Napi gondolatok

A kényelem nem boldogság

Jer 18, 18-20
Jeremiás nehéz helyzetbe került. Istentõl azt az utasítást kapta, hogy figyelmeztesse a nép vezetõit, mert nem az õ akarata szerinti döntéseket hoztak. Mint ahogy lenni szokott, zavarták õket Jeremiás szavai, és ezért meg akartak szabadulni tõle. Kényelmesebb lett volna Jeremiás számára dicséretet zengeni róluk, vagy nem szólni semmit, de a szíve mélyén ott visszhangzottak Isten szavai, és nem tudott hallgatni, nem tudott nyugodt maradni.
Isten ránk bízta üzeneteit. Rajtunk keresztül embereket szólít fel, bátorít, figyelmeztet, vigasztal, és nem csupán szavak által, hanem azon keresztül is, ahogy viselkedünk, ahogy imádkozunk, ahogy dolgozunk, ahogy végezzük a feladatainkat, ahogy viszonyulunk testvéreinkhez. Mi is gyakran kerülünk olyan kellemetlen helyzetbe, hogy az emberek velünk szembeni elvárásai ellenkeznek azzal, amire Isten felkért. Talán kényelmesebb lenne alkalmazkodni, úgy viselkedni mint a többiek, hallgatni, de akkor nem teljesítenénk a küldetésünket. Nem a kényelmes élet tesz boldoggá, hanem az Istennel való kapcsolat, és ez csak akkor mûködhet, ha az õ tetszését fontosabbnak tartjuk, mint azt, hogy az emberek szeressenek, vagy legalább békén hagyjanak.

2019-03-20

______________________________

Nagyböjt 2. vasárnapja

Nyolc nappal az evangéliumban szereplõ esemény elõtt, Jézus elmondta tanítványainak, hogy õ szeretetbõl az életét fogja adni érettük, és õket is arra buzdította, hogy ugyanezt tegyék testvéreikért. Erre akarja felkészíteni a tanítványait. Jézus élete az emberek szemében egy rosszul végzõdött, sikertelen életnek tûnt, és annak fog látszani az õt követõ tanítványok élete is. Felmerül bennük a kérdés, mint ahogy bennünk is, hogy érdemes-e Jézust követni? Nem járnánk jobban, ha nem törõdnénk véle, nem aggódnánk amiatt, hogy nehogy bûnt kövessünk el, hanem szabadon élhetnénk, mint sokan mások, azt tehetnénk, amihez kedvünk van.
Jézus és tanítványai felmennek egy hegyre. Nem fizikailag másztak fel a hegyre, hanem fölé emelkedtek a földi dolgok szerinti gondolkodáson, és Isten szemével kezdték látni Jézust.
Azt mondja az evangélium, hogy a hegyre imádkozni mentek. Ima közben észrevették, hogy Jézus arcán Isten arcának fénye kezdett ragyogni. Csak ima közben lehet Jézus arcának a ragyogását meglátni. Ugyanígy mi is, csak az imádságban tudjuk szépnek látni Jézust, és érdemesnek arra, hogy az õ követésére szenteljük az életünket, akkor is, ha az emberek szemében nem leszünk sikeresek.
Mózes és Illés - maga a Szentírás segít megérteni, hogy miért ilyen Messiás Jézus.
A tanítványok elalszanak - megértik, hogy Jézust követni azt jelenti, hogy õk is testvéreik iránti szeretetbõl életüket adják. Ez pedig túl félelmetes számukra. Inkább elalszanak. Ugyanez a három tanítvány a Getszemáni kertben is elalszik, mikor Jézussal imádkoznak a szenvedése elõtt.
Aztán eltûnt Mózes és Illés, jelezve, hogy az Ószövetség befejezte küldetését azzal, hogy Jézusra mutatott. Mostantól Jézusra figyelünk.
Egy felhõ takarta be õket. A felhõ Isten jelenlétének a jele a Szentírásban. A Sínai hegyet is felhõ takarta be, mikor Mózes Istennel találkozott. Mostantól nem Mózesre, hanem Jézusra kell hallgatni, mondja Isten szava.
Mi mikor tapasztaljuk meg Jézus arcának a ragyogását? Minden nyolcadik napon együtt veszünk részt a szentmisén, meghallgatjuk Isten szavát, és megtapasztaljuk szeretetét. Bátorít minket, hogy merjünk Jézus irányítása szerint élni, mert ez vezet el az igazi sikeres, beteljesedett életre, amelyre születtünk, és amely túlmutat azon, amit az emberek látnak belõlünk.

