Napi gondolatok

Hogyan böjtölünk?

2016-02-12

______________________________

Tartalmat!

Mk 7, 1-13
Jézus a mai evangéliumban az élettõl elszakadt vallásosságot kritizálja, amely látszólag Isten parancsára cselekszik, de valójában egyesek érdekét védi. Ezek láttán Jézus gyakran dühös lett.
Az egyház történelme során elõfordult, hogy akik nem fogadták el a hivatalos tanítást, azokat megbüntették, néha ki is végezték, Isten nevében, és Isten helyett, akirõl azt gondolták, hogy elmulasztotta megbüntetni õket.
Ma már ilyen nincs, de lehet, hogy mi is hajlamosak vagyunk a vallás leple alatt Isten szándékával nem egyeztethetõ dolgokat megkövetelni egymástól. Amikor a közösségünkben egyes szabályok fontosabbak lesznek, mint a testvéreinkkel való kapcsolatunk, vagy az elöljáró, aki érezteti a testvéreivel, hogy õ a fõnök, lekezelõen, megalázó módon viselkedik velük.
Néha mi is megbújunk a szabályok mögé, hogy ne kelljen szeressük testvéreinket. Kötelezõ a böjt, de minden gátlás nélkül pletykálunk egymásról. Kötelezõ elmondani bizonyos imákat, de egyeseknek kerüljük a társaságát, egyesekkel nem beszélünk, még nem is köszönünk.
Jézus azt mondja a mai evangéliumban, hogy ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tõlem. Nem azt mondja, hogy az ajkával nem kell Istent dicsõítenie, hanem, hogy ezek ne legyenek üres szavak. Ne csak azért imádkozzunk, mert az elõ van írva. Ne csak azért vegyünk részt a szentmisén, mert ez szabály, hanem töltsünk ki tartalommal minden vallásos tevékenységet. Amikor keresztet vetünk, az tényleg az Atya, a Fiú, és a Szentlélek dicsõítése legyen, ne csak egy megszokott gesztus. Ugyanígy, amikor térdet hajtunk, amikor meghajlunk, nem csak a testünk, hanem teljes mivoltunk vegyen részt az imában, amelyet végzünk.
Akkor végezzük jól ezeket, ha a testvéreink iránti szeretetre indítanak minket.

2016-02-09

______________________________

Elõbb az élet, azután a szó

2016-02-04

______________________________

Tudják, de nem akarják

Ma a Márk evangéliumából olvastuk fel azt a részt, amelyet vasárnap a Lukács evangéliumából hallottunk. Jézus életének új szakaszát jelenti ez az esemény, amikor nyíltan az emberek tudtára adja, hogy õ a Messiás, akire vártak, és azért jött, hogy szabaddá tegye õket. Õk azonban, ahelyett, hogy örülnének a hírnek, feldühödnek, sõt életére törnek, mert veszélyesnek tartják.
Miért? Nem hiszik, el neki, hogy õ a Messiás? Ha így lett volna, csak nevettek volna rajta, amikor kijelentette, hogy most általa beteljesedik mindaz, amit Izajás próféta megjövendölt. Õk azonban azt kérdik, hogy honnan ered a bölcsesség, amellyel beszél, honnan a csodatevõ hatalom?
Honnan? Világos számukra, hogy Istentõl, hisz õk ismerik a szüleit, testvéreit, tudják, hogy milyen neveltetésben részesült. Tudják, hogy nem tanította ezeket neki senki. Tudják, hogy Jézus igazat mond, de nem értenek egyet Istennel, aki épp Jézust választotta ki. Nem akarják, hogy Jézus legyen a szabadítójuk.
Ismét a káptalanra gondolok, de nem csupán:
Elõfordul, hogy nem tetszik az a közösség, amelyben élnem kell, a feladat, amivel megbíznak. Lehet, hogy bizonyos döntések kellemetlenül érintenek. Lehet, hogy egyes testvérek észrevételei rosszul esnek, de ha õszinte vagyok magamhoz, tudom, hogy ezek mind Istentõl jönnek, még akkor is, ha olyan gyarló embereket keresztül, mint az én testvéreim.
Nem akarok beállni a lázadók, tiltakozók táborába, mert hiszem, hogy Jézus az én életem megváltója.

2016-02-03

______________________________

Mustármag

2016-01-29

______________________________

Szent Tamás

2016-01-28

______________________________

Jó földbe hull a mag

2016-01-27

______________________________

Fr. Hugó

2016-01-26

______________________________

Magán kívül volt

2016-01-23

______________________________

Vele lenni és Vele menni

2016-01-22

______________________________