Napi gondolatok

Beteljesíteni

Mt 5, 17-19
Jézust ellenségei azzal vádolják, hogy el akarja törülni a választott nép törvényeit, melyeket Isten maga adott Mózesnek a Hóreb hegyén. Egy ilyen vád nagyon tudott ártani Jézus szavahihetõségének, mert a választott nép számára a Törvény a legértékesebb kincset jelentette. Ennek segítségével tudott fennmaradni és megõrizni önazonosságát a körülöttük élõ pogány, bálványimádó, politeista népek között. Jézus ezért fontosnak tartja tisztázni, hogy õ nem eltörölni akarja a Törvényt, hanem beteljesíteni. Látjuk, hogy amit Jézus hirdet, eltér attól amit a korabeli vallási vezetõk tanítottak, mert nem a Törvény betûjét akarta érvényre juttatni, hanem Isten szándékát.
Ma sem könnyû keresztényként helytállni ebben a világban, melyik a haszonnak hódol és a pillanatnak él. A változott körülmények megkérdõjeleznek sok mindent a mi hagyományainkból, szokásainkból. Ha feladjuk õket, alaptalan marad a mi életünk, és a kor áramlatai magukkal sodornak. Merni kell sok mindenen változtatni, alkalmazva a mai körülményekhez, de nem elhagyva dolgokat, hanem úgy, hogy Isten eredeti tervét felismerjük és azt ma alkalmasabb módon próbáljuk megvalósítani.

2018-03-07

______________________________

Megbocsátás

Mt 18, 21-35
Jézus a mai evangéliumban a megbocsátásra biztat bennünket. Hogy õ maga ezt mennyire komolyan vette láthatjuk abból, hogy nemcsak testileg gyógyította meg a betegeket, hanem megbocsátotta bûneidet is. A kereszten sem a maga szenvedésével volt elfoglalva a halála elõtt, hanem az Atya bocsánatot kért e azok számára akik õt megölték.
Ugyanakkor úgy látszik, mintha a megbocsátást feltételhez kötné: Ha azt akarjuk, hogy Isten bocsásson meg nekünk, mi is bocsássunk meg testvéreinknek. Az õ szavait ismételve mi is nap mint nap ezt kérjük Istentõl, hogy azt szerint bocsásson meg nekünk ahogy mi megbocsátunk az ellenünk vétõknek. Ha Isten úgy bánik velünk, ahogy mi bánunk embertársunkkal, azt jelenti, hogy Isten rajtunk bosszút áll embertársunk nevében, tehát nem bocsátott meg nekünk. Pedig ez nem így van. Isten feltétel nélkül megbocsát mindenkinek, de a mi büszkeségünk akadályoz meg abban, hogy Istentõl elfogadjuk a bocsánatot. A büszkeség kárhozatba vezet, mert inkább elutasítja Istent, semmint elviselje a bántást, az igazságtalanságot valaki részérõl.
Amikor megbocsátunk, nem csak azzal teszünk jót akire többé nem akarunk haragudni, hanem magunknak is, mert haraggal a szívünkben nem tudunk boldogok lenni sem most, sem az örök életben.

2018-03-06

______________________________

Tényleg ismerjük?

Lk 4, 24-30
Jézus Názáretben, azok között az emberek között, akik õt kiskorától ismerték, bemutatkozott, mint Isten küldöttje, a Messiás. Õk azonban ezt nem tudták elfogadni, mert azt hitték, hogy ismerik Jézust. Jézus erre a Szentírásból példákat sorolt fel, melyekben Isten olyan embereket választott ki, hogy megmutassa rajtuk szeretetét, akiket a választott nép fiai alkalmatlannak, méltatlannak tartottak erre, sõt ellenségnek számítottak. Ilyen volt a szeraptai özvegy, vagy a szíriai Námán.
Jézus ma is választ ki olyan embereket, akiket mi erre méltatlannak, alkalmatlannak látunk, mégis lehetnek Isten üzenetének hordozói számunkra. Próbáljuk tehát levetkõzni elõítéleteinket, és nyitott szívvel figyelni, még azokra is, akikrõl azt hisszük hogy jól ismerjük, hogy be tudjuk fogadni Isten kegyelmét, melyet általuk küld nekünk.

