Napi gondolatok

A két tanú

Jel 11, 4-12
A mai szentleckében Szent János két tanúról beszél, akik hatalmat kaptak arra, hogy elzárják az eget, hogy ne essen esõ, miként annak idején Illés próféta tette, hogy a vizet vérré változtassák, miként Mózes a fáraó elõtt. Olyan jelek ezek, amelyek azt bizonyítják, hogy Isten küldte õket. Maga az egyház ez a két tanú. Azért vannak ketten, mert a zsidók törvényei szerint két tanú szava hitelt érdemel. A gonosz erõk végül legyõzik, de Isten új életet lehel beléjük. Az egyház üldözésének idején íródtak ezek a látomások. A keresztényeket bátorították, hogy bízzanak, mert az egyházat legyõzhetik, de Isten új életet ad neki.
Ma nem az üldözések útján próbálja a gonosz tönkretenni az egyházat, hanem, ami ennél rettenetesebb, a tanulsága hitelességét rombolja le. Nem üldözik a keresztényeket, hanem vádolják, és sok esetben nem alaptalanul, de ennek eredményeként szinte szégyenné vált kereszténynek lenni. Isten azonban új életet lehel az egyházba.
Rajtunk keresztül is érkezik az új életet hozó fuvallat. Mi is, mint Szent Ferenc, Ince pápa álmában, erõt kapunk Istentõl, hogy megtartsuk az omlásnak indult katedrálist, az egyházat.

2018-11-24

______________________________

Édes, keserû

Jel 10, 8-11
A könyvtekercs, melyet látomásában le kell nyelnie Jánosnak, Isten szavát jelképezi. Nos, ez az ember szájában édes, mint a méz, de a gyomrában keserûvé válik. Ez a mi tapasztalatunk is. Mikor Isten megszólított bennünket, lelkesen fogadtuk a szavait. Mennyire édes volt imádkozni, mennyire lelkesedtünk, mikor azt hallottuk, hogy magasztos hivatásra, nemes életre hívott meg az Úr. De aztán sok minden keserûvé változott. Csalódtunk az emberekben, az egyházban, közösségünkben, de leginkább önmagunkban. Ez a keserûség megtanít arra, hogy Istennél ne azt keressük, ami édes, ami kellemes, ne Isten ajándékait reméljük, hanem magát az Istent. A mennyországtól sem élvezetek halmazát várjuk, hanem magára Istenre vágyunk. Így válik a mi életünkben is valósággá az, amit Szent Ferenc megtapasztalt, hogy ami édes volt, keserûvé vált, és az, ami keserû volt, édessé változott.

2018-11-23

______________________________

Sírok, majd új éneket éneklek

Jel 5, 1-10
Hét pecséttel lezárt könyv volt Isten kezében, melyet senki sem volt méltó felnyitni. A tökéletesség könyve ez, melyet senki nem képes megvalósítani. Senki sem méltó Istenhez. Szent János a látomásában sírni kezdett, amiért senki sem tudta feltörni a könyv pecsétjeit. Így sírok én is, mikor azt látom, hogy nem vagyok méltó Isten elé állni. Isten magasztos életre hívott, és én nyomorúságos bûnös vagyok. De Jézus Krisztus megváltott minket, méltóvá tett az Istennel való találkozásra. Ezt jelenti, hogy új éneket éneklünk. Ám ezzel nem ér véget a történetünk. Jézus Krisztus, azzal, hogy megváltott, önmagához tett hasonlóvá minket. Mint ahogy a bárányt megölték érettünk, mi is képesek vagyunk áldozatot hozni testvéreinkért. Ma is alkalmunk lesz ezt gyakorolni.

2018-11-22

______________________________

Mária, ki Egyházzá lettél

Sok minden közrejátszott abban, hogy megszülessen a mai ünnep. A Szent Jakab apokrif evangélium elbeszéli Mária születésének a történetét. Eszerint szülei, Joachim és Anna, Jeruzsálemben laktak, nem messze a templomtól. A legendák általában valamilyen mély igazságot fogalmaznak meg, konkrét történetben. Ez is a Mária és Isten közötti közeli kapcsolatot akarja érzékeltetni velünk. Az Istennek szentelt élet példaképévé vált Mária, ezért született meg az a legenda, mely szerint, már kislány korában Istennek ajánlották volna Máriát. Errõl szól a mai ünnep. Ha nem is ilyen formában, de Mária valóban teljesen Isten rendelkezésére bocsátotta önmagát. Nem csak Istennek adta magát a templomban, hanem õ maga lett a templom, mely Krisztust nyújtja az embereknek. Így, nem csak Jézus anyja lett, hanem mindenikünk anyja a lelki életünk útján. Magához ölel, óv és segít. Nem hiába mondja Szent Ferenc Máriáról, hogy egyházzá lett. Mi is Istennek akarunk élni, és Jézust nyújtani testvéreinknek.

