Napi gondolatok

Nem felelhetsz meg mindenkinek!

2013-12-13

______________________________

Bátran félretenni azt, ami nem lényeges

2013-12-12

______________________________

Szeplõtelen fogantatás

Lk 1, 26-38
Tegnap a liturgiában Keresztelõ Szent Jánosról hallottunk, ma a Szûzanyát ünnepeljük. Kétféle mód az adventi készületre. János mindent elhagyva a judeai pusztába vonult vissza, hogy a magányban keresse Isten akaratát. A radikalitása lenyûgözte az embereket, tömegek keresték fel, mert látni akarták, ezt a hatalmas akaraterõvel rendelkezõ prófétát. A jeruzsálemi szent templomnak mintegy hátat fordítva ehhez a kemény legényhez mentek, pedig nem nyájas szavakkal fogadta õket: vagy megtértek, vagy ne töltessétek feleslegesen az idõt. Ferenc pápánk minket is radikálisabb életre szólít fel. Hogy evangelizálni tudjunk, elõbb hitelesekké kell válnunk.
Mária stílusa más. Az angyal nem a templomban talál rá, mint János apjára, Zakariásra, hanem otthonában, mindennapi munkája közben. Isten közénk akar jönni, és ehhez szüksége van emberi testre, szüksége van édesanyára, aki megszülje. Így Mária az ég kapuja ianua caeli lesz, amelyen keresztül Isten belép a világunkba. Látszólag semmi rendkívüli nem történik, mégis hallatlan, hogy Isten szállást kérjen az embertõl. Mária, ez zsenge korú lány úgy tárgyal Isten hatalmas angyalával, mintha egyenlõ felek lennének. Mária mérlegel, érdeklõdik a körülményekrõl, majd vállalkozik a feladatra. Isten kegyelme tette képessé erre a hatalmas lépésre. Az a kegyelem, amelyben már a fogantatása pillanatában részesült. Ezt ünnepeljük ma.
Isten radikalitást kér tõlünk, ha kell készek legyünk komoly lemondásokra is, hogy hiteles lehessen az életünk. Ugyanakkor a látszólag szürke hétköznapokban is engedjük mûködni önmagunkban a megváltás kegyelmét, amelyben mi is részesültünk, hogy Isten szállást vehessen a mi életünkben is.

2013-12-09

______________________________

Júhból pásztor

Az Úr meghallgatja a hozzá kiáltó népe szavát. (Iz 30, 19-26) Nem rejtõzködik elõle, hanem megmutatja magát neki. Az ószövetségi ember számára Isten szeretetének a jele, ha jólétben él: a vetését elõ öntözi, jó a termés, szaporodnak az állatai. Nem azért, mert megérdemli, hanem, mert az Úrhoz kiáltott, és az Úr megkönyörült rajta.
Jézusnak is megesett az embereken a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, elcsigázottak és kimerültek (Mt 9, 35-10,8). Jézus számára a megváltás nem a jólétben nyilvánul meg, hanem abban, hogy rátalálnak, és Õ elvezeti õket az Isten országába. Jézus már nem egymaga siket az emberek segítségére, hanem tanítványokat választ ki, munkásokat akar küldeni aratásába.
Nem valahonnan idegenbõl érkeznek a pásztorok a juhokhoz, hanem a juhok közül választ ki egyeseket, és pásztorokká teszi õket.
Igen, egymás pásztorai vagyunk. Ez nagy felelõsség és nagy feladat, melyre készülni kell. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk szenvedõ, megváltásra váró embertársainkon, komolyan készülni kell. Ismereteket kell elsajátítani, módszereket megtanulni, de leginkább arra törekszünk, hogy megtanuljuk meghallani, felismerni Krisztusnak, a mi pásztorunknak a hangját. Hisz nem a mi ügyeskedésünkkel leszünk igazán az emberek segítségére, hanem azzal, hogy Krisztusra figyelünk. Láttam ilyent, hogy fiatalok egy csoportja megviccelte az arra járókat azzal, hogy együtt néztek valamerre, és még mutogattak is. Erre sokan megálltak, és õk is próbálták felfedezni, hogy mit néznek ezek a fiatalok, mire ezek nevetve továbbálltak. Mi valóban együtt Krisztusra nézünk, Õt hallgatjuk. A mi Krisztusra figyelõ életformánk másoknak a figyelmét is Krisztusra fogja irányítani, hogy õk is meghallhassák az a szavát, és õ elvezethesse õket önmagához.

