Napi gondolatok

Megnyitja a szemeinket

Jn 21,1-14
Jézus meghalt, és a tanítványok rejtőzködtek, mert nem szerettek volna ők is hasonló sorsra jutni. Vissza a próbáltak térni az előző életükhöz. Bár még együtt maradtak, újra elővették a halászhálóikat, melyeket három évvel azelőtt ott hagytak. A sikertelen halfogás tükrözte azt, ami a lelkünkben zajlott. De épp, amikor a legmélyebben érezték magukat, akkor mutatkozott meg az Úr. A csalódottság, a fájdalom, a könnyek meggátolták őket abban, hogy felismerjék az Urat, de szavát hallva megnyílott a szemük. Miután ráhallgatva cselekedtek, ismét gyümölcsözővé lett az életük. Az Úr által elkészített lakomához hozzájárultak a maguk munkája eredményeivel, a halakkal melyeket ők fogtak ki.
Így akar minket is megmenteni az Úr a beletörődéstől, a reményvesztettségtől.

2022-04-22

______________________________

Emmausz

Lk 24,13-35
Az emmauszi tanítványok története az egyik legszebb történet a feltámadt Jézussal. A hitélet lényeges témáit érinti: imádság, Jézussal való találkozás, félelem, remény, eucharisztia, öröm.
Mindnyájan magunkra ismerhetünk ebben a két tanítványban.
Keveset beszélünk magáról a helyiségről Emmauszról. Már az akkor hatalmas városnak, Jeruzsálemnek a peremén lévő jelentéktelen helyiség volt. Ezek a tanítványok bizonyára innen származtak, egyszerűen most hazatértek nagy csalódással a szívünkben.
Ma nem létezik a helyiség. A hatnapos háború alatt (1967) teljesen lerombolták. Csak a temető emlékezteti az embereket arra, hogy valamikor itt létezett egy helyiség.
Számunkra azonban ez a név egy találkozást idézz fel az Úr Jézussal. Mindeniknek megvan a maga Emmausza. Fontos ennek emlékét elevenen tartani, hogy el ne szunnyadjon bennünk az Úr Jézus iránti vágyakozás.

2022-04-20

______________________________

Húsvét hétfő

Mt 28,8-1 5
Az üres sírtól két csoport indult hírt vinni arról, hogy eltűnt Jézus teste a sírból. Az első az asszonyok csoportja, akik nem csak az üres sírt látták, hanem magával a feltámadt Jézussal is találkoztak. Megbízta őket hogy a tanítványoknak vigyék hírül az ő feltámadását, és, hogy menjenek Galileába, ott személyesen is találkozhatnak vele.
A másik csoport a katonák csapata, akik azt a megbízatást kapták a nép vezetőitől, hogy hazudjanak, mondják azt, hogy a tanítványok ellopták Jézus testét, azért üres a sír.
Sokkal könnyebb elhinni a katonák állítását, mint azt amit az asszonyok mondtak. Jézus mégsem lépett közbe, hogy bebizonyítsa a feltámadását, és most sem igyekszik erre. Aki találkozni akar vele, annak Galileába kell mennie. Miért épp Galileába? A tanítványok Galileában ismerték meg Jézust, ott hallgatták először a tanítását, ott szerették meg Jézust. Galileába visszamenni azt jelenti, hogy feléleszteni magukban a Jézus iránti szeretetet. Mert a feltámadt Krisztust csak azt tudja látni, csak azt tud véle találkozni, aki szereti. Vannak olyan fizikai jelenségek, melyeket szabad szemmel nem lehet látni, de ha megfelelő szemüveget tesz fel valaki, azzal láthatja. Ilyen például a testnek a hősugárzása. Hasonlóképpen, a feltámadt Krisztust is csak a szeretet szemüvegén keresztül lehet látni. Nekünk nem kell Galileába utaznunk, hogy a feltámadt Krisztussal találkozhassunk, de szavait hallgatva tudatosul bennünk, hogy mennyire fontos számunkra, hogy szeretjük őt, és máris megtapasztaljuk jelenlétét, vele éljük mindennapjainkat.

