Napi gondolatok

Az ígéret teljesül

Zsid 11,1-2. 8-19
A mai szentleckét a hit meghatározásának is nevezhetnénk: szilárd bizalom abban amit remélünk, de nem látunk. Az Ószövetség híres személyiségeit állítja példaként olvasói elé. A mai részben Ábrahámról és Sáráról hallottunk. Isten azt ígérte nekik, hogy elérkeznek abba a városba ahol otthon lesznek, ahol boldogok lesznek, és utódaik annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy a homokszem a tengerparton. És meghaltak, anélkül, hogy ez az ígéret teljesedett volna. Õk mégis mindvégig hittek abban, hogy a mennyei hazában az ígéret teljesül.
Ábrahám Isten kérésére kész volt a fiát is odaadni, akin keresztül teljesíthette volna Isten az ígéretét. Bízott abban, Isten számára a halál sem akadály.
Mit ígért nekem Isten? Hasonló dolgot: azt, hogy életem termékeny lesz, és, hogy boldog leszek azok társaságában akik szeretnek engem. Akkor is bízni akarok Isten ígéretében, ha úgy tûnik, nem arrafelé halad az életem. Hiszem, hogy akkor is boldoggá tud tenni Isten, ha elveszítem azt, amitõl a boldogságomat remélem ebben az életben.

2021-01-30

______________________________

Parresia

Zsid 10,32-39
A mai szentleckében a szerzõ megdicséri keresztény testvéreit, amiért a nehézségek között kitartottak, hûségeseknek bizonyultak. Arra akarja bátorítani õket, hogy tartsanak ki továbbra is. Egy kissé furcsa dolgot mond, arra biztatja a levél olvasóit hogy ne veszítsék el a bizalmunkat hiszen nagy jutalom jár érte. Miért jár a bizalomért jutalom? A képzettek segítségét vettem igénybe, és megtudtam, hogy a szövegben a parresia kifejezés áll, ami valami ilyesmit jelent, hogy az igazság bátor kimondása. Természetesen, ahhoz, hogy az evangéliumot bátran hirdetni tudják, szükségük van arra, hogy bízzanak. Lesz, aki pártjukat fogja. A bátorságukat a keresztények ahhoz, ki tudjanak tartani a megpróbáltatások közepette anélkül hogy megalkudnának, anélkül hogy megszûnnének hirdetni az evangéliumot, a Jézusba vetett bizalomból nyerték.
A mai korban is ilyen keresztényekre van szükség, akik figyelnek Isten szavára, onnan merítik az igazságot, melyet bátran hirdetnek a nehéz helyzetekben is, anélkül, hogy erõszakosak lennének, anélkül, hogy bárkit is megaláznának.
Kérjük az Urat, adjon erõt, bátorságot, bizalmat, hogy szeretettel, de határozottan merjük megfogalmazni, hogy mit jelent a mai világban igazi embernek lenni, igazi munkát végezni, igazi kapcsolatokat építeni, igazán szeretni.

2021-01-29

______________________________

Jó testvérek vagyunk?

Zsid 10,19-25
A szentleckében azt hallottuk, hogy Krisztus megnyitotta számunkra az utat Istenhez, beléphetünk a mennyei szentélybe. De ahhoz hogy a megváltás mûve a mi életünkben is valósággá váljon, szükséges, hogy kitartsunk reményünk megvallásában. És a saját bõrünkön tapasztaljuk, hogy nem könnyû dolog. Sok szépet és jót elhatározunk és neki is lendülünk, de aztán belefáradunk, kedvünket veszítjük. Nem könnyû kitartani. Éppen ezért van szükségünk egymás segítségére, arra, hogy buzdítsuk egymást. Sajnos, a lelki életünket magánügynek tekintjük. Ki ki maga tudja, hogy hogyan éli a kapcsolatát Istennel, és ebbe igyekszünk nem avatkozni bele. A mindennapi élet dolgaiban könnyebben adunk egymásnak tanácsot, könnyebben biztatjuk, vagy intjük egymást, pedig nem kellene szégyellni a lelkiekrõl is beszélni egymással, és egymást biztatni a jóra, a szeretetre. Ez a fokmérõje annak, hogy mennyire vagyunk egymásnak jó testvérei.

