Napi gondolatok

Szégyen

Dán 9, 4-10
Dániel imádkozik, az Urral beszélget. Uram, mindig tiéd az igazság, és miénk a szégyen. Az olvasmányból világosan kiderül, hogy mit ért Dániel a szégyen alatt: beismerni, hogy õ és a választott nép vétkeztek. Ezért szégyellik magukat. Ez az egészséges szégyen, amire nagy szükségünk lenne. Ezt a hiányt fejezzük ki, amikor azt mondjuk pletykálás közben a másikról, hogy nem szégyelli magát, hogy ezt tette, vagy azt mondta. Csodálkozva nézem a hírekben ennek a szégyenérzetnek a hiányát. Sorra tartóztatják le a politikusokat, de mindenik ártatlannak mondja magát. Még egyet sem hallottam, hogy beismerte volna: igen, szégyellem magam, hogy ezt tettem. Szégyellem magam, hogy olyan pénzt fogadtam el, amiért nem dolgoztam meg.
Ma nem divat a szégyen, mert az emberekkel elhitették, hogy a szégyen egy beteges jelenség. És tényleg van beteges szégyen, amikor szégyelljük magukat azért, amilyenek vagyunk. Olyan dolgokért szégyenkezünk, amelyek nem tõlünk függenek. Ez beteges.
De az egészséges szégyen, más szóval tévedéseink beismerése nagy kincs.
Szégyellem magam az emberek elõtt, nem azért, mert az elvárásaiknak nem sikerült megfelelnem, hanem, ha nem teljesítettem a kötelességeimet, feladataimat, ha becsaptam õket, ha visszaéltem a jóságukkal. Ilyenkor a szégyen segít abban, hogy beismerjem, és bocsánatot kérjek.
A szégyen segít önmagam megismerésében is. Látva hibáimat, eleséseimet, nem képzelem magam félistennek. Alázatosság nélkül nem lehet igaz ember lenni. Aki hibátlannak akar feltûnni, az képmutató.
És a szégyen segít beismerni a bûneimet s elfogadni az Istentõl érkezõ megváltást. Csak az kárhozik el, aki a maga erejébõl akar üdvözülni.

2015-03-02

______________________________

Nagyböjt második vasárnapja

A színeváltozás történetét hallottuk. A hagyomány a Tábor hegyét jelöli meg az esemény színhelyeként, az evangélium azonban nem jelöli meg a helyet. Tudjuk, hogy a Szentírásban a hegy többet jelent kint egy földrajzi alakzatot. A hegy az Istennel való találkozás helye. Ha tiszta sík helyen találkozik is valaki Istennel, a Szentírás hegyrõl fog beszélni, mert fel kell emelkedni az Isten gondolataihoz, az Isten terveihez ahhoz, hogy valaki találkozni tudjon vele.
Hat nappal a színeváltozás elõtt Jézus a közeli szenvedésérõl, haláláról, és feltámadásáról beszélt tanítványainak. Õk másképp képelték el az események Menetét. Dicsõséges, gyõzedelmes, sikeres Messiást akartak. Istennek azonban más tervei voltak. Szükség volt tehát arra, hogy gondolkodásukban változás történjen. A változás tehát nem Jézusban ment végbe, hanem az apostolok lelkében. Szükségük is volt erre a belsõ változásra, hogy a keresztre feszített Jézusban ne a vesztest, a legyõzöttet lássák, hanem annak a sikerét, ragyogását szemlélhessék, aki megváltotta a világot.
Ezen a hegyen minden megváltozik. Mi is tapasztaltuk, hogy amikor Istennel vagyunk, másképp gondolkodunk, más fényben látjuk az eseményeket, más szempontok szerint tartunk valamit jónak, sikernek, szépnek. Szükségünk van ezekre a pillanatokra, hogy mi is átalakuljunk. Míg ez a változás bennünk nem megy végbe, nem tudunk Jézus igazi tanítványai lenni. Nem tudunk testvéreink szolgálatára lenni. Nem tudunk érettük a magunk érdekeirõl lemondani. Ha a világ szemével nézünk, nem látjuk ennek értelmét, szépségét, jóságát.
Jézus minket is hív, hogy menjünk fel vele a hegyre, hogy az õ fényének sugárzása alakítsa át világias gondolkodásunkat, érzéseinket, tetteinket, hogy inkább hasonlítsunk Jézushoz, mint a világhoz.

