Napi gondolatok

Kitalálta az Egyházat

Jézus egész nap gyógyít, megszabadít embereket a gonosztól, hirdeti az Isten Országát, vitatkozik azokkal, akik vádolják, de aztán leül, és nézi a gyógyulásra, megváltásra váró emberek sokaságát. Megesett rajtuk a szíve. Látta, hogy pásztorra van szükségük. Dolgozhatott volna reggelig, akkor sem tudott volna mindenkin segíteni. Mit tesz? Kitalálja az Egyházat. Azokból áll, akiket testvéreik imájára az Atya meghívott, hogy szõlõjében dolgozzanak. Így tud Jézus minden emberhez eljutni. Miként Mózest elküldte népéhez az Úr, látva népe nyomorúságát, most Jézust küldte el, és rajtunk keresztül küldi Õt ma is. Isten szeretete vagyok azok számára, akikkel ma találkozom, Isten mosolya, Isten vidámsága vagyok számukra. Csak ne szûnjünk meg imádkozni a szõlõmunkásokért, a pásztorokért, egymásért, magunkért.

2012-07-10

______________________________

Folyik, elfolyik

Minket jelképez ez a vérfolyásos asszony. Születésünktõl kezdve fokozatosan folyik el belõlünk az élet. Ez egy bizonyos kor után nyilvánvalóbb kezd lenni. Nem csak arról van szó, hogy megöregszünk és közeledik a halálunk órája, hanem, hogy ezt a rövid életet is megkeseríti a sok idegeskedés, szomorkodás, kifolyik a kezeink közül és nem tudtunk örvendeni neki. Az egyetlen, aki ezt a folyamatot meg tudja állítani, aki ezt a vérfolyást meg tudja gyógyítani, az Jézus. Véle együtt élve megtapasztaljuk, hogy egyre gazdagabb lesz az életünk, egyre igazibbá válik, és a vég nélküli élet felé tart. Mégis sajnáljuk tõle az idõnket. A sokféle tennivalónk közepette ma oda szeretnénk furakodni hozzá, még ha ez nem is könnyû, egész közel, és megérinteni, hogy napunk minden percét átjárja az õ gyógyító kegyelme.

2012-07-09

______________________________

14. évközi vasárnap

Jézus hazatér a saját falujába. Ahogy elkezd beszélni a zsinagógában az Isten országáról, egyre nagyobb ellenállást érez hallgatói részérõl. Nem a farizeusok, és írástudók fordulnak most ellene, hanem a maga falutársai. Mi a kifogásuk ellene? Hogy túlságosan egyszerû, hétköznapi. A Messiás, akire õk várnak sokkal fenségesebb, megközelíthetetlenebb kellene legyen. Néha mi is, a magunk vallásos életét elválasztjuk a közönséges, a hétköznapi dolgoktól, rendkívüli érzésekre, természetfeletti eseményekre várunk, amikor imádkozunk, amikor szentségekhez járulunk. Jézusnak is azt vetik szemére, hogy ismerik a családját, tudják, honnan származik és nem látnak benne semmi rendkívülit.
Érdekes ebben az evangéliumi szakaszban, hogy a szereplõk csodálkoznak, ámulnak. Az emberek csodálkoznak Jézus szavain, Jézus pedig csodálkozik hitetlenségükön. Csodálkozik, mert azok, akik ismerni vélik Õt, látták felnõni, talán együtt játszottak vele, együtt tanulnak írni, olvasni, nem hajlandók meghallgatni, amit mond. Ma is fennáll a veszély, hogy az emberek nem akarják meghallgatni az evangélium üzenetét, mert úgy gondolják, hogy ismerik az egyházat, annak gyengeségeit, vagy ismerik azt a papot, aki épp beszél, és nem tartják maguknál jobbnak, szentebbnek. Mi sem egyforma figyelemmel, egyforma nyitottsággal hallgatjuk. Akivel szemben kifogásunk van, annak szavait elengedjük a füleink mellett, vagy ellenkezõleg, a hibákat keressük bennük. Mi magunk is, bár arra tettünk fogadalmat, hogy a közöttünk levõ kapcsolatok révén hirdetjük elsõsorban az Isten országát, könnyen ítélkezünk egymásról. Mindenikünk hordozója az evangélium üzenetének. Isten mindenikünk által akar valamit üzenni. Sok minden megváltozna az egymáshoz való viszonyulásunkban, ha sikerülne kihámozni ezt az üzenetet azokból a hibákból, amelyeket a testvérünkben látunk, és nyitottabbak lennék Isten üzenetének a befogadására.

