Napi gondolatok

A jó elöljáró

Tit 1, 1-9
Szent Pál Tituszt bízta meg azzal, hogy a krétai keresztény közösségek élére elöljárókat válasszon ki. Bizonyos kritériumokat is felsorolt, melyeket vegyen figyelembe, az egyes személyek kiválasztásakor. Elõször is azt vizsgálja meg Titusz, hogy mennyire képes átadni a keresztény értékeket másoknak. Ezt leginkább a családtagjai életvitelébõl lehet lemérni. Ha a gyermekeit emberségre és keresztény magatartásra nevelte, akkor bizonyára képes lesz ezt megtenni a rábízott közösség tagjaival is. Felsorolja a jó elöljáró néhány tulajdonságát is:
Emberi érettség, amely az indulatain való uralkodásban és a függõségektõl való szabadságban mutatkozik meg.
Jó kereszténynek is kell lennie, mely az emberek iránti szeretetben mutatkozik meg.
És végül, jól kell ismernie a keresztény hit tanítását.
Idõszerûnek tûnnek Szent Pál szavai, most, mikor mi is új elöljárók kiválasztására készülünk. Ne a rokonszenv, személyes érdek vezessen bennünket, hanem azt nézzük meg, hogy a kiválasztott személyek alkalmasak legyenek közösségünk Isten akarata szerinti vezetésére.
Ugyanakkor szem elõtt akarjuk tartani azt is, hogy mindenikünk valamilyen formában felelõs testvéreiért. Egyikünk sem kész, érett ember, tökéletes keresztény, hibátlan szerzetes. Még van, amiben fejlõdni akár 55 éves korban is.
Emberi érettség terén segítenek fejlõdni azok a döntések, melyeket azért hozunk meg, hogy hûségesek legyünk értékeinkhez, életformánkhoz, akkor is, ha ezek a döntések nehezünkre esnek. Jobb keresztényekké válunk minden alkalommal, amikor tetteinkben testvéreink iránti szeretet vezérelt.
Hitbeli, hivatásbeli ismereteinket is mindig bõvítjük, aktualizáljuk, hogy segítségére tudjunk lenni a ma emberének az üdvösségre vezetõ útján.

2018-11-12

______________________________

Évközi 32. vasárnap

Jézus megérkezett Jeruzsálembe, és itt konfliktusba került az írástudókkal. Kemény szavakat használt velük szemben, mert veszélyesnek látta magatartásukat a tanítványaira nézve. Meg akarta óvni tanítványait attól, hogy az írástudókhoz hasonlóan keressék az emberek nagyrabecsülését.
Kik is voltak az írástudók? Õk voltak azok, akik a Tórát, az Ószövetségi Szentírást értelmezték, magyarázták. Jézus is értékelte a tudásukat, de nem értett egyet egyesek magatartásával.
Hosszú köntösben járnak - mondja Jézus. Nem úgy öltöztek, mint a többi ember. Öltözetükkel is jelezték, hogy fölötte állnak a közönséges embereknek. Elvárták, hogy köszöntsük õket az emberek, hajlongjanak elõttük, kezet csókoljanak nekik. Kikövetelték maguknak a legelõkelõbb helyeket. Tudjuk, milyen könnyen megkísérti ez ma is Krisztus tanítványait. Ma is találkozhatunk olyan egyháziakkal, akik azt hiszik, hogy mivel õk papi, szerzetesi hivatást kaptak, több tiszteletet, kiváltságos bánásmódot érdemelnek a többi embernél. Jézus nem ilyen tanítványokat szeretne magának, hanem ellenkezõleg, olyanokat, akik testvéreik szolgálatára állnak, anélkül, hogy a maguk dicsõségét keresnék.
Ami ennél még súlyosabb az írástudók esetében, hogy kihasználták az egyszerû emberek vallásosságát a maguk meggazdagodására. Látszólag nagyokat imádkoztak, de valójában nem Istent, hanem önmagukat szolgálták. Ma is a hívõk képmutató vallásossága a legnagyobb veszély a kereszténységre nézve, és nem az egyház ellenségei. Ezért ostorozza Jézus az írástudók magatartását.
Ugyanakkor nem csak arra mutat rá, hogy milyenek ne legyenek a tanítványai, hanem követendõ példát is állít eléjük. Egy özvegyasszonyra hívja fel a figyelmüket, akinek nem volt szép ruházata, senki sem figyelt fel rá. Két pénzérmét dobott a perselybe. Ennek az aprópénznek jelentéktelen volt az értéke, de Jézus rámutat arra, hogy minek van igazán értéke Isten szemében. Ez az özvegyasszony nem hívta fel magára a figyelmet, mint az írástudók, akik megfújatták a kürtöket, mikor adakoztak, hogy mindenki vegye észre, csodálja a nagylelkûségüket. Ez az asszony nem tartozott a tanítványok közé, mégis úgy viselkedett, mint ahogy Jézus akarta, hogy tanítványai viselkedjenek: Ne akarjanak feltûnni, nagyobbaknak, fontosabbaknak látszani másoknál.
A többiek a fölöslegükbõl adtak, ez az asszony ellenben mindenét odaadta. Krisztus igazi tanítványa nem valamit ad Istennek, hanem egész életét Isten szolgálatába, a testvérei iránti szeretet szolgálatába állítja.
Szent Márk evangéliuma öt alkalommal egy-egy asszony jó példáját állítja elénk. Az elsõ Péter anyósa, aki, miután Jézus meggyógyította, Jézus, és tanítványai szolgálatába állt. A második a vérfolyásos asszony, akinek hitét állítja Jézus példaként elénk. A harmadik a pogány asszony, akinek Jézus szintén megdicséri a hitét. A negyedik a mai evangéliumban szereplõ özvegy, és az ötödik az, aki Jézusra keni a nagyon értékes illatos olajat, kifejezve, hogy teljes szeretetét Jézusnak adja. Ezek mind az igazi tanítvány mintái, mert az igazi tanítvány teljes hitével Jézusra hagyatkozik, és a testvérei iránti szeretetnek szenteli magát.

