Napi gondolatok

Sienai Szent Bernardin

2014-05-20

______________________________

Nem vagyunk istenek!

Csel 14, 5-18
A mai szentleckében Lisztrában találjuk Pált és Barnabást. Igehirdetésüket azzal kezdik, hogy meggyógyítanak egy béna embert. Fölösleges valakinek az evangéliumról elméletileg beszélni, míg az evangélium, az örömhír az õ igazi problémáit nem érinti, nem gyógyítja meg.
Feladatunk felismerni, melyek azok a szenvedések, nehézségek, melyek miatt az emberek, akiknek hirdetni akarjuk az evangéliumot, nem boldogok. Isten segítségével elõbb ezen a téren kell segítséget nyújtanunk az embereknek.
Mikor látták, hogy meggyógyult a béna, Pált és Barnabást isteneknek gondolták. Ma is kísértése az igehirdetõnek, hogy az emberek dicsérik, egyesek rajonganak érte. Fennáll a veszély, hogy Istennek, vagy legalábbis rendkívüli személynek képzelje önmagát.
Pál és Barnabás azonnal visszautasították ezt a tiszteletet. Nem a mi ügyességünkön múlik a siker, hanem Isten kegyelmén. Neki adunk vissza minden szépet és jót, melyet általunk megvalósít.

2014-05-19

______________________________

Húsvét 5. vasárnapja

Jn 14, 1-12
Mi hiszünk Jézus Krisztusban, rá akarjuk bízni az életünket, de aztán a mindennapi élet konkrét nehézségei közepette bizony erõt vesz rajtunk is a nyugtalankodás, az aggodalmaskodás. Tudta ezt Jézus. Nekünk is szólnak szavai: ne nyugtalankodjék a szívetek.
Aztán folytatja Jézus: az Atyám házában sok hely van, és én megyek, hogy helyet készítsek nektek. Ezt hallva arra gondolunk, hogy Jézus megy, és a Mennyországban helyet készít számunkra. Nem errõl van szó. Jézus, amikor a kereskedõket kiûzi a templomból, azt mondja, hogy az Atyám háza az imádság háza. A templom a zsidók számára az a hely volt, ahol jelen van Isten. Jézus is errõl beszél, de nem a kõbõl épült templomra gondol. Azt mondja: bontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra felépítem azt. A saját testét nevezte templomnak. Õ maga a templom, mert az õ személyében Isten jelen van az emberek között.
Már az elsõ keresztények tudatosították, hogy nem csak Krisztus maga a templom, hanem õk, tehát mi is, részei vagyunk ennek a templomnak. Élõ kövekként épülünk bele ebbe a templomba. Így mindenikünknek megvan a helye, és mindenikünknek egy-egy fontos feladatot szánt Isten. Mindjárt meg is mondja Jézus, hogy mi ez a feladat: követni Jézust. És itt fontos a Tamás ellenvetése. Tudjuk, hogy Tamás, a neve iker, a mi ikertestvérünk, tehát a mi nevünkben is szól: nem tudjuk, hová mész, hogyan ismerhetnék hát az utat?
Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszol Jézus.
Az út valahová elvezet. Megvan a célja. Jézus az, aki elvezet bennünket az Atyához.
Õ az igazság. Nem valami tanítást ért Jézus az igazság alatt, hanem azt, hogy igazi, nem hamis. Õ az igaz Isten. Benne ismerhetjük meg, hogy milyen igazából Isten, és benne ismerjük meg az igazi embert is, akivé válnunk kell.
Fülöp egy újabb kéréssel áll elõ: mutasd meg nekünk az Atyát, és ez nekünk elég. Aki látott engem, az látta az Atyát – válaszol Jézus. Az emberek az idõk során sokféleképpen képzelték el magunknak Istent. Sokféle istent imádtak. Ezek bálványok voltak, mert az ember fantáziája hozta õket létre. Jézus Krisztus megmutatta nekünk, hogy milyen az igaz Isten.
Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sõt, még nagyobbakat is – mondja Jézus. A Jézus élete rövid volt, de a tanítványain keresztül folytatja a mûvét. Így rajtunk keresztül Jézus Krisztus jelen van az emberek között. Milyen csodálatos, hogy egymás számára lehetõséget nyújtunk arra, hogy megismerhessük Jézust. Nem csak a korabeli emberek találkozhattak Jézussal, hanem ma mi is, egymáson keresztül. Az õ tetteit hajtjuk végre. Itt nem mágikus cselekedetekrõl van szó, hanem a megváltás folytatásáról. Ha befogadjuk Isten szavát, nagyobb csodákat fogunk végbevinni, mint Jézus. Megszûnnek a háborúk, az emberek szeretetben élnek. Csak figyeljünk Jézus szavára, és adjuk át testvéreinknek is.

