Napi gondolatok

Amit akar...

Jób 9,1-12. 14-16
Jób felismeri azt, hogy Isten azt tesz vele amit akar, és neki nincs lehetõsége még megkérdezni sem, hogy miért teszi ezt Isten. Egyetlen dolog amit tehet, hogy könyörögjön Istenhez irgalomért. Nem valami lelkesítõ érzés ennyire kiszolgáltatottnak lenni Istennek, aki azt tesz amit akar velünk. Jézus keresztje azonban biztosít arról, hogy Isten csak azt akarja, és csak azt teszi, ami a javunkra válik, tehát rábízhatjuk magunkat.

2020-09-30

______________________________

Küzdünk a sátán ellen

Jel 12,7-12a
Harc a mennyországban? Nem békesség és szeretet van ott? Akik nem illeszkednek be, azokat onnan is kidobják? Igen, titok marad számunkra, hogy honnan van a rossz a világban, amely lázad Isten ellen, de a magunk testében is tapasztaljuk ezt a küzdelmet. A tegnapi olvasmányban is, és ma is azt hallottuk, hogy a sátán ott áll Isten színe elõtt és vádol bennünket. Isten letaszította õt, de nem a pokolba, hanem a földre. Itt folytatódik a harc, a vádaskodás. Jézus is legfõbb feladatának a rossz elleni küzdelmet tartotta. Ezért ûzött ördögöket, gyógyított betegeket. Mi is folytatjuk a küzdelmet a bennünk, körülöttünk lévõ rossz ellen, de nem a magunk erejével, hanem a bárány vérével fogunk gyõzedelmeskedni. A Krisztustól kapott kegyelem segítségével képesek vagyunk az életünk odaajándékozására. Ez Krisztus fegyvere, az egyetlen mód a rossz leküzdésére.

2020-09-29

______________________________

Nem azért szeretjük, amit tõle kapunk

Jób 1,6-22
A mai elsõ olvasmány Jób könyvének a kezdete. Egy keleten ismert példabeszédet dolgozott át az író. Ebben, a Sátán megy Istenhez vádaskodni. Ma is ezt teszi. Minden kis hibánkért vádol bennünket. Ha nem tud rávenni arra, hogy rosszat tegyünk, arról próbál meggyõzni, hogy rosszak vagyunk, hogy emiatt eltávolodjunk Istentõl. Mivel vádolja a Sátán Jóbot? Azt állítja hogy Jób csak azért vallásos, csak azért szereti Istent, mert Isten minden jóval ellátja, de mindjárt megszûnik a vallásossága és az Isten iránti szeretete, ha baj éri. Ám nem volt igaza a Sátánnak. Jób akkor is Istenre bízta magát, amikor mindenét, a vagyonát, sõt a gyermekeit is elveszítette.
Szent Ferenc is azt mondja az Intelmeiben, hogy annyi türelem és annyi alázatosság van bennünk, amennyit akkor mutatunk, amikor valaki megbánt, olyat tesz vagy mond, ami nekünk rosszul esik. (13. Int)
Jusson eszünkbe a nehéz helyzetekben, mikor valami nem a kedvünk szerint történik, hogy ez alkalom kifejezni Isten iránti szeretetünket. Nem azért szeretjük Istent, amit tõle kaptunk, hanem, mert õ elõbb szeretett minket.

2020-09-28

______________________________

26. évközi vasárnap

Két testvérrõl hallunk. Két ellentétes magatartás: atyja kérésére az egyik nemet mond, de aztán cselekszik, a másik igent mond, de végül nem teszi meg atyja kérését. Kettejük közti különbség az, hogy az egyik õszinte, a másik nem.
Az elsõ fiú a evangéliumban, aki azt mondja, nem megyek – azt mondja, amit gondol és amit érez: apja értésére adja, hogy neki semmi kedve ahhoz, amit kért tõle, nem megy sehova.
A másik fiú viszont nem azt mondja, amit gondol és amit érez. Õ mondja, hogy kimegy a szõlõbe, de csak azért, mert nem szabad nemet mondani, mert akkor nem õ lesz a jó fiú. Csak meg akar felelni az elvárásoknak, vagy annak a képnek, amit róla alkottak.

