Napi gondolatok

Szent Fülöp és Szent Jakab

Fülöp azzal tûnt ki, hogy Egy érdekes kéréssel fordult Jézushoz: „mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Ez a kérés minden ember szívében ott van, még ha nem is egészen értjük annak jelentését. A fiú atya nélkül árvának érzi magát. Ha nem tudja, ki az apja, az ember nem tudja azt sem, hogy õ kicsoda. Sok emberrel találkoztam, akik nem lelik nyugtukat, amíg nem találnak rá az apjukra. Annál inkább, az ember, Isten nélkül elveszettnek, árvának, irányvesztettnek érzi magát. Nem tudja, hogy kicsoda õ tulajdonképpen. Felemelõ érzés rádöbbenni, hogy a földi atyánktól sok jót örökültünk, és ezek meghatároznak egy életen keresztül, de van nekünk egy mennyei Atyánk, akitõl olyan képességeket örököltük, melyek sokakat el fognak vezetni az üdvösségre. Ez pedig olyan csodálatos dolog, hogy emellett hiányosságaink jelentékteleneknek bizonyulnak.
A másik apostol, akit ma ünneplünk, a fiatalabb Jakab apostol. Õ arra tanít meg, hogy nem kell rendkívüli dolgokat megvalósítanunk, ahhoz, hogy életünk értékes legyen. Feltûnés nélkül is tudunk Istennek tetszõ életet élni, és ez a fontos.

2012-05-03

______________________________

szerda

...nem magamtól beszélek, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek.
Jézus nem gyõzi hangsúlyozni, hogy nem önmagát hirdeti. Õt egészen betöltötte az Atya üzenete, õ maga volt az Atya Igéje. A Szentlélek is bennünket arra küld, hogy belõle élve hirdessük a világosság igéjét. Ha nem az Atya Igéjét hirdetjük, akkor Istenrõl veszélyes lesz beszélni.
Tatjána Goricseva írj a naplójában: Életemben elõször láttam vallásos adást a TV-ben. Egy önelégült prédikátor betanult gesztusokkal beszélt a szeretetrõl. Nem volt arca. Ez az ember a TV képernyõjén keresztül sokkal alkalmasabbnak látszott, hogy tömegeket távolítson el az egyháztól, mint a mi fizetett ateistáink ügyetlen fecsegése. Ekkor értettem meg, hogy minden egyes szónak hitelesnek kell lennie, különben jobb, ha hallgatunk.
Fr. Arthur

2012-05-03

______________________________

Jézusra hallgatok

Az én juhaim hallgatnak szavamra. Nem jelent valami rendkívülit, amikor azt halljuk, hogy valakit hallgatni. Ti számos elõadást hallgattok a teológián, de az agyatok kiszûri abból, ami elhangzik azt, ami érdekel, a többi fölöslegesen hangzott el. Hasonló a helyet, amikor prédikációt hallgatunk. Csak arra figyelünk oda, ami tetszik, vagy érdekel. Valójában mi szabjuk meg, hogy mit akarunk meghallani. A Szentírásban a meghallgatás nem csak a fül tevékenysége, hanem az egész személyemmel a másik felé való fordulás. Nem válogatom meg, hogy mit akarok meghallani, hanem feltétel nélkül, mindenre nyitott vagyok, ami tõle érkezik, mert az õ személy fontos számomra. A hangját hallva a lelkemben érzem hogy megérint, megrezegteti a szívemet, mint amikor megpendítenek egy húrt.
Így akarunk ma mi is Jézusra figyelni, így akarjuk õt hallgatni. Nem elégszünk meg azzal, hogy valamit megértettünk mondanivalójából, hanem Véle személyes kapcsolatba lépünk.