2018-11-21

______________________________

Megtérni

Jel 3, 1-6. 14-22
A hét egyháznak címzett levelekben a szent szerzõ emlékeztetni akarja a keresztény közösségeket, és minket is, Krisztus szavaira. Ha el is esünk újra és újra, Krisztus szavai, melyeket hozzánk intézett érvényben maradnak. Ezekhez kell megtérni, visszatérni. Mit is tartalmaznak ezek a szavak? Jézus Krisztus azt mondta, hogy fontos vagyok számára, hogy az életét adja értem. A megtérés tehát nem egy hibamentes állapotra való törekvést jelent, hanem egy személyhez, Jézus Krisztushoz való visszatérést. Ha máshol kerestem a boldogságomat, ma visszatérek hozzá. Számára nem mindegy, hogy távol vagyok e tõle, vagy közel. Azt mondja, hogy szeret, ezért mindent megtesz, hogy el ne veszítsem: korhol, fenyít, újra és újra kopogtat az ajtómon, vélem akar étkezni, részt akar venni az életemben. Nem tudok egyszer véglegesen megtérni, de ma is alkalmam van arra, hogy beengedjem az életembe.

2018-11-20

______________________________

Szent Erzsébet izzadása

Szent Erzsébet életébõl egy furcsa kis legendát választottam ki a mai ünnepre, mely szerint nem sokkal Szent Erzsébet halála után, egy súlyos ízületbetegségben szenvedõ asszony kérte a Szent segítségét. Annyira szenvedett, hogy alig tudott felkelni az ágyából. Elkeseredésében megígérte Szent Erzsébetnek, hogy elzarándokol a sírjához, de gyógyítsa meg õt. Éjjel álmában azt látta, hogy ott volt sírjánál és benyúlt a sírba. Szent Erzsébet teste nedves volt az izzadságtól. Ezzel az izzadsággal bekente a térdeit, a derekát, minden testrészét amely fájt, és azok azonnal meggyógyultak. Álmából felébredve útra kelt, családja segítségével elment a sírhoz. Meglepetésére a sír nedves volt. Ezt a nedvességet kente magára ugyanúgy, mint ahogy azt álmában látta, és valóban meggyógyult. Ez a furcsa kis történet jelzi, hogy még Szent Erzsébet közbenjárására sem gyógyulnak egykönnyen az emberek. Szent Erzsébet izzadságára volt szükség.
Az igazi jótett fáradtságba, áldozatba kerül. A szeretet többet ér bármilyen anyagi segítségnél. Egyedül ez gyógyít. Ha valaki szeretve érzi magát, ez mozgásba hozza õt. Ha szeretjük testvéreinket, készek vagyunk érettük fáradozni, megizzadni.

