Napi gondolatok

Szeretsz?

Jn 21,15-19
Furcsának tûnhet Jézus és Péter párbeszéde. Mintha nem hinné el Jézus Péternek elsõ szóra, hogy szereti õt, még kétszer megismételteti vele. Jézus jól tudja, hogy Péter mennyire képes õt szeretni, és a három kérdéssel segíti Pétert is belátni, hogy gyenge az õ szeretete: nem igaz, hogy jobban szereti mint a többiek, nem igaz, hogy teljes mivoltával szereti, de az a kevés szeretete, ami van, igazi, emberi szeretet, és ez Jézus számára elég ahhoz, hogy bizalmával ajándékozza meg Pétert. Tõlünk sem vár rendkívüli dolgokat Jézus, csak azt, hogy amire képesek vagyunk, azt tegyük meg, iránta való szeretetbõl.

2021-05-21

______________________________

Kérjetek!

Jn 16, 23b-28
Jézus arra szólít fel, hogy kérjünk az õ nevében, ezzel kifejezve, hogy szükségünk van Istenre. Ez az út vezet el az igazi örömre, mert azt csak Isten tudja megadni nekünk.
Kérjetek és kaptok! Nem arra szólít fel, hogy levelet írjunk neki a kívánságainkkal, mint az Angyalnak vagy a Mikulásnak szoktak a gyerekek. Isten jobban tudja mint mi, hogy mire van szükségünk, de mikor kéréseinkkel hozzá fordulunk, a szívünket készítjük fel az ajándékai befogadására.

2021-05-15

______________________________

Szenvedés

Jn 16,20-23a
Szomorúság és szenvedés a témája a mai evangéliumnak. Különösen kiemeli a szülés fájdalmait. Az anya képes a szüléssel járó óriási fájdalmakat elviselni, mert annak öröme, hogy gyermekét magához ölelheti, értékessé teszi a szenvedést is.
Jézus nemcsak testi születésre gondol, mikor ezeket mondja, hanem az új ember lelki születésére is.
Jézus a kereszt fájdalmain keresztül adott nekünk lehetõséget az új életre. Kérjük a kegyelmet, hogy felismerjük, hogy a szenvedéseinek miben segítik bennünk, vagy testvéreinkben az új életet.

