Napi gondolatok

Lelkedet tõr járja át

Lk 2, 22-35
A te lelkedet tõr járja át - mondja Simeon Máriának. Mikor ezt halljuk arra szoktunk gondolni, hogy Mária mennyit fog szenvedni Jézus miatt, különösen a keresztre feszítésekor. De megnézzük, hogy mit mond az Újszövetség a tõrrõl, a Zsidókhoz írt levélben ezt olvashatjuk: "Isten eleven, átható, és minden kétélû kardnál élesebb, behatol a lélek és a szellem, az íz, és a velõ gyökeréig" (4, 12).
Tit tesz tehát Isten szava? Behatol az ember lelkébe, belsejébe és ott alakítja át az embert. És ez történt Máriával is. Nem csupán Jézus édesanyja volt, aki fölnevelte és vigyázott rá, hanem Jézusnak a tanítványa is lett. Mária lelkébe behatoltak Jézus szavai, és nem csak addig volt kész Isten tervében részt venni, amíg anyaként feladata volt Jézus mellett, hanem Jézus halála, és mennybemenetele után is a tanítványok között találjuk. Velük együtt nyitott lélekkel fogadta a Szentlelket.
Azt kívánjuk a magunk részére, és egymás részére is, hogy Isten igéjének a tõre járja át a mi lelkünket is, hogy ne elégedjünk meg a minimummal, azzal, hogy elvégezzük azt, ami kötelezõ, ami benne van a programban, hanem engedjük, hogy Isten szava alakítson minket, hogy lelkesítsen, hogy általunk folytatni tudja a megváltás mûvét az emberek között.

2017-12-29

______________________________

Szent János

Jn 20, 2-8
Szent János, akit nem véletlenül szoktunk sasként ábrázolni, segít föléje emelkedni a pillanatnyi eseménynek, nehogy megrekedjünk annál karácsony ünnepén, hogy megszületett egy kisgyermek, akik kedves, szeretetre méltó, akinek eljövünk a jászolához, meghatódunk, mosolygunk, mint amikor elmegyünk baba látni, örülünk a nem rég született kisgyermeknek, de, miután megcirógattuk, megédesgettük, otthagyjuk, hogy a szülei gondoskodjanak róla, és visszatérünk a megszokott életünkhöz. Szent János segít, hogy a megszületett Kisdedben felismerjük Istent, aki közénk költözött, és aki nem csak egy kisded mosolyával, kedvességével szeret minket, hanem annyira komolyan veszi az irántunk való szeretetét, hogy életét adja értünk. Ha e kisded Jézusban meglátjuk Istent, aki halálosan szeret minket, abban is hinni tudunk, hogy Vele együtt mi is fel fogunk támadni. Ezért, a mi boldogságunkat véglegesen senki és semmi nem tudja elrontani, vagy tõlünk elrabolni. Ez segít, hogy örülni tudjunk a karácsonynak, akkor is, ha nem sok külsõ dolog okoz örömet ez ünnepen.

2017-12-27

______________________________

Szent István

Mt 10, 17-22
Karácsonykor próbáljuk megérteni, hogy Isten milyen nagy lépést tett felénk. Igazából fel sem fogjuk, mit jelent, hogy Isten ott hagyja a maga isteni természetét, és emberré lesz, azért, hogy velünk lehessen. Jézus a mai evangéliumban arra a karja tanítani a követõit, minket is, hogy olyan emberekké legyünk, amilyenné õ lett, hogy úgy szeressük testvéreinket, ahogy õ szeret minket. Konkrét utasításokat ad nekünk.
Legyetek óvatosak az emberekkel szemben. Mit ért az alatt, hogy óvatosak lenni? Mikor valaki elõször jön hozzánk és ki akar menni az udvarra, Én is azt mondom neki, hogy legyen óvatos a kutyával, mert ha nem vigyáz, az megharaphatja. De Jézus nem azt mondja, hogy legyünk óvatosak az emberekkel, nehogy bíróság elé állítsanak, nehogy megostorozzanak, nehogy helytartók és királyok elé állítsanak, hisz ugyanez a sorsa volt neki is, és valamiképpen ugyanez a sorsa mindazoknak, akik õt követik. Õ sem menekült el ezek elõl, nekünk sem kell elmenekülnünk. Jézus arra akar figyelmeztetni, mikor azt mondja, hogy legyünk óvatosak, hogy az üldözésektõl, a kellemetlen helyzetektõl való félelmünkben nehogy megalkuvók legyünk, és úgy viselkedjünk, úgy beszéljünk, ahogy elvárják tõlünk azok, akik Jézust elutasítják. Ha senki sincs ellenünk, lehet, hogy nem voltunk elég óvatosak, és az emberek csapdájába estünk.
Jézus nem azzal bátorít minket, hogy elég erõsek, elég okosak leszünk azokban a pillanatokban, hanem, hogy Õ maga fog általunk és bennünk cselekedni. Ezt megtapasztalták az idõs szerzetesek a kommunista üldöztetés idején. Szálvátor atya mesélte, hogy amikor a letartóztatások elkezdõdtek, ismerve a testvéreket, félt, hogy gyáváknak fognak bizonyulni, de meglepõdve tapasztalta, hogy Isten mindeniknek bátorságot, okosságot, erõt adott a nehéz pillanatokban, és mind hõsként viselkedtek.
Ezért szoktuk a vértanúk történeteit elolvasni. A a kínoztatások szörnyûségének emlékét vágyunk feleleveníteni magunkban, hanem látni, hogy Isten hogyan mûködött a nehéz pillanatokban azoknak az embereknek a lelkében.
Ma, amikor Szent István elsõ vértanút ünnepeljük, az õ bátorságát és bölcsességét látva, mi is bizalmat nyerünk. Isten minket sem hagy magunkra a nehéz pillanatokban. Mi is az Õ segítségével képesek vagyunk bátran helytállni.

