Napi gondolatok

Hagyd el bûneidet!

Sir 17, 20-28
Hagyd el a bûneidet! - Mi is a bûn? Hogy megszegjük valamelyiket a parancsolatok közül? Mint egy gyermeknek, meg kell mondja valaki nekünk, hogy mi jó, és mi rossz? Ott van bennünk, lelkünk mélyén megszólal mindig a hang, és minden esetben tudtunkra adja, hogy jó az, amit tettünk, vagy rossz, bûn, vagy erény.
Az bûn, a mi részünkrõl, ami nem igazságos Istennel szemben, embertársunkkal szemben, Isten teremtményeivel szemben.
Nem igazságos, amikor nem szánok megfelelõ idõt az imára. Nem igazságos, amikor rosszat beszélek a testvremrõl a háta mögött. Nem igazságos, amikor elhanyagolom a feladataimat. Nem igazságos, amikor nem vigyázok a környezetemre.
Igazságtalan vagyok, ha Istennek odaígértem az életemet, de csak ritkán kap belõlem valamit, a többit megtartom magamnak s kényelmesen éldegélek egyik napról a másikra.
Hagyd el a bûneidet! Isten segíteni akar, hogy ezen változtatni tudjak, csak engedjem meg neki.

2017-02-27

______________________________

Küldetésben

Sir 17, 1-13
Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és felruházta csodálatos képességekkel. Azt mondja a szent író, hogy adott neki szemeket, füleket, nyelvet, de nem csupán olyanokat, mint az állatoké, hanem ezek képesek Isten jelenlétét felismerni, hangját meghallani és tanúságot tenni róla.
Megteremtette az embert, és arra rendelte, hogy újból visszatérjen hozzá.
Küldetésünk van ebben a világban. Nem gazdátlan kutyákként kóborolunk, hanem Isten nevében végezzük a munkánkat, õt képviseljük, és az õ üzenetét hozzuk testvéreink számára, utána pedig Istenhez térünk vissza.

2017-02-25

______________________________

A hit

Zsid 11, 1-7
A szentleckében a hitrõl hallottunk. Amikor hitrõl beszélünk, hajlunk arra, hogy a hitet egy nagy csomag vallásos igazsággal azonosítsuk, amelyet elfogadunk, elhiszünk, tehát valami intellektuális és sztatikus tevékenységre gondolunk. A Szentírásnak azonban egy oldala sem igazolja ezt a fajta meghatározást. Már a teremtés könyvének az elsõ sorai arról beszélnek, hogy a hit találkozás. Isten néven nevez, kapcsolatba lép. A hit ez a párbeszéd, ez a kapcsolat, megszólítás, és válasz. Ez a hit átjárja az életünket, mert a célunk ennek a közösségnek a beteljesedése.
Errõl beszél a mai szentlecke is, amelyet ismét a Zsidókhoz írt levélbõl vettünk: befogadni Isten szavát, engedni, hogy visszahngozzék bennünk, és megtestesíteni a mindennapi életben, rábízni magunkat. Igent mondás egy személynek, aki szeret minket.
Az a keresztény, akit már Isten szava semmire nem ösztönöz, aki nem érzi úgy, hogy meg kell újítania ma is az õ igenjét erre a szeretetre, azt mondhatja magáról, hogy nincs hite.
A hit segít bennünket, hogy az eseményeket Isten szemével lássuk, ráérezzünk arra, hogy mi a terve velünk, testvéreinkkel.

