Napi gondolatok

A szép

Nehéz idõszakot élünk. Egyre több a reményvesztett ember. Mintha a világot valami elcsúfítaná. A természetet tönkretettük, meggyengültek az emberek közötti kapcsolatok, ki ki magával van elfoglalva, kevesen törõdnek embertársainkkal. A hírekben is csak csúnya eseményekrõl hallunk, állandóan ijesztgetnek ezzel a vírussal. Mintha összegabalyodott volna ez a világ. A technikai fejlõdés sok jót hozott az emberiségnek, de nem fejlõdött vele együtt párhuzamosan az emberi lélek is. Ezért van, hogy ma sokkal egészségesebbek az emberek, kényelmesebb az életünk, mégis sokkal elégedetlenebbek vagyunk.
Már azt sem tudjuk, mi a szép. Az ami divat? Ami pazarlás?
Ezen a napon Isten megmutatja nekünk az igazi szépet.
Jézus néhány tanítványával elvonul a hegyre. Szent Máté azt akarja megértetni velünk, hogy Jézus nem csak egy próféta, nem csak egy rendkívüli ember, hanem maga Isten, aki megjelenik a tanítványainak, mint ahogy annak idején Megjelent Mózesnek a Sinai hegyen.
Jézus minket is hív, hogy vele vonuljunk fel a hegyre, hogy meggyógyítsa a látásunkat, hogy ne csak a csúnya dolgokat vegyük észre, hanem Isten jelenlétét, ragyogó szépségét a testvéreinkben, akikrõl azt hisszük hogy ismerjük õket, az eseményekben, melyek nincsenek tetszésünkre. Itt van velünk, és ha mi is vele vagyunk, széppé teszi már most az életünket.

2021-08-06

______________________________

Mégis bízom

Mt 15,21-28
Egyetlen feltétele annak, hogy Istent elérjük, a hit: ezt mutatja ez a kánaáni asszony példája is. Ez az asszony elõbb kifejezi, hogy mennyire szüksége van Jézusra, leborul elõtte, és elismeri a saját bûnös mivoltát, azt, hogy semmit sem érdemel, de mégis bízik.
Mi is így akarunk Jézus elé állni: kifejezzük, hogy mennyire szükségünk van rá, de azt is, hogy bûnösségünk, érdemtelenségünk ellenére bízzunk az õ irántunk való szeretetében.

2021-08-04

______________________________

Veletek vagyok!

Mt 14,22-36
A hit teszi lehetõvé, hogy meglássuk Isten hatalmát, és beismerjük azt, hogy szükségünk van a segítségére. Jézus bátorítja tanítványait. Bátornak lenni nem csupán azt jelenti, hogy szembenézünk a nehézségekkel, hanem azt is, hogy merjük kérni és elfogadni a segítséget. Bátorság, mert veletek vagyok - mondja Jézus. A hétköznapok megszokott küzdelmei könnyen elfeledtetik velünk ezt, és nem ismerjük fel Jézust. Épp ezért, most, a nap kezdetén, kérjük, hogy legyen velünk ma is.

