|
Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 | 132 | 133 | 134 | 135 | 136 | 137 | 138 | 139 | 140 | 141 | 142 | 143 | 144 | 145 | 146 | 147 | 148 | 149 | 150 | 151 | 152 | 153 | 154 | 155 | 156 | 157 | 158 | 159 | 160 | 161 | 162 | 163 | 164 | 165 | 166 | 167 | 168 | 169 | 170 | 171 | 172 | 173 | 174 | 175 | 176 | 177 | 178 | 179 | 180 | 181 | 182 | 183 | 184 | 185 | 186 | 187 | 188 | 189 | 190 | 191 | 192 | 193 | 194 | 195 | 196 | 197 | 198 | 199 | 200 | 201 | 202 | 203 | 204 | 205 | 206 | 207 | 208 | 209 | 210 | 211 | 212 | 213 | 214 | 215 | 216 | 217 | 218 | 219 | 220 | 221 | 222 | 223 | 224 | 225 | 226 | 227 | 228 | 229 | 230 | 231 | 232 | 233 | 234 | 235 | 236 | Napi gondolatokMi rendben vagyunk?Lk 12, 39-48 Vajon, kinek szól váratlanul hazaérkezõ gazdáról szóló példabeszéd? Bizonyára azoknak, akik nem hisznek, akik elhanyagolják a hitüket, és nem nekünk, akik hiszünk, naponta templomban vagyunk, minden nap imádkozunk. A langyosoknak szól, akik nem veszik elég komolyan az evangélium üzenetét. Mi, szerényen mondva, komoly lelki életet élünk. Nem így van ez! A felszólítás, hogy éberek legyünk, elsõsorban nekünk szól, akik azt gondoljuk, hogy mi rendben vagyunk. Igen, mi valóban rendben vagyunk, és számos alkalmunk van arra, hogy befogadjuk az Urat, de egy életen keresztül lehetünk vallásos környezetben, anélkül, hogy az Úrral találkoznánk. Nem fenyegetni akar az Úr, csak felszólítani, hogy legyünk éberek, nem kevésbé, mint mások, hanem ellenkezõleg, mert, aki sok kegyelemben részesült, attól sokat vár el az Úr. 2016-10-19 ______________________________ Nem törli meg az orrunkatLk 12, 13-21 Rút szokás Istent meggyõzni arról, hogy a mi pártunkon álljon a másikkal szemben. Rút szokás megáldani Isten nevében háborúkat, vagy politikai pártokat. A mai evangéliumban szereplõ ember is azt kérte Jézustól, hogy álljon az õ pártjára a testvérével szemben. Jézus azonban nem avatkozik bele a kettõjük konfliktusába. Õ nem azért jött, hogy hatalommal visszaállíta az igazságosságot ezen a világon, hanem arra, akar megtanítani bennünket, hogy mi magunk legyünk igazságosak, legyõzzük a bennünk lévõ önzést, birtokvágyat. Nem úgy bánik velünk, mint az óvodában a kisgyerekekkel, akik még az orrukat sem tudják megtörülni. Megadta nekünk a képességet, az értelmet ahhoz, hogy helyes döntésket hozzunk, ezért nem fog helyettünk dönteni. Ahhoz kérjük Isten segítségét, ami igazán fontos, és megmarad az örök életre: hogy megtanuljunk önzetlenül szeretni. 2016-10-17 ______________________________ Évközi 29. vasárnapA mai evangéliumi rész elején, az elsõ mondat fordítása félrevezethet minket. Azt hallottuk, hogy Jézus egy példabeszédet mondott, annak a szükségletérõl, hogy szüntelenül imádkozzunk, és abba bele ne fáradjunk. Szakemberek azt mondják, hogy a helyes fordítás valahogy így szólna: Jézus arról mondott példabeszédet, hogy szüntelenül kell imádkozni, hogy gonoszokká ne váljunk. Lukács az elsõ keresztény közösségnek ír, akik a pogányság részérõl, sok igazságtalanságot kellet, hogy elviseljenek. Kinézték maguk közül a keresztényeket, ha természeti csapások történtek, a keresztényeket okolták. Nem adták meg nekik a jogaikat. Fennállt a veszély, hogy õk is erõszakkal fognak nekik válaszolni, bosszút állnak. Ezért mondta Lukács ezt a példabeszédet, melyben arra indítja õket, hogy imádkozzanak szüntelenül, hogy ne váljanak gonoszokká, hogy Krisztus tanítványaihoz méltó módon viselkedjenek az igazságtalan helyzetekben is. Nekünk is szólnak az evangélium szavai, amikor igazságtalansággal találjuk szemben magunkat. Könnyen gonoszokká válhatunk mi is, és akár a hitünket is elveszíthetjük, mert az ószövetségi gondolkozás még most is él bennünk, hogy Isten megjutalmazza azokat akik igazságosak, azoknak jól meg a soruk, és akik szenvednek, akiknek nincs szerencséjük az