2022-04-18

______________________________

Húsvét

Harminc évvel Jézus halála után a rómaiak kineveztek egy Festus nevű helytartót Palesztina részére. Mikor megérkezett, és elfoglalta a számára fenntartott palotát, számba vette a hivatalokat, a börtönben talált egy Tarzusi Pál nevezetű foglyot. Megtudta, hogy már két éve van itt bezárva valamiféle vallási ügy miatt. Egy Názáreti Jézus nevű emberről van szó, akiről azt állítják a zsidó elöljárók, hogy halott, míg Pál erősíti, hogy él. Festus nem értette, hogy emiatt, hogy lehet valakit börtönbe zárni. De aztán megértette, hogy ez a kérdés megosztotta a zsidó társadalmat. Nem mindegy, hogy Jézus él, vagy halott.
Ma Jézus sokak számára egy bölcs tanító, aki nagyon szépen beszélt a szeretetről. Még a keresztények között is sokan igyekeznek erkölcsös életre, ne bántani meg senkit, még segítenek is, akin tudnak lehetőségük szerint, de, hogy Jézus él vagy halott, szinte mindegy számukra, pedig senki számára nem mindegy, hogy mi vár rá mikor meghal. Nem szeretünk a halálra gondolni, ezért úgy viselkedünk, mintha örökké élnénk. Látjuk, hogy mások meghalnak, de mi valahol a lelkünk mélyén azt reméljük, hogy velünk ez nem fog megtörténni.
A mai evangéliumban egy sírról van szó, amely üres. Látszólag nincs benne semmi rendkívüli. Nem történnek itt csodák, nem jelennek meg angyalok. Olyan, mintha ellátogatnánk a temetőbe.
Itt három személlyel találkozunk. Egy asszonnyal, Mária Magdolnával, Péterrel, és egy név nélküli tanítvánnyal. Ezek mindhárman ugyanazt látják a temetőben: a sír nyitva van, és hiányzik belőle a holttest. Ennyi a bizonyítható valóság. Ezen túl már csak a hit tud eligazítást nyújtani.
A három személy három különböző következtetésre jut ugyanannak az üres sírnak a láttán.
Mária Magdolna logikus magyarázatot keres: valaki ellopta Jézus holttestét.
Ma is sokan ezen a véleményen vannak. Felszínes véleményt alakítanak ki a vallásról, az egyházról, logikus magyarázatokat keresnek arra, hogy egyesek miért hisznek Istenben, a túlvilágban, és hogy Mi a szerepe az egyháznak.
A másik szereplő Péter. Ő jobban megfigyelte a sírt, és látta, halotti leplek összefogva hevertek. Ha valaki el akarta volna lopni Jézust holttestét, mindenestől elvitte volna. Nem értette, mi történt, kérdések merültek fel benne, de nem talált választ rájuk.
Ma is sokan ráéreznek arra, hogy kell lennie egy olyan valóságnak, melyet nem lehet csupán anyagi okokkal megmagyarázni, ami túlmutat a földi valóságon. Kérdések vannak bennük, lehet hogy van Isten, lehet hogy van élet a halál után, de semmi sem biztos.
A harmadik személy a névtelen tanítvány, aki nemcsak a testi szemével látott, hanem a lelki szemével is. Ő nem csak az üres sírt látta, hanem a feltámadt Krisztus jeleit is, és hit benne, mert szerette Jézust, és Jézus szerette őt. Akit szeretünk, annak megismerjük az illatát, a lépteit, a hangját. A legkisebb jelből is felismerjük, hogy itt volt, itt van. Csak az tud hinni Jézus feltámadásában, aki előbb megszerette Jézust, aki úgy érzi hogy az életének nem lenne értelme Jézus nélkül.
