Napi gondolatok

Évközi 23. vasárnap

A múlt vasárnap Jézus heves vitába keveredett a farizeusokkal és írástudókkal. Egy adott pillanatban képmutatóknak nevezte õket, akik szerepet játszanak Isten elõtt, de Istent nem érdeklik a szertartásaik. Aztán azt igyekezett megértetni tanítványaival, hogy az embert nem az piszkítja be, amit megérint, amit megeszik, hanem a lelkében született helytelen döntések. Jézus látva a tanítványai értetlenkedését, otthagyta õket és átment Tírusz és Szidon vidékére. Ezen a vidéken pogányok laktak. A vallásos zsidóknak kerülniük kellett volna ezt a vidéket, hogy ne szennyezzék be magukat. Jézus szemében azonban nincsenek tisztátalan emberek, mivel mind Isten gyermekei. Itt, Dekapolisz városában eléje hoztak egy süketnémát.
Mikor Szent Márk evangélista elmeséli, hogy Jézus miként gyógyított meg embereket, nem csupán az eseményeket akarja tudtunkra adni, hanem arra akar rámutatni, hogy ezek a testi gyógyulások jelei az igazi gyógyulásoknak, melyek végbemennek azokban, akik találkoznak Jézussal.
Ezt szem elõtt tartva kell értelmeznünk minden gyógyítás-történetet, melyet Jézus mûvelt.
Jézus tehát Dekapoliszban, ebben a pogányok-lakta városban egy süketnéma emberrel találkozott. Ez a süketnéma emlékeztet bennünket a próféták írásaira, akik a választott népet nevezték süketnémának, mert a pogányok fogságába, Babilonba kerülve, nem hallotta meg Isten szavát, és nem tanúskodott a hitérõl, hanem úgy viselkedett, mint ahogy a pogányoknál látta, eltanulva a szokásaikat, életmódjukat.
Nekünk is szólnak ezek a szavak. Mi is olyan emberek társaságában élünk, akik nem mondják, ugyan, hogy nem hisznek Istenben, de nem érdekli õket Isten. A mindennapi életükben nincs jelen Isten. Mi is, ha nem hallgatunk Isten szavára, eltanuljuk tõlük a becsületlen pénzkeresést, az élvezeteket ugyanúgy keressük, mint õk, nehogy maradandiaknak tartsanak minket. Már nem Isten szava vezérel, hanem a többiek szokásai. Így már nem tudunk hatással lenni a társadalomra, a családunkra, munkatársainkra, mert olyanok lettünk, többiek.
Nem lehetünk némák. Nekünk meg kell vallanunk azokat az értékeket, melyekben hiszünk.
Érdekes, hogy ezt a süketnémát elkísérik a barátai Jézushoz, pedig egyedül is el tudott volna jönni. Nem volt sem vak, sem béna, még nem is sántított. De lehet, hogy annyira beletörõdött a sorsába, hogy egyedül nem is próbálkozott volna Jézushoz jutni. Milyen jó, hogy voltak, akik törõdtek vele, segíteni akartak rajta.
Mellettünk is vannak olyan emberek, akik szeretnek minket, törõdnek velünk, akik megtapasztalták Isten szavának gyógyító erejét, és minket is segíteni akarnak közelebb kerülni Jézushoz.
Jézus ezt az embert félre vonja, elviszi távol a tömegtõl. Ez az elsõ lépés a gyógyulás felé, eltávolodni azoktól, lakik pogány szokásaikkal rossz útra vezettek. A Jézussal való találkozáshoz keresnünk kell olyan csendes helyet, ahol nem vonja el Jézustól a figyelmünket semmi és senki.
Jézus az ujját a beteg fülébe dugja. Ezek az ujjak Isten mûködésének a jelei.
Nyálával megkeni a nyelvét. A nyál az akkori emberek felfogása szerint sûrített lehelet. Jézus tehát a Szentlelket adja ennek az embernek, hogy Isten akarata szerint tudjon beszélni, Isten üzenetét tudja közvetíteni.
Aztán Jézus feltekint az égre, jelezve, hogy Isten gyógyította meg ezt az embert.
Utána felsóhajtott. Jézus sóhaja kifejezi az együttérzését az emberekkel. Látja, hogy mennyire szükségük van a gyógyulásra, a megváltásra.
Effata - mondja Jézus. Nyílj meg! Nem a füleknek, a nyelvnek, hanem az ember szívének szól ez, hogy be tudja fogadni Isten szavát az életébe.
Az emberek megjegyezték, hogy Jézus mindent jól tett. Ez emlékeztet bennünket a teremtésre. Ott Isten látta, hogy jó az amit teremtett. Itt most Jézus teremti újjá az embereket.
Nekünk is szükségünk van arra, hogy Jézus meggyógyítson, hogy megtudjuk hallani a szavát, és tudjuk azt hiteles életünkkel, és érthetõ szavakkal továbbadni testvéreinknek. Segítsük hát egymást, hogy Jézus elé járulhassunk, és meggyógyulhassunk.

