Napi gondolatok

Létra

Jn 5,1-16
Gyógyítások sorozatát hallottuk az evangéliumokban. Ezek hasonlítanak egymáshoz. Egyvalaki, akiről nem sokat tudunk, Jézushoz közeledik, Jézus magához szólítja és meggyógyítja, a tömeg pedig csodálkozik, de nem képes kilépni a megszokott életéből.
Mégis, mindenik gyógyítási történetben van valami sajátos is. A maiban Jézus megkérdi a betegtől: meg akarsz gyógyulni? Fölöslegesnek tűnik a kérdés, hisz 38 éve beteg volt ez az ember, és a beteget abban a korban kirekesztették a társadalomból, mert úgy gondolták, hogy minden betegség Isten büntetése valamilyen bűne, vagy ősei bűnei miatt. Persze, hogy meg akar gyógyulni. Miért kérdi hát Jézus?
Mert aki meg akar gyógyulni, vannak együtt kell működnie Jézussal. Olyan ez, mint amikor valaki gödörbe esett. Jézus nem daruval jön, hogy ki emelje őt a gödörből, hanem létrát ereszt le hozzá, hogy ki tudjon mászni, de neki kell kimásznia.
Jézus tőlem is megkérdi: tényleg meg akarsz gyógyulni? Akkor fogadd el a létrát, amelyen nyújtok neked.

