Napi gondolatok

Mennybemenetel és ittmaradás

Ma Jézus bevonulását ünnepeljük az Atya világába. Valójában ez már akkor megtörtént, amikor a Golgotán Jézus visszaadta a lelkét az Atyának. Ma azonban külön ünnepen emlékezünk meg a húsvét egyik titkáról, Jézus megérkezésérõl az Atya dicsõségébe.
Azt gondolnánk, hogy a mennybemenetel ünnepe arra szólít fel minket, hogy feltekintsünk az égre, a mennyország felé, amely ránk is vár. Igazából arra akar felszólítani, hogy a magunk világában nézünk körül, mert a Jézus által megkezdett munka folytatása ránk vár. Jézus csak egy kis fölrajzi területen tevékenykedett és csak rövid ideig, de küldetésének a beteljesítése a tanítványain keresztül történik.
Erre szólít fel bennünket a mai evangélium: menjetek az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
Aki hisz, megkeresztelkedik. A keresztelés görög megfelelõje alámerítést jelet. Nem azt, hogy belemártjuk és hamar ki is vesszük, hanem belemerítjük egészen. Nem vízbe, hanem Krisztusba. A megkeresztelt ember Krisztusba merült, végleg Krisztushoz kötötte életét, miként a szõlõvesszõk a szõlõtõhöz, abból táplálkozik. Ez a megváltás, az üdvösség, amirõl Jézus beszél. Nem egy majdani jutalom, melyet halálunk után kapunk, ha megérdemeljük, hanem már most üdvözültek vagyunk, mert Krisztusban élünk, az õ életét éljük, az õ küldetését folytatjuk. Aki Krisztus nélkül akar élni, nem merül bele Krisztusba, az elvesz.
Jelekrõl is beszél Jézus, melyek azokat fogják kísérni, akik hisznek. Furcsa jelek, nyilvánvaló, hogy nem szó szerint érendõk.
Az ördögök jelképezik mindazt, ami az evangéliummal ellentétes döntésekre akarnak rávenni minket, ami emberi mivoltunknak a levetkõzése lenne: az erõszak, a hazugság, közömbösség mások iránt stb. A Krisztus való tartozás elsõ jele, ezeknek az ördögöknek a legyõzése.
Nyelveken beszélés: a világnak új nyelvre van szüksége, mely az önzetlen szeretetrõl szól. Krisztus tanítványai képesek ezen a nyelven beszélni.
Kígyók: a Szentírásban az ember ellensége a kígyó. Meg kell tanulni felismerni a mérges kígyókat, azokat az ideológiákat, melyek mérget oltanak az emberekbe. Isten szava ellenszer tud lenni, hogy ezek ne legyenek ránk hatással.
Mérget isznak: egy kis mérget mindenképp le kell nyelnünk. Sokan meg akarnak gyõzni arról, hogy butaság másokkal törõdni, ma már nem lehet erkölcsösen élni, neked is kijár az ami másnak, stb. Az a mentalitás, amely kioltja a reményt, az örömet, meg akar gyõzni arról, hogy nincs más, csak ez a földi élet, ne is remélj semmi másban. Jézus evangéliuma képessé tesz ezeket is elviselni, anélkül, hogy a mérgük halálos lenne számunkra.
Gyógyítások: nem csak akkor szeretni az életet, amikor minden szép és jó, hanem a nehéz pillanatokban is tudni örülni. Ez is egy csoda, amely azok életében jelen van, akik hisznek.