Evanghelia De azi ne spune cã Isus împreunã cu ucenicii sãi s-au urcat pe un munte ca sã se roage. Isus dialogand cu Tatãl a devenit luminos. De fapt sa arãtat așa cum este în realitate. Divinitatea lui Isus a transperat prin trupul sãu mortal. Și noi suntem invitați de cãtre Isus sã fim lumina lumii. Și noi suntem purtãtori de luminã, aducem între oameni lumina lui Dumnezeu. Dar pentru a putea face acest lucru, este nevoie sã fim și noi, prin rugãciune, în relație strânsã cu Dumnezeu. Rugãciunea nu este o activitate care se practicã doar în bisericã, ci este canalul prin care primim energie de la Dumnezeu pentru viața noastrã creștinã. Rugãciunea ne unește cu voința lui Dumnezeu, ne dã încredere ca planul sãu este cel mai bun pentru noi și pentru frații noștri. Și Isus prin rugãciune a primit curajul și puterea de a se dãrui pentru mântuirea noastrã.
De ce era necesarã transfigurarea lui Isus? Dupã ce le-a vorbit ucenicilor despre suferințele și moartea sa iminentã, a vrut sã îi pregãteascã pentru acele momente grele, ca sã nu își piardã Speranța. Ca și cum le-ar spune: Vedeți, eu sunt atotputernicul Dumnezeu și totuși în mod liber voi înfrunta moartea pe cruce din iubire pentru voi. Și în viața noastrã are un rol important memoria. E important sã ne amintim de momentele când Dumnezeu ne-a arãtat iubirea sa, pentru ca în momentele grele sã nu ne pierdem speranța, sã nu credem cã Dumnezeu a uitat de noi. Numai dacã ne simțim iubiți de Dumnezeu suntem în stare și noi la rândul nostru sã aducem sacrificii din iubire pentru frații noștri.
Ce au fãcut ucenicii cât timp Isus discuta cu Moise și Ilie despre suferințele sale și despre moartea sa? Au adormit. Nu vroiau sã audã despre aceste lucruri neplãcute. În schimb, când s-au trezit și l-au vãzut pe Isus strãlucind în luminã, erau plin de bucurie, aveau impresia cã au înțeles cine este Isus, ascultând cele spuse de Sfânta Scripturã reprezentatã de Moise și Ilie, și si-ar fi dorit sã rãmânã pentru totdeauna în aceastã stare de fericire. De aceea vroiau sã construiascã corturi. Au gustat un pic din viața veșnicã ce ne așteaptã la Dumnezeu. Vocea lui Dumnezeu însã i-a îndemnat la acțiune: sã-l asculte și sã-l urmeze pe Isus.
Dacã ne rugãm cu adevãrat, Dumnezeu și pe noi ne îndeamnã la acțiune. Nu cãutãm senzații plãcute în rugãciune ci dorim sã aflãm voința lui Dumnezeu. Isus ne conduce și pe noi spre acea viațã fericitã pe care ne-o dorim. Sã-l ascultãm!