Duminica trecutã, Isus a intrat într-o discuție aprinsã cu fariseii și cãrturarii. La un moment dat, i-a numit ipocriți care joacã teatru în fața lui Dumnezeu, dar Dumnezeu nu este interesat de ritualurile lor. Apoi a încercat sã-i facã pe ucenicii sãi sã înțeleagã cã un om nu este spurcat de ceea ce atinge sau mãnâncã, ci de deciziile greșite luate în sufletul sãu. Isus, vãzând neînțelegerea ucenicilor sãi, i-a pãrãsit și s-a dus în regiunea Tirului și Sidonului. În aceastã regiune trãiau pãgâni. Evreii religioși evitau aceastã regiune pentru a nu se spurca. Dar în ochii lui Isus nu existã oameni necurați, pentru cã toți sunt copii ai lui Dumnezeu. Aici, în orașul Decapole, un surdo-mut a fost adus în fața lui.
Atunci când Sfântul Marcu ne povestește cum a vindecat Isus pe oameni, el nu se limiteazã la a ne relata evenimentele, ci subliniazã faptul cã aceste vindecãri fizice sunt semne ale adevãratelor vindecãri care au loc în cei care îl întâlnesc pe Isus.
În acest sens trebuie sã interpretãm toate povestirile de vindecare pe care le-a fãcut Isus.
Astfel, Isus a întâlnit un surdo-mut în Decapole, acest oraș pãgân. Acest surdo-mut ne amintește de scrierile profeților care au numit poporul ales surdo-mut, pentru cã, atunci când au fost luați prizonieri de pãgâni în Babilon, nu au mai auzit cuvântul lui Dumnezeu și nu și-au mãrturisit credința, ci s-au comportat așa cum au vãzut la pãgâni, învãțând obiceiurile și modul lor de viațã.
Aceste cuvinte ne vorbesc și nouã. Trãim în compania unor oameni care nu spun cã nu cred în Dumnezeu, dar cãrora nu le pasã de Dumnezeu. Dumnezeu nu este prezent în viața lor de zi cu zi. Și noi, dacã nu ascultãm de cuvântul lui Dumnezeu, învãțãm de la ei sã câștigãm bani în mod necinstit, sã cãutãm plãcerea ca ei, ca nu cumva sã fim considerați înnapoiați. Nu ne mai ghidãm dupã cuvântul lui Dumnezeu, ci dupã obiceiurile altora. Deci nu mai putem influența societatea, familiile noastre, colegii noștri, pentru cã am devenit ca ei, ca ceilalți.
Nu putem fi muți. Trebuie sã ne mãrturisim valorile în care credem.
Este interesant faptul cã acest surdo-mut este însoțit de prietenii sãi la Isus, deși ar fi putut veni singur. El nu era nici orb, nici paralizat, nici mãcar șchiop. Dar poate cã era atât de resemnat cu soarta lui încât nu ar fi încercat sã ajungã singur la Isus. Ce bine cã au existat oameni care au ținut la el, care au vrut sã-l ajute.
Sunt oameni și lângã noi care ne iubesc, cãrora le pasã de noi, care au experimentat puterea vindecãtoare a cuvântului lui Dumnezeu și care vor sã ne ajute sã ne apropiem de Isus.
Isus îl ia pe acest om deoparte, îl îndepãrteazã de mulțime. Acesta este primul pas spre vindecare, pentru a ne îndepãrta de cei care cu obiceiurile lor pãgâne, care ne-au infuențat și ne-au îndepãrtat de Dumnezeu. Pentru a ne întâlni cu Isus, trebuie sã cãutãm un loc liniștit, unde nimic sau nimeni nu ne distrage atenția de la Isus.
Isus își pune degetul în urechea bolnavului. Aceste degete sunt semne ale acțiunii lui Dumnezeu.
El unge limba surdomutului cu propria salivã. Saliva, în concepția oamenilor din acea vreme, era respirația concentratã. Astfel, Isus îi dã propria respirație, pe Duhul Sfânt, acestui om pentru ca el sã poatã vorbi conform voinței lui Dumnezeu, pentru ca el sã poatã comunica mesajul lui Dumnezeu.
Apoi, Isus privește spre cer, indicând cã Dumnezeu l-a vindecat pe acest om.
Apoi a suspinat. Suspinul lui Isus exprimã compasiunea sa pentru oameni. El vede nevoia lor de vindecare, de mântuire.
Effata, spune Isus. Deschide-te! Nu spune pentru urechi, nici pentru limbã, ci pentru inima omului, sã se deschidã ca sã primeascã cuvântul lui Dumnezeu în viața lui.
Oamenii au observat cã Isus a fãcut totul bine. Ne amintește de creație. Acolo, Dumnezeu a vãzut cã ceea ce a creat era bun. Aici, Isus creeazã oameni din nou.
Și noi avem nevoie ca Isus sã ne vindece, pentru a putea asculta cuvântul sãu și pentru a fi capabili sã-l transmitem fraților și surorilor noastre prin viața noastrã autenticã și prin cuvintele noastre inteligibile. Sã ne ajutãm unii pe alții sã venim în fața lui Isus și sã fim vindecați.