2021-05-14

______________________________

Mennybemenetel

Szent Márk evangéliumának utolsó sorait hallottuk. Mikor egy könyv végére érünk, a benne leírt történet véget ér. Így Márk evangéliumában is Jézus története véget ér, mégpedig jól végzõdik: Jézus eljut a dicsõségbe. Csakhogy Szent Márk még egy verssel megtoldja a történetet, ez pedig egy új történet kezdetét jelenti, a tanítványok történetét, a mi történetünket, akik tovább visszük Jézus történetét.
Menjetek! - küldi Jézus a tanítványokat. Az evangéliumot kell hirdetniük. Ma is ezt kéri tõlünk Jézus: hirdetni az evangéliumot. Ezt sokszor, fõként a múltban, úgy értelmezték, hogy el kell menni és minél több embert megtéríteni. Jézus nem ezt kérte tanítványaitól, hanem csak azt, hogy hirdessék az evangéliumot. A megtérítés, a szívek átalakítása nem a mi feladatunk, hanem a Szentlélek mûveli a megtérést. Mi csak az evangéliumot hirdetjük bízva abban az erõben, amellyel az Isten szava rendelkezik.
Mit is hirdetünk? Isten szeretetét, azt hogy Isten nemcsak a jókat szereti, hanem minden embert. Ezt a szeretetet kell tovább adnunk az embereknek, sõt az egész teremtett világnak, mert ha az emberek szeretve érzik magukat, nem fognak többé önzõ módon bánni egymással, sem a természettel.
Aki hisz, aki elfogadja az evangéliumot, az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik - mondja az evangélium. Jézus itt nem a mennyországról és a pokolról beszél. Aki az evangélium szerint él, annak az élete már most átalakul, értelmet nyer, és persze az örök életben kiteljesedik. Ennek az új életnek az elfogadását jelzi a keresztség. Aki elutasítja ezt az új életet, annak értelmetlenül telik el az élete és nem jut el Istenhez.
Akik hisznek, azokat jelek fogják kísérni - mondja az evangélium. A hitetlenek gyakran mondják nekünk: mire jó a hitetek? Hiába kértek csodákat, Isten nem segít titeket sem jobban, mint ahogy mi nélküle boldogulunk az életben. Hol vannak a csodák, amelyekért imádkoztok? - Valóban a vannak, akik azt kérik Istentõl, hogy oldja meg az õ problémáikat, de Isten nem szokta ezt tenni. A csodák amelyekrõl az evangélium beszél más jellegûek. Mikor jó testvérekként viselkedünk egymással, azokkal is, akik bántottak, akik nem érdemlik meg, ez nem csoda? Ha ez megvalósul, azért van, mert elfogadtuk az evangéliumot.
Jézus felsorol néhány ilyen jelet, amelyek az evangélium hirdetésével együtt járnak:
1. ördögöket fognak elûzni. Nem exorcizmusról van szó. Az ördögöknek konkrét nevük van az életünkben: gõg, hatalomvágy, birtoklásvágy, haragtartás, bosszú, élvezethajhászát, csalás, ezeket ûzi el az evangélium. Akik akik az evangélium szerint élnek, ezek az ördögök eltûnnek az életükbõl.
2. új nyelveken beszélnek. Az emberek az erõszak, a megfélemlítés, a megvesztegetés, a hazugság nyelvét használják. Az új nyelvezet a szeretet, a megbocsátás nyelve. Erre tanít meg az evangélium.
3. kígyókat vehetnek a kezükbe. Az Isten országának jele a Szentírásban, amikor a teremtmények békében élnek egymással, nem bántják egymást.
4. ha mérget isznak, nem árt nekik. Sok mérget iszunk: mérget osztogatnak akik leértékelik a házasságot és a szabad szerelmet hirdetik, akik azt hirdetik, az hogy nincs helyes meg helytelen cselekedet, hanem az a jó, ami nekem tetszik. Sok hasonló eszme mérgezi az embereket, de az evangélium immunissá tesz ezekkel szemben, segít felismerni az igazságot.
5. betegekre teszik a kezüket és azok meggyógyulnak. Az eredeti szöveg nem is gyógyulásról szól, hanem, hogy jóban lesz részük. A gyógyítás az orvosok dolga. Mi az élet, a betegség, a halál értelmét keressük az evangélium fényénél.
Jézus felment a mennybe. Szent Márk ezzel a képpel érzékelteti azt, hogy Isten szemében Jézus nem egy legyõzött hõs, hanem a legnagyobb sikert érte el, de a tanítványok között továbbra is jelen van, és velük együtt munkálkodik. Most már nem ott van, ahol volt, Palesztina földjén, hanem az egész világon, mindenütt, ahol az evangéliumot hirdetik.
Ha engedjük, hogy a szívünkbe hatoljon az evangélium, a mi életünkben is megjelennek a jelek, a csodák, amelyeket Jézus megígért. Ámen

