Napi gondolatok

Az lenni, aki vagyok

Jn 3,16-21
János evangéliumát átszövi a sötétség és világosság szimbóluma.
Ma azt halljuk, hogy aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy (3,21). A görög nyelv igazság szava nagyon izgalmas: fosztóképzõ + lanthanó (= rejtve van, észrevétlen marad valaki vagy valami elõl). Jelentése tehát az el nem rejtettség, a lét feltárulása, a leleplezettség. Jelenti a fedetlent és a nyíltat. Igazságot cselekedni azt jelenti, hogy leleplezni, az eltakartságból, elfedettségbõl kihozni. Az elsõ ember, aki nem az igazságot cselekedte, szerette volna magát szépen becsomagolva láttatni: felöltözött Isten elõtt, sõt még egymás elõtt sem vállalták magukat, szégyellték magukat megmutatni. Eddig nem volt rejtegetni valójuk, most lett.
Igazságot cselekedni tehát azt jelenti, hogy ránézek arra, hogy mi zajlik bennem és körülöttem; vállalom a valódi arcomat. Nem attól vagyok igaz, hogy nincsenek bûneim vagy tévedéseim, hanem attól, hogy szereplés és félrevezetés nélkül a maga színtiszta valóságában mutatkozom.
Fr. Julianus

2020-04-22

______________________________

A kígyó és a kereszt

Jn 3,7-15
A paradicsomi elbeszéléstörténetben a kígyó halált hozó. A kivonulási történetben, amire utal az evangélista, a tüzes kígyók szintén halált hozóak, de adott egy rézkígyó, ami a többiekkel ellentétben életadó. Ami a halál szimbóluma volt, az az élet jelévé lett.
A Szent Háromnap eseményeire tekintünk vissza. Akkor túl sûrû volt. Következõ hetekben részletekbe menõen, idõt hagyva idézzük vissza a történéseket.
Nagypénteken az Életadó Keresztet köszöntöttük: rajtad az Élet halt halált, s holtával szerzett életet (Király zászlói lengenek). Erre az életre a kulcsot a jobb lator szavai adják. Nem a vezeklésbõl, hanem a két tekintet találkozásából fakad az ígéret: velem leszel a Paradicsomban (Lk 23,43).
Az Életadó Fa arra hív, hogy a legnagyobb gyöngeségünkben szögezzük tekintetünket a Keresztrefeszítettre. Szabaddá téve szívünket találkozhatunk azzal, kinek szeretete megsebez és meggyógyít, ki megmutatja számunkra, mire képes az Isten az emberért.
Fr. Julianus

2020-04-21

______________________________

Még nem teljesen

Jn 3, 1-8
Egy éjszakai beszélgetés tanúi vagyunk a mai evangéliumban. Nikodémus, egy képzett ember, a fõtanács tagja beszélget titokban Jézussal. Talán magunkban megmosolyogjunk Nikodémust, amiért értetlenkedik, nem érti, hogyan születhet a valaki újra? Mi már értjük, sõt már újra is születtünk a keresztségünk által. Csakhogy az újraszületésünk még nem ment végbe teljesen. Állandóan két lehetõség között ingadozunk. Lehetünk azok, akiknek Isten megálmodott minket, és amihez erõt adott nekünk, vagy maradhatunk a "test" szolgái, vagyis azt tartjuk fontosnak, azután rohanunk, ami mulandó, csak rövid távon tud örömet nyújtani.
Ma is új lehetõségünk nyílik az újjászületés folytatására.

