Napi gondolatok

Szent Bonaventúra

Szent Bonaventúra életében olvassuk, hogy Egyed testvér, szemére vetette: könnyû neked atyám, mert sok kegyelemben részesültél. Mi mûveletlen barátok sokkal kevesebb kegyelmet kapunk, mint te. Bonaventúra erre azt válaszolta, hogy ha Isten megadja a kegyelmet ahhoz, hogy szeretni tudj, az elég. Egyed testvér tovább erõsködött: egy mûveletlen nem tud annyira szeretni, mint egy mûvelt. Bonaventúra erre azt válaszolta, hogy egy öreg anyóka is jobban szeretheti Istent, mint a teológia professzora. Egyed testvér lelkesen rohant be a városba, hogy hírül vigye az embereknek: ti egyszerû emberek örüljetek, mert felülmúlhatjátok Bonaventúra testvért is.
Mi, amikor ünnepelni akarjuk Szent Bonaventúrát, nem csak megcsodálni akarjuk az õ felülmúlhatatlan bölcsességét, és életszentségét, hanem annak örvendünk, hogy Isten nekünk is megadhatja, hogy épp annyira, vagy akár jobban is szeretni tudjuk Istent, mint Bonaventúra. Csak azt a diákot lehet tanítani, amely tanulni akar. Isten meg akar tanítani minket szeretni, de részünkrõl is szükséges a készség. Ha imában gyakran megkérdezzük az Úrtól, hogy konkréton mit jelent ezt, vagy azt a testvért szeretni, õ meg fogja mondani nekünk. Hogy aztán ki lett a nagyobb a szeretetben, Bonaventúra, vagy mi, az végül nem is számít.

2013-07-15

______________________________

Megtérés és megváltozás

Mt 9, 9-13
Egy vámosnak, Máténak a meghívásáról hallottunk. Tudjuk, hogy a vámosokat árulóknak, és ezért nagy bûnösöknek tartották, olyannyira, hogy még köszönni sem illett nekik, nem hogy szóba álljon valaki velük. Ennek ellenére Jézus egy vámost hív meg az õ követésére. Ez a vámos azonnal otthagyja a vámasztalt és elindul Jézus nyomában.
Otthagyja a bûnös mesterséget, de a bûnös természetét magával viszi. Azonnal kész követni Jézust, de lelke még sok küzdelmen kell, hogy átmenjen. Láthatjuk ezt abból is, hogy a lakomára, amelyre meghívja Jézust, a többi vámos jön el. Ezek továbbra is barátai Máténak. A kizártak társaságába keveredett Jézus.
Jézus a farizeusok által feltett kérdésre azt válaszolja, hogy nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra. Ezzel nem csoportosítja jókra és rosszakra az embereket, csak azt akarja megértetni, hogy elítélni, hanem megmenteni akarja a bûnöst.
Bár rászántuk magunkat Jézus követésére, mi is magunkkal hordozzuk a bûnös természetünket is. Nem keseredünk el látva, hogy újra és újra hibázunk, tudva, hogy Jézust még a bûneink sem tartják távol tõlünk. Jön, és újra meghív minket. Mátéhoz hasonlóan, mi is készséggel induljunk el ismét, valahányszor hív az Úr.

2013-07-05

______________________________

Ingyen megbocsátani

Mt 9, 1-8
Jézus nekifog a bûnöket megbocsátani. Nincs itt gyónás, elégtétel, joghatóság. Egyszerûen megbocsátja a bûnöket. Pedig mindenki tudja, hogy ez a béna ember vétkezett, ezért megérdemli a sorsát. Úgy gondolták az emberek, hogy Isten büntetéseket szór mindenkire, aki hibázik, aki vétkezik. Jézus ezt a meggyõzõdést fel meri borítani. Visszaadja a méltóságát ennek a béna embernek, akit eddig folytonos bûntudattal élt a lelkében.
Jézus a tudtára adja, hogy õ nem egy megátkozott valaki, hanem egy kedvelt, kiváltságos ember. Isten nem akarja, hogy szenvedjen. De nehéz elfogadni Tõle az ingyenes bocsánatot. Könnyebb elviselni, hogy én hibás vagyok, vétkeztem, ezért szenvedek, Isten engem meg kell neveljen, meg kell büntessen, mint azt, hogy Isten nekem ingyen megbocsát, és ingyen meggyógyít.
Ha el tudnánk fogadni Isten ingyenes szeretetét, ugyanilyen ingyenesen osztogatnánk egymásnak a megbocsátást, és sok minden jóra fordulna közöttünk.

