Napi gondolatok

Jeruzsálem és Csíksomlyó

Jer 3,14-17
Jeremiás próféta látomásában Jeruzsálemet a világ fõvárosaként szemléli ahová minden nemzet oda gyûl. Már senki nem gondol a szövetség ládájára, mert az csak a zsidó néppel kötött szövetséget jelentette. Maga Jeruzsálem lesz Isten királyi trónusa.
Meglehetõsen lokálpatrióta volt Jeremiás. Ha én lettem volna Jeremiás próféta helyében, bizonyára így hangzott volna az én látomásom: Jönnek majd napok amikor minden nemzet Csíksomlyóra gyûl össze. Csíksomlyó nem lesz többé csupán a magyarok találkozóhelye, hanem ott fog találkozni minden nemzet az egymás elfogadásában, a testvéri szeretetben.
Jeremiás próféta szavai nem olyan formában teljesültek, ahogy õ ezt elképzelte, de valóban Jeruzsálem lett Isten trónusa, mikor ott Krisztust keresztre feszítették. Kitárt kardjai minden nemzetet meghívnak a testvéri szeretetre.
Ha valaki erdélyi ferencesekrõl beszél, Csíksomlyó jut eszébe. Mi is azt a feladatot kaptuk, hogy a kiengesztelõdésre és testvéri szeretetre hívjunk meg minden embert. Mi magunk is igyekszünk túllépni mindenféle megkülönböztetésen. Nem a nyelv, a kultúra, a származás alapján értékeljük az embereket, hanem az önfeláldozó szeretet alapján.

2018-07-27

______________________________

Repedezett ciszterna, vagy élõ vizek forrása

Jer 2,1-3. 7-8. 12-13
Nagyon szép hasonlatot használ a mai olvasmány. A repedezett ciszternákat szembeállítja az élõ vizek forrásával. Valójában arról van szó hogy hol keressük az életünk értelmét, a boldogságunkat: Istennél, az élõ vizek forrásánál, vagy a teremtmények közül valamelyiknél, a repedezett ciszternáknál.
Tényleg szembe kell a kettõt állítani? Nem örülhetünk a teremtményeknek is, anélkül hogy Istennek hátat fordítanak? A ciszterna nem rendelkezik forrással. Más forrásból kapja a vizét. És ha repedezett a fala, nem tudja megtartani a vizet, ezért nem tud a teremtmény igazi, és teljes értelmet, boldogságot nyújtani az ember életében. Isten adta a teremtményeket nekünk, azért, hogy használjuk azokat, segítségünkre, örömünkre legyenek, de ezek közül egyik sem végsõ célunk, egyik sem tudja megadni azt a boldogságot, melyet Isten készít számunkra.
Ha a teremtmények mögött is Istent ismerjük fel, akkor nincs ellentét Isten és a teremtményei között.
A repedezett ciszterna mélyén is az élõ vizek forrása keressük. Azzal tudjuk lemérni, hogy nem hagytuk-e ki Istent a boldogságunk keresésébõl, ha megkérdezzük magunktól, hogy midõn örülök valaminek, vagy valakinek, hálát tudok-e adni érte Istennek.

2018-07-26

______________________________

Még nagyobbat érdemelnénk

Mik 7,14-15. 18-20
A próféta a nép nevében kéri Istent, hogy ismét legyen pásztora a népnek, és vezesse õket a szabadság legelõre, mert jelenleg sokan közülük az erdõben bujkálnak az ellenség elõl, mások pedig idegen gazdák kertjében vannak, vagyis fogságban.
Érdemes felfigyelni arra, hogy nem azt kéri Istentõl, hogy megbüntesse a gonoszokat, azokat akik sanyargatják õket, hanem, hogy legyen irgalmas népéhez, bocsássa meg a bûneiket, vesse azokat a tenger mélyére, vagyis örökre felejtse el azokat. Mert ha a nép visszatér Istenhez, õ csodálatos módon gondoskodni fog ismét róluk.
Ha igazságtalanul bántanak, jussanak eszünkbe nekünk is a próféta szavai. Még ha jelenleg igazságtalanul ért is a bántás, sokkal nagyobb büntetést érdemelnénk Istentõl, ha bûneink szerint bánna velünk, de õ irgalmas hozzánk. Legyünk hát mi is irgalmasok azokkal szemben, akik ellenünk vétenek.

