Napi gondolatok

Jézus nem egy, hanem az egyetlen

Lk 11, 14-23
Aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem gyûjt velem, az szétszór. Durván csengenek Jézus szavai. Azt várnánk el, hogy szelídebben szóljon õ a szelíd bárány. Ám a szelídség nem azonos a félénkséggel. Nem is lehetne félénken tudtára adni az embereknek, hogy Jézus nélkül az életük zsákutca. Jézus nem egy a sok próféta között. Nem egy a sok bölcs ember közül. Nem egy lehetõséget ajánl a sokféle életmód közül, hanem Jézus maga az élet. Csak aki vele együtt van, az él igazából. Aki nincs Jézussal, az nem csak Jézus ellen, de a saját élete ellen is van, mert nincs más élet. Ha vele vagyunk, akkor vagyunk igazán önmagunk.
Nem elég külsõleg Jézussal lenni. Nem elég szerzetesi ruhát viselni, nem elég kolostorban lakni, nem elég elvégezni az imákat, hanem Jézussal kell élni nap, mint nap, percrõl percre.
Nem az az igazi eredménye a nagyböjtnek, ha sikerült lelki programunkat bõvíteni, hanem, ha sikerült közelebb kerülni Jézushoz.

2013-03-07

______________________________

Könnyebb volna...

Mt 5, 17-19
A választott nép életében a törvény nagyon fontos szerepet töltött be. Mondhatni, hogy maga a törvény által jött létre a nép. A századok során azonban a törvényre rárakodtak különféle hagyományok. Ezek elhomályosították Istennek a szándékát. Jézus nem törvénnyel helyezkedik szemben, hanem ezekkel az emberi szabályokkal.
A törvény maga is beteljesítésre szorult. Ugyan összefogta a népet, de nem tudta megszabadítani bûneitõl. Jézus, akit az Atya küldött, beteljesíti az ószövetségi törvényt az új törvénnyel, a szeretet törvényével. Hogy mit is jelent a szeretet, azt Jézus életébõl, az õ magatartásából értjük meg. A szeretet megnyitja a szívünket, hogy átöleljük Isten akaratát. Ahogy az apostol mondja: aki szeret, az teljesíti a törvényt. Isten országához most már nem a törvények betartása segít el, hanem a konkrét szeretet. Néha könnyebb lenne néhány szabályt betartani, mint életünket oda ajándékozni. Könnyebb lenne azt kérdezni, hogy nekem van-e igazam testvéremmel szemben, mint azt kérdezni magamtól, hogy a javát keresem-e. De ha már Jézust megismertük, számunkra nem létezik könnyebb út, csak Jézus útja, a kereszt útja.

2013-03-06

______________________________

Fontos felejteni

Mt 18, 21- 35
Hányszor kell megbocsátani annak, aki vét ellenem? Ez a rövid párbeszéd Jézus és Péter között mutatja, hogy mennyire nehéz sokszor megbocsátani. Úgy érzi az ember, hogy határos a türelme. Néhányszor megbocsát, de aztán a mi sok az sok. Vannak olyan súlyosabb esetek, amikor majdnem lehetetlen a megbocsátás, mert a másik nagyon nagy rosszat tett nekem. Megrágalmazott, becsapott, visszaélt az én jóságommal.
Ha ilyen nem is történik gyakran, annál gyakrabban történnek apró dolgok, amelyek miatt megharagudhatunk egymásra. Vádaskodások, keményebb szavak, durvább magatartás. Legtöbbször nem rosszindulatból történnek, csak pillanatnyi felindultságból, sértõdöttségbõl, meg nem értésbõl.
A megoldást Mindenik esetben Jézus adja: az Õ halála és feltámadása nem egy régi történet, hanem mindig jelen van, amikor megbocsátja a mi gyengeségünket. Ha õszinte vagyok önmagamhoz, be kell látnom, hogy mennyire gyenge vagyok, és nem vagyok képes legyõzni a gyengeségeimet. Mégis, az Úr újra és újra megbocsát nekem. Ha ezt megtapasztalom, ebbõl mi más következne, mint az, hogy nekem is ezt kell tennem testvéreimmel. Épp ezen múlik, ettõl függ, hogy igazi keresztény vagyok-e, hogy meg tudok-e bocsátani.
Valaki mondta: Fontos emlékezni, de még fontosabb felejteni.