2013-12-07

______________________________

Hogy megláthassuk...

2013-12-06 Szászsebes
Izajás próféta arról beszél (Iz 29, 17-24), hogy majd az Úr megnyitja a vakok szemét, a sötét homály eloszlik és mindenki ujjong, mert látni fogják, amit az Úr keze mûvelt körükben.

Az evangéliumban (Mt 9, 27-31) Jézus meggyógyítja a két vakot, õk pedig elmennek, és mindenütt híresztelik Jézus mûveit.
Nem azt akarjuk kérni Jézustól, hogy helyettünk megoldja a problémáinkat, hogy mi kényelmesen éldegélhessünk, hanem, hogy megnyíljanak a szemeink, és látni tudjuk azt, amit Isten a mi életünkben tett, tesz, és tenni akar, hogy életünkkel és szavunkkal dicsõíteni tudjuk Õt.

2013-12-06

______________________________

Istenél otthon vagyunk

Gyönyörûek Izajás szavai a mai olvasmányban (Iz 4, 2-6). Az Úr dicsõsége olyan számunkra, mint a tetõ, mely árnyékot tart, mint a sátor, mely véd az esõtõl, a viharral szemben.
Úgy képzelem el a lelki életet, mint egy zsenge palántát, melyet a melegházban ültetnek el. Ott védve van az idõjárás viszontagságaitól és szépen fejlõdésnek indul. A lelki életünk is akkor tud fejlõdni, ha számunkra Isten ilyen meleget, oltalmat, otthont jelent. Mindaddig, amíg félünk Istentõl, Istent szigorúnak, közömbösnek, félelmetesnek, vagy éppen ellenségesnek érezzük, lelki életünk nem tud fejlõdni.
Az evangéliumban (Mt 8, 5-11) a századosról hallottunk, aki bár idegen, mégis azzal a bizalommal fordul az Új Jézushoz, mint aki tudja, hogy õ képes segíteni, akar is segíteni, bár nem méltó a segítségre, mégis bízni tud abban, hogy meg fogja kapni.
Ezt a bizalmat akarjuk megtanulni tõle, hogy mi is úgy tudjunk Istenhez fordulni, mint aki nekünk otthonunk, védelmünk, javunkat akarja, szeret minket.