2021-01-28

______________________________

Nem parancsolt, hanem ígért

Zsid 10,11-18
A Zsidókhoz írt levél szerzõjének kedvenc témája az új szövetség, melyet Isten nem kõtáblára ír, hanem az értelmünkbe a szívünkbe vés bele.
Úgy képzelem ezt el, mint amikor utazás során, amíg nem voltak ezek a modern eszközök, térképeket használtunk. Ezzel szemben a méheknek akkor sem volt szükségük térképre, mert a tájékozódási képesség beléjük van kódolva.
Itt azonban ennél is többrõl van szó. Jézus nem hagyott ránk parancsokat, hanem arra biztat, hogy figyeljünk az õ szavára. Nem csak eszünkbe juttatja azt, amit tennünk kell, hanem segít is az õ Isteni erejével, annak megvalósításában. Õ nem parancsot hagyott ránk, hanem ígéretet. És ha ráhallgatunk, annak a csodálatos országnak a jeleit kezdjük felfedezni a magunk életében és környezetében, melyet Jézus megígért nekünk.

2021-01-27

______________________________

Szent Timóteus és Titusz

2Tim 1,1-18
A Szent Pál megtérésének ünnepét követõ napon két tanítványáról és munkatársáról, Szent Timóteusról és Szent Tituszról emlékezünk meg.
A mai szentleckében Pál szeretettel bátorítja Timóteust, aki természete szerint félénk volt, és rettegett az üldözésektõl, meg az emberek véleményétõl. Biztatja, hogy merítsen erõt és bátorságot abból a kegyelembõl, melyet a felszenteléskor kapott. Így már nem fogja szégyellni bevallani, hogy keresztény, sem azt, hogy Pál tanítványa.
Mit kell tennie? Feléleszteni a kegyelmet, melyet kapott, mint amikor a hamut lefújjuk a szunnyadó parázsról, és az ismét izzani kezd.
Nekünk is ezt kell tennünk: feléleszteni magunkban a Jézus iránti szeretetünket. Ez ad bátorságot, hogy ne féltsük magunkat, és hogy ne függjünk mások véleményétõl.

2021-01-26

______________________________

Pál fordulása

ApCsel 22,3-16
Szent Pál életének fontos eseményét ünnepeljük. Õt, aki a keresztényeket üldözte, a Jézussal való találkozás földre terítette. Máris feladatot kapott Jézustól, azt, hogy keresse tovább a keresztényeket, de már nem azért, hogy elfogja õket, hanem, hogy közéjük tartozó legyen.
Tulajdonképpen nem beszélhetünk Szent Pál megtérésérõl, mert nem a hitetlenbõl hívõ, a gonosz emberbõl jó ember lett. Õ addig is azt tette, amit jónak, helyesnek gondolt. Ez a találkozás megváltoztatta a látásmódját. Megvakult, hogy más fényben tudjon látni. Megértette, hogy amit a keresztények ellen tett, Jézus ellen tette.
És ez ma is igaz. Mikor testvéreinknek, vagy éppen ellenségeinknek rosszat teszünk, Jézus ellen tesszük. Nem az a dolgunk, hogy bebizonyítsák az igazunkat a másikkal szemben, vagy megkritizáljuk, elítéljük a rossz úton járó testvérünket, hanem, hogy benne is Jézussal találkozzunk.