2021-08-03

______________________________

Évközi 15. vasárnap

A múlt vasárnap arról hallottunk, hogy Jézus szavait elutasították a názáretiek, az õ rokonai, még a családja tagjai is. Jézus ennek ellenére nem elkeseredett, hanem tovább ment, és más helyiségekben is hirdette az evangéliumot. Jézus azonban azt is tudja, hogy az õ földi élete véges, hogy nem lehet ott egyszerre mindenütt, éppen ezért a tanítványait is küldi, hogy hozzá hasonlóan, õk is hirdessék az evangéliumot. De elõbb magához hívja õket. Furcsa ez a kijelentése, hisz a tanítványok ott voltak mellette. Együtt mentek Názáretbe, és együtt mentek a környezõ falvakba is. Valójában Jézus nemcsak az akkori tanítványait akarja küldeni, hirdetni az evangéliumot, hanem minket is, és az elsõ lépés az, hogy Jézus magához hív minket. Azt akarja, hogy a mi életünkbe beépüljön az evangélium, hogy õ része legyen a mi életünknek, és evangéliuma meggyõzõdésünkké és életformánkká váljon. Csak aki Jézussal van, azt tudja hitelesen hirdetni Jézus szavait.
Ne feledjük, Jézus nemcsak a papokat küldi az evangélium hirdetésére, hanem minden keresztényt, minket is, kivétel nélkül. Ha nem érezzük magunkban a vágyat, hogy Jézust megismertessük másokkal, akkor lehet, hogy mi magunk sem fedeztük fel Jézusban a magunk életének az értelmét.
Kettesével küldte õket Jézus. Ez hagyománnyá vált az egyházban, hogy Jézus tanítványai kettesével mennek hirdetni az evangéliumot: Péter és János, Saul és Barnabás, Barnabás és Márk, Pál és Szilás stb. Ennek a mondanivalója az, hogy õk a keresztény közösséget képviselik, és közösségként mennek az emberek közé. Ez egy nagy különbség a kereszténység és más vallások között. Egy buddhista az egyéni megtisztulását, a maga lelki tökéletesedését keresi, és ezt másoktól elszigetelõdve is megvalósíthatja. A kereszténységet azonban csak közösségben lehet igazán megélni.
Az egyház nem olyan emberek társasága akiket közös érdekek fûznek össze, nem is jó barátok klubja, hanem testvérek közössége. Az ember a barátait megválaszthatja, de a testvéreit úgy kapja ajándékba. Keresztény testvéreinkkel a Krisztus Szeretete kapcsol össze minket. Ez tesz képessé bennünket elfogadni egymást, szeretni egymást, akkor is ha nem vagyunk jó barátok. Ezért szeretem az egyházamat. Mikor az egyházról van szó, nem Rómára gondolok, nem a papokra gondolok, hanem arra a közösségre, melyhez én is tartozom, melyet, minden emberi hiányossága ellenére szeretek.
És Jézus hatalmat ad tanítványainak arra, hogy elûzzék a tisztátalan lelkeket. Ez az egyetlen hatalom, melyet Jézus ad. Senkinek nem adott hatalmat arra, hogy parancsolgasson másoknak, hogy uralkodjon mások fölött, sem csodatevõ erõt nem adott senkinek, csupán arra adott hatalmat, hogy legyõzzék a tisztátalan lelkeket.
Itt nem ördögûzésre adott hatalmat Jézus. Mik ezek a tisztátalan lelkek? Ezek belsõ erõk, melyek az embert megfosztják emberi mivoltjától. Ilyen például a vágy arra, hogy minél több mindenem legyen, akkor is ha ezért kénytelen vagyok csalni, másokat kihasználni, ezért történnek a háborúk, ezért tesszük tönkre a természetet. Legyõzhetetlennek tûnik. Ki tudja megállítani a mai világ gazdagság utáni törekvéseit? Isten szava képes erre, és mi megkaptuk ehhez a hatalmat.
