Napi gondolatok

Simeon a kivétel

Lk 2,22-35
A választott nép várta a Messiás érkezését, de amikor megérkezett, nem tudták befogadni, mert nem felelet meg annak a Messiásnak, amilyent vártak. Talán Simeon is csalódott, õ is másképp képzelte el a Messiás érkezését. Mégis képes volt olyannyira elfogadni, hogy már nem is kívánt másikra várni. Még keresztelõ János sem volt erre képes, õ is feltette a kérdést Jézusnak: te vagy-e a Messiás, vagy mást várjunk.
Meg akarom engedni Istennek, hogy ne olyan legyen, amilyennek én szerettem volna, hogy ne úgy jöjjön segítségemre, ahogy elvártam volna, Fel tudjam ismerni az akaratát, és hozzá tudjam simulni annyira, hogy ne akarjak semmi mást az életemben, csak azt, amit Õ.

2012-12-29

______________________________

Isten megvallja, hogy szeret

Lk 2, 1-14
Sokszor panaszkodunk, hogy a karácsonyt nem úgy ünneplik az emberek, ahogy kellene. Fölösleges ajándékvásárlásból, meg mûfények, giccsek kirakatából áll a karácsony. Szirupos érzelmek ünnepévé vált. Mindenki karácsonyt ünnepel anélkül, hogy az Úr Jézusra gondolnának. Sokak számára a karácsonyapó lett a fontos, és nem az Úr Jézus születése.
Túl nagy zajt csapnak az emberek karácsony körül. Hamis értékeket reklámoznak, ezekkel mérgezik meg az emberek lelkét. Ahhoz, hogy karácsony igazi üzenetét meghallhassuk, csendet kell teremtenünk. Karácsony az Ige, a szó ünnepe, amely Istenrõl beszél, sõt, maga Isten beszél önmagáról. Ha túl sok az össze-vissza beszéd, nehéz odafigyelni Isten szavára. Amikor valaki megvallja a szeretetét, azt a másik csendben hallgatja meg.
Karácsonykor Isten megvallja azt, hogy szeret minket. Teremtsünk hát lelkünkben csendet, hogy meg tudjuk hallani Istennek az üzenetét.
A mai evangéliumi szakaszban 5 személy szerepel. Az elsõ Augusztus császár, aki népszámlálást rendel el, aztán jön Kirinusz helytartó, aki a keleti tartományon uralkodott. Õ az, aki a népszámlálást végrehajtja. A harmadik József, aki nemes származású, királyi család leszármazottja volt ugyan, de ez már nem sokat számított, mert leszegényedett a családja. A negyedik szereplõ Mária, a József felesége. Nem volt nemes származású sem, egy közönséges asszony volt, aki társadalmilag nem számított fontosnak. És aki még kevésbé számított, a legjelentéktelenebb a kisbaba, akit pólyába takarnak és jászolba fektetnek. A fontossági sorrend tehát csökken az elsõtõl az utolsó felé. Jézus azonban megfordítja ezt a sorrendet, mert minden, ami történik, összefügg ezzel a jelentéktelen gyermekkel.
Isten tehát megvallja az õ szeretetét:
Az elsõ szava így hangzik: annyira szeretlek titeket, hogy képes vagyok jelentéktelenné lenni, csak hogy közeledben lehessek. Isten azt is vállalja szeretetbõl, hogy Augusztus császár õt is beszámolja az alattvalói közé, akikkel azt tesz, amit akar, akik fölött uralkodik. Isten nem hatalmas uralkodó, hanem gyenge kis gyermek, akinek tejre, anyai szeretetre, gondoskodásra van szüksége. Ez az Isten nagysága, a szeretetben nagy a mi Istenünk.
Miért is jött közénk? Hogy megváltsa, megváltoztassa ezt a világot. De ha ezt akarta, Rómában kellett volna születnie, Augusztus császár fiaként, átvegye a hatalmat, megváltoztassa a törvényeket. Rendelkezésére állt volna a hadsereg, hogy kötelezõvé tegye, behajtsa az új törvénye megtartását. Isten azonban nem ezt választotta, hanem egy názáreti ismeretlen családban akart megszületni. Ez Isten szeretetének második szava. Nem akarja megijeszteni az õ hatalmával azokat, akiket szeret. Nem akarja, hogy rettegjenek tõle, hanem azt akarja, hogy szeressék. Nem akarja, hogy kényszerbõl, félelembõl mondjanak igent neki, hanem azért, mert megértettük, hogy nélküle nem tudunk boldogok lenni.
A szeretetének harmadik szavát az angyalok mondják ki. Az éjszakában a pásztorok a mezõn õrizték a nyájukat. A pásztorok lenézett emberek voltak. Tisztátalanok, tolvajok, erõszakosak voltak. Nem ismerték a Tórát, tehát nem lehettek kedvesek Isten szemében, Úgy vélték, hogy a Messiás elsõ dolga az lesz, ha majd eljön, hogy elpusztítsa ezeket az embereket. Érthetõ tehát, hogy maguk a pásztorok nem nagyon várták a Messiás eljövetelét. Ezért, amikor megjelent elõttük az Isten angyala, nagyon megijedtek. Azt hitték, végük van. Az angyal azonban bátorította õket: ne féljetek pásztorok! Megszületett nektek a Megváltó!
Dicsõség a magasságban Istennek! – énekelik az angyalok, és békesség a földön azoknak, akiket Isten szeret. Nem helyes az a fordítás, amit énekelni is szoktunk, hogy a jóakaratú embereknek. Rettenetes lenne, ha Isten csak azokat szeretné, akik jóakaratúak, akik megérdemlik a szeretetet. Isten azonban ezeket az utolsó pásztorokat is szereti, azokat is, akik bûnösök, akik nem érdemlik meg, azoknak hozza az õ békességét. Ez tehát Isten szeretetének harmadik szava: Isten azokat szereti, akiknek szükségük van az õ szeretetére.
Nos, nekünk is szólnak ezek a szeretet-szavak. Mit válaszolunk Istennek?

