Napi gondolatok

A szeretet alakít

Nekem nem tetszik az az ötlet, hogy ennyire jámbor legyek, bár szelíd embernek tartom magam. Nagyon nehéz szeretni azt, aki nem szeret, jót tenni azzal, aki bánt. Azt érzem igazságosnak, hogy visszaadjam, amit kaptam, akár rossz, akár jó dolog az. Ám azt is megértem, hogy emiatt az igazságosság miatt vannak veszekedések, ellenségeskedések, háborúk. Még közöttünk is jelen van ez a fajta igazság. Ha így, akkor én is így... Jézus azt kéri tõlünk, hogy túllépjünk azon, amit érzünk, és a bennünk lévõ jóságot engedjük kiáradni azokra is, akik nézetünk szerint nem érdemlik meg, miként a nap ráragyog jókra és gonoszokra egyaránt. Nem õ dönti el, hogy ki érdemes rá és ki nem, az dolga csak az, hogy világítson, melegítsen.
De akkor mit kezdjünk a rosszal, a bûnnel, amit meglátunk a másikban? Szó nélkül tûrjük el? Szabad haragudni, a rosszra, szabad harcolni a bûn ellen, szabad figyelmeztetni a hibázót, sõt megakadályozni is abban, hogy másoknak rosszat tegyen, de ne forduljunk maga a személy ellen. Csak a nap tud új életet adni a földnek. Csak a szeretet tud jóvá változtatni valakit.

2012-06-19

______________________________

Ami nekem öröm, az legyen öröm másnak is

A jelszó, amelyre hallgatunk, hogy gyûjtsünk, hogy nekünk legyen. Minél több mindenre rá szeretnénk nyomni a pecsétet, hogy ez is, az is az enyém. Attól várják az emberek a boldogságukat, amijük van. S ha van valamid, arra kell, hogy vigyázz, nehogy elvegye valaki tõled. Így az emberek eltávolodnak egymástól, falakat emelnek, zárakat szerelnek. Jézus nem azért biztat arra, hogy adjunk abból, amink van, annak, akinek szüksége van, hogy mi leszegényedjünk, fanatikus módon osszuk szét mindenünket. A javunkat akarja, mert a legnagyobb rossz, ami valakit érhet, az, ha egyedül marad, ha már nincs, akinek adjon, és akitõl kapjon. Merjünk adni, még ha nem mindig érdemli is meg az, akinek adunk, és merjünk kérni, akkor is, ha nem mindig kapunk. Ez biztosítja a boldog életet.
Nézzük a méhek és a virágok példáját. Örömét lelki a méh abban, hogy összegyûjti a nektárt, és öröm a virágnak azt felkínálni. Minden olyan öröm, amely ehhez nem hasonlítható, bûn. Legyünk néha olyanok, mint a virágok, néha, mint a méhek.

2012-06-18

______________________________

Mária Szíve

- Három napig keresték – elõvételezi a három napot, a halála és feltámadása között.
Mária nem érti, de szívében õrzi szavait. Ez Mária életének fontos jellemvonása. Nem érti, de ráhagyatkozik. A csendben érik Máriában a hit gyümölcse.
Én is szívembe akarom fogadni az Úr szavait, azokat is, amelyeket nem értek, amelyek szenvedést okoznak nekem. A „három napos” csendes keresésben ezek megtermik a hit gyümölcsét, a bizalmat és a ráhagyatkozást.
- Szûz Mária emléknapját keresni kell, ezt az emléknapot nehezebben találtuk meg, mint Jézus szíve ünnepét. A mai evangéliumban Mária keresi Jézust, nem mi keressük Máriát. Jézus van elveszve. Családias történet ez, elõfordul minden családban, hogy valamelyik gyermeket keresni kell. Ami megtöri ezt a családias hangulatot, az Jézus kérdése: nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem? Jézus felismeri azt, hogy õ kicsoda, és ettõl kezdve megváltozik a viszonya mind a szülõkhöz, mind a rokonokhoz. Jézust én is fel akarom ismerni, mint azt, aki közel van, megszólítható, de néha elvesz, nem találom, de akit tudom, hol találhatok meg, az Atya házában.
- Az édesanya szeretettel keresi elveszett gyermekét. Az emberek azt várják el tõlünk, hogy Istenhez vezessük el õket. Azt a kegyelmet kérem, hogy az Õ házában érezzem igazán otthon magamat. Az emberek nagyon megérzik, hogy én itthon vagyok-e az Isten házában.
- Hittanórán történt, hogy egy adott pillanatban hiányzott egy gyerek. Kezdtük keresni. Aztán kiderült, hogy elbujt, azért, hogy keressem meg. Átéreztem kissé, amit az az édesanya érez, aki keresi elveszett gyermekét. Az én égi édesanyámnak is hiányzom, ha nem vagyok itt, az Atya házában. Szüleim gondot fordítottak arra, hogy én az Isten házában legyek. Szüleimtõl kaptam a testemet, mégis Isten az én mennyei Atyám.
- Sokszor belefeledkezem azokba a dolgokba, amelyeket szeretek, és ezzel megbántok másokat.

