Napi gondolatok

Hivatásgondozás

Jézus küldetése nem korlátozódik az õ személyére. A választott nép nagyjai is feladatot kaptak Istentõl, de halálukkal az õ feladatuk véget ért, legfeljebb átruházták másra. Voltak utódaik, akik továbbvitték az elkezdett feladatot, mint Ábrahámnak Izsák, Izsáknak Jákob. Mózesnek feladatát Józsué folytatta. illés prófétának Elizeus volt az utóda. Áronnal elkezdõdött a papi feladat utódlása, Dáviddal pedig a királyság utódlása.
Jézusnak azonban nincs utóda. Jézus most is folytatja feladatát, nem ér véget, és nem adja át senkinek. De számos embert, köztük minket is meghív, hogy részt vegyünk az küldetésében, vele együtt. Ez a feladat, elvezetni mindenkit az üdvösségre, amelyet nem tudunk elképzelni sem, de amelyre vágyunk. Ezt a szunnyadozó vágyat akarja Jézus felébreszteni bennünk, mindenkiben. Amikor azért imádkozunk, hogy legyenek minél többen Jézusnak munkatársai, ez az ima elsõsorban minket fog jobb munkatársakká tenni, és ez fog másokat is Jézushoz vonzani. Ebben áll legfõként a hivatásgondozás.

2011-12-03

______________________________

Ha vaknak érzem magam, Jézushoz sietek

Visszaadni a vakoknak a látást, a Messiás egyik fõ feladta. Már Izajás arról beszélt, hogy amikor eljön a Messiás, megnyílnak a vakok szemei és a süketek fülei kidugulnak, a sánta ugrál, és a néma örömmel kiabál.
Jézus nem egy csodatevõ varázsló. Nem azért tesz csodákat, hogy csodálkozzanak, hanem, hogy a csodák által felismerjék, hogy kicsoda õ. A Szt. János evangéliumában Jézus meggyógyítja a vakon születettet, az a vallatóinak azt válaszolja: amióta a világ világ, sosem lehetett hallani, hogy valaki egy vakon születettnek meggyógyította volna a szemét.. Ha nem Istentõl jött volna, nem tudott volna semmit tenni.
A visszakapott látás jelképezi a lelki szemek gyógyulását is, amellyel felismerjük Jézust.
A két vakhoz hasonlóan, amikor vaknak érezzük magunkat, Jézus nyomába eredünk: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtunk. Mi is hisszük, hogy tud rajtunk segíteni, hogy ismét látni tudjuk az utat az örök fény felé.

2011-12-02

______________________________

Az Úr szava az én sziklám

A vallásos ember gyakran azzal csapja be magát, hogy elfeledkezik Isten szaváról, és helyette vallásos szövegek mondásával, külsõ vallásossággal tölti az idejét. Pedig Isten azoknak ígérte az üdvösséget, akik megtartják az õ szavát. Az ember azonban mindig is keresett kibúvókat, más utakat, olyan utakat, amelyeket õ tart hatalma, ellenõrzése alatt. Biztosabban érzem magam, ha én vezetek, mert nem lehet tudni, Isten merre fog elvinni. Én döntöm el, hogy milyen imákat mondok, mennyi ideig, és ezektõl várom a változást az életemben. Nem mind az, aki azt mondja nekem, Uram, Uram..., hanem aki hallgatja a szavamat és életbe ülteti.
Érdekes a hasonlat a sziklára és a homokra épített házzal. Úgy tûnik, hogy a sziklára épített a stabilabb, a homokra épített pedig a mozgékonyabb. Stabilabbnak tûnik egy betanult vallásosságot gyakorolni kitartással, mint folyton arra figyelni, hogy most mit is mond nekem az Úr, és azt tegyem. Valójában mindkét ház stabilnak tûnik amikor szép az idõ, csak akkor derül ki, melyik mennyit ér, amikor jön az esõ meg a szél. Az én vallásosságomról is csak akkor derül ki, hogy mennyire épül Isten szavára, mennyire támaszkodom rá, amikor kellemetlen helyzetbe kerülök. Nem sajnálom az idõt az Isten szaváról való elmélkedéstõl.