2012-12-25

______________________________

December 24

Lk 2,1-14
Zakariás énekében felkelõ Napnak nevezi az eljövendõ Messiást. Valójában õ még nem látta a Messiást, de látta a saját fiának, Jánosnak a megszületését. Felismerte ebben az eseményben a Messiás eljövetelének elõjelét.
Nekünk is a megváltást kell hirdetnünk az embereknek. Fontos, hogy a magunk életében felismerjük a megváltás jeleit, és örvendezve tudjuk áldani érte az Urat. Tudjuk, hogy ezek még nem a beteljesedést jelentik, csak jelzik. A hit szemével fel tudjuk bennük ismerni, hogy az Úr meglátogatta az õ népét, meglátogatott bennünket.
Karácsonyra készülünk, de már most ujjongunk az Úr eljövetelének. A megváltás jeleit felismerjük, és már most ünnepelünk. Így készülünk karácsony ünnepére.

2012-12-24

______________________________

Jöjj, Napkelet!

A mai antifónában Jézust napkeletnek nevezzük, felkelõ napnak. A választott nép kelet felé menekült Egyiptomból. A Messiást keletrõl várta a választott nép. Jeruzsálemtõl keletre volt az olajfák hegye és úgy vélték tudni, hogy onnan fog megérkezni a Messiás. Jézus valóban a keleti kapun keresztül vonult be Jeruzsálembe. Templomainkat valamikor úgy építették, hogy kelet felé fordulva imádkozzunk bennük, jelezve, hogy onnan várjuk Krisztus második eljövetelét. Bármit teszünk, szemünk sarkából mindig keletet figyeljük, mert, bár sötétségben járunk, ott keleten már dereng a fény, közeledik a megváltás. Karácsony éjszakáján azt olvassuk, hogy a nép, amely sötétségben járt, nagy fényességet látott. Erre a fényességre várunk, készülünk.
Bizonyára van életünknek olyan területe, amelyet sötétnek, kilátástalannak érzünk, melyet szégyellünk, rejtegetünk, nehogy valaki megtudja, észrevegye, mely a halál völgyére emlékeztet minket.
Az Úr meg szeretné világítani ezt a területet is. Nem azért, hogy megszégyenítsen, ránk pirítson, hanem, hogy segítsen az Õ szemével nézni a mi helyzetünket. Hogy meglássuk azt, amit mi tehetünk, és azt is, amit õ akar ott tenni, ha engedjük.
Jöjj Napkelet! Fényességed áraszd ránk!