2019-03-17

______________________________

Minden népnél dicsõbbek vagyunk

MTörv 26, 16-19
Mózes Isten nevében megígérte a zsidó népnek, hogy ha megtartják Isten parancsait és törvényeit, dicsõbb néppé lesznek, mint az Isten által alkotott többi nép. A zsidó nép erre alapozta önhittségét, többre tartotta önmagát minden más népnél. Talán ezzel hívta ki maga ellen sokak gyûlöletét, ez az alapja az antiszemitizmusnak.
Az evangéliumban azt hallottuk, hogy Jézus nem elégszik meg azzal, ha követõi megtartják a parancsokat. Szoros kapcsolatban akar lenni velünk. Ennek a kapcsolatnak csupán külsõ megnyilvánulása a törvények megtartása, de a lényeg a kapcsolatban áll.
Isten ígérete számunkra is érvényes: minden népnél dicsõbb nép vagyunk, de ez nem gazdagságban, technológiai fejlettségben, erõs fegyverzetben áll, hanem abban, hogy szeretetben élünk egymás iránt. Ez a legnagyobb siker, mert az ember legmélyebb vágyát teljesíti be, és nem csak egy rövid idõre, hanem vég nélkül.
Nem elég elhatározni, hogy szeretetben akarunk élni. Erre a magunk erejébõl nem vagyunk képesek, de megvalósul, ha mindenikünk szorosabbra fogja az Istennel való kapcsolatát.

2019-03-16

______________________________

Életét tette rá

Ez 18, 21 - 28
Ezekiel próféta közel hozza Isten szívét hozzánk. Nem arra vágyik Isten, hogy büntessen, hanem annak örül, ha megmenthet. Õ senkirõl nem mond le végleg. Van remény a változásra számomra, és testvéreim számára is, Isten segítségével. És õ örömmel segít, ha akarjuk, és nekilendülünk a változásnak, még ha már sokszor sikertelenül próbálkoztunk is.
Hasonlóképp, Istentõl meg akarunk tanulni reménnyel tekinteni egymásra. Könnyen kialakítunk egy merev, megmásíthatatlan véleményt a másikról, és még ha változást látunk is nála, akkor sem hisszük, hogy az igazi, mert mi úgyis tudjuk, hogy õ milyen. Isten ezzel szemben a sok külsõ gyengeség, bûn mögött meglátja a lélekben lakozó jóságot, és bátorítja, hogy megnyilvánuljon. Annyira bízik az én jóságomban, és testvéreim jóságában, hogy életét tette rá.

2019-03-15

______________________________

Nehéz egyedül

Esz 4, 17
Eszter királynõ imáját hallottuk az olvasmányban. Nemcsak az õ élete volt veszélyben, hanem az egész népe sorsa, és senkitõl nem várhatott segítséget. Ma is, a nehéz helyzeteket az teszi még nehezebbekké, hogy sokan magukra maradnak a szenvedéseikkel, félelmeikkel, nincs aki bátorítsa, megértse õket, aki együtt sírjon velük. Az Istenbe vetett hit volt az egyetlen kapaszkodója Eszter királynõnek. Megtapasztalta, amit mi is sokszor megtapasztaltunk, hogy Isten nem egy elvont fogalom, nem egy képzeletbeli erõ, hanem konkrét valaki, aki meghallgat és válaszol.
Nagy kincs a hitünk, de néha a nehéz helyzetekben derül ki, hogy mennyire bízzuk magunkat Istenre. Könnyebb hinni annak, amit látunk, mint annak az igazságnak, mely mögötte van. Nem szükséges, hogy életveszélyben legyünk ahhoz, hogy gondjainkkal Istenhez forduljunk. Mindig jót tesz nekünk az Istennel való párbeszéd.