2022-03-29

______________________________

Nagyböjt 4. vasárnapja

Vágyunk a békére, imádkozunk a békéért, de mielőtt valakiket arra próbálnánk gazdasági megszorításokkal kényszeríteni, hogy békét kössenek, mi építsünk legalább egy négyzetméter békét magunk köré. Mert a nagy háborúk azoknak a kis diktátoroknak a szüleményei, akiket a szívünkben hordozunk mindnyájan. A mi lelkünkben is ott szunnyad a harag, az elutasítás. Nem biztos, hogy mi nem indítanánk háborút valakik ellen, ha hatalmunkban állna. És azzal teszünk a legtöbbet a békéért, ha mi magunk megbékéltek leszünk. Ehhez pedig meg kell, hogy szabaduljunk attól a rettenetes elképzeléstől, amelyet Istenről alkottunk, és amelyet magunkban hordozunk. Hogy ne olyan Istenben higgyünk aki megáldja a fegyvereket, aki katonákat küld, hogy megöljék azokat, akik másképp gondolkodnak mint mi. A szívünkben akkor lesz béke, ha felismerjük, hogy szeretve vagyunk és képesek vagyunk szeretni. Akkor már nem vetélytársakat látunk a mellettünk élőkben, hanem útitársakat.
Érdekes a mai példabeszéd. Ha nem Jézus mesélte volna el, hanem velem történt volna ehhez hasonló, én lettem volna az apa, bizonyára másképp viselkedtem volna a fiaimmal. Talán visszafogadtam volna a semmirevaló fiamat, aki elpazarolta azt, amit egy életen keresztül, kemény munkával szereztem, de komoly feltételekkel. Megszabtam volna, hogy ezután a szorgalmas, becsületesen helytálló bátyjának az utasításai szerint kell dolgoznia, és nincs joga még zsebpénzre sem, mert nem tud bánni a pénzzel, és az engedélyem nélkül nem hagyhatja el a házat, nehogy ismét elcsavarogjon. Nem ez lett volna a helyes eljárás? Szerintem túlságosan engedékeny ez az apa. A példabeszédben szereplő nagyobb testvérnek is ez volt a véleménye.
Ezzel vádolják egyesek manapság az Egyházat is, hogy mindent megenged. Bezzeg ezelőtt milyen fegyelem volt. Minden szentáldozás előtt el kellett végezni a szentgyónást, nehogy valami kis bűnnel is megsértsük a szentségi Jézust. Ma már mindenki áll be a sorba, olyanok is, akik már rég nem gyóntak. És olyanoknak is adnak feloldozást, akik nem érdemlik meg, mert nem bánták meg igazából a bűneiket, hisz eszük ágában sincs változtatni bűnös életmódjukon. Hadd lássuk, mire akar tanítani bennünket ezen a téren a mai példabeszéd.
Nem egy rossz és egy jó fia van az apának. Igazából mindkettőnek nagyon rossz véleménye van apáról. A kisebbik fiú azt hiszi, hogy az apja megakadályozza őt a boldogságában, nem engedi, hogy azt tegye, amire vágyik. Egyes keresztények így tekintenek Istenre. Azt hiszik, hogy Isten nekik megtilt olyan dolgokat, amelyek boldoggá tehetnék. Szinte irigykedve néznek azokra, akik nem hisznek Istenben, mert nekik mindent szabad.
A kisebbik fiú tehát meg akart szabadulni az apjától, és kikérte tőle amiről úgy gondolta, hogy őt megilleti, azt, amit örökölni fog tőle. Az örökséget előre kikérni minden kultúrában azt jelenti, hogy az apa halálát kívánja. Annyira vágyott az apa vagyonára, hogy azt szerette volna, ha már meghalt volna az apja, hogy minden az övé lehessen. Nem akart semmilyen kapcsolatot az apával, el akarta törölni a múltat, az eddigi életét, és végre szabadon élni. És elkezdődött a szép élet, de hamarosan látnia kellett, hogy milyen rövid idő alatt elfogy a pénz, és milyen hamar eltűnnek a barátok. Az eufóriának vége lett, és elkezdődött a nélkülözés időszaka. Bajban volt a fiú, még az sem volt, amit egyék. Hiába fordult a barátaihoz, azok nem segítettek. Egy idegenhez ment munkát keresni. Ő, aki eddig nagy valaki volt, a nagy úr szeretett fia, most szolga lett. Disznókat, tisztátalan állatokat kellett legeltetnie, és senkit nem érdekelt hogy él-e vagy hal. És elkezdett gondolkodni. Nem az apja iránti szeretet késztette cselekvésre, hanem a korgó gyomra. És a stratégia is, amivel az apja elé akart állni, azt mutatja, hogy nem ismeri az apját igazából. Olyan büntetésekre, feltételekre számított, mint amilyeneket én is kiszabtam volna rá, mint ahogy elmondtam az imént. De otthon váratlan dolog érte. Kiderült, hogy az apja nem olyan, mint amilyennek hitte. Várta, remélte mindvégig, hogy hazajön. Eléje szaladt. Ez a keleti kultúrában elképzelhetetlen volt. Nem illett egy méltóságteljes emberhez, hogy szaladjon. Főleg nem olyan valaki felé, aki azt nem érdemli meg. Ott kellett volna maradnia és várni, hogy a fia megalázkodjon előtte De ő a legkisebb szemrehányás nélkül megölelte. Nem hallgatta végig a bocsánatkérését. Tudta, hogy a fia nem szeretetből tért vissza hozzá, hanem érdekből, mégis visszaadta a fiúi méltóságát, ruhát adott rá, gyűrűt húzott az ujjára. Minden feltétel nélkül megbocsátott neki, remélve, hogy ez az ő szeretete a fiában is felébreszti a szeretetet. Elővételezte a megbocsátást, hogy előmozdítsa a megtérést.
Fáradtan tért haza a munkából a nagyobbik fiú, és megsértődött látva, hogy az apa az öccse tiszteletére lakomát rendezett. Mennyire igaza van! Az apa igazságtalanul bánt vele. Visszafogadta a másik fiát, pedig az elköltötte az örökségét. Úgy érezte, hogy véle szemben mindig szigorú volt, sosem jutalmazta meg hűséges szolgálatáért, míg a kisebbik fiával szemben mértéktelenül engedékeny. Ő sem szerette az apját. Nem fiúnak, hanem szolgának tekintette magát, akinek ki kell érdemelnie az apja jóindulatát. Nem tudta elhinni, hogy minden az övé, és akkor vehet el egy kecskét, vagy bármit, amikor akar.
Isten nekünk sem tilt meg semmit, ami boldoggá tehet minket. Minden a mienk, mert Isten szeretett gyermekei vagyunk. Csak arra figyelmeztet, hogy nem minden válik javunkra abból, amit megkívánunk. De, ahogy a példabeszédbeli apa nem akadályozta meg a fiát, hogy elmenjen tőle, és elpazarolja a tőle kapott kincseket, minket sem fog magához láncolni.
Az apa kérlelte a nagyobbik fiát, hogy próbálja megérteni őt, próbálja vele együtt szeretni a testvérét, akkor is, ha tévedett, akkor is, ha rosszat tett. Ugyanígy kérlel minket is, hogy Vele együtt szeressük testvéreinket, azokat is, akik nem érdemlik meg.
És itt megszakad a történet. Nincs happyend, nem tudjuk, hogy az első fiú értékelte-e az apa szeretetét? Azt sem tudjuk, hogy a nagyobbik testvér végül bement-e a lakomára, ünnepelni, hogy a testvére megkerült. A mi életünkben folytatódik a történet. Isten ránk bízza a döntést, hogy vele akarunk-e lenni, vagy el akarunk távolodni tőle, hogy elfogadjuk-e a szeretetét, vagy nem bízunk benne, és a magunk módján keressük a boldogságot. A hit döntést jelent. Tőlünk függ, hogy milyen Istenben akarunk hinni, és hogy a testvérünket ellenfelünknek tekintjük-e?

