Napi gondolatok

Boldog Duns Scotus János

Ma Jézus az Isten iránti teljes engedelmességre tanít. Persze, nem olyan engedelmességrõl van szó, ahogy mi engedelmesen teljesítjük a napi programot. Ezzel az engedelmességgel könnyû visszaélni. Teljesítem, amit elõírtak, aki kötelezõ, aztán pedig visszatérek ahhoz, a magam dolgaihoz, és azt teszem, amihez kedvem van. A Jézus-féle engedelmességben nincs elõre leszögezett program, hanem néha olyan spontánul változnak a dolgok, a tennivalók, hogy nem gyõzzük követni. Semmit sem lehet elõre tudni, ezért állandóan figyelni kell az újabb utasításokra. Csak egy biztos, hogy az Úr vezet, és úgy a legjobb, ahogy õ akarja. Nem az a fontos az Úr szemében, amit megvalósítunk, hanem ahogy válaszolunk az Õ felszólítására. Az a fontos, hogy az õ akarata vezessen. Õ nélkülünk mindent megtehet, de mi nélküle semmit sem tudunk tenni, ezért vagyunk haszontalan szolgák. Az engedelmességünk azonban értéket kölcsönöz nekünk, mert összekapcsol Istennel, és részünk lesz az Õ istenségében.
Ide kapcsolható Boldog Duns Scotus tanítása: a filozófia nem képes meghatározni az ember létének értelmét, mert az ember létének csak Isten ad értelmet.

0000-00-00

______________________________

Nem a testvérünkkel kell hadakoznunk

Néha az evangélium jóságos, irgalmas Istent állít elénk, aki a bûnösöket keresi, ünnepel ha megtér egy közülük, máskor meg hajthatatlanul szigorú, azt is elveszi amije van annak, aki nem törekedett eléggé, kizárja a méltatlannak bizonyulókat. Itt azonban egymás mellett találjuk a két egymásnak ellentmondó viszonyulást. Aki megbotránkoztat másokat, az nem érdemel irgalmat. Durva képet használ Jézus: követ kötni a nyakára és a vízbe dobni, kíméletesebb lenne vele, mint amilyen büntetés vár rá. Ugyanakkor mi bocsássunk meg újra és újra annak, aki ellenünk vét. Persze, a megbocsátás feltétele az, hogy megbánja a tettét az, aki vétkezett. Isten is szívesen megbocsát annak, aki vétkezett, de aki botránkoztat, nem egyszer hibázott, hanem folyamatosan ezt teszi. Ugyanaz, mint a Szentlélek elleni bûn, amire nincs bocsánat. A botránkoztató vétke azért is nagyobb, mert nem csak önmagát tartja távol Istentõl, hanem másokat, a kicsiket, a gyengébbeket is.
A legnagyobb botrány, amivel másoknak árthatunk, ha közöttünk nincs békesség, ha ellenségesen viszonylunk egymáshoz. A kiengesztelõdés, a megbocsátás a legjobb gyógyír erre. Makariosz mondása jusson eszünkbe: ha a testvéred megbántott õrizd a nyelvedet, hogy ne szóljon hozzá haraggal. Emlékezz, hogy testvéred õ neked, és hozzád hasonlón Isten képmása, akit a közös ellenség fenyeget.

0000-00-00

______________________________

Okos és balga szüzek

Eljöttünk a templomba, hogy Istennek életjelt adjunk magunkról. Már a példabeszéd elején kiderül, hogy a szüzek közül öten okosak, öten pedig balgák voltak. A ami evangélium rávilágít, hogy az okos ügyel arra, hogy a kegyelem olaja sose fogyjon ki lelkébõl. A balga szüzek példája mutatja, hogy a döntõ órában mindenki önmagáért felelõs. A balga számára csak a pillanat fontos. Fénytelen utakon nem lehet Istenhez találni. Akinek nincs olaja, az nem Istennek, hanem csak az embereknek akar tetszeni. Az ilyen lámpás kialszik, amikor várni kell.

Fr. Bonaventura

A hebehurgya szüzek jelképezik a felszínesen élõ embereket. Van lehetõségük olajat vásárolni, de õk nem törõdnek. Saját hibájukból nem részesülhetnek a többiek boldogságában. Nekünk van alkalmunk bûnbánatra, még ha el is álmosodtunk. Senki sem adhatja kölcsön a döntõ pillanatban a másiknak a maga készenlétét.