2017-12-26

______________________________

Nagy akarok lenni

Lk 1, 57-66
Keresztelõ János születésérõl hallottunk. Olyan jelek kísérték ezt az eseményt, amelyek Isten mûködésére utaltak. Ha nem is ennyire feltûnõ módon, de Isten mûködése érezhetõ minden gyermek születésénél. Minden gyermek születése öröm, mert minden gyermek valami új szépséget hoz ebbe a világba, még akkor is, ha nem mindig figyelnek fel rá annyira, mint Keresztelõ János születésekor. Istennek minden megszületett gyermekkel sajátos terve van, amelyen keresztül újabb és újabb formában kinyilvánítja az õ szeretetét. Így volt ez az én esetemben is. Nem közönséges embernek születtem. Nem egynek a többi közül. Ugyanúgy feltették a kérdést az én szüleim, és hozzátartozóim is a születésemkor, mint Keresztelõ János születésekor: mi lesz ebbõl a gyermekbõl? Nem csak az emberek tették fel ezt a kérdést, hanem maga Isten is, hisz õ ültette belém a vágyat, hogy nagy valaki legyek. Szembetalálom magam a hozzátartozóim elvárásaival, akik szeretnének büszkék lenni rám, de ez néha ütközik Isten elvárásaival. Õ akkor büszke rám, ha hasonlítani kezdek Jézus Krisztushoz. Minden helyzetben döntenem kell, hogy most melyik nagyságot keresem.

2017-12-23

______________________________

Kirõl szól?

Lk 1, 46-56
A Magnificatot hallottuk a mai evangéliumban. Ezt az imádságot minden nap elmondjuk, anélkül, hogy felfigyelnénk azokra a részletekre, amelyek, mintha nem illenének Mária ajkára. Azt mondja, hogy Isten tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát. Itt nem az alázatosságról, mint erényrõl van szó, hisz Mária nem lenne alázatos, ha saját magáról azt mondaná, hogy õ alázatos. Itt az alázat alatt értéktelenséget jelentéktelenséget kell érteni, aki alig számít valakinek. Mária miért mondana önmagáról ilyesmit? Nem volt õ alacsonyabb rendû, mint bárki más az õ falújából. Nem volt sem nyomorék, sem koldus.
Boldognak mond engem minden nemzedék. Mária, földi életében nem túl sok boldogságban részesült, és nem valószínû, hogy a jövõbeli Mária-tiszteletre gondolt.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosokat. Mária ezt sem tapasztalta, hisz Jézus születése után mindjárt a hatalmas Heródestõl kellett elmenekülnie.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, nem pedig gyermekét Máriát.
Igen, ez az imádság nem Máriáról szól, hanem Izraelrõl, a választott néprõl, amely az idegen népek hatalma alá került, és várja a Messiást, hogy megszabadítsa õt nyomorúságos helyzetébõl, amely boldog, hogy ilyen Istene van, aki segítségére siet nehéz helyzetében.
Mária nem azért ad hálát Istennek, ami vele történt, hanem azért, ami Izrael népével történt az által, hogy eljött hozzá a Messiás. Nem önmagát mondja boldognak, hanem az õ népét.
Ezt a lelkületet szeretnénk megtanulni Máriától, hisz én nem lehetek boldog, ha nem boldog az én közösségem. Egyszer József atya mondta, hogy a mi provinciánkban annak a legjobb, aki semmihez sem ért, mert nem adnak sok munkát neki. Lehet, hogy annak könnyebb, de attól, keveset tesz a közösségért, még nem boldog. Attól, hogy kényelmesen éldegélünk, nem leszünk boldogak. Csak akkor tudunk boldogok lenni, ha boldog a mi közösségünk is. Ezért boldogan állunk közösségünk, testvéreink szolgálatára.