2018-03-05

______________________________

Nagyböjt 3. vasárnapja

Amint hallottuk, Jézus az evangéliumban olyasmit tett, amit nem vártunk volna el tõle. Szelídnek, kedvesnek, türelmesnek képzeljük el. Most azonban dühös, erõszakos, ostort ragad és kiûzi a templomból a kereskedõket. Mi volt az ami kihozza a sodrából? Az, hogy összevegyítették a lelki életet a kereskedéssel, a pénzszerzéssel. Persze ez nem csak Jézus korábban volt jelen, hanem ma is, és emiatt nemcsak a kívülállók, de sokszor egyes keresztények is botránkoznak, akik evangéliumibb, lelkibb egyházat szeretnének önmaguk számára. Jézus azonban nem arra dühös, hogy a papoknak is van jövedelme a szolgálatuk után, hanem arra a mentalitásra, mely azt hiszi, hogy Istennel lehet üzletelni.
A templom elõcsarnokában kereskedõk voltak a papok megbízásából. Ezek állatokat árultak, melyeket az emberek Istennek ajánltak fel áldozatul. Ez segítség volt az embereknek, hisz messzirõl zarándokoltak el Jeruzsálembe, és nehéz lett volna nekik magukkal hozni bárányokat, galambokat. A templomba nem vihetek be olyan pénzérméket, melyeken pogány szimbólumok voltak, ezért a bejáratnál a pénzváltók becserélték az emberek pénzét, hogy legyen amibõl bent kifizessék az év járulékot a templomi szolgálatokért. Amit tettek tehát ezek a kereskedõk, teljesen szabályos volt. Jézus nem a visszaéléseket akarta megostorozni, hanem azt a fajta vallásosságot, amelyik Istennel kereskedni akar: ha jól megfizetem, azt teszi amit én kérek tõle.
Jézus különös módon haragszik a galambárusokra. Mert galambokat csak a szegény emberek áldoztak fel Istennek, akiknek nem volt pénzük bárányt vásárolni. Emlékszünk, hogy amikor a kis Jézust bemutatták a templomban, József és Mária szintén galambokat áldozott fel, mert õk is szegények voltak. Isten különös módon szereti a szegény embert, és dühös, ha egyesek a szegény emberek helyzetét kihasználva gazdagodnak meg.
Nemhiába idézi az evangélista a zsoltárost amely azt mondja: "a házadért való buzgóság elemészt." Valóban az Isten házért, vagyis az igazi vallásosságért való buzgóság vitte rá Jézust arra, hogy kiûzze a templomból azokat, akik Istennel kereskedni akartak. Ez volt az, ami miatt a fõpapok meg akartak szabadulni Jézustól, mert féltették a jövedelmüket.
Fontos megértenünk, hogy Jézus nem kijavítani akart egy elferdült vallásosságot, mely beszennyezte magát az anyagiakkal, hanem egy újfajta istentisztelet kezdetérõl beszél. Ezért mondja, hogy rombolják le ezt a templomot. Ne csak a kereskedõket ûzzék ki, hanem mindenkit, és azt kérte, hogy az egész templomot, a legszentebb részét is bontsák, mert õ újat épít három nap alatt. Az evangélista megjegyzi, hogy a saját testérõl beszélt, vagyis õ benne lehet találkozni az igaz Istennel. Jézussal egyesülve lehet Istennek tetszõ áldozatokat bemutatni. Tudatosítjuk tehát magunkban, hogy mi ehhez az új templomhoz, Krisztus testéhez, az Egyházhoz tartozunk. És az Istennek tetszõ áldozatok, amelyeket bemutatunk nem mások, mint amelyeket Jézus is bemutatott, az önmagát oda ajándékozó szeretet cselekedetei.