2022-03-27

______________________________

Megtérés

Lk 18,9-14
Szent Lukács evangéliumában sokat beszél a bűnösökről, akik megtérnek. Talán a saját tapasztalata segítette ebben Lukácsot, mivel pogány származású volt, de megtért és kereszténnyé lett.
A mai evangéliumban figyelmeztet arra, hogy a bűn jelen van mindnyájunk életében. Van nyilvános bűn, vagyis amelyről sokan tudnak, mint a vámos esetében láthatjuk, és vannak a rejtett bűnök, mint amilyen farizeus gőgössége, amelyet néha még azt sem vesz észre, aki a hálójába került.
Megtérni nem csupán a bűn felismerését jelenti, hanem tekintetünket magunkról Istenre emeljük, bízva abban, hogy ő szívesen megbocsát, mert szeret minket.

2022-03-26

______________________________

Gyümölcsoltó

Kilenc hónappal karácsony ünnepe előtt a liturgia egy napra félreteszi a nagyböjt mélabús hangulatát, hogy örömmel ünnepeljen. De igazából összefügg a nagyböjt és a mai Mária ünnep. Ugyanannak a titoknak, a megváltás eseményének egyes lépéseit ünnepeljük. Most, a nagyböjtben Jézusra figyelünk, aki készül arra, hogy az emberek kezére adja magát, aki tudatában van annak, hogy ő a búzaszem, amely elhal, azért, hogy élet szülessen belőle mindnyájunk számára. Kész meghalni azért, hogy megmutassa nekünk, hogy milyen igazából az Isten. Ennek elő lépését ünnepeljük ma, amikor Jézus magzattá vált Mária méhében. Isten emberré lett azért, hogy hozzáférhető legyen számunkra. Mert mi emberek el sem tudjuk elképzelni Istent, és amikor megpróbáljuk elképzelni, bele vetítjük a magunk félelmeit, és azt hisszük, hogy ilyen félelmetes az Isten. Vagy úgy gondoljuk, hogy Istent nem érdekli a mi sorsunk, vagy Istent könnyen haragvó uralkodónak képzeljük el, akit szertartásokkal és imádságokkal próbálunk lecsillapítani, hogy nehogy megbüntessen minket. Az ember nem képes Istenről helyes képet alkotni, ezért határozta el Isten, hogy emberré lesz, hogy mindnyájan közelébe férhessünk, és megtapasztaljuk szeretetét.
A mai napon tehát Isten megtestesülésének a pillanatát ünnepeljük, Isten jóságát aki tudja, hogy nélküle nem tudunk boldogok lenni, mert így teremtett minket, és ezért mindent megtesz ma is azért, hogy közel férhessen a szívünkhöz.
De nem csak Mária hordozta a szíve alatt Jézust. Az Isten Igéje bennünk is jelen van, és nekünk is feladatunk hordozni őt. Az Úr Jézus rajtunk keresztül akarja ma megmutatni testvéreinknek, hogy milyen az Isten igazából.