2011-12-01

______________________________

Jézus ma is velünk van

Jézus nyilvános mûködése elsõ napján máris tanítványokat hív meg. Nem hirdet meg versenyvizsgát, nem küld ki szórólapokat, hanem õ maga személyesen szólítja meg õket. Õket sem küldte senki, maguk döntötték el, hogy követik Jézust, elhagyva mindent, ami eddigi életüket, biztonságaikat jelenti: a csónakot, a hálót, a családot. Mit tudtak Jézusról, arról, hogy mi vár rájuk? Nem sokat. Mégis elindultak, mert érezték lelkükben a vágyat. Így hívott meg minket is Jézus.
Jézus nem kurzusokat tart nekik, nem vizsgáztatja õket, hanem velük van éjjel-nappal. Minket is emberhalászokká akar tenni. Nem az a feltétel, hogy erõsek, tehetségesek legyünk, hanem, engedjük meg neki, hogy mindig velünk legyen.

2011-11-30

______________________________

Jézus Magnificat-ja

Jézus Magnificat-ját hallottuk a mai evangéliumban. Ha összehasonlítjuk Mária Magnificat-jával megállapíthatjuk, hogy mindkettõben a kicsinyek, az alázatosak járnak végül jól. Ugyanakkor észrevehetõ, a kettõ között egy lényeges különbség is. Mária hálát ad Istennek azért, hogy õt, a jelentéktelent figyelemre méltatta, és kitüntette, mint ahogy segítségére siet a népének, de nincs szó Jézusról, mint egyetlen közvetítõrõl Isten és ember között. Jézus azonban a kinyilatkoztatásért ad hálát, amelyet õ közvetít és senki más. Sem próféták, sem királyok. Ugyanakkor ennek a kinyilatkoztatásnak a továbbadását ránk bízza. Mi vagyunk a kicsinyek, a kisebbek, akik megismertük az Isten országát, és ugyanakkor általunk mások is megismerhetik. Magasztalni akarom én is az Urat azért, amit általam mások javára cselekszik.

2011-11-29

______________________________

Jó feltételem, hogy hallagtok az Úrra

Az Atya parancsol, és Jézus teljesíti. Az atya akarja, és Jézus engedelmeskedik. Az atya kér, Jézus mindig igennel válaszol.
Hasonlóképpen a százados embereknek parancsol, és a katonái teljesítik parancsait. Nem neki kell mindenhová elmennie, hanem elmennek a katonái. Ha nem így lenne, nem lenne jó parancsnok.
Jézusnak minden így engedelmeskedik, minden teremtmény, még a betegség is. Csupán mi rendelkezünk azzal a szabadsággal, hogy nemet is mondhatunk neki. Kérem az Úrtól a bátorságot, hogy merjem átengedni neki az irányítást és én engedelmeskedni tudjak neki a konkrét helyzetekben.
Az adventi jó elhatározásom nem valami, amit én elhatározok, és aztán megvalósítom, hanem Máriához hasonlóan igent akarok mondani az Úrnak,

2011-11-28

______________________________

Találkozás a valósággal

Isten nem egy gondolat egy fogalom. Õ a legvalóságosabb valóság, aki mindig volt, és mindig lesz. Vallásosságunk célja, hogy felkészítsen a nagy találkozásra, Istennel.
Fr. Albert

2011-11-27

______________________________

Elsõ adventi gyertya

Várom az Urat, aki betölti szívem egész vágyát. Nem vagyok egyedül ebben a várakozásban. még vannak mellettem társak, vannak mellettem testvérek. Van valaki, aki nálunknál is jobban várja az Úr eljövetelét: Száz Mária. Az áldott állapotban levõ asszonynak van egy különleges szépsége. Ez a szépség nem a test formáinak köszönhetõ, hanem a szívük alatt rejlõ élet kisugárzása, az anyaságnak a szépsége. Olyanok õk, mint a tavasz szépsége. Amikor látjuk a rügyeket a fákon, szemünk elõtt megjelenik a kibontakozó élet. Ilyen Mária várakozása is, és egy ilyen adventi várakozást kívánok számotokra is.
Fr. Marián