2021-09-05

______________________________

A szombat az emberért van

Lk 6,1-5
A tegnapi vita a folytatását hallottuk. Most a szombat megtartása a téma. Jézus kijelenti, hogy az emberfia ura a szombatnak is. Ezzel Jézus az ember fontosságát emeli ki. A törvény az emberért van, és az a szerepe, hogy segítse az embert, hogy elõre haladhasson a felé a cél felé, amelyért Isten megteremtette.
A szombat értelme nem a pihenés, henyélés, hanem a hely biztosítása Isten mûködésének az életünkben. Erre emlékeztet minket is a vasárnap. Jézus feltámadásával Isten elkezdte a mi feltámasztásunkat is. Ennek a jeleit ismerjük fel, amikor vasárnap az Úr jelenlétében pihenünk, és dicsõítjük õt.

2021-09-04

______________________________

Amikor ünneplünk, nem böjtölünk

Lk 5,33-39
Jézus szakított a farizeusok és írástudók vallási szokásaival. A mai evangéliumban a böjt témáján különböztek össze. A böjtnek, lemondásoknak megvan a szerepe ma is a vallásos ember életében, de Jézus azt mondja, hogy amikor ünnepelünk nem böjtölünk. Azt ünnepeljük hogy Jézus bennünk lakik, tehát nem önmagunkra figyelünk, nem a magunk tökéletesedését tartjuk szem elõtt, hanem Jézusra figyelünk, aki arra tanít, hogyan tudjuk egyre jobban szeretni testvéreinket.

2021-09-03

______________________________

Kivetjük a hálót

Lk 5,1-11
A mai evangéliumból leghamarabb a csodás halfogás ragad meg minket, és elkerüli a figyelmünket az, hogy Jézus elõbb tanította az embereket. Pedig, ha elõbb nem hallgatjuk meg Jézus tanítását, nem tudjuk befogadni az életünkbe. A tanítványok bíztak Jézusban, és szavára kivetették a hálót, mert elõbb meghallgatták a tanítását. A háló kivetése nem egy egyszerû mûvelet, csak azt eszi meg, aki bízik abban, hogy érdemes. Ezt tesszük mi is. Ha nem is látszik észszerûnek, Jézus szavára ma is kivettük a hálót.