2017-02-18

______________________________

Nem holló, hanem galamb

Ter 8, 6-13. 20-22
Az ismétlõdõ 7 - 7 nap a fokozatos újjáteremtést jelentik. A bûn elrontotta az elsõt, ujjá kell teremteni. És Noé kibocsátotta a hollót, amely össze vissza röpködött de nem tért vissza. Ez a káhosz, az az állapot, amelõtt a víz és a száraz különvált volna.
Aztán Noé kiengedte a galambot. Ez Isten lelke, amely életet hoz, ezt jelképezi az olajág.
Végül a galamb sem tért vissza, de az nem össze-vissza röpködött, hanem otthonra lelt a földön, betöltötte azt.
Isten nem büntet. Megígérte, hogy az ember bûnre hajló természete ellenére nem bünteti az élõlényeket. Isten nem büntet, hanem helyrehoz, gyúgyít, megvált.
Ennek vagyunk mi is a munkásai, Istennek társai. Nem reménytelenül össze-vissza röpködõ halálmadarak vagyunk, hanem a remény hajtásait hordozó galambok.
Ennek tudatában állunk szóba az emberekkel.

2017-02-15

______________________________

Szent Cirill és szent Metód

Csel 13, 46-49
Szent Cirill és Szent Metód ünnepe elvezet bennünket az evangelizáció, és a mi Európánk történelmének témájához. Két szentet ünneplünk, akik az evangélium szolgálatára szentelták magukat, elmenvén oda, ahol még nem ismerték, nem szerették. Annak a nyitottságnak a megvalósítói voltak õk, amelyrõl Krisztus beszél, séa amelyrõl Szent Pál beszél a mai szentleckében: Isten a jóhírt elõbb a választott népnek szánta, és rajta keresztül akarta meghívni a többi népet is, de Izrael elutuasította ezt a feladatot, ezért Isten szava más úton jut el minden néphez.
Ezt a szolgálatot végezte Cirill és Metód. Azért, hogy Isten szavát megérhessék, leírhassák ls olvashassák a kelet-európai népek, ábécét is szerkesztettek nekik.
Ma is az evangélium hirdetése az ember szolgálatán keresztül történik. Mikor felismerem az embertársam szükségleteit, és abban segítségére sietek, elháritom azt, ami megakadályozza õt Isten szavának befogadásában.
És ezt nem csak az idegenekkel szemben kell gyakorolni, hanem egymás között is. Az Úr ad ötletet, hogy mit tehetek testvéremért, ha érdekel, hogy mivel küzd, így az örömhír mindenikünk számára valódi örömet fog jelenteni.