2018-07-24

______________________________

Igazság és alázatosság

Mik 6, 1 - 4. 6-8
Isten szemrehányást tesz népének, mert annak ellenére, hogy mindent megtett érette, hogy kiszabadította az egyiptomi szolgaságból és elvezette õket az Ígéret földjére, õk mégis hûtlenül eltávolodtak tõle. Nem valami gonosz tetteket vet szemükre, hanem egyszerûen csak azt, hogy nem szeretik Õt. Isten a népével való kapcsolatát a házastársak kapcsolatához hasonlítja a Szentírásban. Nos, ez a kapcsolat meggyengült, mert kihûlt a nép szívében a szeretet Isten iránt.
Istennek nincs szüksége áldozatokra, szertartásokra, elszavalt imákra, csupán azt kéri népétõl, és tõlünk is, hogy váltsuk tettekre az igazságot, és alázatosan Istennel járjuk életünk útját.
Az igazság maga Isten. Õ mindent megtesz azért hogy népét megmentse mindenféle szolgaság alól és maga mellett boldogságban részesítse. Akkor váltjuk tettekre az igazságot, amikor testvéreinket el akarjuk segíteni Istenhez. Sajnos, nem törõdünk eléggé egymás lelkével. Azt meg szoktuk kérdezni a másiktól, hogy hogy jól van-e, nem beteg-e, de a lelki egészsége nem érdekel, pedig az fontosabb mint a test egészsége.
A másik dolog amit Isten kér hogy alázatosan járjunk véle. Akkor vagyunk Istennel szemben alázatosak, amikor engedjük hogy õ vegye kézbe életünk irányítását, és nem mi akarunk neki utasításokat adni.

2018-07-23

______________________________

Évközi 16. vasárnap

A múlt vasárnap arról hallottunk, hogy Jézus a tanítványait kettesével szétküldte, hogy gyógyítsák meg a betegeket, ûzzék ki az ördögöket és hirdessék az evangéliumot. Ma arról hallottunk, hogy a tanítványok visszatértek Jézushoz és elmesélték, hogy minden történt velük az úton. Jézus ma is ugyanazt a feladatot szánja minden kereszténynek. Minket is szét küldött az emberek közé, és ezen a vasárnapon összehív minket is, hogy meséljük el neki, hogy mit tettünk és, hogy mit tanítottunk.
Az elsõ feladatunk az ördögök kiûzése. Mikor ördögöket mondunk, nem kis fekete szakállas, szarvas és hosszú farkú lényekre gondolunk, hanem azokra a gonosz erõkre, amelyek az ember életét lealacsonyítják, értelmetlenné teszik. Mit mesélhetnénk ezzel kapcsolatban Jézusnak? Hogy közöttünk nincs ereje az önzésnek, nincs helye az erõszaknak, nincs közöttünk nélkülözõ, nem követünk el egymással szemben igazságtalanságokat, mert Jézus szava erejével ezeket a gonosz lelkeket kiûztük magunk közül. Mert ha ezek ránk nem érvényesek, ez azt jelenti, hogy Jézus szava még nem hatotta át eléggé az életünket. A mi imádságaink, a mi szertartásaink csupa színjátékok, mert az életünkre nincsenek hatással.
A másik feladatunk, hirdetni Jézust, megismertetni Õt másokkal, hirdetni az evangéliumot. Mikor nagy öröm ér bennünket, alig várjuk hogy másoknak is elmondhassuk, hogy õk is velünk örülhessenek. Isten, akit megbántottam, nem csak megbocsát nekem, hanem meghív arra, hogy vele együtt örökre boldogan éljek. Ennél nagyobb öröm nem érhetne. Ha nem érzem magamban a vágyat, hogy ezt másoknak is elmondjam, akkor lehet, hogy nem hiszem el, hogy nekem Isten megbocsátott, vagy nem bízom eléggé az ígéretében, nem várom az örök boldog életet, ezért nem is tudok örülni.
Miután a tanítványok beszámoltak arról amit tettek, Jézus félre hívta õket egy magányos helyre. Mi is Jézus nevében és az õ segítségével, az õ szavának az erejével végezzük a feladatainkat, igyekszünk jók lenni embertársainkkal, küzdünk a rossz ellen ami bennünk és a környezetünkben van. De Jézus néha hív, hogy véle vonuljunk vissza egy magányos helyre, ahol senki és semmi nem zavar, csak mi ketten vagyunk. Ez a Jézussal való bensõséges együttlét az igazi imádság. Csak miután felfrissítettük szívünkben az iránta való szeretetet, akkor tudjuk az õ szemével nézni a mi életünket a mi tevékenységünket. Fontos, idõt szakítani erre a Jézussal való együttlétre, mert máskülönben az életünk egyre gyorsuló rohanáshoz lesz hasonló. Belefáradunk, és egy idõ után már nem is látjuk az értelmét mindannak amit teszünk.
A Jézussal való meg pihenésnek nem az a célja, hogy energiát gyûjtsünk, hogy aztán még jobban rohanjunk, kapkodjuk, hanem az, hogy visszanyerjük lelkünk nyugalmát, derûjét, hogy világosabban lássuk, miért érdemes küzdeni, fáradni, és mi az, ami csak felemészti az energiánkat, de nem vezet közelebb a célunkhoz, Istenhez.
Azt mondja az evangélista, hogy nagy volt a menés-jövés, úgy, hogy a tanítványoknak nem volt idejük még enni sem. Úgy látszik sok olyan ember volt körülöttük, akik nem tudták mit akarnak, oda jöttek Jézushoz, majd eltávoztak. Néha én is ezekhez vagyok hasonló, mikor sok, jónak, hasznosnak látszó dologgal vagyok elfoglalva, de miattuk nem tudok eléggé Jézusra figyelni, csak oda köszönök neki idõnként, aztán rohanok tovább.
Jézus és tanítványai otthagyták ezeket a rohangáló embereket, bárkába szálltak és eltávolodtak a parttól. Idõnként ott kell hagyni a sok munkát és Jézussal elvonulni. Ám az elvonulás nem végleges. Nem akarunk elszigetelõdni a bûnös világtól, hanem csupán lelkileg megpihenni, hogy világosabban lássunk, hogy Jézustól bátorítást és erõt kapjunk, hogy aztán ismét visszatérjünk az emberek közé. Nem mondhatjuk, hogy ez a világ rossz irányba halad, hogy a mai emberek hitetlenek, erkölcstelennek, tehát nem érdemes foglalkozni vele. Felismerjük, hogy ezek az emberek valójában éheznek Jézusra, csak nem tudják ezt, és nem jó helyen keresik a boldogságot. Olyanok mint a Pásztor nélküli juhok. Feladatunk, hogy Jézushoz vezessük õket, akit bizonyára helytelenül mutattak be eddig nekik. Életünk példájával szeretetteljes magatartásukkal mutatjuk meg, hogy milyen Jézus igazából. És amikor belefáradunk, amikor nem tudjuk mit mondjunk, vagy mit tegyünk, Jézus ismét hív bennünket, hogy vonuljunk vissza, és véle pihenjünk.