2012-05-01

______________________________

A javamat akarja

Jézus azért jött, hogy életünk legyen, mégpedig bõségben. Néha könnyen elsiklok e kijelentés mellett, és inkább arra összpontosítok, amit nekem tennem kell: hogy felismerjem a pásztornak a hangját, kövessem, másrészt, hogy én magam ne legyek rabló és tolvaj, hogy eltaláljam az igazi kaput, melye egyedül vezet el az üdvösségre. Jézus nem életszabályokat akar nekünk megtanítani, melyeket, ha nem tartunk be, akkor pórul járunk. Nem a mennyországban akar minket megvigasztalni, hogy itt ennek fejében mindenféle kínt és próbát végig kelljen szenvednünk. Nekünk életet ad, bõséges életet, már most. Az örök élet csak beteljesedése lesz annak, ami elkezdõdött. Ehhez nem kell nekünk valamit tennünk, hanem elsõsorban befogadnunk. Nagyon szép a hasonlat a juhokkal. Az igazi pásztor, aki nem tolvaj és rabló, azért vezeti ki a juhokat, hogy jóllakjanak. A juhok érdekében teszi, nem úgy, mint amikor a katonaságnál kiparancsoltak a mezõre, hogy ott ugrassanak és szidjanak, ha nem jól ugráltunk. Ha nem is tudjuk, merre van a jó legelõ, tudja a mi pásztorunk. Véle szemben nem érdemes önállóskodni, okoskodni, csak engedni, hogy vezessen, tudva, hogy javunkat akarja, azt, hogy minél igazibb életet éljek.

2012-04-30

______________________________

Húsvét 4. vasárnapja

Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Hívatások vasárnapja van, és Károly testvér arra kért meg hogy osszak meg egy pár gondolatot errõl az témáról veletek , amit szívesen meg is teszek!
Hogy én ki vagyok.... egy pár szóval elmondtam, de hadd kérdezem meg tõletek: Ti kik vagytok? Ki vagy te valójában? Amikor tõled ezt megkérdezik mit szoktál felelni? Ugyan úgy mondod mind én: X,Y vagyok, itt vagy ott születtem, s ennek vagy annak a közösségnek a tagja vagyok? Vagy te másképp mutatkozol be? Fontos elgondolkodni egy kicsit ezen, mivel az, hogy mit mondunk magunkról mutatja hogy mi is igazán fontos életünkben!
Hogy mit mondasz magadról fontos mert tükrözi értékeidet, de vajon ha megkérdezem a szomszédodat, a munkatársadat, az feleségedet, rokonaidat azt: hogy te valójában ki vagy, õk mit fognak mondanak? Ugyanazt amit te? Hogyan látnak téged hogyan látnak minket kívülrõl azok az emberek akik körülvesznek?
Erre a kérdésre próbál felelni Szent János apostol a mai Szentleckébe. Csak hogy Õ más szemszögbõl nézi a dolgokat! Nemcsak én, és nemcsak a körülöttem élõ emberek léteznek számára, hanem ott van Isten is!
Ezt mondja: „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert õt sem ismeri. „
Kérlek nézz körbe egy kicsit körülötted, igen tedd meg bátran.... ne szégyelld magad mivel a templomban vagy.... nézz körbe egy kicsit s mond el kit látsz magad mellet, kit látsz magad körül?
Egy idegent, egy ismerõst akivel néha összefutsz a templomban, vagy a városba? Vagy ott látod magad mellett Isten fiát, Isten szeretett gyermekét? Érzed-e szívedben Isten szeretetét, tudsz-e látni az Õ szemeivel? Tudsz-e Vele együtt szenvedni amikor egyik szeretett gyermeke beteg, vagy eltévelyeg és eltékozolja erejét, egészséget? Érzed-e irgalmas szeretetét amikor mindenkit haza vár, tudsz-e Vele örülni amikor tékozló testvéred haza tér?




Hívatások vasárnapja van és azt kérdeztem tõled hogy te ki is vagy valójában, azt kérdeztem hogy ki is az aki melletted ül, egy idegen van Isten szeretett fia, aki a te testvéred is...
És végül az apostol így folytatja: „Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk õt, amint van. „
Isten mindnyájunkat meghívott: legfontosabb meghívása az, hogy életre hívott (igaz minket nem kérdezett meg errõl hogy akarjuk-e) és beléptünk ebbe a szép és veszélyes kalandba amit életnek nevezünk. Az Õ ingyenes szeretete által lettünk gyermekei, a mi hívatásunk az, hogy ezt a szeretett befogadjuk, hogy növekedjünk benne és felismerve a mellettük élõ emberekben Isten szeretett fiait együtt haladjunk azon az úton mely az Atyai házba vezet!
Fr. Marián