Cine este Dimnezeu pentru noi? la acestã întrebare încearcã sã rãspundã lecturile de azi. Mulți se întreabã la ce bun sã crezi în Dumnezeu dacã nu te ajutã sã gãsești un loc de muncã. sã iei un examen , dacã nu ajutã în vindecarea unei persoane dragi...
Dacã Dumnezeu în viața mea nu are alt rol decât de a mã ajuta atunci când am nevoie, atunci eu mã adresez unui idol și nu lui Dumnezeu.
Alții au fricã de Dumnezeu pentru cã ei cred cã Dumnezeu ține minte toate greșelile , pãcatele din trecut și mã va pedepsi pentru ele. Și dacã în rugãciune îl numesc tatã , în mintea mea este un tiran nemilos. Dar, nici acest Dumnezeu nu existã.
Cine este deci, Dumnezeul cel adevãrat și care este modul corect de a ne raporta la el ?
În prima lecturã Dumnezeu îi dã lui Moise cele 10 cuvinte sau cum le numim noi, cele 10 porunci. De fapt , Dumnezeu dorește sã fie mereu cu poporul sãu și sã înlãture toate obstacolele din calea acestei întâlniri. Cele 10 porunci nu vor deci , altceva decât înlãturarea obstacolelor pentru ca omul sã devinã om adevãrat, care îl întâlnește pe Dumnezeul cel adevãrat.
- Eu sunt Domnul Dumnezeul tãu care te-a eliberat din Egipt - Dumnezeu vrea o relație cu un om liber de aceea îl elibereazã din sclavie. Trebuie sã fie liber ca sã poatã iubi și primi iubire.
- Sã nu folosești numele lui Dumnezeu în zadar - adicã sã nu-l folosim pe Dumnezeu în scopuri nepotrivite. Câtã nedreptate s-a fãcut și se face în numele lui Dumnezeu. De câte ori cerem și noi sprijinul lui Dumnezeu pentru lucruri care nu sunt în armonie cu voința lui.
- Sã cinstești ziua Domnului - Este ziua care ne amintește cã omul este mai important decât ceea ce face, decât munca sa. De aceea e nevoie sã se opreascã din când în când ca sã clarifice ce rol are în viața lui munca și ce loc are în viața lui realația cu Dumnezeu.
- Sã ne cinstim pãrinții - Astfel ne amintim de faptul cã am primit viața în dar și avem menirea s-o dãm mai departe.
Urmeazã poruncile care interzic anumite lucruri, sã fim desfrânați, sã furãm, sã mințim. Acestea sunt atenționãri care ne ajutã sã nu cãdem în capcane care ne distrug viața.
Multe lucruri din copilãria noastrã ne-au inflențat în crearea unei imagini despre Dumnezeu. E important ca meditând cuvântul lui Dumnezeu sã corectãm , sã îmbunãtãțim și sã schimbãm aceastã imagine descoperind adevãratã fața a lui Dumnezeu.
În evanghelie Isus îi scandalizeazã pe cei din jurul sãu nu numai prin faptul cã devine agresiv, ci prin faptul cã declarã templul din Ierusalim, locul cel mai sfânt pentru poporul ales, o clãdire bunã de dãrâmat. De ce face acest lucru? În atmosfera templului din Ierusalim omul avea impresia cã Dumnezeu poate fi cumpãrat. Isus înțelege ce imagine falsã au acești oameni despre Dumnezeu și este dispus sã facã orice pentru ca aoamenii sã-l cunoascã pe Dumnezeul cel adevãrat, cãci de aceea a venit Isus în lume. Pentru oameni e mai simplu sã dea ceva material lui Dumnezeu, decât sã coboare în profunzimea conștiinței lor și în libertate sã se ofere în totalitate lui Dumnezeu. Ceremoniile nu pot înlocui dãruirea de sine liberã, din iubire. Dumnezeu nu cere sacricii, ci inimi deschise. Nu cere sã acumulãm merite, ci sã fim dispuși la iubire. Isus luptã împotriva practicilor care dau omului senzația cã nu mai are nimic de fãcut fațã de Dumnezeu. Dacã și-a plãtit contribuția anualã, s-a dus duminicã la bisericã, totul este în ordine. Dumnezeu nu cere ceva de la noi , ci vrea sã fie în relație cu noi.
Sã-l lãsãm deci, pe Isus sã intre în viața noastrã și sã alunge din mintea noastrã imaginile false despre Dumnezeu și sã ne elibereze de sclaviile noastre ca sã putem reînnoi în acest timp de post relația noastrã cu Dumnezeu bazatã pe iubire și gratuitate. Amin.

2018-03-04

______________________________

Mi, tékozló fiúk és lányok

Lk 15, 1-3. 11-32
Ma a tékozló fiúban ismerünk magunkra. Miként õ felelõtlenül elpocsékolta az apjától kapott örökséget, úgy pazaroljuk el mi is gyakran fölösleges vagy éppen káros dolgokra az idõnket energiánkat képességeinket.
Sajnos, sokszor még meg sem tudjuk bánni azt amit nem helyesen tettünk, mint ahogy ez az ifjú sem azért akart visszatérni apjához, mert belátta a tévedését, hanem mert rosszra fordult a sorsa. Ha a pénze el nem fogyott volna, lehet, hogy nem is tért volna haza.
Mindennek ellenére, tanulni valónk is van ettõl az ifjútól.
Tudatában van annak hogy semmit nem érdemel apjától. Mégis van bátorsága visszamenni hozzá, mert bízik abban, hogy érdemtelensége ellenére szereti õt. Mi is tudatában vagyunk annak, hogy Istentõl semmit nem tudunk kiérdemelni. Bár külsõleg lehet, hogy nem tettünk valami nagy rosszat, de igazából nagyobb rosszat nem is tudnánk tenni mint eltávolodni Istentõl. Amikor nincs idõnk nincs energiák, nincs türelmünk isten számára, a tékozló fiú hoz vagyunk hasonlók. Ennek ellenére bízzunk az õ szeretetében. Ez a bizalom add bátorságot, hogy ma is elé álljunk kéréseinkkel. Megtapasztaljuk, hogy többet és jobbat nyújt nekünk, mint amit kérni, remélni mertünk.

