Napi gondolatok

A tudás felfuvalkodottá tesz

1 Kor 8,1b-7. 11-13
Szent Pál ma a tudást állítja szembe a szeretettel. Úgy tûnik mintha a tudás valami rossz lenne mert felfuvalkodottá tesz, míg a szeretet épít. Hogy megértsük mit akar mondani Pál, az általa felhozott példát vesszük szemügyre. Az okos keresztény tudja, hogy nem léteznek bálvány-istenek, ezért nyugodtan megeheti a pogány szertartásokon használt húst, mert ezzel nem válik hûtlen Istenhez. De ha ez valakit botránkoztat, vagyis eltávolít Jézus Krisztustól, szeretetbõl nem eszik abból a húsból.
Ma is vannak, akik bizonyos szentek ünnepén nem mernek semmit dolgozni, mert attól félnek, hogy az illetõ szent megharagszik. Vannak, akik tiszteletlenségnek tartják a kézbe áldozást. Vajon mit javasolna Pál? Hogy mi is hozzájuk hasonlóan viselkedjünk azért, hogy ne botránkoztassuk meg õket?
Pál csak átmeneti dolognak gondolja ezt, mert õ maga is azon volt, hogy a tudatlanokat oktassa. Ezt teszi a korintusiakhoz írt levélben is. A tudás felfuvalkodottá tesz, ha magunknak tartjuk meg, de szeretetté válik, ha megosztjuk másokkal is. Nem kényszerítjük semmire, de szeretetbõl tanítjuk egymást.

2020-09-10

______________________________

Mi a végsõ cél?

1Kor 7,25-31
Sokan a korintusi keresztények közül, miután megkeresztelkedtek, radikális változást akartak megvalósítani az életükben. Korintus lakóira jellemzõ volt a kicsapongás, éppen ezért, egyesek úgy gondolták, hogy a keresztényeknek még házasságot sem kellene kötniük. Szent Pál a levelében igyekszik mérsékelni ezt az álláspontot, de elismeri, hogy mindenki az Istentõl kapott adománya szerint dönti el, hogy milyen életformában akar élni. A keresztények között megvan a helye az önmegtartóztatást vállalónak épp úgy, mint a házasnak. Aki a cölibátust vállalja jól teszi, mert életével arra figyelmezteti az embereket, hogy rövid az idõ, de senkit sem az életformája teszt hiteles kereszténnyé, hanem az, hogy úton van Isten felé, ezért úgy él, hogy nem ragad le semmi és senki mellett. Nem végsõ célja sem a házasság, sem a világ dolgai, mert ez mind elmúlik.
Szent Pál szavai minket is fölráznak. Elfoglaltságainkból, gondjainkból fölemeljük a tekintetünket, újra emlékeztetve magunkat arra, hogy mi az életünk célja.

2020-09-09

______________________________

KIsboldogasszony

Róm 8, 28-30
Ma Mária születésnapját ünnepeljük.
Még két személy születésnapjáról emlékezik meg a liturgiánk: A Jézuséról, és a Keresztelõ Jánoséról. Mindhárman kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a mi lelki újjászületésünk folyamatában. Ezért kedves számunkra az õ születésnapjuk is. Jó hogy Megszülettek.
Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik - hallottuk a szentleckében. Vigasztaló kijelentés. Mi szeretjük Istent, tehát minden ami történik, a mi javunkat szolgálja. És az összes események közül a legfontosabb, ami leginkább a javunkat szolgálja, Jézus Krisztus születése. És ebben fontos szerepe volt Máriának. Az õ, Istennel való együttmûködése tette lehetõvé, hogy kezdetét vegye a mi megváltásunk.
A mai ünnep arra hív minket, hogy Máriához hasonló módon bízunk abban, hogy minden a javunkra válik, és sokak javára, ha Istenben bízva igent merünk mondani az õ tervére, akkor is, ha azt nem értjük, nem látjuk még annak az értelmét.
Az újszülött Máriát szemléljük az õ kicsinységében, törékenységében, meglátva, hogy Isten milyen csodálatos dolgokat tudott általa megvalósítani mindnyájunk javára. Akármilyen gyengéknek, tehetetleneknek érezzük magunkat, Istennek velünk is csodálatos tervei vannak testvéreink javára.

