Napi gondolatok

Igaza van Máténak

Lehetett volna egy egyszerûbb példabeszédet is kitalálni: talált egy kincset, hazavitte, és boldogan élt míg meg nem halt. Talált egy nagy értékes gyöngyöt, megvette, és boldog volt... Mi a közös a két példabeszédben? Mikor megtalálja a kincset, eladja mindenét.
Igaza van Máténak, a mi életünk egy nagy kincskeresés. Erõ kell ahhoz, hogy ne hagyjuk abba a keresést, hallva, hogy egyesek azt mondják, hogy nincs is kincs, hogy ennek az életnek semmi értelme. Néha nehéz nem hallgatni azokra, akik méreg drágán akarják eladni az útgaigazításokat, melyek alapján szerintük megtaláljuk a kincset, de mikor megtaláljuk, amit felkínálnak, akkor döbbenünk rá, hogy nem ezt kerestük, és ez nem tesz boldoggá.
Máté azt mondja, hogy õ megtalálta a kincset. Mit tett? Otthagyta a vámasztalt, mindent, ami akadályozta volna abban, hogy Jézussal, az õ kincsével együtt lehessen.
Mi is azt mondjuk, hogy megtaláltuk, és már sokszor elhatároztuk, hogy mindenünket odaadjuk neki. Még nem sikerült, de Jézus bízik bennünk, jobban, mint mi önmagunkban, és biztat ma is, hogy válasszuk az igazi kincset s ne azt, amely csillog, azonnali boldogságot ígér, de nem tudja megadni. Érdemes Jézust választani, akkor is, ha ez áldozatba kerül.

2016-07-27

______________________________

A búza és a konkoly

Jézus tanítványai kérésére magyarázni kezdte a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédet.
A konkoly rendeltetése a kemence tüze, míg a búzáé, hogy ragyogjon, az Atya országában, mint a nap. Hogy valaki konkoly, vagy búza, azon múlik, hogy hogyan viszonyul Jézushoz. A keresztény ember életében a változást az hozta, attól vált tiszta búzává, hogy elfogadta Jézust.
Na de, elfogadni Jézust nem csupán értelmi tevékenység, hanem életforma. Ha elfogadjuk Jézust, mi is búzává leszünk, majd kenyérré, mely sokakat táplál, mint ahogy Jézus számunkra az élet kenyerévé lett. Jó, ha napjában többször is megkérdezzük magunkat, hogy kenyér vagyunk testvéreink számára, vagy konkoly, amely csak magával törõdik, nincs javára senkinek. Ezen múlik, hogy életünk milyen irányba halad: az Atya fényes Országa felé, vagy a kemence, a végpusztulás felé.

2016-07-26

______________________________

Szent Jakab apostol

Szent Jakab apostol, Jánosnak a testvére, az Úr egyik legbensõségesebb társa a földi tevékenysége alatt. Mindenhova magával vitte együtt Péterrel és Jánossal. Ott voltak vele a Tábor hegyen, és a Getszemáni kertben is.
A mai evangéliumi szakasz azonban rossz színben mutatja be Jakabot, és testvérét, Jánost. Úgy gondolták, hogy õk Jézus kedvencei, és megpróbáltak visszaélni ezzel a kiváltságos helyzetükkel, és maguknak lefoglalni az elsõ helyeket. Jézus nem mondja, hogy ne akarjanak elsõk lenni, csupán meg akarja tanítani õket arra, hogy miként lehet valaki igazán elsõ, Isten szemében elsõ. És Jakab ezt megtanulta, és valóban elsõ lett az apostolok közül, aki életét odaajándékozta Krisztusért.
Minket is meghív erre a versenyre. Legyünk elsõk testvéreink szolgálatában, a világon a legértékesebbet nyújtva nekik, Jézus Krisztust.