Pare ciudat comportamentul acestei femei din Evanghelia de azi. A rãmas vãduvã, e foarte sãraca, și totuși, în loc sã cerșeascã, în loc sã cearã ajutor de la cei bogați, a aruncat tot ce avea în caseta pentru ofrande din templu. Nu o interesa cã acești bani vor ajunge în buzunarul preoților deja prea bogați. Ea a dãruit tot ce avea și toatã viața ei lui Dumnezeu.
Și iatã, Isus pune în fața noastrã ca exemplu tocmai comportamentul ciudat al acestei femei. Ar vrea sã procedãm și noi la fel.
Ce vreau sã spun: Fiecare dintre noi sã se ducã acasã și sã aducã cu el toți banii sãi și sã ii punã în coșulețul cu oferte? Nu. Nu despre asta este vorba. Aceastã femeie nu i-a dat lui Dumnezeu doar niște bani ci cu mult mai mult: I-a încredințat lui Dumnezeu toatã viața sa. Cele douã monede oferite de ea reprezintã puțina valoare pe care o are viața ei în ochii oamenilor.
Și de la noi Isus se așteaptã același lucru: sã încredințãm viața noastrã în mâinile lui Dumnezeu. Ce ar trebui în mod concret sã aruncãm noi în cutia cu ofrande? Care sunt bãnuții noștri?
Prima monedã îi poate reprezenta pe cei pe care îi iubim și care ne iubesc. Aceastã femeie a rãmas vãduva. Nu mai avea pe nimeni dar nu s-a refugiat în brațele oamenilor cerșind iubire ci a fugit la Dumnezeu. Și noi sa ii încredințãm pe cei pe care îi iubim și a cãror iubirea ne este importantã în mâinile lui Dumnezeu. Dumnezeu le iubește mai mult decât noi le putem iubi, și le dorește binele mai mult decât noi. Ce va fi cu ei? Nu se poate întâmpla în viața lor nimic atât de rãu încât Dumnezeu sã nu poatã sã ii salveze. Niciodatã nu îi vom pierde pe cei pe care îi iubim, nici moartea nu îi poate îndepãrta definitiv de noi.
A doua monedã reprezintã pãrerea oamenilor despre noi. Aceastã vãduvã nu s-a strãduit sã atragã atenția oamenilor. Nu ținea sã fie remarcata când arunca toți banii sãi în cutie. Pentru noi este foarte important ca ceilalți sã aibã pãrere bunã despre noi. Eu aș putea spune mai multe lucruri rele despre mine decât cei care mã vorbesc de rãu. Iar Dumnezeu mã cunoaște și mai bine. Cunoaște toate defectele și pãcatele mele, și totuși, împreunã cu toate acestea mã iubește. Oamenii se scandalizeazã, își întorc spatele, refuza vãzând greșelile noastre. Dumnezeu în schimb ne rãmâne alãturi orice s-ar întâmpla. Cum putem arunca aceste monede în cutia ofrandelor? De fiecare datã când ne aducem aminte de persoanele iubite, îl rugãm pe Dumnezeu cu încredere sã aibã grijã de ei. În mod similar, când ne îngrijorãm pentru viitorul nostru, când suntem acuzați, refuzați, ne încredințãm În mâinile lui Dumnezeu. El ne iubește, are grijã de noi și ne dã forța sã nu ne tot învârtim în jurul propriei noastre persoane ci având încredere în el sã înfãptuim misiunea primitã de la el.