2020-09-08

______________________________

Esztelen, vagy igaz

Bölcs 3, 1-9
A mai olvasmány beszél az esztelenrõl és az igazról. Az esztelen azt hiszi, hogy az élet csak a földi életre korlátozódik, éppen ezért állandó félelemben él, fél, hogy nem tudja eléggé kihasználni az életét, fél a haláltól. Ezzel szemben az igaz ember tudja, hogy az élete Isten kezében van, ezért béke van benne. Ez a béke, a shalom igazából nem csak nyugalmat jelent, mint a magyar nyelvben, hanem azt az állapotot, amikor az ember minden szempontból jól érzi magát. A Kassai Vértanúk, akiket ma ünneplünk, már jóval a haláluk elõtt Isten kezébe helyezték az életüket. A vértanúságuk ennek csak külsõ megnyilvánulása volt.
Annál esztelenebbek vagyunk, minél inkább aggódunk amiatt, hogy mi lesz velünk, és annál inkább igazak vagyunk, annál inkább megvalósul a shalom az életünkben, minél inkább odaadjuk már most azt Istennek.

2020-09-07

______________________________

Évközi 23. vasárnap

Nehéz elhinni, még nekünk keresztényeknek is, hogy Isten senkit nem akar elkergetni önmagától, még a legnagyobb bûnösnek is örömmel megbocsát. Egyik másik azt mondja erre, hogy ha így áll a helyzet, akkor nem törõdöm azzal, hogy mi bûn és mi nem bûn, azt teszem amihez kedvem van, mert Isten úgyis megbocsát. Aki így beszél, vagy legalábbis így gondolkodik, annak az a véleménye a bûnrõl, hogy az valami szép, valami kívánatos, amit azonban Isten meg tiltott nekünk. Ezek szerint boldogabbak lennénk, ha nem hinnénk Istenben. Fontos megértenünk, hogy a bûn nem gazdagít, hanem tönkretesz. Pillanatnyilag lehet kellemes, de súlyos következményei vannak. Isten épp azért, mert szereti az embert, figyelmezteti arra, ami kárára van. Hasonlattal élve, aki ért a gombákhoz, figyelmezteti a hozzá nem értõt, hogy ne szedje le a mérges gombát, még akkor sem ha jó az íze. Nem a gombaszakértõ fog megbüntetni téged, ha eszel belõle, hanem te mérgezed meg magadat. Ha nem követed azt az utat, melyet Isten mutat neked, nem Isten büntet meg, hanem te akadályozod meg önmagadat abban, hogy megvalósítsd azt a szépet és jót, amiért erre a világra születtél. Arra születtél hogy boldog légy, de ha a magad feje után mész, nem tudsz boldog lenni. Nem Istennek ártasz azzal, ha vétkezel, hanem önmagadnak, és sok esetben másoknak is.
Mit tesz Isten amikor az õ gyermeke vétkezik, rosszat tesz önmagának? Nem azt várja, hogy elérkezzen a végítélet, amikor megbüntetheti, hanem próbálja megmenteni, visszavezetni arra az útra, amely a boldogságra vezeti. Hogyan próbálja ezt elérni Isten? Elsõsorban az õ szava által, az evangélium által, de rajtunk keresztül is. Errõl szól a mai evangélium.
Legyen világos számunkra, hogy a bûn sosem véletlenül történik, hanem szabadon választjuk. Mindenki felelõs tehát a maga bûneiért. Isten azonban nem nyugszik bele abba, hogy az õ gyermeke eltávolodott tõle, hanem rajtunk keresztül akarja õt vissza segíteni önmagához.
Amit Jézus tanácsol a mai evangéliumban mind nem érvényes, ha nem vagyunk közösség, ha ki-ki csak önmagáért van itt a templomban, és semmi közünk egymáshoz. De ha egy közösség vagyunk, még ha nem is tökéletes közösség, akkor sokat tanulhatunk a mai evangéliumból.
Itt Jézus arról beszél, hogy hogyan járjunk el, amikor a közösségünkbõl valaki vétkezik.
Azzal nem segítünk, ha a testvérünk bûnét, melyrõl tudomást szereztünk, másoknak is elmondjuk. Ezzel elszigetelnénk, mások elõtt megaláznánk. Nagyon szenved az az ember, akit a többiek elítélnek, lenéznek, megvetnek. Senki ne mentegetõzzön azzal, hogy amit mondott a másikról, az igaz. Bármennyire igaz, ha nem szeretetbõl beszéltünk, olyan mintha hazudtunk volna. A szeretetlenül kimondott szó életre szóló sebeket tud hagyni.