Mária Magdolnát sajnos összetévesztjük a betániai Máriával, Márta és Lázár testvérével, aki illatos olajjal kente be Jézus lábát, és mivel azt mondja az evangélium, Jézus hét ördögöt űzött ki Mária Magdolnából, azt hittük, hogy nagyon bűnös nő lehetett, éppen ezért azonosítottuk az utcanővel is, aki Jézus lábát könnyeivel mosta meg a farizeus házánál egy lakomán. Mária Magdolna azonban nem azonos ezekkel a nőkkel. Egy vagyonos asszony volt, aki más hasonló asszonyokkal együtt, vagyonából gondoskodott Jézusnak, és tanítványainak a szükségleteiről. Hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle, azt jelenti, hogy nagyon súlyos betegségből meggyógyította.
Szokatlan, hogy kora hajnalban egy asszony egyedül kimegy a temetőbe. Gesztusa az Énekek Énekére emlékeztet, ahol a jegyes keresi az éjszakában elveszett kedvesét. Mária Magdolna itt az Egyházat jelképezi, aki jegyese Krisztusnak. Mindig Krisztus keresésében vagyunk, és nem csupán egyénileg, hanem közösségileg is. Ezért szalad Mária Magdolna a tanítványokhoz, hogy együtt keressék az elveszett Krisztust.
Péter és a név nélküli tanítvány szaladtak a sírhoz. A név nélküli tanítvány ért előbb a sírhoz, mégsem ment be a sírba, hanem megvárta Pétert. Bár mindketten szaladtak, nem versenyeztek. Fontos volt számukra, hogy együtt legyenek. A keresztény közösségek jelentik. A hitélet nem verseny, hogy ki lesz hamarabb szent, vagy ki imádkozik többet hangosan a templomban, vagy éppenséggel ki jobb ismerőse, jobb barátja plébánosnak. Egymást erősítjük, egymást segítjük, és egymást megvárjuk, türelmesek vagyunk egymás gyengeségeivel szemben, mert mindenünk ugyanannak a Jézusnak szeretett tanítványa. Annak a plébániai közösségnek van jövője, amelynek tagjai figyelnek egymásra, fontosnak tartják a hitbeli testvéreiket.
És végül megérkezett Péter is. Látta a halotti leplet, melyből eltűnt a test, anélkül hogy kioldották volna róla a kötéseket. Talán felidéződtek benne Jézus szavai és kezdte sejteni, hogy itt valami rendkívüli történt.
Aztán belépett a szeretett tanítvány is. Ez a név nélküli tanítvány a Szent János evangéliumában Jézus ideális tanítványa akar lenni, ami példaképünk. Ő mindent hamarább megért mint Péter, pedig Pétert jelölte ki Jézus elsőnek a tanítványai közül, mert ez a tanítvány tudja, hogy Jézus szereti őt. Ő a szeretett tanítvány, és ő is mindenkinél és mindennél jobban szereti Jézust. Az evangélista tehát arra szeretne buzdítani minket, hogy hozzá legyünk hasonlók. Mi vagyunk azok. Mi voltunk Jézus mellett földi élete alatt, és mi vagyunk azok, akik ma is szeretetkapcsolatban vagyunk Jézussal. Nemcsak hisszük, hogy Jézus feltámadt, hanem felismerjük jelenlétét a magunk életében, a közösségünk életében. Vele élünk szeretetkapcsolatban, és feltámadásáról tanúságot teszünk.

