Napi gondolatok

Szent Mátyás

2016-02-24

______________________________

Kisebb testvér

2016-02-23

______________________________

Szent Péter székfoglalása

2016-02-22

______________________________

Isten irgalmának visszfényei

Mt 5, 43-48
A mai evangéliumi szakasz kétségkívül Jézus egyik legnehezebb és legmagasztosabb tanítását tartalmazza. A valóságtól elrugaszkodottnak is érezhetjük, olyannak, amit lehetetlen megvalósítani: szeretni az ellenségedet, jót tenni azzal, aki neked rosszat tett? Lehetetlennek tûnik, különösen, amikor annyi rosszakaratú emberrel van dolgod. Csak meg kell védened magad, mert ha nem, eltaposnak.
Biztos, hogy nem illenének Jézusnak ezek az útmutatásai az állami törvények közé. Nem is az azért adta õket, hogy ezek alapján irányítsák a társadalom életét. Isten Országának a törvényei ezek, amely alakulóban van, és mindig épül, mikor jóval tudunk válaszolni a rosszra, szeretettel akarunk hatni a gonosz szívére. Isten ad nekünk ehhez erõt, hogy az õ irgalmának visszfényei legyünk testvéreink között.

2016-02-20

______________________________

Kiseprem

Mt 5, 20-26
A mai evangéliumból ismét láthatjuk, hogy mennyire összefügg az Istennel való kapcsolatunk, a testvéreinkkel való kapcsolatunkkal. Nem lehet Istennel jóban lenni, ha testvéremre, bármelyikre duzzogok, elutasító vagyok véle szemben. Vagy együtt dicsõítjük Istent, vagy sehogy. Ha a közöttünk lévõ egység meggyengült, vagy megszakadt, elõbb azt kell helyrehozni, csak utána fordulhatunk Isten felé, mert nem lehet Istennel igazán közösségben lenni, ha nem vagyunk közösségben testvéreinkkel.
Most tehát próbálok a lelkembõl kiseperni minden gyûlöletet, haragot, neheztelést, amit valamelyik testvérem iránt lelkemben hordozok. Ez nem azt jelenti, hogy közömbös leszek a hibáival, tévedéseivel szemben, hanem, hogy ezekkel együtt, sõt, ezek ellenére elfogadom, javát akarom, és megteszek mindent, ami tõlem telik, hogy segítsem õt az Isten felé vezetõ útján.

2016-02-19

______________________________

Kérjünk!

2016-02-18

______________________________

Gonosz vagyok?

Lk 11,29-32
Jézus a mai evangéliumban elfajzott, gonosz embereknek nevezi azokat, akik jeleket keresnek, csodákra várnak. Úgy gondolom, hogy én nem tartozom ezek közé. Persze, nekem is jól fogna egy-egy jel, csoda, amely megnyugtatna, hogy Isten tényleg gondomat viseli, tényleg vigyáz azokra, akiket szeretek, de mégsem vagyok gonosz.
Jézus sem volt a jelek, csodák ellen, hisz sok csodát tett, épp azért, hogy segítse az emberek ingadozó hitét. Akkor miért nevezi gonoszoknak ezeket az embereket?
Mert már sok jelet és csodát láttak, mégsem akarnak Jézusban hinni. Bár biztosak abban, hogy Jézust Isten küldte, hogy nagyobb, mint Salamon király, vagy Jónás próféta, mégsem engedik be az életükbe. Csak a kíváncsiságukat elégítik ki, mint ahogy a cirkuszmutatvány nézõi. Tapsol, utána hazamegy, és nem érdekli tovább, hogy mi van azzal a cirkuszistával.
De lehetek mégis gonosz, ha tetszik nekem Jézus tanítása, csodálom életét, dicsõítem a szeretetét, de szavait nem engedem behatolni a lelkembe, nem engedem, hogy megújítsa az életemet.

