Napi gondolatok

Patkányok

Sötétség és világosság. Az ítélet ez: nem Isten jön el, hogy ítéljen, hanem maga a sötétség az ítélet, melyet jobban szeretnek az emberek, mint a világosságot. A patkányok jutnak eszembe, amelyek a sötétben szeretnek bujkálni, ott érzik jól magukat, összevegyülve a piszokkal. Nem viszolyognak a piszoktól, és szeretik a sötétséget.
Van, amirõl tudom, hogy rossz, tudom, hogy nincs rendben, mégis szeretem.
Nem méltó a patkányélet hozzám. Engedem, hogy a hit világossága ráragyogjon a sötét oldalaimra is. Átalakulnak, úgy, hogy tetteimet már nem titokban, hanem Istenben viszem végbe.

2012-04-18

______________________________

Kedd

Az apostolok nagy erõvel tettek tanúságot Uruknak, Jézusnak feltámadásáról...
Kiérzõdik ebbõl a mondatból, hogy valami fontosról van szó. Fontos dolgokért nagy erõt szoktunk kifejteni. Tanúságtételre, misszióra készülünk mindannyian. Fontos, hogy a jót jól tegyük. Az evangélium átadása, nem valamilyen stratégia, taktika. Ez nem az egyháznak egy ügyeskedése arra, hogy terjeszkedjen, növekedjen. Nem az a célja, hogy sokan legyünk. És erõsek legyünk. A misszió, az evangelizáció nem valami emberi megfontolásból fakad. Aki csak ezt látja benne, az egyáltalán nem értette meg, ennek a küldetésnek a lényegét. A misszió annak az embernek az örömébõl fakad, aki kincset talált. Így mondja az evangélium: örömében az ember mindenét eladta, hogy megszerezze azt a szántóföldet. Abból az örömbõl fakad, hogy rátalálunk Isten szépségére, nagyságára, jóságára. Ha valaki ezt a találkozást átélte, akkor nagyon természetes lesz, hogy mindenkinek, ezt a gazdagságot próbáljuk átadni. A misszió a megajándékozott embernek a boldogságából, örömébõl fakad. II. János pápa: aki valóban találkozott Krisztussal, az ennek a találkozásnak az örömét nem tudja megtartani magában.
Fr. Arthur

2012-04-17

______________________________

A Lélek oda fúj, ahova akar

A szászsebesi testvérek egy hétig lelkigyakorlaton voltak.
Nikodémus az igaz tanítást, az igazi tanítót kereste, akitõl megtanulhatja a helyes élet szabályait. Jézus csodatetteibõl ésszerûen kikövetkeztette, hogy Jézus Isten embere. Szerette volna tehát megismerni a tanítását, hogy ahhoz igazítsa életét. Jézus azonban azt mondja neki, hogy ujjá kell születnie. Ebben az új életben már nem õ szervezi meg önmaga számára a tennivalókat, nem õ dönti el, hogy merre akar menni, hanem a Lélek irányítja, és a Lélek ott fúj, ahol akar. Mi sem tudjuk, hogy merre fog minket vezetni, de rá akarunk hallgatni.