2018-11-11

______________________________

Szûkölködni és bõvelkedni

Fil 4, 10-19
A filippiekhez írt levél végére értünk. Szent Pál úgy igyekezett az evangéliumot hirdetni, hogy nem fogadott el semmit azoktól, akiknek Krisztust hirdette, azért, hogy mindenki számára világos legyen, hogy a megváltást Isten ingyen kínálja fel mindenkinek. Semmi nem árt annyira szavaink hitelességének, mint az, ha az emberek úgy látják, hogy nem õket szeretjük, hanem csak a pénzüket akarjuk. Mi is megtanulunk szûkölködni és bõvelkedni, bízva abban, hogy Isten gondoskodik rólunk, ha az õ nevében, és benne bízva végezzük a tõle kapott feladatunkat.
Pál mégis kivételt tett a filippiekkel, tõlük szívesen elfogadta a segítséget, mert meg volt gyõzõdve arról, hogy adományaikkal az evangélium hirdetését akarják elõsegíteni. Az emberek ma is szívesen segítenek, ha azt látják, hogy amit tõlük kaptunk, nem a magunk kényelmére használjuk fel, hanem az õ nevükben is igyekszünk jót tenni azokkal, akiknek szükségük van segítségünkre.

2018-11-10

______________________________

Nem vetélytársak vagyunk

1 Kor 3, 9c-11. 16-17
A lateráni bazilika felszentelésének ünnepén a korintusiakhoz írt levélbõl olvastuk az olvasmányt. Azokat, akik azt mondják, hogy õk Pálhoz vagy Apollóhoz tartoznak, vagyis megosztják a közösséget, Pál emlékezteti: Isten Országának különbözõ építõi egyazon épületen dolgoznak. Mindenki megteszi a maga részét, de mindenki a közös alapra, Jézus Krisztusra kell hogy építsen, és nem azon versengeniük, hogy ki a nagyobb, ki a fontosabb.
Bennünket is emlékeztet arra, hogy a mi életünk épülete sem a magunk képességeire épül, hanem Krisztusra. Benne bízva vállaltuk a magunk hivatását, és nem akarjuk szem elõl téveszteni, hogy nem a magunk karrierjét építjük, hanem annak végbevitelére készülünk, amit Isten ránk akar bízni, még ha az mások eredményes munkájához képest jelentéktelennek tûnik is.

2018-11-09

______________________________

Egymás elõrendeltjei

Ef 5, 21-33
Legyetek egymásnak alárendeltjei. Szent Pál a házastársak közötti kapcsolat részletezésével folytatja a mai szentleckét, de mi próbáljuk kihámozni belõle azt, ami a mi életünkre is érvényes. A férj is, és a feleség is Krisztusnak engedelmeskedik, és a Krisztus iránti szeretetét fejezi ki, amikor figyelemmel vannak egymás igényeire. A mi közösségünkben is ez a lényege az engedelmességnek. Egyikünk sem fõnökösködhet a másik fölött, és amikor engedem, hogy a másik véleménye érvényesüljön, hogy az legyen, amit õ szeretne, azt nem gyávaságból, gyengeségbõl teszem, hanem ezzel el akarom hallgatni a magam gõgjét, a magam uralkodási-, birtoklási vágyát, és azt keresem, ami javára válik a testvéremnek és a közösségemnek.