2016-07-25

______________________________

17. évközi vasárnap

Ma az imádságról lesz szó. Azt mondhatjuk, hogy az imádság krízisben van. Az emberek élet ritmusa nagyon felgyorsult, és nem marad idejük az ima részére. Valójában, nem az idõhiány az oka annak, hogy keveset imádkozunk, hanem az, hogy nem vagyunk képesek megállni, elszakadni a tevékenységeinktõl. Nem merünk csendben maradni önmagunkkal, mert a csendben felszínre jönnek olyan kérdések, amelyekkel nem szeretnénk foglalkozni. Nem is érezzük szükségét az imának, mert azt tapasztaltuk, hogy a problémáink nem ima által oldódnak meg, hanem a mi munkánk, igyekezetünk, ügyességünk által. Egyesek azért nem imádkoznak, mert nem látják értelmét az imának. Azt tapasztalják, hogy akik imádkoznak, unalmas szövegeket ismételgetnek, aminek semmi jó hatása nincs senkire. A rosszul végzett imára számos példát mondhatnánk. Például, amikor Istentõl olyant kérünk, ami a mi feladatunk lenne. Sok diák nem tanult eleget és kéri Istentõl, hogy valami csoda által segítse meg, hogy mégis jó eredményt érjen el. A szentek segítségül kérése is nehézséget okozhat. Azt képzeljük, hogy Isten hatalmas uralkodó, és félünk egyenesen hozzá fordulni, megkérünk hát egy két szentet, hogy õk helyettünk kérjék Istent, mert Isten rájuk inkább hallgat. Milyen Istenhez imádkozom? Másik téves ima forma, amikor Istent tájékoztatni akarjuk dolgokról, mintha Õ nem tudná azokat. Még egy utolsó téves imaforma, amikor Istent meg akarjuk gyõzni, hogy valamit meg tegyen amit Õ nem akart vagy nem jutott eszébe. Tehát, egyesek látva, hogy mi rosszul imádkozunk, nem akarnak imádkozni, elmegy a kedvük az imádkozástól. Jézus tanítványai éppen az ellenkezõjét tapasztalták. Látva, hogy Jézus hogyan imádkozik, megsejtették, hogy az ima a forrása az Õ jóságának, bölcsességének, erejének, és szeretnék ezt õk is megtanulni. Taníts meg minket imádkozni, mondják, mint ahogy Keresztelõ János is megtanította a maga tanítványait. Minden rabbi igyekezet összefoglalni az õ tanítását egy imában. Egy lerögzített ima szöveget kértek és mi is így ismételjük el nap mint nap a Mi Atyánkat, de Jézus inkább egy példát akart nyújtani arra, hogy milyen legyen a mi mindennapi imánk. Imádkozni, tehát, azt jelenti, hogy Istennel megbeszéljük a magunk életét, annak minden eseményét, problémáit, örömeit. Nem csak én beszélek, hanem Istennel beszélgetek. Az Atyához fordulok, aki szeret és testvérekké tesz minket. „Szenteltessék meg a neved” ezzel azt akarjuk kérni, hogy az emberek ismerjék fel, hogy Isten a legjobb és velünk emberekkel csodás dolgokat tesz, meg ment minket, felszabadít. „Jöjjön el a te országod” feladatunk ezt az országot építeni a világon, amelyet Isten megálmodott, szeretve testvéreinket Isten szeretetével. Minden nap add meg a kenyerünket, a világ javai nem csak a miénk. Nem gyûjthetjük össze magunknak, mert az mindenikünké, ezért megosztjuk azokat testvéreinkkel. Megelégszünk a mindennapi szükségessel. „Bocsásd meg bûneinket” mert mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek. Mind bûnösök vagyunk, nem Isten büntetésétõl félünk hanem kérjük, hogy segítsen ki a bûneinkbõl, és ezt tesszük mi is a testvéreinkkel. „ne vigy minket a kísértésbe” nem kísértésrõl van itt szó, Isten nem kísért meg senkit, hanem megpróbáltatásról. Az élet megpróbál és mi joggal félünk, hogyha túl nehéz helyzetbe kerülünk, gyengéknek bizonyulunk elesünk. Hát ezért kérjük Istentõl, hogy ezektõl óvjon meg minket, mint ahogy Jézus is imádkozott az olajfák hegyén, „ ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely” ez a megpróbáltatás. így imádkozzunk, tudván, hogy az imában nem Istent váltóztatjuk meg, hanem mi vállunk egyre inkább hozzá hasonlókká. Ámen