Am ascultat ultimele versete din Evanghelia Sfântului Marcu. Când ajungem la sfârșitul unei cãrți, povestea pe care o spune se încheie. La fel și în Evanghelia dupã Marcu, povestea lui Isus se încheie, și se încheie cu bine: Isus se înalțã la cer, ajunge la Gloria Tatãlui. Numai cã Sfântul Marcu mai adaugã un verset la poveste, și acesta este începutul unei noi povești, povestea ucenicilor, povestea noastrã, care continuãm povestea lui Isus.
Mergeți, îi trimite Isus pe ucenici. Ei trebuie sã propovãduiascã Evanghelia. Asta este ceea ce Isus ne cere sã facem astãzi: sã predicãm Evanghelia. Acest lucru a fost deseori interpretat, mai ales în trecut, ca o acțiune de convertire a cât mai multor oameni. Isus nu le-a cerut ucenicilor sãi sã facã acest lucru, ci doar sã propovãduiascã Evanghelia. Convertirea inimilor nu este sarcina noastrã. Duhul Sfânt realizeazã convertirea. Noi vestim doar Evanghelia, încrezându-ne în puterea pe care o are cuvântul lui Dumnezeu.
Ce vestim? Iubirea lui Dumnezeu, faptul cã Dumnezeu iubește nu numai pe cei buni, ci pe toți oamenii. Trebuie sã transmitem aceastã iubire oamenilor și, de fapt, întregii lumi create, pentru cã, dacã oamenii se simt iubiți, nu se vor mai trata unii pe alții sau natura într-un mod egoist.
Cel care crede, cel care acceptã Evanghelia va fi mântuit, cel care nu crede va fi condamnat, spune Evanghelia. Isus nu vorbește aici despre rai și iad. Oricine trãiește conform Evangheliei își va vedea viața transformatã acum, i se va da un sens și, bineînțeles, se va împlini în viața veșnicã. Botezul marcheazã acceptarea acestei noi vieți. Oricine respinge aceastã viațã nouã va trãi o viațã fãrã sens și nu va ajunge la Dumnezeu.
Cei care vor crede vor fi însoțiți de semne, spune Evanghelia. Cei care nu cred în Dumnezeu ne spun adesea: la ce bun credința voastrã? Cereți minuni în zadar, dar Dumnezeu nu vã ajutã mai mult decât putem noi sã ne descurcãm în viațã fãrã El. Unde sunt miracolele pentru care vã rugați? Minunile despre care vorbește Evanghelia sunt de o altã naturã. Când suntem frați și surori buni unii cu alții, chiar și cu cei care ne-au rãnit, cu cei care nu meritã, nu este acesta un miracol? Când se întâmplã, este pentru cã am acceptat Evanghelia.
Isus enumerã câteva dintre aceste semne, care merg mânã în mânã cu vestirea Evangheliei:
1. demonii vor fi alungați. Nu este un exorcism. Existã nume specifice pentru diavolii din viața noastrã: mândria, dorința de putere, posesivitatea, mânia, rãzbunarea, cãutarea plãcerii, înșelãciunea, acestea sunt cele alungate de Evanghelie. Cei care trãiesc conform Evangheliei, acești diavoli sunt îndepãrtați din viața lor.
2. ei vorbesc în limbi noi. Oamenii folosesc limbajul violenței, al intimidãrii, al mitei, al minciunii. Noul limbaj este cel al iubirii, al iertãrii. Aceasta este ceea ce ne învațã Evanghelia.
3. pot lua șerpi în mâini. Este un semn al Împãrãției lui Dumnezeu în Sfânta Scripturã atunci când creaturile trãiesc în pace unele cu altele, fãrã sã se rãneascã reciproc.
4. dacã beau otravã, nu le face niciun rãu. Bem multã otravã: otrava este distribuitã de cei care devalorizeazã cãsãtoria și predicã dragostea liberã, care proclamã cã nu existã o acțiune corectã sau greșitã, ci ceea ce este bun este ceea ce îmi place mie. Multe idei similare îi otrãvesc pe oameni, dar Evanghelia ne face imuni la ele, ne ajutã sã recunoaștem adevãrul.
5. Își pun mâinile peste cei bolnavi și aceștia se vindecã. Textul original nu spune cã vor fi vindecați, ci cã vor trage beneficiu din asta. Vindecarea este treaba medicilor. Noi cãutãm sensul vieții, al bolii și al morții în lumina Evangheliei.
Isus s-a înãlțat la cer. Prin aceastã imagine, Sfântul Marcu ne dã sentimentul cã în ochii lui Dumnezeu Isus nu este un erou învins, ci a obținut cel mai mare succes, dar este încã prezent printre ucenici, lucrând cu ei. Acum nu mai este acolo unde era, în țara Palestinei, ci în întreaga lume, oriunde se vestește Evanghelia.
Dacã lãsãm Evanghelia sã pãtrundã în inimile noastre, semnele și minunile pe care Isus le-a promis vor apãrea în viața noastrã. Amin