2014-05-18

______________________________

Meggyújtva

Csel 13, 44-52

"A népek világosságává tettelek." Ezt az Izajás prófétától származó idézetet használja Szent Pál a mai szentleckében. Jézus maga is világosságnak nevezte tanítványait, mondván, hogy nem azért gyújtanak lámpát, hogy az ágy alá tegyék, hanem tartóra teszik, hogy világítson mindenkinek aki abban a házban van.
Ma tudatosítani szeretnék, hogy Isten világossággá tett minket testvéreink számára. Elsõ lépésként felmérjük, hogy melyek azok a képességek, melyekkel Isten bennünket megáldott. Másodszor tudatosítsuk, hogy ezeket nem azért kaptuk, hogy nekünk sikerünk legyen általuk, hanem azért, hogy szolgáljunk velük.
Az apostolok tudatában voltak a maguk gyengeségeinek, hiányosságainak, de ugyanakkor annak is tudatában voltak, hogy õket az Úr küldi, hogy hirdessék az evangéliumot. Nem mentegetõztek, mondván, hogy "én erre nem vagyok képes, én ehhez túl gyenge vagyok". Tudták, hogy a feladat meghaladja a képességeiket, mégis bátran elindultak, nem önmagukban bízva, hanem az Úrban, aki küldi õket. Ha az Úr bízik bennem, én miért nem bíznék önmagamban? Annál inkább növekszik a hitünk, minél gyakrabban látjuk, hogy Isten általunk is csodálatos tetteket tud végbevinni testvéreink javára.

2014-05-17

______________________________

Tudattalan és tudatos együttmûködés

Csel 13, 26-33

Ma folytattuk Szent Pál apostolnak a pizidiai Antiókiában mondott beszédét. Pál elmondja, hogy bár az emberek próbáltak ellenállni Isten tervének, akaratlanul is, cselekedeteikkel megvalósították azt, amit Isten a próféták által már elõre megmondott. Az ember nem tudja Istent megakadályozni abban, hogy az õ tervét véghezvigye. Akaratlanul is együtt mûködik Istennel.
Persze, Isten elvárja tõlünk, hogy tudatosan is együttmûködjünk vele. Úgy, ahogy Szent Pál és társai megtapasztalták a feltámadt Krisztust, és utána elmentek, hogy tanúságot tegyenek róla az emberek elõtt, nekünk is feladtunk, hogy amit Istenbõl megtapasztaltunk, azt ne hallgassuk el. Ne csak magunkban örüljünk azoknak a csodás tetteknek, melyeket Isten a mi életünkben cselekedett, annak, hogy Isten mennyire szeret minket, hanem tegyünk róla mi is tanúságot és mondjuk el azoknak, akik készek meghallgatni a mi tanúságtételünket.

2014-05-16

______________________________

Üzeneted érkezett!

Csel 13, 13-25
A zsidóknál szokás volt, hogy ha egy látogató érkezett egy másik helységbõl, és részt vett a szombati istentiszteleten, felszólították, hogy, ha akar, beszéljen az összegyûlt embereknek. Emlékszünk, Jézus is, amikor hazalátogatott Názáretbe, szombaton a zsinagógában õt felolvasott és beszélt. Õ akkor arról beszélt, hogy benne beteljesedtek Izajás próféta szavai, õ az Isten felkentje.
A szentleckében arról hallottunk, hogy Pál és társai Antiókiába érkeztek, és itt õk is elmentek a zsinagógába, és õket is felkérték, hogy beszéljenek. Pál volt az, aki szót kért, és beszélt az összegyûlteknek Jézus Krisztusról.
Nálunk ez elképzelhetetlen lenne, hogy valaki, aki ide érkezik, szót kérjen, és beszéljen. A mi liturgikus szabályaink ezt nem teszik lehetõvé. Ennek ellenére, mi is nyitottak akarunk lenni azokkal szemben, akiket most ismerünk meg, vagy, akivel hosszabb távollét után ismét találkozunk. Figyelmesen hallgassuk. Érdekeljen mi minden történt vele, mi zajlik az õ lelkében, hátha rajta keresztül érkezik Jézustól üzenet számunkra.