2018-10-30

______________________________

Évközi 30. vasárnap

Szent Márk evangéliumának központi része az, ahol Jézus próbálja felnyitni tanítványainak a szemét, mert õk Jézus követésétõl még mindig dicsõséges álmaik megvalósulását remélték. Ezért két vak gyógyításáról is olvashatunk ebben az evangéliumban.
Szent Márk evangéliumában Jézus Galileából Jeruzsálem felé utazik. Jerikó az út vége felé van, már csak 27 km van Jeruzsálemig. Jerikó városának a kijáratánál szoktak elhelyezkedni annak idején a koldusok, hogy a Jeruzsálembe zarándoklóktól adományokat kérjenek. Akik húsvét ünnepére Jeruzsálembe zarándokoltak, feladatuknak érezték, hogy adakozzanak a koldusoknak. A vak Bartimeus történetében azoknak a helyzetét ismerjük fel, akik nem látják az életük célját, vakon botorkálnak ebben az életben. Szokatlan, hogy az evangélium a vaknak a nevét is megmondja, sõt, még magyarázza is: Bartimeus, azaz Timeusnak a fia. Valójában nem mondja meg a nevét, csak azt, hogy kinek a fia. Timeus pedig görögül méltóságot, tiszteletet, hatalmat jelent. A tanítványokat jelképezi, akik tiszteletet, méltóságot, hatalmat keresnek a maguk számára. Mi is, amikor méltóságot, tiszteletet keresünk, hozzá hasonló vakok vagyunk. Az evangélium részletezi annak az embernek a tulajdonságait is, aki ilyen vakságban szenved. Elõször is helyben ül. Nincsenek tervei, nem törekszik semmire, csak él, egyik napról a másikra. A másik tulajdonsága hasonló az elsõhöz: az úton kívül van. Nem tervez, nem épít, nem akar sehova eljutni. A harmadik tulajdonság is ezt fejezi ki: koldul. Az élete középpontjában a kapott pénz áll. Ezzel sem akar semmit megvalósítani, elkölti, és ismét koldul. Isten nem arra teremtette az embert, hogy egyik napról a másikra éljen, hanem szívébe ültette a vágyat a végtelen iránt. A gyógyulás nem más, mint a Jézussal való találkozás, aki megnyitja a szemeinket, értelmet, irányt ad az életünknek. Ezt érezte Bartimeus is. Nem elégedett meg eddigi életével. Igazibb életre vágyott. És ha nem is látott, de hallott. Meghallotta Jézus hangját, és elkezdett kiabálni.
Mikor valaki a lelkében bujkáló nyugtalanságnak hangot ad, sokan próbálják elhallgattatni. Ne akarj más lenni mint a többiek! Úgysem lehet változtatni a helyzeten. Örvendj annak, amid van! Sokszor mi magunk, Krisztus tanítványai akadályozzuk meg az embereket abban, hogy Jézushoz eljussanak, azzal, hogy megbotránkoztatjuk õket, hogy nem hitelesen élünk.
Jézus meghallja Bartimeus kiáltását, de nem személyesen válaszol, hanem a tanítványokat kéri meg, hogy vezessék hozzá Bartimeust. Jézus tanítványaiként nekünk is feladatunk közvetíteni azok felé az emberek felé Jézus hívását, akik keresik a fényt, életük értelmét. Azt is fontos megtanulnunk Jézustól, hogy õ sohanem szidja meg azokat, akiket meggyógyít, amiért ebbe a szerencsétlen helyzetbe kerültek. Nekünk is ugyanezt kell mondanunk az elesett embernek: Bátorság! Kelj fel! Téged hív, személyesen téged!
És a vak ember felugrik, eldobja a köpenyét, és Jézushoz szalad. A köpeny eldobása az addigi életével való szakítást jelenti. A földre terített köpenybe dobták az adományokat az arra járók. Most már nem ilyen életet akar élni.
Mit kérsz tõlem? -kérdi Jézus a vakot. Fontos tudatosítani, hogy mit várunk el Jézustól? Az új életet, melyet nyújtani akar számunkra, vagy a jelen életünkben szeretnénk valamit kényelmesebbé, élvezetesebbé tenni? Bartimeus élete nem vált könnyebbé. Addig készen kapta a mindennapi betevõ falatját, megvolt a maga biztos helye ahol koldulhatott, mostantól önmagáról kell gondoskodnia, de igazibb életet él. Most már nem a maga nyomorúságos helyzetével van elfoglalva, hanem Jézust követi, Jézushoz hasonlóan, embertársaiért áldozza az életét. Jézus a mi szemeinket is meg akarja nyitni, hogy a szeretet ajándékozása legyen életünk célja és értelme.