életben, azokat Isten bünteti, mert gonoszak voltak. A mindennapi élet azonban rácáfol erre. Láthatjuk, hogy sok csaló, gonosztevõ jól él, az emberek dicsõítik. Ilyen helyzetben nagyon fontos az imádság, hogy ne váljunk gonoszokká. Amint már mondtam, az imádság nem arról szól, hogy mi addig mondunk valamit Istennek, amíg Õ megteszi azt, amit követelünk tõle. Ez lenne a téves értelmezése a mai beszédnek. Az imádságban felemelkedünk Istenhez és az Õ szemével kezdjük látni a dolgokat. Valamit megértünk abból, ami emberi szemmel nézve érthetetlen, mert innen a földrõl csak azt látjuk, hogy az igazságtalanságok megtörténnek, és Isten mégsem lép közbe, mintha nem is érdekelné, hogy mi van velünk. Ezért kell szüntelen imádkoznunk. A példabeszéd elsõ szereplõje az igazságtalan bíró. Hozzá hasonló emberekkel tele van a világ. Néhányat letartóztatnak, de helyüket hasonlók veszik át. Kit jelképez ez az igazságtalan bíró? Eddig úgy magyarázták nekünk, hogy Istent jelképezi, akit meg kell gyõzni az imánkkal, hogy igazságot szolgáltasson nekünk. Szó sincs róla. Az igazságtalan bíró azt a társadalmat jelképezi amelyben a keresztények élnek. Ilyen elviselhetetlenül igazságtalan társadalomban élünk ma is. Nem olyan ez a társadalom amilyent Isten szeretne építeni. Ezt tapasztalva felmerül a kérdés bennünk, hogy a világ sorsát Isten irányítja vagy az istentelen igazságtalan emberek kezében van a sorsunk? Ezt látva arra gondolunk, hogy nem érdemes jónak lenni, ha Isten nem törõdik velünk, mi sem törõdünk vele. Ha nem imádkozunk, ebbe a kísértésbe esünk. A második szereplõje ennek a példabeszédnek az özvegy. Kit jelképez ez az özvegyasszony? Világos, hogy jelkép, hisz Jézus korában egy asszony nem mehetett a bíró elé, csak férfiak mehettek. Persze nem volt neki férje, mert özvegy de, valaki férfi hozzátartozója csak volt, az ment volna a bíróhoz, nem maga az özvegy. Az özvegy a Bibliában Isten népét jelképezi az üldöztetés a szenvedés idején. Gondoljunk csak Jeremiás siralmaira. Már az elsõ sora azzal kezdõdik, hogy özveggyé vált Jeruzsálem. Jézus példabeszédében tehát, az új Izraelt, Isten új választott népét, a keresztény közösséget jelenti, amely igazságtalanságok, üldöztetések közepette él. Nos, ez az igazságtalan bíró, bár nem fél sem Istentõl sem embertõl, mégis, végül igazságot szolgáltat az özvegyasszonynak, azért, hogy ne ártson a jó hírnevének. Érdekbõl teszi, nem azért, mert megszólalt a lelkiismerete. A mi világunkban is sokszor az emberek érdekei hoznak változást, és nem annyira az õszinte jóravaló törekvés. Ilyen az istentelen világ, amelyben élnünk kell. Nos, azt mondja Jézus, hogy ezekben az igazságtalan helyzetekben is, fel kell ismerjük az alkalmas helyzeteket, és kihasználni azokat, hogy Jobbra forduljon a világ. Isten nem feledkezett meg az Õ népérõl, de rajtunk keresztül fogja megvalósítani az igazságosságot. A keresztények, Isten választottai szüntelen Istenhez kiáltanak, kérik azt az új világot, amit Isten meg akar valósítani, és Isten segíti õket, hogy ezt meg is valósítsák, de ezért szüntelenül imádkozni kell. Szüntelenül kapcsolatban kell lenni Istennel. Csak így tudjuk Jézus eljövetelét hittel várni és felismerni. 2016-10-16 ______________________________ Féltünk megvallaniLk 12, 8-12 Néha kerültünk olyan helyzetbe, hogy nem voltunk képesek megvallani, megvédeni a hitünket, olyanok társasáságában, akik kiábrándultak az egyházból, akik haragszanak Istnere, a keresztényekre, a papokra, szerzetesekre, és lehet, hogy olyan érveket hoztak fel, melyeket nem tudtunk megcávolni, nem tudtuk, hogy mit válaszoljunk rájuk. Ilyenkor két gondolat szokott eszembe jutni. Egyik, hogy én nem ilyennek ismerem Istenet, az egyházunkat. Lehet, hogy én szerencsésebb voltam, mert alkalmam volt megtapasztalni Isten jóságát, és találkozni az egyházban hiteles emberekkel. A másik gondolat, hogy ha fáj, mikor rosszat mondanak Istenrõl, egyházamról, közösségemrõl, az jó jel. Ugyanúgy fáj, mint mikor családomról, szeretteimrõl mond valaki rosszat. Ez azt jelenti, hogy szeretem Istenet, szeretem egyházamat, szeretem közösségemet. Feladatunk megvallani hitünket, hovatartozásunkat. Nem akarunk senki meggyõzni, mégkevésbbé legyõzni, de kérjük a Szentlélek segítségét, hogy õ vezérelje szavainkat és tetteinket, hogy tanúságtételünk hiteles lehessen. 