2012-07-08

______________________________

Szombat

Egy idegen beszél, egy ellenség, akivel nem szívesen állnak szóba. Jézus megígéri neki, hogy elmegy, és meggyógyítja a szolgáját. Ám a százados válasza Jézust is meglepi. Miért? Mert alázatos a hite. Nem csak hiszi, hogy Jézus tud segíteni, hanem annak is tudatában van, hogy õ nem méltó erre a segítségre. Neki elég, ha Jézus távolról segít, nem kell személyesen odáig mennie.
Néha elvárom, hogy fontos legyek Isten szemében, hogy rám figyeljen, az én problémáimmal foglalkozzon, és megsértõdöm, ha nem teszi meg, amit elvárok tõle. Ezt az alázatosságot akarom ma megtanulni, és azzal a bizalommal fordulni Jézushoz, hogy õ tud segíteni, bár nekem nincs semmiféle jogom elvárni azt. Akkor tudok igazán hálás lenni azért, amit az Úrtól kapok.
Én a százados helyében nagyon örültem volna, ha Jézus betért volna a házamba. Lehet, leültünk volna az asztalhoz. Fõként, mert Õ az, aki gyengeségeinket magára vette és betegségeinket hordozta. Nekünk is feladatunk a gyengeségek hordozása, a magunk, de mások gyengeségeit is. Ez nem könnyû feladat, ezért is tartom fontosnak, hogy igenis, Jézus betérjen a házamba, az életembe, és segítsen ebben.
Mi a századoshoz képest elõnyben vagyunk, mert minket ebbe bele neveltek, még sincs akkora hitünk. A százados, bár csak ezt-azt hallott Jézusról mégis hisz, nem kételkedik. Valamilyen szempontból egy szinten van Jézussal, mert mindkettõjüknek vannak alattvalóik, mégis alázattal tud kérni.

2012-06-30

______________________________

Szent Péter és Szent Pál

Az elsõ olvasmányban az apostolok cselekedeteiben arról hallottunk, hogy Jézus hogyan szabadította ki Pétert Heródes börtönébõl. Heródes miért vettette börtönbe Pétert? Mert tetszett a zsidóknak. Heródes úgy akart nagy lenni, hogy az emberek tetszését kereste. Ezért képes volt ölni is. Hol eltaposott ember holteste jelezte Heródes felemelkedését, de ez az út, az õt is a halálba vezette. Szörnyû kínok közepette halt meg. Halála minden nagyságának a végét jelentette.
Ezzel szemben a Jézus útja a szabadulásra vezet.
Mikor megkérdezte Jézus az apostolokat, hogy kinek tartják õt az emberek, felsorolták mindazt, amit róla hallottak: hogy õ Illés, vagy Jeremiás, vagy valamelyik próféta. Ezek híres emberek voltak, akiket az emberek csak haláluk után tudtak igazán értékelni, de akikben közös az, hogy már meghaltak. Jézus ellenben, akit Péter az élõ Isten Fiának nevez, örökké él, és az örök életre tudja elvezetni azokat, akik rá építik az életüket. Nem azért lettek nagyok az apostolfejedelmek, Péter, és Pál, mert az emberek értékelték, hanem, mert az élõ Isten Fiára, Jézusra alapoztak, és a pokol kapui nem vesznek erõt rajtuk. Õk most is élnek, igazibb életet, mint amit mi élünk. Bár elfogták õket, és végül meg ölték, mégis szabadok, szabadabbak, mint elfogóik voltak, mint mi vagyunk.
Mikor tenni akarunk valamit, kérdezzük meg magunkat, hogy ezzel Krisztusra építünk-e, vagy csupán az emberek szemében akarunk nagyoknak, jóknak látszani. Szent Pétert és Szent Pált kérjük, hogy példájuk segítsen minket az életet választani a mulandó földi nagyság helyett.