Tisztátalan lélek az élvezetek hajhászása. Legyõzhetetlennek tûnik ez is. Egy kis öröm eléréséért bármire képes az ember. Arra is hatalmat kaptunk, hogy ezt le tudjuk gyõzni. Akiknek lelkébe eljut az evangélium, azoknak az életébe többé ezek a gonosz szellemek nem tudnak uralkodni.
Ha nem hiszünk abban a hatalomban, amelyet Jézus adott nekünk, nem teszünk semmit, beletörõdünk abba, hogy a rossz ellen nincs mit tenni.
És Jézus utasításokat ad arra vonatkozóan, hogy mit vigyenek, és mit ne vigyenek a tanítványok magukkal az útra. Szent Márk azt mondja a hogy a tanítványok vigyenek magukkal botot. Érdekes, hogy Máté meg Lukács megtiltják a bot hordozását. Ez azért van, mert õk a botot a szegények fegyverének tekintették, és a keresztény semmilyen fegyvert ne használjon, az evangéliumot erõszak mentesen kell hirdetni. Márk azonban a botot az Istentõl kapott hatalom jelképeként tekinti. Emlékszünk, hogy Mózes is botot kapott Istentõl, és annak erejével vezette ki a választott népet Egyiptomból. Számunkra is ez a bot az Istentõl kapott hatalmat jelképezi. Az Isten szavára támaszkodunk, onnan merítünk erõt az evangélium hirdetésére.
Aztán azt mondja el Jézus, hogy mit ne vigyenek magukkal a tanítványok. Ennek a mondanivalója az, hogy Krisztus tanítványai nem abban bíznak amijük van, hanem Isten kegyelmében. Nem értékeljük le az anyagiakat, hisz ezeket is Isten adta nekünk, és nélkülük nem tudunk élni ebben az életben, de a keresztények élete jelzi, hogy nem ennek az életnek a gazdagsága a cél, nem ezektõl várjuk az életünk beteljesedését, hanem egyedül Istentõl. Jézusnak a tanítványa, ha anyagi javakat halmoz, ezzel azt bizonyítja, hogy õ sem készül az Istennel való életre, hanem csak itt a földön akar boldog lenni. Hiába hirdeti az evangéliumot, szava nem lesz hiteles.
Ne legyen két ruhájuk. Itt Szent Márk nemcsak azt akarja mondani, hogy elégedjünk meg a legszükségesebbekkel, hanem, hogy ne legyen egy külön ruhánk, melyet akkor viselünk, amikor keresztényekként mutatkozzunk be, és egy másik ruhánk, melyet akkor hordunk, amikor a világban vagyunk. A keresztény Krisztust öltötte magára és õt hordozza minden körülmények között.
És a tanítványokat egyesek befogadják, mások pedig elutasítják. Akik befogadják, azok között ne keressük az elõkelõbbeknek, a gazdagabbaknak a társaságát. Ezért mondja Jézus hogy ne menjenek a tanítványok házról házra.
Ha pedig nem fogadják be, rázzák le a port a lábaikról, mely ott rájuk tapadt, vagyis fogadják el az elutasítást, senkire ne erõszakolják rá a meggyõzõdéseiket. Ugyanakkor vigyázzanak, hogy azoknak a gondolatai, akik Jézust elutasítják, ne befolyásolják õket.
És elindultak a tanítványok hirdetni az evangéliumot, kiûzték az emberekbõl a tisztátalan lelkeket, és meggyógyították õket. Az evangélium hirdetése ma is folytatódik, ugyanazt a hatalmat, és ugyanazt a küldetést kaptuk mi is Jézustól.