2016-10-15 ______________________________ Mint a verebekLk 12, 1-7 Ne félünk! Bátorít Jézus minket, mert többet érünk a verebeknél. Aki Jézus tanítványa lesz, annak nem kell félnie, mert senki és semmi nem árthat neki. Legyõzhetetlenné válik. A halál sem tud ártani neki. Mégis, Jézus tanítványának is kell félnie egy dologtól: a képmutatástól, mert az a lelket is megöli, a kárhozatba taszítja. Ne a látszatért, ne a mások véleményétõl való félelembõl cselekedjünk, máskülönben olyanok leszünk, mint a karácsonyfán az üveggömb, Kívül díszes, tetszetõs, de belül üres. A képmutató az emberek tetszését keresi és elhanyagolja azt, ami igazán érték. Az értéktelen élet pedig a kárhozatba torkollik. Isten tetszését érdemes keresni, mert õ ismeri szívünk minden rezzenését. Nem mintha leskelõdne utánunk, hanem, mert várja az alkalmat, hogy segítsen nekünk a növekedésben. Bízzunk benne! Bízzuk rá magunkat, akárcsak a verebek. 2016-10-14 ______________________________ Nálunk van a kulcsLk 11, 47-54 Jézus ma még két dologgal vádolja az írástudókat a farizeus házában. Az egyik, hogy ugyanúgy viselkednek, mint atyáik, akik annak idején megölték a prófétákat. Ma hiába emelnek a prófétáknak síremléket, mert ugyanazt teszik, amikor Jézust elutasítják, és meg akarják ölni. A másik dolog pedig, hogy az Isten megismeretének a kulcsát maguknál õrzik, maguk nem akarják használni, másokat pedig megakadályoznak abban, hogy megismerjék Istenet. Õk, akik a Bibliát ismerik, tudják, hogy Isten irgalmas, és Jézusról is tudják, hogy Isten küldöttje, õ a Messisá, de õk elutasítják, és másokat is megakadályoznak abban, hogy Jézust elfogadják. Most mi kaptuk kézhez Isten megismerésének a kulcsát. Mi tanulunk Istenrõl, és meg is tapasztaltuk az õ jóságát, az õ irgalmát. Nem elég errõl beszélni. Az emberek nem figyelnek oda arra, amit mondunk, hanem annak hiszenk, amit látnak. Hiába mondom, hogy Isten irgalmas, ha én nem vagyok az. Isten megbocsát nekünk, Isten türelmes hozzánk, Isten akkor is szeret, ha hibázunk. Kérjük Istenet, hogymi is megbocsátók, türelmesek tudjunk lenni, és feltétel nélkül tudjunk szeretni. Így tudjuk kiltárni mások elõtt is az Isten megismerésének a kapuját. 2016-10-13 ______________________________ Eldurvult helyzetLk 11, 42-46 A szegény farizeus házában eldurvult a helyzet. Jézus egyre keményebb szavakat használ, úgy, hogy egyesek már kikérik maguknak, figyelmeztetik, hogy, ha így beszél, sértve érzik magukat. Nem valami szép dolog valakinek a vendége lenni, és sértegetni a házigazdát, meg a barátait, és a többi vendéget. Ne aggódjunk, Jézus ilyet soha nem tett. Lukács evangéliuma az elsõ keresztény közösség oktatására íródott. Mi vagyunk azok a farizeusok, akiket Jézus meglátogat, és veszi a bátorságot, hogy szemünkre olvassa mindazt, ami nincs kedvére. Aprólékosan vigyázunk bizonyos szabályok megtartására, de a lényeget szem elõl tévesztjük, és ez a lényeg nem más, mint az Isten iránti szeretet és az embertársaink iránti szeretet. Jobbaknak, szentebbeknek mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk, és olyan dolgokat várunk el másoktól, amelyeket mi sem teszünk meg. Nem azért mondja ezeket nekünk, mert haragszik ránk, hanem, mert segíteni akar nekünk. Jaj nekünk, ha nem hallgatunk rá. Nem, mert megbüntet, hanem, mert értelmetlenné tesszük a magunk életét, de már mostantól kérhetjük Jézust, hogy segítsen, hogy hiteles emberek legyünk, Isten iránti szeretetbõl imádkozzunk, és az emberek iránti szeretetbõl dolgozzunk. 