Jézus azt mondja, hogy az elsõ teendõd személyesen beszélgetni azzal a testvéreddel, aki vétkezett. Ez nagyon nehéz feladat. Megpróbálni meggyõzni a testvéremet arról, hogy amit tesz, nem jó. Nehéz figyelmeztetni a testvéremet. Ha minket nem érint személyesen az amit tesz, sok esetben inkább nem mondunk semmit. A szeretet azonban azt kívánja, hogy figyelmeztessük, mert a javát akarjuk. Nem könnyû ilyen helyzetben megtalálni a megfelelõ szavakat. Nem tudjuk hogyan fog reagálni a testvérünk. De az segíthet, ha a testvérünk helyébe képzeljük magunkat, és úgy szólunk hozzá ahogy szeretnénk hogy velünk beszéljenek hasonló helyzetben.
De ha nem hallgat rám, akkor sem nyugodhatok bele abba, hogy a testvérem elvesz. Jézus egy második lépést ajánl az ilyen helyzetre. Még két társaddal keresd fel õt. Nem az a cél, hogy sarokba szorítsuk, rábizonyítsuk a rosszat, hanem érezze, hogy nincs egyedül. Többen vannak, akik az õ javát akarják.
Ha ez sem sikerül, egy harmadik próbálkozást is ajánl Jézus. A közösség, amelyhez tartozik, amelynek tagjai szeretik õt, próbálja meggyõzni arról, hogy mondjon le bûnös cselekedeteirõl.
Ha pedig ez a próbálkozás sem vezet sikerre, akkor ki kell zárni a közösségbõl. Úgy bánni vele mint egy bûnössel, vagy vámossal. Aki makacsul kitart a bûnében, azt ki kell zárni a közösségbõl. Nem azért mintha nem bocsátanánk meg neki, hanem, mert magatartásával rombolja a közösséget is. De ez nem azt jelenti, hogy tovább nem törõdünk vele. Jézusról azt mondták, hogy a bûnösök és vámosok barátja. A bûneivel küzdõ embernek van leginkább szüksége a figyelmünkre, a szeretetünkre.
Jézus egy ígéretet is tesz a mai evangéliumban. Az ígéri, hogy amit megkötünk a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldunk a földön, az fel lesz oldva a mennyben is. Nemrég hallottuk, hogy Jézus ugyanezt megígérte Péternek, most pedig az egész közösségnek. Ezzel azt ígérte meg Jézus, hogy a Szentlélek segítségével képesek leszünk eldönteni, hogy mi helyes és mi helytelen. Az egyháznak feladata megmutatni minden embernek, hogy mi a helyes és mi a helytelen az egyes élethelyzetekben, bizonyos körülmények között. Nagy felelõsség ez. Ha nem figyelünk a Szentlélek irányítására, csak az eszünkre hallgatunk, nem tudunk irányt mutatni az embereknek. Mennyire szükség van ma arra, hogy a keresztények megmutassák, hogyan lehet egy ilyen járvány idején derûsen élni, ne engedni hogy legyõzzön a félelem. Akkor, amikor mindenkitõl távolságot kell tartani, hogyan tudunk mégis kapcsolatban maradni, egymást bátorítani és segíteni. De ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha a Szentlélekre figyelve újra és újra tudatosítjuk, hogy Isten kezében van az életünk, aki a legjobban szeret minket, és a javunkat akarja, tehát az sem olyan nagy baj, ha betegek leszünk, vagy ha meghalunk. Persze vigyáznunk kell önmagunkra és egymásra, mert még feladatunk van ebben az életben, de tudjuk hogy semmilyen földi betegség, vagy hatalom nem tud megakadályozni abban, hogy eljussunk a boldogságra.
Aztán Jézus a közösségi imáról beszél, arról, amikor ketten vagy hárman együtt imádkoznak. Vigyáznunk kell, hogy a közösségi imáinkat ne alakítsuk át egyéni imákká. Amikor együtt imádkozunk, ne a magunk egyéni problémáival törõdjünk, hanem próbáljunk összehangolódni, közösen imádkozni. Olyan legyen a mi közös imánk, mint egy szimfónia. Egy szimfóniában minden hangszer a maga részét játssza, de úgy, hogy összhangban legyen a többiekkel. Egy közösség harmóniája a legjobb eszköz arra, hogy a tévedõ testvéreket jó útra vezesse, és az eltávolodottakat vissza édesgesse. Az olyan közösségben ahol minden testvér a többiek javát akarja, és amivel tudja, szolgálja testvéreit, harmónia van, ott a testvérek jól érzik magukat, és aki eltávolodik, oda visszavágyik. Építsünk ilyen közösséget magunkból, magunknak.