2013-03-05

______________________________

Elõítélet lebontása

Lk 4, 24-30
Jézus megállapítja, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Ezzel kinyilvánítja azt, hogy õ maga próféta, sõt, több mint próféta. Prófétaként hallgatóinak tudtára adja, hogy Isten nem személyválogató, mint õk. Õt magát az Atya nem csupán egy néphez küldte, hanem minden emberhez. Emlékezteti õket Illés esetére, aki a szeraptai özvegynek, tehát egy pogány asszonynak megélhetésérõl gondoskodott, Elizeus esetére, aki a szíriai Námánt meggyógyította a leprájából.
Persze, mi nem vagyunk személyválogatók, de bennünk is ott van a hajlam, hogy elkülönüljünk azoktól, akik másképp gondolkodnak, mint mi, akik más nyelvet beszélnek, mint mi. Még a provincián belül is különbséget teszünk az egyes testvérek között.
Nem kell mindenkivel egyet érteni, Nem kell mindenkivel hasonlóképpen gondolkodni, de mielõtt valakit kizárnánk a mi „zsinagógánkból”, gondoljuk meg, hogy a mi Atyánk õt is épp úgy kedveli, épp úgy szereti, mint minket, róla is gondoskodni akar, sõt, lehet, hogy rajtunk keresztül.
A ferences karizmának egyik lényeges eleme, hogy különbözõ emberek képesek egymást elfogadni, szeretni és segíteni. Ezt tanuljuk meg Jézustól, idõsebb testvéreinktõl.
Einsteinnek van egy mondása: „nehezebb egy elõítéletet lebontani, mint magát az atomot.” Istennek még ez is lehetséges, még a mi esetünkben is.

2013-03-04

______________________________

Jézust illeti a termés!

Mt 21, 33-43. 45-46
A Szentírásban többször olvashatunk az elvetett kõrõl, amely végül alapkõ lesz. Egy példabeszédbe illeszti bele Jézus, amelyben olyan szõlõmunkásokról van szó, akik nem tartják be a szerzõdést és nem akarják beszolgáltatni a termést. Közösen döntik el, hogy az örököst megölik. Emlékeztet ez bennünket József történetére, ahol a testvérei meg akarják ölni, azért, mert az atyjuknak õ volt a kedvence. Az Úr az emberek elhatározását jóra fordítja. Megmentésük épp azon keresztül érkezik, akit meg akartak ölni.
A konkrét szeretet-cselekedetek a gyümölcsök, melyeket be kell szolgáltatni s nem az, hogy az egyháznak, a ferences rendnek a tagja vagyunk.
Ne feledjétek, erre a találkozóra nem azért mentek, hogy magatoknak learassátok a termést, hogy titeket csodáljanak, körül rajongjanak. A termés a konkrét tettekben megmutatkozó szolgáló szeretet az örököst, Jézus Krisztust illeti.

2013-03-01

______________________________

Az életünkkel választunk

Lk 16, 19-31
Jézus ma egy gazdagot és egy szegényt állít elénk. A gazdag bíborba öltözött, gondozott külseje van, és nagyokat lakmározik, ezzel szemben a szegény nem valami tetszetõs külsejû, tele van fekélyekkel és éhes. Nem véletlen, hogy a gazdagnak nincs neve, míg a szegénynek igen. Isten számon tartja azokat, akik benne bíznak, akik Lázárok. Ez a név ugyanis azt jelenti, hogy Isten segít. Gazdag, aki nem bízza életét Istenre, van elég.
Lázár bízik Isten segítségében, mégis ott fekszik a földön sebekkel borítva, és éhesen, de nem jön a segítség sem Istentõl, sem embertõl. Haláláig sem tapasztalja meg a segítséget, amiben remélt.
Mindkettõ meghal. Ez jelzi, hogy csak ebben az életben van lehetõségünk választani: Istenre bízzuk magunkat, vagy nem érdekel Isten. Nem elméletben történik ez a választás, hanem azáltal, hogy testvéreinkkel viselkedünk, ahogy azokkal bánunk, akik rászorulnak a segítségünkre, akiken Isten rajtunk keresztül akart gondoskodni.
A magatartásunk tükrözi, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel: Lázárok vagyunk-e akik Istenben bíznak, vagy nincs különösképpen szükségünk Istenre, ha esetleg Isten segítségére szükségünk lesz, majd szólunk neki. Ha nincs szükségünk Istenre, nem tudunk átérezni annak a helyzetét sem akinek, a mi segítségünkre volna szüksége.

