Napi gondolatok

Aranyszabály

Mt 7, 6. 12-14
Az aranyszabályról hallottunk a mai evangéliumban. Miért aranyszabály? Sok szabályt találtunk már ki, egyre vastagabbak lesznek a törvénykönyvek, egyre nehezebb átlátni a sok törvényt, de a törvények, szabályok úgy sem tudnak minden konkrét helyzetre igazságos megoldást nyújtani. Az aranyszabály azonban egyedül elég minden szabályra, mert ha mindenki e szerint a szabály szerint élne, nem lennének konfliktusok az emberek között, mindenki a másik javát akarná. Ez a mennyország törvénye.
Könnyû lesz majd ezt a Mennyországban gyakorolni, mert ott olyan emberek lesznek, akik ezt gyakorolják. A szerzetes az örök élet jele akar lenni. Ezért a közösségünk is annak az életformának a jele akar lenni, amely az örök életben teljesedik be. Ezért félre akarom tenni az olyan gondolatokat, melyeket a büszkeségem, az önzésem, a kényelmem diktál: ez nem az én dolgom, nem az én feladatom, a másik kérjen bocsánatot, mert õ hibázott, ha õ így, akkor én is így… Kezdjek el úgy viselkedni testvéremmel, ahogy szeretném, hogy õ viselkedjen velem. A legnagyobb bûn testvéreinkkel szemben nem a gyûlölet, hanem a közömbösség. Nem élhetünk egymás mellett úgy, mintha nem érdekelne a másik.

2013-06-25

______________________________

Az oroszlánrész

Mt 6, 24-34
Az Úr tudja, hogy szükségünk van élelemre, ruhára, és sok másra, hogy élhessünk. De meg szeretné értetni velünk, hogy ezek nem adnak értelmet az életnek. Csak eszközök arra, hogy élhessünk, és eszközök kell, hogy maradjanak. Biztosan derûsebben tudnánk élni napjainkat, ha jobban tudnánk bízni Istenben, abban, hogy Õ gondoskodik rólunk. Az anyagiakban való teljes bizalom a hitetlenség szövetségese. Egyik táplálja a másikat.
Sokféle feladatom van, … Gyakran aggódom, hogy jól végzem-e a feladataimat? Nem mulasztok-e el valami fontosat? Nem teszek-e valami kárt? Sokszor, ha olyan visszajelzéseket kapok, elbizonytalanodom.
Bizonyára néha ti is aggódtok, hogy elég jók vagytok-e, elég jól végzitek-e a feladataitokat? … Nem könnyû a kritikákat elfogadni.
Az Úr az imában bátorít bennünket. Nem csak a mi erõfeszítésünktõl függ a dolgok kimenetele. A magunk részét tegyük meg, de tudva, hogy az oroszlánrészt az Úr végzi.

2013-06-22

______________________________

Kincs és fény

Mt 6, 19-23
Ami jól esik, azt kedveljük, és vágyunk arra, hogy ismét részünk legyen benne. Vannak természetes szükségleteink, melyeket, ha kielégítünk, elcsitulnak, nem zaklatnak tovább. Ha természetük szerint elégítjük ki õket, nem okoznak gondot. Akkor szokott gond lenni, ha valami áttételesen, a természetének nem egészen megfelelõ módon próbáljuk kielégíteni szükségleteinket: ideges vagyok és nekifogok enni, fáradt vagyok és tévét nézek, szeretetre vágyom, és képeket nézegetek, szomorú vagyok és pálinkát iszom. Így jönnek létre a függõségek. Kincsekké válnak számunkra. Ezekért áldozatokra is képesek vagyunk. Lemondunk pénzünkrõl, éjszakai álmunkról, szabad idõnkrõl, de a vége mindig csalódás.
Jézus arra akar megtanítani, hogy az égieket keressük. Olyan kincseket gyûjtsünk, amelyek megmaradnak az örök életre. Az Istennel töltött idõ, az önzetlen segítségnyújtás, a megbocsátás nem mindig nyújtanak azonnal örömet, mind a földi kincsek, de oda jut mindenki, ahol a kincse van. Ha sötétség veszi is körül, nem marad sötétségben, mert a tekintetét a fény felé fordította.

2013-06-21

______________________________

Az Atya gyermekei

Mt 6,7-15
Ma imádkozni tanítja Jézus a tanítványait. Nem egy imádságot tanít meg, hanem arra tanít meg, hogyan viszonyuljunk Istenhez. Istennel olyan kapcsolatot akarunk kialakítani, amely átöleli egész lényünket, cselekedeteinket. Életünket közösbe tesszük Istennel, mintegy elõvételezve azt, ami az örök életben vár ránk, amikor teljes egységben leszünk Vele.
Az imánk központjában nem mi vagyunk, hanem az Atya, aki mindennek a forrása. Utána következünk mi, szeretett gyermekei, az Atyához fordulunk mindazért, amire szükségünk van, testi és lelki életünkhöz.