2020-04-20

______________________________

Húsvét 2. vasárnapja

A mai evangéliumban Tamás apostol alakjával találkozunk.
Ha valaki mindenben kételkedik, azt mondjuk rá, hogy „Hitetlen Tamás”. Onnan ered ez a mondás, hogy amikor a többi tíz apostol beszámolt Tamásnak arról, hogy látták a Föltámadt Krisztust, õ nem hitt nekik. Ezért úgy tekintünk szegény Tamás apostolra, mint aki „tamáskodik”. Pedig csak arról van szó, hogy meghallgatja a többiek beszámolóit, de az élmény, a tapasztalat nem a sajátja: neki meg kell tapintani a sebek helyét, és éreznie kell. És igaza is van. Nem elegendõ a többiek tanúságtétele; nem elég a „valószínû, úgy van, ahogy mondjátok”, és nem elég a „hiszek nektek”.
Hitünknek szüksége van a megtapasztalásra. Nem elég, hogy én prédikálok a föltámadásról, és ti bólogattok. Nem elég az Egyház tanítása. Nem elég, hogy ezt vallották a nagyszüleink, déd- és ükszüleink is. Nem elég pusztán a másik szavára igaznak tartani valamit.
Tamás apostol keresi a megtapasztalást, a látást: meg akarja tapintani a sebek helyét, és érezni akarja. Meg akar gyõzõdni. Szüksége van a Föltámadottal való találkozásra. E nélkül az egész csak egy szép elmélet.
Érdekes: de miért pont Jézus sebeire kíváncsi? A sebek Jézus különös ismertetõjelei. Senki mással össze nem téveszthetõ jellegzetessége. Jézust a sebei teszik fölismerhetõvé, és nem mások beszédei, akkor sem, ha õk apostolok.
A mai nap, a nyolcadik, Tamás apostol húsvétja. Ekkor születik meg a személyes hitvallása: Én Uram, én Istenem!. Nem valami betanult szöveg ez, hanem ezeket a szavakat a Föltámadt Krisztussal való találkozás mondatta ki.
A nyolcadik nap a találkozás napja, az örökkévalóság napja, az újjászületés napja, a beteljesedés napja, az új teremtés kezdete, a föltámadás napja, az Úr napja, a liturgia napja. A baptisztériumok és a keresztelõkutak épp ezért nyolcszögûek (többnyire). A keresztséggel mi is belépünk az örökkévalóság, az újjászületés, az új teremtés, a föltámadás napjába. Ez az a nap, melyet az Úr szerzett nékünk (Zsolt 117,24).
A nyolcadik nap kérdése: ki az én Istenem? Nem annak a leckeszerû leírására kíváncsi, amit hittanórán valamikor megtanultunk, hanem arra, hogy hol jelenik meg Isten az életemben.
Ha vállalom Tamás apostol útját, a hit felfedezõ útját (ami Ábrahám útja is, Jézus útja is), akkor a távoli Isten az én Istenem lesz, a megérinthetetlen Isten hagyja, hogy megérintsem. Megláthatom Isten valódi arcát: az Atya irgalmas tekintetét.
Fr. Julianus