2019-03-14

______________________________

Jónás is így gondolta

Jón 3, 1-10
Jónást Isten egy bûnös nép fiaihoz küldte, hogy szólítsa fel õket a megtérésre. Jónás szerint úgysem fognak az Úr szavára hallgatni, fölösleges neki odamennie. Isten pusztítsa el nyugodtan õket. Meg is tett mindent, hogy ne jusson el Ninivébe. Isten azonban nem elpusztítani, hanem megmenteni akarta Nivive népét.
Bennünk is ott bujkál a hajlam, hogy eltávolodjunk azoktól, akiket rosszaknak gondolunk, és azt várjuk, hogy Isten tegyen igazságot, büntesse meg õket. Sok apró dolog lehet, ami a másikban zavar, ami miatt magamat jobbnak gondolom, és õt idegennek kezdem érezni. Isten szemében azonban nincsenek édes- és mostoha gyermekek. Ha közelebb érzem magam Istenhez, ez azért van, mert Isten feladatot szán nekem: el akar küldeni azokhoz, akik szerintem távolabb vannak tõle, kezdve a testvéremmel. Lehet, úgy gondolom, hogy úgysem hallgatna rám, fölösleges lenne kellemetlen helyzetbe vegyülni, inkább távol tartom magam tõle, csináljon amit akar, és majd meglátja... Jónás is így gondolta...

2019-03-13

______________________________

Ne lógassuk a fejünket

Iz 58, 1-9a
A bûn következménye minden igazságtalanság. Éppen ezért, a nagyböjtben nemcsak a bûnök ellen, hanem az igazságtalanság ellen is küzdünk.
A mai olvasmányban Izajás próféta Isten nevében figyelmezteti a népet, hogy hiába böjtölnek, hiába végeznek önmegtagadásokat, ha igazságtalanok. Isten elõtt nem kedvesek vallásos cselekedeteink, ha a mindennapi életben embertelenek, közömbösek, ellenségesek vagyunk egymással szemben.
Gúnyos hangnemben beszél a próféta az ilyen vallásos cselekedetekrõl: lehajtjátok fejeteket, mint a káka, zsákot meg hamut terítetek magatokra.
Isten nem szadista, hogy örömét lelje abban, hogy sanyargatjuk magunkat. Õ meg akarja szabadítani az embereket az igazságtalanság rabláncaiból, és azt szeretné, ha mi ebben együttmûködnénk vele, kezdve azzal, hogy emberségesek, barátságosak, nyitottak igyekszünk lenni egymás iránt.

2019-03-08

______________________________

Csak a kereszt

Lk 9, 22-25
Ha valaki utánam akar jönni - mondja Jézus, vagyis, ha valaki követni akar. Tehát nem Jézus fog minket követni, teljesítve a kívánságainkat, megoldva a problémáinkat. Nem mi vagyunk a központ, hanem Jézus. A lelki életünk középpontjában nem a mi vágyaink állnak, bármennyire nemesek is azok, nem a mi terveink a fontosak, bármilyen szépnek tûnnek is, hanem Jézus vágyai, Jézus tervei. Minden az övé, ami a miénk, csupán a mi keresztünk, vagyis az, amit önként felvállalunk Jézusért és testvéreinkért, mint ahogy õ is értünk önként vállalta a keresztjét.
Tehát Jézusra figyelünk, nem önmagunkra, és a keresztre, mely összeköt vele, hasonlóvá tesz hozzá.

