Napi gondolatok

Öröm és aggódás

Gábor angyalt Isten elküldte Máriához. A szomszédok nem vettek észre semmit. Nem kísérte mennydörgés, harsonahang az angyal érkezését. Az egész esemény Mária lelkében zajlott le, mások számára észrevétlenül. Isten szava visszhangzott Mária lelkében, és ez gyökeresen megváltoztatta az életét, más irányt szabott neki.
Öröm volt Mária lelkében és ugyanakkor aggódás.
Örült, mert annyit megértett az egészbõl, hogy véle valami rendkívüli történt, hogy Isten õt valami csodálatos feladatra kiválasztotta. Örül Mária, de csak csenben. Nem kiabál, nem táncol örömében.
Ugyanakkor aggódik is, hogy most mi lesz vele, hogyan fog alakulni az õ élete, õ ehhez túl gyenge, nem méltó. Bûr aggódik, mégsem sír, nem esik kétségbe. Majd eljön az ideje annak, amikor az öröme teljes lesz. Addig ott lesz a lelkében az öröm, és az aggódás is.
Bár ilyen formában minket nem látogatott meg az angyal, Isten minket is kiválasztott, és testvéreink megváltása érdekében feladatot szánt nekünk is, olyan feladatot, melyet csak mi teljesíthetünk. Ez számunkra öröm, és aggódás.
Örülünk annak a jónak, amely általunk a világba jön, igazi értelmet ad életünknek, ugyanakkor aggódunk, látva az alkalmatlanságunkat, ismerve gyengeségünket.
Csak Istenben bízva mondhatunk igent.

2017-03-25

______________________________

Bálványimádás

Oz 14, 2-10
Ozeás próféta által maga Isten szól népéhez. Arra biztatja õket, hogy térjenek vissza Istenhez, és megtanítja arra is, hogy mit kérjenek Istentõl. Nem azt, hogy gyõzzenek ellenségeik felett, hogy gazdagok, hatalmasok legyenek, hanem, hogy gyógyítsa meg õket bûneiktõl, gonoszságaiktól.
Milyen bûnt követtek el? Bálványimádással vétkeztek Isten ellen. A szíriaiaktól tanulták el a bálványimádást.
Naív elképzelésünk van a bálványimádásról, ha azt hisszük, hogy azok a régi emberek elkészítettek egy szobrot és aztán azt hitték róla, hogy az istenség, és kezdték imádni. Nem voltak akkor sem butábbak az emberek, mint manapság. Emlékezzünk csak arra, amikor a választott nép a Sinai hegy lábánál aranyborjút öntött magának és elkezdte imádni: íme a te istened, aki kihozott téged Egyiptomból. Valójában azt ünnepelték, hogy nekik maguknak sikerült kiszabadulniuk Egyiptomból. Itt is ezt olvastuk az olvasmányban: a kezünk munkája a mi Istenünk, a szíriaiak, a mi lovaink segítenek nekünk. A bálvány azt jelképezte, hogy nincs szükségük Istenre, õk önmaguk isteneivé válnak. Ez volt az elsõ ember bûne is: olyan akart lenni, mint az Isten.
A mai embernek is ez a nagy bûne: Isten nélkül akar boldogulni.
Isten nem csak azt kéri népétõl, hogy térjen meg, hanem õ maga siet segítségére, hogy meg tudjon térni bálványimádásából.
A mi nagyböjti megtérésünk sem csupán egy szentgyónás elvégzésében áll, hanem az Istennel való bizalmi kapcsolat helyreállításában. Kérjük tõle, hogy gyógyítson meg, és, hogy véle együtt tudjunk dolgozni annak a szép tervnek a megvalósításán, amelyet számunkra kigondolt.

2017-03-24

______________________________

Lelki fül

Jer 7, 23-28
Hallgassatok szavamra - mondja Isten a próféta szavaival népének. A mi hitünk a meghallgatásra, az odaffigyelésre épül. Igen, mert a mi Istenünk nem némán hallgató bálvány, hanem élõ Isten, aki beszél teremtményeivel.
Ma minket is arra szólít fel, hogy tanuljunk meg rá figyelni, meghallgatni az õ üzenetét. Ehhez pedig csendre van szükségünk, magunk körül, de fõleg a lelkünkben.
Nem hangokat kell hallani. Isten a Szentíráson keresztül beszél hozzám - úgy hallgatom, hogy próbálom megérteni, általa mit üzen nekem.
Isten az eseményeken keresztül is beszél - az Õ kezében van az életünk.
Hogyan tudok megtanulni rá hallgatni? Amikor sikerül megérteni, hogy mit kér tõlem, és azt meg is teszem, legközelebb könnyebben meghallom a szavát. Ha ellenben úgy teszek, mintha nem tudnám, mit kér, legközelebb gyengébben hallja meg a lelki fülem az Õ szavát.