2017-12-22

______________________________

Megajándékozottak

Lk 1, 39-45
Isten elhatározta, hogy megajándékozza az emberiséget, de nem akármilyen ajándékot készített számára, , hanem önmagát. Mária miután eltávozott tõle az angyal, és megértette, hogy méhében el kezdett élni a Messiás, megajándékozva érezte magát és útra kelt Erzsébet háza felé. Önmagát, a maga szerény szolgálatát akarta Erzsébetnek ajándékként felajánlani.
Erzsébet maga is megajándékozva érezte magát, és úgy nevelte a fiát, Keresztelõ Jánost, hogy az képes legyen felismerni és teljesíteni azt a feladatot, amelyet Isten neki szánt.
Keresztelõ János is megajándékozva érezte magát, és önmagát az emberek szolgálatára rendelte, hogy felkészítse õket a Messiás befogadására.
És így folytatódik azoknak a sora, akik megajándékozva érezték magukat, és önmagukból ajándékot készítettek testvéreiknek.
A megajándékozottak sora vége felé mi is ott vagyunk. Ha felismerjük, és hisszük, hogy megajándékozottak vagyunk, mi is érezzük magunkban a vágyat, hogy ajándékok legyünk testvéreink számára. Kérjük Istentõl a kegyelmet, hogy aki ránk tekint, Istent lássa, aki minket hallgat, Istent hallja, aki ránk gondol, annak Isten jussok az eszébe, és megtapasztalja azt a szeretetet, amelyet Isten adott nekünk. Így ránk is vonatkoznak Erzsébet szavai: boldog vagy, mert hittél annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neked.

2017-12-21

______________________________

Megfontolni?

2017. Szászsebes
Lk 1, 26-38
Isten megszólít, és mi nem hallgathatunk. Várja a választ sürgõsen. A mai napon is szól hozzánk. Vannak ötletei, javaslatai a mai nap számára is. Számít ránk. Ma az elmélkedésben elmondja, hogy milyen csodás dolgokat szeretne az életemben megvalósítani. Az egyetlen dolog, amiért aggódhatok, hogy biztos legyek abban, hogy Isten szólt hozzám. Akkor bátran igent mondhatok az õ tervére.
De honnan tudom, mi alapján lehetek biztos abban, hogy a vágyaim, gondolataim Istentõl vannak? Vannak bizonyos kritériumok, amelyek segítenek ennek felismerésében. Egyik, hogy Isten sosem kér olyat, ami bûn, ami rossz. Nem kéri, hogy bosszút álljak, hogy valakit megbüntessek. A másik, hogy Isten olyan vágyakat ültet a lelkünkbe, melyekbõl nem származik sem anyagi hasznunk, sem emberek szemében nagy sikerre nem vezetnek. Ugyanakkor érdemes meghallgatni a lelki életben tapasztalt embereknek a tanácsát, véleményét, mielõtt döntést hoznánk.
Persze, ha Mária esetét nézzük, neki nem volt ideje sokat gondolkodni. nem vett részt hivatástisztázó lelkigyakorlaton, nem szaladhatott a lelki vezetõjéhez, hanem azonnal választ kellett adnia Istennek. Nem azt válaszolta, hogy még gondolkodik, és a jövõ héten választ ad, hanem azonnal igent mondott, bár, amit tõle kért Isten, szokatlanabb, rendkívülibb, mint amit bármelyikünktõl kérhet. Lehet, hogy érdemesebb megfontolatlanul igent mondani Istennek, mint sok megfontolás ürügyén elszalasztani a lehetõséget.

