Napi gondolatok

Évközi 2. vasárnap

A mai evangéliumon keresztül tanúi vagyunk annak, hogyan kezd kialakulni Jézus körül tanítványainak csapata, akik végigkísérik Jézust földi élete útján.
Szent János evangéliumában Keresztelõ Szent János az elsõ, aki Jézusban felismeri a Messiást, és rámutat: íme, az Isten Báránya! Érdemes felfigyelni egy apró részletre: az evangélium azt mondja, hogy János helyben állt, Jézus pedig ment. János helyben áll, mert befejezte a küldetését, Jézus pedig most kezdi.
Miért épp báránynak nevezi Jézust? A Messiásról beszélhetett volna úgy, mint királyról, vagy mint pásztorról, vagy ítélkezõ bíróról, aki számon kéri az embereket, hogy mennyire tartották meg a Tórát, hisz nem sokkal ez elõtt János is úgy beszélt a jövendõ Messiásról, mint aki jön, és ítélete tart, külön választja a búzát a pelyvától, és a pelyvát olthatatlan tûzben elégeti. Itt azonban János bárányról beszél. Ez a bárány emlékeztet bennünket a húsvét éjszakáján feláldozott bárányra, melynek a vére megvédte a zsidók házát a pusztítás angyalától, és amelynek a húsával táplálkoztak mielõtt útra indultak a pusztában.
Hasonlóképpen Izajás próféta is beszél a bárányról, amely elnémul hóhérai elõtt.
Egy harmadik szentírási rész, amely a bárányról eszünkbe juthat, az amikor Ábrahám fel akarta áldozni Izsákot és Izsák helyett a kost áldozta fel. Az Úr gondoskodott az áldozati állatról.
Jézus nem úgy jött a világba, mint az erõs, aki elgyõzi a rosszakat, hanem, mint aki odaadja az életét. Ezzel veszi kezdetét egy új világ, amelyben nem az erõszak gyõz.
A két tanítvány hallván, hogy Jézus a Messiás, elindulnak a követésére. Jézus felteszi nekik a kérdést: mit kerestek? Ez a kérdés mindenkinek szól, aki Jézust követni akarja. Jó tisztázni, hogy mit keresünk, mit várunk el Jézustól igazában? Van, aki azért keresi Jézust, hogy az õ kedvéért tegyen csodát. Van, aki azt szeretné kérni Jézustól, hogy neki õt különleges bánásmódban részesítse, õt jobban segítse, mint másokat.
Lehet, hogy az életben mindenünk megvan, amire szükségünk van, de jó felismerni azt a lelkünkben lévõ nyugtalanságot, amely nem elégszik meg azzal, amit ez az élet tud nyújtani nekünk. Jó ha engedjük szóhoz jutni ezt a lelkünkben lévõ nyugtalanságot, hogy felismerjük: tényleg arra van szükségünk, amit most keresünk, amiért törjük magunkat?
A tanítványok azt kérdik: Mester, hol laksz? Nem a címét akarják megtudni, hisz Jézusnak nincs lakása. Azt akarják kérdezni, hogy hol vagy te otthon? Mi a te életednek a kiindulópontja? Mi is szoktuk használni a kifejezést, ha valakinek a gondolkodásmódja egészen elüt a mienktõl: hol élsz te? Ha valakit szeretünk, a szívünk nála van otthon. tehát a kérdésben az van benne, hogy számodra mi a fontos, mi az, amit legjobban szeretsz?
Jöjjetek, és nézzétek meg. Jöjjetek és lássátok. Nem elég Keresztelõ Jánosnak a tanúságtétele. Nekünk sem elég, hogy valaki beszél Jézusról. Találkoznunk kell Vele. Meg kell tapasztalnunk, mit jelenet, Vele együtt lenni.
És elmentek, megnézték, hol lakik, és aznap nála maradtak. Nem tudjuk, hogy mit láttak, mit tapasztaltak meg, de arra mindenikünk emlékezik, hogy õ mit tapasztalt meg, amikor Jézussal találkozott.
Délután 4-kor történt mindez … Jelentéktelen megjegyzésnek tûnik. Mindegy, hány óra volt. A zsidó idõszámítás szerint délután 5-kor ért véget a nap, és akkor kezdõdött az új nap. Azt akarja mondani, hogy a Jézussal való találkozással véget ért életüknek egy szakasza, és új kezdõdött. Az istennel való találkozás visszavonhatatlanul megváltoztatja az életünket. Új korszak kezdetét jelenti az életünkben.
András elmegy, és hívja a testvérét, Simont, hogy õ is találkozzon Jézussal. Az Istennel való találkozás olyan élmény, melyet az ember nem akar magának megõrizni, hanem azt szeretné, hogy mások is részesüljenek benne.
Így létrejött Jézus követõinek kis csoportja. Jézus nem is tér vissza Názáretbe, hanem ott marad Kafarnaumban, Péter, és András házában. Õk adnak lakást neki.
A szentmisében a pap minden alkalommal, úgy, mint Keresztelõ János, rámutat az Oltáriszentségben jelenlévõ Úr Krisztusra: íme, az Isten báránya! Ez újra és újra felszólítás számunkra, arra, hogy kövessük Krisztust, az õ tanítványai legyünk, egyesítsük az életünket Vele, és hozzá hasonlóan mi is Isten bárányai legyünk.