2013-06-20

______________________________

Simon házában

Jézus Simon házában van vendégségben. A zsidók szombatonként, amikor vendégeket hívtak, megválogatták, hogy kiket hívnak meg, mert ilyenkor a vendégek maguk között a Tóráról beszélgettek. A farizeusok csak a tiszta embereket hívták meg maguk közé, akik erre méltók voltak. Bár az ajtót nyitva hagyták, hogy a kívülállók láthassák, milyen kiváló vendégek vannak benn, nem illett, hogy bemenjen az, aki nem volt meghívva. Mégis bemerészkedett egy bûnös asszony, akinek nem tudjuk a nevét (nem Mária-Magdolna…). Odament Jézus lábához, sírt, könnyeit hajával törülgette, megcsókolta, majd illatos olajjal kente meg. Miért teszi? Azt szoktuk mondani, hogy bûnit siratta, és bocsánatot kért Jézustól. Nem valószínû, hisz honnan tudhatta volna, hogy Jézus bûnöket tud megbocsátani? Úgy viselkedett Jézussal szemben, mint ahogy a férjével szemben viselkedne. Illatos olajt is csak nagy ünnepeken szoktak használni. Mindezzel az asszony mérhetetlen nagy örömét fejezte ki. Ez az asszony már elõbb ismerte Jézust. Azért merészkedett be a házba, mert meghallotta, hogy Jézus bent van, és õ feltétlenül látni akarta. Már elõbb megtapasztalta Jézus szeretetét. Végre rátalált egy olyan valakire, aki õt megértette, aki bízik benne, aki igazán szereti õt, és nem kihasználja.
Simon megbotránkozott azon, hogy Jézus nem zavarta el magától ezt a bûnös asszonyt. Jézus nevén szólítja. Elsõ alkalom a Lukács evangéliumában, amikor Jézus valakit nevén szólít. Akiket még megszólít, azokat mindig vissza karja terelni a helyes útra. Szeretõ törõdésének a jele a néven szólítás. Ilyen Márta, majd Zakeus, Simon Péter, és végül Júdás.
Simonnak az Istennel való kapcsolata nincs rendben. Biztonságban érzi magát, mert úgy gondolja, hogy neki Isten elõtt érdemei vannak, mivel betartja a törvényeket. Õ nem vár el semmit ingyen Istentõl. Isten nem kell neki megbocsásson. Nem értette meg, hogy mindent ajándékba kapunk Istentõl. Legtöbbször az ember nem rosszindulattal követ el bûnt, hanem a boldogságot keresi, de nem jó helyen. Nem büntetni akar Isten érte, hanem még jobban szeretni, és gyógyítani.
Jézus minket is nevünkön szólít. Tanuljunk meg mi is az õ szemével nézni egymásra. Ne ítéljük el a hibázó testvéreinket, ne zárkózzunk el tõlük. Vegyük észre, hogy Isten ingyen, minden érdemünk nélkül szeret. Ez tesz képessé minket is nagyobb szeretetre.

2013-06-16

______________________________

Gyomlálás

Mt 5, 27-32
A bûn a lelkünkben születik. Nem véletlenül történik, hanem a cselekedet azoknak a gondolatoknak, vágyaknak a gyümölcse, amelyek a lelkünkben kihajtottak, felnõttek. Miként Benjamin testvér idõnként gyomlál a kertben hogy azok a növények, amelyek nemkívánatos magokat teremnek ne nõhessenek meg, nekünk is gyakran kell gyomlálnunk a lelkünkben. A tagok levágása, amelyrõl Jézus beszél az evangéliumban, ezt a fáradtságos gyomlálást jelenti. Bármilyen sok dolgunk van, nem jó elhanyagolni az elmélkedést, az elcsendesedést, hogy nemet mondjunk mindazon vágyainkra, gondolatainkra, amelyek nem Isten akaratának megfelelõk, és gondozzuk azokat a nemes vágyakat, gondolatokat, melyek jó gyümölcsöt teremnek.

2013-06-14

______________________________

A hit a szeretetben bontakozik ki

Mk 12, 28b-34
A tegnap a szadduceusokkal vitázott Jézus az örök életrõl, most egy írástudó kérdezi a parancsokról. Jézus válasza összefügg a tegnapi válaszával. Az embernek sok tennivalója van ebben az életben, de a legfontosabb, hogy készüljön az örök életre. Sokféle parancshoz igazodunk, de a legfontosabb az, ami megmarad az örök életre, és ez a szeretet. Igen, Isten azt kéri az embertõl, amire az ember leginkább vágyik: hogy szeressen és szeretve legyen. Szeretni Istent teljes erõnkbõl: jó tudatosítani, hogy nem kéri Isten, hogy erõnkön felül szeressük. Csak amennyire tõlünk telik. Nincs szüksége arra, hogy hibáztassuk magunkat azért is, ami nem tõlünk függ.
Embertársunkat is csak annyira tudjuk szeretni, amennyire el tudjuk hinni, hogy Isten szeret minket, amennyire önmagunkat szeretni tudjuk.
Jó tudni, hogy a hit összefügg a szeretettel. Nem erkölcsi normákban, nem teológiai eszmefuttatásokban bontakozik ki a hit, hanem a szeretetben. Minél inkább megtanulunk jól szeretni, annál inkább megismerjük Istent.