2018-03-03

______________________________

Szegletkõ

Mt 21, 33-43. 45-46
A mai evangéliumban Isten rettenetes drámájának vagyunk a tanúi. Isten szõlõt ültetett, vagyis kiválasztott magának egy népet, és rábízta azt a szõlõmunkásokra, hogy gondozzák, de azok, akik a nép vezetésével voltak megbízva, hatalmukat a maguk személyes érdekei szerint használták fel.
Isten próbálta figyelmeztetni õket a próféták által, de látva, hogy ez nem vezet eredményre, Fiát küldte közénk. Jobban szereti népét, mint a saját életét. Jézust megölték az emberek, de ezzel nem ért véget a történet. Õ lett a szegletkõ Isten Országában. A szegletkõ fogja össze az épület alkotóelemeit. Enélkül az épület használhatatlan kõrakás maradna. Ugyanígy, a mi életünk minden alkotóelemét Jézus fogja össze, õ ad értelmet a mi életünknek. Minden tevékenységünk végzésekor döntenünk kell: a magunk érdekeit keressük ezzel a cselekedetünkkel, vagyis értelmetlen dolgot teszünk, vagy Jézussal együtt az önmagunk odaajándékozásának az útját járjuk.

2018-03-02

______________________________

Legyünk valakik

Lk 16, 19-31
Egy nagyon ismerõs példabeszédet hallottunk a mai evangéliumban. Éppen, mert ismerõs, lehet, hogy nem tûnik fel az, ami kissé furcsa benne. Úgy szoktuk értelmezni, hogy a gazdag ember a pokolra jutott, mert nem segített a rászoruló Lázáron. Érdekes, hogy a koldusnak ismerjük a nevét, és azokat a szörnyû körülményeket, amelyek között élt, de semmi érdemlegeset nem tudunk róla, ami miatt megérdemelte volna, hogy Ábrahám kebelére jusson. A dúsgazdagról sem tudunk semmi egyebet, csak azt hogy jól élt. Még azt se mondja róla az evangélium, hogy õ nem segített a szegény Lázáron. Mintha a halál utáni állapot a fordítottja lenne a földinek. Ha valaki gazdag volt, élvezte az életet, az a halála után szenved, aki pedig szenvedett a földi életben, az vigasztalásban részesül halála után.
Lázár semmivel nem érdemelte ki, az üdvösséget, de nem is kell, mert Isten minden embert üdvözíteni akar. Nem lehet azt kiérdemelni, csak adományként elfogadni Istentõl. De aki nem tanult meg szeretetbõl jót tenni, az nem képes Istentõl sem elfogadni ingyen az üdvösséget. Éppen azért, mert mi rászorulunk Istenre és testvéreinkre, mi is nap mint nap testvéreink segítségére vagyunk. Nem nagylelkûségbõl, hanem azért, mert ha nem tesszük, értelmetlenné válik az életünk. Minden alkalommal, mikor valakivel kapcsolatba kerülünk, kérdeztük meg magunktól, hogy mi válna javára ennek az embernek, és azt nyújtsuk neki. Lehet, hogy arra van szüksége, hogy valaki meghallgassa, vagy valaki biztassa, valaki értékelje, vagy valaki figyelmeztesse. Hát legyünk ma mi is valakik.