2022-04-17

______________________________

Húsvét vigilia

Lk 24, 1-12
Húsvét van. A kereszténység legnagyobb ünnepe. A nagyböjtben törekedtünk arra, hogy jobb keresztények legyünk. De vajon mi alapján lehet azt mondani, hogy valaki jó keresztény? Manapság, még azok is, akik nem tartják magukat vallásosoknak, becsülik a keresztényekben azt, hogy a bajbajutottak segítségére sietnek. Szép volt látni, hogy számos keresztény vállalt önkéntes szolgálatot az ukrán menekültek körében, szerzetesközösségek fogadtak be házaikba menekülteket. A mi templomunkban sem gyűlt semmilyen célra annyi pénz egy vasárnap, mint amennyit az ukrán menekültek megsegítésére adakoztatok. A szegények megsegítése, a rászorulók felkarolása valóban része a kereszténységnek, de kereszténynek lenni ennél többet jelent.
Mások úgy gondolják, hogy az a jó keresztény, aki igyekszik erkölcsösen élni, a kikerüli a bűnöket, aki nem csal, becsületesen dolgozik, aki szeretettel tud viszonyulni minden emberhez, még azokhoz is, akik rosszat tettek neki. Ha mindenki a keresztény tanítás szerint élne, szebb lenne az élet, béke lenne, szeretetben élnénk egymással. Ez is fontos része a kereszténységnek, de nem csak ennyi. A kereszténység nem csak a szép, helyes életvitelre akar megtanítani, hanem arra a, mindenünket nyugtalanító kérdésre is választ akar nyújtani, hogy mi lesz velünk a halálunk után. Hogy mi értelme annak, hogy jók legyünk embertársunkhoz? Hova lesznek a jó cselekedeteink? Mire jó, hogy becsületesek legyünk? Hisz meghalunk, és mindaz amit életünkben tettünk megszűnik, feledésbe merül. Ha úgyis meghalunk, érdemes áldozatokat hozni azért, hogy a másik embernek jó legyen? Hogy az a Jézus, aki ezekre a szép dolgokra tanított minket él, vagy halott? Csak a róla szóló szép emlékekkel, a tőle származó tanítással maradtunk, vagy nekünk is lehetőségünk van találkozni vele, kapcsolatban maradni vele? Mert ha ő él, akkor semmi sem vesz el abból, ami jó és szép ebben az életben. Mindannak a jónak, amivel megajándékoztuk embertársainkat, örök értéke van. Akkor más szemmel tekintünk a nehézségekre, szenvedésekre, sőt a halálra is.
Ezért ragyog az arcunk ezen a szent éjszakán, mikor Jézus feltámadását ünnepeljük, mert választ kaptunk a minket foglalkoztató legfontosabb kérdésre: Jézus él, és vele mi is élni fogunk. Lehetőségünk van arra boldog életre, melyre születtünk, akkor is, ha ebben a földi életben ez nem, vagy alig sikerült.
Jézus legyőzte a halált és vele együtt mindazt, ami meggátol abban, hogy boldogok legyünk.
Kora hajnalban történt - mondja a mai evangélium. A reménytelenség sötétsége, mely az emberek lelkét elborította, kezdett eloszlani, mert új nap virradt fel.
Asszonyok mentek a sírhoz. Mit kerestek? Egy holttestet. Be akarták kenni illatos olajakkal, hogy ne rohadjon el. Kétségbeesett próbálkozás ez, hogy a halál karmaiból kiragadják legalább a holttestét annak, akit életében szerettek.
De nagy meglepetésükre a sír bejárata nyitva volt, és a sírban nem volt ott Jézus teste. Nem értették mi történt, de nem is csoda, mert nem lehet Jézus feltámadásának eseményét megérteni, csak hinni lehet benne.