2015-03-01

______________________________

Istenhez hasonlítunk

Az elsõ olvasmányban Isten a népével beszél, és azt kéri tõle, hogy tartsa meg szívbõl – lélekbõl a parancsait. Ígéri, hogy ha megteszi, a legdicsõségesebb néppé teszi õket. Mi is lehet egy nép számára nagyobb teljesítmény, mint hogy õ legyen a legdicsõségesebb?
Jézus is parancsokról beszél, de az õ parancsai ember számára lehetetlennek tûnnek. Csak hogy Jézus, amit kér, õ maga végbe is viszi bennünk. Másképp nem is lehetne szeretni ellenségeinket. Ha hajlandók vagyunk vele együttmûködni, azt ígéri, hogy Istenhez leszünk hasonlók. Ez az igazi dicsõség, amely ránk vár! Ha csak kissé is sikerül javát keresni annak, aki bántott, aki rosszat tett nekünk, máris kezdünk Istenhez hasonlítani.

2015-02-28

______________________________

Nekünk drukkol

Ez 18, 21-28
Ezekiel próféta úgy beszél, mintha az õ szavai által Isten szólna. Így nem csak halljuk Istent, hanem az érzelemvilága is bepillantást nyerünk. Azt mondja: „talán örömöm telik a bûnös halálában? Inkább azt akarom, hogy letérjen útjáról és éljen.
Értitek? Istent úgy képeljük el, mint aki ítélkezik az emberek tettei felett, de itt azt hallottuk, hogy Isten nem ítél el senkit, hanem a gonosz saját magát ítéli el. Elkövetett gonoszsága okozza vesztét. Isten nem pártatlanul figyeli az eseményeket, hanem az ember oldalán ál, az embernek drukkol. Isten azt szeretné, hogy meg tudjunk térni és éljünk és képesnek is lát bennünket erre. Jobban bízik bennünk, mint mi önmagunkban.
Azt ne várjuk el tõle, hogy jóváhagyja azt, ami nincs rendben, nem nyugszik bele abba, hogy mi csak ennyire vagyunk képesek, csak ennyi sikerült, hanem, ha kérjük, elfogadjuk a segítségét, örömmel segít.
És ha én megtapasztaltam, hogy Isten számára nincs lehetetlen, hogy engem is képes szabaddá tenni a láncaimtól, én is tanulgatni kezdem az õ szemével nézni a testvéreimet. Nem a bírájuk vagyok, hanem meglátom bennünk azt az embert, akivé lenniük kellene. Az õ oldalukon állok a küzdelmeikben. Amikor azt mondom a testvéremnek: javadat akarom – szavaim által Isten szól hozzá.

2015-02-27

______________________________

Kérõ szív

2015-02-26

______________________________

Hozzájuk küld az Úr

2015-02-25

______________________________

Mátyás apostol

2015-02-24

______________________________

A lopástól a szeretetig

A leviták könyvébõl tilalmak és parancsok sorozatát hallottuk. Megfigyelhetünk közöttük egy fokozatosságot. Az elsõ tilalmak az anyagiak terét érintik: ne lopj, ne zsákmányold ki a testvéredet, ne légy igazságtalan; az utána következõk inkább a lelkiek terén nyújtanak útmutatást: ne gyûlöld, ne állj bosszút rajta, figyelmeztesd a tévedõ testvéredet.
Az egészet, mintegy összefoglalja a szeret parancsa: szered embertársadat, mint önmagadat.
Az elsõk tilalmak, az utolsók pedig cselekvésre szólítanak fel. A lelkiünkbõl is elõbb ki kell hordani az önzést, hogy helyet készítsünk a szeretetnek. Isten nem tiltja meg azt, hogy szeressük önmagunkat, sõt, megparancsolja, de azt akarja, hogy a szívünk kitáguljon, és befogadja a testvéreinket is.
Mi önmagunkat melyik lépcsõre helyeznénk? Gondolom, legfelül. Igen, a szeretet terén lenne még egy kis tennivalónk, de a többi dolgon már rég túl vagyunk. Mi nem vagyunk tolvajok, nem zsákmányolunk ki másokat, nem vagyunk igazságtalanok.
Vagy mégis? Köztünk is elõfordul, hogy valamit magunknak elteszünk, ami a közösséget illetné meg. Olyan is elõfordul, hogy visszaélünk a testvérünk jóságával. Hadd csinálja, ha ilyen buzgó, így könnyebb nekünk. Az is elõfordul, hogy a feladatainkat nem végezzük becsületesen. Annál nehezebb nem engedni, hogy pillanatnyi harag hatása alatt szóljunk, cselekedjünk. Még nehezebb szeretettel figyelmeztetni, jóra inteni egymást.
Mi azonban nem csak parancsokat kapunk, hanem segítséget is. Képesek vagyunk a szeretetre az Úr erejébõl, akit nap, mint nap kérünk az elmélkedéseinkben, hogy tanítson meg szeretni, ne csak úgy, mint önmagunkat, hanem úgy, ahogy õ szeret minket.