2018-11-19

______________________________

Évközi 33. vasárnap

A mai evangéliumi szakasz Szent Márk evangéliumának a 13. fejezetébõl van, ami teljesen más, mint az evangélium többi része, mert ez apokaliptikus nyelvezetet használ.
70-ben, a Néró-féle keresztényüldözés alig ért véget, meghalt Péter és Pál, a keresztény közösség fõ pillérei. Néró halála után civil háborúk törtek ki, sokan igyekeztek trónra jutni. Lerombolták Jeruzsálemet, és a választott nép csodálatos templomát. A keresztények lelkében kérdések ébredtek: Hogyan egyeztethetõk ezek a szörnyû események Jézus reménykeltõ szavaival? Hol van az új világ, melyet ígért? Mi is feltesszük a kérdéseket: Miért van annyi igazságtalanság, annyi erõszak a világban? Miért szenvednek az ártatlan emberek? Ezekre a kérdésekre akarja feltárni a választ apokaliptikus nyelvezetével az evangélium. Gyötrelmekrõl hallottunk, de ezek nem a végpusztulás gyötrelmei, hanem az új élet születésével járó fájdalmak.
Ha a világban körülnézünk, azt látjuk, hogy egyházunk egyre gyengébbnek, tehetetlenebbnek látszik. Egyre több ember fordít hátat neki, botránkozik az egyháziak bûnein. Hasonlóképp, rendtartományunk is egyre gyengébb, tagjai nem élik elég hitelesen a hivatásukat. Mindezek látása szenvedéssel tölt el bennünket. De ezek nem az egyház, vagy a provinciák pusztulásának a jelei. Olyan egyház van születõben, amely megszabadult a hatalomvágy, az uralkodás betegségétõl, tisztábban hirdeti, és életével bemutatja az evangéliumot. Olyan ferences szerzetesi közösség van születõben, melynek tagjai szeretetben élnek és akiknek Jézus Krisztus a legnagyobb kincsük. Ezt akarta Jézus is mondani. Nem eljövendõ gyötrelmekrõl beszélt, hanem arról, ami a gyötrelmek után következik. Így is kezdi: Amikor a gyötrelmek véget érnek...
Azt hitték a zsidók, hogy ha elpusztult a templom, ezzel elkezdõdött a világvége. Jézus ezzel szemben egy új világ kezdetét hirdette meg. Jelekrõl is hallottunk, melyek jelzik ennek az új világnak a kezdetét.
A nap elsötétül, a csillagok lehullanak. A korabeli népek a napot, a holdat és a csillagokat istenekként tisztelték. Egyes uralkodók magukat isteneknek képzelték, és imádást követeltek meg alattvalóiktól. A fáraók, a császárok elsötétülnek, lehullanak. A mi hamis isteneinknek is le kell hullaniuk: a karrier, a hatalom, a gazdagság elveszítik ragyogásukat, mikor eljön az Emberfia. Dániel prófétánál szerepel ez az elnevezés. Az embertelen uralmak, a babiloniaiak, médek, perzsák, szeleukidák helyét az Emberfia, igazi emberséges uralkodó veszi át. Jézus önmagára alkalmazta ezt a kifejezést. Az embertelen birodalmak meg fognak szûnni ott, ahol az evangélium irányítása alatt élnek az emberek. Az angyalok összegyûjtik azokat, akik szétszóródtak. A világias gondolkodás, a közömbösség, az élvezethajhászat azok a szelek, melyek szétszórták a Krisztusban hívõket. Nem kell megijedni, Isten angyalai összegyûjtjük ismét õket.
Mikor? Példaként a fügefát állítja elénk Jézus. Mikor rügyezni kezdenek, tudjuk, hogy közel van a nyár. Amikor az evangéliumi élet jeleit látjuk a körülöttünk élõ testvérek életében, tudjuk, hogy közel van az Isten országa.

Se apropie sfârșitul anului liturgic. Evanghelia de azi vrea sã ne dezvãluie, unde vom ajunge la capãtul cãlãtoriei noastre. E important sã știm ceva despre ce ne așteaptã pentru cã ne e frica de moarte, de sfârșitul lumii. Credem cã ne așteaptã ceva groaznic, de aceea nici nu vrem sã ne gândim la ce ne așteaptã peste un an, peste 10 ani, peste 50 de ani. Isus vrea sã ne linișteascã. Ceea ce ne așteaptã va fi tocmai ceea ce ne dorim în adâncul sufletului nostru. Pseudo-valorile din aceastã lume, zeitãțile acestei lumi își vor pierde strãlucirea. Cei care se credeau deasupra altora își vor pierde puterea, iar cei care au fost împrãștiați de vânturile acestei lumi: cãutarea plãceri, indiferența, egoismul, dorința de posesie, vor fi adunați de cãtre îngerii trimisi de Dumnezeu, adicã de noi. Nu putem aștepta cu mâinile în sân sã se schimbe în bine aceastã lume. Fiecare dintre noi are ceva de fãcut, pentru ca viața lui sã fie o mãrturie despre valorile adevãrate al Evangheliei, știind cã ultimul cuvânt nu va fi al rãului, al nedreptãții, al morții, ci a vieții noi a lumii noi adusã de Isus. Oare de ce nu putem știi când va veni acea lume nouã despre care ne vorbește Isus? E un secret? De fapt nu se poate stabili o zi concretã când începe pentru cã deja a început. De aceea ne indicã Isus exemplul smochinului. Așa cum mugurii de pe smochin ne indicã apropierea verii, tot așa putem observa în viața noastrã și în viața celor din jurul nostru semnele acestei lumi noi promise de Isus. Când cineva simte nevoia sã fie cu Dumnezeu nu doar pentru ceea ce poate primi de la el ci din iubire, putem spune cã Împãrãția lui Dumnezeu este aproape. Când cineva cautã sã facã bine cu ceilalți fãrã sã se aștepte la recompense sau mulțumiri, Împãrãția lui Dumnezeu este aproape. Orice cuvânt sau gest poate fi semnul apropierii vieții pe care ne-o dorim.
Un om în vârstã s-a dus cu câinele sãu la un preot sã îi cearã mângâiere pentru cã îi era teamã de moarte. Cât timp vorbea cu preotul, câinele aștepta în fața ușii. Preotul încerca sã îl convingã pe omul bãtrân cã nu are motiv sã îi fie fricã de Dumnezeu dar el tot înșira greșelile și pãcatele sãvârșite în cursul vieții pentru care se aștepta sã primeascã pedeapsã cumplitã de la Dumnezeu. Între timp a venit cineva la biroul parohial, și a deschis ușa. Câinele cu mare bucurie a intrat în birou și a fugit la stãpânul sãu, care l-a mângâiat, cerând iertare de la preot pentru cã a îndrãznit câinele sã intre în birou. Așa va fi și momentul morții noastre - a rãspuns preotul. - Cineva va deschide ușa, și noi cu mare bucurie vom alerga la el, chiar dacã nu am merita acest lucru, iar el ne va îmbrãțișa cu multã iubire.