De jó tisztázni, hogy miben is hiszünk. Mit jelent Jézus feltámadása?
A feltámadást ábrázoló képek könnyen félre vezetnek. Ezeken azt látjuk, hogy Jézus győzedelmesen kijön a sírból, mintha azt mondaná: Na látjátok? Itt vagyok, hiába öltetek meg, én ismét élek. Az evangéliumok azonban semmi hasonlóról nem számolnak be. Ahhoz, hogy megértsük a feltámadást, három világról kell beszélnünk. Az első az, amiben mi jelenleg élünk, hol a földi életünk zajlik, a második a holtak világa, amelyet a zsidók Seolnak neveztek, ahol nincs élet, nincs fény, nincs Isten, és a harmadik az Isten világa, ahol nincs halál. Ha valaki az élők világából átment a holtak világába, onnan nincs visszatérés. Ha valakit sikerül is a halálból feléleszteni, egy ideig még él, de újra meg fog halni. Ezt senki el nem kerülheti. Még Jézus sem. Ő is meghalt, és nem térhetett vissza ebbe a világba. Ezért mondjuk a Hiszekegyben, hogy alászállt a poklokra. Ez nem az elkárhozott lelkek szálláshelyét jelenti, hanem a holtak világát. Jézus onnan nem jöhetett vissza, nem járkált Jeruzsálem utcáin, hogy lássák az emberek, hogy él, higgyenek benne. Az asszonyok sem találkoztak véle, hanem az üres sírnál maga Isten világosította meg őket, hogy megértsék azt, ami történt: Jézus belépett az Isten világába. Igen, az asszonyoknak lelki élményben volt részük. Ezt próbálta bibliai képekben elmesélni Szent Lukács az evangéliumban. Ezért jelent meg két fehér ruhába öltözött férfi. Ketten voltak, hogy tanúságtételük hiteles legyen, és fehér volt a ruhájuk, mert Istentől érkeztek.
Miért keresitek az élőt a holtak között? Ő most már nem csak egy rövid ideig él, mint mi ebben az életben, hanem végérvényesen, igazán él. A holtak országa olyan volt számára, mint egy anyaméh, melyből megszületett az isteni életre.
Üres a sír, de már nemcsak a Jézus sírja, hanem az Seol, a pokol is. Jézus mindenkit bevezetett az Atya házába.
Emlékezzetek arra, amit tanított nektek Galileában. A Jézus szavairól való elmélkedés segít, hogy lelki szemeinkkel látni tudjuk azt, amit a testi szemeink nem láthatnak: a feltámadt Jézust.
Lelkesen tértek haza az asszonyok, és vágytak arra, hogy elmeséljék a többieknek, amit megtapasztaltak. A tanítványok azonban nem hittek nekik. Nehéz Jézus feltámadásáról bárkit is meggyőzni. Nincsenek bizonyítékaink, mert az ő feltámadása nem tartozik ehhez a világhoz.
Péter elszaladt a sírhoz és ugyanazt látta amit az asszonyok láttak. Még nem hitt, de kereste az igazságot.
Nekünk is át kell mennünk a kételkedés szakaszán, és csak akkor találkozhatunk a feltámadt Krisztussal, ha engedjük, hogy szavai behatoljanak a lelkünkbe. Akkor nem kell senki bizonyítsa nekünk Jézus feltámadását, mert személyesen találkoztunk vele.
Ehhez kérjük az Isten kegyelmét ezen a szent éjszakán, mikor Isten a Szentírás szavain keresztül segített nekünk emlékezni arra, hogy hogyan jutott el hozzánk a megváltás, a meghívás Isten világába, ahol a feltámadt Krisztussal feltámadottakként élhetünk.