Fr. Hugó

0000-00-00

______________________________

Szent Imre

- Azért nincs sok magyar szentünk, mert nem imádkozunk hozzájuk, nem fontosak számunkra. Én sem imádkoztam Szent Imre közbenjárására. Pedig sok szentbeszédet hallottam róla, de nem buzdult fel bennem a vágy, hogy imádkozzam hozzá. - A mai evangélium arra figyelmeztet, hogy tanuljunk meg ünnepelni, és hogy mennyire fontos az éberség. Egész életünkben készüljünk az ünnepre, Urunkkal való találkozásra. Fontos eszköz ebben a mindennapi lelkiismeret-vizsgálat. - Néha azon kapom magam, hogy bizonyos dolgokat megengedek magamnak, mert most még Jézus távol van. A baj az, ha távol érzem magam Tõle. Nem arra akarok törekedni, hogy nehogy rajta kapjon valami kópéságon, ha váratlanul megérkezik, hanem, hogy közel éljek hozzá. Ez megváltoztatja az életemet. - Szent Imre ünnepén a tisztaság erénye iránti vágy lángolt fel bennem. Amikor beöltöztettek, kordával felövezték a derekunkat, és égõ gyertyát adtak a kezünkbe. Ez nem csak arra a pillanatra volt érvényes, hanem végigkíséri az életünket. Most bocsánatot kérek mindazokért az alkalmakért, amikor azóta vétettem a lelki-testi tisztaság ellen, és kérem az Urat, hogy a jót, amit bennünk elkezdett, be is teljesítse. - Más helyeken Jézus a negatív oldalát mutatja be az õ érkezésének. Hogy rajtakap, megbüntet. Itt a pozitívval találkozunk. Elmondja, hogy miért érdemes éber lenni. Mindig jól esett, ha fõnökeim, elöljáróim leültettek és felszolgáltak nekem, éreztették, hogy nem felülrõl kezelnek. Ezt teszi Jézus: bár Isten, egy lesz közülünk. Hát én ezt kivárom, hogy engem is leültessen, és felszolgáljon nekem.

0000-00-00

______________________________

Én is kaphatok dicséretet

Nyilvánvaló, hogy ebben a valószínûtlen történetben is a fõszereplõ maga Isten. Õ a gazda, akinek a tulajdona minden. Amink van és amik vagyunk, mind csak ránk bízott dolgok, aminek kezelésérõl számot kell adnunk. Nekünk semmink sincs. Mindent csak használatra kaptunk. Rettenetes lehet Isten elé állni elszámolni életünkrõl. Nincs olyan szent, aki bátran, félelem nélkül állhatna elé. Ám Jézus maga sugallja, hogy miként lehet megszabadulni a szigorú ítélettõl, hogy szidás helyett dicséretet kapjunk. Akár a példabeszédbeli szolga, számba venni, hogy milyen javakat bízott ránk az Úr. Mivel tudok másokat gazdagítani, mivel tudok másokon segíteni. Ebben, vagy abban, akár több mindenben is jó vagyok. Ha nem restellem megkeresni, észrevenni, hogy hol tudom ezeket mások javára is gyümölcsöztetni, már most értelmesen élek, és a számonkéréstõl sem kell rettegnem.

0000-00-00

______________________________

Értékes az ember

A farizeusok úgy gondolták, hogy a szent emberek nem vegyülhetnek a bûnösökkel. A rosszat ki kell zárni a társadalomból, hogy ne fertõzze meg a jókat is, mint ahogy a rothadt pityókát ki kell szedni a többi közül. Ez az ésszerû. Jézus azonban más véleményen van. Az a szent, aki nem igyekszik megmenteni a bûnöst, csak gyönyörködik a maga szentségében, az hamis szent, olyan, mint a mûvirág. Távolról szépnek látszik, csak amikor közelebbrõl megnézi az ember, akkor látja, hogy nincs benne élet, mesterséges. Az igazi szent Istennel kezd együtt gondolkodni, azt kezdi akarni, amit Isten is akar, azt szeretni, amit Isten is szeret. Márpedig Isten szüntelenül keresi az embert, az elveszettet. Nem úgy keresi, mint a rendõrség a betörõt, hogy megbüntesse, hanem hogy megváltsa. Isten szemében az ember mérhetetlenül értékes, hisz önmagát adta érte. Minél közelebb kerültünk Istenhez, annál többet kell, hogy érjen a szemünkben az embertársunk, még az is, aki bûnös, aki eltávolodott Istentõl, vagy rosszat tett nekünk.

0000-00-00

______________________________

A halál segít megtalálni az élet értelmét

Ha valaki nem talál magának valamit, vagy valakit, amiért, vagy akiért érdemes meghalni, odaajándékozni az életét, az nem tudja életének értelmét megtalálni.