2012-04-29

______________________________

Elõbb hiszek

Ezek az emberek tudták, hogy Jézus nem volt a bárkában, tehát nem kelhetett át a túlsó partra, mégis ott keresték. Amikor rátaláltak csodálkoztak, hogy hogyan jutott oda, mert nem tudtak ésszerû magyarázatot találni, de mégis valami arra indította õket, hogy ott átkeljenek a tavon. Mi is úgy vagyunk néha, hogy egy belsõ érzékünk jelzi, hogy hol találjuk meg Istent, de ahhoz, hogy tényleg megtalálhassuk, félre kell tennünk a logikát, azt ami ésszerû, és elfogadni, hogy Istennel kapcsolatos dolgokban nem mindent vagyunk képesek megérteni, vagy megmagyarázni.
Mikor megtalálták, azt kérdezték, hogy mit kell tenniük, hogy Istennek tetszõ dolgot cselekedjenek. Õk akartak valamit tenni azért, hogy Isten kedvében járjanak. Jézus pedig azt mondja nekik, hogy Isten az, aki értük tesz, aki jön, hogy megváltsa õket, a feladatuk, hogy befogadják.
Ma is ezt válaszolja nekünk Jézus, amikor azt kérdezzük, hogy mit vár el tõlünk Isten. Nem azt, hogy jól szerepeljünk elõtte, hanem, hogy rá figyeljünk. Majd õ indít, és tudtunkra adja azt is, amit nekünk kell tennünk, de elõbb meg kell tanulnunk felismerni, és befogadni Õt.

2012-04-23

______________________________

Húsvét 3. vasárnapja

Nem tudom, tudjátok-e, hogy Mozart minden zenemûvében ugyanazt a motívumot dolgozta fel, különféle formákban. Az evangéliumban is hasonló jelenséggel találkozunk. A múlt vasárnapi evangéliumban például, és a mai evangéliumban két közös motívumot fedezhetünk fel. Az egyik a hitetlenség. Tamás apostol nem hitte el apostoltársai szavai alapján, hogy Jézus feltámadt, itt pedig az emmauszi tanítványok szavára nem akartak hinni, még amikor látták Jézust, akkor sem hittek, azt gondolták, hogy kísértet. A második motívum pedig az örömhír, amelyet azonosítani szeretnék az élet céljával, vagy Isten akaratával. Az Atya akaratának teljesítése jellemezte Jézus egész életét. Halála elõtt azt mondta, hogy meghal, hogy teljesíthesse az Atya akaratát, feltámadása után pedig azt mondta, hogy azért kellett meghalnia, hogy beteljesedjen az, amit elõre megírtak róla.
Mi közünk nekünk Jézusnak ehhez a céljához? Minden összekapcsolódik véle, mert akkor kezdünk igazán élni, amikor Jézushoz hasonlóan felfedezzük ezt a célt, ezt az örömhírt a magunk életében. Nem fogunk félelemben, bizalmatlanságban élni, ha meglátjuk ennek a célnak a fontosságát.
Fr. Iustin

