|
Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 | 132 | 133 | 134 | 135 | 136 | 137 | 138 | 139 | 140 | 141 | 142 | 143 | 144 | 145 | 146 | 147 | 148 | 149 | 150 | 151 | 152 | 153 | 154 | 155 | 156 | 157 | 158 | 159 | 160 | 161 | 162 | 163 | 164 | 165 | 166 | 167 | 168 | 169 | 170 | 171 | 172 | 173 | 174 | 175 | 176 | 177 | 178 | 179 | 180 | 181 | 182 | 183 | 184 | 185 | 186 | 187 | 188 | 189 | 190 | 191 | 192 | 193 | 194 | 195 | 196 | 197 | 198 | 199 | 200 | 201 | 202 | 203 | 204 | 205 | 206 | 207 | 208 | 209 | 210 | 211 | 212 | 213 | 214 | 215 | 216 | 217 | 218 | 219 | 220 | 221 | 222 | 223 | 224 | 225 | 226 | 227 | 228 | 229 | 230 | 231 | 232 | 233 | 234 | 235 | 236 | Napi gondolatokAz Úr rettenetes napjaJoel 1, 13-15; 2,1-2 Joel prófétától hallottunk az elsõ olvasmányban. Joel a fogság utáni próféták közé tartozik, körülbelül Kr. elõtt 400-ban írhatta próféciáit. Nem a néphez szól, hanem a papokhoz, Isten szolgáihoz. Joel elégedetlen azzal, ahogy a papok végzik a feladatukat. Magukkal törõdnek, nem Istennel. Elmaradtak az áldozatbemutatások. Pedig az lenne a feladatuk, hogy életükkel és szavukkal Istenhez kell, hogy vezessék az embereket. Ezért felszólítja õket, hogy hirdessenek bûnbánatot, de elõbb õk maguk tartsanak bûnbánatot. Így készüljenek fel a nagy napra, az Úr napjára, arra a rettenetes napra, mert olyan csapás jön, amelyhez hasonló sosem érte az embert. Persze, mondhatjuk, hogy ez Ószövetség, ahol ijesztgetik az embert, hogy féljen Istentõl, de az evangéliumokban Jézus is, amikor a végítéletrõl beszél, elég rettenetes dolgokat mond. Egyáltalán nem virágos réten való sétálgatás lesz az a nap. Joel azonban nem tudta megmondani, hogy mi következik az után a nap után, míg Jézus tudtunkra adta, hogy ez után a rettenetes nap után következik az élet kiteljesedése. Számunkra ez a rettenetes nap a mi halálunk. Annál nagyobb csapás, annál félelmetesebb esemény még nem történt velünk, mint az, amikor meg fogunk halni. Isten szolgáinak, különösen nekünk, kisebb testvéreknek az a feladatunk, hogy bûnbánatot hirdessünk, hisz kezdettõl bûnbánó rend vagyunk. Tudjuk, hogy az igazi bûnbánat nem a böjtöt, sírást, önmegtagadásokat, virrasztást jelenti, hanem felkészülést. Mikor útra megyünk, nem viszünk magunkkal minden kacatot, csak azt, ami a legszükségesebb. Ezt jelenti a böjt, az önmegtagadás. A sokféle marasztaló hang között figyelünk Isten hívó szavára, ezt jelenti a virrasztás. Életünk a harsona, amellyel bûnbánatot hirdetünk. Nem töltjük az idõnket fölösleges dolgokkal, mert készülnünk kell arra a rettenetes napra, és arra a csodálatos életre, amely ránk vár. Az élet rövid. Mi nem itt rendezkedünk be, nem itt akarunk örökre boldogok lenni. 2015-10-09 ______________________________ Nagyasszonyunk2015-10-08 ______________________________ Rózsafüzér KirálynõjeA mai ünnep a Lepanto-i tengeri ütközet emlékére keletkezett, ahol 1571. október 7-én az oszmán flottát legyõzték a keresztények. V Piusz pápa a csata elõtt felszólította a keresztényeket, hogy imádkozzák a rózsafüzért, és így kérjék Mária segítségét, és a gyõzelmet ennek az imának tulajdonította. Ez az ünnepe tehát a keresztények meggyõzõdésérõl szól, hogy Mária segít. Rózsafüzér királynõjének nevezzek ma Máriát. Az imádság, amelyet sokszor elmondunk a rózsafüzér imádkozása alatt, az angyal szavaival kezdõdik: üdvözlégy Mária! Megszólította Máriát, aki Istentõl minden kegyelmet megkapott annak a feladatnak teljesítésére, amelyre Isten meghívta. Ezért kegyelemmel teljes. Azt a feladatot kapta Istentõl, hogy Jézust nyújtsa, a megváltásra éhes világnak. Isten angyala minket is meglátogat és néven szólít: üdvözlégy Leó testvér … és mindenki behelyettesítheti a saját nevét. Istentõl minden kegyelmi segítséget megkaptál, és megkapsz, hogy a hivatásodat teljesíteni tudd, akkor is, ha gyengének, felkészületlennek, alkalmatlannak érzed magad, az Úr veled van. Rajtad áll, hajlandó vagy-e megengedni Jézusnak, hogy általad legyen jelen testvéreid számára. Kérjük mi is Mária segítségét, hogy gyõzni tudjunk magunkban, és környezetünkben, minden olyan erõ felett, mely az Úr Jézust távol akarja tartani, el akarja ûzni tõlünk. 