A legérdekesebb az, hogy Jézus ezt a példabeszédet halála elõtt néhány nappal mondja, valamikor Virágvasárnap és Nagycsütörtök között. Így a történet sajátos értelmezést kaphat: míg Jézus meséli ezt az apáról és a két fiáról szóló példabeszédet, lehetetlen, hogy ne gondoljon az õ Atyjával való viszonyára: most igent mondjon vagy nemet.
Atyám, ha lehetséges, múljék el tõlem ez a kehely (Mt 26,39). Ez nem az a hozzáállás, hogy „na, gyerünk, hol vannak a katonák, hol vannak a hóhérok? Gyerünk, itt vagyok, feszítsetek keresztre! Hát én vagyok a Megváltó! Gyerünk, gyerünk, legyünk meg vele! Júdás, te állj félre, én majd bemutatkozok! Íme, engem kerestek! Mi van, nem láttok? Igen, én teljesítem mennyei Atyám akaratát, hisz ezért jöttem! Atyám, én megyek!”. Korábban valóban mondott ilyet, de itt, halála elõtt néhány nappal: Atyám, ha lehetséges, múljék el tõlem ez a kehely…
Jézus szó szerint vért izzad, míg eljut oda, hogy ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te (Mt 26,39).
Hitelességemet nem annak köszönhetem, hogy én vagyok a jó fiú, a minta, mindig elérhetõ vagyok, mindenre igent mondok, mindig szép szavakkal fejezem ki magam; s aztán mikor egyedül vagyok, vet fel a méreg. Hanem sokkal inkább vagyok õszinte akkor, amikor a valódi arcomat mutatom, felvállalva, hogy esetleg az nem mindenkinek fog tetszeni.
Ezt szeretném megtanulni attól a fiútól, aki elõször nemet mondott, de aztán apja szavára mégis elindult.
Fr. Julianus

Am auzit despre doi frați. Douã comportamente opuse: unul spune nu la cererea tatãlui sãu, dar acționeazã, celãlalt spune da, dar în cele din urmã nu îndeplinește cererea tatãlui sãu. Diferența dintre cei doi este cã unul este sincer, iar celãlat nu.
Primul bãiat din Evanghelie, care spune cã nu vrea sã meargã în vie sã lucreze - spune ceea ce gândește și simte: îl face pe tatãl sãu sã înțeleagã cã nu are chef sã facã ceea ce i-a cerut, nu pleacã nicãieri.
Celãlalt bãiat, în schimb, nu spune ce crede și ce simte. Spune cã iese în vie, dar numai pentru cã nu e frumos sã spunã nu, pentru cã atunci nu va fi bãiatul cel bun. El vrea doar sã corespundã așteptãrilor, sau a imaginii care s-a creat despre el.
Cel mai interesant lucru este cã Isus spune aceastã parabolã cu câteva zile înainte de moartea sa, cândva între Duminica Floriilor și Joia Mare. Astfel, acestei parabole i se poate da o interpretare specificã: în timp ce Isus spune aceastã parabolã despre tatãl și cei doi fii ai sãi, este imposibil sã nu ne gândim la relația sa cu Tatãl sãu: spune acum da sau nu.
Tatã, dacã este posibil, sã treacã aceastã cupã de la mine (Mt 26,39). Aceasta nu este atitudinea, „bine, hai, unde sunt soldații, unde sunt cãlãii? Haideți, sunt aici, rãstigniți-mã! Doarã eu sunt Mântuitorul! Haideți, haideți, sã trecem și peste asta! Iuda, stai deoparte, mã voi prezenta eu însumi! Iatã-mã, pe mine mã cãutați! Ce, nu vedeți? Da, fac voia Tatãlui meu Ceresc, pentru cã de aceea am venit! Tatã, mã duc! ” Într-adevãr, spusese asta înainte, dar acum, cu câteva zile înainte de moartea sa spune: Tatã, dacã este posibil, sã treacã aceastã cupã de la mine ...
Isus transpira literalmente sânge pânã ajunge acolo, încât sã fie în stare sã spunã: sã nu fie așa cum vreau eu sã fie, ci așa cum vrei tu (Mt 26,39).
Nu-mi pot datora credibilitatea faptului cã sunt un bãiat bun, un model, sunt întotdeauna disponibil, spun da tuturor, mã exprim întotdeauna cu cuvinte frumoase; dar atunci când rãmân singur, explodez de nervozitate. Dar sunt mult mai sincer când îmi arãt fața realã, știind cã nu tuturor le va plãcea.
Aș vrea sã învãț acest lucru de la bãiatul care a spus nu la început, dar apoi, la cuvântul tatãlui sãu, totuși a pornit.

2020-09-27

______________________________

Nem baj, ha nem egészen értem

Lk 9,43b-45
Mielõtt Jézus fölmenne Jeruzsálembe, a szenvedés helyszínére, újra beszél arról, hogy az Emberfia az emberek kezébe adatik. A tanítványoknak azonban fogalmuk sincs, hogy Jézus mirõl beszél. Szavainak értelme ui. egyelõre „el volt rejtve elõlük” (45). Megvan az ideje annak, hogy egy mondat, egy gesztus, egy tapasztalat, egy üzenet tartalma világossá váljon és értelmet kapjon.
Nem baj, ha nem értem minden esetben a Szó értelmét; nem baj, ha nem látom mindig a megoldást (különösen, ahol a Google sem tud segíteni), hanem megtanulom szeretni a kérdéseket. A tanítványok „féltek kérdezni” (45). A félelem helyett inkább megtanulnám élni a kérdéseket. Hátha egyszer csak eljõ az idõ, és életem „belenõ majd a feleletbe” (R. M. Rilke, Levelek egy fiatal költõhöz).
Fr. Julianus

2020-09-26

______________________________

Ki vagyok?

