Napi gondolatok

Mint akinek hatalma van

Mk 1,21-28
Jézus úgy tanít, mint az, akinek hatalma van, és ez a hatalma az Istennel való kapcsolatból ered. Bölcsességén csodálkoznak az emberek, elûzi a gonosz lelkeket, visszaadja az egészséget a betegeknek, és amit õ tanít, az egészen új, nem olyan, mint az írástudóké, akiknek ez a mesterségük.
A vele való kapcsolat nekünk is bizonyos hatalmat kölcsönöz: ha minden döntésünket megbeszéljük vele, bölcs döntéseket tudunk hozni, a tõle kapott erõvel eredményesen harcolunk a bennünk, és a környezetünkben jelen lévõ rossz ellen. Nem tévedhetetlenek leszünk, hanem hitelesek. És csak akkor van szükség ránk az egyházban, a világban, ha hiteles keresztények, hiteles szerzetesek tudunk lenni.

2019-01-15

______________________________

Meghívás

Mk 1,14-20
Az évközi idõt az elsõ tanítványok meghívásával kezdjük. Jézus felszólítása: jöjj, és kövess engem! - két dolgot jelent. Egyrészt a múltnak az elhagyását, melyet itt a hálók, bárka otthagyása jelképez, másrészt egy új életforma elkezdését: emberhalászokká lesznek. Jézussal nem lehet másképp kapcsolatban élni, csak úgy, ha követjük õt.
Jézus a tanítványokat nem valami rendkívüli alkalommal hívja meg, hanem a mindennapi élet feladatai közepette. Ugyanígy hív minket is Jézus, és elsõsorban a mindennapi feladataink végzése közben jelöli ki számunkra az õ követésének az útját. A megszokott munka, a már kiismert társak révén mutat rá arra, hogy mi nekünk, mint Krisztus követõknek a feladatunk.

2019-01-14

______________________________

Bizalom

1Jn 5,14-21
Szent János ismét bátorít, elmondja, hogy bízzunk Jézusban, Isten fiában, mert bármit kérünk tõle, meghallgat minket. A bizalom fontos az életünkben. Amikor bizalmi légkör vesz körül, olyan, mintha tiszta levegõt szívnánk be, megnyitjuk a szívünket, tudjuk, hogy számíthatunk arra, akiben bízunk. És nem akárkiben bízunk, hanem Jézus Krisztusban, Isten fiában, aki teljességgel emberré lett, ezért képes megérteni a mi emberi gyengeségeinket. Bármit bizalommal átadhatunk magunkból neki, õ ránk figyel, és nem ítél el. Csak egyetlen feltétele van ennek a bizalomnak, hogy összhangban legyünk vele, mert akkor mi is azt akarjuk, amit õ akar, és azt kérjük, amit õ máris meg akar adni nekünk. Ez nem korlátoz minket, mert ha rábízzuk magunkat, hamarosan rádöbbenünk arra, hogy az az igazán jó nekünk, amit Jézussal együtt akarunk.
Ha Jézus Krisztus nélkül élünk, minden cselekedetünk, minden lépésünk halálhoz visz közelebb, de ha bízunk Jézusban, minden apró halálunk közelebb visz az élethez.