În Evanghelia de astãzi întâlnim figura apostolului Toma.
Dacã cineva se îndoiește de tot, spunem „Toma cel necredincios”. Îl numim astfel pentru cã atunci când ceilalți zece apostoli i-au povestit lui Toma cã l-au vãzut pe Cristos cel înviat, nu i-a crezut. De aceea, îl considerãm pe bietul apostol Toma drept necredincios. De fapt pentru el nu era suficient sã asculte relatãrile altora, ci dezidera sã experimenteze el însuși: vrea sã atingã rãnile și sã simtã. Și are dreptate. Nu este suficientã mãrturia altora. Nu este suficient sã cred ceea ce îmi povestesc altii.
Credința noastrã are nevoie de experiențã. Nu este suficient sã predic despre înviere și voi sã dați din cap. Nici învãțãtura Bisericii nu este suficientã. Nu este suficient sã știm cã au crezut bunicii și strãbunicii noștrii. Nu este suficient sã consideri ceva adevãrat pentru cã așa ți-au spus alții.
Apostolul Toma cautã experiențã, vrea sã vadã, vrea sã atingã locul rãnilor și vrea sã simtã. Vrea sã se asigure. Are nevoie de întâlnirea cu Cel înviat. Fãrã aceasta, întreaga chestiune este doar o teorie drãguțã.
Interesant: dar de ce-l intereseazã tocmai rãnile lui Isus? Rãnile sunt semne caracteristice ale lui Isus pe baza cãrora poate fi recunoscut, fãrã pericolul de a fi confundat cu altcineva. Isus poate fi recunoscut pe baza rãnilor sale și nu prin discursurile altora, chiar dacã sunt apostoli.
Astãzi este a opta zi, Paștele Apostolului Toma. În acestã zi se naște crezul lui personal: Domnul, Dumnezeul meu! Nu este un text învãțat, dar aceste cuvinte au fost rostite în urma întâlnirii cu Cristos cel Înviat.
A opta zi este ziua întâlnirii, ziua eternitãții, ziua renașterii, ziua împlinirii, începutul noii creații, ziua învierii, ziua Domnului, ziua liturghiei. De aceea sunt Baptisteriile și fântânile de botez de obicei octogonale. Odatã cu botezul intrãm și noi în ziua eternitãții, a renașterii, a noii creații, a învierii. Aceasta este ziua pe care a fãcut-o Domnul. (Ps 117, 24).
Întrebarea celei de-a opta zi sunã astfel: cine este Dumnezeul meu? El nu este curios ce am învãțat la catehism, ci unde apare Dumnezeu în viața mea.
Dacã pornesc pe calea apostolului Toma, calea descoperirii credinței (care este și calea lui Abraham, calea lui Isus), atunci Dumnezeul îndepãrtat va fi Dumnezeul meu, Dumnezeul de neatins mã va lãsa sã-l ating. Pot vedea adevãrata fațã a lui Dumnezeu: privirea milostivã a Tatãlui.

2020-04-19

______________________________

Nem hittek, de mégis...

Mk 16, 9-15
Szent Márk evangéliumára jellemzõ, hogy az eseményeket szintetikusan mutatja be, nem vesz el a részletekben, hanem a lényeget emeli ki. A most felolvasott evangéliumi részre ez még inkább jellemzõ. A feltámadt Krisztus találkozik Mária Magdolnával, az emmauszi tanítványokkal, és végül az összegyûlt tanítványokkal. Refrénként tér vissza, hogy a tanítványok nem hittek, végül Jézus szemükre veti a keményszívûségüket. Érthetõ, hogy nem könnyen hitték el Jézus feltámadását. Nem voltak naiv, hiszékeny emberek. Megértjük õket, mert nekünk sem könnyû hinni.
Jézus mégis rájuk bízza, hogy menjenek és hirdessék mindenkinek az örömhírt. Az elsõ keresztény közösség érezte szükségét annak, hogy Jézus ajkára adja ezeket a küldõ szavakat. Eredetileg nem tartozott a Szent Márk evangéliumához. Krisztus feltámadása hatásának tekintették, hogy az evangélium futótûzként terjedt el az akkor ismert világon.
Krisztus dolgozik bennünk is, az egyházunkban. Bûnösségünk és gyenge hitünk ellenére, szavunkra sokan csatlakoznak Krisztushoz.

2020-04-18

______________________________

Jézus a hálóban

Jn 21, 1-14
A csodálatos halfogás, Szent János evangéliumának a végén, mély mondanivalóval rendelkezik.
Az apostolok visszatérnek Galileába, és onnan akarják folytatni az életüket, ahol abbahagyták, mielõtt Jézust megismerték volna. Egy fejezet lezárult az életükbõl. Ismét halásznak, de fáradozásuk eredménytelennek bizonyul. Az életük jelképe ez. Annyi szép dolgot reméltek, de a semmivel maradtak, üres a hálójuk.
Gyakran én is így érzem. Nincs mit fel mutatnom. Miért éltem eddig?
Jézus a tanítványai segítségére siet, és megtölti a hálókat, az életüket, önmagával.
Az én életemnek is az a legnagyobb eredménye, ha Jézus tölti azt be. Õ ad neki igazi értelmet.