2013-02-28

______________________________

Igen, de mi lesz velünk?

Mt 20, 17-28
Jézus harmadszor beszél a Máté evangéliumában az eljövendõ szenvedésérõl, haláláról, és feltámadásáról, de az apostolok még mindig nem értik, mirõl van szó. Megértették, hogy Jézusra nehéz napok várnak, de utána következik a dicsõséges idõszak, amikor Véle fognak uralkodni. Erre akarják bebiztosítani magukat, hogy nehogy valaki elõlük elfoglalja a jobb helyeket. Nem csak a Zebedeus fiai viselkednek így, hisz a többi is háborog, amiért ezek ketten el akarták elõlük foglalni a legfontosabb helyeket. Nem mondják nekik, hogy: testvérek, mi szívesen engedjük, hogy legyenek a tieitek ezek a helyek. Haragszanak, mert akkor mi lesz velük?
Jézus tanításának a csõdje ez. A legközelebbi tanítványok sem tudták megtanulni Tõle az evangélium lényegét, az önfeláldozó szeretetet.
Nem könnyû megérteni, hogy Isten szemében az a nagy, aki Jézushoz hasonlóan testvéreire pazarolja a maga képességeit, egész életét, de aki felismerni, hogy õt mennyire szereti az Úr, õ is testvéreit fogja szolgálni. XVI Benedek pp., az idei nagyböjtben mondta, hogy a keresztény az, akit Krisztus szeretete meghódított, ezért nyitott a testvérei iránti szeretetre.
Igen, elsõsorban a testvéreink iránt. Jézus is azt mondja, hogy: nálatok, köztetek ne olyan legyen a viszony, mint a pogányok között. Nem azt mondja, hogy igyekezzenek mindenkit egyformán szeretni, hanem, hogy egymásnak legyenek a szolgái.
Azért szép a közösségi élet, mert itt mindenki arra törekszik, hogy a másikat szolgálja, segítse. Így mindenikünknek alkalma van önzetlen szeretetben részesülni és önzetlen szeretetet ajándékozni. Használjuk ki tehát ma is ezeket az alkalmakat.

2013-02-27

______________________________

Üres tojáshéj

Mt 23, 1-12
Nem tudom teljes szívbõl szidni ezeket az írástudókat és farizeusokat, melyekrõl ma hallottunk, mert az õ képmutatásuk jeleit lépten-nyomon felismerem önmagamban is: amikor jól akarok szerepelni, önmagamat akarom mutatni másoknak, és nem a Jézussal való barátkozás szépségét; amikor Isten szavát hirdetem, de tartalmatlanul. Olyan ez, mintha egy festett tojáshéjat adnék valakinek. Szépen nézhet ki, de nem tápláló. Lehet szépeket mondani, lehet szépeket írni, szép liturgiákat tartani, de csak akkor igazi mindez, ha az én életemnek az odaajándékozása hitelesíti szavaimat. Ha nem, üres marad. Megcsodálhatják, de senkit nem táplál.
Persze, hogy bizonyos helyzetekben szeretnék jól szerepelni. Szeretném, ha az embereknek jó véleménye lenne rólam, és néha eszembe jut, hogy vajon, most mit gondol rólam egyik, vagy másik, és ez természetes, de vigyáznom kell, hogy ez a hajlam ne irányítsa az én életemet, a magatartásomat. Ne az én személyem legyen a vallásos életem központjában, hanem Isten.
Jó nekünk, hogy közösségben élünk, mert nehezebb a testvéreink szemében tenni a szépet, akik látják az én életemet reggeltõl estig. Segítsük is egymást, hogy ne csak Jézus szavai legyenek ajkunkon, hanem Jézus lelkülete éljen bennünk.