2021-09-02

______________________________

Rénk tette a kezét

Lk 4,38-44
Jézusnak egy napját próbálja bemutatni Szent Lukács. Így nézett ki Jézus tevékenykedése az emberek között: tanított, gyógyított. De nem közönséges tanító volt, mert szavai isteni szavak. Nem csak ígérte, hanem meg is valósította az üdvösséget. És nem közönséges gyógyító volt Jézus, mert akire rátette a kezét, az nemcsak testileg gyógyult meg, hanem új ember lett.
Nem azért követjük Jézust, mert várunk tõle valamit, hanem, mert ránk tette a kezét, örökre meggyógyított, és mi szeretettel próbálunk válaszolni a kapott szeretetre.

2021-09-01

______________________________

Hatalma van a rossz felett

Lk 4,31-37
Elsõ hallásra az a benyomásunk lehet, hogy Jézus a mai evangéliumban félelmetesnek mutatkozott. Elképzelhetjük mennyire megdöbbentek az emberek Jézus kemény szavai hallatára.
Jézus azonban nem a beteg emberrel szemben volt szigorú, hanem a benne garázdálkodó rosszal. Jézus mindig szelíd és jóságos a gyönge, beteg, bûnös emberekkel szemben, de keményen harcol a rossz ellen. Itt is megmutatta, hogy a jónak hatalma van a rossz felett.
Rajtunk is segíteni akar, ha nem látunk benne ellenséget, aki tönkre akarja tenni az életünket, és nem dédelgetjük a bennünk lévõ rosszat.

2021-08-31

______________________________

Közösségi ima

Lk 4,16-30
Jézus szombaton elment a zsinagógába. Õ is, mint vallásos zsidó, rendszeresen ápolta az Istennel való személyes kapcsolatát, de részt vett a közösségi imákon is.
A zsinagógában a közös ima énekekbõl, közösen mondott fohászokból állt, majd felolvastak Isten igéjébõl, és egy buzdító beszédet tartott a rabbi, vagy valaki más. Ez alkalommal Jézus olvasott fel egy mindenki által jól ismert szentírási szakaszt, majd önmagára, és a saját küldetésére alkalmazta.
Mi is ezt tesszük, mikor Isten igéjét olvassuk, hallgatjuk. Felismerjük, Isten mit mond általa nekünk, és milyen feladattal bíz meg testvéreink javára.