2022-03-25

______________________________

Beteljesedik

Mt 5,17-19
Jézus azért jött, hogy beteljesítse a törvényt és a prófétákat. Az emberek nemzedékről nemzedékre várták a próféták szavainak beteljesedését, a Messiás eljövetelét, mert ez lesz az ő történelmük csúcspontja. Jézus nem egy a próféták közül, akin keresztül folytatódik a nép története, hanem ő az Isten Fia, akin keresztül Isten közel jön hozzánk. Jézusban minden értelmet nyer ami eddig történt, még a bűnök, az Isten elleni lázadások is megtalálják a helyüket Isten tervében.
Mennyi mindent szeretnék eltörölni a személyes történelmemből, eddigi életemből: csalódásokat, rossz döntéseket. Jézus segít felismerni ezekben is Isten szeretetének a jeleit.

2022-03-23

______________________________

Szent nyugtalanság

Mt 18, 21-35
Néha érdemes elolvasni a liturgia által előírt evangéliumi szakaszt megelőző részeket is, hogy jobban felismerjük, milyen összefüggésben hangzottak el ezek a szavak. Jézus azt mondta, hogy ha ketten közülünk egyetértve kérünk valamit az Atyától, megadja nekünk. És nem csak három kívánságunk lehet, mint a mesebeli aranyhal esetében, hanem végtelen.
Péter szeretné szabályozni a hitet. Megtudni, hogy hányszor kell megbocsátania, mennyi szeretetre köteles, mikor ülhet nyugodtan, mert teljesítette a normát.
Isten végtelen szeretettel szeret minket, és ugyanilyen szeretetre hív meg minket is, ezért sosem ülhetünk nyugodtan a babérjainkon. Aki Jézust követi, abban mindig ott bujkál egy szent nyugtalanság, vágyakozás a még többre, még szebbre, még igazibbra.