2017-03-23

______________________________

Még mindig ott a Törvény

MTörv 4,1. 5-9
Azt gondolhatnánk, hogy ez a szentírási szakasz nem nekünk szól, hanem a zsidóknak, mert számukra volt mindennél fontosabb a Törvény megtartása, minket azonban Jézus megszabadított a Törvény szolgaságától, mi szabadok vagyunk.
Érdemes azonban felfigyelni arra, hogy miért adta Isten a Törvényt népének. Nem önkényes uralkodás, a népnek való parancsolgatás szándéka vezette Istent a Törvény meghatározásában, hanem népe javát akarta. Ha a Törvényhez szabják cselekedeteiket, élni fognak, és elnyerik azt a hazát, melyet megígért nekik. Az õ javukat szolgálja, nekik segítség a Törvény. Olyan, mint amikor egy zarándoknak térképet és iránytût adsz a kezébe (ma GPS-t).
Nekünk nincs erre szükségünk, mert Jézus maga vezet minket. De ettõl nem könnyebb a mi utunk. Figyelnünk kell Jézusra, hallatni az õ szavára, hogy élhessünk, és eljuthassunk abba az örök hazába, amelyre vágyik a lelkünk. Ha nem sikerült Jézus szavát meghallanunk, még mindig ott van segítségünkre a Törvény, melybõl egy betû sem vész el.

2017-03-22

______________________________

Új alap

Dán 3, 25. 34-43
Akik benned bíznak, soha meg nem szégyenülnek - mondja a mai olvasmány szereplõje.
Érdemes felfigyelni arra, hogy milyen körülmények között mondja ezeket a szavakat. Nem élete boldog, örömteli perceiben, hanem a tüzes kemencében, ahová hite miatt dobták be. A szerzõ a hit hõsét állítja elénk példaként, aki minden körülmények között bízik Istenben, és nem fog csalódni, mert Isten valóban a segítségére siet s kimenti a tüzes kemencébõl.
A mindennapi életben ezzel szemben nagyon sok ember panaszkodva mondja, hogy Isten segítségét kérte a nehéz helyzetben, de csalódnia kellett, Isten nem segített neki.
Mi sem vagyunk kivételek. Mi is csalódtunk emberekben, reményeinkben, és Istenben is.
Ezek a helyzetek segítenek felismerni, hogy nem jó alapokra építettük életünket. Új alapra kell építeni: nem csak bízom Istenben, hanem rá bízom magam, akkor is, ha nem vesz ki a tüzes kemencébõl. Az is jó nekem, csak Véle lehessek.

2017-03-21

______________________________

Szent József

Róm 4,13. 16-18. 22
A mai olvasmány által az Egyház József életét párhuzamba állítja Ábrahám tapasztalatával. Mindkettõ igaz ember volt, mert szerették Istent, nem csak a Törvény elõírásainak keretén belül, hanem azon felül is, teljes mivoltukkal.
Mikor a törvény elõírásai nem voltak képesek útmutatást nyújtani a következõ lépéshez, személyesen Istentõl kaptak eligazítást. Ábrahám fiat kapott, melyet aztán fel kellett volna áldoznia, József jegyest kapott, akivel házasságra lépjen, de az ygermeket várt.
Isten iránti bizalmuk képessé tette õket elképzelhetetlen lépésekre. Ezzel lehetõséget adtak Istennek velemi új megvalósítására. Az döntéseik sokak számára életet jelentett. Így õk atáyáink a hitben.
Mi is néha szembetaláljuk magunkat olyan helyzetekkel melyekben nem ad útmutatást sem a kódex, sem a statútumok. Isten valami újat szeretne a mi közremûködésünkkel létrehozni, mely a mai embereket hozzá közelebb tudja segíteni. Ne a régi idõket sírjuk hát vissza, hanem figyeljünk arra, hogy Isten mit szeretne ma tõlünk.