2016-07-24

______________________________

Mária Magdolna

Mária Magdolnáról azt tudjuk meg az evangéliumból, hogy Jézus hét ördögöt ûzött ki belõle, ami azt jelenti. hogy nagyon beteg volt, de Jézus meggyógyította. Azt is tudjuk, hogy bátor volt. Míg az apostolok elmenekültek, õs Jézus mellett maradt, amíg meghalt , eltemették, és ahogy lejárt a szombati tilalom, már hajnalban oda siektett, ahol utoljára látta Jézust, és sirva kereste õt. Mikor a feltámadt Krisztus megjelent elõtte, nem ismerte fel. A feltámadás után az Úr jézus másképp van jelen, mint földi élete idején. Miként az emmauiszi tanítványok csak a az önfeláldozó szeretet jelében, a kenyértörésben ismerték fel, Mária Magdolna is az iránta való szeretet hangjáról ismerte fel az Urat, ahogy nevén szóította õt.
Át akarta ölelni Jézust, gondolva, hogy a keresztrefeszítés csak egy rövid idõre szakította el Jézust tõle, de mostantól minden folytatódik úgy, mint azelõtt. Ám nem csak Jézus változott meg azzal, hogy feltámadt, hanem azoktól is változást kér, akik szeretik õt. Mária Magdolna feladatként kapta, hogy menjen, és tegyen tanúságot a Jézussal való találkozásról.
Ezt kéri tõlünk is az Úr Jézus, hogy ne csak magunkban örvendjünk annak, hogy találkoztunk a feltámadt Krisztussal, hanem ezt adjuk hírül testvéreinknek is.
De elõbb tanuljuk meg Mária Magdolnától, hogy csak akkor lehetünk Jézus igazi tanítványai, ha szeretjük õt.

2016-07-22

______________________________

Nézzenek, de ne lássanak

Mt 13, 10-17
Jézus példabeszédekben beszél. A példabeszédeket könnyen megértik a hallgatói, mert a mindennapi életbõl ragad ki példákat, melyek mindenki számára ismerõsek, hogy általuk az Istennel való kapcsolat kevésbbé ismert oldalai is érthetõkké váljanak. Mégis ma úgy beszél Jézus, mintha a példabeszédek által el akarná rejteni mondanivalóját, hogy hallják, de ne értsék, nézzék, de ne lássák. Az Izajás idézet, melyet használ megvilágítja, hogy nem ez a célja, hogy ne értsék meg, amit mond, hanem ellenkezõleg, a példabeszédre nem mondhatják, hogy nem értették meg, és nyilvánvalóvá válik, hogy nem akarják meghallani, meglátni, megérteni Jézus szavait. A példabeszéd mondanivalója annyira világos, hogy nem marad más hátra, mint életre váltani azt. Ez az igazán nehéz oldala a Jézus példabeszédeinek. Vannak, akiknek megkeményedett a szíve, és akiknek Jézus fölöslegesen beszél. Pedig ez az egyetlen út a boldogságra.
Boldogok vagyunk, még ha nem is sikerült életbe ültetni Jézus tanítását, mert Jézus még nem ábrándult ki belõlünk, napról napra ismét szól hozzánk, mert látja õszinte törekvésünket, és tudja, hogy a szívünk nyitott szavaira.

2016-07-21

______________________________

Igazán Jézus anyja?