2021-01-25

______________________________

Évközi 3. vasárnap

Keresztelõ János befejezte küldetését, mostantól Jézus lép a nyilvánosság elé. Mûködése helyéül nem Jeruzsálemet választotta, ahol a nép politikai és vallási vezetõi székeltek, hanem Galileát, ezt a megvetett vidéket, ahol a legkevésbé vallásos emberek éltek.
Betelt az idõ - így kezdi Jézus az elsõ beszédét. Azt akarja mondani, hogy ez az a pillanat, amire várakoztak, ez az alkalmas pillanat, amit kár lenne elszalasztani. Mirõl is van szó? Mi ez az annyira fontos lehetõség? Elérkezett, itt van az Isten Országa.
Mi is ez az Isten Országa? A nép 450 éven keresztül királyok vezetése alatt élt, de királyaik nagy csalódást okoztak nekik, mert nem hallgattak Isten szavára, hanem csak a maguk jóléte érdekelte õket, nem törõdtek a néppel. Jézus most egy új királyság kezdetét hirdeti meg, melyben az emberek szeretetben élnek. Az Isten Országa nem annyit jelent, hogy az emberek templomba járnak, imákat mondanak, hanem hogy az egész életük megváltozik. Másképp végzik a feladataikat, a munkájukat, másképp használják a pénzt, megváltozik a viszonyuk a családtagjaikkal. Az alapelv az önzés leküzdése, és egymás javának keresése. Ilyen az Isten Országa. Jézus arra hívja tehát az embereket, hogy lépjenek be ebbe az Isten Országába. Jézus ma is hív minket. Itt az alkalmas idõ, hogy belépünk az Isten Országába. Felvillant bennem a kérdés: szeretnék egy ilyen országban élni? Mert annak örülnék, ha körülöttem mindenki becsületesen végezné a feladatát, mindenki figyelne rám, mindenki jóindulatú lenne hozzám. Én is szeretnék mindig lelkiismeretes, becsületes lenni, jóindulatú és készséges lenni mindenki iránt, azok iránt is, akik nem kedvesek számomra, de talán nem most kezdeném, hanem majd késõbb. Egyelõre jól vagyok, ahogy vagyok. Jézus azonban azt mondja nekem, hogy elérkezett az idõ. Most van az alkalmas pillanat.
Mi a feltétele annak hogy belépjünk az Isten Országába? Megtérni és hinni az evangéliumban. A megtérés radikális változást jelent.
Az elsõ lépés a megtérés útján, kijavítani az Istenrõl alkotott téves elképzeléseinket. Isten nem akar senkit megbüntetni, még kevésbé a kárhozatra taszítani, hanem szeret, akkor is, ha vétkeztünk, akkor is, hanem érdemeljük meg.
A megtérés második lépése életünk megváltoztatása. Nem elég egy kissé többet imádkozni, adni néhány aprópénzt a koldusnak. Arra van szükség hogy megváltoztassuk a dolgok fontossági sorrendjét. Van, akinek az a legfontosabb, ami neki örömet okoz, s ennek érdekében kihasznál embereket, aztán hátat fordít nekik, ha már nem érdekesek számára, szennyezi a környezetét, nem törõdve a jövõ nemzedékkel, csak neki most jó legyen. Sok embernek igazából ez az istene, ez irányítja az életét.
Van akinek a pénz az istene. Reggeltõl estig ez irányítja a munkájában, a kapcsolataiban, folyton ez jár az eszében, hogy több pénze legyen, ezért kész csalni, hazudni.
Jó szembenézni önmagammal. Nekem mi irányítja az életemet, mi foglalkoztat leginkább? Megtérni azt jelenti, hogy Istent tesszük életünk középpontjába, õ a legfontosabb. Ha Isten irányít, annak megfelelõen élem az életemet, a kapcsolataimat.
De ezt csak akkor tudom megtenni, ha hiszek az evangéliumban, vagyis bízom abban, hogy Isten szeret, gondomat viseli.
Az evangélium elmeséli Jézus elsõ tanítványainak a meghívását. Jézus nem ígér nekik semmit. Nem ígéri, hogy jó dolguk lesz ha õt követik, hogy gazdagok, sikeresek lesznek, nem ígéri, hogy fontos emberekké válnak. Csupán a jövõbeli feladatukat adja tudtunkra: emberek halászai lesznek. A tenger a szemita kultúrában a gonosz erõk lakhelye. A tanítványok feladata ebbõl kimenteni az embereket.
És õk ott hagyták hálókat. A háló jelképez mindenféle kötöttséget, melyik gátol abban, hogy Jézus követni tudjuk: kényelmességünk, rossz szokásaink, függõségeink. Ha ezektõl nem tudunk megválni, félig keresztények, félig pogányok maradunk.
Aztán másik két tanítvány meghívásáról hallottunk. Mintha ugyanaz a történet ismétlõdne más szereplõkkel. Szent Márknak ezzel fontos üzenete van számunkra. Minden ember meghívásának ugyanez a dinamikája. Otthagyni mindazt, ami meggátol Jézus követésében, és elindulni a nyomában. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy szemináriumba, vagy kolostorba kell vonulni. Nem kell feltétlenül mesterséget változtatni sem. Ugyanazt a munkát folytatja, ugyanott él az, akit meghívott Jézus, de úgy, hogy már nem önmagát keresi, hanem Isten terve szerint végzi a feladatát.
Kérjünk Istentõl bátorságot arra, hogy meghalljuk Jézus hívó szavát, és merjünk változtatni azon, ahogy élünk.