2022-03-22

______________________________

Nagyböjt 3. vasárnapja

A múlt vasárnap megcsodáltuk Jézus ragyogó szépségét. A Táborhegyen felfedeztük, hogy Isten szépsége jelen van a mi életünkben is. Mi is szépek vagyunk amikor Jézussal kapcsolatban vagyunk. A mai evangéliumban azonban mintha eltűnne az a szépség és az emberek gonoszsága kerülne előtérbe: Pilátus kivégeztetett jó néhány zsidót, akik épp Istennek mutattak be áldozatot. Aztán hallottunk azokról, akikre Siloamban rádőlt a torony és meghaltak. Mintha a PROTV ötórás híreit néznénk, ahol egymás után mutatnak be gyilkosságokat, szerencsétlenségeket. Sajnos, manapság is van bőven belőlük. Testvérnépek, keresztények gyilkolják egymást, ártatlan emberek halnak meg. Ez a háború rányomja a hangulatát a nagyböjtünkre. Tanúi vagyunk annak, hogy az ember mennyire gonosz tud lenni az ember. Képes mindent tönkretenni azért, hogy neki legyen igaza. Az állatok nem tudnak olyan kegyetlenek lenni egymással, mint mi emberek. Honnan ez a gonoszság bennünk? Megromlott az ember természete. Ezt nevezzük az áteredő bűn következményének. Isten jónak teremtett minket, de az ember azt választotta, hogy ő dönti el, hogy mi a jó, és mi a rossz. Így lehet, hogy egymást gyilkolják az emberek, és mindenik meg van győződve arról, hogy neki van igaza.
Az emberek szenvedéseit látva kérdések merülnek fel bennünk: Isten hol van ilyenkor? Ő is kijelenti, hogy nem avatkozik bele a konfliktusba? Ha Isten jó, akkor miért engedi meg a szenvedést?
Az emberek sokféle választ adtak a történelem során erre a kérdésre, próbálva megvédeni Istennek a becsületét.
Egyesek azt mondták hogy azért szenvedünk, mert vétettünk Isten valamelyik parancsa ellen, és azért Isten megbüntetett minket. De akkor mi van az ártatlanok szenvedésével? Azok a gyermekek, akik szülők nélkül maradtak, akik egy életre szólón hatása alatt lesznek azoknak a szörnyűségeknek, amiket láttak. Ők biztos nem vétettek semmit sem Isten ellen sem ember ellen.
A régi rabbik azt mondták hogy az ártatlanok az ő szüleiknek, vagy nagyszüleiknek a bűnei miatt fizetnek. És ebben is van igazság, mert öröklődhetnek a rossz hajlamok, de senki nem tehet arról, hogy milyen szülei, nagyszülei voltak.
És Jézus a mai evangéliumban kijelenti, hogy az előbbi válaszok nem helyesek, de az ő válasza sem tűnik első hallásra megnyugtatónak. Miért haltak meg ezek a galileaiak, akiket Pilátus megöletett, vagy azok akikre ráomlott a torony? Jézus azt mondja, hogy nem azért haltak meg mert bűnösebbek voltak mint mások. Nem Isten büntetése a szenvedés. Pilátus gonoszsága miatt haltak meg a galileaiak, és az építők hibájából a Siloámbeliek. Emberek tévedése, emberek gonoszsága okozza a a legtöbb szenvedést, nem Isten. És így van ez ebben ennek a háborúnak esetében is. Jézus nem azt keresi, hogy ki a hibás, hanem mindenkit a megtérésre szólít fel, és azt mondja, hogy minden szenvedés, ami jelen van az életünkben, vagy mások életében, alkalom számunkra a megtérésre. Minden porcikám lázad a szenvedés ellen, és nem tudok magyarázatot rá, főként az ártatlanok szenvedésére, de bízom Jézus szavában. Az élet nehézségei, szenvedései nem büntetések, hanem lehetőségek. Mit jelent megtérni? A legtöbb szenvedést én okozom magamnak és megtérni azt jelenti hogy elsősorban magamban, és magammal kötök békét, és próbálok gondolataimban, cselekedeteinkben, szavaimban békét teremteni, és békét sugározni, mert felfedeztem, hogy Isten szeret engem.
Jézus nem fog helyettünk békét teremteni. Nem fog ráparancsolni a háborúzó államfőkre, hogy kössenek azonnal békét. De segít abban, hogy mi képesek legyünk békét teremteni.
Aztán Jézus egy példabeszédet mondd egy terméketlen fügefáról. A gazdája nem vágja ki, hogy mást ültessen a helyébe, hanem körbeássa, megtrágyázza, hogy teremni tudjon. Isten ilyen türelmes velünk szemben. Még mindig remél abban, hogy felszínre tudjuk hozni a bennünk lévő jót, hogy virágozni fogunk, gyümölcsöt fogunk teremni.
A nagyböjt alkalom arra, hogy megnézem, én milyen gyümölcsöket hozok: édeset, vagy keserűt? Hogy azokat a kegyelmeket, amelyeket Istentől kapok, felhasználom arra, hogy növekedjem a lelki életben, vagy pedig vegetálok, telik az életem, anélkül hogy bármi is változna? Csodálatos megtapasztalni, hogy Isten mennyire figyel rám. Ás ha én is rá figyelek, megértem, hogy a szenvedés ellenére Isten jó, és azt akarja ami jó nekem, hogy gyümölcsöző legyen az életem. Így a szenvedések melyeket tapasztalok, trágyává alakulnak, amely táplálja azt, ami lényeges bennem, és a szenvedések alkalmat nyújtanak arra hogy megtérjek, hogy minél több rosszat tapasztalok, annál inkább ragaszkodjam Istenhez.