2020-04-17

______________________________

Egy zsúfolt nap után

Lk 24, 35-48
Végre Jézus eljött az apostolok közé. A Feltámadás napján zsúfolt programja volt. Elõbb az asszonyokkal találkozott, utána az emmauszi tanítványokat kísérte haza, és csak estére jutott el az apostolok közé. Arra számíthattunk, hogy örülni fognak az apostolok Jézus láttán, hisz már beszéltek nekik az asszonyok és a két tanítvány a Jézussal való találkozásukról, de õk még mindig féltek hinni. És Jézus mindent megtett azért, hogy segítse õket hinni: megmutatta a kezét, a lábát, vagyis a sebeit, és ételt kért tõlük.
Ma is ezt teszi. Felszólít, hogy ismerjük fel a szenvedõ és valamilyen szempontból éhezõ embertársunkban. Ha merünk hozzá közeledni, megtapasztaljuk Jézus jelenlétét, Jézus erejét, és lesz mirõl tanúságot tegyünk.
Most felújítjuk magunkban a szerzetesi életben való önátadásunk szándékát. Kételyeink vannak, félünk, hogy gyengéknek bizonyulunk, de Jézus eljön közénk, és mindent megtesz, hogy hinni tudjunk: megmutatja sebeit, és ételt kér tõlünk.

2020-04-16

______________________________

Megdobodtassa a szívünket

Lk 24, 13-35
A csalódott tanítványok Jézust nagy prófétának tartották, azt remélték, hogy megszabadítja Izraelt, de a kereszt nem fért bele az elképzeléseikbe. Számukra nem lehet szabadító az, akit keresztre szegednek.
Jézus fokozatosan vezeti el õket annak megértéséhez, hogy a kereszt nem egy véletlen esemény, nem egy szörnyû baleset volt, hanem Isten tervének a része, de nem a végsõ célja. A kenyértörésben nyert értelmet Jézus önfeláldozása.
Kérem a kegyelmet a feltámadt Úrtól, hogy szavai megdobogtassák a szívemet, és fel tudjam ismerni õt az eucharisztiában és életem eseményeiben.

2020-04-15

______________________________

Csak õ ...

Jn 20, 11-18
Mária Magdolna fájdalmát csak fokozta az, hogy eltûnt Jézus teste. Még meggyászolni sem hagyják azt, akit szeret. Nem tudja másképp elképzelni a történteket, mint hogy Jézus meghalt, eltemették, de a kertész ellopta a testét. Miért lopna holttesteket egy kertész? És ha lett volna is rá oka, miért adná vissza, csak azért mert Mária Magdolna kéri? Keservében nem tud logikusan gondolkodni.
És akkor a nevét hallja, mégpedig úgy, ahogy csak azt tudja azt kimondani, aki szereti õt, a Rabbuni. Jézus engem is keres. Nem bizonyítékokat sorol fel, hanem nevemen szólít.

2020-04-14

______________________________

Félelemmel és örömmel

Mt 28, 8-15
Az asszonyok az angyaltól megtudták, hogy Jézus feltámadt, és azt a feladatot kapták hogy üzenetet vigyenek a tanítványoknak. Szaladva igyekeztek teljesíteni a feladatot. Ha Jézus feltámadt, akkor nincs több dolguk a sírnál. Az életet kell hirdetniük, nem a halálon siránkozniuk.
Félelemmel és örömmel siettek el.
Félelemmel, mert nem könnyû feladatot kaptak. Elhiszik majd nekik a tanítványok, hogy angyalokkal beszélgettek? Én nem nagyon hinném el, ha valaki ezt mesélné nekem. De ugyanilyen lehetetlennek tûnõ küldetést kaptunk Jézustól mi is: hírül adni testvéreinknek, hogy Krisztus feltámadt, és mi is fel fogunk támadni. Hogy életünk végsõ állomása hanem a sír lesz, ezért nem erre a néhány évre érdemes berendezkedni, ami ebben az életben ránk vár.
És örömmel, mert arra kaptak ígéretet, hogy Jézussal fognak találkozni. Ez a mi örömünknek is az oka, és az az öröm erõsebb, mint bármi, ami szomorúságot okoz nekünk.

2020-04-13

______________________________