2019-03-07

______________________________

Évközi 8. vasárnap

Jézus a múlt vasárnapi evangéliumban arra bátorította a tanítványait, hogy szeressék ellenségeiket, és tegyenek jót azokkal, akik velük rosszat tesznek, hogy ne ítéljék el azt, aki rosszat tesz, hanem csak a rossz cselekedetet ítéljék el, mert maga a rossz elkövetõje az elsõ áldozata a rossznak. Krisztus igazi tanítványai így viselkednek, mert a mennyei Atya is így viselkedik velük szemben, és õk hasonlítani akarnak hozzá.
Vajon Jézus minden tanítványa így viselkedik? Ha nem így viselkedünk, még nem vagyunk igazi tanítványai Jézusnak. Errõl szól a mai evangélium.
Jézus a mondanivalóját egy közmondással kezdi: egy vak nem vezethet egy másik vakot. Itt Jézus azokról beszél, akiknek feladata volt utat mutatni az embereknek a vallásos életben. Elõttük áll maga Isten, Jézus Krisztus személyében, de õk nem akarják meglátni. Vakok akarnak maradni, hogy továbbra is olyan Istent imádhassanak, amelyet õk találtak ki maguknak. A tanítványok feladata, hogy Jézust megismerjék, és Jézus világosságával vezessenek másokat is Jézushoz. Az õsegyházban az újonnan megkeresztelteket megvilágosodottaknak is nevezték, mert Krisztus fénye megnyitotta a szemeiket. Attól a pillanattól kezdve világos számukra, hogy minek van értéke, és mi értéktelen. Ám ez a megvilágosodás nem egy végleges állapot. Ha eltávolodnak Jézustól, a vakságuk a keresztényeknek is visszatér. Ismét úgy kezdenek gondolkodni és viselkedni, mint azok, akik nem látnak, akik nem ismerték meg Jézus világosságát, akik még mindig csak a földi dolgok között tapogatózva élnek.
Egy másik mondás, amit Jézus felhasznál, az, hogy a tanítvány nem lehet nagyobb a mesterénél. Mi Jézusnak örökre tanítványai vagyunk. Nem képzelhetjük magunkról, hogy többet tudunk, mint õ. Éppen ezért fontos hozzá folyamodni, imában tõle kérni tanácsot, utasítást, bátorítást, vigasztalást, és az õ irányítása alatt szólni, cselekedni.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében? - folytatja Jézus. Mennyire igaza van! Sok szép és jó dolog van a testvérünkben, de mi arra hajlunk, hogy a figyelmünket arra a kis tökéletlenségre, a szálkára irányítsuk, és csak azt vegyük észre. Hajlamosak vagyunk az apró hibákon fennakadni, és nem venni észre, hogy nagyon fontos, lényeges kérdésekben vétkezünk, nem vagyunk igazságosak. Jézus képmutatónak nevezi azokat, akik mások hibáit kutatják. Miért képmutatók? Abban az idõben a képmutató az volt, aki a színházban valamilyen szerepet játszott, és a saját arca elé egy maszkot helyezett. Az, aki elítéli embertársát, annak az Istennek a szerepét játssza, akit magának elképzel, aki szigorúan elítél minden apró hibát. Isten pedig nem tûri el az ilyen káromló ábrázolását.
Hogyan lehet felismerni, hogy kikre hallgassunk, hogy kik nem vak vezetõk, hanem Krisztus fényétõl megvilágosodott emberek? Errõl szól az utolsó két kép, melyet Jézus használ a mai evangéliumban.
A gyümölcseirõl lehet megismerni a fát - mondja Jézus. Nem csak arról van szó, hogy a jó ember jó cselekedeteket hajt végre, hanem, hogy az a jó mester, az tud Jézushoz vezetni, akinek szavait, tetteit Isten igéje irányítja.
Ugyanezt mondja a második kép, amelyben a jó ember, a szívének jó kincsébõl jót hoz elõ, vagyis úgy gondolkodik, úgy beszél, úgy cselekszik, mint maga Isten.
Kérjük a kegyelmet, hogy Jézusnak jó tanítványai, egymásnak pedig jó mesterei lehessünk.