2019-01-12

______________________________

Hazug

1 Jn 4,19- 5,4
Meghökkentõ, amit Szent János mond: „aki azt mondja, hogy szereti az Istent, de gyûlöli a testvérét, az hazug.” Istent minden jó forrásának tartjuk, neki köszönünk meg imánkban minden jót, szépet, nagyon sok mindenért hálásak vagyunk Istennek. Persze, hogy szeretjük Õt! De hol függ ez össze azzal, hogy szeretem-e ezt az utálatos, kibírhatatlan embert, aki nekem rosszat tett, aki miatt nekem sokat kellett szenvednem, vagy szenvedek a mai napig is? Ha ezt nem tudom szeretni, miért vagyok hazug? Akkor lennék hazug, ha mosolyognék neki, úgy viselkednék vele szemben, mintha kedvelném.
Ám az a szeretet, amelyrõl az apostol beszél, nem csupán emberi, természetes szeretet, ahol szeretjük azokat, akik szeretnek minket, akik jók velünk, és gyûlöljük azokat, akik rosszat tesznek nekünk. Isten, mint egy igazi Atya, vagy Anya, szereti a gyermekeit. Azokat is, akik iránt gyûlöletet, haragot érzünk. Az Õ szeretetével szeretni azt jelenti, hogy meglátni testvéremben azt a szépet, azt a jót, amit Isten bele teremtett, ami õt, minden nyomorúsága ellenére, méltóvá teszi a szeretetre, akkor is a javát akarni, amikor úgy érezzük, hogy nem érdemli meg.
Eddig az elmélet. A gyakorlatban ez sokkal nehezebb. Sok esetben olyan, mintha meghalnánk a másikért. Ahogy egy indiai költõ mondja: „a szeretet olyan, mint a halál, mindent megváltoztat.”
Kérjük a Szentlélek bölcsességét, hogy az egyes helyzetekben tudjuk felismerni, mit jelent szeretni ezt, vagy azt a testvéremet. Lehet, hogy szép szóra van szükség, vigasztalásra, megértésre, de lehet, hogy arra van szüksége, hogy valaki határozottan szembesítse azzal, ami nincs rendben az életében. Lehet, hogy megbocsátásra van szüksége, de lehet, hogy következetes elvárásokra.
S ha nem sikerült felismerni idõben, ha elszalasztottuk a lehetõséget, hogy szeressük a testvérünket, az esti lelkiismeret-vizsgálatban az Úr elé visszük mulasztásainkat, vagy kényelmességünket, gyávaságunkat, és másnap újra kezdjük a szeretet gyakorlását.

2019-01-10

______________________________

A szeretet és a félelem

1Jn 4,11-18
A tökéletes szeretet kizárja a félelmet – hallottuk a szentleckében. Ezt hallva az a benyomásunk, mintha a félelem valami rossz dolog lenne. Pedig a félelemnek fontos szerepe van a mi életünkben. Isten teremtette belénk a félelmet, azért, hogy megóvjon a veszélyes helyzetektõl. A félelem távol tart attól, ami az életünket, testi-lelki épségünket veszélyeztetné. A régi emberek az Istennel való találkozást is félelmetes dolognak tartották, mert az ember meghalhat, ha Istennel találkozik. Az evangéliumban is, mikor a csodálatos halfogás után Péter felismeri Jézus istenségét, azt mondja: „távozz tõlem, mert én bûnös ember vagyok.” A vihar lecsendesítése után is a tanítványokat félelem fogta el. Már nem a vihartól féltek, hanem Jézus isteni hatalmától. A Szentlélek hét ajándéka között is ott van utolsóként az istenfélelem. Miért mondja tehát János, hogy a félelem kizárja a szeretetet?
Mert Jézus meg akar szabadítani minket az Istentõl való félelemtõl. A mai evangéliumban is bátorítja a tanítványokat, hogy ne féljenek. Ma az istenfélelem alatt nem egy gyötrõ érzést értünk, hanem attól félünk, hogy nehogy tetteinkkel, szavainkkal, mulasztásainkkal megbántsuk azt, akit legjobban szeretünk. Nekünk nem kell félnünk az Istennel való találkozástól, mert, ahogy hallottuk, bennünk ugyanaz az élet van, mint Istenben: a szeretet. És nem félünk találkozni azzal, akivel szeretetkapcsolatban vagyunk, bármilyen hatalmas is Õ, és bármilyen kicsik is vagyunk mi. Ez a szeretet képessé tesz bennünket arra, hogy úrrá legyünk az Isten iránti szeretetnek ellentmondó félelmeinken: amikor nem attól félünk, hogy Istent megbántjuk, hanem, hogy mit gondolnak rólunk az emberek; nem attól félünk, hogy nem tudjuk teljesíteni azt a feladatot, amivel Isten megbízott, hanem attól, hogy nem lesz elég nagy sikerünk; nem attól félünk, hogy eltávolodunk Istentõl, hanem attól, hogy nem fognak eléggé dicsérni, kedvelni az emberek. Ezek az alattomos félelmek ott bujkálnak bennünk, de a bennünk lakó Szentlélek képessé tesz arra, hogy ezekben a helyzetekben is Isten szeretetét válasszuk.