Evanghelia de azi poate sã parã asemãnãtoare cu multe alte povestiri în care Isus vindeca pe cineva. Evanghelistul Marcu s-a strãduit sã sintetizeze esențialul din viața și faptele lui Isus. Putea sã spunã deci, cã Isus a vindecat mulți șchiopi, surdomuți, orbi și leproși. Dar dacã ține sã ne povesteascã cate o întâmplare, înseamnã ca intamplarea aceea are un mesaj specific. Fiecare intamplare are mesajul ei. Așa este și în cazul întâmplãrii din Evanghelia de azi.
În primul rând este neobișnuit sã se comunice numele celui care urma sã fie vindecat de cãtre Isus. Un alt detaliu interesant este numele pe care îl folosește orbul strigându-l pe Isus: Îl cheamã fiul lui David. Înseamnã cã în Isus el recunoaște pe Mesia, eliberatorul promis. Nu cere de la Isus eliberarea lui Israel ci cere ajutor în problema lui personalã. El l-a înțeles mai bine pe Mesia decât concetãțenii sãi, care credeau ca Mesia nu se poate ocupa de cazuri personale, pentru cã este prins în totalitate de planul sãu grandios de a elibera poporul de sub jugul romanilor. De aceea încearcã cei din jur sã-l facã pe Bartolomeu sã tacã. Isus însã e interesat de fiecare dintre noi. Nu este indiferent fațã de problemele noastre personale. Ne cunoaște numele și știe ce se petrece în sufletele noastre. Du-te, îi spune Isus lui Bartolomeu, credința ta te-a salvat. Bartolomeu însã nu pleacã ci îl urmeazã pe Isus. Atunci când ne îndepãrtãm de Dumnezeu devenim și noi orbi, nu vedem strada pe care ar trebui sã mergem, pierdem sensul vieții noastre, trãim de la o zi la alta stând în același loc, cerșind câte o micã bucurie. Când Isus ne ajutã, din nou pornim și noi pe drumul pe care Isus ni-l aratã. Ce înseamnã în concret a-l urma pe Isus? Înseamnã a ne comporta în diferitele situații ale vieții așa cum ar face el. Bineînțeles, lumea s-a schimbat. Isus nu avea automobil, nici televizor, nici telefon, nu naviga pe internet, dar lucrurile esențiale au rãmas aceleași. Și astãzi, ca și în timpul lui Isus, oamenii cauta fericirea, sunt egoiști sau dãruiesc iubire. Îmi pun Deci întrebarea în diferite situații: Dacã Isus ar fi în locul meu ce ar face? Ce ar spune? Duhul Sfânt îmi va rãspunde și îmi va da putere sã colaborez cu Isus care lucreazã prin mine.

2018-10-28

______________________________

Hála érted is

Ef 1, 15-23
Szent Pál szüntelenül hálát ad Istennek, az efezusi hívek Jézus Krisztusba vetett hitéért, és az egymás iránti szeretetükért. Vajon honnan tudhatta, mibõl állapította meg róluk mindezt? A cselekedeteik alapján. Észrevette, hogy nemcsak vallásosak, és nem csak jó a hangulat közöttük, hanem Krisztusért és testvéreikért áldozatokat hoznak. Ez igazolja a hitüket és a szeretetüket. Elgondolkodtam azon, miért ad Pál hálát olyasmiért, ami nem vele történik, hisz semmi elõnyét nem látja a maga életére nézve annak, hogy az efezusi hívek hisznek Jézusban, és szeretettel vannak egymás iránt. Ne veszítsük szem elõl, hogy Szent Pál az Egyházat Krisztus testének mondja. Ha tagjai életében jelen vannak a hit és a szeretet cselekedetei, annak az egész test örül. Ezért ad hálát Szent Pál. Meg akarok tanulni én is így tekinteni testvéreimre: nem vetélytársaim, nem zavaró elemek õk, hanem hozzám tartoznak, miként az orrom hozzám tartozik, akkor is, ha nem teljesen olyan mint amilyennek szeretném. Próbálom felismerni a hitnek és a testvéri szeretetnek a jeleit a testvéreim életében, és hálát adni Istennek érette. Sõt nemcsak Istennek, hanem a testvéremnek is megköszönni azt, amit értékelek benne. Így növekszik a közöttünk lévõ testvéri szeretet, és egyre inkább Isten ajándékát tudjuk meglátni egymásban.