2017-12-20

______________________________

Néma hitetlen

Lk 1, 5-25
Gábor angyal Zakariás papot látogatta meg, hat hónappal a Máriánál tett látogatása elõtt. Zakariásnak nem voltak gyermekei, mert a felesége magtalan volt. Sokat könyörgött Istenhez azért, hogy legyen gyermeke. Zakariás imáját meghallgatta az Úr, de nem csak gyermeket adott neki, hanem az õ gyermeke a Messiásnak lesz az elõfutára, és Zakariás Istentõl azt a feladatot kapta, hogy nevet adjon ennek a gyermeknek, és felkészítse erre a feladatra. Ez az, amitõl megretten Zakariás, amire önmagát képtelennek, alkalmatlannak találta, és hitetlensége miatt megnémult. Úgy látszik, hogy a hitetlenség és a némaság között van valamilyen kapcsolat, mert a hit a beszéden keresztül terjed. Emberek tanúságot tesznek a hitükrõl, mások az õ tanúságtételük alapján elkezdenek hinni. De ha valaki nem hisz, hiába érkezik hozzá Istentõl a kegyelem, azt õ nem adja tovább. Olyan, mint egy elromlott hangszóró, amelyhez hiába érkezik a jel, nem ad ki hangot.
Mi is Istenhez fordulunk kéréseinkkel, és örömmel meghallgat minket, de olyan formában, hogy azzal hozzájáruljunk testvéreink üdvösségéhez. Én a magam életébõl hozok példát erre, de ki-ki próbálja a maga életében hasonlóképpen felfedezni, hogy mit kér Istentõl, és Isten mit kér tõle.
Vágyom arra, hogy meghitt beszélgetésekben legyen részem. Isten erre azt a feladatot adta nekem, hogy másokat meghallgatva, segítsem õket a lelki életben. Szembetalálva magamat az emberek problémáival, és a magam gyarlóságával , kételyek ébrednek bennem arra vonatkozóan, hogy én képes vagyok-e rajtuk segíteni. Nem bízom abban, hogy Isten erõt ad és képességet, és én is néma maradok. Meghallgatok embereket, de ez senkinek sincs hasznára. De ha bízom Istenben, ha hiszek, új élet kezdõdik számomra is, és azok számára is, akiket Isten hozzám irányított.

2017-12-19

______________________________

Természetfeletti atyaság

Mt 1, 18-24
Közel a karácsony. Nem csak Keresztelõ János segít készülni a nagy eseményre, Jézus születésére, hanem Szent József is, Mária jegyese. Az evangélium igaz embernek mondja õt. Ez azt jelentette abban az idõben a zsidók számár azt jelentette, aki a Törvényhez szabja tetteit, de az evangélium kissé alakít az értelmén ennek az elnevezésnek. Igaz ember az, aki Isten akaratához igazítja az életét. Ezt jelképezi az is, hogy az evangéliumban Szent József nem szól egy szót sem. Nem ellenkezik, nem vitatkozik, hanem figyel és engedelmeskedik.
Megértette, hogy Istennek szüksége van rá a terve megvalósításához, és bár nem tudta konkréton mi vár rá, elfogadta, hallgatva egyezett bele. Ugyanúgy szerette Máriát, de helyet tudott szorítani a kettõjük kapcsolatában annak a titoknak, melyet Isten rá bízott.
Nekünk is meg kell tanulnunk ezt az atyaságot, hogy úgy szeressük azokat, akiket Isten ránk akar bízni életünk során, hogy ne magunknak sajátítsuk ki õket, hanem Istennek neveljük õket. Abban legyünk segítségükre, hogy szabadon felismerjék és megvalósítsák Istennek rájuk vonatkozó tervét. Isten képessé tesz erre a természetfeletti atyaságra, és szeretetre.

2017-12-18

______________________________

Kényük-kedvük szerint

Mt 17, 10-13
Illés eljött, de nem ismerték õt fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Malakiás próféta jövendölése alapján úgy gondolták, hogy mielõtt a Messiás megérkezne, ismét eljön Illés próféta, és felkészíti az népet a Messiás fogadására. Éppen ezt a szerepet töltötte be Keresztelõ János, de nem ismerték fel benne Isten küldöttjét, nem tetszett amit mondott, és megölték. Olyan durván hangzanak Jézus szavai: kényük-kedvük szerint bántak vele. Tehát nekik kedvük lenne mindenkit megölni, és csak Illéssel tettek volna kivételt, ha felismerték volna. A megromlott emberi természet szörnyûségekre képes. Érdemes szabadjára engedni a fantáziánkat s elképzelni, hogy mi hogyan bánnánk egyik-másik emberrel, ha minden meg lenne engedve, és nem kellene következményektõl félnünk.
Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa ezt a megromlott emberi természetet, hogy az önzés, a gyûlölet és bosszúállás helyébe a készséget, a szeretetet és a megbocsátást hozza. Embereket küld maga elõtt, hogy elõkészítsenek minket az õ fogadására. Nekünk azonban nem mindig tetszik amit mondanak, és ahogy mondják, amit tesznek, és ahogy teszik, és emiatt nem ismerjük fel bennük Isten küldöttjeit. Ha nem is teszünk velük kényünk-kedvünk szerint, de könnyen elutasítjuk õket Isten üzenetével együtt. Szívleljük meg Jézus szavait, és vigyázzunk, hogy külsõségek miatt a lényeget ne szalasszuk el, ne késleltessük az Úr érkezését az életünkbe.

2017-12-16

______________________________