2017-02-14

______________________________

Évközi 6. vasárnap

Jézus mint, minden igaz izraelita a Tórát és a Törvényt Isten szavának tartotta, mely megmásíthatatlan. Mégis tisztázni akarta, hogy mit gondol az Ószövetség írásairól. Miért volt erre szükség? Mert sokaknak az volt a benyomása, mintha el akarta volna törölni a törvényeket. Nem sokkal azelõtt boldognak mondta a szegényeket, azokat, akiket másoknak szolgálnak. Ezzel ellent mondott a zsidók nacionalista elvárásainak, akik abban reméltek, hogy majd õk fognak uralkodni az egész világon, és a többi nép a szolgájuk lesz. A Talmud, a zsidók egyik szent könyve, azt mondja, hogy minden zsidónak, majdnem 3000 rabszolgája lesz. Persze, hogy azt gondolták, hogy Jézus a törvény ellen beszél. Várták a Messiást, az oroszlánt, aki az idegen királyokat legyõzi, de helyette egy bárány érkezett, aki senkit nem akar bántani. Jézus próbálja értésükre adni, hogy Õ nem lerombolja, hanem teljessé akarja tenni a törvényt. Minden teljesedni fog, ami a törvényben áll, de nem az emberek elvárásai szerint. Hat példát hoz erre a beteljesedésre, négyet ezen a vasárnapon olvastunk fel, kettõt pedig a jövõ vasárnapon fogunk felolvasni.
Az elsõ példa azt mondja, ne ölj. Ezt a parancsot mindenki ismerte. Az ember Isten képe, ezért nem szabad megölni. A pogány királyok szobraikat felállítatták az egész birodalomban, és az a szobor olyan szent volt, hogy aki azt érintette az halállal lakolt. Jézus nem azt mondja, hogy érvénytelen ez a parancs, hogy nem szabad megölni azt a másik embert, de ennek a parancsnak az igazi mondanivalójára mutat rá. Nem elég, hogy nem oltjuk ki az életét a másiknak. Van úgy, hogy valaki él de úgy érzi, hogy az élete nem ér semmit. Akit gyûlölnek, akire haragszanak, azt lelkileg megölték. A nyelvünkkel is ölhetünk, mondja Jézus. A pletykálás, a rágalom, veszedelmes fegyver. A másikról megtudott titkos dolgok továbbadása, olyan lehet számára, mintha kést szúrnának a bordái közé. A régi áldozatbemutatással kapcsolatos elõírások azt kérték, hogy az áldozatbemutatás elõtt, bizonyos tisztálkodási szertartásokat végezzenek el. Jézus azt mondja, hogy ennél töbre van szükség. Ha a testvéreinkkel ellenséges viszonyban vagyunk, annyi, mintha Istennel lennénk haragban. A korabeli rabbik azt tanították, hogyha valaki áldozatbemutatás közben van, nem szakíthatja félben még akkor sem, ha egy kígyó tekeredik a lábára. Jézus, ellenben azt mondja, hogyha eszébe jut, hogy haragban van valakivel, hagyja ott az áldozatbemutatást, mert az nem ér semmit. A második példa a házasságtörés. Nem elég a rossza cselekedetek elkerülése, a korabeli rabbik igyekeztek, nem is nézni nõre. Jézus nem ilyen volt, sok nõvel volt barátságban, meg engedte, hogy megérintsék, megöleljék, megcsókolják, mert Õ szabad volt és tisztaszívû. „Csak a tisztaszívûek látják meg Istent” mondja Jézus a boldogságokban. A hûtlenség a szívben történik. A bûn alkalmaknak bátran nemet kell mondani az elején, ezt jelenti kivájni a szemedet, levágni a karodat. A harmadik példa a válásra vonatkozik. Mózes megengedte, hogy elküldje a férfi az asszonyt, ha nem tetszet neki. De, legalább váló levelet kellet adnia neki, hogy védje a becsületét. Jézus azonban azt mondja, hogy a szeretet örökre szóló elkötelezõdést jelent, még akkor is ha ez áldozatba kerül. A negyedik példa az esküdözésrõl szól. Az emberek nem bíztak egymás szavába, ezért esküdöztek. Jézus azt mondja, ne esküdözzünk, mert arra nincs szükség. Egyrészt, mert aki esküdözik, magára Isten büntetését kérte, hogyha hazudik, akkor Isten tegye ezt vagy azt vele. De Isten ilyet nem tesz. Másrészt nem szükséges esküdözni, mert Isten követõje nem hazudik.
Segítsen az Úr Jézus, hogy Isten szándéka szerint tudjunk élni.

2017-02-12

______________________________

Hozzá meneküljünk

Ter 3, 9-24
Mit tesz a bûnbe esett ember? Elrejtõzik Isten elõl, és társa elõl is. Istent is, és társát is ellenségnek érzi. Az emberek félnek egymástól, ezért válaszfalak épülnek, fegyvereket készítenek maguknak. Ádám akkor is, és ma is a saját bûnének áldozatává válik. Nem képes megbocsátani sem önmagának, sem másnak. Nem bízik sem önmagûban, sem társában.
Istentõl is fél, mert azt hiszi, hogy Isten haragszik rá, meg akarja büntetni. Szigorú bírónak képzeli el, akihez nem mer imádkozni sem, mert bûnösnek érzi magát. Ilyenkor nem jön a kígyó az ember segítségére. Nem segít a tudás sem melyre a tiltott gyümölcs fogyasztásával szert tett, de segít Isten. Azt olvastuk, hogy Isten atyai szeretettel fordult feléjük. Abban a helyzetben sietett segítségükre, amelyben találta õket. Zavarta õket a meztelenségük, hát felöltöztette õket, ruhát adott nekik. A tékozló fiuval is ezt tette atyja, amikor hazatért: a legszebb ruhát adjátok rá, gyûrût az újjára - ami azt jelenti, hogy ismét a fia.
Lehet, hogy mi is elrejtõzünk, eltávolodunk Istentõl, amikor bûnösnek, méltatlannak érezzük magunkat, pedig senki nem ilyenkor mellénk annyira, mint maga Isten. Jön, elfedi szégyenünket és visszadja méltóságunkat. Hozzá meneküljünk bûneinkkel.

