Napi gondolatok

Szent Jácinta

Nagyon gazdag és befolyásos család tagja volt Klárika, mert ez volt a világi neve. Beleszeretett egy fiatalemberbe, szeretett volna feleségül menni hozza, de inkább a húgát adták hozzá. Klárika ezt nem nyelte le. Lehetetlenné tette a családban az életet szeszélyei durvasága miatt. Apja látva, hogy nem bír vele, a klarisszák kolostorába küldte. Ott vette fel a Jácinta nevet, de nem lett klarissza, hanem a reguláris harmadik rendi nõvér lett. A nõvérek között folytatta szeszélyes életét. Nem lakott cellában, mint a többi nõvér, hanem két nagy termet berendeztetett magának lakosztályként, a lehetõ legnagyobb kényelemben élt ki kellett õt szolgálni.
Aztán egyszer egy súlyos betegség nyomán lelki válságba került. Kétségbeesetten, kiabálva kérte Istent, hogy adjon értelmet az életének. Isten meghallgatta. Ettõl a pillanattól kezdve igazi bûnbánó életet élt. Kis cellába költözött, rendkívüli önmegtagadásokat gyakorolt.
Azt gondoljátok, hogy ettõl a pillanattól kezdve megszelídült, csendben, visszahúzódva éldegélt? Egy cseppet sem. Azokat az energiákat, melyeket azelõtt arra fordított, hogy megkeserítse mások életét, most arra fordította, hogy mások segítségére legyen.
A klauzúrából irányítva komoly karitatív hálózatot hozott létre, és mozgatott. A világiakból létrehozott közösség, a zsákosok, a viterbói szegényeket segítette. Megtalálta a benne rejlõ erõ helyes útját, és egyben élete értelmét. Az én életemnek is az ad értelmet, ha megismerem a magam természetét, a bennem rejlõ energiákat. Ott találom meg õket, ott kell keresnem, ahol a legtöbb bajom van önmagammal, ahol a legtöbb gondot okozok másoknak. Ezeknek az energiáknak kell teret adnom, hogy jó irányba vigyenek, hogy ne romboljak általuk, hanem építsek.

2015-01-30

______________________________

A lámpás

2015-01-29

______________________________

Aquinoi Szent Tamás

A nagy Aquinoi Szent Tamást ünnepeljük, az angyali doktort, a katolikus teológia egyik legfõbb oszlopát. Õ kapcsolta össze a filozófiát a teológiával.
Nagy Szent Albert tanítványa volt, aki idejekorán felismerte Tamásban a rendkívüli tehetséget. Mivel Tamás hallgatag volt, a társai néma ökörnek csúfolták. Szent Albert azt mondta: „majd meglátjátok, mikor ez a néma ökör megszólal, a föld határáig hallatszik el a bõgése.”
Párizsban tanított, majd Rómában. Rómában egy alkalommal, Szentmise közben látomása volt. Attól a pillanattól kezdve többé nem írt, nem diktált. Mikor megkérdezték tõle, hogy mi ennek az oka, azt mondta: „amit eddig írtam, az csupa szalma, ahhoz képest, amit láttam.”
Csak találgatni tudjuk, hogy mit láthatott. Valami olyat, amit nem lehet szóval elmondani, tanításként megfogalmazni:
- hogy a mozdulatlan Õsmozgatót valami kimozdította helyzetébõl?
- hogy a változást nem ismerõ Isten csodálatos változásokon megy át?
- hogy az Isten, akinek nincs szüksége senkire és semmire, elég önmagának, vágyik a mi szeretetünkre?
Nem arra döbben rá Tamás, hogy valahol hibázott volna, hogy nem lenne igaz, amit tanított, de annyira fönséges, magasztos, és csodálatos Isten, hogy az õ színe elõtt a legnagyobb teljesítmények is, a legragyogóbb eredmények is jelentékteleneknek tûnnek.
Amikor kezdek öntelt lenni, elhinni, hogy én nem akárki vagyok, hogy az én „bõgésemre” mindenkinek oda kell figyelnie, nyilvánítsam én is bátran szalmának azt, amit eddig tettem, de nem azért, hogy elhallgassak, ismét néma ökör legyek, hanem, hogy mindent Istennek adjak vissza.