2021-08-30

______________________________

Évközi 22. vasárnap

A fõpapok Jeruzsálembõl egy csoport írástudót és farizeust küldtek Kafarnaumba, hogy felülvizsgálják Jézus tevékenységét, nehogy félrevezesse a népet. Azt hallották, hogy Jézus és tanítványai nem mosnak kezet étkezés elõtt. Tudjuk, hogy ez a kézmosás szertartása nem higiéniai okokból történt, hanem vallási szertartás volt. Bizonyos dolgokat, személyeket tisztátalanoknak tartottak, úgy gondolták hogy Isten ezeket utálja, és ha valaki véletlenül ilyen dolgokhoz hozzáért, ez a kézmosás szertartása által tisztulhat meg. A Bibliában, a Leviták könyvében, hat fejezet csak errõl szól, hogy mi tiszta, és mi tisztátalan.
A farizeusok és az írástudók kérdõre vonták tehát Jézust, hogy miért nem tartja be ezeket a szertartásokat. A kezek a cselekedeteinket fejezik ki. Kezeinkkel tehetünk jót és rosszat. Megérinteni valamit, kezet fogni egy nem hívõvel, megsimogatni egy leprást, eltemetni egy halottat tisztátalanná teszi a kezeinket? Jézus, ellentétben a farizeusokkal, azt mondja, hogy nem lesz az ember ezek által tisztátalan, mert Isten nem utálja, nem tartja tisztátalannak egyik teremtményét sem. A farizeusok szerint akkor tiszták az ember kezei, ha aprólékosan elvégezte a kézmosás szertartását. Jézus szerint nem egy szertartás teszi Isten elõtt tisztává a kezeinket, hanem az, ha enni adunk az éhezõknek, vizet adunk a szomjazóknak, ruhát adunk annak, nincs, befogadjuk azokat akiknek nincs otthona, gondozzuk a betegeket, felemeljük azt, aki elesett. A szeretet cselekedetei teszik tisztává az embert.
És Jézus Izajás prófétát idézi, aki azt mondja, hogy Isten nem örvend a szertartásaiknak, imáiknak, énekeinek, mert az embertársaikkal szemben igazságtalanok, erõszakosak. Csak színjáték a vallásosságuk. Nem lehet Isten tetszésére lenni, míg gonoszak vagyunk embertársaink iránt.
Aztán Jézus megmagyarázza, hogy mi teszi tisztátalanná az embert. Nincs sem ember, sem állat, sem tárgy, sem étel, ami az embert tisztátalanná tenni. Az ember lelkében született döntések lehetnek olyanok, hogy tisztátalanná tudnak tenni. És Jézus felsorol néhányat ezek közül.
- erkölcstelenség- minden helyzet, mikor valamilyen érdekbõl eladjuk magunkat, hízelgünk valakinek azért, hogy elõléptessen, vagy hogy elnézze a helytelen viselkedésünket, ez mind erkölcstelenségnek számít.
- lopás- mikor a javakat önzõ módon használjuk, és nem érdekel azok sorsa, akik jobban rászorulnak mint mi, ez lopásnak számít.
- gyilkosság- minden cselekedet, melyik kárt tesz a másik életében, gyilkosságnak mondható. A rágalom, a pletykás is ide tartozik.
- házasságtörés- mindenféle hûtlenség ilyen, az élvezet önzõ keresése, a másik kihasználása mind ide tartozik.
- kapzsiság- ha gyûjteni akarok minél többet magamnak, kapzsi vagyok. Jézus figyelmeztet, nem az boldog, kinek sok van, hanem aki sokat ajándékoz.
- rosszindulat- másokról rosszat gondolni a hibákat keresni a másikban.
- csalás- a magam érdekében becsapom a másikat.
- kicsapongás- féktelenség, nemcsak a szexualitás terén, hanem bármiféle örömök keresése terén is. Az önuralom hiánya.
- irigység- sajnálom, hogy nekem nincs meg az, ami megvan a másiknak, és örülök, a baj éri a másikat.
- káromlás- az igazság elutasítása, elrejtése mert nekem nem tetszik.
- kevélység- mindig a figyelem középpontjában akarok lenni, mindenki rám figyeljen.
- léhaság- helytelen irányba megy, tönkreteszi a maga életét helytelen magatartásával.
Ezek mind az emberek lelkébõl származnak, mondja Jézus. Ezektõl kell megtisztulnunk Isten segítségével. Isten akkor is szeret, ha nem vagyunk még tiszták, de ha rá hallgatunk, átalakít minket, egyre jobban hasonlítunk Jézushoz, Isten legtisztább, legszebb teremtményére és Fiára.