2012-06-29

______________________________

Szemébe, ne a háta mögött!

Ne ítéljetek, és titeket sem ítélnek el. Már a régiek felismerték, hogy mennyire hajlunk arra, hogy másokat megítéljünk. Ahhoz hasonlítják, mint amikor a kiránduláson sorban mennek az emberek. Az elõttünk haladónak látjuk a hátizsákját, a magunkét nem vesszük észre. Errõl szól Jézus hasonlata is a szálkáról, és a gerendáról. Az apostol tanácsa segít, ezt a rossz szokásunkat féken tartani: „egymás terhét hordozzátok” (Gal 6,2). Ha próbáljuk megérteni, hogy milyen nehézségekkel küzd, nem marad hely az ítélkezés számára. Helyette az együttérzés, az irgalom jelenik meg, és a testvéri segíteni akarás. Persze, ebben fontos helye van a testéri intésnek. Az a rossz, amit egymásról elmondunk egymás háta mögött, mérgezi a közösségünket. Bátorság kell odaállni és elmondani szeretettel a véleményemet. Ennél nagyobb jót nem tehetek a közösségemmel.

2012-06-25

______________________________

Szombat

Nem szolgálhattok két úrnak. A mammon jelenthet pénzt, vagyont. A magam életére alkalmazva, a mammon alatt értem mindazt, amihez ragaszkodom, bár nem szolgálják feltétlenül az Isten országát. Mikor elszomorodom valami miatt, ott van a háttérben a mammon. Eszembe jut a király, aki el akarta venni Nabot szõlõjét, és amikor az nem adta oda, elszomorodott, még enni sem volt kedve. Néha, amikor valami nem úgy van, ahogy én szeretném, én is elszomorodom, és kesergem magamban. Ez a szomorúság alkalom számomra, hogy megvizsgáljam, hogy valóban annyira fontos az, amit szeretnék? Isten tudja, hogy minderre szükségem van, és õ gondoskodik. Én keressem az Isten országát. Ilyen természetes dolgok kerülnek felszínre, hogy mi mások véleménye rólam, ha rosszat mondanak rólam, elszomorodom. Hasonlóképp, ha nem figyel eléggé rám az, akitõl elvárnám, vagy, ha valami nem sikerül, amibe belekezdek. Rájövök, hogy ezek olyan dolgok, melyek nem visznek az Isten országa felé. Ha ezt felismerem, szabadabbá tudok válni ezektõl, megrázom kissé magam s megyek tovább.
Egy egyszerû üzenet, mely átíveli az egész Szentírást, és Jézus tanításában nagyon szép formát ölt: ne aggódjatok, Isten szeret titeket, Õ gondoskodik rólatok. Önzõk vagyunk, de ha igazán a magunk javát akarnánk, akkor elfogadnánk az Isten szeretetét, és megtanulnánk az Õ szemével látni önmagunkat. Ha felismered, hogy valaki szeret, ez a legjobbat hozza ki belõled. A következõ idõszakban én is szeretném felismerni Isten szeretetét, hogy hozza ki belõlem is a legjobbat.
Ahogy az ószövetségi nép ráhagyatkozott Istenre, aki a pusztában vezette, Jézus is ezt akarja tenni velünk. Azt mondja, nélkülem semmit nem tehettek. Vele akarunk járni, tudva, hogy Õ gondoskodik rólunk.