2022-04-16

______________________________

Nagycsötörtök

Ez az Úr húsvétja! Ezt a felkiáltást hallottuk a mai első olvasmányban, a Kivonulás könyvéből, és ez ugyanígy igaz a mi nagycsütörtöki liturgiánkra is. Ez az Úrnak a húsvétja.
Mit jelent húsvétot ünnepelni? Sok keresztény erre a kérdésre azt válaszolná, hogy elvégezni a húsvéti szentgyónást, szentáldozáshoz járulni, egy szertartást, amely minden évben visszatér a mi langyos keresztény életünkben, anélkül azonban, hogy a lelki Egyiptomunkból kivonulnánk.
Három kérdésre próbálunk válaszolni azért, hogy az idén ne legyen annyira felszínes a mi húsvétunk.
Az első: mit jelentett a zsidók számára az első húsvétjuk? Egy szertartást jelentett. A korabeli keleti pásztorok közös szokása volt, hogy ilyenkor megöltek egy bárányt, és együtt ették meg az összetartozásuk jeleként, Isten segítségét, Isten oltalmát kérve önmaguk számára, mielőtt elérkezett volna a tavasz, amikor elindultak, mindenki más irányba, legeltetni.
Abban az esztendőben azonban, körülbelül 1250-ben Krisztus születése előtt, egy új jelentéssel gazdagodott a a zsidók húsvétja. Az Úr eljött, hogy kiszabadítsa az ő népét. Azon az éjszakán Én átvonulok – üzente Isten. Számukra a húsvét az Úrnak az átvonulását jelentette, és ugyanakkor a maguk kivonulását is ünnepelték. Az Úr kivezette őket Egyiptomból, átvezette a vörös tengeren, kivezette a szolgaságból a szabadságra. Elindult a nép a puszta irányába, ahol az Úr várt rájuk.
Nem könnyű a kivonulás. A szolgaságnak megvan a varázsa. Nem kell döntéseket hozni, a fazekak tele vannak húsokkal, és finomabbnál finomabb hagymákkal. Sokkal nehezebb bánni a saját szabadságunkkal. Ezért született a nép lelkében a vágy visszatérni Egyiptomba.
Mit jelentett Jézus számára a húsvét? Ott is volt egy szertartás, a tanítványaival ugyanazt végezték, amit a zsidók minden Húsvétkor tenni szoktak: egy bárányt megöltek, és este a otthon, imádság és énekek közepette fogyasztották el, megemlékezve arról, hogy Isten kiszabadította a népét az egyiptomi fogságból.
Vágyva vágytam arra, hogy veletek fogyasszam el ezt a húsvéti vacsorát - mondja Jézus. Miért vágyott annyira erre? Mert az ő személyében teljesedett a nép százados vágya, mert Jézus volt az Isten báránya, amelyet csak előre jelzett addig minden húsvéti bárány. Ezen a vacsorán, ahogy emlékeztet bennünket Szent Pál apostol a második olvasmányban, Jézus vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta a tanítványainak: vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, és ugyanazt tette a kehellyel is. Ettől a pillanattól kezdve a Krisztusban hívők számára ezt jelenti a húsvét: eucharisztia, ahol magunkhoz vesszük a feláldozott bárányt, és az egész nép megszabadul a bűneitől. És minden alkalommal amikor ezt a szertartást végezzük, megemlékezünk Jézus haláláról és arra a napra várunk, amikor eljön.
De Jézus számára a húsvét nem csupán egy új szertartás megalapítását jelentett, hanem új átvonulást is, átmenetet ebből a világból az Atyához, a halálon keresztül az életre, meghalni azért hogy feltámadjon.
De Jézus nem egy betanult szerepet játszott el. Megtapasztalta a csőd, a sikertelenség, az elhagyatottság, a félelem minden keserűségét. A Getszemáni kertben sírva kérte, hogy kerülje el ez a kehely.
És végül, mit jelent számunkra a húsvét? Számunkra is egy szertartás, sőt több szertartás is. A nagyböjt felkészítő szertartás volt a húsvétra, a bűnbánattartás, a szentmise, amely megismétli Jézus húsvétját. De vigyáznunk kell, mert könnyen elvégezzük a szertartásokat, anélkül, hogy számunkra ez húsvétot jelentene, Mert a húsvét kivonulást jelent számunkra is. Valami új felé, a régi embertől az új ember felé, egy életmódból egy másik felé. Ezt nevezzük megtérésnek. A két part közel került egymáshoz, de a közepén mély szakadék tátong, ezen kell átugrani: az én-től az Istenhez, a magamtól a másokhoz. Ez nem csupán lemondást, erőfeszítést jelent, bár ez is hozzátartozik, de nagyobb szabadságot, nagyobb örömet jelent, mert megszabadulunk mindenféle bilincseinktől, felfedezzük igazi önmagunkat, szabadok leszünk arra, hogy engedelmeskedjünk Istennek. Megnyílunk Isten számára, és elindulunk feléje. Talán ez a mélyebb értelme a húsvétnak. Ha nem nyitunk ajtót, ablakot, elvonul a házunk előtt, az életünk előtt, de ha engedjük hogy a fénye belénk hatoljon, alávetjük magunkat az ő ítéletének, megengedjük hogy megbocsásson nekünk, megengedjük, hogy hozzányúljon ahhoz is, ami számunkra zárt téma, reménytelen ügy, ha ezt meg merjük tenni, akkor lesz igazi a mi húsvétunk, a liturgiáink nem lesznek üres szertartások, hanem élő valósággá változnak, és boldogan kiálthatjuk mi is: húsvét van, az Úr húsvétja.