2018-03-01

______________________________

Még hosszú az út

Mt 20, 17-28
Az Emberfiát halálra ítélik, megostorozzák, keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.
Jézus nem azért beszél a rá váró szenvedésekrõl, hogy a tanítványok sajnálják õt, hanem azért hogy megértsék, hogy aki õt követi, arra is ugyanaz a sors vár. A tanítványok elengedik a fülük mellett Jézus szavait. Lehet hogy jön majd egy kis szenvedés, egy kis kellemetlenség, de az rövidesen elmúlik, és akkor elkezdõdik a Jézussal való dicsõséges uralkodás. Így képzelték el a jövõjüket még a legjobbak is az apostolok közül, azok, akiket Jézus különleges alkalmakkor kiválasztott a többiek közül. A maguk dicsõ jövõjét szervezték már most. Persze hogy készek kiinni a szenvedés kelyhét Jézussal, hogy aztán véle együtt uralkodhassanak.
Még hosszú utat kellett megtenniük, míg készek lettek önmaguk helyett Jézust tenni életük középpontjába.
Ránk is hosszú út vár, míg eljutunk oda, hogy fontosabb legyen Jézus, mint a magunk élete, miként Jézusnak is fontosabbak vagyunk mi, mint a maga élete. Nyitott szívvel akarjuk hallgatni Jézus szavait, és engedni hogy átalakítsanak bennünket hozzá hasonlókká. Nemcsak a részvéttel hallgatjuk szenvedésének a történetét, hanem vállaljuk, hogy társai legyünk az önmagát feláldozó szeretetben.

2018-02-28

______________________________

Látszat-vallásosság

Mt 23, 1-12
Mivel vádolja tehát Jézus a farizeusok és az írástudókat? Azzal hogy amit tesznek azért teszik, hogy lássák õket az emberek. Mindegyikünknek fontos, hogy másoknak tetsszünk. Ezért, másképp öltözünk, amikor emberek társaságába készülünk, mint amikor csak magunkra vagyunk. Nem mindegy számunkra, ha mások jelenlétében, mások szeme láttára hibázunk valamiben, vagy senki nem lát. Mindez arról tanúskodik, hogy hogy kissé bizonytalanok vagyunk, nem bízunk eléggé a magunk értékességében, szükségünk van mások elismerésére, dicséretére, értékelésére.
Jézus azonban nem ezt kifogásolja a farizeusok és az írástudók viselkedésében, hanem azt, hogy látszólag Istennel keresik a kapcsolatot, de valójában nem Isten érdekli õket, hanem az emberek véleménye. Talán minket is megkísért, hogy másképp imádkozzunk, amikor valaki lát, mint amikor magunkra vagyunk, hogy buzgóbbaknak, erényesebbeknek, szentebbeknek mutatkozzunk, mint amilyennek a valóságban vagyunk.
Nem az a megoldás, ha rajta kapjuk magunkat az önmutogató vallásos életen, hogy tovább ne imádkozzunk, tovább ne gyakoroljuk az erényeket, hanem annak tudatosítása hogy amit ebben a pillanatban teszünk, azzal elsõsorban Istennek akarjuk elnyerni a tetszését.

2018-02-27

______________________________

Abba

Mt 6,7-15
Gyakran hangoztatjuk, hogy fontos az imádság, a mi lelki életünkben, különösen most a nagyböjt idején. A mai evangéliumban Jézus a helyes imádságra oktat bennünket. Elõbb azt fogalmazta meg hogy mi nem igazi imádság. Imádkozni nem azt jelenti, hogy sok vallásos szöveget elmondani Istennek. Nincs szükség arra hogy istent meg gyõzzük valamirõl a sok imával, mint ahogy egymást próbáljuk meggyõzni valamirõl érvelve, követelõzve, rimánkodva, hisz Isten tudja, hogy mire van szükségünk, jobban mint mi magunk. Ahhoz hogy helyesen imádkozzunk, elõbb azt kell tudatosítani hogy ki számunkra Isten, akihez imában fordulunk. Ezzel kezdi Jézus az imát, amelyre meg akar tanítani minket: Õ a mi Atyánk. Jézus számára ez annyira bensõséges, hogy anyanyelvén, arámul szólította meg Istent. Míg az evangéliumok sehol nem beszélnek arról, hogy Máriát ilyen kedvesen anyukának szorította volna, a mennyei Atyának Jézus szájában Abba, Apuka volt a neve. Ezt a bizalom-teli szeretetkapcsolatot akarja Jézus átadni nekünk amikor imádkozni tanít. Ha Isten Atyánk mi fiai vagyunk. Szeretetbõl adott nekünk életet, és ma is változatlanul szeret. Csak ezután következik az, hogy mit vár el tõlünk, és mi mit nyújtunk neki, hogy örömet, vagy bánatot okozunk Neki, de mindezek nem változtatják meg irántunk való szeretetét.

2018-02-20

______________________________