2012-06-23

______________________________

Mi a fontos?

Ahol a kincsed, ott a szíved. Jézus szembeállítja a földi javakat azokkal, amelyek megmaradnak az örök életre. Az elõbbiek idõvel tönkremennek, értéküket veszítik. Annak idején, amikor olyan méretû gazdasági krízisen ment át az ország, hogy pénzváltásra volt szükség, sokan ráfáztak arra, hogy sok pénzt összegyûjtöttek, mert meg volt szabva, hogy személyenként mennyi pénzt váltottak be az új pénzre. Ami azon felül volt, az egyik napról a másikra semmit sem ért. A mi életünkben is bekövetkezik elõbb-utóbb ez a krízis, amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy mit tartottunk a legfontosabbnak önmagunk számára? Mi maradt meg belõle. Szánakozva fogunk önmagunkra nézni, ha a magunk kényelmét, apró örömeit tettük az elsõ helyre, és elhanyagoltuk azt, ami igazán fontos lett volna, amit semmiféle krízis nem tudna elvenni tõlünk. Seneca mondta: aki a saját vágyait korlátok között tudja tartani, az igazán gazdag ember.

2012-06-22

______________________________

Tartalmas imát!

Sokféle bölcs mondás szól arról, hogy jobb hallgatni, mint fölöslegesen beszélni: sok beszéd szegénység, ne szólj szám, nem fáj fejem, azért van két fülünk és csak egy szánk, hogy kétannyit hallgassunk, mint amennyit beszélünk stb.. Mégis, azt hiszem, félreértelmeznénk Jézus szavait, ha azt állítanánk, hogy értékesebbnek tartja a rövid imát, mint a hosszat, hogy értékesebbnek tartja a szûkszavú embert, mint aki folyton locsog. Nem az ima hosszúsága, vagy rövidsége ad neki értéket, hanem, hogy mennyire tartalmas. Tartalmas az ima, ha a szájunk kimondja, az értelmünk egyetért, szívünk érzi. Ha csak szavakat mondunk, imáink a levegõbe felengedett kis léggömbökhöz hasonlítanak, melyek magasba szállnak, de aztán kipukkadnak s nem marad semmi nyomuk. A igazi ima magával ragadja az embert, és átalakítja, miként a tüzes szekér Illést, hogy aztán õ maga is égõ fáklya legyen.
Nem tudunk oda hatni, hogy az imánk minden szavát átgondoljuk, megértsük. Ami fontos, hogy újra és újra tudatosítsuk, hogy amikor imádkozunk, Isten színe elõtt vagyunk, az õ jelenlétében mondjuk a szavakat, és kérjük, hogy töltse meg tartalommal üres szavainkat.

2012-06-21

______________________________

A böjt a szabadságot szolgálja

A böjt egy aszketikus gyakorlat, amely javára lehet a léleknek, és a testnek is. Segít megõrizni a szabadságunkat, hogy ne legyünk rabjai kívánságainknak. Ám ugyanaz a cselekedet szolgálhat rossz célt is, azt, hogy feltûnjünk mások elõtt, hogy csodáljanak, dicsérjenek. Amikor magamban úgy könyvelem el, hogy én jobb vagyok, mint a társam, mert én többet imádkozom, mert én jobban betartom a programot, mert az elöljáróknak jobb véleménye van rólam, akkor rám is érvényesek Jézus szavai: már megkapták jutalmukat.
Az evangéliumról hitelesebben beszél, akirõl látszik, hogy szeret élni, és örül az életnek, mint, aki sok mindenrõl lemondott, de inkább elrettentõ, mint vonzó.
Mindenféle lemondás, önmegtagadás célja hogy féken tartsák a rendetlen vágyainkat, azért, hogy még szabadabb legyek az önmagam odaajándékozására.

2012-06-20

______________________________