2013-07-04

______________________________

Szent Tamás

Szent Tamás talán a legismertebb apostol Péter után. Sajnos, arról ismert, hogy õ a hitetlen apostol. Pedig igazából Tamás nem volt hitetlen. Lelkesen indult el Jézus nyomában. Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, tudva, hogy ott elfogják, és megölik, Tamás lelkesen kiáltott fel: menjünk, és haljunk meg vele együtt. Amikor pedig Jézus a követésére szólítja fel a tanítványokat, Tamás pontosan tudni akarja, mi a teendõje: Uram, nem tudjuk, hová mész, honnan ismerhetnénk tehát az utat? Jézus ekkor elmondja: én vagyok az út, az igazság és az élet.
Tamás nem hitetlen, hanem csalódott. Csalódott önmagában, csalódott a társaiban, az apostolok közösségében, amely cserbenhagyta Jézust, de erõt vesz a csalódottságán és nem távolodik el a közösségétõl. Jól is teszi, mert Jézus ott a közösségben szólítja fel, hogy érintse meg a sebeit és hinni tudjon.
Mi is lelkesen indultunk el hivatásunk útján, de csalódtunk magunkban, mert nem minden helyzetben álltunk helyt. Csalódunk a közösségünkben, amely nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, és mégsem elmegyünk, hanem figyeljük, mikor jelenik meg Jézus közöttünk. Jézus épp közösségünk sebein keresztül mutatja meg önmagát nekünk.

2013-07-03

______________________________

Visitatio

Mária sietve megy, meglátogatni Erzsébetet. Érdekes Mária és Erzsébet találkozása. Mindketten megtapasztalták az Isten látogatását. A rokoni szeretet mellett, a lelki rokonság is összekapcsolja most már õket. Ebbõl születik Mária lelkében a csodálatos dicsõítõ ének, a Magnificat.
Erzsébet felismerni, hogy Mária nagysága abban áll, hogy hinni tudott Istennek, és engedelmeskedni Isten szavának. Ez teszi naggyá Erzsébetet is, és mindenikünket. Arról senki nem tehet, hogy mi az õ hivatása, vagy milyen képességekkel rendelkezik, de arról annál inkább, hogy mennyire tud igent mondani Isten felkérésére.
Erzsébet felismerni, hogy Máriának az igenje egy kapu, melyen keresztül az Isten kegyelme sok emberre kiárad. Ugyanez történik velünk is. Ha igent mondunk Istennek, ez nem csak nekünk jó, hanem nagyon sok embernek.
Úgy gondolom, hogy a mi közösségi életünk is két pilléren nyugszik. Az egyik az emberi: jól érezzük magunkat egymás társaságában, közös emlékek fûznek össze. Ugyanakkor felismerjük egymásban az isteni kegyelem mûködését, és ezt tiszteljük egymásban. Ez a tiszteletteljes szeretet segít, hogy mi is Máriához hasonlóan Istent dicsõítjük csodálatos tetteiért.