Nimic nu este mai ambiguu decât cuvintele omului - ne spune lectura din aceastã duminicã. Cuvântul este cel mai important instrument de comunicare, care insã este capabil sã ofere celor care ascultã adevãr și minciunã, poate arãta și poate ascunde, depinde de ceea ce se ascunde în inima noastrã.
Dacã ne considerãm ucenici adevãrați ai lui Cristos, ne strãduim sã curãțãm inima noastrã înainte de a încerca sã-i trasformam pe alții. Lumea ne umple capul de declarații frumoase, dar care de multe ori se dovedesc a fi false. Isus nu ne-a lãsat o doctrinã ci un exemplu de viațã pe care dorim sã îl urmãm.
Autorul primei lecturi spune cã modul cel mai sigur de a cunoaște pe cineva este conversația cu acea persoanã. Oare are dreptate? Astãzi multe conversații sunt pline de cuvinte goale, începând de la publicitate, continuând cu diferite propagande politice. Se pare cã nu ne mai putem baza pe cuvinte.
Dar cuvintele adevãrate și astãzi se nasc în inima omului.
Ȋn contrast cu primã lecturã, sfântul apostol Paul în a doua lecturã este foarte optimist. Chiar dacã suntem limitați și învinși de pãcat, avem în noi mugurii vieții veșnice, incoruptibile. Putem deci spera, chiar dacã descoperim în noi multe slãbiciuni, Dumnezeu ne va elibera de ele, dacã avem încredere în el.
Cea mai renumita zicalã pe care Isus a folosit-o în Evanghelia de azi vorbește despre paiul și bârna. Ȋi numește ipocriþi pe cei care condamnã greșelile minore descoperite în ceilalți, ne luând în considerare greșelile, de multe ori majore din propria lor viațã. De multe ori simțim și noi revoltã în fața acestor ipocriþi și spunem: auzi cine vorbește? Am putea aduce foarte multe exemple din viața publicã, când cei care controleazã și amendeazã pe cei care greșesc, pe cei care furã, la rândul lor furã și mai mult.
Din pãcate nici noi nu reusim mereu sa ne abþinen de la critici la adresa altora, pentru cã a critica pe alții trezește în noi un fel de plãcere. Ca și cum am avea dreptul sã ne simțim superiori, mai buni decât cel criticat. Dacã atragem atenția celorlalți asupra defectelor cuiva, distragem atenția lor de la greșelile și pãcatele noastre.
Omul bun scoate binele din tezaurul bun al inimii sale. Iatã totuși, are dreptate prima lecturã când spune cã putem afla cât de bun este cineva din modul cum vorbește: putem afla cât de buni suntem, observând cu câtã bunãvoințã vorbim despre alții.
Din imaginile folosite de Isus în evanghelie putem trage o concluzie importantã: nimeni nu va fi judecat în baza regulilor pe care era nevoit sã le respecte, ci in baza a ceea ce se întâmplã în inima sa. Convertirea noastrã începe deci întotdeauna cu inima noastrã.

2019-03-03

______________________________

Jézus távol ...

Mk 9, 14-29
Sok esetben megtapasztaljuk mi is a tehetetlenségünket az emberek nyomorúságával szemben. Sokan úgy fordulnak hozzánk, mint az egyház képviselõihez, mint elkötelezett keresztényekhez, akik közelebb vannak Istenhez, ezért képesek megoldásokat nyújtani, olyan kétségbeejtõ helyetekben is, ahol már minden emberi eszköz csõdöt mondott. És mi könnyen beleeshetünk a megfelelni akarás csapdájába, és akkor a magunk feje szerint adunk tanácsokat, utasításokat, hogy mit csináljanak és mit ne csináljanak ahhoz, hogy a problémáik megoldódjanak. Ha annak a Jézusnak a nevében próbálunk segíteni embereken, aki tõlünk távol van, a szavaink üresen hangzanak, a tetteink fölöslegessé válnak. Akkor tudunk másoknak a javára lenni, ha elég alázatosak vagyunk ahhoz, hogy elismerjük, hogy Jézus nélkül semmit sem tudunk tenni. Nem úgy próbálunk másokon segíteni, hogy aztán érette minket dicsérjenek, hanem abban próbáljuk segíteni a hozzánk fordulókat, hogy Jézussal találkozzanak, tõle kérjenek segítséget.
Ismereteket, technikákat, tapasztalatokat használunk fel, és jól tesszük, de annak tudatában, hogy nem mi, hanem csak Jézus kegyelme tud segíteni az elõttünk álló emberen.

2019-02-25

______________________________