Este greu de crezut, chiar și pentru noi creștinii, cã Dumnezeu nu vrea sã alunge pe nimeni, cã îl iartã cu bucurie chiar și pe cel mai mare pãcãtos. Daca așa stau lucrurile, spun unii, nu-mi pasã ce este pãcat și ce nu este pãcat, fac ceea ce îmi place pentru cã oricum Dumnezeu mã iartã. Cel care vorbește, sau cel care gândește așa, este convins cã pãcatul este ceva frumos, ceva de dorit, pe care totuși Dumnezeu ni l-a interzis. Am fi mai fericiți dacã nu am crede în Dumnezeu. Este important pentru noi sã înțelegem cã pãcatul nu îmbogãțește, ci distruge. Poate fi plãcut în acest moment, dar are consecințe grave. Dar pentru cã-l iubește pe om, Dumnezeu îl avertizeazã despre ceea ce este în detrimentul sãu. Prin analogie, cel care cunoaște ciupercile îl avertizeazã pe cel care nu se pricepe sã nu culeagã ciuperca otrãvitoare, chiar dacã are un gust bun. Nu expertul în ciuperci te va pedepsi dacã mãnânci ciuperca ci tu te otrãvești pe tine. Dacã nu urmezi calea pe care ți-o aratã Dumnezeu, nu Dumnezeu te pedepsește, ci te împiedici sã realizezi acel lucru frumos și bun pentru care te-ai nãscut în aceastã lume. Te-ai nãscut pentru a fi fericit, dar dacã te duci dupã capul tãu, nu poți fi fericit. Nu Îi faci rãu lui Dumnezeu pãcãtuind, ci ție însuți și, în multe cazuri, altora.
Ce face Dumnezeu când copilul sãu pãcãtuiește, își face rãu? El nu așteaptã sã vinã ziua judecãții ca atunci sã-l pedepseascã, ci încearcã sã-l salveze, sã-l conducã înapoi pe calea care duce la fericire. Cum încearcã Dumnezeu sã realizeze acest lucru? În primul rând prin cuvântul sãu, prin Evanghelie, dar și prin noi. Despre aceasta este vorba în Evanghelia de astãzi.
Sã ne fie clar cã pãcatul nu se întâmplã niciodatã întâmplãtor, ci alegem liber sã pãcãtuim. Deci fiecare este responsabil pentru propriile pãcate. Cu toate acestea, Dumnezeu nu se resemneazã cu faptul cã copilul Sãu s-a îndepãrtat de El, ci vrea sã-l ajute sã se întoarcã la El prin noi.
Ceea ce ne sfãtuiește Isus în Evanghelia de astãzi nu este valabil dacã nu suntem o comunitate, dacã suntem aici în bisericã doar pentru noi și nu avem nimic de-a face unul cu celãlalt. Dar dacã suntem o comunitate, chiar dacã nu este o comunitate perfectã, putem învãța multe din Evanghelia de azi.
Aici Isus vorbește despre cum sã acționãm atunci când cineva din comunitatea noastrã pãcãtuiește.
Nu ajutãm spunând altora despre pãcatul fratelui nostru despre care am aflat. Acest lucru l-ar izola, l-ar umili în fața celorlalți. Persoana care este condamnatã, disprețuitã de alții, suferã foarte mult. Sã nu se scuze nimeni pentru cã ceea ce a spus despre celãlalt este adevãrat. Oricât de adevãrat este ce ai spus, dacã nu vorbești din dragoste, este ca și cum ai fi mințit. Un cuvânt spus cu rãutate poate lãsa rãni pe viațã.
Isus spune cã primul lucru de fãcut este sã vorbești în persoanã cu fratele tãu care a pãcãtuit. Aceasta este o sarcinã foarte dificilã sã încerc sã-l conving pe fratele meu cã ceea ce face nu este bine. E greu sã-l atenționez pe fratele meu. Dacã nu suntem afectați personal de ceea a fãcut, în multe cazuri preferãm sã nu spunem nimic. Dar dragostea vrea ca noi sã-l atenționãm pentru cã vrem binele sãu. Nu este ușor sã gãsești cuvintele potrivite într-o situație ca aceasta. Nu știm cum va reacționa fratele nostru. Dar ne poate ajuta sã ne imaginãm în locul fratelui nostru și sã-i vorbim așa cum am vrea sã ni se vorbeascã într-o situație similarã.