2013-07-02

______________________________

Jézus életét élni

A most felolvasott evangéliumi rész azonosnak tûnik a tegnapi evangéliummal, csak hogy a tegnap a Lukács evangéliumából olvastunk fel, ma a Máté evangéliumából. Itt egy írástudó akar Jézushoz csatlakozni, követni õt. Jézus tudtára adja, hogy õt követni nem annyit jelent, hogy beállok a többi közé, és aztán lesz valahogy, hanem azt jelenti, hogy ugyanazt az életet élni, amelyet Õ él. Nincs egy hely, ahová lehajthatná a fejét, vagyis az egész életét mások szolgálatára szenteli, és ezt kell tennie annak is, aki tanítványa akar lenni. Az evangélium hirdetésének sürgõssége hajtja Õt, és minket is. Errõl szól azt, amikor nem engedni meg a tanítványának, hogy eltemesse halott apját. Nem keményszívûségrõl van szó. Valószínûleg végül elment a tanítvány apja temetésére, csupán azt fejezi ki Jézus, hogy az Isten Országa fontosabb annál is, ami emberileg mindennél fontosabb.

2013-07-01

______________________________

Évközi 13. vasárnap

Jézus Jeruzsálem felé tart, ahol majd felemelik a földrõl. Lukács evangéliuma 10 fejezeten keresztül meséli el Jézus útját Jeruzsálem felé, ahol önmagát teljesen odaajándékozza. Az evangéliumban olyan jelenetekkel találkozunk, amikor Jézushoz próbálnak csatlakozni emberek. Jézusban hinni, nem elméleti tevékenység, hanem azt jelenti, hogy Vele járni az úton, a közös cél felé. Nem elég megcsodálni Jézust, vele kell járni az úton.
Az út a szamariaiak vidékén vezetett át. Ezek nem támogatták azokat, akik az õ városaikon át mentek Jeruzsálembe. A tanítványok azt várnák, hogy Isten segítsen nekik bosszút állni. Aki Jézust követi, az mindig visszautasításban, ellenséges magatartásban fog részesülni egyesek részérõl. A tanítványt nem azért hívta meg Jézus, hogy bárkivel szemben is harcoljon, hanem arra, hogy mindenkit szeressen. Nem léteznek szent háborúk. Az egyetlen tûz, amely az égbõl érkezik, a Szentlélek tüze. Ez az emberek szívét alakítja át.
Három hivatástörténetet mutat be a továbbiakban a mai evangélium, és ezeken keresztül azt a radikalitást, amelyet Jézus elvár a tanítványaitól.
Az elsõ eset az anyagi dolgoktól való függetlenségre tanít. Jézus maga is vagyon nélkül élte le életét. A tanítványoknak sem áll jól, hogy bebiztosítsák magukat anyagiakkal.
A második esetben úgy tûnhet, mintha Jézus nem akarná engedni, hogy a tanítvány megadja elhunyt apjának a végtisztességet. A halott elõdökkel való kapcsolat a múlthoz való ragaszkodást jelenti. Az evangélium annyira új életet jelent, hogy miatta el kell tudni szakadni a régi meggyõzõdésektõl, szokásoktól. Ami az evangéliumot akadályozza, az mind halottnak számít.
A harmadik el akar búcsúzni az övéitõl. Sokszor van, hogy mi is megértjük, mi lenne a dolgunk, mit vár el Isten tõlünk, de nem merjük engedni, hogy változás történjen az életünkben, halogatjuk azt. Kezdjük el még ma megtenni azt, amire lelkiismeretünkön keresztül Jézus felszólít, hogy Jézus méltó követõi lehessünk.

2013-06-30

______________________________

A székes

A gyulafehérvári székesegyház felszentelésének ünnepnapját üljük. Ennek a templomnak a története annyira bonyolult, hogy nem is volnék képes azt szépen összefoglalni. Lerombolások, dúlások, újraépítések sorozata. Ha benne körülnézünk, ennek a nyomait látjuk mindenfelé. Félig befalazott boltívek, stílusok keveredése, tönkrevert síremlékek.
Mégis büszkék vagyunk a mi székesegyházunkra, mert teljesíti a feladatát. Nagyon sok ember részesült ebben a székesegyházban életre szóló kegyelmekben. Sokan úgy tekintünk rá, mintha a mi bölcsünk lenne, és hálát adunk érte Istennek.
Példájából én is okulhatok. Büszke, díszes templomot szerettem volna építeni életemmel az Úr tiszteletére, de azt kell látnom, hogy sok minden nem úgy sikerült, mint ahogy elképzeltem. Sok benne a toldás-foldás, lerombolás újraépítés, elesés, újrakezdés. Mégis hálát adok Istennek, hogy teljesítem a hivatásomat. Alázatosabban állok az Úr elé, mint ha minden sikerült volna, amit elképzeltem, de ez ad lehetõséget arra, hogy ne az én épületem legyen a fontos, hanem az Isten kegyelme, amely benne mûködik.