2012-05-17

______________________________

Nehezek a rólunk szóló szavak

Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erõsek. – Érdekes, hogy erõ kell a Jézus mondanivalójának elviseléséhez. Nem azt mondja, hogy nem vagyunk elég okosak ahhoz, hogy megértsük, hanem, hogy túl gyengék vagyunk. Mikor kell leginkább erõ annak elviseléséhez, amit valaki mond nekem? Azt gondolom, hogy akkor, amikor rólam van szó, rólam beszél. Minél mélyebb dolgokat tudok meg magamról, annál erõsebbnek kell lennem, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat, és eldõljek, akár az elkeseredés, akár az elbizakodottság irányába.
Istenrõl sok mindent mondtak már nekünk gyermekkorunktól kezdve mostanáig, de a Szentlélek az, aki megtanít bennünket felismerni, megérteni, elfogadni azt, amit Isten maga mond nekünk, rólunk, életünkrõl, arról, akik vagyunk, és akikké válnunk kell. Ez alakít bennünket lépésrõl lépésre Isten csodálatos terveinek megfelelõen.

2012-05-16

______________________________

kedd

A Szentlélek, a Vigasztaló meggyõzi a világot. Az eredeti szónak ilyen jelentése van: felnyitja a szemét, megmozgatja a lelkiismeretét. S valóban ezt cselekszi a Szentlélek. Ez minden lelkigondozásnak az alapja. Valakinek felnyitni a szemét, megmozgatni a lelkiismeretét. Mert ha valaki már meglát, illetve belát valamit, annak megmozdul a lelkiismerete, ez már fél gyógyulás. Az a beteg aki eltudja már fogadni a diagnózist, azt lehet kezelni. Aki nem szorul vigasztalásra, azt nem lehet megvigasztalni. Tehát ez a Szentlélek paradox gyógyítása. Elõbb meggyõz nyomorúságos életem felõl, ráébreszt, megnyitja szememet, megmozdítja lelkiismeretemet, s mikor rádöbbenek, hogy miben vagyok és ki is vagyok én, akkor kezdõdik a vigasztaló szolgálata.

2012-05-15

______________________________

Nem fordítunk hátat

A keresztény élet, ha következetesen éljük, szembeütközik a világ mentalitásával, és gyakran üldözést eredményez. Nem csak Néró császár idejében volt ez így. Valaki kiszámolta, hogy amióta keresztények léteznek, körülbelül 40 millió keresztényt öltek meg a hitükért, és ennek több mint a felét a XX században. Az Isten elleni lázadás benne van az emberben az õsbûntõl kezdve.
Talán könnyebb lenne elviselni az üldözéseket, ha azok csupán külsõ ellenség részérõl érkeznének. Ám nehezebb, amikor teljes jó szándékkal, Isten ügyét védve egymásnak okozunk szenvedést. Ez is elkerülhetetlen, akár az üldöztetések. Az üldözõinktõl elmenekülünk, de ha nem lehet elmenekülni, tanúságot teszünk arról, hogy Krisztushoz tartozunk. Testvéreinktõl azonban nincs hová menekülnünk. Azzal teszünk tanúságot Krisztusról, hogy nem fordítunk hátat nekik, továbbra is testvéreinknek tekintjük õket, és javukat akarjuk.

