Napi gondolatok

Mindenki jót akar

Mk 8, 27-33
Mikor az apostolok számára egészen világos volt, hogy kicsoda Jézus Krisztus, amikor a legnagyobb esélyük volt arra, hogy bízzanak benne, Jézus akkor kezdett beszélni nekik a rá váró szenvedésekrõl. Ez azonban heves tiltakozást váltott ki belõlük, mert Jézus szenvedése róluk is szólt, akik az életüket rátették a követésére. Ha Jézussal elbánnak a nép vezetõi, az õ remélt fényes jövõjük is dugába dõl, és ettõl Isten mentsen, mondja Péter. Ha megtehetné Isten, hogy megóvjon minket a szenvedésektõl, meg is tenné. Legtöbbször azonban ezeket mi okozzuk egymásnak. Nem a jó emberek küzdelme ez a rossz emberekkel szemben, hanem jó emberek a jókkal küzdenek. A fõpapok és a farizeusok is azt védték, amit õk jónak tartottak, legalábbis a maguk számára. Isten mentsen mindenféle változástól, mert ez nekik rossz lesz. Inkább haljon meg Jézus. És Jézus, irántuk való szeretetbõl ezt is vállalta, mert bízott az Atyában. Mindenikünk jót akar, de ezt a jót ki-ki másképp képzeli el, másképp szeretné. Akkor vagyunk jó testvérei egymásnak, ha készek vagyunk, ha kell, egymásért meghalni is, mert bízunk Jézusban.

2019-02-21

______________________________

Fehér-feketétõl színesig

Mk 8, 22-26
Mintha Jézusnak nem sikerült volna egybõl meggyógyítania ezt a vakot. Az elsõ érintés után úgy látta, mintha a fák járkálnának. Ha elképzelem, hogy mit láthatott ez az ember, úgy gondolom, hogy fehérben és feketében látta a világot, csak árnyakat és fényeket látott. A Jézussal való találkozás bennünk is változást hozott létre, de a látásmódunk kezdetben nem volt tiszta, csak fehérben és feketében láttuk a dolgokat: valami vagy jó, vagy rossz, vagy szép, vagy csúnya, vagy szent, vagy bûnös. A Jézussal való újabb, és újabb találkozás segít bennünket oda, hogy egyre tisztábban lássuk a valóságot, hogy mindennek meglássuk a szépségeit és a korlátait is, a jóságát és a hiányosságát is. Örülni tudjunk ennek a szép világnak, de ugyanakkor erre a világosságra vigyáznunk is kell. Jézus már kezdettõl kivezette ezt az embert a faluból, Betszaidából, és a végén meghagyta neki, hogy ne térjen oda vissza. Betszaida egyike volt azoknak a városoknak, amelyek Jézust elutasították, és amelyekre emiatt Jézus jaj-t mondott.
Minket is figyelmeztet, hogy ne képzeljük magunkat annyira erõseknek, hogy minden körülmények között helyt tudunk állni, hanem kerüljük mindazt, ami árthat a hitünknek. Meneküljünk el az ilyen filmektõl, web-oldalaktól, elõadásoktól, személyektõl, társaságtól, mert ha nem vigyázunk, ezek hatására ismét fátyol borítja be a szemeinket.

2019-02-20

______________________________

Még mindig?

Mk 8, 14-21
Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától - figyelmezteti Jézus a tanítványait. Mi volt a közös a farizeusok és a Heródes kovászában? A látszat és az érdek keresése. Jézus azt akarta mondani, vigyázzanak a tanítványok, hogy ne kerüljenek a farizeusok és a Heródes hatása alá.
A tanítványok erre megijedtek, mert volt kenyerük, vagyis tudták, hogy rászorulnak a farizeusok és a Heródes kovászára, a vallási és világi vezetõkre.
Mi is rá szorulunk a hatalmon lévõkre, és ha nem hódolunk be nekik, abból kárunk származhat. Még akkor is, ha sok mindennel nem értünk egyet, nekünk is úgy kell táncolnunk egyes helyzetekben, ahogy a romlott vezetõk azt elvárják. És nem csak a világban, hanem az egyházban is, sõt ami közösségeinkben is jelen van a farizeusi és heródesi kovász.
Még mindig nem értitek? Kérdi Jézus. Mit nem értenek? Azt, hogy Isten gondoskodik róluk. Nem kell be piszkolniuk magukat a látszatért vagy az érdekért. Hányszor megtapasztaltuk mi is, hogy Isten gondoskodott rólunk? Még mindig nem bízunk? Még mindig féltjük magunkat?