2019-01-09

______________________________

Egyenes összefüggés

1 Jn 4, 7-10
Ma folytatja Szent János a lehetetlen dolgok sorozatát. Azt mondja nekünk, hogy egyenes összefüggés van aközött, hogy ismerjük-e Istent, és hogy szeretjük-e a testvéreinket. Vagyis, ha nem szeretjük testvéreinket, ez azt jelenti, hogy nem ismerjük Istent.
Mit jelent szeretni a testvérünket? Ezt is megmondja Szent János: feláldozni magunkat, úgy, ahogy Isten is tette érettünk. Ez pedig majdnem lehetetlennek tûnik. Talán, ha kiválaszthatnám, hogy kiért akarom feláldozni magamat, még sikerülne is, de nem én választom ki, hanem Isten teszi elém, mellém azokat, akik néha idegesítenek, néha rosszindulatúak. Õket legfeljebb eltûrni tudom, nemhogy érettük áldozzam magam.
De a szeretetben nem az önfeláldozás a lényeg, hanem a magam háttérbe szorítása. Ha nem is vagyok képes önfeláldozásra, arra igen, hogy akár csak egy pillanatra is, félretegyem amit én szeretnék, amire én vágyom, és azt tegyem, azt mondjam, ami a testvérem javára van. Amennyire ez sikerül, annyira ismerem Istent.

2019-01-08

______________________________

Bármit kérünk ...

1Jn 3, 22-4,6
Szent János ismét meglepõ dolgot mond a mai szentleckében: hogy bármit kérhetünk Istentõl, megkapjuk tõle. A feltétel, hogy higgyünk Jézus Krisztusban, és szeressük testvéreinket. Persze, ha hiszünk Jézus Krisztusban és szeretjük testvéreinket, akkor nem fogunk olyasmit kérni, ami ez ellen a szeretet ellen van.
Hinni Jézus Krisztusban, Szent János szerint azt jelenti, hogy hiszek az istenségében, abban, hogy bennünk lakik, és bízunk benne. "A bennetek lakozó Isten hatalmasabb, mint a világ szellemei." Ez vigasztaló számunkra: ha Isten bennünk van, ez biztosíték számunkra, hogy az õ erejével gyõzni fogunk a rossz ellen ,a bennünk, és körülöttünk lévõ Antikrisztus ellen, amely meg akar gyõzni minket arról, hogy csak az számít, amire vágyunk, aminek ebben a pillanatban örülni tudnánk. Ha kérni akarunk valamit Istentõl, hát ezt érdemes kérni, hogy mûködjön bennünk, általunk.