2012-06-16

______________________________

Jézus Szíve

Jézus szíve ünnepe a szeretet ünnepe, olyan szereteté, amely sok szenvedéssel jár, de amely túllép a halálon.
Szt. János számára ezt jelképezi a Krisztus oldalából kifolyó vér és víz. A kifolyó vér a halált jelenti, míg a víz a termékenységet. Új életet táplál, öntöz ez az víz, ugyanannak a szeretetnek a csiráit, mely Jézus szívében élt, mostantól a mi szívünkben növekszenek, fejlõdnek.
Nem hiába láttám az egyházatyák e kifolyó vérben és vízben az Egyház szentségeinek jelképét. Könnyen megszokottá válik számunkra a szentségek vétele. Szent Bonaventúra arra buzdít minket, hogy hajoljunk oda és igyunk Jézus szívébõl, megváltásunk forrásából. Ma úgy akarok szentáldozáshoz járulni, hogy tudatosítom magamban azt a szeretetet, amelyben részesülök, és azt a szeretetet, amelyre engem indít.

2012-06-15

______________________________

Megfontolni, elhatározni és megvalósítani

Ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába. Milyen is a farizeusok és írástudók igazsága? Nem azt mondja, hogy az övék nem igazság, hanem, hogy gyenge, hiányos, valami lényeges elem hiányzik belõle. Annyira lényeges elem hiányzik, hogy alkalmatlanná teszi az embert a mennyek országára.
Lehet, hogy hiányzanak a tettek. Ha csak hangoztatjuk azt, amit helyesnek gondolunk, de nem váltjuk tettekre, szavaink, nem fognak üdvözíteni. Nem elég nem tenni rosszat. Cselekedni kell.
Ám a fordítottja is lényeges: nem elég a tett, szükséges a helyes szándék is. Ha azért teszem a jót, hogy mások lássák, és jó véleménnyel legyenek rólam, tetteim elveszítik értéküket. Ha csak azért teszem a feladatomat, hogy ne büntessenek, ne szidjanak, nem érdemes azt végezni.
Az igazi jótettek, amelyek az üdvösség felé vezetnek abból fakadnak, hogy belátom, elhatározom, és meg is teszem, ami helyes, ami jó.

2012-06-14

______________________________

Isten szava ránk bízta magát

A szó erejét ismét felfedezni. Páduai Szt. Antal a szavak embere volt, kiváló igehirdetõ volt, szavával ezreket tudott Krisztushoz vezetni, és ezreket visszatéríteni a tévedés, az eretnekség útjáról. Abban az idõben is sokan beszéltek az embereknek, de szavuk hatástalan maradt. Ma is sok ember beszél sokat, de szavuknak nincs hatása. Csak elhangzanak, de nem hiszünk nekik. A politikusok ígérgetnek a választások elõtt, mindenki tudja, hogy nem tudják valóra váltani ígéreteiket, mégis beszélnek. Templomainkban sok prédikáció elhangzik, még sincsenek hatással az életünkre, mert nem tudunk hinni a szavaknak, talán még azok sem hiszik, akik elmondják.
Szt. Antal szava más volt. Aki hallgatta, érezte, hogy igazak e szavak, valóban Isten szava hangzik Antal szájából. Isten rábízta az õ szavát erre a ferences szerzetesre, mint ahogy a megtestesült Ige rábízta önmagát Máriára, Józsefre, hogy gondoskodjanak róla, táplálják, neveljék. Ezt jelképezi az a jelenet Szent Antal életébõl, amikor a kis Jézus megjelent neki, és karjai között pihent.
Mondhatnánk, hogy milyen jó volt Szt. Antalnak, hogy Isten ennyire bízott benne és ennyire hatásossá tette szavait. Mi is lehetünk ugyanilyen szerencsések. Isten örömmel bízza magát ránk is. Szt. Antal példáján buzdulva kérjük mi is a kegyelmet, hogy szavaink hitelesek legyenek. Amikor azt mondjuk valakinek, hogy szeretjük, akkor valóban javát akarjuk, boldogságát próbáljuk elõsegíteni annak a személynek. Amikor valakinek a barátságunkat ígérjük, törõdjünk is vele. Amikor Istenrõl beszélünk, ne üres vallásos szöveget mondjunk neki, hanem arról beszéljünk, amit mi az Istennel való kapcsolatunkban megtapasztaltunk.
Segíts Szt. Antal örömmel járni a hit útját, tudva, hogy a kis Jézus karjainkon pihen, ránk bízta magát, ránk bízta szavainak közvetítését.

2012-06-13

______________________________

Használatra kaptuk...

