Napi gondolatok

A szenvedés tûz

Mal 3,1-4 2013-12-23 Szászsebes
Az Úr eljövetelére készülve a karácsony langyos, olykor szirupos hangulata tölt el. Mintha nem találna ebbe bele Malakiás próféta jövendölése a Hírnökrõl, aki elõkészíti az utat az érkezõ Úr számára, akire vágyakozunk, de ugyanakkor félünk is az érkezésétõl, mert jön, hogy megtisztítson, mégpedig tûzben, mint az aranyat.
A szenvedés tüze jutott eszembe. Jézus Krisztus eljött, hogy megváltson minket, de nem szabadított meg a szenvedésektõl, ellenkezõleg, õ maga is szenvedést vállalt velünk együtt. A szenvedés olyan, mint a tûz: leégeti az aranyról a piszkot, amibe belevegyült, hogy visszanyerje ragyogását. A szenvedésben lesz nyilvánvaló, hogy mennyit ér a szeretetünk, a hitünk, mennyire igazak szép szavaink.
A megváltás nem csak a minket érõ problémáktól akar szabaddá tenni bennünket, hanem ki akarja égetni belõlünk mindazt, ami értéktelen. Nem mi fogunk elõbb megtisztulni, megjavulni, hogy aztán az Úr elé állhassunk, hanem beengedve õt az életünkbe, az õ szeretetének tüze fog megtisztítani.

2013-12-23

______________________________

Advent 4. vasárnapja

Urunk eljövetelére való készületünk utolsó vasárnapjához érkeztünk. Készek vagyunk befogadni Jézust az életünkbe, miként Mária a méhébe fogadta õt. Míg Lukács evangéliumában az angyal Máriát látogatja meg, Máténál Józsefet keresi fel. Ezt hallgattuk ma.
Az angyal felvilágosítja Józsefet arról, hogy a gyermek, akit Mária méhében hordoz, a Szentlélektõl van. A Szentlélek Isten teremtõ Lelke. A Szentlélek által jött létre az egész világ. Most Isten ismét teremt, beleteremti Jézust a világba, jelezve, hogy Jézus az Atya fia. Nem csak ember, hanem Isten is. Maga Isten lett emberré, hogy láthassuk, érinthessük.
Józsefrõl azt mondja az evangélista, hogy igaz ember volt. Ez azt jelentette, hogy hûségesen betartotta Isten parancsait. Jóságos ember volt József, de nem volt egy lágy, gyenge személyiség, akivel mindenki azt tesz, amit akar. Mikor látta, hogy Mária gyermeket vár, és tudta, hogy nem õ az apja a gyermeknek, elbocsátó levelet akar adni Máriának. Abban az idõben a férfinak joga volt elbocsátani a feleségét, ha az megcsalta, ilyenkor a törvény megkövezést írt elõ, de elbocsáthatta úgy is, hogy nem hozza nyilvánosságra, mi nem tetszik neki benne. József ez utóbbi megoldást látta jónak. Nem akarta Máriát megszégyeníteni. Isten azonban kinyilatkoztatta neki, hogy mi történt Máriával.
Ne félj! Ne félj vállalni azt a feladatot, amelyre Isten meghívott téged. József életében háromszor jelenik meg az angyal. Ez az elsõ, a második, amikor Felszólítja, hogy meneküljenek Egyiptomba, és harmadszor, amikor visszatérhetnek.
A gyermeknek a Jézus nevet fogod adni, mert õ váltja meg népét bûneitõl. Isten nevét az ószövetségben tilos volt kiejteni. Most Isten mutatkozik be: õ az, aki megvált, ami megszabadít. Nem az, aki elítél, hanem megvált. Mitõl vált meg? A bûneinktõl. A bûn nem más, mint a magunk boldogságának téves keresése. Amikor a sikertõl, a gazdagságtól, a hatalomtól várjuk a boldogságot, tévútra jutunk. Isten úgy vált meg, hogy elvezet az igazi életre.
Nem csak Jézusnak nevezzük Jézust, hanem Emmanuelnek is, idézve az evangélistával Izajás prófétát. Azt jelenti, hogy Isten valóságos ember lett. Nem valahonnan távolról figyel minket, hanem mindenben részt vesz a mi életünkben. Az evangélium végén ismét halljuk az Emmanuel nevet. Mikor Jézus feltámadása után szétküldi tanítványait, azt mondja nekik: én veletek vagyok a világ végéig.
József pedig anélkül, hogy egy szót szólna, teszi, amit Isten kér tõle. Minden imádkozó ember ezt teszi: Istenre figyel, megérti akaratát, és teszi, amit megértett. Így akarunk mi is készülni az Úr eljövetelére.