2019-02-19

______________________________

Jelek vagyunk

Mk 8, 11-13
A farizeusok jelet kértek Jézustól, azért, hogy próbára tegyék, vagyis, valamilyen jelet kellett volna mutatnia, amivel igazolja, hogy valóban Isten küldte õt. Gondoljunk csak Mózesre, aki különféle jelekkel igazolta a fáraó elõtt, hogy valóban Isten küldte õt, azzal a paranccsal, hogy engedje el a népet. Jézus azonban elutasítja a kérésüket. Nem hajlandó olyan módon igazolni önmagát, ahogy õk elvárnák tõle, mert nem akar olyan Messiás lenni, aki csodákkal, vagy hatalommal kényszeríti az embereket arra, hogy higgyenek benne. A jel õ maga. Aki nyitott szívvel fogadja, az felismeri Jézusban Isten szeretetét.
Nekünk is az a feladatunk, hogy jelek legyünk ebben a világban. És nem attól leszünk igazi jelek, hogy furcsán öltözködünk, vagy hogy csodatevõ erõvel rendelkezünk, hogy rendkívüli emberek vagyunk, hanem attól, hogy képesek vagyunk Isten szeretõ szemével tekinteni embertársainkra, és Isten szeretetével tudjuk megajándékozni õket. Kezdjük azokkal, akiket Isten mellénk rendelt, vagy akikkel a mai nap folyamán találkozhatunk.