2012-05-14

______________________________

Húsvét 6. vasárnapja

Olyan témáról szól a mai evangélium, amely kapcsolatban áll a mi boldogságunkkal. Az Úr jól ismer minket, tudja milyenek vagyunk és mire van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk.
A szeretetrõl beszél. Maradjatok meg az én szeretetemben. Úgy lehet elképzelni ezt a szeretetben való megmaradást, mint ahogy a színpadon a reflektorok bevilágítják a színteret, és a színészeknek úgy kell mozogniuk, hogy ebben a fénysugárban benne maradjanak. Csak a feltámadt Krisztus fényében látjuk, hogy egy igazibb életre mutató vágyaink Tõle vannak, és Feléje visznek.
Jézus tehát arra biztat, hogy maradjunk nála nem menjünk sehova. Néha mi is, miként a tanítványok, nehezen hiszünk. Túl szép, amit Jézus ígér ahhoz, hogy igaz legyen, és könnyen eloldalgunk valamerre.
Szép dolog megmaradni Jézus szeretetében, vonzó is lenne, ám Jézus egy furcsának tûnõ feltételt szab. Akkor maradunk meg az õ szeretetében, ha megtartjuk a parancsokat. Ez már nem annyira rokonszenves. A parancsok alatt mi törvényeket, szabályokat értünk, a meg nem tartásuk pedig büntetést von maga után. Ezért a parancsok ritkán szoktak lelkesíteni. A szeretet alatt ezzel szemben boldogságot, felszabadulást, valami jólesõt értünk. Ellentmondásnak tûnik tehát a szeretetben megmaradni a parancsok megtartása által. Pedig igaza van. A szeretet konkrét mindennapi tetteken keresztül mutatkozik meg. Hiába mondja valaki, hogy szeret, ha aztán fél évig nem jutsz eszébe. A parancs tehát a szeretetnek formát ad, rajta keresztül bizonyul hitelesnek.
Jézus meg is magarázza, hogy milyen parancsra gondol: a szeretet parancsára. Jézus parancsa tehát nem valamilyen elõírások megtartását jelenti, hanem konkrét módon szeretni.
Isten tíz parancsolata Jézus korában már 613 paranccsá alakult, melyek nem mind Isten akaratát tükrözték, hanem emberi hagyományok is voltak. Az emberek számára gondot jelentett a sok parancs. Sokan fel sem tudták sorolni, nem hogy megtartani. Sokan keresték tehát, hogy melyek a legfontosabbak. Jézus korában egy híres rabbi Hillel ezt mondta a legfontosabbnak: ne tedd a másiknak, amit nem akarsz, hogy neked mások tegyenek. Jézus pozitív formában fogalmazza meg: szeresd Istent, és szeresd felebarátodat. Érdekes megfigyelni, hogy az evangéliumokban is van egy fejlõdés ezen a téren. Márk és Máté két parancsolatról beszélnek, Lukácsnál egy parancsról hallunk, szeretni istent és embertársunkat. Jánosnál az utolsó vacsorán Jézus új parancsról beszél, itt pedig már azt mondja, hogy ez az õ parancsa.
Mit jelent e szeretetben maradni? Konkrét módon, Jézushoz hasonló módon kinyilvánítani a szeretetet. Jézus feltámadása után nem valamilyen elõírásokhoz kell mérni az életünket, hanem az új parancsolathoz, ami nem más mint maga Jézus.
Ez pedig nagyon nemes, de nagyon nehéz feladat. Nem is lehet szolgai módon végezni, csak szeretetbõl az iránt, aki barátainak nevez minket.
Isten segítsen minket megérteni, hogy szeretve egyre inkább hasonlók leszünk Jézushoz.

2012-05-13

______________________________

Hûséges maradni

Mi valamit meg akarunk mindig valósítani, valahova eljutni. Jézus ma azt mondja ma nekünk, hogy maradni kell, mint ahogy õ is marad a szeretetben, Ez nem tétlenséget jelent, hanem dinamikus jelenlétet, hûséget, kitartást, hangulatomtól, pillanatnyi kívánságaimtól függetlenül.
Megmaradni Isten szeretetében. Olyan ez a szeretet, mint egy lakás, mint egy otthon. A méhkaptár jutott eszembe. Az anyának sajátos illata átjárja az egész kaptárt, és minden ott lakó méhet. Magukkal viszik amerre repülnek, és errõl az illatról ismerik fel egymást.
Isten szeretetének illata jár át, errõl lehet felismerni minket is, bármit teszünk, bárhol vagyunk. Szent Ágoston szavai illenek ide: szeress, és tégy, amit akarsz. Ha hallgatsz, szeretetbõl hallgatsz, ha intesz, szeretetbõl teszed, ha megbocsátasz, szeretetbõl bocsátasz meg. A szeretet verjen gyökeret a szívedben. Ebbõl a gyökérbõl csak jó dolgok nõhetnek ki.