2017-03-20

______________________________

Nem lemos, hanem felemel

Mik 7, 14-15. 18-20
Isten a pásztor, a nép a nyáj. Most azonban ez a nyáj nem legelhet szabadon, be van zárva egy kertbe. Azt kéri a próféta, hogy az Úr bocsásson meg népének és ismét legeltesse azt a maga legelõjén a Básánon és a Gileádon )ez volt a legtermékenyebb föld Izraelben).
Nyilván, az a meggyõzõdés mondatja ezt vele, hogy bûneik miatt kerültek ilyen helyzetbe.
Mégsem azon kesereg, hogy õk milyen bûnösök, hanem azon ujjong, hogy milyen csodálatosan jó az Isten, hogy nincs hozzá hasonló, mert megbocsát.
A nagyböjt ideje alatt rádöbbenünk arra, hogy Istentõl való eltávolodásunk milyen rossz helyzetbe sodor minket:
üresnek érzem napjaimat, eszem, iszom, dolgozom, tanulok, de minek
jelentéktelen dolgok miatt elveszítem a türelmemet, a reményemet,
azon bánkódom, hogy vajon, mit gondolnak, beszélnek rólam mások, hogy szeretnek-e?
Ám én sem azon gyötrõdöm, hogy milyen hitvány vagyok, hanem annak örülök, hogy így is értékesnek tart és, hogy Isten megkönyörül rajtam. Nem lemossa a bûneimet rólam, mint Károly testvér a port az autóról, hogy aztán ismét bepiszkolódjon, hanem meggyógyít, felemel.
Hála neki érte.

2017-03-18

______________________________

Tanuljunk meg testvérek lenni

Ter 37, 3-4. 12-13a 17b-28
Mintha a természetünk része lenne a vágy, hogy megöljük, eltegyük láb alól a testvérünket. Igen, mert ha testvérem van, akkor meg kell osztanom vele a kapott szeretetet, szûkebb hely marad számomra, nem én vagyok a központban.
Józseftõl is ezt irigyelték a testvérei: miért szereti õt jobban az apjuk? Azt hitték, hogy, ha nem lesz József, õket fogja szeretni.
Nem csak a régi emberekben, bennünk is ott bujkál az irigység, az attól való félelem, hogy a másiknak valamibõl több jut, mint nekem.
Jézus, a mi testvérünk lett, és meg akar tanítani minket is arra, hogy egymás testvérei legyünk, hogy örülni tudjunk egymás sikereinek, a jónak, amiben része van a testvéreimnek, hogy osztozni tudjunk, közösbe tudjunk tenni minden jót, amiben nekünk részünk van, hogy újra és újra megbocsássunk egymásnak.

2017-03-17

______________________________

Nem vagyunk feleslegesek

Jer 18, 18-20
Jeremiást kellemetlen személynek érezték egyesek, és meg akartak szabadulni tõle. Nélküle is megmarad a törvény, nem maradnak próféták nélkül ha elvesz, fölösleges, útban van.
Nagy szenvedés, mikor valaki úgy érzi. hogy nincs rá szükség, hogy ha õ nem lenne, egyesek jobban éreznék magukat.
Jeremiás azért jutott ilyen helyzetbe, mert Isten üzenetét közvetítette honfitársainak, de olyan üzenetet, mely nem tetszett nekik és az üzenettel együtt elutasították a prófétát is.
Milyen jó, hogy nekünk nem kell ilyen kellemetlen üzeneteket átadnunk senkinek. Nem zavarunk senkit, és így más sem zavar minket. De vajon, ilyen formán nem válunk-e feleslegesekké?
Az is lehet, hogy Isten mégiscsak üzen általunk. Azt akarja, hogy életmódunk legyen üzenet, hogy odaadással használjuk azokat az eszközöket, melyek keresztény- szerzetesi életünket táplálják, akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik, akkor is, ha megmosolyognak egyesek érte.

2017-03-15

______________________________

Ami vörös volt, fehér lesz

Iz 1, 10. 16-20
Nem könnyû megbocsátani másoknak, de még nehezebb magunknak megbocsátani, mert, ha elismerjük, hogy hibáztunk, akkor magunkat értéktelennek érezzük, mert ott rejtõzik bennünk a vágy, még ha nem is tudatosítjuk, hogy tévedhetetlenek legyünk, olyanok, mint az Isten.
Annak hangoztatása, hogy bûnösök vagyunk, lehet egy rejtett tagadása is bûnös mivoltunknak, mert amikor bûnösöknek valljuk magunkat úgy általában, az emberek elesett voltát állítjuk: minden ember bûnös, tehát én sem vagyok kivétel, de ezért nem is vagyok hibás. Egészen más azt mondani, hogy én bûnös vagyok, mert rosszat beszéltem rólad a hátad mögött. Pedig ez lenne az igazi beismerése annak, hogy bûnös vagyok.
A nagyböjt alkalom arra, hogy szembenézzünk nagyravágyásunkkal, azzal a törekvésünkkel, hogy hibátlanoknak látszódjunk, hibátlanoknak gondolhassuk magunkat.
Mikor beismerjük, hogy bûnöket követtünk el, ez nem tönkretesz, hanem ellenkezõleg, alkalmat ad Istennek arra, hogy kifejezze irántunk való szeretetét, azzal, hogy megajándékoz a bocsánatból fakadó új élettel. Nincs olyan bûnünk, melybõl Isten ne tudna kigyógyítani. Ami vörös volt, ragyogó fehér lesz., ami szemét volt, értékes gyönggyé változik.

2017-03-14

______________________________