2019-01-07

______________________________

Epifánia

Epifániának nevezzük a mai ünnepet, ami azt jelenti, hogy Isten megmutatkozik az emberek elõtt. Az lehet a benyomásunk, hogy ez az elnevezés nem nagyon találó erre az ünnepre. Semmilyen rendkívüli esemény nem történt Jézus születésekor. Egy pólyába takart gyermekrõl olvastunk az evangéliumban, de éppen ez az Epifánia: Isten megmutatta, hogy milyen õ igazából. Megmutatta az õ feltétel nélküli szeretetét. Istennek ezt a megmutatkozását kétféle fogadtatásban részesítették az emberek. Két csoportról beszélhetünk. Az az egyik csoportba a napkeleti mágusok tartoznak, akik ennek az epifániának a hatására, más úton tértek vissza, mint amit terveztek. A Jézussal való találkozás megváltoztatta az életüket. A másik csoportba a világ hatalmasai tartoznak, a politikai és vallási vezetõk, akik nem akarnak semmilyen változást. Elutasítják Isten megnyilvánulását.
A mágusok, napkeleti bölcsek mindig rokonszenvesek voltak az embereknek. Ezért többet szerettek volna tudni róluk, mint amennyit az evangélium elmond. Tudni szerették volna, hogy honnan jöttek, hányan voltak, mi lett velük, miután hazatértek a hazájukba, ezért sok, rájuk vonatkozó legenda született. Ezek a legendák királyt faragtak belõlük, és nem véletlenül, hisz a Szentírás arról beszél, hogy királyok jönnek majd, és ajándékokat hoznak a Messiás-királynak. A legendák szerint hárman voltak, mert háromféle ajándékról beszél az evangélium. Még a neveiket is tudni véljük.
Láttuk a csillagát - mondják lelkesen. A csillagászok sokáig keresték a csillagot. Üstököst véltek felismerni benne, de nem járt arra ebben az esztendõben egy üstökös sem. Utoljára 11 évvel azelõtt ment el a Halley üstökös a föld mellett. Nem az égen, hanem a Szentírásban kell keresni ezt a csillagot. A Számok könyve beszél egy csillagról. Bálám mágus azt a feladatot kapta Bálák királytól, hogy átkozza meg Izrael népét. õ ellenben egy jövendölést mondott, egy csillagról beszélt, mely meg fog jelenni Izrael fölött. Egy új királyság veszi a kezdetét. A Messiás király maga lesz ez a csillag. Jézus tehát õ maga a csillag. A mágusok nyitott szívvel fogadták, és hódoltak elõtte. Õ fény, mely megvilágosít minden népet. Errõl énekel Zakariás Mária látogatásakor, és az öreg Simeon, amikor karjába veszi Jézust.
Ezek a mágusok tekintetüket az ég felé emelték. Tudták, hogy nem a földi dolgok a leglényegesebbek az életben. Nem hallgattatták el lelkük nyugtalanságát, nem nyugodtak bele a banális, értelmetlen életbe, nem ültek egy helyben, várva, hogy történjen valami, hanem elindultak, új kapcsolatot kerestek Istennel. Reméljük, hogy mi is az õ csoportokhoz tartozunk, azokhoz akik befogadják Krisztus fényét.
Ez a csoport azonban bele ütközik egy olyan csapatba, melynek ellenkezõ érdekei vannak. Heródes király, és vele egész Jeruzsálem nyugtalanná vált. Heródes és a papok képviselik azokat, akik hatalmat gyakorolnak mások fölött. Elkábította õket a hatalom, a látszat, a birtoklás, és nem akarnak ezekbõl semmit elveszíteni. Nem hiába, Jeruzsálemben nem tud ragyogni a csillag, mely Jézushoz vezet. Pedig Heródes számára lehetõség lett volna a Jézussal való találkozás arra, hogy új életet kezdjen. Heródes tudta, hogy neki is ki kellene menni Jeruzsálembõl, és hódolnia Jézus elõtt, de csak azt hazudta a mágusoknak, hogy ezt szándékozik tenni.
A papok számára is, akik Heródes udvarában voltak, és tudták hogy a Messiásnak Betlehemben kell születnie, alkalmuk lett volna, új életet kezdeni, befogadni a fényt, melyet Krisztus hozott, de elmulasztották a lehetõséget. Tudták hogy mit kellene tenniük, tudták, hogy mit vár el tõlük Isten, mégsem tették meg. Isten-szolgálatuk hazugság maradt.
A mágusok három ajándékot hoztak Jézusnak: aranyat tömjént és mirhát.
Az arany a királynak szóló ajándék. Eddig csak Izrael felett uralkodott Isten, most a pogány nemzetek is aranyat hoztak neki, tehát elismerték királyuknak.
A tömjén Istennek szóló áldozat. Eddig csak a papok hozhatnak áldozatokat Istennek. Most minden nép megteheti. Az egyházban mindenki részesült az egyetemes papságban.
A mirha a menyasszony által használt illatszer volt. A jegyesi szeretet jele. Mostantól az egész emberiség, mi is, Isten jegyese, szeretett Népe vagyunk.