2018-10-20

______________________________

Foglaló

Ef 1, 11-14
Nagyon szép, amit a mai szentleckében mond Szent Pál, hogy a Szentlélek a pecsét és a foglaló, vagyis a biztosíték arra, hogy üdvözülni fogunk. Maga a Szentlélek vezet el megváltásunk beteljesedéséhez, de nem olyan formában, mint ahogy egy utazási iroda a turistákat elvezeti a kitûzött célhoz, hanem mint például egy túravezetõ, aki velünk együtt teszi meg az utat. Az üdvösség nem egy rajtunk kívül álló cél, ahová el kell jutnunk, hanem belsõ átalakulás. Mivé, vagy kivé alakulunk a Szentlélek segítségével? Igazi önmagunk leszünk, és Krisztushoz leszünk hasonlókká, hiszen Isten az õ képére teremtett bennünket. Ennek az átalakulásnak a jele, hogy képesekké válunk olyan szeretet-cselekedetekre, amelyeket magunk erejébõl nem tudnánk megtenni. Ma, egyes helyzetekben kérdezzem meg a Szentlélektõl, hogy Krisztus mit tenne az én helyemben. Ha megpróbálom megtenni, csodálkozva fogom tapasztalni, hogy sikerül. Ez annak jele, hogy a megváltás jelen van az életemben.

2018-10-19

______________________________

Szent Lukács

Lk 10, 1-9
Ma Szent Lukács evangélistát ünnepeljük. Róla elmondhatjuk, hogy õ Szûz Mária evangélistája, mert õ meséli el az angyali üdvözlet történetét, Mária látogatását Erzsébetnél, Jézus születését, és bemutatását a templomban. Õ az irgalmasság evangélistája is, mert nála olvashatjuk a tékozló fiú, és az irgalmas szamaritánus példabeszédeit.
A mai evangéliumban a 72 tanítvány szétküldésérõl olvastunk. A többi evangéliumokban nincs is szó a 72 tanítványról, hanem csupán a 12 apostolról, de Lukács ki akarja emelni, hogy Krisztus nem csupán a tizenkettõt küldi az emberek közé, hanem minden tanítványát, minket is.
Az õ evangéliumában buzdít Jézus arra, hogy imádkozzunk a hivatásokért, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Imádság nélkül nincs küldetés-teljesítés.
És aki Krisztus küldetésében jár, annak nincs szüksége sok mindenre, elég neki Isten szava.
Szent Lukács tanítása legyen segítségünkre abban, hogy Isten küldötteiként, Istennel szoros kapcsolatban, és benne bízva éljünk.

2018-10-18

______________________________

Gyümölcsök

Gal 5, 18-25
Szent Pál, a rá jellemzõ stílusban, folytatja a mózesi törvény szembeállítását az Újszövetséggel. Krisztus követõjének életét nem törvények szabályozzák, - mondja, - hanem a Szentlélek vezeti, de nem elõírások által, hanem a gyümölcsei által. Nem a keresztény feladatait sorolja fel Szent Pál, hanem azokat a gyümölcsöket, melyekben részesül. A gyümölcsök nem kényszerítenek senkit arra, hogy velük táplálkozzon, de jól teszi az, aki felhasználja a rendelkezésére álló gyümölcsöket. A lélek gyümölcseit háromszor három csoportba sorolja be. Az elsõ csoport az ember belsõ lelki állapotát tükrözi. Akiben a Szentlélek gyümölcsözik, abban jelen van a szeretet, az öröm és a békesség. Másokkal is meg akarja osztani a gyümölcsöket, melyekben részesül, ezért van benne türelem kedvesség, jóság. Ezek fokozatosan átalakítják a természetét, szelíd lesz, hûséges és önmegtartóztató. A Szentlélek az embert visszavezeti az elveszett paradicsomkertbe, ahol kedvére ehet a sokféle gyümölcsbõl, kerülve természetesen a tiltott fa gyümölcsét, a test cselekedeteit, a bûnt. Ma figyelni akarok azokra a gyümölcsökre, melyeket a Szentlélek bennem és általam akar teremni, hogy szabadon, és örömmel haladjak lelki életem útján.

2018-10-17

______________________________