0000-00-00

______________________________

Jézus rólam álmodik

Ma, a minden szentek ünnepén épp Jézus álmainak a beteljesülésének örvendünk. Nem néhány különleges szentrõl emlékezünk ma meg, azokról, akiknek a naptárban ünnepeik vannak, hanem olyanokról, akik csak úgy csendben, észrevétlenül lettek szentekké. Fel szeretnénk ismerni, hogy a szent élet nem egyesek kiváltsága, hanem minden ember szentté lehet, és én hiszem, hogy azok közül is, akiket mi életükben ismertünk, még ha hibáik, akár bûneik is voltak, mégis szentekké váltak. Sõt, azt is meg akarjuk érteni, hogy Jézus arról is álmodozik, hogy én magam is szentté válok. Ez persze egy belsõ változást hoz az életemben. Errõl a változásról szól a nyolc boldogság, amelyrõl az evangéliumban hallottunk. Mi másképp fogalmaztunk volna, ha boldog embereket szerettünk volna jellemezni. Azt mondtuk volna, hogy boldog az, akinek az életben szerencséje van, akinek simán mennek a dolgok, minden sikerül. Jézus azonban más véleményen van. Ha azt mondta volna, hogy boldogok a gazdagok, az egészségesek, a szépek, az erõsek, nem mondott volna semmi újat. A világ folyton ezt szajkózza. Jézus olyan boldogságról beszél, amely akkortól kezdõdik, amikor az evangélium szerint döntesz egyes helyzetekben és nem a világ mentalitása szerint. Bárki vagy, bármilyen körülmények között élsz, szentté lehetsz. Nem mondhatod, hogy ha máshol élnék, ha mások lennének a társaim, ha más lehetõségeim lennének, ha tehetségesebb lennék. A szent élet magva ott van a szívünkben és képes kicsirázni, és gyümölcsöt teremni. Csak merjünk az evangélium szerinti döntéseket hozni.

0000-00-00

______________________________

Furcsa tanács - isteni élet

Furcsák Jézus tanácsai. Nem sok embernek jutna eszébe, hogy olyan ünnepi ebédeket rendezzen, amelyre a rászorulókat hívja meg, ahelyett, hogy a barátait, rokonait hívná. Léteznek szegénykonyhák, de az alamizsnaosztás, nem meghitt együttétkezés, mint amikor azokkal vagyunk együtt, akiket szeretünk, és akik szeretnek. Nem is biztos, hogy épp ilyen ebédek szervezésére akar biztatni Jézus. Mélyebb mondanivalója van. Az atya ünnepi lakomát rendezett az õ országában, és meghívott oda mindenkit, azt is, aki nem érdemli meg, engem is. Hozzá vagyunk hasonlók, a belénk oltott isteni természetet engedjük megmutatkozni, amikor kilépünk a zárt szeretetkörünkbõl mások felé is, mégpedig anélkül, hogy bármit is kérnénk cserébe.

0000-00-00

______________________________

Miénk az utolsó hely

- Ha farizeusnál volt Jézus tanítványaival lakodalomban, azt jelenti, hogy nem csak konfliktusai voltak a farizeusokkal, hanem voltak közöttük barátai is. Nem az egyetlen lakoma, amelyre elmennek. Jézus velünk van a szórakozásainkban is. Nem külön szektora az életünknek a szórakozás, és az Istennel való kapcsolatunk. - A farizeusok a törvény megtartását tartották fontosnak. Jézus arra akarja megtanítani nekik, hogy hogyan tartsák meg a törvényt. Alázattal tenni azt, amit teszünk, és Jézusra figyelve. - Jézus maga eljött közénk, és az utolsó helyet foglalta el, a keresztet. - Furcsa, hogy ezek az emberek, akik lakodalomba mennek, a fõhelyekért versengenek, ahelyett, hogy egymásra, a menyasszonyra és a võlegényre figyelnének. Én is magamon észrevettem, hogy ha valami nagyon foglalkoztat, túl fontosnak érzem önmagam számára, kezdek elszigetelõdni a többiektõl, szinte zavar a jelenlétük. - Jézus rámutat arra, hogy jönnek majd olyanok, akik nem zsidók, de azzal, hogy keresik az Istent, az elsõ helyre fognak kerülni. - Isten a gazda, aki jelen van, és mindenképp megadja neked a téged megilletõ helyet, ezért nem kell félni az utolsó helyet választani. - Lehet, hogy az utolsó helyet választjuk külsõleg, de kérdés, hogy mi van belül. - Jézussal itt nem vitatkozik senki, nem provokációra mondja válaszként ezt a példabeszédet - Azért példabeszéd, mert nem csak lakodalomról van szó, hanem az Isten országáról, és az abban elfoglalt helyrõl. Ebben a mi helyünket kijelölték, mert mi kisebb testvérek vagyunk. Ez nem önmagunk leértékelése kellene, hogy legyen, mert ebbõl lesz az álszerénykedés. Más helyen mondja Jézus, hogy aki elsõ akar lenni, az legyen az utolsó, és mindenkinek a szolgája. Utolsó lenni tehát azt jelenti, hogy a többinek a szolgálatára, javára lenni.

0000-00-00

______________________________