2015-01-28

______________________________

A belsõ szoba

2015-01-27

______________________________

Szent Timóteus és Szent Titusz

2015-01-26

______________________________

Évközi 3. vasárnap

Jézus elkezdi nyilvános mûködését. Azt hallottuk az evangéliumban, hogy miután Keresztelõ Jánossal találkozott, Jézus Galileába ment. Fontos a hely: Jézus nem a szent városban, Jeruzsálemben kezdi nyilvános mûködését. Nem az önmagukat tisztának tökéletesnek tartó zsidók között; nem a papok közelében, akik kifogástalanul végzik a szertartásaikat és imáikat, hanem Galileában.
A galileaiak nem voltak valami jámbor emberek. Pogányok Galileájának is nevezték a vidéket, és megvetéssel tekintettek rájuk a tiszta zsidók.
Betelt az idõ! – mondja Jézus. Ezzel nem az idõ múlására akar figyelmeztetni, hanem arra, hogy ez egy vissza nem térõ alkalom, a Kairosz. Itt az ideje valami nagyon fontos lépés megtételének.
Közel van az Isten Országa! Az embereket meg akarja hívni az Isten országába, ahol más szabályok szerint élnek, mint eddig éltek. Ember nem ellensége a másiknak, hanem egymásnak jó testvérei. Olyan világ kezdetérõl beszél, amelyben nem a csalók, a hazugok, az erõszakosak, a szemtelenek, az önzõk lesznek a fontos emberek, hanem a szelídek, a jóságosak, az önfeláldozók, a becsületesek. Az új világban nem a gazdagság, a jólét keresése a cél. Úgy-e mi is szeretnénk egy ilyen új világban élni?
Mikor az emberek változásra vágynak, igazából a lelkük mélyén ennek az új világnak a megvalósulását várják, még ha nem is tudatos bennük, hogy mire vágynak. Mikor véget ért a kommunizmus, reméltük, hogy egy ilyen új világ kezdõdik. Amikor egy új párt kerül hatalomra, mikor új államelnököt választanak, az emberekben felébred a remény: hátha elkezdõdik az az új világ, amelyre a lelkünk mélyén vágyunk?
Jézus korában is változásra vártak az emberek. Jézus nem a hatalmat akarja átvenni, hanem az emberek lelkében hirdet forradalmat, kormányváltást. Olyan országot hirdet meg, amelyben igaz emberek élnek, akik igaz emberek módjára viselkednek egymással szemben.
Jézus elmondja a feltételeket is. Ha vágyunk erre az új világra, ránk is vonatkoznak ezek a feltételek: megtérni, és hinni az evangéliumban.
1. Megtérni, nem csupán valamilyen magatartás megváltoztatását jelenti, hanem megváltoztatni a gondolkodásmódunkat, az értékrendünket.
Ha valakinek a legfõbb érték a maga jóléte, akkor ennek érdekében megengedi magának, hogy kihasználjon embereket, hogy cserbenhagyjon másokat. Ha valakinek az a legfontosabb, hogy sok pénze legyen, feljogosítva érzi magát arra, hogy csaljon, becsapjon másokat, hazudjon, csak el ne kapják. Az ilyen emberek lehetnek vallásosak is, és Istentõl azt várják el, hogy segítse õket a jólétük megõrzésében, a pénzük gyarapításában.
Az Isten országában, amelyet Jézus hirdet a legfontosabb érték a szolgálat, az önmagunk odaajándékozása, a testvéreink igazi javának a keresése.
2. Hinni az evangéliumban. Nem azt jelenti csupán, hogy elhiszem, amit mond az evangélium. Mikor valakinek azt mondom: én hiszek benned – azt jelenti: - rád merem bízni magamat. Hinni az evangéliumban is ezt jelenti: rá bízni magamat Jézusra.
És Jézus kezdi gyûjteni a tanítványokat, akik ezt az új Országot, az Isten Országát hirdetni fogják.
Nem a templomban, vagy nem imádság közben szólítja meg õket Jézus, hanem a mindennapi teendõik végzése közben. Az Isten Országa nem kivonulás jelent ebbõl a világból. A mindennapi életben akar megnyilvánulni.
Jézus mintegy kihalászta õket az emberek közül, és azt mondta nekik, hogy ezután õk is ugyanezt teszik, embereket halásznak ki. Ez a mi dolgunk is. Segíteni, kihalászni az embereket a régi életmód tengerébõl, és bevezetni õket az Isten Országába. A munkájuk, az életkörülményeik ugyanazok maradnak, de mivel az értékrendjük megváltozott, mindent másképp tesznek, mint azelõtt.
Azonnal otthagyták hálóikat és követték Jézust. A Márk evangéliumában több mint 11-szer fordul elõ az, hogy valaki azonnal mindent otthagy és követi Jézust. Ez egy tanítás akar lenni, hogy az alkalmas pillanatot a Kairoszt nem szabad elszalasztani, azonnal dönteni, cselekedni kell, amikor Jézus hív.
A hálók jelképezik mind azt, ami köt bennünket a régi életmódhoz, amitõl nehéz megszabadulni: a kényelmünk, rossz szokásaink, helytelen ragaszkodásaink.
A másik két tanítvány az apjukat hagyták ott azonnal. Az apa a régi értékeket jelképezi, melyek ellentétbe kerülnek az evangéliummal. Jézus maga is mondja az evangéliumban, hogy aki jobban szereti apját, anyját, mint engem, nem méltó hozzám.
Lehet, hogy ma Jézus bennünket is meg akar szólítani. Mit válaszolunk neki? Majd máskor? Ne szalasszuk el a Kairoszt, az alkalmas idõt.