Ioan Botezãtorul și-a îndeplinit misiunea, iar de acum Isus apare în public. El nu a ales Ierusalimul ca loc de acțiune, unde aveau sediul liderii politici și religioși ai poporului, ci Galileea, aceastã regiune disprețuitã în care trãiau oamenii mai puțin religioși.
S-a împlinit timpul - așa începe Isus primul sãu discurs. El vrea sã spunã cã acesta este momentul pe care l-au așteptat, acesta este momentul potrivit pe care ar fi pãcat sã-l rateze. Despre ce e vorba? Care este aceastã oportunitate atât de importantã? A sosit, deja începe Împãrãția lui Dumnezeu. Ce este aceastã Împãrãție a lui Dumnezeu? Oamenii au trãit sub conducerea regilor timp de 450 de ani, dar regii lor i-au dezamãgit foarte mult pentru cã nu ascultau cuvântul lui Dumnezeu, erau interesați doar de propria lor bunãstare, nu le pãsa de oameni. Isus anunțã acum începutul unei noi împãrãții în care oamenii vor trãi în iubire. Împãrãția lui Dumnezeu nu înseamnã cã oamenii merg la bisericã, spun rugãciuni, ci cã întreaga lor viațã se schimbã. Își fac treaba, munca în mod diferit, folosesc banii altfel, relația lor cu membrii familiei se schimbã. Principiul este sã depãșim egoismul și sã cãutãm binele celorlalți. Așa este Împãrãția lui Dumnezeu.
Deci Isus îi cheamã pe oameni sã intre în aceastã Împãrãție a lui Dumnezeu. Isus ne cheamã și astãzi. Acesta este momentul potrivit pentru a intra în Împãrãția lui Dumnezeu. O întrebarea mi-a trecut prin minte meditând despre Împãrãția lui Dumnezeu: chiar îmi doresc aceastã împãrãție? Pentru cã aș fi fericit dacã toatã lumea din jurul meu și-ar face treaba cu sinceritate, toatã lumea ar fi atentã la mine, toatã lumea ar fi amabilã cu mine. Și eu vreau sã fiu mereu conștiincios, cinstit, binevoitor și dispus sã fiu bun cu toatã lumea, chiar și cu cei care nu sunt buni cu mine, dar poate cã nu aș începe acum, ci mai târziu. Deocamdatã sunt bine așa cum sunt. Dar Isus îmi spune cã s-a împlinit timpul, acum este momentul potrivit.
Care este condiția pentru a intra în Împãrãția lui Dumnezeu? Convertiți-vã și credeți în Evanghelie – spune Isus. Convertirea înseamnã schimbare radicalã. Primul pas pe calea cãtre convertire este sã corectãm concepțiile noastre greșite despre Dumnezeu. Dumnezeu nu vrea sã pedepseascã pe nimeni, cu atât mai puțin sã împingã pe cineva în iad. El ne iubește, chiar dacã am pãcãtuit, chiar dacã nu o meritãm. Al doilea pas cãtre convertire este sã ne schimbãm viața. Nu este suficient sã te rogi puțin mai mult, sã-i dai cerșetorului niște bãnuți, ci este nevoie de o schimbare radicalã. Trebuie sã schimbãm ordinea de importanțã a lucrurilor. Pentru unii lucrul cel mai important este plãcerea. Pentru a avea parte de plãcere profitã de oameni, apoi le întorc spatele, dacã nu mai par interesanți pentru ei. Polueazã mediul, fãrã sã se gândesacã la generațiile viitoare, pentru ei conteazã doar sã se simtã bine acum. Pentru mulți oameni, acesta este zeitatea care le controleazã viața. Pentru alții banii reprezintã valoarea cea mai importantã. De dimineațã pânã seara sunt conduși de dorința de a avea cât mai mulți bani. Asta îi motiveazã în munca lor, în relațiile lor, asta este în permanențã în mintea lor, și pentru bani sunt gata sã trișeze, sã mintã, sã fure.
Este bine sã verific, pe mine ce mã motiveazã cel mai mult, care este preocuparea mea cea mai importantã? Convertirea înseamnã a-L pune pe Dumnezeu în centrul vieții mele. El sã fie cel mai important. Dacã Dumnezeu mã conduce, îmi trãiesc viața, relațiile sub îndrumarea lui. Dar nu pot face acest lucru decât dacã cred în Evanghelie, adicã am încredere cã Dumnezeu mã iubește, are grijã de mine.
Evanghelia ne povestește chemarea primilor discipoli ai lui Isus. Isus nu le promite nimic. El nu promite cã vor trãi bine dacã îl vor urma, cã vor fi bogați, vor avea succes. Nu promite cã vor deveni oameni importanți. Le indicã doar sarcina lor viitoare: vor fi pescari de oameni. În cultura semiticã marea este locuința forțelor malefice. Sarcina discipolilor este sã-i salveze pe oameni, sã-i pescuieascã din mare.
Și ei au lãsat nãvoadele și l-au urmat. Nãvodul simbolizeazã tot felul de atașamente care ne împiedicã sã-l urmãm pe Isus: confortul nostru, obiceiurile noastre proaste, dependențele noastre. Dacã nu putem scãpa de acestea, rãmânem pe jumãtate creștini, pe jumãtate pãgâni.
Apoi am auzit de invitația altor doi discipoli. Parcã aceeași poveste se repetã cu alte personaje. Sf. Marcu prin asta vrea sã ne trasmitã un mesaj important. Aceeași este dinamicã chemãrii tuturor oamenilor: a lãsa în urmã tot ce ne împiedicã sã-l urmãm pe Isus și sã pornim pe urmele lui. Aceasta nu înseamnã neapãrat cã trebuie sã întrãm în seminar sau într-o mãnãstire. Nici nu trebuie neapãrat sã ne schimbãm meseria. Ne continuãm viața, munca, în același loc unde am trãit și muncit pânã acum, dar în așa fel încât sã nu ne mai cãutãm pe noi înșine, ci încercãm sã facem totul dupã planul lui Dumnezeu.
Sã-I cerem lui Dumnezeu curajul sã auzim vocea chemãrii lui Isus și sã îndrãznim sã schimbãm modul în care trãim.