2022-03-20

______________________________

Szent József

Nagyböjt kellős közepén Szent Józsefet ünnepeljük. Jézus az evangéliumban az elmúlt napokban vitatkozik a farizeusokkal és írástudókkal, akik nem tudnak a törvények és előírások világából kilátni. Ma Józsefről hallottunk, akiről azt mondja az evangélium, hogy igaz ember volt. Az Ószövetségi Szentírás értelmezése szerint igaz ember az volt, aki a törvényt lelkiismeretesen betartotta. És József ilyen értelemben is igaz ember volt. Ugyanakkor József igaz volta felülmúlta a régi igazakét, mert ő képes volt a törvény előírásai fölé emelkedni, mikor a lelkiismerete ezt sugallta, mikor a szeretet ezt kérte tőle. Sőt, József nem csak a külső törvények fölé tudott emelkedni, hanem az érzelmei követelményei fölé is. Mikor megtudta, hogy Mária gyermeket vár, azt hitte, hogy Mária valaki mást szeret. Képzelhetjük, mi zajlott a lelkében. Bizonyára szeretett volna szemrehányásokat tenni Máriának, szerette volna látni, hogy Mária szenved amiatt, hogy elfordult tőle. Mégis azt választotta, amiről úgy gondolta hogy a legjobb lesz Máriának. Vissza akart vonulni, anélkül, hogy bántotta volna Máriát, vagy engedte volna, hogy mások bántalmazzák, mert Máriát igaz szívből szerette.
Akkor szeretjük mi is testvéreinket, ha akkor is a javukat akarjuk, ha fájdalmat okoznak nekünk.

2022-03-19

______________________________

Megmásított példabeszéd

Mt 21,33-43.45-46
Jézus a mai példabeszédben elsősorban a korabeli zsidókhoz szólt, akik, bár tudták, hogy Jézust Isten küldte, mégis elutasították, mert nem akarták, hogy Isten beleszóljon az életükbe. Próbáltam magam belehelyezni ebbe a példabeszédbe, de nem tudtam azonosulni ezekkel a szőlőmunkásokkal. Én nem akarom magamat Istentől függetleníteni. Nap mint nap beszélgetek vele, kérem a segítségét, kérem hogy legyen velem. Hogy jobban bele illeszkedjem a példabeszédbe, annak egy másik verzióját gondoltam ki, melyben a szőlőmunkások nem ölik meg a szőlősgazda fiát, de nem is szolgáltatják be a termést, mert ők nem törődtek a szőlővel. Nem gondozták, nem is szüretelték le. Ha a gazdának szüksége van a szőlőre, jöjjön és törődjön vele. Lehet, hogy ilyen szőlőmunkás vagyok. Megtérni pedig számomra azt jelenti, hogy gyümölcsöztetni azt a jót, amelyet Isten belém ültetett, az ő dicsőségére és testvéreim javára.

2022-03-18

______________________________

Ugye?

Mt 20,17-28
Jézus nem olyan Messiás volt, mint amilyenre vártak. Nem gyűjtött hadsereget, nem készült háborúzni a hatalmasokkal. A tanítványok az utolsó percig nem értették ezt, még mindig azt remélték, hogy Jézus mellett fontos emberekké válhatnak. „Jó, jó, szenvedni fogsz, meghalsz, és feltálmadsz, de utána ugye főnökökké válhatunk melletted?”
Velem is így járt Jézus. Rám bízta az ő művének a folytatását, de én még mindig nem arra készülök, hogy testvéreimet szolgáljam. Megértettem, hogy Jézus azt kívánja tőlem, hogy ne akarjak mások fölé emelkedni, hogy ne a maga javát keressem, hanem a másokét, a testvéreimét, de nem örülök ennek. Egy darabig még igyekszem szolgálni másoknak, de utána ugye megjutalmazol Uram? Már kezdem sejteni, hogy az örök életben sem én leszek a központban, de épp ez tud már most boldoggá tenni, ha nem önmagammal vagyok tele, ha nem Isten jelenléte tölti be az életemet.

2022-03-16

______________________________