2013-12-22

______________________________

Emlékezés és elõkép

Én 2, 8-14 2013-12-21 Szászsebes
Az énekek éneke, amelybõl az elsõ olvasmányt hallottuk, egy szerelmi költemény. A Szentírásba nem véletlenül került bele, mert legjobban Isten és népe közötti kapcsolatot a jegyesek közötti szeretetkapcsolat képes jelképezni. Isten gyakran nevezi népét jegyesének a Szentírásban.
A võlegény számos akadályt legyõzve, hegyeken, dombokon át érkezik párjához. Már elõre örül a találkozásnak. Jegyesét csodálatosan szépnek látja, és nem sajnálja a fáradtságot, bármilyen áldozatra képes, hogy egyesülhessen vele.
Az Úr érkezésére készülünk. A közeli karácsony visszaemlékezés, és egyben elõképe annak az eljövetelnek, amelyre várunk. Várjuk, hogy megérkezzen az, aki legjobban szeret minket és már most öröm van lelkünkben. A mi Istenünk nem azért jön, hogy elszámoltasson, hogy ellenõrizzen, megbüntessen, hanem, hogy szeretetben együtt lehessen velünk. Mi is élesztgetjük szívünkben az iránta való szeretetünket. Ha szeretjük, azt is tudjuk, mivel tudnánk örömet szerezni neki.

2013-12-21

______________________________

Meghalljuk a füttyentését

Iz 7, 10-14
Az Úr felszólítja Ákáz királyt, hogy kérjen jelet. Nagy csodálkozásunkra a király nem hajlandó jelt kérni. Annyi ember van, aki jelek, jelenések után szaladgál, rajong a rendkívüli történésekért. Ákáz azonban nem kér belõle? Miért nem? Mert ha megvalósul, amit jelként kér, akkor hallgatnia kell Isten szavára, melyet a próféta által közöl vele. Könnyebb néha azt mondani, hogy nem tudom, mi az Isten akarata, mint vállalni azt, amit Isten kér tõlem.
Isten mégis jelet ígér: a szûz fogan és fiat szül és Emmanuelnek fogják hívni, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten.
Máriának is jelet adott az Úr, azt, hogy rokona Erzsébet, bár magtalan mégis gyermeket vár. A kapott jel azonban nem tette kényelmesebbé Máriának az életét, ellenkezõleg. Senki nem vette rajta észre, hogy õ a kegyelemmel teljes, vagyis, már részesült a megváltás minden kegyelmében. Õ sem látta ennek semmi elõnyét a mindennapi életben, csak azt, hogy tudta, hogy Isten jelen van az életében.
Nekünk is ad jeleket az Úr. Jelez, hogy velünk van. Úgy képzelem el, mint amikor édesapámmal gombászni mentünk. Az erdõben idõnként egy-egy füttyentéssel jeleztük egymásnak, hogy itt vagyunk, hogy ne távolodjunk el túlságosan egymástól. Attól nem volt kényelmesebb az erdõben járni, de tudtam, hogy nem vagyok egyedül, van, akire számíthatok. Ezt teszi Isten is velünk. Nem úgy mutatja meg a szeretetét, hogy kényelmessé teszi az életünket. Nem szokása. Ám ott van közelünkben, és vigyáz, hogy el ne vesszünk. Észrevesszük, ha jelez. Meghalljuk az Úr füttyentését, és mi is visszajelzünk neki. Bízunk Benne, és együttmûködünk Vele.