2017-02-11

______________________________

A bizalmatlanság

Ter 3, 1-8
A teremtmények közötti összhangot elrontja egy új elem, a bizalmatlanság. Isten hazudott? Becsapott minket? Vonzó az a lehetõség is, hogy olyanok lehetnek, mint az Isten, õk maguk dönthetik el, hogy mi jó és mi rossz számukra. Nem kell többé alávetniük magukat Istennek.
Az ember ezzel a döntésével megszûnt Isten partnere lenni, ezzel azonban konfliktusba került önmagával, embertársával, és a többi teremtménnyel is. Mindenki és minden ellensége lett.
Ez a bûn, a teremtés ellentéte. Lerombolja a teremtés összhangját, mindenkinek és mindennek árt, azt sem kímélve, aki azt elkövette.
Tapasztalom az összhang hiányát önmagamban, amikor elégedetlen vagyok a képességeimmel, a testvéreimmel, mikor nem teljesítik elvárásaimat, és a természettel, különösen a saját testemmel, mikor erõt vesz rajtam a betegség, a gyengeség.
Az Úrba vetett bizalmamat erõsítem, aki meg akar gyógyítani és helyreállítani az összhangot bennem és körülöttem.

2017-02-10

______________________________

Nem jó egyedül

Ter 2, 18-25
Az ember sorra nevet adott a teremtményeknek. Ez kifejezi, hogy Isten rábízta valamennyit, hogy legyen a gazdájuk. Tetszett is ez az embernek, de az összes teremtények között nem talált társat magának, olyant, aki hozzá hasonló, akivel párbeszédet folytathat. Tõbbet ér a férfi számára a nõ, mely õt kiegészíti, mint az egész teremtett világ.
Hús az én húsomból - hozzám hasonlón õ is esendõ, porból való, de benne is felismerhetem Isten leheletét, a benne lakó Istent. Ebben is Istenhez vagyunk hasonlók. Közösségben akarunk élni, egymást kiegészítve, úgy, hogy a szeretet kapcsoljon össze minket.
- Meztelenek voltak, mégsem szégyellték magukat egymás elõtt. Összhangban voltak önmagukkal, társukkal, és a többi teremtménnyel, ezért nem kell félniük, nem kell szégyenkezniük.
Ma tisztelettel és hálás szeretettel próbálunk tekinteni azokra, akiket Isten mellénk rendelt. Keressük az összhangot önmagunkkal és egymással. Ezzel teszünk tanúságot Isten országáról.

2017-02-09

______________________________

Gyümölcsök

Zsid 13, 1-8
A Zsidókhoz írt levél végé felé járunk. A szent szerzõ, akiknek kilété még nem fedezték fel a szakemberek, beszélt nekünk arról, hogy milyen az Isten, mit jelent Istennel kapcsolatban lenni. Most a levele végén az Istennel való kapcsolatunknak konkrét megnyilvánulásairól beszél. Arra buzdít, hogy az Istentõl kapott kegyelem erejével legyünk szeretettel testvéreink iránt, segítségükre sietve nehézségeikben, legyünk hûségesek életformánkhoz, szeretve azokat, akik mellett elköteleztük magunkat, éljünk szegénységben, megelégedve azzal, mink van, bízva Istenben, és azok példáján buzdujunk, akik utat mutatnak nekünk a hitben.
Ha a konkrét életünkben nem mutatkoznak meg a hit gyümölcsei, lehet, hogy vissza kell térnünk az alapokhoz, és újraépíteni az Istennel való kapcsolatunkat.

2017-02-03

______________________________