2019-02-18

______________________________

Évközi 6. vasárnap

Az ember legalapvetõbb vágya az öröm, a boldogság. Minden más vágyunk, valamiképpen ezt akarja megvalósítani, és nagyon sokan vannak, akik meg akarnak tanítani minket arra, hogy hogyan tudunk boldogok lenni. Ha ezt, vagy azt a sampont használod, vagy ezzel az autóval utazhatsz, boldog leszel. A keleti irodalomban elterjedt volt Jézus korában egy mûfaj, amelyik épp arra vonatkozó tanácsokkal látta el az olvasóját, hogy hogyan tud boldog lenni. Az Ószövetségben leginkább a zsoltárokban fordul elõ ez az irodalmi mûfaj. Már az elsõ zsoltár így kezdõdik: "Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bûnösök útján, és nem vegyül a csúfot ûzõk közé". Persze, nem csak a boldogságok találhatók meg a Szentírásban, hanem annak az ellentétei is, a jaj-ok, vagyis sajnálkozás azok fölött, akik rossz döntéseket hoztak, és viselik azoknak a következményeit.
Az Újszövetség is bõvelkedik a boldogságokban, és a jaj-okban. 45 boldogságot találunk az Újszövetségben. A mai evangéliumban azokat a boldogságokat hallottuk, amelyeket Szent Lukács evangéliumában mond el Jézus. Míg a Máté evangéliumában 8 boldogságot mond Jézus, a Lukács evangéliumában csupán négyet, és ezeket 4 jaj követi. Míg a Máté evangéliumában a boldogságokat Jézus a hegyen mondja el, az Istennel való személyes találkozás helyén, a Szent Lukács evangéliumában sík területen történik az egész, jelezve, hogy ide minden népet meghív Isten. Mindenkinek szól Jézus üzenete. Jézus azonban a nagy tömegben, amelyik összegyûlt, hogy õt hallgassa, megkülönbözteti a tanítványait, és a boldogságokat hozzájuk intézi: boldogok vagytok ti. Tehát, csak azoknak szólnak a boldogságok és a jaj-ok is, akik már Jézus követése mellett döntöttek.
Boldogok vagytok ti szegények, mondja Jézus. Emlékszünk, amikor az apostolok meghívásáról volt szó, õk otthagyták mindenüket, és követték Jézust. Tehát nem azért lettek szegények, mert valami természeti katasztrófa érte õket, vagy mert kirabolták, hanem mert önként, Jézusért mindenüket otthagyták. Jézus tehát nem általában a szegényeket nevezi boldogoknak, hanem csak azokat, akik ezt választották, Isten iránti szeretetbõl. Mert szegénynek lenni az nem egy jó dolog. Jézus, amikor a program-beszédjét tartotta, azt mondta, azért jöttem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és ez az örömhír nem arról szól, hogy továbbra is szegények lesztek, hanem ellenkezõleg, arról, hogy véget ér a szegénységük. Jézus azt szeretné, hogy megszûnjön a világon a szegénység, de ehhez szükséges, hogy az õ tanítványai mindenrõl lemondjanak. Nem azért kell lemondaniuk mindenrõl, hogy kínozzák magukat, hanem azért, hogy szabadok legyenek a Jézus követésére. Az apostolok sem hagytak ott mindent, a szó szoros értelmében, megmaradt a házuk is és a bárkájuk is, és anyagilag voltak nálunk szegényebb emberek is abban az idõben. Az evangéliumi értelemben vett szegénység azt jelenti, hogy amink van, azt Istentõl kaptuk, és többé nem a magunk érdekében akarjuk azokat használni, hanem Isten tervei szerint. Azért vagyunk szegények, mert amivel rendelkezünk az nem a mienk, hanem Isten bízta ránk, hogy kezeljük azokat. Én olyan javakkal rendelkezem, amelyekre másoknak szükségük van, és mások olyan javakkal rendelkeznek, amelyekre nekem van szükségem, és ez arra késztet bennünket, hogy kölcsönös szeretetben éljünk. És ez nemcsak az anyagi javakra vonatkozik, hanem az idõnkre is, a képességeinkre is. Ezeket is Isten tervei szerint használjuk. Így leszünk szegények és boldogok. És mit ígér Jézus az ilyen szegényeknek: tiétek az Isten országa. Nem valamikor lesz a tiétek az Isten országa, hanem most. Abban a pillanatban, amikor sikerül nektek mindent, ami a rendelkezésetekre áll, Isten szolgálatába állítani, máris nagyon gazdagok lettetek, mert az Isten országa a tietek.
Persze, ettõl nem lesz könnyebb az életünk. Errõl szól a következõ három boldogság.
Boldogok vagytok ti, akik éheztek, mert bõségben lesz részetek. Boldogok a tanítványok, ha a világi dolgok nem elégítik ki õket, mert valami többre, valami szebbre éheznek.
Boldogok vagytok ti, akik most sírtok. Vigyáznunk kell, hogy ezt a boldogságot se értsük félre. Isten nem örvend annak, hogyha mi sírunk. A tanítványok Krisztus melletti elkötelezõdésével elkezdõdött az Isten országa, de ezzel a régi világ nem tûnt el. Szembe találjuk magunkat a világban az igazságtalansággal, hazugsággal, egymás kihasználásával, és ez elszomorít bennünket. Sírunk miatta, mert már szeretnénk megvalósulva látni az Isten országát. Így sírt Jézus is Jeruzsálem elõtt, látva, hogy ez a város elutasítja a megváltást. A mi sírásunk is kifejezi az Isten országa iránti szeretetünket, és Isten meg fog vigasztalni minket, átalakítva a sírásunkat örömmé.
Boldogok vagytok ti, akiket gyûlölnek, üldöznek, megrágalmaznak. Ami érdekes, nem azt mondja Jézus, hogy majd örömre fog fordulni a ti kellemetlen helyzetetek, és akkor boldogok lesztek, hanem, hogy ebben a pillanatban, amikor üldöznek titeket, amikor rosszat tesznek nektek, akkor örüljetek. Miért? Mert a régi világ nem hagyja könnyen magát legyõzni. Ha üldözni próbál bennünket, az annak a jele, hogy valóban az Isten országa hírnökei vagyunk. Ha nem üldöz senki, akkor kell föltennünk magunknak a kérdést, hogy nem alkalmazkodtunk-e túlságosan a világhoz. Jézus figyelmeztet, hogy mindig üldözték az igazakat.
És ezek után következik a négy jaj. Fontos szem elõtt tartani azt, hogy Jézus itt nem fenyeget senkit azzal, hogy Isten megbünteti, hanem sajnálkozik azok fölött, akik rossz döntéseket hoztak. Inkább így lehetne fordítani ezeket a jaj-okat, hogy sajnálatra méltók azok, akik gazdagok, vagyis amijük van, nem arra használják fel, hogy másoknak segítségére legyenek.
Jaj nektek, ha ebben az életben keresitek a kielégülést, a jóllakást, a boldogságotokat.
Akik most nevettek, vagyis más gondjaival nem törõdtök, és csak jót mondanak rólatok, mert azt jelenti, hogy ti is úgy gondolkodtok, úgy éltek mint õk.
Kedves testvérek, tõlünk függ, a mi mindennapi döntéseinktõl, hogy a boldogok csoportjához tartozunk-e, vagy a sajnálni valók csoportjához?