2015-10-07 ______________________________ Ima és munka harmóniája2015-10-06 ______________________________ JónásJón 1,1-2,1. 11 Jónás mesébe illõ történetét hallottuk az olvasmányban. Isten Ninivébe küldte, hogy megtérésre szólítsa fel a nagy város népét. Jónás azonban az ellenkezõ irányba indult. Félt ettõl a feladattól. Nagyon rossz véleménye volt a niniveiekrõl. Látni sem akarta õket. Azt szerette volna, ha Isten elpusztítja õket, nem, hogy õ odamenjen közéjük, és megtérésre szólítsa fel õket. Nem Isten ügye volt számára fontos, hanem, hogy neki ne legyen kellemetlen, neki jó legyen. Annyira nem érdekelte mások sorsa, hogy a hajón is, míg mindenki imádkozott a viharban, õ nyugodtan aludt. De ne szidjuk túlságosan Jónást, mert lehet, hogy mi is sokszor hozzá vagyunk hasonlók: mikor szidjuk az Istentõl eltávolodott világot, Európát, a nagy várost, elõre látjuk, hogy a vesztébe rohan, és várjuk, hogy a nyakába szakadjon a szerencsétlenség. Hadd bûnhõdjön rossz döntései miatt. Eltávolodunk, elszigetelõdünk tõlük, az ellenkezõ irányba indulunk, pedig Isten közéjük akar küldeni. Mi nyugodtan alszunk, míg vihar tépi, pusztulással fenyegeti azt a világot, amelynek mi is utasai vagyunk. Mi a tennivalónk? Hogy Isten küldötteiként éljünk ebben a világban. Jusson eszünkbe, bárkivel találkozunk is a nap folyamán, hogy Isten általunk üzen számára. Legyen a mi életünk szemrehányás, a mi szavunk bátorítás. 2015-10-05 ______________________________ Szent FerencAz idén, Ferenc pápánk, a „Laudato Si” enciklikájában a teremtett világról, mint közös otthonunkról beszél és magát Szent Ferencet állítja példaként elénk, mint aki egészséges kapcsolatot tudott létesíteni, Isten különféle teremtményeivel, persze embertársaival is. Ahogy viszonyulunk a teremtményekhez, jelzi, hogy milyen lelkület van bennünk. Hasonló a viszonyunk embertársainkhoz is. Szent Ferenctõl meg akarjuk tanulni lelki szemeinkkel nézni a teremtményeket. Kiváló példa erre Szent Ferenc Naphimnusza. Ott, bátyánk urunkról, a napról azt mondja, hogy „szép õ és sugárzó, nagy ragyogással ékes: a Te képed, fölséges”. Minden ember látja, hogy a nap szép és sugárzó, de Ferencet ez a nap Istenre emlékezteti. A keresztény ugyan azt látja, mint minden más ember, de a mögé lát. A hit szemével nézve más értelmet nyer a látott valóság. Tudatosul bennünk, hogy a víz, a levegõ, a föld, az erdõk mind Isten teremtményei, akár csak mi, ezért nagyobb tisztelettel bánunk velük. Ha egy jó barátom ide ad nekem egy könyvet, vigyázok rá, mert tisztelem a barátomat, ezért megbecsülöm a könyvét is. Isten teremtményei is hasonló tiszteletet érdemelnek. Ez a tisztelet megnyilvánul abban, ahogy bánunk mindenféle energiával, mely végsõ soron a bátyánk - urunk, a nap ajándéka számunkra. Nem égetjük fölöslegesen a villanyt, a gázt, nem hagyjuk hiába menni a televíziót, a számítógépet, és nem csak azért, hogy ne kellejen sokat fizetni, hanem mert Isten ajándéka minden embernek szól. Nem sajátíthatjuk ki mi magunknak az energiát, csak azért mert nekünk van pénzünk. Míg mások nélkülöznek, mi nem pazarolhatunk. Hasonlóképp, nem szennyezhetjük kedvünk szerint a levegõt, a vizet, a földet, nem csupán