2013-06-28

______________________________

Nemes lelkû Szent László

Szent László életébõl két kis eseményt emelnék ki. az egyik nagyon ismert, az, amikor a kiszabadítja a kun harcos kezébõl az elrabolt magyar lányt. A másik szintén a kunokkal való csatában történt. A csata hevében rászólt az embereire: atyámfiai, ne öljük meg ezeket az embereket, hanem fogjuk el, hogy ha megtérnek, akkor éljenek!
Mindkét történetbõl kitûnik Szent László nemes lelkûsége. A csata hevében sem az ellenség irtásával van elfoglalva, hanem azzal, hogy mentse azt, ami szép, értékes. Nem legyõzni akarja az ellenségét, hanem az üdvösségükért küzd. Éljenek, ha megtérnek, akkor is, ha ellenséges táborba tartoznak.
Próbálom a mi lelki életünkre alkalmazni. Az elvilágiasodás, mint hódító ellenség kerülget minket is. Akármennyire kolostorban élünk, a hatását érezzük. Sok minden kikopott az életünkbõl a modernség ürügye alatt. Nem is vesszük észre, hogy elrabolták a kincseinket. Nemes lelkû Lászlókra van szükség, akik felismerik, hogy mi az igazi érték a küzdelem hevében is, és kiállnak annak a védelmére, felszabadítására.
Nem félünk ettõl a világtól. Nem rejtõzünk el elõle, hanem felismerjük: ezekhez az emberekhez szól a küldetésünk, még akkor is, ha ellenünk fordulnak. Az õ üdvösségük érdekében akár velük is harcba kell szállnunk.
Szent László jusson eszünkbe, amikor félünk az emberektõl.

2013-06-27

______________________________

Örömteli áldozat

Mt 7,15-20
Aki Istennek hátat fordít, az ragadozó farkas. Jön, hogy azonosítsuk a hamis prófétákat olyan személyekkel, akiket mi ismerünk. Jogunk van elítélni a rossz cselekedeteket, a helytelen magatartásformákat, de sose a személyt. Annál is inkább, mivel ezek a helytelen cselekedetek és magatartásformák a mi életünkben is jelen vannak.
Könnyû megállapítani, hogy mi nincs rendben, de komoly erõfeszítésbe kerül felismerni azt, ami jól van, ami rendjén van, ami szép, ami helyes, a jó gyümölcsöket. A fosóka szilva is jó gyümölcs, még akkor is, ha nem annyira élvezetes, mint a besztercei szilva. A fa, amikor gyümölcsöt hoz, minden erejével azon van, hogy abba a gyümölcsbe belevigye mindazt, ami belõle a legédesebb, legzamatosabb, legtermékenyebb, hogy aztán az a gyümölcs leszakadjon róla. Örömteli áldozat a fa részérõl a gyümölcstermés. Ha ezt nem tudjuk értékelni, akkor hajlamosak vagyunk kivágni a fát, vagy legalább is szidni, amiért ilyen gyenge a gyümölcse. Pedig a fák olyanok, hogy ha az ember szereti õket, mintha többet teremnének. Mi még inkább ilyenek vagyunk. Ha értékelni tudjuk azokat a jó gyümölcsüket, melyeket teremni tudunk, még akkor is, ha ezek nem valami rendkívüli gyümölcsök, akkor kedvünk van gyümölcsöt hozni. Az Úr összegyûjti a mi apró kis gyümölcseinket, és átalakítja. Látni fogjuk, hogy érdemes volt megszenvedni érte.

2013-06-26

______________________________