Dar dacã nu mã ascultã, nu mã pot resemna cã fratele meu se va pierde. Isus sugereazã un al doilea pas. Vizitați-l cu alți doi tovarãși. Scopul nu este sã-l încolțim, sã dovedim rãul, ci sã simtã cã nu este singur. Sunt mai mulți care îi doresc binele.
Dacã acest lucru eșueazã, Isus oferã o a treia încercare. Comunitatea cãreia îi aparține, ai cãrei membri îl iubesc, încearcã sã-l convingã sã renunțe la faptele sale pãcãtoase.
Și dacã nici aceastã încercare nu funcționeazã, ar trebui exclus din comunitate. Trateazã-l ca pe un pãcãtos sau ca un vameș. Cel care persistã cu încãpãțânare în pãcatul sãu trebuie exclus din comunitate. Nu pentru cã nu-l iertãm, ci pentru cã el distruge comunitatea prin comportamentul sãu. Dar asta nu înseamnã cã nu ne mai pasã de el. Se spunea cã Isus este prietenul pãcãtoșilor și al vameșilor. Persoana care se luptã cu pãcatele sale are nevoie cel mai mult de atenția noastrã, de dragostea noastrã.
Isus face o promisiune în Evanghelia de azi. Promite cã ceea ce legãm pe pãmânt va fi legat și în cer, iar ceea ce dezlegãm pe pãmânt va fi dezlegat și în cer. Am auzit recent cã Isus i-a promis același lucru lui Petru și acum întregii comunitãți. Fãcând acest lucru, Isus a promis cã, cu ajutorul Duhului Sfânt, vom putea decide ce este bine și ce este greșit. Este datoria bisericii, a noastrã a creștinilor sã arate tuturor oamenilor ce este corect și ce nu este în fiecare situație de viațã, în anumite circumstanțe. Aceasta este o mare responsabilitate. Dacã nu acordãm atenție cãlãuzirii Duhului Sfânt, ne ascultãm doar mintea, nu putem arãta direcția oamenilor. Cât de necesar este astãzi ca noi creștinii sã arãtãm celorlalți oameni cum sã trãiascã senini în vremurile unei astfel de epidemii, sã nu lase ca frica sã-i învingã. Când trebuie sã rãmânem departe de toatã lumea, sã le arãtãm cum putem rãmâne în legãturã cu mulți oameni, sã-i încurajãm și sã ne ajutãm reciproc. Dar putem face acest lucru doar dacã suntem atenți la ce ne sugereazã Duhul Sfânt și suntem conștienți de faptul cã viața noastrã este în mâinile lui Dumnezeu, care ne iubește cel mai mult și ne vrea binele, deci nu este o problemã atât de mare nici dacã ne îmbolnãvim sau murim. Desigur, trebuie sã avem grijã de noi și de cei din jurul nostru pentru cã mai avem o misiune de îndeplinit în aceastã viațã, dar știm cã nicio boalã sau putere pãmânteascã nu ne poate împiedica sã ajungem la fericire.
Apoi Isus vorbește despre rugãciunea comunitarã, când doi sau trei oameni se roagã împreunã. Trebuie sã fim atenți sã nu transformãm rugãciunile comunitãții în rugãciuni individuale. Când ne rugãm împreunã, sã nu ne gândim la problemele noastre individuale, ci sã încercãm sã ne coordonãm, sã ne rugãm împreunã. Rugãciunea noastrã comunã sã fie ca o simfonie. Într-o simfonie, fiecare instrument cântã melodia sa, dar într-un mod care este în armonie cu celelalte. Armonia unei comunitãți este cel mai bun mijloc de a-i reconduce pe frații care greșesc pe calea cea bunã și de a-i atrage înapoi. Într-o comunitate în care fiecare frate vrea binele celorlalți și își servește frații cu ceea ce știe, existã armonie, acolo frații se simt bine și oricine se îndepãrteazã tânjește sã se întoarcã înapoi. Sã construim o astfel de comunitate din noi înșine, pentru noi înșine.