2021-05-13

______________________________

Még sok mondanivalóm volna

Jn 16,12-15
Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erõsek. Nem arról van szó, hogy nem vagyunk elég okosak, és mint ahogy a kisgyerekeknek mindent nem mondanak el a szülõk, hanem majd lassan, ahogy megnõnek megtanulják, úgy nekünk is, majd amikor oda növünk, akkor fogja tudtunkra adni a Szentlélek, amit tudnunk kell. Az Isten szava nem egy lerögzített üzenet, amelyet lassanként értünk meg, hanem Istennek ma, hozzánk intézett üzenete. Bár kétezer évvel ezelõtt írták, mégis a máról, rólunk, jelen helyzetünkrõl és a jövõnkrõl beszél, és nemcsak igazságot tár fel, hanem bennünket alakít, hogy mi legyünk az igazság, Jézus Krisztus.

2021-05-12

______________________________

Három dologról

Jn 16, 5-11
Jézus látja, hogy szomorúak a tanítványai. A szomorúság ismerõs érzés. Néha minket is hatalmába kerít, mert nehéznek érezzük az életünket. Túl nagy problémákkal találjuk szemben magunkat, és képtelenek vagyunk megoldani azokat. Szomorúak vagyunk, mert úgy érezzük, hogy Jézus eltávolodott tõlünk, és nélküle azokból a szép dolgokból, amire tanított minket, semmi sem valósul meg. Szép mesék, de az élet egészen más.
Pedig Jézus nem hagy magunkra. Elküldte nekünk a Szentlelket, aki három dologról gyõzi meg a világot. A világ mindaz, ami megváltásra szorul. Jézus tehát azt ígéri, hogy az evangéliumát végül mindenki elfogadja.
A három dolog pedig összefoglalja a megváltást:
A bûnrõl, mert az igazi bûn, nem hinni abban, hogy Jézus engem meg akar és meg tud váltani, szabadítani; az igazságról, hogy Jézust nem láthatjuk, de a munkáját rajtunk keresztül folytatja; és az ítéletrõl, mert látszólag a rossz gyõzött a kereszten, de mégis Jézus a gyõztes, és a mi életünkben is gyõzni fog minden rossz felett.
Mikor a szomorúság erõt vesz rajtunk, emlékezzünk Jézus szavaira. Õ soha el nem hagy, és rajtunk keresztül gyõzi meg a világot.

2021-05-11

______________________________

Ma mit mutat meg?

Jn 15,26 - 16,4a
Jézus a tanítványaitól azt kéri, hogy tegyenek tanúságot róla, meséljék el a történetét, kövessék a példáját, tanítása szerint éljenek. Nem könnyû feladat ez. Nem fog mindenkinek tetszeni. Jézus figyelmezteti õket, hogy emlékezzenek szavaira, amikor üldözik õket.
Nekünk sem ígéri meg, hogy kényelmesen tudjuk majd követni õt, de megígéri a Szentlelket, aki mindig emlékeztet, és segít felismerni hogy Jézus velünk van.
Érdekes, hogy Jézus nem haragszik azokra, akik ellene és tanítványai ellen fordulnak. Nem mond róluk egy rossz szót sem. Szemében nincsenek jó emberek és rossz emberek, csak egyesek még nem ismerték meg az igazságot, magát Jézust. Szükségük van a mi tanúságtételünkre.
Mi az, amit ma akar Jézus megmutatni nekem önmagából? Hogyan tudok róla tanúságot tenni testvéreim elõtt?

2021-05-10

______________________________

Fülöp és mi

Jn 14,6-14
Ma újból ugyanazt az evangéliumi szakaszt olvastuk, mint szombaton. Fülöp a kérésével kifejezi mindegyikünk vágyát: Szeretnénk megismerni Istent. Ha Istent ismerjük, elég ahhoz, hogy értelmét lássuk az életünknek. Minden vallás azon igyekszik, hogy hidat verjen Isten felé, de egyedül Jézusban lesz láthatóvá, elérhetõvé Isten. Közénk jött, hogy közel kerülhetünk hozzá. Sõt, megosztotta velünk az õ isteni természetét, és képessé tett arra, hogy hozzá hasonló módon tudjunk cselekedni, szeretni.
Véle találkozva felismerjük, hogy a bennünk lévõ vágyakat egyedül Isten tudja teljesíteni, és nem elégszünk meg a múló javak keresésével.