Mt 12, 46-50
Az az én anyám, mondja Jézus, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Azt szoktuk mondani, hogy Máriára illik ez legjobban, hisz senki más az emberek közül nem bizonyult annyira késznek Isten akaratának teljesítésére, mint õ. A mai evangélium azonban mintha ellentmondana ennek, hisz Mária itt Jézus rokonaival együtt azért jött Galileába, hogy hazavigyék Jézust. Feladatuknak érezték, hogy Jézust erõvel is hazavigyék, mert nem értettek egyet azzal, amit tesz, és amit beszél. Máriát is magukkal vitték, remélve, hogy Jézus hallgat az édesanyjára, velük hazatér Názáretbe. A Makkabeusok könyvében szereplõ hét fiú édesanya jutott eszembe, akit a pogány Antiochus király azzal bízott meg, hogy próbálja fiait meggyõzni a zsidó vallás elhagyásáról. Az anya azonban arra bíztatta a fiait, hogy inkább haljanak meg. Itt Mária nem szólt egy szót sem, nem próbálta semmire rávenni Jézust, de ott volt azok között, akik el akarták téríteni útjától. Máriának is fejlõdnie kellett Isten akaratának megismerésében, hogy a kezdeti lelkes igenje a maga teljességében megvalósuljon.
Velünk is elõfordul, hogy szem elõl tévesztjük Isten akaratát, elfelejtjük megkérdezni õt, és csupán azt nézzük, hogy mi tûnik ésszerûnek, elõnyösnek. Nekünk is fejlõdnünk kell a lelki életben. Ehhez azonban nap mint nap emlékeztetnünk kell magunkat, hogy az köt össze minket Jézussal, és egymással, akkor vagyunk egymásnak és Jézusnak testvérei, ha vele együtt keressük szüntelenül a mennyei Atya akaratát.

2016-07-19

______________________________

Lehetetlennek tûnik

Mt 12,38-42
Jeleket, folyton jeleket kérünk. Sok ember él úgy, mintha Isten nem létezne, de amikor bajba kerül, hirtelen hívõ embernek tartja magát, és azonnali segítségért könyörög, még zsarolni is próbálja Istent: "Isten, mutasd meg, hogy létezel, és tedd meg, amit kérek tõled." Miért is volna szükségünk jelekre? Hogy elhiggyük végre, hogy Isten létezik? És Istennek mi haszna lenne abból, ha mi méltóztatnánk elhinni ezt?
Istent nem lehet zsarolni. Nincs szüksége arra, hogy mi elismerjük a létezését. Az egyetlen jel, amelyet küld, az õ szeretete gyõzelmének jele. Bár lehetetlennek tûnik, mégis Jónás három nap után élve kikerült a hal gyómrából, és Jézus harmadnapra feltámadt a sírból. Ugyanígy, bár hihetelten, a szeretet gyõzedelmeskedni a fog a rossz, a bûn felett. Ennek jeleit kell felfedeznünk embertársaink, és a magunk életében. Ha ezeket a jeleket felismerjük, képesek vagyunk még inkább átadni magunkat Istennek.