2013-02-26

______________________________

Szent Péter széke

Mt 16, 13-19
A mai evangélium megsejteti velünk, hogy Isten azokon keresztül nyilatkoztatja ki magát, akik nyitottak befogadni Õt, még akkor is, ha nem mindent értenek meg abból, amit Isten rajtuk keresztül nyilatkoztat ki. Péterrel is ez történt. Nem a saját erõfeszítésével jutott el arra a felismerésre, hogy Jézus az Isten Fia, hanem Isten nyilatkoztatta ki ezt neki. Nem egészen értette, hogy mit jelent, mégis boldognak mondja õt Jézus. Boldog mindaz, aki együtt mûködik Istennel csodálatos terve megvalósításában.
Jézus számára ez elég ahhoz, hogy Pétert sziklának nevezze, amelyre az egyházát építi. Krisztus maga a szikla, és mégis, ezt a feladatot átruházza Páterre, mégpedig úgy, hogy biztosítja a végsõ gyõzelemrõl. A pokol kapui nem vesznek erõt rajta.
Péter megkapja az Isten országának a kulcsait. A kulcs a hatalom jelképe. Hatalma van embereket beengedni az Isten országába. Az írástudókról és farizeusokról Jézus azt mondja, hogy õk tartották mindaddig kezükben az Isten országának a kulcsait, de visszautasították az evangéliumot és bezárták az emberek elõtt az Isten országát. Ezért Péter veszi át a helyüket. Az õ feladata, hogy megnyissa a bezárt kaput. Ma is Péter a szikla. Õ Jézus tanításának a közvetítõje. Õ a biztosíték arra nézve, hogy a helyes úton járunk, és hûségesek vagyunk Krisztus tanításához.
Ugyanakkor hozzá hasonlóan engedni akarjuk, hogy az Úr rajtunk keresztül is megismertesse önmagát az emberekkel.

2013-02-22

______________________________

Aranyszabály

Mt 7, 7-12
Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Jézus minden szava igazság, és mindaz, amire tanít, megfelel az ember természetének, de ez utóbbi valóban az evangélium aranyszabálya.
A bûn miatt az ember természete elferdült. Ez az elferdülés abban áll, mi elvárjuk másoktól, hogy velünk szemben kedvesek legyenek, becsüljenek, tiszteljenek, lehetõleg szeressenek is, és ez rendjén is volna, de annyira önmagunkkal vagyunk elfoglalva, hogy már nem is vesszük észre a másikat. Nem érdekel, hogy a másik mit várna el tõlünk. Annak vagyunk tanúi, hogy az emberek egyre inkább eltávolodnak egymástól. Gyermekkoromban természetes volt, hogy az emberek ismerték egymást, köszöntek egymásnak, egymásnak segítettek. Ma, különösen városon ki-ki magának él, alig van kapcsolata másokkal. Már nem köszönnek egymásnak, nem érdekli, hogy mi van a másikkal.
Jézus arra akar tanítani minket, hogy igazítsuk helyre ezt az elferdülést. Ha vágyom arra, hogy tiszteljenek, én is tiszteljem a körülöttem lévõket. Ha azt akarom, hogy megértsenek, értékeljenek, figyeljek arra is, ami szép és jó a körülöttem lévõkben. Kezdjünk el mi figyelni egymásra. Az ad erõt nekünk ehhez, hogy Krisztust ismerjük, Krisztust követjük, és Krisztussal együtt vagyunk.
A kölcsönös egymásra figyelés annak a jele, hogy Jézus itt van közöttünk, itt lakik velünk, és már elkezdõdött az Isten Országa.

2013-02-21

______________________________