Marii preoți din Ierusalim au trimis un grup de cãrturari și farisei la Cafarnaum pentru a examina activitãțile lui Isus, ca nu cumva sã inducã poporul în eroare. Au auzit cã Isus și ucenicii sãi nu se spãlau pe mâini înainte de masã. Știm cã acest ritual de spãlare a mâinilor nu a fost fãcut din motive de igienã, ci a fost un ritual religios. Ei considerau cã anumite lucruri, anumite persoane, erau necurate. Credeau cã Dumnezeu le urãște, iar dacã cineva atingea din greșealã astfel de lucruri, putea fi curãțat doar prin ritualul spãlãrii pe mâini. În Biblie, în cartea Leviticul, existã șase capitole despre ce este curat și ce este necurat.
Astfel, fariseii și cãrturarii l-au întrebat pe Isus de ce nu respectã aceste ritualuri. Mâinile sunt o expresie a acțiunilor noastre. Putem face binele și rãul cu mâinile noastre. Atingerea unui lucru, strângerea mâinilor unui necredincios, mângâierea unui lepros, îngroparea unui mort ne fac mâinile necurate? Isus, spre deosebire de farisei, spune cã aceste lucruri nu îl fac pe om necurat, pentru cã Dumnezeu nu urãște și nu considerã necuratã niciuna dintre creaturile sale. Potrivit fariseilor, mâinile omului sunt curate atunci când acesta a îndeplinit meticulos ritualul de spãlare a mâinilor. Potrivit lui Isus, nu un ritual ne face mâinile curate în fața lui Dumnezeu, ci faptul de a da hranã celor flãmânzi, apã celor însetați, îmbrãcãminte celor lipsiți, adãpost celor fãrã adãpost, îngrijirea celor bolnavi, ridicarea celor cãzuți. Actele de iubire fac ca o persoanã sã fie purã.
Iar Isus îl citeazã pe profetul Isaia, care spune cã Dumnezeu nu este mulțumit de ritualurile, rugãciunile și cântecele lor, pentru cã sunt nedrepte și violente fațã de semenii lor. Religiozitatea lor este un joc de teatru. Nu putem fi pe placul lui Dumnezeu dacã suntem rãi cu semenii noștri.
Apoi Isus explicã ce îl face pe om necurat. Nici un om, animal, obiect sau mâncare nu poate face un om necurat. Alegerile fãcute în sufletul unei persoane pot fi cele care o pot face necuratã. Iar Isus enumerã câteva dintre acestea.
- prostituția - orice situație în care ne vindem pentru un interes oarecare, lingușim pe cineva pentru a obține o promovare sau pentru a-l face sã ne scuze comportamentul nostru nepotrivit, toate acestea sunt considerate imorale.
- furtul - atunci când folosim bunurile în mod egoist și nu ne pasã de soarta celor care au nevoie de ele mai mult decât noi, acesta este furt.
- crimã - orice act care dãuneazã vieții altei persoane este crimã. Calomnia și bârfa sunt, de asemenea, incluse.
- adulter - aici sunt incluse toate tipurile de infidelitate, cãutarea egoistã a plãcerii, profitând de celãlalt.
- Lãcomia - dacã vreau sã strâng cât mai mult pentru mine, sunt lacom. Isus avertizeazã: "Fericit nu este cel care are mult, ci cel care dã mult.
- rãutatea - gândirea rea despre alții, cãutarea defectelor la alții.
- înșelãciune - sã-i înșel pe alții din interes.
- desfrânare- a fi nestãpânit, nu numai în ceea ce privește sexualitatea, ci și în cãutarea plãcerii de orice fel. Lipsa de autocontrol.
- invidie- regret cã nu am ceea ce are celãlalt și mã bucur cã celãlalt are probleme.
- blasfemie - respingerea adevãrului, ascunderea lui pentru cã nu-mi place.
- îngâmfarea - vreau sã fiu mereu în centrul atenției, sã am atenția tuturor asupra mea.
- necugetarea - a merge în direcția greșitã, a-mi ruina viața cu un comportament greșit.
Toate acestea vin din sufletul omului, spune Isus. Avem nevoie sã fim curãțați de acestea cu ajutorul lui Dumnezeu. Dumnezeu ne iubește chiar și atunci când nu suntem încã puri, dar dacã îl ascultãm, ne va transforma, fãcându-ne din ce în ce mai asemãnãtori cu Isus, cea mai purã și mai frumoasã creație și Fiul lui Dumnezeu.

2021-08-29

______________________________

Ajándékok

Mt 25, 14-30
Ennek a szentírási szakasznak az üzenete az, hogy nem tarthatjuk meg magunknak azt, amit Istentõl kaptunk. Minden ajándék számunkra, és ajándékká kell válnia mások számára. Mi magunk válunk ajándékokká. Mikor magunkat oda ajándékozzuk, nem válunk mi szegényebbekké, ellenkezõleg gazdagabbak leszünk. Ezt érzékelteti velünk a talentumokról szóló példabeszéd. Nem csak azt ismerjük fel, hogy milyen ajándékokat kaptunk Istentõl, hanem a testvéreink iránti felelõsségünket is.

2021-08-28

______________________________

El ne aludjék

Mt 25,1-13
A tegnapi evangéliumi rész éberségre szólított fel. Ma azt is megértjük, hogy az éberség felelõsséget jelent. Isten ránk bízta a hit lángját, és azt nekünk táplálékunk kell, hogy ki ne aludjék. Az olaj, amely ezt a lángot táplálja nem más mint a szeretet, Isten iránt, és embertársaink iránt. Ahhoz, hogy az ki ne aludjék, ma is táplálni kell ezt a lángot, legyõzve önzésünket és kényelmességünket.

2021-08-27

______________________________