2022-04-14

______________________________

Júdás

Mt 26,14-25
Szent Máté a maga elbeszélésében kihangsúlyozza, hogy Júdás nem egy gonosztevő volt, hanem egy a 12 apostol közül. Mi nagyon rossz véleményt alakítottunk ki Júdásról. Szinte gyűlölettel, megvetéssel gondolunk rá. Pedig Júdás nem volt egy rossz ember. Jézus szerette őt, ezért hívta meg apostolai közé. Benne, miként bennünk is, volt jó is, és rossz is. Ha megkérdeznénk, hogy miért árulta el Jézust, bizonyára azt mondaná, hogy nem akart rosszat. Meg volt győződve arról, hogy Jézus a Messiás, de cselekvésre akarta őt ösztönözni, arra, hogy megmutassa végre, hogy kicsoda ő, hogy megmutassa Isteni hatalmát a zsidó főtanács előtt, hogy aztán higgyenek benne. Jézus azonban nem volt hajlandó változtatni, úgy viselkedni, ahogy Júdás, és még sokan mások elvárták volna tőle. Júdásnak az egyetlen megbocsáthatatlan tévedése az volt, hogy nem engedte meg Jézusnak, hogy megbocsásson neki.
Hozzá hasonlóan, mi sem vagyunk tökéletesek, de alapjában véve jók vagyunk. Akkor nem tévedünk el, ha minden botlásukat, minden bűnünket Jézus elé merjük tárni.

2022-04-13

______________________________

Kellemetlen hangulat

Jn 13,21-33. 36-38
Kellemetlen érzések uralkodnak a mai evangélium szereplőin. A tanítványok nem szívesen hallgatják Jézus szavait, mert attól félnek, hogy vádolni akarja őket. Júdást gonosz tervei nyugtalanítják. Péter bátornak, magabiztosnak mutatkozik, de Jézus rámutat arra, hogy a félelem hatására milyen törékennyé válik. Elképzelem, hogy nem lehetett valami jó hangulat azon a vacsorán. Mégis ott maradtak Jézus körül. Csak Júdás menekült el a kellemetlen érzés elől, távol Jézustól, oda, ahol a külső sötétség elrejtette a belső sötétséget mások szeme elől.
Jézus néha engem is zavarba ejt, mikor rávilágít a gyenge oldalaimra, következetlenségeimre, gyávaságomra. Elmenekülhetek tőle, hogy ne érezzem kellemetlenül magam, de csak az hoz igazi gyógyulást, ha hozzá menekülök.

2022-04-12

______________________________

Mária és Júdás

Jn 12,1-11
Akit szeretünk, aki fontos számunkra, ahhoz illőnek érezzük azt, ami a legértékesebb mindabból, amink van. Mária számára Jézus volt a legjobb, a legfontosabb, és szívesen pazarolta rá a féltve őrzött drága olaját. Miért tartogatta volna? Fölöslegessé vált volna, ha nem arra öntötte volna rá, aki azt a legjobban megérdemelte. És áldozatos cselekedete illatossá tette az ő haját is, és kiáradt mindenkire, aki a házban volt.
Az evangélista szembeállítja Máriát Júdással, aki sajnálta, hogy nem ő kapta kézhez a drága olaj árát, és aki nem sokkal utána csupán 30 ezüstért adta el Jézust. Nem szeretnénk, ha ilyen lenne nekünk is a Jézussal való kapcsolatunk, melyben csak a magunk előnyeit, a magunk hasznát keresnénk.
Nem Jézus kérte Máriától, hogy rá öntse a 300 dénárt érő olajat, de értékelte az áldozatát. Tőlünk sem kér semmit, nem kötelez, hogy érte áldozatot hozzunk, de ha szeretjük őt, ha ő van az életünk középpontjában, érte képesek vagyunk odaadni azt is ami a legértékesebb számunkra. Ez fogja jó illatúvá, kedvessé tenni a mi életünket Isten előtt, és jóra ösztönözni a körülöttünk élőket is.