2014-05-15

______________________________

Õ sem farkas

Csel 11,1-18
Tegnap szent Péter arra szólította fel hallgatóit, amint hallotok a szentleckében, hogy tartsanak bûnbánatot, keresztelkedjenek meg és akkor megkapják a szentlelket. Most pedig, Kornéliusz házában azt látja Péter, hogy ezekre a pogányokra leszállott a Szentlélek, mielõtt még megkeresztelkedtek volna. Ki vagyok én, - vonja le a következtetést Péter, hogy akadályt gördítsek Isten útjába? Ezt nekünk is meg kell tanulnunk. Nem csak mi tartozunk Jézushoz, akik naponta imádkozunk, szentmisére járunk, hanem azok is, akiket ritkán látunk a templomban. Nem farkasok õk sem, csak elveszett bárányai Jézusnak, a jó pásztornak, aki érettük is életét adta. Bennük is mûködik Isten kegyelme. Ne higgyük hát magunkat jobbaknak. Lehet, hogy ha õk részesültek volna azokban a kegyelmekben, melyekben mi részesültünk, közelebb lennének Istenhez, mint mi vagyunk. Mindenki azért felel Isten elõtt, amit õ kapott. Lehet, hogy Isten más úton vezeti õket, mint minket, de mindannyiunkat el akar vezetni az õ Országába.

2014-05-12

______________________________

Igehirdetõ csodák

Csel 9, 31-42
Az Apostolok Cselekedetei, melyet a húsvéti idõben a szentmisékben olvasunk, valójában azt mutatja be, hogyan vezette a Szentlélek az Egyházat az apostolok korában. Megszûntek az üldöztetések, egy idõre békét élvezet az Egyház, az evangélium hirdetése azonban nem szünetelt, és az Úr csodákkal erõsítette meg szavaikat. Arról hallottunk hogy Péter sorra látogatta a keresztény közösségeket és megerõsítette õket a hitben. Beteget gyógyított, halottat életre keltett. Ugyanazt tette, amit Jézus tett. Õ sem nyitott egy rendelõt, ahova a betegek eljöhetnének, vagy ahova a halottakat el lehetne hozni. Ezek a csodák fõként az emberek lelkében mennek végbe. Akinek meggyengült a hitte, az lelkileg beteg, aki súlyos bûnben él, a lelkileg halott.
Ma is látjuk, hogy egyik-másik testvérünk meggyógyul, élete megváltozik, új életet kezd, és ez minket is megerõsít a hitünkben. Kérjük az Úrtól a magunk számára is a lelki gyógyulás, az új élet kegyelmét, hogy megújult életükkel egymást támogatni tudjuk a hitben.

2014-05-10

______________________________

A három nap

Csel 9, 1-20
Jézus maga lép közbe hogy a tanítványai legfélelmetesebb ellenségét, Sault megállítsa. Nem tönkretette õt, hanem új életet adott neki. Az, aki embereket vezényelt a keresztények ellen, most a nagy fényesség ellenére, vakon fekszik a földön, és emberi kell, hogy vezessék. Három napig nem eszik és nem iszik semmit. Ez arra emlékeztet minket, hogy Jézus három napig feküdt a sírban. A három nap az új élet jelévé lett. Saul számára is ezt jelenti. Megkeresztelkedik, és új élet kezdõdik számára. Új fényben látja az eseményeket, a maga életét.
Ma meg akarjuk engedni a feltámadt Úrnak, hogy bevilágítsa életünk sötét sarkait, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy vélt biztonságaink kicsúsznak a lábaink alól. Ebbõl a veszteségbõl számunkra is új élet születik.

2014-05-09

______________________________

Így hallgassátok!

Csel 8, 26-40
Az etióp tiszt Jeruzsálemben járt imádkozni, és hazafelé Izajás próféta írását olvasta. A zsidó vallás vonzotta õt, de nem volt, aki segítsen neki a lelki életben, aki megmagyarázza azt, amit olvasott. Fülöp diakónus nem magától ment oda, hanem a Szentlélek irányította, és abban is a Szentlélek segítette, hogy Jézusról tudjon beszélni ennek az embernek. A szentírást olvasni, hallgatni, más mint bármilyen könyv olvasása, bármilyen elõadás meghallgatása, mert a Szentírás Isten élõ szava, Isten általa ma szól hozzánk, a mi életünkhöz ad konkrét útbaigazítást, csak legyen, aki megmagyarázza. Ugyanaz a Szentlélek vezeti az Egyházat, mint amely Fülöp diakónust vezette. Ilyen lélekkel akarjuk hallgatni Isten szavát, és a róla szóló magyarázatot.

2014-05-08

______________________________