2020-09-06

______________________________

Karrierizmus

1 Kor 4,6b-15
Szent Pál folytatja a korintusi hírek nevelését, akik közül egyesek azzal dicsekszenek, hogy õk Apolló tanítványai. Azt hiszik, hogy ha ilyen kiváló tanítójuk van, akkor õk is nagyokká váltak. Okosaknak, erõseknek képzelik magukat, megbecsülésnek örvendenek, míg Krisztus apostolai, Krisztushoz hasonlóan az utolsó helyet kapják. Mikor átkozzák õket áldást mondanak, imádkoznak azokért akik gyalázzák õket, és mindezt Krisztusért teszik.
A karrierizmus nem csak a világiakra jellemzõ. Krisztus követõi között is könnyen felüti a fejét, mint ahogy a korintusiak között is megjelent. Krisztus nevében fõnökök akarunk lenni, egymáson uralkodni, másoknál jobbaknak, ügyesebbeknek, vagy épp szentebbeknek akarunk látszani.
Lehet tízezer tanítótok, de én adtam nektek Krisztusban életet - mondja Pál a korintusiaknak. Lehetünk bármilyen fontos, képzett emberek, ha Krisztus igazi követõi akarunk maradni, akkor elfogadjuk az utolsó helyet, a kisebbtestvériséget, melyet Krisztus nekünk szánt.

2020-09-05

______________________________

Nem érdekel!

1 Kor 4,1-5
Úgy tûnik, Pál nem hagyja szó nélkül, hogy a korintusiak véleménye megromlott róla, mégis azt mondja, nem érdekli hogy mások milyennek ítélik. Szabad próbál lenni a véleményüktõl, de szenved. Megtette, ami tõle telt, és az ítéletet Istenre bízza. Õ ismeri mindenkinek a titkos gondolatait, szándékait.
Nekünk sem könnyû szabaddá válni mások ítéletétõl, de épp a negatív visszajelzések nyújtanak alkalmat arra, hogy Istenre bízzuk életünk kiértékelését, tudva hogy õ nem a külsõ eredményeket tartja szem elõtt, mert ismeri minden gondolatunkat, lelkünk minden rezzenését.

