesztelõdést.
„Boldog aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr ígért”. –ez az elsõ boldogság Lukács evangéliumában. Nem csak Mária boldog, hanem mindenki, aki hisz, aki bízik Isten szavában, mert az Úr hûséges.
Ennek az örömnek a befogadására készülünk. Ámen.

2015-12-20

______________________________

Jessze sarja

2015-12-19

______________________________

Kétely

Lk 7, 19-23
János a börtönben ül, csalódottan. Nem érti, mi történt. Kemény szavakkal szólította fel az embereket, hogy készüljenek, mert érkezik a Messiás: a fejsze már a fák gyökerénél van. Ha megérkezik a Messiás, kíméletlenül elítéli azokat, akik nem tartanak bûnbánatot, és nem tisztulnak meg bûneiktõl.
Megérkezett Jézus, megbocsát a bûnösöknek, nem kell tõle félni, nem hatalmas, nincs serege, szelíd és jóságos. A bûnösök tovább élik a világukat, míg õ János, börtönbe vetve szenved. Valami nem jól mûködik. Felébredt benne a kétely: talán nem is Jézus a Messiás.
Elküldi hát két tanítványát, hogy megbizonyosodjék. Jézus ezeknek a tanítványoknak segít felismerni a megváltás jeleit.
Vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor elbizonytalanodunk. Tényleg Isten gondunkat viseli? Hisz látjuk, hogy sok minden nem úgy történik, ahogy szeretnénk, ahogy jónak látnánk.
Jézus minket is erre akar megtanítani. Ne önmagunk, a mi bajaink körül forogjunk. Merjük félretenni a magunk elképzeléseit, terveit és a mellé a jó mellé állni szívvel, lélekkel, amit Isten a testvéreink javára elkezdett a mi életünkben.

2015-12-16

______________________________

Advent harmadik vasárnapja

Ma az öröm vasárnapja van. Az örömrõl szólnak az olvasmányok is, bár az evangéliumban az elsõ olvasásra nem annyira nyílván való. Emlékszünk, a múlt vasárnap, Keresztelõ szent János a megtérést a bûnbánatot hirdette, és elég kemény szavakat használt. Viperafajzatokról beszélt, akik menekülnek a harag elõl. Ne gondoljuk, hogy minket fenyegetett. A gonosz erõkre gondolt, azokat nevezte viperáknak, mert azok megmérgezik az emberek életét, és próbálják eltántorítani az igazi életútjától. Nem megijedünk, tehát János szavaitól, hanem örülünk, hogy ezek a gonosz erõk most menekülni kényszerülnek a közelgõ tûztõl. János a mai evangéliumban is beszél a tûzrõl. Ezzel a tûzzel keresztel a közelgõ Messiás, és ez a tûz égeti el a pelyvát, a szemetet. Isten nem a gyermekeire haragszik, hanem azokra az erõkre, amelyek nekünk, gyermekeinek, ártani próbálnak, és rossz útra akarnak terelni. Krisztus azért jött, hogy megszabadítson mindattól, ami rossz a környezetünkben, és a lelkünkben. A bennünk rejtõzõ vipera fél Isten közeledésétõl, de mi örömmel várjuk.
János felszólít minket a megtérésre. Azt gondoljuk, hogy megtérni azt jelenti, hogy abba hagyjuk a vétkezést. Igen, ezt is jelenti, de ennél többet jelent, ennél többrõl van szó. Megtérés azt jelenti, hogy megfordulunk és az ellenkezõ irányba indulunk, mint amerre eddig haladtunk. Ha eddig azt kerestük, hogy felemelkedjünk mások fölé, hogy híresek, elismertek legyünk, másokon uralkodjunk, most igyekszünk testvéreink javát szolgálni, konkrét tettekkel. Persze nem kötelez rá senki. Maradhat minden a régi, ünneplünk egyet Karácsonykor és marad minden, úgy ahogy volt.
Három csoport járul János elé és mind ugyan azt a kérdést teszik fel neki: Mit kell tennünk? Mi is ezt kérdezzük ma tõle. A tömegnek azt mondja, akinek két ruhája van, adjon egyet annak, akinek nincs. Ez az elsõ lépés. Ne tartsuk magunkat uraknak, akiknek joguk van javakat halmozni, gyûjteni. Minden Istentõl van és összes gyermekeinek szánja mindazt, amit nekünk adott, nem csak egyeseknek, akik jobban hozzáférnek. Nem alamizsnaosztásról van szó, hanem igazságosabb társadalmi életért való munkálkodásról, ahol megelégszünk azzal, amire szükségünk van, a többit annak adjuk oda, akinek hiányzik, amire szüksége van. Hogy te tehetségesebb, ügyesebb vagy, nem jogosít fel arra, hogy bõvelkedj, míg kevesebb képességgel rendelkezõ testvéred hiányt szenved.
A második csoport a vámosok csoportja. Nekik azt mondja, ne kérjetek többet, mint amennyi kijár, vagyis a korrupciónak ne adjanak helyet. Kemény harc ez ma is. Nagyon kell, vigyázzunk, hogy még a látszatát is kerüljük annak, hogy igazságtalanul pénzhez, jövedelemhez jutunk. Hiába beszélünk Jézusról, Isten országáról az emberek elveszítik a bizalmukat, ha azt látják, hogy az õ adományaikból meggazdagodunk, kényelmesen élünk, míg õk keményen dolgoznak a mindennapi kenyérért.
A harmadik csoport a katonáké. Ne éljenek vissza fegyvereikkel, az erejükkel. Azokról van szó, akik hatalmat gyakorolnak mások fölött, mások felettesei. Könnyen visszaélhetnek a helyzetükkel a maguk javára, és kihasználhatják mások gyengeségét, szorult helyzetét.
Lám, nekünk is választ ad János, már tudjuk, mit kell tennünk. Ne féljünk befogadni az Úr Jézust az életünkbe, engedjük, hogy elégesse a pelyvát, azt, ami szemét az életünkben, hogy örömben élhessünk és várjuk az Õ eljövetelét.

2015-12-13

______________________________

Illés

2015-12-12

______________________________

Mi a válaszod?

2015-12-10

______________________________