2013-12-20

______________________________

Kegyelem és aszkézis

Bir 13, 2-7
Egy ószövetségbeli angyali üdvözletrõl hallottunk az olvasmányban, amely elõképe Jézus születése hírüladásának. Nagy szégyennek számított, ha egy asszonynak nem voltak gyermekei. Egy ilyen asszonyt választott ki Isten, hogy általa megszülessen, aki elkezdi a nép kiszabadítását az elnyomóik kezébõl. Isten a magtalant is, sõt a szüzet is képessé tudja tenni arra, hogy gyermeket szüljön. Isten még általam is folytatni tudja megváltó mûvét, rajtam keresztül is találkozhatnak az emberek Jézussal, még ha én magamat erre kevésbé tartom is alkalmasnak. Néha elcsodálkozom, amikor egy-egy szavam hatására mély változások mennek végbe egy-egy ember életében. Tudom, hogy nem tõlem ered a bennük rejlõ erõ. Istennek semmi sem lehetetlen.
Ám ne feledjük, hogy Isten nem csak megajándékozta ezt az asszonyt azzal, hogy gyermeket szülhetett, hanem lemondásokat is megkívánt tõle: szeszes italt ne igyon, és tisztátalannak számító ételt ne egyen. Kerülje az élvezeteket és a bûnös dolgokat. Tõlünk is ezt kéri az Úr. Ha olyan örömökkel van tele az életünk, amelyek nem visznek Istenhez közelebb, figyelmünk ezek felé fordul, nem lesz idõnk, energiánk Istenre. Ha a bûnös cselekedeteket nem igyekszünk kizárni az életünkbõl, Isten szorul ki onnan.
Ez a két eleme van a lelki életünknek: Isten részérõl a kegyelem, a mi részünkrõl a lemondás, az aszkézis. Egyik nélkül sincs igazi lelki élet. Isten vonz, a lemondásaink szabaddá tesznek minket arra a csodás feladatra, amelyre Isten kiválasztott minket.

2013-12-19

______________________________

Az igazság virága a szeretet

Jer 23, 5-8
Jeremiás a fogságban írja ezeket a sorokat. Próféta õ, aki nem csak a jelen eseményeket látja, hanem belelát valamennyire Isten tervébe is. Mint ha valaki toronyból nézné a várost: azt is látja, ami a város felé távolból közeledik. A fogságban szenvedõ népnek vigaszt jelentettek Jeremiás szavai. Jön majd Dávid leszármazottja, aki megszabadítja népét a fogságból. Neve ez lesz: az Úr ami igazságunk, mert gondja lesz a jogra és az igazságra.
Olyan ószövetséginek hangzik, amit a próféta mond: Isten igazságot szolgáltat. Ma talán azt mondanánk, hogy jön a szeretet Istene. Nem az igazságé, hanem a szereteté, mert a szeretet a legfontosabb, és ez igaz is, de csak akkor, ha amikor szeretetrõl beszélünk, nem csupán valami pozitív, jólesõ érzésekre gondolunk. A szeretet olyan, mint a világ, mely csak akkor tud nyílni, ha megvannak a feltételek. A szeretet csak akkor igazi szeretet, ha igazságra épül. Nem mondhatom, hogy szeretem a testvéreimet, ha nem teljesítem azokat a feladatokat, amelyeket a testvéreim rám bíztak. Nem vagyok igazságos. Nem mondhatom, hogy szeretem az embereket, ha õk keményen dolgoznak, és én az adományaikból kényelmesen élek. Nem vagyok igazságos. A testvéremnek joga van arra, hogy tiszteletben tartsam, és ha én megengedem magamnak, hogy megalázzam, kigúnyoljam, a testvéri szeretetem csõdöt mondott.
Várjuk Krisztus eljövetelét, hogy átalakítsa a világot, hisz annyi igazságtalanság van benne, de engedjük meg, hogy elõbb a mi életünkben, a mi kapcsolatainkban gyõzedelmeskedjen a jog és az igazság.

2013-12-18

______________________________

Milyen ajándékot kaptam?