Umblând pe stradã întâlnim multe persoane care trec una lângã alta cu indiferențã fiecare este asorbit de gândurile sale. Nu-si dau seama de sãrãcia din sufletele lor, nu observã oamenii care suferã, care au obosit, care s-au plictisit de viațã. Nu vãd, nu simt, nu se emoționeazã decât atunci când ei personal sunt atinsi. Trãiesc ca și cum ar fi izolati de restul oamenilor. Se supãrã doar dacã primesc mai puțini bani, în rest nu se revoltã împotriva nedreptãților din viața socialã. Sunt ca oile fãrã pastor.
Lui Isus îi pasã de oile ratacite si se ingrijeste de ele, in primul rând de ucenici sãi, pentru cã prin ei ajunge la foarte mulți oameni. Prin iei cumva se inmulteste prezența lui în lume. Ii invitã sã stea cu el în singurãtate intr-un loc unde nimeni nu îi deranjeazã. Au nevoie sã se odihneascã pentru cã drumul parcurs, participarea la viata oamenilor, ascultarea celor care vin la ei cu necazurile lor le înpietresc inima. De multe ori simt incapacitatea de a-i ajuta pe ceilalți. Suferã cu alții fãrã sã poatã face nimic. Câteodatã nu mai vor sã vadã, sa auda pe nimeni. În prezența lui Isus însã recapãtã putere și își reîncarcã sufletul de iubire.
Au nevoie sã se odihneascã și din cauza succeselor. Ca nu cumva dupã un timp sã uite de Isus și sã creadã cã ei cu propriile puteri au ajutat atâția oameni. E important sã conștientizeze din nou și din nou cã fãrã Isus nu ar fi în stare de nimic.
Ucenicii când s-au urcat în barcã împreunã cu Isus probabil credeau cã vor avea parte de o zi de odihna departe de oameni. Spre marea lor dezamãgire, însã, dupã cum am auzit în Evanghelie, timpul petrecut în singurãtate cu Isus pentru ucenicii sãi a fost foarte scurt. Doar timpul în care au parcurs cu barca lacul. Pe malul celãlalt al lacului deja îi aștepta o mulțime de oameni. Se pare cã Isus nu a reușit sã își realizeze planul de a se retrage intr-un loc pustiu cu ucenicii sãi. Nu știa dinainte ce se va întâmpla? Se pare cã nu era deranjat de prezența oamenilor de la care cu puțin timp înainte voia sã se ascundã. Dimpotrivã, i s-a trezit in suflet o compasiune care seamãnã cu ceea ce simte o mamã vãzând nevoile copilului sãu.
Și atunci cum rãmâne cu odihna ucenicilor? Ei s-au odihnit sufletește atunci când au reușit sã se retragã din mijlocul mulțimii care îi aprecia, ii lãuda. Stând împreunã cu Isus în barca au învãțat sã nu fie ei în centrul atenției ci ajutarea oamenilor sa ajungã la Dumnezeu.
Oameni, care ii asteptau nu au venit sa-i aplaude ci pentru cã simțeau în sufletul lor dorința de fericire și nu știau unde s-o gãseascã. Nu aveau un pastor care sa-i conduca la izvorul fericirii, la Dumnezeu.
Atunci suntem ucenici adevãrați a lui Isus când nu trecem nepãsãtori pe lângã frații noștri, nici nu cãutãm aprecierea, admirația, afecțiunea lor ci recunoaștem în sufletul lor dorința de Dumnezeu, și avem puterea sã aducem și sacrificii dacã e nevoie pentru ca ei sã experimenteze și sã primeascã iubirea lui Dumnezeu.