Prima lecturã de azi spune niște lucruri dure: este blestemat omul care se încrede în om și e binecuvântat cel care se încrede în Dumnezeu. Mesajul acestei lecturi pentru noi este, sã ne ridicãm ochii de la lucrurile materiale, care de care depindem atât de mult și sã primim binecuvântãrile care vin de la Dumnezeu. Adevãrata libertate este dependența totalã de Dumnezeu și nu de lucrurile create de El. Dacã vrem sã aflãm cât de mult depindem de lucruri, sã ne întrebãm, cât ne rugãm? Cu cât mai mult simțim nevoia de a ne ruga cu atât avem mai multa nevoie de Dumnezeu și cu atât suntem mai liberi de lucrurile materiale.
Boala secolului prezent este stresul. Medicii cãnd nu știu sã stabileascã un diagnostic precis, spun: sunteți prea stresat, de aceea sunteti bolnav. Dar de fapt în ce constã acest stress fantomatic? Este preocuparea pentru ceva ce este important pentru noi. Poate fi sãnãtatea, viitorul, soarta celor dragi, dar multe alte lucruri mai mãrunte. Ne stresãm din aporape orice. Putem lua calmante, dar ele ajutã doar pe moment. Ȋn sufletul nou izvorește în continuu stresul. Existã însã un remediu spiritual și anume rugaciunea. Da, rugãciunea te poate ajuta sã scapi de stress, pentru cã rugaciunea adevãratã te ridicã asupra problemelor. Ȋþi dai seama cã viaþa ta este în mâinile lui Dumnezeu și El are puterea sã ne asigure fericirea și nici o problemã din viaþa noastrã nu-l poate împiedica în asta. Ȋn rugaciune ne dãm seama cã în fond totul este în ordine, trebuie doar sã avem încredere în Dumnezeu și rãbdare, și toate probleme noastre se vor rezolva, se vor transforma în bine.
Despre aceastã încredere în Dumnezeu am auzit și în evanghelia de azi. Asta înseamnã a fi sãrac în sens evanghelic. Nimeni nu este fericit din cauza sãrãciei. Este fericit doar cel, care a devenit liber, nu mai þine la nimic atât de mult ca la Dumnezeu. Dumnezeu este singura sa bogãþie. Sfântul Luca spune deci: sunteți fericiți voi sãracii. Contrar celorlalte fericiri din evanghelie pentru care recompensa va sosi în viitor, de exemplu fericiți cei flãmânzi pentru cã se vor saþia - aici spune cã imediat, în acest prezent aparține lor împãrãția cerurilor. Nu s-a mai vãzut niciodatã ca sãracii sã aibã o împãrãție și totuși ei primesc o împãrãție rãmânând sãraci. Dacã ar fi bogați n-ar mai avea-o nici acum, nici în viitor.
Dar cine sunt acești sãraci despre care ne vorbește Isus? Cei care conteazã doar pe Dumnezeu și nu pe ei însãși, și nu pe bunurile materiale posedute, acumulate. Nu își construiesc viața, și nu își proiecteazã viitorul fãrã sã se refere la cel de la cine au primit viața. Nu vor sã își realizeze propriul proiect ci vor sã realizeze proiectul lui Dumnezeu asupra lor. Nu vor sã își facã propria voințã ci voința lui Dumnezeu. Numai un om în care trãiește Dumnezeu e capabil de atâta încredere în Dumnezeu. De aceea primesc imediat Împãrãția lui Dumnezeu. Ei pot spune împreunã cu Sfântul Ioan al Crucii: cerul și pãmântul este al meu și tot universul este al meu pentru cã în Dumnezeu am totul.
Ȋn viața lor se realizeazã ceea ce spune Isus: unde este comoara ta, acolo este și inima ta. Dacã comoara ta, pentru care te sresezi, sunt lucrurile pãmântești, și inima ta va fi legatã de ele, însã dacã Dumnezeu este comoara ta, poți trãi în pace fiecare clipã a vieþii, in ciuda problemelor întâmpinate.