2012-12-21

______________________________

Dávid kulcsa

Jöjj, ó Dávid kulcsa! Jézust ebben az antifónában kulcsnak nevezzük. A kulcs arra való, hogy ajtót, kaput bezárjanak, kinyissanak. A kulcs a hatalom jelképe. Akinél van a kulcs, az a fõnök, vagy a fõnök megbízottja. Így adta át Jézus Péternek is a kulcsot, hogy amit bezár, senki ki ne nyithassa, és amit kinyit senki be ne zárhassa.
A Szentírásban, Izajásnál szerepel ez a kifejezés, ahol egy bizonyos Eljakimot, Ezakiás házmesterének neveznek ki. Ez az Eljakim zárhat és nyithat abban a házban. A Jelenések könyvében már a Messiásra alkalmaz a szent író. Rábízzák Dávid kulcsát, hogy zárjon és nyisson vele.
Mit kérünk Jézustól, a kulcstól? Hogy kiszabadítsa a börtönbõl a foglyokat. A börtönbõl, és a halál árnyékából.
A rab természetéhez nem tartozik hozzá a rabság. A zárt ajtó kényszeríti rá. A természetes tulajdonságaink hozzánk tartoznak, még ha nem is mindenik tetszik nekünk. Hogy alacsonyak vagy magasak vagyunk, nyíltabbak, vagy zárkózottabbak. Ilyenek vagyunk, el kell fogadnunk önmagunkat. Ám nem tartozik hozzánk az önzés, a rosszindulat, a büszke rátartiság, a rossz szokásaink. Ezekre nem mondhatjuk, hogy ilyenek vagyunk. Ezeket nem kell elfogadni, hanem ezektõl meg kell szabadulni.
Elismerjük, hogy rabok vagyunk. Nem jelentéktelen a bajunk, hisz miattuk a halál árnyékában vagyunk. A halál leselkedik ránk, és mi nem tudunk tõle elmenekülni.
Jöjj, Dávid kulcsa és szabadíts ki minket.

2012-12-20

______________________________

O Radix Iesse!

Jessze vesszeje! Tudjuk, hogy Jessze volt Dávid király apja. Tõle sarjad a Messiás. Elõbb a kilenced elején, majd karácsony vigíliáján felolvassuk a Máté szerinti családfát. Nevek monoton felsorolása, de ami benne megható, hogy a lista végén megjelenik József. Máriának a jegyese, akitõl születik Krisztus. Igen, Jézus neve ott szerepel a többi ember neve mellett. Nem csak eszme, hanem konkrét ember.
Mit kérünk Jessze hajtásától? Azt, hogy ne késlekedjen. Az imádkozó ember kiáltása ez, aki úgy érzi, már nem bírja sokáig. Jézus maga is a Getszemáni kertben átélte ezt a kétségbeejtõ helyzetet: „Atyám, ha lehetséges kerüljön el ez a kehely!” Senki nem mondhatja, hogy Isten nem érti meg õt.
Miért késel Uram? A 43. zsoltár azt mondja: „miért alszol, Uram?” Jézusra emlékeztet, aki alszik a bárkában, míg a tanítványok kétsége esetten küzdenek a hullámokkal.
Sokszor azt érezzük, hogy alszik az Úr. Késik, nem érkezik a segítség. Mintha nem hallgatna meg minket Isten. Jézus biztat minket, hogy kopogtassunk, ne fáradjunk bele.
Mikor a magunk életében, a közösségünk életében, az egyház életében, a társadalomban, látjuk, hogy mennyire szükség lenne Isten segítségére, mi is kiáltsunk az Úrhoz:
Jöjj Uram, ne késlekedj.