2018-07-22

______________________________

Kár volt megszületnie

Mik 2, 1-5
Mikeás próféta azokat fenyegeti meg Isten nevében, akik gonoszságokat hajtanak végre, másokat kifosztanak, kihasználnak. Isten majd igazságot szolgáltat és õk járnak pórul.
Mi is vágyunk arra hogy Isten bosszút álljon azokon akik igazságtalanok, hogy megbüntesse azokat akik másokat kihasználnak, kifosztanak. A valóságban azonban azt látjuk, hogy háborítatlanul folytathatják gaztetteiket azok, akiknek erre hatalmunk van. Senki nem tudja õket megállítani, és Isten sem avatkozik bele. Vajon ma nem érvényesek a próféta szavai? A próféta nem tudta, hogy Isten országa a földi halál után is folytatódik, és az igazságosság ott fog kiteljesedni. Hiába igyekszik a gonosz becsületlen úton magának elõnyöket szerezni. Olyan, mintha a zuhanó repülõgépen valaki kifosztaná utastársait. Nem ér semmit azzal amit szerzett.
Csak annak van értelme, ami közelebb visz Istenhez, a gonosz tettek pedig eltávolítanak tõle. Senkit nem érhet nagyobb büntetés mint az, hogy fölösleges volt megszületnie, kár volt élnie.

2018-07-21

______________________________

Hamarosan meghalok?

Iz 38,1-6. 21-22. 7-8
Nem tudom, hogyan reagálnék, ha valaki tudtomra adná hogy rövidesen meg kell halnom. Lehet, hogy igyekeznék kihasználni a hátralévõ rövid életemet arra, hogy minél több örömben legyen részem, de az is lehet, hogy igyekeznék minél több jót tenni szeretetbõl, hogy az Istennel való találkozásom egy örömteli esemény legyen, nem pedig félelem teli pillanat.
Szekálás király nagyon megrettent amikor megtudta, hogy rövidesen meg kell halnia. Könyörögve kérte Istent, hogy adjon még egy esélyt arra, hogy azt cselekedhesse ami kedves Isten elõtt. Isten meg is ígérte neki, hogy még kap néhány esztendõt.
Ezekiás azonban nem elégedett meg a próféta ígéretével, hanem valamilyen jelet szeretett volna kapni. Biztos akart lenni abban, hogy nem a halálra hanem a jobb életre kell készülnie. A jel amit kapott nem más, mint rövid visszatérés az idõbe. A múltat nem lehet visszahozni, amit a múltban elrontottunk, nem tudjuk kijavítani, Isten azonban képes a múlt sebeit meggyógyítani, és újabb lehetõségekkel megajándékozni minket. Mikor ezt tapasztaljuk, vegyük észre, hogy Isten jelt adott nekünk. Ezért jobban használjuk ki életünk minden percét arra, hogy Istennek tetszõ módon éljünk. Ha ezt tesszük, életünk nem a halál felé tart, hanem az örök élet felé.