2021-05-03

______________________________

Húsvét 5. vasárnapja

Szent János evangéliumában Jézus sosem beszél példabeszédekben, de sok hasonlatot használ, például azt mondja, én vagyok a jó pásztor, én vagyok a világ világossága, én vagyok az élet kenyere. A mai evangéliumi szakaszban önmagát A szõlõtõhöz hasonlítja. Abban az idõben a menyasszonyt hasonlították a szõlõhöz, mert õ felkínálja jegyesének szerelme édes gyümölcsét. Ebbõl a hasonlatból kiindulva a választott nép önmagát Isten jegyesének nevezte és Isten szõlõjének, mely ízletes gyümölcseivel és finom borával örömet okoz Istennek. Mi volt az a gyümölcs, amit a választott nép Istennek kínált? Áldozatokat, szertartásokat, énekeket. Csakhogy, Istent ezek a gyümölcsök nem érdekelték, mert nem szeretetbõl kínálták fel õket. Nem voltak igazi gyümölcsök. Ezért mondja Jézus önmagáról, hogy õ az igazi szõlõtõ.
A mai rövid evangéliumi szakaszban Jézus hétszer is említi a gyümölcsöt, a termést. Az a szõlõ, amely nem hoz termést, nem jó semmire. A gyümölcse alapján lehet megkülönböztetni az igazi szõlõt a hamistól. Mi az a gyümölcs, melyet Isten, a szõlõsgazda elvár tõlünk? Ugyanaz, amit a szõlõ nyújt: az öröm. Isten nem akar semmi mást, csak azt, hogy megörvendeztessük egymást.
Mit tesz a szõlõsgazda, hogy bõ termése legyen?
Elõször is, levágja azokat a vesszõket, amelyek Nem hoznak termést. Másodszor, azokat, amelyek teremnek, megmetszi, megtisztítja. Sokszor úgy értelmezték ezt az evangéliumi szakaszt, hogy Isten azokat a keresztényeket, amelyek nem elég buzgók, nem böjtölnek eleget, kidobja, a pokolra küldi. Téves értelmezés. Jézus épp ezt próbálta velünk megértetni, hogy Isten a gyengéket különös módon szereti. A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsesbelet nem oltja ki. Nincs olyan ember, aki valami jó gyümölcsöt ne teremne élete folyamán, és Isten senkit el nem vet gyermekei közül.
Jézus figyelmeztetni akar, hogy nem elég beiratkozni a plébánián a katolikusok közé, nem elég, hogy meg vagyunk keresztelve, hogy bérmálkoztunk. Engednünk kell, hogy Krisztus tanítása, Krisztus élete, a mi cselekedeteinket átjárja, miként az életnedv a szõlõ ágait. Ha csak névleg tartozunk Krisztushoz, nem jutunk el Istenhez. Ezt jelenti, hogy az Atya levágja a száraz ágakat.
A második mûvelet a metszés. Megmetszi a szõlõsgazda azt a szõlõt, amely terem. Ezek a metszések a mi lemondásaink, melyeket Isten sugallatára végzünk. Sokszor az energiánkat, idõnket fölösleges dolgokra pazaroljuk, miként a vadhajtások elszívják a szõlõ életnedvét. A kényelem, a lustaság, az önmagunk féltése, az életünkben jelenlévõ helytelen ragaszkodások mind metszésre szorulnak. Ezeket Isten lemetszi rólunk. Hogyan?
Elõször is a szavával. Hallgatva, olvasva a Szentírást, rámutat arra, hogy hol van szükségünk tisztulásra. Persze, ezek a lemondások fájdalmasak is tudnak lenni, de gyógyulást okoznak.
Másodszor, a testvéreinken keresztül is végzi Isten a metszést rajtunk. Õk hamar észreveszik, hogy mi nincs rendjén az életünkben, és figyelmeztetnek. Így tekintünk azokra a kritikákra is, amelyek egyházunkat, keresztény közösségeinket érik. Nem megharagszunk, hanem próbáljuk felismerni a kemény szavak mögött Isten üzenetét, Isten figyelmeztetését.
Harmadszor, Isten az eseményeken keresztül is figyelmeztetni tud arra, hogy mi lényeges, mi fontos az életünkben.
De a leglényegesebb feltétele annak, hogy a mi életünk gyümölcsözõ legyen az, hogy Jézussal egységben maradjunk. Aki bennem marad és én õbenne, az bõ termést hoz. Mit jelent Jézusban maradni? Azt jelenti, hogy szeretet-kapcsolatban lenni vele. Akiket szeretünk, ha fizikailag távol vagyunk is tõlük, folyton rájuk gondolunk, velük vágyunk lenni. Édesanyám egy éve meghalt, de édesapám nap mint nap rá gondol, nem csak emlékezik, hanem benne mint egy tovább él. Itt van velem - mondogatja. Jézus ilyen kapcsolatot szeretne velünk is. Semmi el nem tud szakítani tõle. Minden döntésemben, cselekedetemben jelen van. És ha valamelyik cselekedetekben nincs jelen Jézus, az nem fog gyümölcsöt hozni, az elszárad és kivetik. Jézus nem dob el senkit, hanem letakarít és tûzre dob minden értéktelen cselekedetet. Életünknek az a része, amely nincs Jézushoz kötve, el fog veszni.
Így felszínre kerülnek igazi vágyaink, melyeket Isten ültetett belénk, és azok teljesülni is fognak: Miként a szõlõ azért van, hogy másoknak örömet okozzon, mi is boldogok leszünk, ha javára tudunk lenni testvéreinknek.

