Napi gondolatok

Felépítelek, és te felépülsz

Jer 31, 1-7
Jeremiás szavai által az Úr bátorítja népét: fölépítelek És te felépülsz. A szûz termékeny lesz, aki ülteti a szõlõt az eszi a termését, és mindez annak az eredménye lesz hogy én a ti Istenetek, és ti az én népem lesztek.
Nem tudjuk az életünket jobbra változtatni, nem tudjuk biztosítani a magunk számára a termékeny, eredményes jövõt. Isten teszi eredményessé, értelmessé, õ építi fel a mi életünket. Ami tõlünk függ, hogy az Istené legyünk, és Isten legyen a mindenünk.

2020-08-05

______________________________

Gyógyíthatatlan

Jer 30, 1-2. 12-15. 18-22
Gyógyíthatatlan a sebed, mondja az Úr a választott népnek, vagyis, ember nem tud rajtad segíteni. Izrael nem hallgatott Isten szavára, és inkább bízott az egyiptomiak segítségében, mint Isten oltalmában. Most azonban, hogy a babiloniak leigázták Izraelt, senki nem siet segítségére. Nem is tud senki segíteni, csak egyedül Isten.
Egy életre meghatározhatja a mi hitünket is annak megtapasztalása, hogy amikor már nincs emberi segítség, Isten számára akkor is minden lehetséges.

2020-08-04

______________________________

Az igazi és az álpróféta

Jer 28, 1-17
A mai olvasmány szembeállítja az Úr prófétáját az álprófétával. Mindketten hasonlóképpen beszélnek, mindkettõ azt állítja hogy Isten üzenetét közvetíti. A különbség közöttük az, hogy az álpróféta arra figyel, és azt mondja, amit hallani szeretnének az emberek, még az igazi próféta arra figyel, és azt mondja, amit Isten akar üzenni az embereknek. Ha nem is vagyunk próféták, akkor tudunk igazán egymásnak segíteni az Isten felé vezetõ úton, ha van bátorságunk szeretettel, de Isten szándéka szerint szólni egymáshoz.

2020-08-03

______________________________

Hátha Isten üzen?

Jer 26, 11-16
A mai olvasmányban arról hallottunk, hogy Jeremiás próféta megússza a halálos ítéletet. Isten általa azt üzente a választott népnek, hogy, ha nem térnek meg, el fog pusztulni Jeruzsálem, és a Templom. Annyira szentnek tartották a Templomot, hogy aki a Templom ellen mert beszélni, arra halálos ítélet várt. Jeremiás azzal védekezett, hogy nem õ találta ki ezeket a szavakat, hanem Isten üzente azokat. Még néhány nevet is felsorol az olvasmány, olyan embereket, a kik Jeremiás védelmére keltek. Ezek a nevek számunkra nem ismerõsek, de jelzik hogy konkrét emberekrõl van szó, amilyenek mi is vagyunk. Elõfordul, hogy testvéreink szavai rosszul esnek, és szívünkben ellenséges érzések ébrednek irántuk. Mielõtt ítéletet mondanánk róluk, mielõtt elhatároznánk, hogy milyen módon állunk rajtuk bosszút, vizsgáljuk meg szavaikat: hátha Isten üzen számunkra valamit?

2020-08-01

______________________________

Elszárad, mint a fû

Jer 26, 1-9
Rettenetes üzenettel érkezik Jeremiás az Úr templomába. Az Úr azt üzeni, hogy ha nem hallgatnak rá, pusztulni hagyja Jeruzsálemet, a legszentebb várost, és a templomot, melyet az õ tiszteletére építettek. Ahonnan Isten kivonul, ott rövid idõn belül megszûnik az élet, elszárad, mint a fû, amely olyan helyen nõtt ahová sosem esik esõ, ha elfelejtik megöntözni.
Érdekes, hogy Isten nem a nagy bûnösökhöz küldte Jeremiást, hanem a templomba, azokhoz, akik rendszeresen oda járnak imádkozni. Isten nem elégszik meg azzal, hogy imákat mondunk el. Élõ kapcsolatot akar velünk.

2020-07-31

______________________________

Nem dob el

Jer 18, 1-6
Elsõ hallásra kellemetlenül érintett Isten szava, melyet az elsõ olvasmányban hallottunk. Olyanok vagyunk Isten kezében, mint az agyag a fazekas kezében. Azt tesz velünk amit akar. De aztán elgondolkodva a próféta által használt hasonlaton, felismertem annak mélyebb mondanivalóját. Isten nem eldobja az agyagot, amelybõl nem sikerült olyan edényt formálnia amilyent szeretett volna, hanem újrakezdi. Bármilyen hibákat követtünk el életünkben, Isten nem dob el minket, hanem megvált, újrateremt. Ha elrontottuk a ránk vonatkozó tervét, új tervet talál ki számunkra. Bízhatunk önmagunkban, hisz Isten is bízik bennünk minden eddigi tévedésünk ellenére.