2016-07-18

______________________________

Évközi 16. vasárnap

Betánia, Jeruzsálemtõl 3 kilométerre fekszik. Ide látogat el Jézus egy családhoz. Kissé furcsa ez a család, csak testvérek, nincsenek szülõk meg gyermekek. A keresztény közösség jelképe ez amely befogadja Jézust. Jézus közénk is el akar látogatni, és a mai evangélium, felkészít arra, hogy milyen lelkülettel fogadjuk Jézust.
Úgy látszik Jézus szükségét érezte annak, hogy szeressék, megértsék. Ilyen a mi Istenünk. Neki is vannak érzelmei, igazi mély érzelmei, Õ mélyebben és igazibban szeret mint mi. Be akar lépni a mi házunkba, a mi közösségünkbe.
Mária, Jézus lábánál ült és hallgatta Jézust. Ha a lábainál ül, ez azt jelenti, hogy Jézusnak a tanítványa. Szent Pál is azt mondja, hogy õ Gámálliel lábainál ült, vagyis, hogy Gámálielnek volt a tanítványa. Jézus korában, egy rabbi sohasem fogadott volna egy nõt tanítványai közé. Egyik rabbi azt írja, hogy inkább égessük el a Bibliát, mint hogy egy nõ kezébe adjuk azt. Jézus ezeken a megrögzött elõítéleteken túl tudta tenni magát. De lehet, hogy még mi mai követõi túlságosan férfias egyházat képviselünk, ahol a nõknek csak másodlagos szerepet biztosítunk.
Mária, tehát mint Jézus tanítványa hallgatta Jézus tanítását. Márta azokat az embereket képviseli, akik fontos dolgokkal vannak elfoglalva, sokat dolgoznak, de ha megkérdeznék õket, hogy mi értelme a sok munkának, nem biztos hogy tudnának válaszolni. Mindig foglaltak, de elégedetlenek, sokszor idegesek. Ha nem értjük meg, hogy amit teszünk, amivel dolgozunk egy nagyobb terv része, sokszor feszültek elégedetlenek leszünk.
„Márta, Márta ”- mondja Jézus. A Szentírásban, amikor valakinek a nevét kétszer is kiejtik, ez Isten részérõl jövõ meghívást jelent. Így hívta meg Isten annak idején Sámuelt. ’’Sámuel, Sámuel…”, vagy Mózest „Mózes, Mózes…”, vagy Ábrahám- „Ábrahám, Ábrahám…”, „Saul, Saul…” Itt Jézus Mártát meghívja, hogy legyen tanítványa, és ne csupán kiszolgálja õt.
Ideges vagy? Lehet azért, mert nem látod világosan, miért dolgozol. Nem a tevékenység távolít el Istentõl, hanem a lényeg szem elõl tévesztése. Nem látod világosan mire jó az amit teszel.
Rossz a fordítás, hogy Mária a jobbik részt választotta, mert úgy lehet érteni, hogy van egy jó és egy jobbik rész, és erre alapoztak azok, akik azt mondták, hogy az egyházban van a laikusok részére fenntartott lelkiélet, akiknek a fõ feladatuk a munka, a társadalom építése, és a jobbik rész, azoké, akik elvonulnak kolostorokba, és csak Jézussal vannak. A szöveg nem errõl szól, hanem azt mondja, hogy Mária választotta a jó rész, a helyes részt, nincs jó és jobbik, csak helyes és helytelen. És Mária választotta a jó részt azt ami helyes: Isten szavára figyelni, hogy minden egyébnek megértsük az értelmét. Ha ez a fény hiányzik, minden egyéb zavaros marad, amivel foglalkozunk.
Itt véget ért az elbeszélés, nem tudjuk mit válaszolt Márta. Mária sem mondott egy szót sem. Nem tudjuk, hogy Mária végül is felkelt-e segíteni Mártának? Ha igen, bizonyára örömmel tette. A János evangéliumában még szerepel egy helyen Mária, ahol nárdusz olajjal keni be Jézus lábait. Õ megértette, hogy az életben a lényeg, a szeretet. Ezt jelenti a jó részt választani.
Mi is ehhez akarunk igazodni, temérdek feladatunk végzése közepette, Elõbb Isten szavának a világosságát keressük, hogy a munkánkat szeretetbõl tudjuk végezni.

2016-07-17

______________________________

Szenved

Jézus szenved. Nem számított ennyi elutasításra, ennyi kicsinyességre. Azért jött, hogy örömhírt hirdessen, azt, hogy Isten meg akarja újítani az életünket, és velünk akar lakni, boldoggá akar tenni minket. Az emberek azonban nem akarnak változást. Nem akarnak a maguk szennyétõl megszabadulni. Nekik így is jól van.
Nagyon szenved az Úr, mint ahogy a szülõ szenved, mikor azt látja, hogy gyermeke tönkreteszi az életét, és nem engedi, hogy segítsenek rajta. A Bibliában szereplõ pogány városok példáját hozza Jézus, melyek tönkrementek, de ha õk részesültek volna abban a kegyelemben, hogy Jézus az ott élõ bûnös embereket hívja meg Isten Országába, azok nyitottabbak lettek volna befogadni az örömhírt, mint a választott nép fiai.
Vajon, mit mondana nekem az Úr? Nem hat meg semmi, sem ima, sem prédika, mert azt hiszem, mindent tudok már, és másoknak kell változniuk nem nekem. Mennyi kegyelemben részesített, és még mindig nem akarom engedni, hogy átalakítsa az életemet, hogy igazibbá tegye az imáimat, önzetlenebbé a szeretetemet.
Minket is megtérésre szólít fel az Úr, hogy a hitünk ne puha párna legyen, amit a templomban a székre teszünk és ráülünk a szentmise alatt, de aztán itt hagyjuk a széken, és éljük a magunk életét.

2016-07-12

______________________________