Ter 49,2. 8-10
Jákob a fiai közül kiválasztja Júdát, hogy a választott nép fejedelme, vezetõje legyen. Mindaddig õ, vagyis a leszármazottai uralkodnak, amíg meg nem érkezik a Messiás, aki minden nemzetnek királya lesz. Júda leszármazottja Dávid király, akitõl a Messiás születik.
Miért épp Júdát választotta ki Jákob a 12 fia körül? Miért épp az õ leszármazottai lesznek a választott nép királyai? Nem õ volt Jákob kedvence. Mert Isten maga választotta ki Júdát. Neki és utódainak sajátos képességeket adott arra, hogy a választott nép vezérei legyenek. Gyönyörû képet használ: zsákmányoló oroszlán Júda, akit senki nem mer bolygatni.
Isten a sajátos feladathoz sajátos képességeket ad. Júdának is, és nekünk is. Senkinek sem válik javára, ha a többi testvére irigyeli tõle tisztjét és képességeit. Nem válik javunkra, ha azokhoz hasonlítjuk magunkat, akiknek Isten más feladatot szánt, mint nekünk. Ezzel szemben fontos tudatosítani, hogy minket mire választott ki az Úr. Ne azt nézzük, hogy miben vagyunk gyengébbek mi kisebb testvérek, mint mások, hanem azt ismerjük fel, hogy mi sajátosan a mienk, amiben mi vagyunk az oroszlánok. Nem szerénytelenség felismerni, hogy Isten mire adott képességeket, hanem felelõsség, mert az oroszlánnak nincs joga sakálként viselkedni. Nincs jogunk gyáván rejtegetni képességeinket, hanem azokat gyümölcsöztetni kell Isten népe javára, készítve az utat az Úrnak, aki eljön.

2013-12-17

______________________________

Ha nem akar is, áldást oszt

Szám 24, 2-7. 15-17
Bálák, Moáb királya felfogadta Bálám prófétát arra, hogy megátkozza Izraelt, a választott népet. Istent olyannak képzelte el, akinek meg lehet mondani, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen. Bizonyos szent emberek Istennek utasításokat adhatnak. Akiket ezek a szent emberek megáldanak, azokat Isten minden jóval elhalmoz, megvédi õket minden bajtól, akiket pedig megátkoznak, azokra mindenféle rosszat, pusztulást fog hozni.
Isten azonban tudtára adja a prófétának, hogy a dolog fordítva mûködik: Isten az õ emberein keresztül közvetíti az áldását, még azokon keresztül is, kiknek eszük ágában sem volt áldást adni, mint ahogy Bálám próféta esetében láttuk.
Úgy akarok én is testvéreimre tekinteni, mint azokra az emberekre, akiken keresztül Isten áldása érkezik hozzánk, még akkor is, ha nem látom õt erre eléggé alkalmasnak, elég szentnek.

2013-12-16

______________________________

Advent 3. vasárnapja

2013-12-15

______________________________

A béke emberei

Sir 48, 9-11
Az apák szívét a fiaik felé fordítsa.
A próféta feladata Isten üzenetének közvetítése. Ám ezt a feladatát csak akkor tudja hatékonyan végezni, ha elõkészítette az embereket az Isten üzenetének befogadására. Az adventeben többször hallottuk a felszólítását: készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A hegyeket lehordani, a völgyeket feltölteni nem mast jelent, mint eltüntetni mindazt, ami szétválaszta, egymással szembehelyezi az embereket. Azok tudják Isten szavát befogadni, akik békességben tudnak együtt lenni. Szépen kifejezi ezt a szentmisében a békecsók. Mielõtt az Úrral akarnánk találkozni, békét akarunk teremteni magunk között.
Nekünk ferenceseknek is ez a feladat jutott: a béke emberei, a béke hirnökei vagyunk. Oda akar küldeni az Úr, ahol ellenségeskedés, viszály választ szét embereket nyelvük, kultúrájuk, vallásuk vagy más kok miatt, hogy a kiengesztelõdés, a megbocsátás, a megbékélés eszközei legyünk.
De önmagunkkal kezdjük. Vigyázva tartsunk távol lelkünkbõl minden ellenséges indulatot, amely eltávolít testvéreinktõl, akiket az Úr mellénk adott.

2013-12-14

______________________________