2020-07-30

______________________________

Ha visszatérek Istenhez, a szeretet is visszatér

1Jn 4, 7-16
Szent János a mai szent leckében a szeretetre buzdít bennünket, de nem annyira olyan formában, hogy mi elhatározzuk, hogy ezután szeretni fogjuk testvéreinket, hanem inkább engedjük, hogy Isten szeretete, amely bennünk van, megnyilvánuljon.
Ugyanakkor, ha azt tapasztaljuk, hogy nincs szeretet bennünk egyes emberek iránt, még akkor is, ha ezek az emberek rosszat tettek, ez annak a jele lehet, hogy Isten szeretete nem hatott át eléggé bennünket. Ha visszatérünk hozzá, hozzánk is visszatér a szeretet.

2020-07-29

______________________________

Cinikus párbeszéd

Mik 6, 1-4. 6-8
A mai olvasmányban egy érdekes párbeszédet hallunk Isten és az õ népe között. Isten kissé cinikus hangnemben beszél, mint a cserben hagyott szerelmes: Mit vétettem ellened? Bar kiszabadítottalak az egyiptomi szolgaságból, mégis elpártoltál tõlem.
A szerzõ a népet is megszólaltatja, hasonló cinikus hangnemben válaszol: Vajon azt kívánja Isten, hogy ezerszámra mutassak be áldozatokat? Talán felvidul, ha patakban folyik az olaj az oltár elõtt? Áldozzam fel elsõszülöttemet neki? Azt akarja mondani, hogy Isten mindig elégedetlen, bármit ajánlanak fel neki.
Erre ismét Isten válaszol. Nem önmagát sajnáltatja, hanem minket, mert tudja, hogy ha tõle eltávolodunk, életünk értelmetlenné válik, és a végpusztulás vár ránk. Semmi mást nem kér tõlünk, csak az igazságot és alázatosságot. Az igazság és az alázatosság ugyanazt a magatartást fejezik ki: ne veszítsük szem elõl, hogy Isten teremtett, õ gondoskodik rólunk, mi pedig teremtményei vagyunk.

2020-07-20

______________________________

Évközi 16. vasárnap

A hallott példabeszédek közül kiemelem a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédet. Magyarázatot is kapunk: a szántóföld a világ, s ebben a világban vannak általunk jónak és rossznak vélt valóságok. Ennek elbírálása azonban nem ránk tartozik. Az elsõ bûn leírásában a kígyó épp azzal csalogatja az embert, hogy ha esznek a gyümölcsbõl, fognak tudni jót és rosszat (vö. Ter 3,5): majd eldöntik, hogy mi a jó és mi a rossz.
Az elbírálás azonban eredetileg nem ránk tartozik. A példabeszéd arra hív, hogy az ítéletet hagyjuk meg annak, kinek jogában áll megkülönböztetni jót és rosszat. Amíg az ítélet megszületik, addig a kettõ egymás mellett él. A rossz majd csak az aratáskor vettetik (nyelvtanilag passivum divinum, azaz alanya Isten) a tüzes kemencébe, a megsemmisülés színhelyére.
Mi, persze, szeretnénk már most kiiktatni minden rosszat (bár ez sem egészen igaz, mert mégis jó lenne egyet-kettõt megtartani saját használatra, olyan rosszat, ami nekünk jó :)). A rossz kiiktatása azonban lehet részünkrõl menekülés is: nem tudunk vele mit kezdeni, ezért szeretnénk félreseperni. De ha már Jézus azzal a jó hírrel áll elõ, hogy a bûn megmarad a világ végééig, akkor azzal valamit kezdenünk kell.

Betörtem egy ablakot. Hamar-hamar bocsánatot kérek, elvégzem a szentgyónást, s ezzel tkp. nem is történt semmi. Probléma megoldva. De nincs megoldva. Csupán annak illúziója, hogy ki a konkollyal.
Teljesebb a kép, ha szembenézek a bûnnel. A bûnnek van értelme, jelentõsége, feladata: önismeretre, alázatra (a kettõ azonos) nevel. Jó helyt van itt a konkoly. Ha nem lenne jó helyt, a gazda már régen kiiktatta volna. Sõt: a gazda kezdettõl tudott a konkolyról.
Belsõ megtérésre, a változásra is épp az ad lehetõséget, hogy nem vádolom magam (a vádló a sátán). Nem vádolom magam, hanem hiszem, hogy nem vagyok elveszett, van tovább. Életem Isten kezében van, õ a gazdája az életemnek. Abból is jót hoz elõ, amit mi rossznak minõsítünk. Nem a rosszra figyelek, hanem Istenre, megismerve irgalmasságát.
S hogy milyen hatással van üdvösségünkre a bûn, abban látszik, hogy túl kényelmes lenne konkoly nélkül, és hogy nagyon kicsik lennének a búzák.
Búzatáblában keveset jártam, s gondoltam, megnézem, hogy milyen is pontosan a konkoly. Szép virág. Azt írják róla, hogy veszélyes és mérgezõ növény. És nagy meglepetésemre, pozitív hatása van a búzára nézve: konkoly jelenlétében a búza 20–50%-kal is nagyobbra nõ, mint steril környezetben. Az evangélista ezt biztos, hogy nem tudta, de a Gazda tudott valamit…
Fr. Julianus