2016-10-12 ______________________________ Tiszta szív, nem csak tiszta kézLk 11, 37-41 Bátor volt ez a farizeus, hogy meghívta Jézust magához, nem törõdve azzal, hogy mit fognak mondani a farizeus-társai. Jézus ellenben elég udavriatlannak tûnik. Nem tartja be a legalapvetõbb rituális szokásokat sem, nem moz kezet étkezés elõtt. A farizeusnak ugyan tetszett Jézus, azért hívta meg, de nem volt szándékában semmiben változni, nem volt nyitott Jézus iránt. A külsõ kedvesség mögött nem volt tartalom. Jézus a keletkezett feszültséget felhasználta arra, hogy rámutasson, mi lényeges, és mi mellékes. A szívet kell megtisztítani az önzéstõl, és ehhez nem elég kezet mosni. Jézus teljesen tiszta, mert õ mindenét odaadja nekünk, mindenkinek, akinek szüksége van rá, aki elfogadja a megváltást. Jézusnak ezért nincs szüksége kézmosásra, õ teljesen tiszta. Jézus ma sem értékeli azokat a vallásos szertartásainkat, imáinkat, amelyek csak külsõségek. Nem értékeli a mi szerzetesi életünket sem, ha az nem önátadásról szól. Legyünk hát bõkezûek azokkal szemben, akik rászorulnak a mi segítségünkre, a mi kedvességünkre, a mi türelmünkre, a mi megbocsátásunkra, a mi szeretetünkre. 2016-10-11 ______________________________ Magyarok NagyasszonyaMa egy kifejezetten magyar ünnep van. Máriát, mint a magyarok nagyasszonyát, vagy úrnõjét köszöntjük. Azt ünnepeljük, hogy Szent István király, fia, Imre halálakor szíve fájdalmában az országot Mária oltalmába helyezte. Elsõ szent királyunk ugyanis úgy képzelte el, hogy egy igazi keresztény királyt hagy maga után a trónon, és mindent megtett azért, hogy fiát, Imrét felkészítse arra, hogy kiváló uralkodó legyen. Mikor azonban fia váratlanul meghalt, féltette a frissen kereszténnyé lett magyar népet azoktól, aki visszasírták a pogányságot. Az a jó, hogy Máriát nem lehet kisajátítani. Nem lehet vamelyik népnek kizárólagos tulajdona. Mária úrnõje tud lenni a magyar népnek, a román népnek és bármelyik nemzetnek. Már annak idején a kereszten az Úr Jézus Mária oltalmába helyezett mindenikünket, mikor a szeretett tanítványnak ezt mondta: íme a te anyád, és Máriának: íme a te fiad. És Mária kezdettõl komolyan vette ezt a feladatát. Nem hiába volt ott a tanítványokkal akkor, amikor eljött a Szentlélek. Így lett õ az Egyház anyja, és az Egyházon keresztül ma is gondját viseli fiainak, kiket belülrõl és kivülrõl megpróbál ma is a pogányság kísértése. Iránta való hálánkat és szeretetünket leginkább azzal fejezzük ki, hogy szeretjük Egyházunkat, és engedjük, hogy elvezessen minket oda, ahol az Úr Jézus, és a Boldogságos Szûz Mária vár reánk. 2016-10-08 ______________________________ Isten ujjávalLk 11, 15-26 Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyûjt velem, az szétszór. Ezzel Jézus világosan kimondja, hogy csak az tud igazi közösségben lenni, aki Jézussal egységben van, úgy, ahogy õ szüntelen egységben van az Atyával. Jézus nem egy a lehetõségek közül, hanem õ az egyetlen lehetõség. Olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy aki nincs a világosságban, az sötétslgben van. Vagy Jézussal vagyunk, vagy szétszóródunk. Ha közösségeinkben, közöttünk gyenge az egység, azért van, mert Jézussal nem vagyunk igazi egységben. Aki nincs Jézussal, az Jézus ellen van, a sátán hatalma alatt, aki megoszlást gyûlöletet, ellenségeskedést szít. Mikor hátat fordítunk testvérünknek, amikor meg akarjuk bosszulni a kapott sérelmet, amikor a magunk útját akarjuk járni, akkor a sátán befolyása alá kerültünk. Hívjuk az Urat, hogy Isten ujjával mutasson rá arra, ami nincs rendben bennünk, közösségünkben, és simogató keze gyógyítson meg, hogy Jézussal, és egymással igazi közösségben élhessünk. 2016-10-07 ______________________________ |