În Evanghelia Sfântului Ioan, Isus nu vorbește niciodatã în parabole, dar folosește multe asemãnãri, de exemplu, spune: Eu sunt pãstorul cel bun, Eu sunt lumina lumii, Eu sunt pâinea vieții. În pasajul evanghelic de astãzi, el se comparã cu Vița de vie. În acea vreme, mireasa era comparatã cu vița de vie, pentru cã îi oferã logodnicului sãu fructul dulce al iubirii sale. Pornind de la aceastã metaforã, poporul ales s-a numit pe sine însuși mireasa lui Dumnezeu și vița de vie a lui Dumnezeu, care îl mulțumește pe Dumnezeu cu fructele sale delicioase și cu vinul sãu fin. Care a fost fructul pe care poporul ales l-a oferit lui Dumnezeu? Sacrificii, ritualuri, cântece. Numai cã Dumnezeu nu era interesat de aceste roade, pentru cã nu erau oferite din dragoste. Nu erau fructe adevãrate. De aceea, Isus spune despre el însuși cã el este adevãrata vițã de vie.
În scurtul pasaj din Evanghelia de astãzi, Isus menționeazã de șapte ori rodul. O vițã de vie care nu dã roade nu este bunã de nimic. Fructul este cel care deosebește vița adevãratã de cea falsã. Care este rodul pe care Dumnezeu, viticultorul, îl așteaptã de la noi? Același lucru pe care îl dã vița de vie: bucurie. Dumnezeu nu dorește nimic mai mult decât sã oferim bucurie unii altora.
Ce face viticultorul pentru a avea o recoltã abundentã?
În primul rând, taie ramurile care nu dau rod. În al doilea rând, el le curãțã pe cele care dau rod. Acest pasaj din Evanghelie a fost adesea interpretat ca însemnând cã Dumnezeu îi refuzã pe creștinii care nu sunt suficient de zeloși, care nu postesc suficient și îi trimite în iad. Aceasta este o interpretare greșitã. Isus încearcã sã ne facã sã înțelegem, cã Dumnezeu are o dragoste specialã pentru cei slabi. El nu rupe trestia frântã, și inul fumegând nu îl stinge. Nu existã om care sã nu dea roade bune în viața lui, iar Dumnezeu nu refuzã niciunul dintre copiii Sãi.
Isus vrea sã ne avertizeze cã nu este suficient sã fim înscriși ca catolici în parohie, nu este suficient sã fim botezați, sã fim miruiți. Trebuie sã lãsãm ca învãțãtura lui Cristos, viața lui Cristos, sã pãtrundã în acțiunile noastre așa cum seva pãtrunde în ramurile viței de vie. Dacã aparținem lui Cristos doar cu numele, nu vom ajunge la Dumnezeu. Iatã ce înseamnã cã taie ramurile uscate.
A doua operațiune este tãierea. Viticultorul curãțã strugurii care dau rod. Aceste tãieri sunt renunțãrile noastre, pe care le facem la inspirația care vine de la Dumnezeu. De multe ori ne irosim energia și timpul pe lucruri inutile, ca niște lãstari sãlbatici care sug seva din vițã. Comoditatea, lenea, menajarea de sine, atașamentele false din viața noastrã, toate au nevoie de tãiere. Dumnezeu le va tãia din noi. Cum?