2012-12-19

______________________________

Ó, Adonáj!

Adonáj. Ez a név a Szentírásban nagyon gyakran elõfordul. Valójában a tetragramnak a helyettesítõ neve, amely az Isten kimondhatatlan nevét pótolja, és a jelentése az, hogy az Úr. A tetragramot Isten Mózesnek adta át az égõ csipkebokornál. A nevet azonban nem szabadott kiejteni, csupán a papok ejthették ki bizonyos alkalmakkor, de a Babilonba való elhurcoltatás után már nem tudták, hogyan kell kiejteni. Izrael elveszítette a nevet.
Az egyház az érkezõ Messiást Adonájnak nevezi. Már Erzsébet is Adonájnak nevezte, amikor Mária ellátogatott hozzá: hogyan lehet, hogy az én Uramnak anyja látogat el hozzám?
Számunkra a tetragramnak pontos neve van: Jézus Krisztusnak nevezzük. Õ az, aki van.
Mit kérünk mi Adonájtól? A megváltást. Jöjjön, és szabadítson meg minket erõs kézzel. Isten erõs kézzel vezette ki az õ népét az egyiptomi fogságból, Vörös tengeren, a Jordánon át.
Isten erõs kezére van szükségünk nekünk is, hogy Egyiptomból ki tudjunk szakadni, hogy a mi éretlenségeinkbõl, abból a zûrzavarból, amibe belekavarodtunk, a világias gondolkodásból, ami megmérgez minket. Erõre, szinte erõszakra van szükség.
Zavaros vízbõl, vagy egy mély gödörbõl nem lehet valakit kiédesgetni, hívogatni, meggyõzni. Néha meg kell ragadni és erõvel kihúzni.
Gondoljunk itt életünk azon területeire, ahol már évek óta küzdünk, és mégsem tudunk elõrelépni. Itt valóban Isten erejére van szükség, hogy változás történjen.
Ezt kérjük az Úrtól, hogy az õ erejével pótolja, amihez mi nem vagyunk elég erõsek.
Jöjj Urunk, és erõs karoddal szabadíts ki minket!

2012-12-18

______________________________

Jöjj ó Bölcsesség!

Ezen a héten elkezdjük a karácsonyra való közelebbi készületet. A nagy antifónák, az Ó-antifónák segítenek bennünket ebben. Ezek nem azért Ó-antifónák, mert régiek, - bár régiek is, hisz már a 7. századtól kezdve énekli az Egyház, - hanem mer ezek a felkiáltással kezdõdnek: Ó! Ezek, Krisztusnak különféle tulajdonságait világítják meg.
Az elsõ közülük a Bölcsesség. A teremtésnél jelen van a Bölcsesség. Isten Bölcsessége teremt. A fölséges Isten ajkáról származik, szava által bölcsen megteremti a világot. Mindent bölcsen elrendez.
Ezt a teremtett rendet, a világot, teremtményére, az emberre bízza, hogy az gondozza, és õrizze. Ezért fontos, hogy megtanuljuk a bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni minden körülmények között az igazi jót, ki tudjuk választani a megfelelõ eszközöket annak megvalósításához.
Ez segít, hogy a mindennapi életünket derûsen, nyugodtan éljük, bizalomteljes nyugalommal, mert tudjuk, hogy a Bölcsesség megelõzi és átszövi minden cselekedetünket, ha együtt mûködünk Vele, és biztosan vezet az üdvösség teljessége felé.
Kérdezzem meg újra és újra a nap folyamán a Bölcsességet, hogy amit tenni akarunk, vagy nem akarunk megtenni, beleillik-e abba a bölcsen megteremtett rendbe, melyet Isten rám bízott. Azt is kérdezzem meg tõle, hogy mit tehetek azért, hogy ez a rám bízott rend ne halott dolgok rendje legyen, hanem élet fakadjon belõle számomra és mások számára.
Jöjj ó Bölcsesség, és taníts minket.