Printre parabolele pe care le-am auzit, aș dori sã evidențiez parabola despre grâu și neghinã. Primim și o explicație: câmpul este lumea și în aceastã lume existã realitãți dintre care pe unele le considerãm bune iar pe altele rele. Doar cã nu depinde de noi sã judecãm acest lucru. În descrierea primului pãcat, șarpele îl ademenește pe om cu promisiunea cã dacã mãnâncã din fruct, vor cunoaște binele și rãul (cf. Gen 3, 5): ei vor decide ce este bine și ce este rãu.
Aceastã evaluarea inițial nu ne-a aparținut. Parabola ne solicitã sã lãsãm aceastã judecatã în seama celui care are dreptul sã facã distincția între bine și rãu. Pânã la pronunțarea hotãrârii, cei doi trãiesc cot la cot. Rãul va fi aruncat doar la recoltã (gramatical passivum divinum, de cãtre Dumnezeu) în cuptorul înfocat, locul anihilãrii.
Desigur, noi dorim sã eliminãm tot rãul acum (deși nici acest lucru nu este chiar adevãrat, pentru cã tot dorim sã pãstrãm unul sau douã pentru propria noastrã utilizare, câte un rãu care ne este bine :)). Totodatã eliminarea rãului poate fi și o evadare din partea noastrã: nu știm ce sã facem cu el, așa cã vrem sã-l dãm deoparte. Dar dacã Isus vine cu vestea bunã cã pãcatul va rãmâne pânã la sfârșitul lumii, înseamnã cã trebuie sã facem ceva cu el.

Am spart o fereastrã. Îmi cer scuze repede-repede, voi efectua mãrturisirea și astfel e ca și cum nu s-ar fi întâmplat nimic. Problema rezolvata. Dar nu este rezolvatã. Este doar iluzia cã neghina a fost eliminatã.
Imaginea este mai completã când mã confrunt cu pãcatul. Pãcatul are un sens, o semnificație, o sarcinã: alimenteazã cunoașterea de sine, smerenia (cele douã sunt aceleași). Neghina este la locul sãu potrivit aici. Dacã nu ar fi așa, fermierul ar fi eliminat-o de mult. Ba mai mult, fermierul știa despre neghinã de la bun început.
Tocmai faptul cã nu mã învinovãțesc pe mine (acuzatorul este Satana), îmi oferã posibilitatea convertirii și schimbãrii interioare. Nu mã învinovãțesc, dar cred cã nu sunt pierdut, existã o continuare. Viața mea este în mâinile lui Dumnezeu, el este stãpânul vieții mele. Scoate ceva bun și din ceea ce considerãm rãu. Atenția mea nu se îndreaptã spre ceea ce este rãu ci spre Dumnezeu, astfel experimentez milostivirea sa.
Iar efectul pãcatului asupra mântuirii noastre pare sã fie cã ar fi prea confortabil fãrã neghinã și cã grâul ar rãmâne foarte mic.
M-am plimbat de puține ori pe câmp de grâu, de aceea m-am gândit sã verific cum este de fapt neghina. Este o floare frumoasa. Se scrie despre ea cã este o plantã periculoasã și otrãvitoare. Și, spre marea mea surprizã am aflat cã are un efect pozitiv asupra grâului: în prezența neghinei, grâul crește cu 20-50% mai mult decât într-un mediu steril. Evanghelistul probabil nu știa acest lucru, dar Fermierul știa ceva ...

2020-07-19

______________________________

Ítélethirdetés a kereszten

Mt 12,14-21
Amikor az a hír járja, hogy Jézus elveszítésének körülményeirõl tanácskoznak, Jézus olyan izajási idézettel áll elõ, ami a mindeneket ítélõ választottról, Isten kedvencérõl szól. Isten szolgája „ítéletet hirdet a nemzeteknek (18)”, „gyõzelemre viszi az ítéletet” (20) – a kereszten. Egy gyilkosság elõkészítését Isten a megváltás mûvének beteljesítésének a malmára hajtja.
A passió elõkészítése tkp. az „irgalom ítélõszékének” (Pilinszky) elõkészítése.
És ettõl kezdve elmondható, hogy Isten azon életek történéseiben is jelen van, melyeket magunk sem gondolunk helyesnek. A „megroppant nádszálat nem töri össze” (20) – amirõl mi már véglegesen lemondtunk, Isten abból is életet fakaszt.
Fr. Julianus

2020-07-18

______________________________