azért, mert árt az egészségünknek, hanem mert ez a mi közös otthonunk, egyikünké sem, hanem mind Istentõl kapott ajándék, mind Istenre emlékeztetnek. Szent Ferenc naphimnuszában a teremtmények után az emberrõl is szó van. Benne is felfedezi Ferenc, Isten csodálatos alkotását, sõt az ember minden más teremtménynél jobban, hasonlít Istenhez. Leginkább abban, hogy meg tud bocsátani. Ahhoz, hogy közösen tudjuk Istent dicsérni teremtményeivel és testvéreinkkel, meg kell, tudjunk bocsátani önmagunknak és egymásnak. Önmagunknak, mert nem vagyunk olyan tökéletesek, hibamentesek, mint amilyeneknek magunkat látni szeretnénk, és testvéreinknek, mert csalódtunk bennük, mert fájdalmat okoztak nekünk, mert nem olyanok, mint amilyennek õket szeretnénk. Ha egymás szemébe merünk nézni, õszinte, jó akarattal, életünk csodálatos Isten dicséretté változik. 2015-10-04 ______________________________ ÕrangyalokAz õrangyalokat ünnepeljük. Honnan tudjuk egyáltalán, hogy vannak õrangyalok? A mai evangéliumban Jézus mondja, hogy ezeknek a kicsinyeknek vannak angyalaik, akik szüntelenül látják a mennyei Atya arcát. Jézus itt nem kis gyermekekrõl beszél, hanem azokról, akik hisznek Jézusban, és ez a hit képessé teszi õket arra, hogy kicsinyek legyenek, mások szolgálatára legyenek az üdvösség felé vezetõ úton. Õket pedig az õ angyalaik segítik a mennyei Atya felé. Ezt jelenti, hogy látják a mennyei Atya arcát. Tehát azért nem szabad megveti közülük egyet sem, még ha gyengéknek, jelentékteleneknek látszanak is, mert Isten számára nagyon fontosak. Külön segítõ szellemeket küldött, rendelt melléjük, hogy segítsék õket a hozzá vezetõ úton. Ez a szerepük az õrangyaloknak. Tehát, nem azért vannak, hogy vigyázzanak, nehogy a fejünkbe essen egy tégla, nehogy baleset érjen, hanem, hogy Istenhez segítsenek minket eljutni. Konkréton nehéz megkülönböztetni, hogy mikor segített minket az Isten kegyelme, a Szentlélek, valamelyik szent közbenjárása, vagy az õrangyalunk, de nem is fontos, hisz végsõ soron minden segítség Istentõl érkezik. Azzal tudjuk leginkább meghálálni az õrangyalainknak azt, amit értünk tettek, hogy hozzájuk hasonlóan, mi is önzetlenül igyekszünk munkálkodni testvéreink üdvösségén. 2015-10-02 ______________________________ Kis Szent Teréz2015-10-01 ______________________________ A remény prófétájaZak 8,1-8 Azokban a napokban… Nincs a próféta kezében a naptár. Nem tudja megmondani, mikor lesznek azok a napok, csak azt tudja, hogy Isten rajta keresztül ígéri, hogy elérkeznek. Mi lesz, azokban a napokban? Olyan esemény, ami szemünkben lehetetlennek látszik, de Isten meg fogja valósítani. A választott nép fiai elveszítették a reményt. Már lehetetlennek látták, hogy valaha visszatérhetnek hazájukba, szeretett városukba, Jeruzsálembe. Nagy szépen érzékelteti a próféta azt a biztonságos várost, amelyben majd az emberek derûsen megöregednek, és kiülnek a terekre. Bár már csak bottal tudnak járni, mégis szeretnek élni. És a sok gyermek, akik gondtalanul játszadoznak! Néha látjuk ennek a megvalósulását, mikor békében, szeretetben tudunk élni, de aztán ismét nehéz napok következnek. Az Úr ígérete azonban érvényben marad. Ma egyre nagyobb szükség van olyan prófétákra, akik reményt öntelenek az emberek szívébe. Nem nagy fizetést és kényelmes az életet ígérnek, hanem véget nem érõ boldogságot. Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk, és meg is fogja valósítani, még ha néha ezt lehetetlennek látjuk is. Isten arra hív, hogy legyünk mi is a remény prófétái, akik megtanultak bízni Istenben, és másokat is erre mernek biztatni. 2015-09-28 ______________________________ Szent Gellért2015-09-24 ______________________________ |