Jézus az igazi tanítványt a sóhoz hasonlítja, mely egyrészt ízet ad, másrészt megóv a romlástól. Ám a tanítvány olyan só, amely az ízét úgy kapta Jézustól, neki magának nem lett volna íze. Ezért veszítheti el az ízét. Olyan lámpás, amely a fényét Jézustól kapja, ezért sötétben is maradhat. Élete, és szavai arról tesznek tanúságot, hogy Jõ dolog, csodálatos dolog Jézussal kapcsolatban lenni.
Ha a magam életét szemügyre véve azt látom, hogy a körülöttem élõk nem sokat élveznek az én jó ízembõl, nem óvom õket a romlástól, nem világítok nekik, vagyis nem segítem õket közelebb Jézushoz, nem vagyok igazi tanítvány. Nem elég elhatározni, hogy ezután jobban törekszem, hisz ne feledjem, hogy nekem nincs jó ízem, sem saját fényem. A Krisztussal való kapcsolatomat kell szorosabbra fognom, hogy az õ íze, az õ fénye járjon át.

2012-06-12

______________________________

Szt. Barnabás

Egy legenda azt mondja, hogy Barnabás Milánóba érkezett, és ahol elhaladt, elolvadt a hó, és virágok kezdek nyílni.
Pállal való együttmûködése valóban ilyen jellegû volt. Valóban a vigasztalás fia volt a közösségek számára, melyeket meglátogattak. Õ volt az, aki háttérben tudott maradni, és engedte, hogy Pál érvényesüljön, Pált dicsérjék az emberek.
Amikor mindenki önmagát akarja érvényesíteni, igazi prófétai jel az, ha valaki képes együttmûködni anélkül, hogy õ legyen a fõszereplõ. A közelgõ nyár jó alkalom lesz arra, hogy mennyire tudunk a vigasztalás fiai lenni, mennyire tudjuk engedni, hogy a testvéreink iránti szeretet legyen az irányt adó tetteinkben.

2012-06-11

______________________________

10. évközi vasárnap

A mai, évközi 10. vasárnap mottója számomra a mezítelenség és a felöltözöttség. Bár Ádám és Éva mezítelenek voltak a paradicsomban, mégis a legszebb ruhát viselték, amelyet ember valaha viselt, a kegyelem ruháját hordták. Engedetlenségük által ezt a ruhát elveszítették, de Isten nem feledkezett meg róluk, új ruhát készített számukra. A keresztségben az ember magára öltötte Krisztust. Igen ékes ruhát kaptunk a keresztségben. Sajnos, a kis fehér ruhát, melyet a keresztségkor kaptam, már kinõttem. A ruha, melyet a pap a szentmisén visel emlékeztet bennünket, hogy igen ékes ruhát kaptunk a keresztségben. Jézus a példabeszédben azt mondja, hogy az erõs házába csak úgy mehet be a rabló, ha lekötözi. Ha lekötözi, elveheti a ruháját, és kifoszthatja a házát. Ha mi együtt vagyunk a házban, erõsek vagyunk, és nem tud bejönni, aki nekünk rosszat akar tenni. Csak akkor tud megkötözni, ha kimegyek hozzá. Az Egyházon belül maradva erõs vagyok. Nem tud megkötözni a sátán, mert mindig van egy pap, aki feloldoz. A csuhánk emlékeztet, hogy mezítelenségünket eltakarta Krisztus kegyelme. Jó megvizsgálni, hogy mi az, ami engem megkötöz. Ha megkötöz, könnyen leveszi a csuhánkat.
fr. Hugó

2012-06-10

______________________________

Pénzünkön a császár képe, lelkünkön az Istené

Bármelyikünknek jól esne egy ilyen dicséret, de ugyanakkor tudnánk, hogy fele sem igaz. Persze, hogy befolyásol mások véleménye, és másképp beszélünk, másképp viselkedünk, ha olyan személyek vannak jelen, akiknek a véleménye számít nekünk. Fel sem fogják, hogy mennyire igazat mondanak. Ám szavaik csapdát rejtenek. Arra ösztönöznék Jézust, hogy bátran szembeszálljon a római hatóságokkal, és kijelentse, hogy nem kell többé adót fizetni, csak azért, hogy ne csalódjanak benne azok, akik ilyen tökéletesnek gondolják.
Nagy veszély számunkra is, amikor az emberek azt mondják rólunk, hogy mi rendkívüliek vagyunk, nem vagyunk olyanok, mint a többi. Csak akkor akarjunk megfelelni bárki elvárásainak, ha azok egybeesnek Isten elvárásaival.
A császár elvárásai felületesek, megelégszik a pénzünkkel, hasznot hajt belõlünk, de a lelkünkön már nem a császár képe van, hanem az Istené. Nem mindig tudunk szembeszállni a társadalmi igazságtalanságokkal, de nem állunk be semmilyen földi uralkodó szolgálatába.

2012-06-05

______________________________