2012-04-16

______________________________

Húsvét

Kedves Testvérek! A húsvéti események sorában az elsõ az üres sír tapasztalata. Ez még önmagában nem bizonyíték a feltámadásra, de mégis megdöbbentõ tapasztalat, és elsõ lépés a feltámadás tényének felismeréséhez.
Isten szelídsége, végtelen finomsága látható meg ebben. A feltámadás után nem rohanja le az embert. Nem jelenik meg azonnal. Nem mondja azt, hogy látjátok itt vagyok, feltámadtam, higgyetek bennem. Nem. Csak egy finom jelet hagy a feltámadás után; az üres sírt. Az üres sír szelídsége, egy finomka jel, ami gondolkodásra készteti a tanítványokat. Eszükben juthat az, hogy valami hasonlóról már Jézus beszélt nekik. Mintha azt mondaná Jézus: ha akarsz követhetsz. Kaptál egy jelet, de vissza is utasíthatod. Nem kötelezõ hinni a Feltámadottban. Meg van a lehetõség arra is, hogy az üres sír nem jelent semmit.
Testvéreim! Mi nem tudunk ilyen finoman szeretni. Mi lehengereljük a másikat és birtokolni akarjuk. Ajtóstól rontunk a másikra, nem tudunk szelíden szeretni, finom jelzéseket adni, hanem azonnal, minden eszközt megragadva bizonyítani akarunk.
A feltámadás szelíd, finom jelzései tovább folytatódnak.
Az emmauszi tanítványok esete:
Föltámadt Jézus úgy társul melléjük útközben, hogy az emmauszi tanítványok észre sem veszik. Úgy szegõdik melléjük, mint egy idegen. Nem azzal kezdi: idenézzetek, itt vagyok, én vagyok a Feltámadott, boruljatok térdre, és most már aztán higgyetek! Jézus nem kényszeríti semmire. Testvéreim, észleljük ezt az isteni finomságot?
Közben odaérnek a vendégfogadóhoz. Érdemes megfigyelni: Jézus úgy tesz mintha tovább akarna menni. Hát ha most ne szólnak neki a tanítványok, akkor tovább megy, akkor el megy. Ha nem mondják, hogy: a nap már lemenõben van, Uram, maradj velünk, mert esteledik, akkor tovább megy.
Testvéreim! Ha nem hívjuk meg az életünkbe, akkor tovább megy, és folytatódik minden a régibe. Ezért mondja a Jelenések könyveben maga az Úr: Ajtód elõtt állok és kopogok. Várom, hogy beengedj. Simon W. azt mondja: mint egy koldus, olyan az Isten. Aki ajtót nyit, ahhoz bemegy és vele vacsorázik. Ahol nem nyitnak ajtót, onnan az Isten tovább áll. Az Isten nem tör be senkihez ajtóstól.
Testvéreim, szólítsuk meg a Feltámadott Krisztust mi is: Uram, maradj velünk, mert lemenõben van a nap. Az életünkben, lemenõben van a nap; azaz a sötétség erõsebb lesz, mint a világosság, ha Te tovább mész. Ámen.
Fr. Arthur

2012-04-08

______________________________

Kit kerestek?

Láttuk Jézust, amit eltávolodik kissé az apostolok csoportjától. Ezeket elnyomta az álom, a fáradtság. Fõleg abban fáradtak bele, hogy nem értik meg Jézust. Magára hagyják, egyedül kell megküzdenie az õ órájával, amely elérkezett. Imába merül, küld, de kész megtenni az Atya akaratát. Zajogás hallatszik, valakik közelednek. Jézus nem menekül, hanem feláll, és várja õket. Nem az õ ügyességükön múlott, hogy el tudták fogni, hanem Jézuson, aki önként a kezükre adta magát. Nem õk bilincselik meg, hanem már elõbb megbilincselte a szeretet. Megérkeznek a felfegyverzett emberek, de amikor Jézussal szembe találják magukat, nem tudják, mit kell tenniük. Szinte õ biztatja, hogy fogják el. Kit kerestek? – kérdi tõlük. Mintha minden mozdulatlanná vált volna. Azóta is visszhangzik a kérdés. Tõlem is megkérdi az Úr: kit keresel? Lehet, hogy én is egy vagyok az apostolok közül, akik épp nem keresnek senkit, hanem szundítanak, belefáradtak az imádságba, a jobb életre való várakozásba. Az is lehet, hogy épp Jézust keresem, hogy mert haragszom rá, mert nem olyan, amilyennek én szeretném, nem teszi meg, amire kérem. Ám az is lehet, hogy Azért keresem Õt, mert nélküle nem tudom elképzelni az életemet, ha nem is értem, mégis szeretem. Mária Magdolnától is ezt kérdezi Jézus: kit keresel? A véle való találkozás mintha új életre keltette volna az Urat keresõ asszonyt. Nem nyugszom bele én sem az Úr halálába, továbbra is õt keresem, még ha nem is sikerült Véle virrasztanom, amikor ezt kérte tõlem.

2012-04-06

______________________________

Ki mit fõz, azt eszi

Aki meg akar gyõzni másokat valamilyen igazságról, igyekszik olyan érveket hozni, amelyek hatással vannak hallgatói gondolkodásmódjára. Az utolsó vacsorán Jézus megalapította az Oltáriszentséget, de a testvéri együttlét „szentségét” is. A kettõ egymáshoz tartozik. Az oltáriszentségbõl merítünk erõt ahhoz, hogy Jézushoz hasonló módon tudjunk egymásnak testvérei lenni. Ugyanakkor a testvéreim körében való ünneplés teszi lehetõvé a Jézussal való találkozást.
Azt mondják, hogy a testvéri együttlét olyan, mint a fõzés. Azt talál az ember a tányérjába, amit belefõzött.

2012-04-05

______________________________

Talán én vagyok?