2019-02-17

______________________________

Csere és közösbetétel

Mk 8, 1-10
Jézus a mai evangéliumban mély emberi érzésekrõl tesz tanúságot. Együtt tud velünk érezni, részt vesz a mi fájdalmainkban, szenvedéseinkben. Ugyanakkor ezek nagyon is isteni érzések: azért lett Isten emberré, mert együtt érzett velünk. Isten képes volt magára venni a mi szenvedéseinket, és belénk tudta ültetni az õ szeretetét. Ez a bennünk lévõ isteni szeretet teszi lehetõvé, hogy közöttünk újra és újra megismétlõdjön a kenyerek közösbe tételének csodája.
Jézus látva a sok éhes embert, megkérdezte a tanítványokat, hogy milyen megoldást látnának erre a helyzetre. Azoknak eszükbe sem jutott, hogy a megoldást az összegyûlt emberek között keressék, hanem úgy gondolták, hogy valaki pénzt kell, hogy elõkerítsen, kenyeret vásároljon, és kiossza a népnek, de mivelhogy ez a megoldás megvalósíthatatlan volt az adott körülmények között, tanácstalanok maradtak.
Jézus azonban összeszámoltatta, hogy mijük van az embereknek, és kérte, hogy azt tegyék közösbe.
Jézus gesztusai a szentmisére emlékeztetnek minket. Ahhoz, hogy Isten megajándékozhasson minket önmagával a szentmisében, mi magunk kell közösbe tegyük azt, amivel rendelkezünk.

2019-02-16

______________________________

Effeta

Mk 7, 31-37
Egy süketnémát vezettek Jézus elé, hogy tegye rá a kezét. Érdekesek Jézus gesztusai: elõször is félrehívja a beteget. Istennek, amikor az emberen segít, nincs szüksége nézõközönségre. A fülébe dugja az ujját, majd a saját nyálával érinti meg a nyelvét. Nem távolról mond valami varázsszavakat, hanem a lehetõ legintimebb módon közeledik hozzá. Nagyon közeli kell legyen valaki hozzánk ahhoz, hogy megengedjük, hogy a nyálával megérintsen, és hogy mi a nyálunkkal megérintsük õt. Azután Jézus kimondja a titokzatos szavakat: effeta, azaz nyílj meg. Természetesen ez nem csupán az ember nyelvének szólt, hanem egész mivoltának.
És ez a meggyógyult ember örömteli lelkesedéssel hirdeti mindenkinek, hogy véle milyen nagy jót tett Jézus, annak ellenére, hogy Jézus ezt megtiltotta neki.
Néha én is süket vagyok Isten szavának a meghallására, és ha nem hallottam meg, akkor nem is tudom azt hirdetni. Ahhoz, hogy Jézusról ne csak azt tudjam elmondani, amit másoktól hallottam, hanem örömteli lelkesedéssel tudjak róla beszélni, meg kell engednem neki, hogy egész közelrõl és egész bensõségesen megérintsen engem.