2013-06-06

______________________________

Nem kérünk bebalzsamozást

A szadduceusok egy lehetetlen példával akarják bizonyítani Jézus elõtt a feltámadás képtelenségét. Példájuk azonban csak azt bizonyítja, hogy aki nem hisz a halálon túli életben, milyen kétségbeesett erõfeszítéseket tesz csak azért, hogy valami maradjon belõle a halála után is. Hogy legalább a neve fennmaradjon egy elhunytnak, hogy utódai legyenek, a volt feleségének sorra feleségül kell mennie a testvéreihez, és mégis minden erõfeszítés hiábavalónak bizonyul.
A líceumban volt egy tanárunk, aki bizonyítani próbálta számunkra, hogy nem létezik feltámadás, örök élet. Azt mondta, hogy õ a gyermekeiben él tovább, meg abban, amit alkotott. De aztán beismerte, hogy a gyermekiben már nem õ él, és ha meghalt, neki már úgy sem számít, hogy mi maradt a nyomában.
Másképp él az, aki hisz az örök életben, az élõk Istenében. Nem azon töri magát csupán, hogy utódai legyenek, meg, hogy valami maradandót alkosson, hanem meg meri tenni azokat a nemes cselekedeteket, melyekre a szíve mélyén vágyik, tudva, hogy semmi lényegest nem veszíthet el, még a halállal sem. Nem bebalzsamozni akarjuk magunkat, hanem örökre boldogok lenni.

2013-06-05

______________________________

Nem esni csapdába

Jézust politikai állásfoglalásra próbálják kényszeríteni. Kell-e fizetni adót a császárnak, vagy nem kell? Alá kell vetni magunkat az igazságtalan hatalomnak, vagy lázadni kell ellene? A politikusok mindig megpróbálnak papokból, szerzetesekbõl kicsikarni olyan véleménynyilvánítást, amely neki ad igazat, az õ malmukra hajtja a vizet. Ha nem is avatkozunk a politikai életbe, ha sikerül is kikerülni a véleménynyilvánítást, azt már nehezebb kikerülni, hogy az egyházközségben egyesekre több figyelmet szenteljünk, másokra pedig kevesebbet. Egyesekkel szívesebben vagyunk, mint másokkal, pedig Isten mindenkihez akar küldeni, ahhoz is, aki nem az én fajtám, vagy másképp gondolkodik sok mindenrõl, mint én.
Jézus nem esek senkinek a csapdájába. Senkinek sem elkötelezettje. Közmondásszerû válasza számunkra is útmutató: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.
Megadni a császárnak ami a császáré: nem elmenekülünk ebbõl a világból, hanem részei akarunk lenni. Érdekel, hogy mi történik a világban. Követjük az eseményeket, és felelõsen küzdünk azért, hogy legyenek megfelelõ „császárok”, olyan emberek vezessék a társadalmat, aki képviselik a keresztény értékeket. Egy jobb társadalomért együtt mûködünk minden jó szándékú emberrel, akkor is, ha nem mindenben egyeznek a meggyõzõdéseink.
Megadni Istennek, ami az Istené: Minden az Istené. Õ áll az elsõ helyen. Minden tevékenységünk és törekvésünk végsõ célja Isten.
Kérjük a tisztánlátás kegyelmét, hogy az egyes helyzetekben tudjuk eldönteni, mit jelent megadni a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.

2013-06-04

______________________________

Meggondolatlan szõlõsgazda

Mk 12, 1-12
Elég meggondolatlannak tûnik ez a szõlõs gazda, hogy nem nézett a szõlõmunkások körme alá. Hagyta, hogy hosszú idõn keresztül azt tegyenek a szõlõvel, amit akarnak. Persze, hogy elkanászosodtak, és már nem tisztelték.
Ilyenek vagyunk. Könnyebb minket félelemmel irányítani, mint szeretettel. Pedagógusok hibának tartják, ha új tanárként, vagy új tanítóként valaki túlságosan barátságos a diákjaihoz, mert ha nem tartanak tõle, ha valamennyire nem félnek, fejére nõnek, és nem tud fegyelmet tartani.
Isten mégis úgy jött közénk, hogy nem akar félelmet kelteni bennünk. Nem hatalommal akar a jóra vetni, hanem csak szeretettel, akkor is, ha ez az életébe került.
Persze, mi nem vagyunk olyan gonoszak, mint ezek a szõlõmunkások. Mi nem akarjuk Jézust megölni, nem akarjuk elrabolni azt, ami az övé. De ha nem vigyázunk, lassanként magunknak kezdünk tulajdonítani dolgokat, sikereket, eredményeket, és elfelejtjük, hogy mindent Tõle kaptunk és minden az Övé. Mit tehetünk, hogy ez ne történjen meg? Legjobb eszköz a minden esti lelkiismeret-vizsgálat. Nem csak a bûneinket vesszük számba, hanem azt is, ami szép volt, ami jól sikerült. Megköszönjük Istennek, és mindet neki adjuk vissza.

2013-06-03

______________________________