2016-02-17

______________________________

Élni a Miatyánkot

2016-02-16

______________________________

Nagyböjt elsõ vasárnapja

Nagyböjt elsõ vasárnapján, Jézus megkísértésérõl szól az evangélium. A 40 napot, amelyrõl szó van, nem naptári idõ szerint kell értelmeznünk, hanem azt jelenti, hogy Jézus egész életén át kísértést szenvedett. A zsidókhoz írt levélben is azt olvassuk, hogy Jézus, kísértést szenvedett mindenben akár csak mi. Egész életén át követte a kísértés, hogy eltérjen az Atya akaratától. Három jelenetrõl hallottunk, melyek három példabeszédben mutatják be, hogyan lehet az élet valóságához, tévesen viszonyulni.
Az egyik tárgyakhoz való viszony, az anyagiakhoz, a második a személyekhez, a harmadik Istenhez. Nem sokkal azelõtt az Atya Jézust szeretett fiának nevezte. A gonosz épp ebbõl indult ki. Nem tagadta, hogy Jézus Isten fia. És aki Isten fia az Istenhez hasonló. Csak, hogy a gonosz egy hamis Istenképet sugall Jézusnak és nekünk is.
Az elsõ kísértés, hogy a kõ változzék kenyérré. Látszólag nem rossz ötlet, Isten azt akarja, hogy gyermekeinek legyen bõségben kenyerük, ennivalójuk, és minden, amire szükségük van, és azt mondja a gonosz Jézusnak, te képes vagy nekik ezt biztosítani. Okos tanács, hisz késõbb maga Jézus is mondja, hogy az ítéletkor azt mondják nekünk majd, hogy az éhezõknek adtunk-e enni, a szomjazóknak inni, adtunk-e ruhát, szállást azoknak, akik rászorultak. Jézus a válaszában nem is tagadja, hogy gondoskodni kell az ember szükségleteirõl, de nem az a legfontosabb. Nem csak kenyérrel él az ember, hanem, ahhoz, hogy Isten fiai lehessenek, Isten szavával kell, hogy táplálkozzanak. Nem csak a földi élet létezik, hanem az örök élet is, Isten élete is, és ezt az életet is táplálni kell. Ez a kísértés ma is jelen van még a hívek között is, amikor a hitet is földi élet szükségleteinek kielégítésére akarjuk felhasználni. Azért imádkozunk, hogy mindenünk meglegyen ebben a földi életben. Ha a földi élet fontos, akkor be kell biztosítani magunkat, összegyûjtve minél többet abból, amire szükségünk van. De ha tudjuk, hogy van ennél fontosabb is, akkor arra készülünk.
A második kísértés a személyekkel való kapcsolat. Jézus is érezte a vágyat, hogy mások fölé emelkedjen, kitûnjön, valami nagyot alkosson. A gonosz azt mondja neki, te sikeres leszel, mások fölé emelkedsz, uralkodni fogsz másokon, hatalmas leszel. Mindezeket neked adom, ha leborulsz és imádsz engem. Nem azt kéri, hogy õt Istennek tekintse, hanem, hogy hallgasson az õ utasításaira, hogy az õ módszerei szerint legyen nagy. Ha kell csalás útján is, ha kell erõszakkal is. Aki ravasz, annak van sikere a mai világban. Sokan ma is a gonosznak hódolva lesznek nagyok. Jézus válasza: csak Istent imádd, vagyis csak az õ szava szerint akarj nagy lenni. Õ pedig azt kéri tõlünk, hogy a testvéreink szolgálatában legyünk nagyok. Jézus az utolsó vacsorán azt mondja, az a nagy, aki szolgál a testvéreinek.
És a harmadik kísértés, az Istennel való viszony. A 91-s zsoltárt idézi: „Angyalainak parancsol, hogy tenyerükön hordozzanak”. A csodakeresés, az Istenzsarolás, ez a kísértés. Ha szeret Isten, akkor csodás módon meggyógyít, megoldja a problémáimat, vigyáz rám. Ha nem, akkor mi értelme hinni benne. Isten valóban vigyáz ránk, segítségünkre küldi angyalait. De Istent nem állíthatjuk a magunk szolgálatába, hogy a mi kívánságainkat teljesítse, hanem Õ vezeti az életünket. Ez Jézusnak a válasza. Ne kételkedj Isten szeretetében. Tõle kapjuk a fényt, hogy az Õ terveinek megfelelõen tudjunk járni, cselekedni.

2016-02-14

______________________________

Találkozás és ünneplés

2016-02-13

______________________________