2022-04-11

______________________________

Virágvasárnap

Megértettük a múlt vasárnapi evangéliumból, hogy nem Isten küldi ránk a szerencsétlenségeket, ő nem korlátozza a szabadságunkat, nem akadályoz abban, hogy szárnyaljunk, hogy örüljünk az életnek. Ő nem egy zsarnok, aki elhallgattat, mert ha nem, akkor megbüntet. Ő nem azért adta a törvényt, hogy aztán megkövezzen ha nem teljesítjük azt. Nem Isten, hanem mi indítottunk el a háborúkat, hanem mi, azzal, hogy ellenségesek vagyunk egymás között, mint értékes kincseket őrizzük szívünkben a haragot, az elviselt sérelmek emlékeit. Isten nem állítja meg a háborúkat, mert ő úgy gondolja, hogy mi is képesek vagyunk ezt megtenni. A mi Istenünk segít, hogy felnőtt keresztényekké váljunk. Ő vágyik arra, hogy visszatérjünk hozzá. Ő elítélhetne, de nem teszi.
A nagyböjt vége felé tartunk, közel már a Golgota. Kezdődik a nagyhét, a legfontosabb, a legmélyebb, tele érzelmekkel, fájdalommal de szeretettel is. Kezdődik a szent hét.
Jézus dicsőségesen vonul be Jeruzsálembe, a nép tapsol, pálmaágakkal és olajfa ágakkal integet, leteríti a köntösét eléje a földre. Mennyire megbízhatatlan az embernek a véleménye, mennyire gyenge a hite, mennyire hullámzó az akarata! De nem számít a Názáreti Jézus most mosolyog, látva az ujjongó tömeget. Nem fehér lovon, katonák kíséretében vonul be Jeruzsálembe, nem visznek előtte harci jelvényeket, zászlókat. Nem jön ki a fogadására semmiféle hatóság. Csak egy szelíd szamár hátán jön, emlékeztetve bennünket, akiknek annyira fontos hogy az emberek észrevegyenek, hogy nem kell egészen komolyan venni az emberektől kapott dicsőítést, mert rövid életű, és semmi haszna. Emlékeztet, hogy az igazi erő a szolgálatban van, hogy az igazán szabad ember, aki tud szeretni, hogy az igazi erős az, amely békét tud teremteni.
Ebben az évben, amikor az emberek dühösek és félnek, Jézus most is a békét hirdeti nekünk. Hozsanna Dávid fiának, a mi csodálatos királyunknak. Hozsannát zengünk neked mi, szegény és csalódott és megsebzett gyermekeid. Hozsanna szegények királya, a lenézetek, az elesettek védelmezője. Hozsanna! Dicséretet zeng ma neked a szent és bűnös egyházad, amely nélküled nem tud létezni.

Szent Lukács Jézus szenvedését úgy meséli el, hogy belőle kiérezhető, mindaz a jó, melyet Krisztustól kapott. Az Úr iránti szeretet szavai ezek.
Elmeséli a csata utolsó óráit, az elutasított Isten ütközetét a sötétséggel, amely azt akarja Jézusnak sugallni, hogy nem érdemes az emberekért tenni semmit, mert hálátlanok és állhatatlanok.
Meg fogják érteni az emberek, hogy miért halt meg Jézus, vagy ez a gesztusa is fölösleges marad sokak számára?
Jézus azt választotta, hogy odaadja az életét. Meghalt, mert más dolog szép szavakat mondani, embereket meggyógyítani, és más dolog meztelenül keresztre feszítve meghalni. Vállalta, hogy elmegy a végsőkig, remélve, hogy az emberek fölismerik benne Isten szeretetét, önmaga oda ajándékozását. Elfogadta Isten Fia azt, hogy meghaljon, hogy senki ne mondhassa, hogy amit hirdetett, azt nem tudta megvalósítani. Elfogadta ezt az utolsó próbatételt is, hogy meg tudja mutatni az Atya igazi arcát, az irgalmas Istenét.
És csodák sorozata következett: a szolgának meggyógyult a levágott füle, Pilátus és Heródes barátok lettek, Péter megsiratta a gyávaságát, a pogány százados elismeri hogy Jézus igaz ember volt, a keresztre feszített lator bűnbánatot tartott és bocsánatot nyert, és a nép mellét verve ment haza. Váratlan csodák kísérték Isten halálát, de nem azért halt meg, hogy bűntudatot ébresszen bennünk, hanem, hogy megtörje a mi szívünk jegét.
Amikor a szenvedést Istenben bízva tudjuk fogadni, amikor az erőszakra megbocsátással és szelídséggel tudunk válaszolni, ezek is Jézus csodái a mi életünkben.
Tudatosítsuk magunkban, hogy Isten nem csak mondja, hanem tényleg ennyire szeret minket, ez az ő szeretetének a mértéke.

2022-04-10

______________________________