2012-12-17

______________________________

Adventi III. gyertyagyújtás

Ma meggyújtjuk a harmadik gyertyát, ami az örömnek a jele. Ahogy a szín is jelzi, más mint a többi. Az Advent harmadik hete folyamán, más lesz a tenni való, más lesz a célunk, más lesz a hozzáállásunk, röviden: más, mint a többi három...
Bár fiatalok, de tapasztaltak vagyunk, s ebbõl kiindulva már tudjuk mitõl más: az eddig hallottakból, az eddig megtapasztalt élményekbõl, de mindez nem elég ahhoz, hogy elmondhassam, hogy tudom mi az öröm, tudom már mirõl fog beszélni, mire fog buzdítani Dani.
Minden Advent, minden élmény, minden buzdítás, talán Dani is mindig más! Minden öröm magában hordoz valami újat, valami eredetit. Tehát, testvérek: ez a pillanat, ez a perc más mint a többi.
Más... Miben más? Miért is más? Hogyan is alakult ki ez a másság? Vagy, egyáltalán létezik ez a más?
Ha most válaszolni próbálnék, tudom, hogy a válasz csak engemet érintene, mert önmagamból indulnék ki, saját Isten élményemet osztanám meg veletek, de ennek nincs itt az ideje... Ezért, kérlek titeket, elmélkedjetek, nyissátok ki szíveteket, mert szívetekben kell hogy legyen az igazi öröm székhelye. S egy hét után, vonalat húzzuk, s az eredménytõl eltekintve, vállaljuk azt a mást, ami közelebb akar vinni engemet Istenhez, mert „a szerencse mulandó, a körülményektõl függ, de Istennel kapcsolatban maradva állandósul az öröm.”
fr. Daniel

2012-12-16

______________________________

Az Úrral pihenni

Mt 11, 28-30
Hol találjuk meg a szívünk békéjét? Hol nyugodhatunk meg? Ki tudja betölteni a mi vágyunkat a teljes szeretetre? Minden emberben ott van a teljesség utáni vágyódás, de ugyanakkor mindnyájan megtapasztaljuk a magunk korlátait. Idegesek, fáradtak vagyunk, félünk a jövõtõl, keressük, hogy hol tudnánk egy kissé megnyugodni. Az Úr ma arra hív minket, nála pihenjünk meg. Õ felüdít minket. Ezt hiszem, de nem eléggé. Amikor fáradt vagyok, amikor és kissé ki szeretnék kapcsolódni, nem Jézushoz menekülök, hanem ellenkezõleg. Nem imádkozni kezdek, mert az imádságot is fárasztónak érzem. Koncentrálni, gondolkodni kell, s épp most erre nincs kedvem. Inkább valami kellemesre vágyom, nem pedig újabb erõfeszítésre.
A lelki életben el kell jutni oda, hogy Istenrõl ne csak gondolkodjunk, ne csak azt kutassuk, hogy mit vár el tõlünk, hanem Véle pihenni is tudjunk. Ez a szemlélõdés. Célja nem a szórakozás, hanem a felüdülés, a pihenés, a megnyugvás, hogy aztán az Úr küldeni tudjon. Az iga, amelyet ránk rak így nem lesz nehéz. Õ gondoskodik rólunk. Nem rabszolgaként tart minket. Amit tõlünk kér, az a mi javunkat, és testvéreink javát szolgálja. Ha megtapasztaljuk a Véle töltött idõ édességét, az Õ szemlélésének édességét, nem esik nehezünkre teljesíteni azt, amit kér tõlünk.

2012-12-12

______________________________