2018-11-18

______________________________

Gondoskodás

3 Jn 5-8
Szent János harmadik levelét olvastuk, melyet Gájusznak ír. Megdicséri õt, amiért szeretettel fogadta az általa küldött igehirdetõket, és gondoskodott róluk.
Isten minket is az evangélium hirdetésével bíz meg. Mindenikünk hordoz magában valamit Krisztus evangéliumából. Felismerjük és értékeljük ezeket egymásban, és egymásnak segítségére vagyunk, hogy akadálytalanul tudjunk mindnyájan Krisztusnak szolgálni. Az egymásról való gondoskodás a konkrét jele a testvéri szeretetnek. Nem elég kedvesnek lenni egymáshoz, hanem törõdnünk kell egymással. Merjük feltárni egymás elõtt szükségleteinket, bízva abban, hogy nem lesz elutasításban részünk. Sok mindenben különbözünk egymástól, de ami összeköt, hogy mindenikünk életében ugyanaz a legfontosabb, akárcsak Gájusznak és Szent Jánosnak.

2018-11-17

______________________________

Onezimusz a szökevény

Filem 7-20
Egy rövid levelet, Szent Pálnak Filemonhoz írt levelét olvastunk ma fel. Bár nem annyira népszerû ez a kis levél, ha nem lenne, kevésbé lett volna alkalmunk belelátni Szent Pál lelkébe. Onezimusz, - a neve azt jelenti, hogy hasznos -, Filemonnak volt a rabszolgája. Ellopott a gazdájától valamennyi pénzt, és elszökött. Sok kaland után Pállal találkozott, aki beszélt neki Jézus Krisztusról, megkeresztelte õt, majd visszaküldte a gazdájához, kérve, hogy testvérként fogadja vissza a valamikor haszontalan szolgát. Szent Pál a Galatákhoz írt levélben is hangoztatja, hogy Krisztusban megszûnik az emberek közötti különbségtétel. Nincs többé rabszolga vagy szabad.
A levélbõl kitûnik, hogy mennyire fontos Pálnak Onezimusz sorsa. Ilyen az igazi lelkipásztor: nem hivatalnok, aki kötelességbõl hirdeti az igét, szentségeket szolgáltat ki, hanem szívén viseli a rá bízott életét, mintha a saját gyermeke, szülõje vagy testvére lenne.

2018-11-15

______________________________

Valamikor, és most

Tit 3, 1-7
Szent Pál két idõszakról beszél. Egykor milyenek voltunk, és most milyenek vagyunk. Egykor a vágyak vezéreltek, irigykedtünk egymásra, gyûlöltünk másokat és õk is minket. Most azonban, mivel a megváltásban részesültünk, képesek vagyunk a vágyaink, indulataink fölé emelkedni, és nem veszítjük el a reményt, bármi történhet is.
Nem mi érdemeltük ki a megváltást, és nem a mi érdemünk a változás. Ha Isten átalakított minket, át fogja alakítani az egész teremtett világot. Nem megbotránkozunk, mikor azt látjuk, hogy egyesek még az indulataik, vágyaik rabságában vergõdnek, hanem Istenben bízva azon dolgozunk, hogy hozzájuk is eljusson a megváltás.

2018-11-14

______________________________