Jézus körül ott ülnek az apostolok. Egyenként kiválasztotta õket, mindent megosztott velük, barátainak nevezte õket, mégis egyikük elárulta. Jézus nem mondja meg, hogy ki az, de tudtukra adja, hogy ott ül közöttük az áruló. Érdekes, hogy egyikük sem mondja: én biztosan nem. Péter a tegnap még hõsködött, hogy az életét is odaadja Jézusért, de most õ sem biztos a dolgában. Itt nem arról van szó csupán, hogy mit teszek Jézusért, hanem, hogy mennyire szeretem. Az árulás egy hosszabb folyamat végeredménye, mely során lassan eltávolodom tõle.
Itt vagyok Jézus mellett, de mikor szemembe néz, felismerem, hogy a szeretetem néha elhalványul, már nem érzem annyira fontosnak a magam számára. Nem akarom, hogy látszódjon, de érzem, hogy a Jézus iránti szeretetem terén nincs minden rendben. Nem megyek ki a sötétségbe, mint Júdás, de talán azért mert félelmetes a sötét, vagy azért, mert ma is újra akarom kezdeni építeni a kapcsolatomat Jézussal.

2012-04-04

______________________________

Nagykedd

János evangélista azzal indítja a mai evangéliumi szakaszt: hogy az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében. Nem is csoda. Nem lehet csak megrendültséggel kimondani, hogy az apostolok közül az egyik elárulja, a másik megtagadja. Azok közül, akik évekig vele együtt voltak, hallgatták tanítását, látták csodáit, ettek a csodálatosan megszaporított kenyérbõl, akiknek most megmosta lábát, azok közül egyik elárulja, a másik - minden fogadkozása ellenére – megtagadja. Vajon megéri Jézusnak az életét áldozni másokért, ha övéi is ilyen szinten állnak?
Azt írja Graham Greene: Könnyû meghalni a szépért: a hazáért, a gyermekért, a mûvelõdésért, a gyávákért és az aljasokért, csak egyedül Isten képes életét áldozni.
Ilyen Istenünk van nekünk, aki a szeretetében is megmutatja mindenhatóságát.
Fr. Arthur

2012-04-03

______________________________

Látszat és valóság

A Jézus iránti szeretet indította Máriát arra, hogy a drága illatos kenetet rápazarolja. Lett volna, mire használja az árát, nem szorult rá Júdás tanácsára. Jézus azonban mindennél és mindenkinél fontosabb volt számára. Nem így Júdás számára, aki látszólag nemes céltól vezetve szól, de igazából önmagát keresi. Pedig, amikor Jézust megismerte, õ is õszinte szeretettel indult el Jézus nyomában, Jézusért sok mindent elhagyott. De aztán valahol elveszett ez a szeretet, és csak a látszat maradt meg. A tetteibõl már nem árad a szeretet jó illata.
Mikor Jézus háttérbe szorul, mert valami fontosabb, komolyabb feladatom van, mint Jézussal idõzni, én is hozzá hasonló vagyok. Szegények mindig lesznek veletek. Feladataink is megvárnak, de a Jézussal való szeretetteljes együttlétet kár elszalasztani.

2012-04-02

______________________________

Az ifjú...

Ezen a héten Jézus földi életének utolsó eseményeit szemléljük. A nagyböjt folyamán próbáltunk felkészülni ezekre a szenet napokra, melyek most következnek. Most helyet foglalunk, és végignézzük a szent elõadást. Jézus dicsõségesen bevonul Jeruzsálembe, hogy ott megöljék.
Ma a Márk evangéliumából olvassuk fel Jézus szenvedésének történetét. Ami feltûnõ lehet benne, hogy Jézus hallgat. Már mindent elmondott, és az emberek nem hallgattak rá.
Van egy olyan szereplõje a Márk-féle passiónak, aki nem szerepel a többi evangéliumokban: egy ifjú, aki álmából ébred fel, amikor Jézust elfogják, kíváncsian odamegy, aztán meztelenül elmenekül. Mi magunk is hozzá hasonlók vagyunk. Mindaddig, amíg Jézus szenvedését látva futásnak eredünk, a magunk bõrét mentjük, nem elég érett, nem felnõtthöz illõ a hitünk. Ha tovább olvassuk az evangéliumot, a feltámadás napján a sírban ott találjuk az ifjút, fehér ruhába öltözve, tanúsítva, hogy Jézus feltámadt. A gyáva tanítvány bátor tanúságtevõvé változott. Ez a mi utunk is.

2012-04-01

______________________________