Profetul Isaia în prima lecturã de azi ne încurajeazã sã nu punem nici o piedicã în fața lui Dumnezeu, care vrea sã se arate lumii întregi. Asta înseamna numele sãrbãtorii de azi: epifania, manifestarea lui Dumnezeu. Din pãcate noi credem cã Dumnezeu se revela doar celor care gândesc la fel ca noi, au aceeași credințã, aceeași culturã.
Profetul ne invitã sã ne ridicãm. Cel care a pierdut orice speranțã, stã șezut, are impresia cã nu are unde sã se ducã, pentru cã întunericul a acoperit tot pãmântul. Omul fãrã speranțã nu are capacitatea sã priveascã departe, în viitor. Întâlnim mulți oameni, care și-au pierdut speranța. Trãiesc de la o zi la alta, fãrã sã se aștepte la nimic bun. Situația financiarã, situația din societate, din familii, pare sã dea dreptate oamenilor fãrã speranțã. Ridica-te! Striga Profetul, - pentru cã a sosit lumina! Mãrirea lui Dumnezeu strãlucește asupra ta. Trebuie sã ne ridicãm privirea, sã nu ne mai concentrãm asupra buricului nostru. Inca este întuneric dar Dumnezeu este lumina. Suntem singuri, dar Dumnezeu nu ne-a abandonat, ne e fricã, dar Dumnezeu vine în ajutorul nostru, în noi este neliniște, dar în Dumnezeu este pace, nu înțelegem ce avem de fãcut, dar Dumnezeu cunoaște drumul nostru. Faptul cã Dumnezeu s-a fãcut om, ne face sã înțelegem cã Dumnezeu nu ne-a lãsat pradã rãului. Isus deschide o cale pentru noi toți.
Dacã Dumnezeu intrã în viața noastrã, nu rãmânem prizonierii trecutului, ci începem sã vedem prezentul nostru intr-un alt mod. Începem sã ne privim cu ochii lui Dumnezeu, și avem puterea sã începem de la capãt. Stau în fața noastrã ca exemple acești magi, care pornesc la drum lãsându-se conduși de lumina care vine de sus. Pornesc fãrã sã știe ce-i așteaptã, fãrã condiții, fãrã interese, fãrã prejudicii, cu mintea și inima liberã. Nu vãd totul de la început, dar mergând pe stradã, treptat se lumineazã totul. Sa lãsãm ca Dumnezeu sã ne lumineze și pe noi.

2019-01-06

______________________________

Isten nagyobb a szívünknél

1 Jn 3, 11-21
Szent János apostol, aki ismerte Jézus szívének a dobbanását, arra szólít fel bennünket, hogy ne csak szóval, hanem tettekkel szeressünk. Mindig számunkra lehetetlen dolgokat kér. Tegnap azt állította, hogy, ha igazán Krisztushoz tartozunk, akkor nem követünk el bûnt. Ma pedig azt kéri, hogy ne csak beszéljünk a szeretetrõl, hanem teljes lényünkkel szeressünk. Mikor történik az, hogy csupán szóval szeretünk? A szívünk szándéka dönti ezt el: mi volt a célunk azzal, amit tettünk? Milyen mértékben tartottuk szem elõtt testvéreink javát, és mennyire kerestünk magunknak elismerést, hálát cserébe? Kívülrõl ezt senki nem tudja megmondani, csak mi magunk, és mi sem azonnal ismerjük fel a szívünkben rejtõzködõ kis mellékszándékokat.
Szent János azonban azt is tudja, hogy a mi szívünk gyakran vádol, mert a legnemesebb tetteinkbe is belevegyül az önzés. Nem az a cél, hogy lelkünkben bûntudattal éljünk, mert Isten nagyobb a szívünknél. Õ meg tud tisztítani bennünket a természetes önzésünktõl, és képessé tud tenni arra a szeretetre, amellyel õ szeret minket.

2019-01-05

______________________________

Senki ne vezessen félre

1 Jn 3, 7-10
Senki ne vezessen félre benneteket, mondja Szent János a mai szentleckében. Kik akarnának félrevezetni? Azok, akik tagadják Jézus istenségét, akik arra biztatnak, hogy csupa földi szempontok szerint rendezzem be az életemet. János korában olyan tévtanítók jelentek meg a keresztények között, akik lehetetlennek mondták Isten megtestesülését. János ezeket nevezte Antikrisztusoknak. Szent János véleménye szerint az különbözteti meg a tévtanítókat Krisztus igazi tanítványaitól, hogy ez utóbbiak nem követnek el bûnt, mert nem csak elméleteket tanítanak Jézusról, hanem Jézus élete bennük folytatódik. Jézusban új életre születtek.
Ki követ el bûnt? Szent János szerint az, akit nem a szeretet vezérel az Istennel, és testvéreivel szembeni magatartásban. Jézus az igazság, és Jézus tanítványai az igazságban élnek, ezért imáik és cselekedeteik igaziak.
Messze állok ettõl. Sokszor vétek a szeretet ellen. Ugyanakkor felfedezem magamban az isteni élet csíráját is, és mint jó kertész, ezt próbálom védeni a hidegtõl, a sérülésektõl, és táplálni, hogy növekedhessen.

2019-01-04

______________________________