2021-01-24

______________________________

Mint a kavicsok a folyóban

Zsid 9,2-3. 11-14
A jeruzsálemi templom belsõ felosztásának a bemutatásával kezdi a szentlecke szerzõje mondanivalóját. A templom legszentebb részébe csak a fõpapnak volt szabad egy évben egyszer belépnie az áldozatok vérével. Jézus a saját vére által megnyitotta mindenikünk számára az utat Isten felé. Nem csak a legszentebbek, a legjobbak juthatnak el Istenhez, hanem mindenki, még a legnagyobb bûnösök is, még mi is. Krisztus áldozata tesz bennünket alkalmassá. A megváltás áramlatában minden ami velünk történik, az is, amit nehezen tudunk elfogadni, még a bûneink is alakítanak bennünket, miként a folyóban a víz csiszolja a kavicsokat, hogy bele illõk legyünk abba a csodálatos mozaikképbe, melyet Isten készít, hogy eljuthassunk az õ Országába.

2021-01-23

______________________________

Szívünkbe írva

Zsid 8,6-13
A zsidókhoz írt levél szerzõje Jeremiást idézve állítja, hogy Isten egy új szövetséget szeretne kötni velünk, melyet nem kõtáblára, nem egy szent könyvbe akar lerögzíteni, hanem a szívünkbe írni. Jézus Krisztussal kezdetét vette ez az új szövetség. Ennek alapja nem törvények, parancsolatok halmaza, hanem szeretetkapcsolat Istennel. A kísértés mindig jelen van, hogy az elõírások megtartásával mérjük le a magunk és mások vallásos életének a minõségét. Isten azonban nem ezt várja tõlünk, hanem, hogy õ legyen a szívünkbe írva.

2021-01-22

______________________________

Fontosabb

Mk 2,23-28
A törvény õrei elégedetlenek Jézussal és az apostolokkal, mert nem tartják tiszteletben az összes törvényt felülmúló törvényt. Jézus azonban a törvényrõl az emberre, az emberi szükségletekre irányítja a figyelmet. Dávid is, amikor „szükséget szenvedett” (25), olyat tett, amit nem szabad.

A törvényre hivatkozva húzhatjuk a határokat (mit szabad és mit nem szabad), Jézus szemében azonban a szükséget szenvedõ, éhezõ ember a maga egészében határtalanul fontosabb a Mózes által megszabott kereteknél is.
Fr. Julianus

2021-01-19

______________________________