Lk 9,18-22
Ha megkérdezzük valakirõl, hogy ki õ, nehezen tudunk a kérdésre válaszolni. Néhány rá jellemzõ motívumot felsorolhatunk, de senkit nem tudunk megismerni a maga teljes valóságában. Arról tudunk legfeljebb beszélni, hogy kicsoda õ számomra.
A kérdésre, hogy „ti kinek tartotok engem”, Péter elmondja a Hitvallás szövegét: „az Isten Krisztusának” (20). S ez igaz is, de ennek a jelentését még nem értheti sem õ, sem a többi apostol, ezért hallgatniuk kell róla. A viszonyítási pont talál: az Isten Krisztusa. Indulásnak jó, hittanból tízes.
Idõvel viszont elmondható-e, hogy Jézus az életemben is viszonyítási pont? Kapcsolatba hozom-e vele napjaim történéseit, az engem ért benyomásokat, a reményeimet, sikereimet, hiányaimat, tapasztalataimat?
Fr. Julianus

2020-09-25

______________________________

Ne féljetek!

Mt 10,28-33
Félünk, ha valaki vagy valami fenyegetve közeleg, pl. feladat, betegség, véleménynyilvánítás. Minden idõben (fiatalon, idõsen) adódik valami, amitõl félhetek. Ez alól nem térhetek ki, nincs menekvés. A félelem életem része: tiltakozhatok ellene vagy megtanulhatok vele élni.
Arra mutat rá Jézus a mai evangéliumban, hogy a félelmeinkbõl fakadó veszteségeinken túl fontosabb, hogy kitartok-e ezekben is keresni az Istent. Egyedül maradva ui., gondviselés nélkül lelkem is és testem is pusztulásra ítélt – ebben az esetben már tényleg lenne, amitõl félni.
Fr. Julianus

2020-09-24

______________________________

Nem az eszközökön múlik a siker

Lk 9,1-6
Az apostolok küldetésének célja: az evangélium hirdetése és a betegek gyógyítása. A küldetés teljesítésében viszont nem a külsõ eszközökön van a hangsúly: a segédeszközöket otthon kell hagyniuk. Se botot, se táskát, se pénzt nem vihetnek magukkal. Reklámtáblák, Facebook hirdetések, szemléltetõeszközök nem tartoznak a küldetés szerves részéhez. A küldetés sikere nem arról szól, hogy meg kell nyerni az embereket, hanem a küldetés teljessége abban áll, hogy elindulva a jelenlétemmel képviselem-e a Küldõ üzenetét és mondanivalóját; és kapcsolatban maradva a Küldõvel, ráérzek-e és válaszolok-e a rám bízottak szükségleteire.
Fr. Julianus

2020-09-23

______________________________

Akadályaink kegyelem forrásai

Lk 8,19-21
Jézus anyja és testvérei közeledtek hozzá, de nem találkozhattak vele. Akadályozva voltak. Akadályok nálunk is felléphetnek: nem feltétlen jön létre a találkozás attól, hogy közeledünk valakihez. Falaink, ellenállásaink, hárításaink akadályozhatnak a találkozásban. Ezek azonban minden jó szándékunk mellett sem tûnnek el egyik napról a másikra.
Mégis a Jézushoz való tartozásunkat nem ezek határozzák meg, hanem az Isten szavára való ráhagyatkozás. Akadályainkra nem úgy tekintünk, mint amelyek életünket ellehetetlenítik, hanem mint amelyek Isten igéjének jelenlétében a kegyelem forrásai lehetnek.
Fr. Julianus

2020-09-22

______________________________

Túllát

Mt 9, 9-13
Az Evangéliumban minden hivatás kezdete egy tekintet: az elsõ az, hogy Jézus meglátott egy embert a vámnál, és megszólította: Kövess engem!
Itt, ami hangsúlyos az, hogy meglátott. Jézus ui. nem néz felületesen, nem siklik át a tekintete az emberen. Így láthatta meg azt az embert, akit a társadalom beszorított a bûnös kategóriába, esélyt sem adva, hogy életén változtasson.

Túllát azokon a kereteken, amibe az emberek beszorították.
Isten szemével látni azt jelenti, hogy azon túl, ami bennünk tökéletlen, meglátni a bennünk rejlõ lehetõségeket.
Fr. Julianus

2020-09-21

______________________________