2013-12-02

______________________________

Advent 1. vasárnapja

Elkezdõdött az advent. Karácsonyra készülünk. Nem csupán arra akarunk visszaemlékezni, hogy valamikor Jézus megszületett, hanem készülünk Jézus eljövetelére. Van, aki fél ettõl az eljöveteltõl, mert azt szeretné, hogy ez a világ örökké tartson, így, ahogy van. Jézus azonban eljön, hogy átalakítsa ezt a világot. Talán félünk Jézust beengedni a magunk életébe, mert félünk a változásoktól. Tudjuk, hogy sok minden nincs rendben az életünkben, de már megszoktuk. Jézus nem megfosztani akar az élet örömeitõl, hanem új, igazibb élettel akar megajándékozni. Jézus ezért arra szólít fel bennünket, hogy készüljünk az õ eljövetelére.
Nem arról van szó, hogy Jézus eljött, aztán elment és ismét visszatér. Már elkezdte építeni közöttünk az új világ megteremtését. Az eljövetele ennek az új világnak, új életnek a beteljesedését fogja jelenteni.
Noéról hallottunk. Az õ idejében is sokan nem vették észre, hogy az új világ jeleit. Aki pedig a régi világhoz akar tartozni, a régi világgal együtt elpusztul. Ahhoz, hogy az új világ jeleit észrevegyük, figyelnünk kell. Ébernek kell lennünk. Nem azzal vétkeztek azok az emberek, hogy ettek, ittak és házasodtak, hanem azzal, hogy elutasították a megújulásra való felszólítást. Az özönvíz az isteni ítéletet jelenti, amikor fény derül arra, hogy mit gondol Isten a te életedrõl. Lehet, hogy a környezeted tapsol neked, de majd akkor megtudod, hogy Isten mennyire tartja sikeresnek az életedet.
Hasonlóképpen lesz az emberfia eljövetelekor, mondja Jézus. Benne kinyilvánul Istennek az igazi arca, és az õ színe elé kerülünk.
Jézus arra is figyelmeztet, hogy nem csak az evés, ivás és házasodás, hanem maga a munka is elvonhatja a figyelmünket az õ érkezésérõl. Szeretünk dolgozni, és kell is dolgoznunk, ám fennáll a veszély, hogy a sikeres életet azonosnak gondoljuk a szakmabeli sikerekkel. Azt hallottunk, hogy egyeseket felemelnek, másokat pedig ott hagynak. Akiket felemelnek, azok a mesterségükbõl, munkájukból nem csináltak célt magunka, hanem be tudták azt illeszteni abba a tervbe, amelyre õket Isten meghívta. Együtt dolgozom Istennel, az új, igazibb világ létrehozatalában.
Jézus a mai evangéliumban önmagát tolvajhoz hasonlítja, aki nem jelenti be, mikor érkezik, ezért mindig készen kell lenni a fogadására. Õ nem tolvaj, de azok számára, akik ennek a világnak a kincseit, javait, örömeit örökre magukénak akarják tudni, azoktól az Úr érkezése mindent el fog rabolni. Mindent itt hagysz, amit ebben az életben megvalósítottál. Csak azt a jót viszed magaddal, amit önzetlen szeretetbõl tettél.
Készüljünk tehát mindnyájan az Úr eljövetelére, arra az új életre, amelyet õ hoz nekünk.

2013-12-01

______________________________

Szent András a halász

Mt 4, 18-22 2013
Szent András a mai evangélium fényében egy azok közül, akiket Jézus meghív, és megígéri neki, hogy emberek halásza lesz. Ha egy halat kihalásznak, az nem nagyon örvend ennek, de ha az embert, aki beesett a vízbe kihúzzák onnan, ezzel megmentik õt. Ezt a feladatot szánja Jézus az apostolainak. Õ maga azért jött, hogy megmentse az embereket és apostolain keresztül teszi ezt.
Mikor tudom, hogy valaki beleesett a vízbe és veszélyben van, mivel én vagyok az emberhalász, nem ülhetek nyugodtan, hanem sürgõsen tennem kell valamit, hogy megmentsem. A horogra, amellyel embereket halászunk nem gilisztát kell tûzni, hanem önmagunkat.
Szent András ebben is követte Jézus példáját. Nekem azonban egy másik evangéliumi szakasz tetszik Szent Andrással kapcsolatban, melyet a János evangéliumában olvasunk. Ott az András meghívása másképp történik, mint amit hallottunk, amit a szinoptikus evangéliumok leírnak. Ott András elõbb találkozik Jézussal, és õ az, aki Simont, az õ testvérét odahívja Jézushoz. Fontos mondanivalója van ennek. Az emberhalászi munkában nem megtéríteni akarunk embereket, nem meggyõzni akarjuk õket valamilyen igazságról, hanem elsõsorban el akarjuk vezetni õket Jézushoz. Akkor teszünk a legnagyobb jót valakivel, ha elsegítjük a Jézussal való találkozáshoz.

2013-11-30

______________________________

Készülünk, nem félünk

2013-11-28

______________________________

Jézussal mindig gyõztes vagy

2013-11-27

______________________________