Duminica trecutã am auzit cã vorbele lui Isus au fost respinse de cei din Nazaret, de rudele sale, chiar de membrii familiei sale. Cu toate acestea, Isus nu a deznãdãjduit, ci a mers mai departe și a predicat Evanghelia în alte locuri. Dar Isus știa, de asemenea, cã viața sa pãmânteascã era limitatã, cã nu putea fi peste tot în același timp, așa cã și-a trimis discipolii sã propovãduiascã Evanghelia ca el. Dar mai întâi îi cheamã la el spune evanghelia. Aceasta este o afirmație ciudatã, deoarece ucenicii erau deja împreunã cu el. S-au dus împreunã la Nazaret și au mers împreunã în satele din jur. De fapt, Isus vrea sã-i trimitã nu numai pe ucenicii sãi de atunci, pentru a propovãdui Evanghelia, ci și pe noi, iar primul pas este ca Isus sã ne cheme la el. El dorește ca Evanghelia sã fie încorporatã în viețile noastre, sã facã parte din viața noastrã și sã facem din Evanghelia sa convingerea și modul nostru de viațã. Numai cei care sunt cu Isus pot proclama în mod autentic cuvintele lui Isus.
Sã nu uitãm cã Isus nu trimite doar preoții sã propovãduiascã Evanghelia, ci pe toți creștinii, inclusiv pe noi, fãrã excepție. Dacã nu simțim dorința de a-L împãrtãși pe Isus cu alții, este posibil sã nu fi descoperit în Isus sensul propriei noastre vieți.
Isus i-a trimis doi câte doi. A devenit o tradiție în bisericã ca ucenicii lui Isus sã meargã doi câte doi pentru a propovãdui Evanghelia: Petru și Ioan, Saul și Barnaba, Barnaba și Marcu, Paul și Sila, etc. Mesajul este cã ei reprezintã comunitatea creștinã și merg ca o comunitate. Aceasta este o mare diferențã între creștinism și alte religii. Un budist cautã purificarea individualã, propria perfecțiune spiritualã, și poate realiza acest lucru izolat de ceilalți. Dar creștinismul nu poate fi trãit cu adevãrat decât în comunitate.
Biserica nu este o companie de oameni care împãrtãșesc interese comune, nici un club de prieteni buni, ci o comunitate de frați și surori. Îți poți alege prietenii, dar frații și surorile le primești în dar. Suntem uniți de frații și surorile noastre creștine prin dragostea lui Cristos. Este ceea ce ne permite sã ne acceptãm unii pe alții, sã ne iubim unii pe alții, chiar dacã nu suntem buni prieteni. De aceea îmi iubesc biserica. Când vorbesc despre Bisericã, nu mã gândesc la Roma, nu mã gândesc la preoți, ci la comunitatea din care fac parte, pe care o iubesc, în ciuda tuturor imperfecțiunilor sale umane.
Iar Isus le dã ucenicilor sãi puterea de a alunga duhurile necurate. Aceasta este singura putere pe care o dã Isus. El nu a dat nimãnui puterea de a porunci altora, de a stãpâni peste alții, nici nu a dat nimãnui putere miraculoasã, ci doar puterea de a birui duhurile necurate.
Aici Isus nu a dat puterea de a exorciza. Ce sunt aceste duhuri necurate? Acestea sunt forțe interioare care distrug în noi omenia. De exemplu, dorința de a avea cât mai mult posibil, chiar dacã asta înseamnã cã sunt obligat sã trișez, sã profit de alții, de aceea apar rãzboaiele, de aceea distrugem natura. Pare invincibil acest duh necurat. Cine poate opri goana dupã bogãție în lumea de astãzi? Cuvântul lui Dumnezeu poate, iar nouã ne-a fost datã puterea de a face acest lucru.
Un duh necurat este cãutarea plãcerii. Și acesta pare invincibil. Omul ar face orice pentru o micã plãcere. Ni s-a dat, de asemenea, puterea de a o depãși. Cei ale cãror suflete sunt atinse de Evanghelie nu mai pot fi conduși de aceste duhuri rele.
Dacã nu credem în puterea pe care Isus ne-a dat-o, nu facem nimic, ne resemnãm cu faptul cã nu putem face nimic împotriva rãului.
Și Isus dã instrucțiuni cu privire la ceea ce trebuie și ce nu trebuie sã ia ucenicii cu ei în cãlãtoria lor. Sfântul Marcu le spune ucenicilor sã ia cu ei un toiag. Interesant este faptul cã Matei și Luca interzic purtarea unui toiag. Aceasta pentru cã ei vedeau toiagul ca pe o armã a sãracilor, iar creștinul nu ar trebui sã foloseascã nicio armã, Evanghelia trebuie predicatã fãrã violențã. Cu toate acestea, Marcu vede toiagul ca pe un simbol al puterii pe care ne-a dat-o Dumnezeu. Ne amintim cã și Moise a primit un toiag de la Dumnezeu și l-a folosit pentru a conduce poporul ales afarã din Egipt. Și pentru noi, acest toiag este un simbol al puterii pe care Dumnezeu ne-a dat-o. Ne bazãm pe cuvântul lui Dumnezeu și din el ne tragem puterea de a propovãdui Evanghelia.
Apoi Isus ne spune ce nu trebuie sã ia ucenicii cu ei. Mesajul este cã ucenicii lui Cristos nu se încred în ceea ce au, ci în harul lui Dumnezeu. Noi nu devalorizãm lucrurile materiale, pentru cã Dumnezeu ni le-a dat și nu putem trãi aceastã viațã fãrã ele, dar viața creștinilor aratã cã nu bogãțiile acestei vieți sunt scopul, cã nu de la ele așteptãm împlinirea vieții noastre, ci doar de la Dumnezeu. Ucenicul lui Isus, dacã acumuleazã bunuri materiale, aratã cã nu se pregãtește pentru viața cu Dumnezeu, ci vrea doar sã fie fericit aici pe pãmânt. În zadar propovãduiește el Evanghelia, cuvântul sãu nu va fi autentic.
Sã nu purtaþi douã tunici. Aici, Sfântul Marcu nu spune doar cã trebuie sã ne mulțumim cu strictul necesar, ci cã nu trebuie sã avem o hainã separatã pe care sã o purtãm atunci când ne prezentãm ca și creștini și o altã hainã pe care sã o purtãm atunci când suntem în lume. Creștinul se îmbracã în Cristos și Îl poartã în toate împrejurãrile.
Iar discipolii sunt primiți de unii și respinși de alții. Printre cei care îl primesc, sã nu cãutãm compania celor privilegiați, a celor bogați. De aceea Isus spune cã ucenicii nu trebuie sã meargã din casã în casã.
Iar dacã nu sunt primiþi în vreun loc, sã se scuture de praful de pe picioare, adicã sã accepte respingerea și sã nu-și impunã convingerile nimãnui. În același timp sã aibã grijã ca ideile celor care îl resping pe Isus sã nu-i influențeze.
Și ucenicii au ieșit sã propovãduiascã Evanghelia, sã scoatã duhuri necurate și sã vindece. Predicarea Evangheliei continuã și astãzi, aceeași putere și aceeași misiune am primit-o și noi de la Isus.