2019-02-15

______________________________

Cirill és Metód

Cirill és Metód szalonikiai születésû testvérek voltak. Konstantinápoly püspöke misszióba küldte õket a keleti népekhez. Lefordították szláv nyelvre a Szentírást, és megalkották a szláv betûket (cirill betûket). Aztán Cirill szerzetes lett és Rómába került, Metód pedig püspök lett.
II. János Pál pápa kérésére lettek Európa társ-védõszentjei Szent Benedek mellett.
Fontos ezt tudatosítani, hogy Európa ilyen szenvedélyes emberek fáradozása révén jött létre, akik fontosnak tartották megismertetni az evangéliumot, ezt a drága kincset, minden emberrel, és megvolt hozzá az intelligenciájuk, hogy a népek kultúrájának megfelelõ módon hirdessék az evangéliumot. Ezt tette Szent Benedek a nyugati országokban, akárcsak Cirill és Metód a keletiekben.
Fontos volna, hogy Európa rádöbbenjen arra, hogy az evangélium talaján sarjadt ki a kultúrája és a civilizációja, nem pedig a termelés és a jövedelem kíméletlen útvesztõiben. Ehhez azonban nekünk kell jelekké válnunk, akik nem a jólétet és a kényelmet keressük, hanem az emberek közötti szeretetnek vagyunk az elõmozdítói.

2019-02-14

______________________________

Ami megnyilvánul...

Mk 7, 14-23
Ma is nagyon sok ember, babonás módon azt hiszi, hogy a lelki életet bizonyos külsõ dolgokkal lehet javítani, vagy ártani neki, mint ahogy az evangéliumban szereplõ zsidók úgy gondolták, hogy bizonyos eledelek elfogyasztása bûnös cselekedet. Nem különféle megszentelt amulettek, a szobában elhelyezett csodatevõ képek, bizonyos elmondott varázs-imák fognak segíteni nekünk, hanem a Jézussal való személyes kapcsolatunk. Jézus megnyitja a szabadság útját. Világos, hogy az életünk célja nem a táplálkozás, de úgy, ahogy Istent tudjuk dicsérni a természet szépségéért, a virágok illatáért, ugyanúgy tudjuk dicsérni egy finom ebédért is.
Ugyanakkor Jézus figyelmeztet arra, hogy a lelkünknek nagyon is árt az, ami a szánkon kijön, mert az a szívünkben születik. Igen, mert a szívünkben nem csupán szép dolgok vannak, hanem van ott rosszindulat, irigység, erõszak, rendetlen vágyak, és ha ezek megnyilvánulnak a szavainkban, vagy a tetteinkben, ha nem tudjuk ezeket megfelelõképpen uralni, akkor kárt teszünk a magunk lelkében is, és másokéban is. Tehát, azért nem vagyunk hibásak, hogy ezek az indulatok bennünk vannak, mert azokról nem tehetünk, de Isten képességet ad nekünk arra, hogy ezekkel megtanuljunk helyesen bánni.

2019-02-13

______________________________

A lemaradt szív

Mk 7, 1-13
Alapvetõen fontos megjegyezni, hogy Jézus nem azért jött, hogy eltörölje az Ószövetséget, sem  a Mózes által adott Törvényt, ellenkezõleg, meg akarta azt tisztítani a foltozásoktól, a formalizmustól, amelyek rárakodtak. Mindig így szokott történni ez: amikor elhanyagoljuk a mi vallásos életünk bensõségességét, és csak a külsõ szokásokat, szertartásokat gyakoroljuk, a lényeget veszítjük el. Az ember központja, a Szentírás szerint a szív. És Jézus értéktelennek mondja azt az imádságot, amely csak szavakból áll, de nincs benne jelen a szívünk.
Természetesen, nem tudunk minden percben, minden pillanatban odafigyelni az imáink mondanivalójára. A szívünk lemarad a szájunktól. Nem az a megoldás, hogy szidjuk magunkat emiatt, hanem, hogy amikor rajtakapjuk magunkat a külsõségek szív nélküli gyakorlásán, igyekezzünk abban a pillanatban, nem csak a figyelmünket, hanem teljes mivoltunkat összhangba hozni a szavainkkal és a tetteinkkel. És ha ezzel vagyunk elfoglalva, kevesebb idõnk marad arra, hogy mások hibáit kritizáljuk. Ha rádöbbenünk arra, hogy milyen nehéz hiteles kereszténynek lenni, nem botránkozunk oly könnyen azon, ha ez másnak sem mindig sikerül.

2019-02-12

______________________________