Mai întâi, cu cuvântul sãu. Ascultând, citind Sfânta Scripturã, el ne aratã unde trebuie sã fim curãțați. Desigur, aceste tãieturi pot fi dureroase, dar ele aduc vindecare.
În al doilea rând, tot prin intermediul fraților și surorilor noastre, Dumnezeu încearcã sã ne curețe. Ei observã rapid ceea ce nu este în regulã în viața noastrã și ne avertizeazã. Acesta este și modul în care privim criticile care vin la adresa bisericii noastre, a comunitãților noastre creștine. Nu ne supãrãm, ci încercãm sã recunoaștem în spatele cuvintelor aspre mesajul lui Dumnezeu, avertismentul lui Dumnezeu.
În al treilea rând, Dumnezeu poate, de asemenea, sã ne facã sã înțelegem prin intermediul evenimentelor, ce este esențial, ce este important în viața noastrã.
Dar condiția cea mai esențialã pentru ca viața noastrã sã fie rodnicã este sã rãmânem uniți cu Isus. Cine rãmâne în Mine și Eu în el, va face roade din belșug. Ce înseamnã sã rãmâi în Isus? Înseamnã sã fii într-o relație de iubire cu el. Cei pe care îi iubim, chiar dacã suntem departe de ei din punct de vedere fizic, ne gândim mereu la ei, tânjind sã fim cu ei. Mama mea a murit acum un an, dar tatãl meu se gândește la ea în fiecare zi, nu numai cã își amintește de ea, dar are impresia cã trãiește în continuare în el. "Ea este aici cu mine", spune el. Isus dorește o astfel de relație cu noi. Nimic nu ne poate despãrți de el. El este prezent în fiecare decizie pe care o iau, în tot ceea ce fac. Iar dacã Isus nu este prezent în una dintre acțiunile mele, aceasta nu va da roade, se va ofili și va fi aruncatã afarã. Isus nu aruncã pe nimeni, ci curãțã și aruncã în foc toate faptele fãrã valoare. Partea din viața noastrã care nu este legatã de Isus va fi pierdutã.
Acest lucru ne va dezvãlui adevãratele noastre dorințe pe care Dumnezeu le-a sãdit în noi și ele vor fi împlinite: La fel cum vița de vie este fãcutã pentru a-i mulțumi pe ceilalți, noi vom fi fericiți dacã putem aduce beneficii fraților și surorilor noastre.

2021-05-02

______________________________

Bemutatja az Atyát

Jn 14,7-14
Mutasd meg az Atyát, és ez nekünk elég. Jézus nem egy alakot mutat meg, hogy ilyen az Atya, nem egy utat mutat meg, amelyen el lehet jutni az Atyához, hanem egy kapcsolatba vezet be. Bemutatja nekünk az Atyát, mint ahogy valaki megismertet a barátjával. Megmutatja, hogy milyen a kapcsolata az Atyával. Csak az tudja az Atyát megismerni, akinek a Fiú bemutatja, kinyilatkoztatja. Csak rajta keresztül juthatunk el az Atyához.
Engem is megkérdez ma Jézus, mint Fülöpöt: Már annyi ideje veled vagyok és még nem ismersz? Már annyi ideje Jézussal vagyok, mégis, ha jobban ismerném, jobban szeretném.

2021-05-01

______________________________