2012-04-22

______________________________

Vízen járás

- Tegnap a kenyérszaporításról hallottunk. Jézus, amikor királlyá akarták kiáltani, visszahúzódott egyedül. A tanítványok ott maradtak magukra, nem tudták tovább mitévõk legyenek. Vártak egy darabig, aztán bárkába ültek és elindultak. A szél, a vihar, a sötétség, lelki állapotukat jelképezik. Ott volt a nagy lehetõség, hogy Jézus király legyen, és elszalasztotta. Csalódás, kiábrándulás volt bennük, és Jézus nem volt velük. Egyszer csak a vízen járva közeledett feléjük. Jézust nem tudja megakadályozni abban, hogy hozzánk közeledjen, sem a vihar, sem a bennünk levõ békétlenség. Õ mindennek fölötte tud járni. Furcsa az, hogy fel akarták venni Jézust a bárkába, de abban a pillanatban partot értek. Miért kellett volna felvenni a bárkába, ha Jézus a vízen járva utolérte õket? Úgy néz ki, hogy gyorsabban ment, mint õk a bárkával, nem lett volna értelme, hogy beüljön. Másrészt miért akarták volna felvenni, amikor már a parthoz értek? Szt. Ágoston jutott eszembe, aki azt mondja: túl késõn szerettelek. Néha mi is így járunk. Mikor felfedezzük végre Jézust, amikor be akarjuk venni életünk bárkájába, azt látjuk, hogy mennyire késõ, mennyi mindent elszalasztottunk. Már ott vagyunk a partnál, és eddig Jézus hiányzott a bárkánkból.
- A tegnap királlyá akarták Jézust választani, és Õ elment imádkozni, elrejtõzött, ma pedig a vízen járva megjelent. Nem állt be a királyok közé, nem lett egy a királyok között, hanem Õ a világmindenség Ura. Õ mindenek fölött van.
- Ez egy rövidített változata annak a történetnek, melyben Péter kiszáll a bárkából, és õ is a vízen jár. Megijednek Jézustól, mert másképp látják, mint addig. A végén pedig partot érnek, megnyugodnak. Jézus csodát tud tenni. Még ha meg is ijedek az újfajta Jézustól, akit felfedezek, de velem van, és amikor a partot, a biztonságot elérem, együtt leszek vele.
- az elsõ olvasmányban az ragadott meg, hogy az ige szolgálata, és az asztal szolgálata két külön feladat, de a kettõ egymást kiegészíti, és egymáshoz tartoznak.

2012-04-21

______________________________

Vigyázz a morzsákra!

Kissé furcsa, hogy Jézus nem enged kárba veszni semmit a megszaporított kenyérbõl, pedig 12 kosárral maradt. Nem porcióra adta a kenyeret, hanem mindenki annyit ehetett, amennyit akart. Nem tudjuk, hogy honnan szereztek hirtelen 12 kosarat. Fel voltak készülve a kenyérszaporításra? Tovább nem mondja el, mit csináltak a sok megmaradt kenyérrel. A halból úgy látszik nem maradt semmi. Nyilvánvaló, hogy ez az egész történet szimbolikus. Talán azt akarja mondani, hogy Isten, Krisztus által bõven adja a kegyelmét, jóval többet, mint amit fel tudunk használni, de elveszni nem szabad hagyni egy morzsát sem belõle. Nekünk is van öt kenyerünk és két halunk, amivel mi rendelkezünk, még ha jelentéktelennek tûnnek is. Mi is átéltjük néha a kenyérszaporítást, úgy érezzük, hogy Isten nagyon szeret, valami jól sikerült, boldogak vagyunk, és szeretnénk Jézust királlyá kiáltani, hogy mindig gondoskodjon a mi jólétünkrõl, erre õ visszahúzódik. Ilyenkor jó, ha elõ tudjuk venni az összegyûjtött maradékot, vissza tudunk emlékezni, és bízni.

2012-04-20

______________________________

Hiszek, tehát döntök

Aki a mennybõl való, az felülmúl mindenkit. Átvitt értelemben gondolhatunk önmagunkra is, mivel Jézushoz tartozunk, a világban vagyunk, de már nem vagyunk e világból valók. Maga Jézus mondja ezt tanítványairól a búcsúbeszédében. Itt azonban Jézus önmagáról beszél. Õ az, aki a mennybõl jött, és mindenki fölött áll. Ha ez nyilvánvaló lett volna, akkor nem lett volna szükség arra, hogy ezt tanítványainak tudtára adja. Jézus azonban nem úgy nézett ki, mint aki mindenkit felülmúl.
Így van ez ma is. Mi tudjuk róla, hogy õ Isten, a világ Ura, mégis, nehéz ezt hinni. Márpedig, „aki nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet.” Mit jelent hinni? Ez szerint hozni döntéseket. Nem csupán a nagy döntésekrõl van itt szó, hanem egész jelentéktelennek tûnõkrõl. Amikor észreveszem, hogy elkalandoztam, úgy döntök, hogy próbálok ismét odafigyelni az imára, és abbahagyom az álmodozást. Hogy ha valamilyen okból nem tudok fél órát ott ülni az elmélkedésen, napközben megkeresem rá az idõt, és nem engedem, hogy egyéb fontosabbnak bizonyuljon, az én értékrendemben valami más Jézus fölé kerüljön.

2012-04-19

______________________________