2015-01-18

______________________________

Jézus türelme

2015-01-17

______________________________

Szent Berárd és társai

Szent Berárd és társai Szent Ferenc bátorítására elindultak a szaracénok közé, hogy hirdessék nekik az evangéliumot. Persze, a szaracénok nem vették jó néven az õ prédikációikat. Megfenyítették õket, és megtiltották nekik, hogy Krisztusról beszéljenek. Õk azonban elmentek Marokkóba és ott is lelkesen kezdtek beszélni. Felkínálták nekik, hogy pénzt, feleségeket kapnak, ha mohamedánok lesznek, de õk elutasították az ajánlatot, mondván, hogy õk ezeket már rég szemétnek tekintik. Végül szörnyû kínok között ölték meg õket. Persze, mai szemmel nézve, mintha lenne valami közös az õ magatartásuk és a franciaországi terroristák magatartása között s ez nem más, mint a fanatizmus. A fanatizmus életveszélyes, és félelemmel tölt el. Maga Szent Ferenc is, egy évvel késõbb, a Meg nem erõsített Regulában külön kitér arra, hogy hogyan viselkedjenek azok, akik a szaracénok közé mennek, és ott arra inti õket, hogy legyenek szelídek, ne veszekedjenek, és csak akkor beszéljenek, amikor úgy látják, hogy Istennek kedves, amit tesznek.
Mindez azonban nem kisebbíti az õ vértanúságuk értékét, mert az fanatizmusuk különbözik a francia terroristák fanatizmusától. Õk senkit nem utáltak, senkire nem haragudtak, hanem ezeknek a szaracénoknak a javát keresték, ezért adták az életüket, hogy azok hinni tudjanak Krisztusban. Szent Ferenc errõl tudomást szerzett, azt mondta: most már biztosan mondhatom, hogy van 5 kisebb testvér.
Ezért igazi kisebb testvérek õk, mert többre értékelték ezeknek a szaracénoknak az üdvösségét, mint a maguk életét.
Szent Antal, aki találkozott velük, amikor mentek ki Marokkóba, most, mikor megtudta, hogy meghaltak, elhatározta, hogy õ is kisebb testvér lesz, hogy vértanú lehessen. Érdemes olyan közösséghez tartozni, amely ekkora szeretetre teszi képessé tagjait.
Ma én is megpróbálok igazibb kisebb testvére lenni testvéreimnek, és azoknak, akikkel kapcsolatba kerülök.

2015-01-16

______________________________

Megesett rajta a szíve

2015-01-15

______________________________

Félelmeink

2015-01-14

______________________________

Félelmeink

2015-01-14

______________________________

Az igazi hang

2015-01-13

______________________________

Isten dicsõségének sugárzása

Zsid 1, 1-6
Azt hallottuk a szentleckében, hogy Jézus Isten dicsõségének kisugárzása, és lényének képmása. A tegnapi evangéliumban az Atya saját Fiának nevezte Jézust, ahogy a tegnap mondtam, azért Fia, mert hasonlít hozzá. Ma ugyanezt mondja a szent író.
De Jézus nem csak azért jött, hogy Istent megismertesse velünk, hanem azért is, hogy minket is Isten fiaivá tegyen. Mi is Isten dicsõségének a kisugárzása vagyunk. Álszerénységbõl mondhatjuk, hogy ez túlzás, mert mi nem vagyunk arra alkalmasak, elég ügyesek, hogy Isten dicsõségét sugározzuk, de épp errõl van szó. Nem a magunk dicsõségét kell sugároznunk. Nem a mi ügyességünket, tehetségünket kell fitogtatnunk, hanem azt a fényt sugározzuk tovább, amelyet mi kapunk Istentõl. Nem Leó testvér kell, hogy ragyogjon dicsõségben, hanem Isten.
Jó lenne, ha eszembe jutna, amikor mondani akarok valamit, amikor tenni akarok valamit, és meg tudnám fontolni, hogy ez által Isten dicsõségét felragyogtatom, vagy pedig eltakarom.

2015-01-12

______________________________

Sajátos hivatás

2015-01-10

______________________________

Közösbe tett kenyér

2015-01-08

______________________________