2018-07-20

______________________________

Ne tántorogjunk!

Iz 26,7-9. 12. 16-19
Az igazak ösvénye egyenes. Azt akarja mondani ezzel a próféta, hogy az igaz ember akkor is Istenben reménykedik, és Istenre vágyakozik, amikor nehézségekbe ütközik. A nehézségek nem tudják letéríteni útjáról, amely Isten felé vezet. Az Istenbe vetett bizalommal fogadott nehézségek termékennyé tetszik az ember életét, mint amikor az asszony gyermeket szül. Aki ellenben nem tudja magát Istenre bízni, és akinek a nehézségek közepette meginog a hite, megtántorodik a lába, annak a gyötrõdései csak szelet szülnek, nincs az javára sem neki, sem másoknak.
Jusson eszembe, amikor a mai nap folyamán valamilyen nehézségbe ütközöm: Vigyázni akarok, hogy az Istenbe vetett bizalmam meg ne inogjon, hanem abban a nehéz helyzetben még inkább keressem az Urat.

2018-07-19

______________________________

Nem a fejsze vágja a fát

Iz 10,5-7. 13-16
A próféta teológiai értelmezést ad az eseményeknek. Isten felhasználta Asszíriát, ezt a hatalmas harcos népet arra, hogy választott népét visszatérítse a helyes útra. A nép megtapasztalta általa, hogy milyen sors vár rá, ha Istentõl eltávolodik. A figyelmeztetés ebben az olvasmányban látszólag Aszíriának szól, mert a maga erejének, a maga ügyességének tulajdonította a hódításban elért sikereit, de valójában a próféta nem Asszíria népének közvetítette Isten üzenetét, hanem a választott népnek, hogy bízzanak: Isten nem feledkezett meg róluk, és védelmükre fog kelni Asszíria ellen is.
Minket is bátorítanak e szavak. Nincs olyan hatalom, mellyel szemben Isten nem kelne védelmünkre. Ugyanakkor, mi is Isten terveinek a végrehajtói vagyunk. Miként a fejsze vagy a fûrész csak eszköz a munkás kezében, de a munka eredménye nem az eszközök érdeme, nap mint nap tudatosítjuk, hogy Isten nélkül mi sem tudnánk semmit megvalósítani.

2018-07-18

______________________________

Isten mellé ülni a trónra

lz 7, 1 —9
Jeruzsálemet megtámadták a szíriaiak és nagyon megrettent Jeruzsálem népe, hogy mi lesz velük, ha az ellenség kezére kerül a város, de Izajás prófétán keresztül Istent biztatta õket, hogy ne féljenek. Ha hisznek, nem fognak elveszni. Erre az ígéretre alapozott a Választott Nép mindig, amikor Jeruzsálemet ellenséges csapat vette körül. Elpusztíthatatlan városnak tekintették. Azt hitték, hogy Isten, aki ebben a városban lakik, nem engedi meg, hogy valaha is az ellenség legyõzze, elfoglalja, lerombolja. Mi tudjuk, hogy késõbb, Jézus után 70- ben Jeruzsálemet lerombolták, magát a templomot is, és a mai napig nincs a zsidóknak temploma. Isten ezt megengedte, mégis az õ ígérete, hogy aki hisz benne, nem vesz el, ma is érvényes. Nem jelenti azt, hogy mi nem lehetünk betegek, hogy minket semmilyen baj nem érhet. Mi is meg fogunk halni, és addig sok bajt el fogunk szenvedni, de ha Istenben hiszünk, nem fogunk elveszni.
Istenben hinni azt jelenti, hogy rábízni magunkat, akkor is amikor veszély fenyeget, akkor is amikor úgy tûnik, tönkre megyünk. Isten mindent helyrehoz, sõt, mindenbõl valami jót hoz ki.
Hinni nem mást jelent mint Isten szemével látni önmagunkat, az eseményeket, a dolgokat, másokat, és ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha idõt szakítunk és energiát fordítani arra, hogy mindezeket megbeszéljük Istennel. Olyan az imádság, mintha Isten maga mellé ültetni a trónjára, hogy onnan tekintsünk a magunk életére.

2018-07-17

______________________________