2012-05-10

______________________________

Nélkülem semmit sem tehettek

A vesszõ lehet szép, délceg, de van egy érzékeny pontja, amin minden múlik. Ez a találkozópontja a szõlõtõvel. A mi életünkben is van egy pont, ahol kapcsolódunk Jézushoz. Itt áramlik felénk az éltetõ nedû. Ez a pont a szívünk, persze, nem a hús szívünket értjük ez alatt, hanem személyiségünk központját. Ha nem tudatosítom ezt a hovatartozásomat, könnyen olyan döntéseket hozok, melyek gyengítik ezt a kapcsolatot, akár el is szakítanak tõle, még ha külsõleg ez nem is látszik. Nélkülem semmit sem tehettek – mondja Jézus. Amit nélküle próbálunk tenni, arról végül be fog bizonyosodni, hogy nem volt semmi értelme, fölöslegesen pazaroltuk az idõnket és erõnket.
Mária példakép számunkra. Nem csak a kilenc hónap alatt, és nem csak érzelmileg volt Jézushoz kötve, utána is az volt számára a fontos, amit a kánai menyegzõn tanácsolt: tegyétek, amit mond nektek. Nem csak az életformánk köt Jézushoz, hanem minden nap, minden percben azt akarjuk tenni, amit Õ mond nekünk.

2012-05-09

______________________________

Kedd

Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem úgy adom nektek, amint a világ adja.
A világ is beszél a békességrõl, kínálja a maga békességét.
A görögöknek Plútó volt a békesség istene, de egyben a pénz istene is. Mert a görögök úgy vélték, akinek elég pénze van, annak elég békessége is van.
A rómaiaknak Pax volt a békesség istennõjük, de a gyõzelem istennõje is. Tehát ahol a római Pax uralkodott, az a békesség, egyben a legyõzöttek jajkiáltása és a temetõk síri csendje is volt.
Jézus békessége nem a pénzemberek békessége, de nem is az erõs gyõztesek békessége. Jézus békessége a körülményektõl független békesség. A bennünk lakó Szentléke békessége. Ami nem zavartalan és nem megzavarhatatlan.
Fr. Arthur

2012-05-08

______________________________

Nálam lakik

Mirõl is beszél Jézus? Arról, hogy Isten szeretet, és mi szeretjük Istent. Ez az alapja az Istennel való kapcsolatunknak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nekünk mindent szabad. Isten szeret, de nem kényeztet. Istent szeretni, nem valami érzelmi tapasztalatot jelent, hanem konkrét tetteket, konkrét életformát. A mindennapi életben derül ki, hogy mennyire szeretjük Istent. Jézus nem látogatóba akar jönni hozzánk. Nem ellenõrizni akarja az életvitelünket, és esetleg büntetéseket kiszabni, hanem hozzánk költözni, nálunk lakni. S ez nem egyszerû dolog, mert akkor beleszól minden apró dologba. Nem birtokolhatom Istent, de mindig megkérdezhetem, hogy az egyes helyzet helyzetekben mit kell tennem. Bizonyára egy-két dologban másként döntök, ha tudom, hogy az Úr vár rám, és várja, hogy elmeséljem, mi tettem a mai napon.

2012-05-07

______________________________

Jézus a hazavezetõ út

Jézus önmagát kapunak, pásztornak, fénynek mondta, Ma õ az út, az igazság, és az élet. Fõként út, Nem tudjuk, hová mész, hogyan ismerhetnénk az utat? – kérdi Tamás, mire Jézus azt mondja, én vagyok az út. Õ tehát az út, de nem egy a sok út közül, hanem õ maga az út, az egyetlen, amely elvezet az Atyához.
Út, amely megnyílik a tékozló fiú elõtt, hogy visszataláljon az atyai házba, az atyja karjai közé. Mi emberek ugyanis, nem csupán elveszítettük a hazavezetõ utat, hanem a rólunk szóló igazságot is. Csak az Atyánál találunk rá igazi önmagunkra, az istenfiúságunkra. Ez a mi igazi célunk, hazajutni a Szentháromság családi közösségébe, mint fiak. Ezt a helyet készíti el számunkra Jézus.
Nem akarom ezt a célt szemem elõl téveszteni, amikor közelebbi céljaimért fáradozom.

2012-05-04

______________________________