2021-07-11

______________________________

Nem félünk

Mt 10,24-33
A tegnapi evangélium félelmet kelthetett a tanítványokban, de Jézus nem rejti el, hogy mi vár rájuk, mi vár ránk. Ma bátorságot önt belénk. Isten szemében nagyon értékesek vagyunk, többet érünk a verebeknél. Isten szeret minket és javunkat akarja, akkor is, ha ezt nem érdemeltük ki.
Legyõzzük az attól való félelmünket, hogy magunkra maradunk, hogy nincs ránk szükség, hogy olyanok vagyunk, mint a fû, amely elszárad, és együtt örülünk a feltámadt Krisztussal.

2021-07-10

______________________________

Felkészítõ

Mt 10,16-23
Jézus igyekszik felkészíteni a tanítványait küldetésük teljesítésére. A saját bõrén tapasztalta meg az evangélium hirdetésével járó sikereket, de az elutasítást is. Erre is fel akarja készíteni tanítványait. Éppen a nehéz helyzetek nyújtanak alkalmat arra, hogy kifejezésre juttassuk a Jézusba vetett bizalmunkat.
Nem azt kéri tõlünk Jézus, hogy kimenjünk az utcára és az embereket szent szövegekkel zaklassuk. Az evangélium nem tanítás, hanem élet. Életvitelünkkel mutatjuk meg, hogy mit jelent ma Jézus tanítványa lenni.

2021-07-09

______________________________

Úton

Mt 10,7-15
A tanítványok hatalmat kaptak arra, hogy ugyanazokat a tetteket vigyék végbe, mint maga Jézus.
És ebben nem emberi eszközök fogják segíteni õket, hanem a bizalom Istenben. Szegénységet követel meg tõlük Jézus, de nem olyan szegénységet, mely megfoszt a szükségesektõl, hanem amely kész lemondani dolgokról azért, hogy a másiknak meglegyen amire leginkább szüksége van.
Azt kéri, hogy az embertársainkra való figyelmünk felülkerekedjen bennünk a szabályoknál, és hogy ne telepedjünk le sehol végleg, mert úton vagyunk Jézus felé.

2021-07-08

______________________________

Nekünk is tudtunkra adja

Mt 9,18-26
Egy vezetõ embernek meghalt a leánya, és Jézus életre keltette. Ebbe a történetbe beágyazódik egy másik történet, melyben Jézus egy vérfolyásos asszonyt gyógyít meg.
Ezt az asszonyt nem szabadott megérinteni, és õ sem szabadott volna megérintsen senkit, mert tisztátalan volt az akkori törvények értelmében. Hibáján kívül szenvedett, nemcsak betegsége miatt, hanem az emberek elutasítása miatt is. Jézus szembe mert állni ezzel a kegyetlen szabállyal, és mindenki tudtára adta, hogy Isten nem ítél el senkit.
Az elöljáró hivatalból Jézusnak ellensége. Látva, hogy a vérfolyásos asszony megérinti Jézust, azt gondolhatta magában, hogy nem lehet igazi próféta Jézus, mert nem ismerte fel, hogy egy tisztátalan asszony érintette meg. Jézus neki is tudtára adta, hogy Isten mindenkihez irgalmas, azokhoz is, akiket ellenségeinknek tartunk. És velünk is irgalmas, ha mi is azok tudunk lenni egymáshoz.

2021-07-05

______________________________

Szent Tamás

Jn 20,24-29
Tamás nem volt a többiekkel mikor a feltámadt Krisztust felismerték maguk között, és nem hitt az õ tanúságuknak. Nem is csoda, elõbb a többiek sem tudtak hinni az asszonyok tanúságának. Hinni nem volt egyszerû akkor sem, és ma sem az. Jézus azonban nem mond le arról, hogy Tamás is rátaláljon. Mindenikünk fontos számára, és mindenkinek jó pásztora. Ha tudom, hogy engem is újra és újra megkeres, mert tudja, hogy a hit számomra is mindennapos küzdelem, nem ítélkezem azokon, akik nem tudnak hinni, és nem szigetelõdöm el a velük való párbeszédtõl.

2021-07-03

______________________________

Látogatás

Lk 1, 39-56
Egy csodálatos találkozásra emlékezünk ezen az ünnepen. Mária méhében nõni kezd az Ige, de ugyanakkor Mária lelkében is feltorlódnak a kérdések. Elindul hát Erzsébethez, hátha biztos választ fog kapni rájuk. És úgy is történt. Erzsébet, mikor meglátta Máriát, megértette, hogy milyen terv részei mindketten.
Ez a találkozás tele van lelkes örömmel. Keresztelõ János, anyja méhébõl köszönti a Mária méhében lévõ Messiást. Erzsébet, látva, hogy az anyaság iránti vágya teljesedõben van, most megérti, hogy egy csodálatos terv részese õ is, mint Mária: Isten eljön, hogy megajándékozza az embereket, és õk az elsõk, akik ebben részesültek.
Mária öröm-énekében kifejezi a maga, az Erzsébet, és mindenünk háláját Isten iránt. Most már nemcsak várjuk Istent, hanem itt van, eljött közénk is, hogy szabaddá, boldoggá tegyen minket.

2021-07-02

______________________________