2015-02-23

______________________________

Nagyböjt elsõ vasárnapja

Nagyböjt elsõ vasárnapján minden évben Jézus megkísértésérõl szól az evangélium. Máté és Lukács három kísértésrõl beszélnek: 1. a kõ kenyérré változtatása, 2. a világ ura lenni, imádva a sátánt, 3. a templom tetejérõl való leugrás. A három kísértés az Isten terveitõl való eltávolodás három módját jelképezi. Márk azonban két versben elintézi Jézus megkísértését.
Azt mondja, hogy a Lélek vitte Jézust a pusztába, és ott a Sátán megkísértette. Tudjuk, hogy Jézus mindenben vállalta a mi sorsunkat, s ehhez hozzátartozik a kísértés is.
A puszta a választott nép történetére emlékeztet, amikor elhagyták Egyiptomot és elindultak az ígéret földje felé. 40 évig a pusztában bolyongtak. Mindenki meghalt ott a pusztában azok közül, akik Egyiptomból elindultak, és csak a gyermekeik jutottak el az ígéret földjére. A 40 év pusztai vándorlás tehát egy egész emberöltõt jelent. Márk azt akarja ezzel a 40 nappal mondani, hogy Jézus egész életén át küzdött a kísértésekkel, akár csak mi.
Ki ez a sátán? A Szentírásban háromféle jelentésével is találkozunk a sátánnak.
Kezdetben a sátán elnevezést használja mindenkire, aki ellenfél.
A késõbbi korban a Perzsa kultúra hatására az Úr által küldött ellenõrnek tekintették. A perzsa királynak a legbizalmasabb emberét nevezték sátánnak, aki körbejárt a birodalomban, és ha valami rendellenességet észlelt, jelentette az uralkodónak. A Jób könyvében is a sátán ott van Isten elõtt, és Kétségbe vonja Jób Isten iránti õszinte szeretetét. Isten pedig megengedi neki, hogy próbára tegye, megkísértse Jóbot. A jelenések könyvében Jézus úgy beszél a sátánról, mint aki Isten trónja elõtt vádolja az embereket.
Az evangéliumban a sátán az, aki Isten terveitõl el akarja tántorítani az embert. Így sátán mindenki, aki Isten tervével ellenkezik. Ezért nevezi Jézus Pétert sátánnak, mert nem Isten szempontjai szerint gondolkodik, hanem az emberek szempontjai szerint.
Mi is minden nap beleütközünk a sátánba. Nem csak személyek akarnak eltántorítani Istentõl, hanem olyan intézmények, struktúrák is lehetnek sátánok, amelyek igazságtalan törvényeket hoznak, kihasználják az embereket, kihasználnak másokat.
A média is lehet sátán, amikor mérget csepegtet az emberek lelkébe, szívébe. Szent értékeket rombolnak le, gúnyolnak ki. Nevetségessé teszik azokat, akik hisznek a család értékében, akik ragaszkodnak a házassági hûséghez, és elhitetik az emberekkel, hogy az élvezet a legfõbb érték. Fontos felismerni, és azonosítani a sátánt.
Aztán azt hallottuk, hogy Jézus körül vadállatok voltak. Ne oroszlánokra, meg hiénákra gondoljunk. A Dániel könyvében szerepelnek vadállatok, melyek egy-egy nagyhatalmat jelképeznek, Márk is így értelmezi a vadállatokat. A világ hatalmasai, a politikai hatalom birtoklói, a vallási vezetõk, ezek a vadállatok, melyekkel Jézusnak szembesülnie kell egész életén át. Nem fogadják el az általa ajánlott új életet. A fõpapok, a szadduceusok, az írástudók, a farizeusok, mind Jézus ellen acsarkodtak. Ezek a vadállatok.
Aki az evangélium szerint próbál élni, ma is szembetalálja magát ezekkel a vadállatokkal, a hatalom embereivel, a pénz uraival, akiknek nem érdekük, hogy az evangélium szerint éljenek az emberek.
Azt is hallottuk, hogy angyalok szolgáltak Jézusnak. Angyal mindaz, aki Isten megváltását, Isten szeretetét közvetíti. Ezek nem csak szellemi lények, hanem emberek is, akik Jézust segítették feladata teljesítésében. Maga Márk evangélista is így gondolja, hisz Keresztelõ Jánost is angyalnak nevezi. A mi életünkben is sok angyal van.
Jézus elkezdte hirdetni az evangéliumot. Nekünk is hirdeti, hogy itt van az alkalmas idõ, itt van a Kairosz. Ne szalasszuk el az alkalmat, hogy Jézushoz csatlakozzunk.

2015-02-22

______________________________

A vámos

2015-02-21

______________________________