2011-11-26

______________________________

Ráhangolódunk a várakozásra

- A szórakozások nem csak elnehezítenek, hanem az imádságot teljesen ki is zárják. Azt tapasztaltam, hogy amikor ezeknek engedtem, nem volt kedvem imádkozni.
- Számomra elsõsorban pozitív üzenete van ennek az evangéliumi résznek, az, hogy meg lehet állni az Emberfia elõtt, ha virrasztunk, vagyis ha várjuk Õt. Ne feledjük, hogy ma az egyházi év utolsó napja, és a várakozásra akar ráhangolni az Egyház. Másik dolog, hogy Jézusnak a mondásait nem mindig kell szó szerint érteni. Például, ha a szemed botránkoztat, vágd ki. Ilyen a mai evangéliumi rész is, ahol részegeskedésrõl szól. Tudjuk, hogy õ is eljárt ünnepi lakomákra, nem volt aszkéta típus. Arra figyelmeztet, hogy el ne nehezedjék a szívünk. Ha nincs elnehezedve az ember szíve, akkor mosolyog, vidám. Ha elnehezedett, akkor szomorú, nem képes semmire. Amíg van bennünk készség a jóra, addig nincs elnehezedve a szívünk.
- Éveken keresztül hordoztam magamban olyan terheket, melyek minden erõmet elvették. A szentgyónás tudta csupán megszabadítani a szívemet ezektõl a terhektõl. A fizikai fáradtságot el lehet viselni, de amikor a szív nehezedik el, különleges „Orvosra” van szükség.
- Ha valamire készülök, amit fontosnak tartok, mindent megteszek, hogy az jól sikerüljön. Az utolsó napok olvasmányai is errõl szóltak, hogy ráhangoljanak a készülésre. Valakivel találkozni akarunk. Azért kérem az Úristen kegyelmét, hogy szívembõl ne haljon ki az advent.
- a mai evangélium nem az étkezés, ivászat ellen szól. Az ember belsõ vágya, hogy társaiddal együtt ünnepelj. Ez önmagában nem bûn. Akkor van baj, amikor olyasmit vársz el ezektõl, amit nem tudnak adni. Boldogtalan vagy és az ivásba menekülsz. Virrasztani azt jelenti, hogy mélyebbre menni és felfedezni azokat a vágyakat, amelyek a többiek gyökerénél vannak, és amelyeket csak az tudja betölteni, akinek az eljövetelét várom. Ez lesz az advent hangulata bennem.
- Mindig legyek kész.

2011-11-26

______________________________

Dávid országa és az Isten országa

Érdekes, hogy bár Jeruzsálemnek és a világnak a pusztulását jövendöli meg Jézus, gyötrelemrõl, mészárlásról, természeti csapásokról beszél, mégis a rügyezõ fügefához hasonlítja ezeket a rettenetes eseményeket, pedig a fügefa rügyei az új élet kezdetét jelzik. Nem feledjük, hogy a tegnapi szakasz végén arra biztatott Jézus, hogy ismerjük fel, a mi megváltásunk megérkezését. Itt sem azt mondja, hogy ha ezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van a vég, hanem, hogy közel van az Isten országa, a megváltottak országa. Nem olyan, mint a Dávid király országa volt. Nemzeti alapra épülõ ország volt a Dávid király országa, és polgárai gyûlölték a más nemzetiségûeket. Az Isten országában mindenki otthon van, és mindenkit szívesen fogadnak, aki oda akar tartozni. A Dávid országában a hatalmosok, az erõsek uralkodtak, egyik ember elnyomta a másikat. Az Isten országában az egyik ember segít a másiknak szabaddá lenni. A Dávidi királyság jelen van a mai társadalom életében is, sõt, még közöttünk is ott vannak a jelei. Szeretném, ha nem csak azt érezhetnénk, hogy néha nehéz a közösségi élet, hanem jelen lennének az új életnek, az Isten országának a jelei is.

2011-11-25

______________________________