2020-09-04

______________________________

Krízis

1 Kor 3, 18-23
Szent Pál krízishelyzetbe került. A korintusi hívek, akiket úgy tekintett mintha õ szülte volna õket, kezdtek elfordulni tõle, mert megjelent közöttük egy másik keresztény misszionárius, Apolló. Ez egy görög kultúrán nevelkedett, tehetséges fiatalember volt, aki jól ismerte a filozófiát, és gyönyörûen beszélt. Egyesek Pált emiatt kezdték kevésbé értékelni. Ez a kellemetlen helyzet segítette arra, hogy felismerje, milyen fontos számára mások megbecsülése, értékelése, és próbáljon ezen változtatni. Mi is akkor vagyunk igazán bölcsek, ha arra törekszünk, hogy következetesek legyünk a magunk elveihez, meggyõzõdéseihez, és Isten tetszését keressük.

2020-09-03

______________________________

Csescemõ, vagy felnõtt

1 Kor 3, 1-9
Szent Pál a mai szentleckében azt mondja, hogy a lelki életnek is szakaszai vannak, miként az emberi életnek: van benne csecsemõkor, amikor az ember csak tejjel táplálkozik, és teljesen a szüleitõl függ, és van felnõttkor, amikor már önálló, és nem csak õ maga táplálkozik, hanem másokat is tud táplálni. Szent Pál önmagát, és azokat, akik Krisztus evangéliumát hirdetik, felnõtt keresztényeknek, Isten munkatársainak nevezi, a híveket pedig Isten szántóföldjének (Jézusnak a magvetõrõl szóló példabeszédére utal). Ugyanakkor Isten épületének is nevezi a híveket, melyben maga Isten lakik. Úgy érezhetjük Szent Pál szavait hallva, mintha Isten országában is egyesek elõkelõbb helyre jutnának, mások háttérbe szorulnak. Másképp hangzik, hogy valaki Isten munkatársa, mint az, hogy valaki szántóföldhöz hasonló, melyet Isten megdolgoz a munkatársai segítségével. Valójában mindenikünk néha munkatárs, amikor engedi, hogy Isten rajta keresztül jót tegyen testvéreivel, és szántóföld, amikor befogadja Isten szavát, és Isten kegyelme hatására termést hoz.
Ezek mind hasonlatok. Az apostol mondanivalója, hogy Istennel szoros kapcsolatban vagyunk, bennünk lakik és tevékenykedik, a mi javunkra, és testvéreink javára. Rajtunk áll, hogy felnõtt keresztények vagyunk-e, vagyis mi magunk is hirdetjük szóval és tettekkel az evangéliumot, vagy pedig örök csecsemõ-keresztények akarunk maradni.

2020-09-02

______________________________

Érzéki ember és lelki ember

1 Kor 2,10b-16
Szent Pál a mai szentleckében megkülönbözteti az érzéki embert a lelki embertõl. Az érzéki ember a kívülrõl érkezõ ingerekre figyel, ezért nem ismeri sem önmagát, mert nem figyel a saját lelkére, sem Istent, mert nem figyel az Isten Lelkére.
Ezzel szemben a lelki ember ismeri önmagát, mert rendszeresen figyel arra ami benne történik, és arra amit benne, és általa Isten mûvel.
A lelki ember számára ez a lélekre való figyelés olyan fontos, mint a delfinnek, hogy szabályos idõközönként feljöjjön a víz felszínére és levegõt vegyen. Ha nincs meg a mi életünkben ez a rendszeres figyelés, észre sem vesszük és belegabalyodunk a tennivalók hálójába, egyre érzékibb emberek leszünk. Aki nem készül Istenhez, az nem is jut el hozzá.

2020-09-01

______________________________