2015-01-25

______________________________

Szalézi Szent Ferenc

Szalézi Szent Ferenc

Szalázi Szent Ferenc a katolikus megújhodás nagy teológusa. Misszióba küldték egy olyan városba, ahol a kálvinizmus teljes gyõzelmet aratott a katolicizmus felett. Bement az egyetlen katolikusnak maradt templomba és elkezdett prédikálni. A város vezetõsége megtiltotta a népnek, hogy hallgassák a beszédeit, úgy, hogy nap, mint nap üres templomban prédikált. Nekifogott, és kinyomtatta a beszédeit, és kezdte szétosztani az emberek között, de így is egy év alatt csak néhány embert tudott visszasegíteni a katolikus egyházba. Neki fogott a tereken prédikálni. Négy év után a város nagy része ismét katolikus volt.
Híres lelki írása a Filotea. Õ alapította a Vizitációs nõvérek közösségét. Don Bosco Szent János az õ tiszteletére alapította a Szaléziánus szerzetesrendet.
Mi adott neki erõt ahhoz, hogy annyi éven át keményen dolgozzon, anélkül, hogy a munkájának eredménye lett volna?
Az, hogy nem az eredményért dolgozott, hanem Istenért.
Meg volt gyõzõdve arról, hogy az egyetlen eszköz, amely az emberek szívét Isten felé tereli az a szeretet. Nem a prédikációi jó stílusa, nem a nyomtatott szöveg volt a legfontosabb, bár ezekre is szüksége volt, - és ma folytathatnánk: nem a találkozók, nem a facebook a legfontosabb, bár minden eszközt meg kell ragadni, és használni, ami rendelkezésünkre áll. Azt mondta: a szeretet erényével kell lerombolni Genf falait. Nem vassal és puskaporral kell azt visszafoglalni, mert ezek a pokol tüzére emlékeztetnek. Õ szeretni tudta ezeket a protestánsokat, mert a szeretet Isten eszköze.
Meg akarjuk tanulni Szalézi Szent Ferenctõl, hogy mielõtt bármit tennénk a pasztoráció terén, elõbb fontos tudatosítani magunkban, hogy mi szeretjük azokat, akikhez Isten küldött.

2015-01-24

______________________________

Kiválasztás

2015-01-23

______________________________

Szent Ágnes

Szent Ágnes életérõl igazából semmit nem tudunk. A róla szóló elsõ feljegyzés csak halála után 50 évvel keletkezett.
A keresztényüldözések megszûnése után sokan úgy érezték, hogy ellazult a keresztények élete. Kényelmesen és felszínesen élnek. Épp ezért példaképeket kerestek, akik bátrak voltak, és készek odaadni az életüket Krisztusért. Az õ vágyaikból egész gazdag irodalom keletkezett, mely fantáziadúsan írta le a vértanúk legendáit. Ilyen szemmel olvassuk a Szent Ágnes életérõl szóló elbeszéléseket is.
Volt egy római prefektus, aki a fiának feleségül akarta Ágnest, de Ágnes nemet mondott, mert már Krisztusnak ígérte magát. Ez a prefektust feldühítette, halálra ítélte keresztény mivolta miatt Ágnest. Mivel azonban a római törvény szerint szüzet nem szabadott kivégezni, meztelenre vetkõztette és egy bordélyházba akarta vinni, hogy ott elvegyék a szüzességét. Persze, Isten megvédte Ágnest: a haja hirtelen megnõtt és eltakarta az egész testét, és aki hozzá próbált nyúlni, az mind megvakult. Tûzbe akarták dobni, de a lángok meg sem perzselték a testét. Végül a prefektus karddal levágta a fejét.
A testét a római Szent Ágnes templomban õrzik, a fejét pedig egy másik római templomban.
Mit tanulhatunk mi ebbõl? Miként lehet számunkra példakép Szent Ágnes?
Magunkban mi is felfedezzük a vágyat a teljes, megalkuvások nélküli önátadásra. Arra vágyunk, hogy mi is komolyan vegyük a kereszténységünket. Magunkban felfedezzük Szent Ágnes bátorságát, Krisztusért való lelkesedését, azt a keresztényt, aki ezekrõl nem csak álmodozik, hanem cselekszi is.
Amikor ma döntenem kell, hogy elvégzem-e az imát, amelyet közösen nem végeztünk el, vagy elhagyom, hogy tanulok, feladatomat végzem, vagy valami egyébbel elütöm az idõt, eszembe jut Szent Ágnes bátorsága és erõssége, és, hogy itt az alkalom, hogy én is bátornak, és erõsnek bizonyuljak.

2015-01-21

______________________________

Akadályok

2015-01-20

______________________________