Napi gondolatok

Felemelt fõvel

Nem az a célja a mai evangéliumi szakasznak, hogy ijesztgessen azokkal a rettenetes eseményekkel, melyeket megjövendöl. Ellenkezõleg, bátorítani akar, hogy bármi rossz dolog történik is, végül minden jóra fordul, mert Jézus elhozta a megváltásunkat. A mi dolguk csupán az, hogy emeljük fel a tekintetünket Jézusra.
Minden elpusztul, amiben az emberek bíznak, a mi biztonságaink is el fognak veszni, mint ahogy elpusztult Jeruzsálem. Csak az marad meg, amit sikerül átmenteni az örök életre. Ma felemelt tekintettel akarok élni, az örök élet szemszögébõl látni a dolgokat, az eseményeket, még azokat is, amelyek fájdalmat okoznak, vagy félelemmel töltenek el. Nem a pusztulásom következik, még akkor sem, ha közeledik a halálom, hanem a megváltásom beteljesedése.

2011-11-24

______________________________

Mit várok, és mit ígért?

Jézus megérkezésével az Isten népének státusa megváltozott. Isten népének védelmet ígért ellenségeivel szemben, azt mondta, hogy megvédi majd õket betegségektõl, sok gyerekük lesz, Olyan lesz számukra Isten, mint egy bevehetetlen sziklavár. Országot ígért nekik, amelyben nyugodtan élhetnek.
Jézus mintha ennek ellenkezõjét ígérné követõinek: üldözni fogják õket, börtönbe hurcolják, elárulják azok, akikben bíznak, ellenségesen fognak velük viselkedni. Ám Jézus ígérete nem ezekbõl a félelmetes dolgokból áll. Egy hajszál sem vész el a fejükrõl és végül részesülnek az igazi, örök életben.
Mi mit várunk el Jézustól? Hogy védelmezzen, hogy segítsen, hogy könnyebb legyen az életünk, hogy senki és semmi ne okozzon nekünk szenvedést? Jézus szenvedést ígért. Ezek alkalmak arra, hogy tanúságot tegyünk a Jézusba vetett hitünkrõl. Érdemes Érte mindent elveszíteni, mert Õ mindent visszaad nekünk, miután átalakít.

2011-11-23

______________________________

A befejezetlen az örökre mutat

A mai evangéliumban Jézus arra emlékeztet, hogy a világ Istennel kezdõdik és Vele ér véget. Minden idõben vannak hamis próféták, háborúk, forradalmak, földrengések, éhínség, járványok, de ez még nem jelenti, hogy itt a vég. Az evangéliumi szakaszt befejezetlennek érezzük. így érthetetlen marad.
Egy csomó érthetetlen dolog van az életben, köztük Jézus szenvedése halála, a vértanúk szenvedése, halála, a mi életünkben is annyi minden van, melyek szenvedést okoznak, és aminek nem látjuk az értelmét. A mi életünk nem érhetõ, ha nem beszél az örök életrõl, és ha nem afelé tartunk, befejezetlen marad.

2011-11-22

______________________________

Szûz Mária bemutatása a templomban

A templom perselyébe illett tenni, nem csak azért, hogy ezzel a templomi szertartások kiadásait állják, vagy, hogy az összegyûlt pénzbõl segítsék a szegényeket, az árvákat és az özvegyeket, hanem ezzel kifejezték, hogy mindent Istentõl kaptak, mindenük Istené. A gazdagok adománya, bár jelentõs összeg lehetett, mégis csak jelkép maradt, míg az özvegy igazából kifejezte, hogy mindene az Istené. Az Úrnak nem kell sokat, vagy keveset adni, hanem önmagunkat, hisz az övéi vagyunk.
Nem tesz mást ez az özvegy, mint azt, amire mindenkit meghív Isten: hogy viszonozza az õ szeretetét.
Ma Máriára emlékezünk, aki teljesen Isten szolgálatába akart állni. Mi is sorba álltunk, hogy odaadjuk az Úrnak az életünket. A ruhánk, a nevünk, az életformánk ezt fejezi ki. Kérjük a kegyelmet, hogy ne csak jelkép maradjon mindez, hanem egyre inkább a valóságot fejezze ki, hogy viszonozni tudjuk a kapott szeretetet.
Nem az a fontos, hogy mennyit érek, hanem, hogy mennyire adom oda magam.

2011-11-21

______________________________

Krisztus Király, akivel egységben vagyunk

Minden embernek vannak életelvei, melyekben meghatározza, hogy hogyan szeretne élni. Ám az, ami értelmet tud adni az én életemnek nem lehet egy tárgy, mert az nem rendelkezik dinamizmussal, nem él. Csupán két személy között jöhet létre az a kapcsolat, ami aztán a közöttük való közösséget eredményezi.
A mai evangéliumban is láthatjuk, hogy Jézus nem minden emberrel bánik egyformán. Akik nincsenek egységben Krisztussal, azokhoz nem viszonyulhat ugyanúgy, mint azokhoz, akik egységben vannak Vele.
Dicsérjük az Urat, mi, akik keressük a Véle való egységet, mert õ felemel, amikor elesünk, és életet ad nekünk, akkor, amikor haldoklunk.
Fr. Iustinus

2011-11-20

______________________________

33. vasárnap

A liturgikus év vége arra emlékeztet bennünket, hogy amiként eltelt ez az év, úgy fog az életünk is véget érni. A mai evangéliumban Jézus azt üzeni nekünk, hogy dolgoznunk kell az örök boldogságunk eléréséért, mert el fog jönni az Úr, és számon kéri az Istentõl kapott képességeim használatát. Próbáljuk legyõzni az Istentõl való félelmünket, mert a félelem elássa a talentumokat és akadályozza a szeretet útját.
Fr. Daniel

2011-11-13

______________________________

Talál-e hitet?

- Hittel kérni azt jelenti, hogy már mielõtt megkaptam volna, már hiszem, hogy meg fogom kapni, amit kérek. Mégis, mint a gyermek, aki az édesanyjától kér, bár azt is tudja, hogy kérés nélkül is meg fogja kapni, amire szüksége van, mi is szüntelenül kérünk Istentõl. Mit szoktam kérni? Néha azt veszem észre, hogy nem kérek semmit, mert Isten jobban tudja, hogy mire van szükségem, mint én magam. Tudatosítanom kellene mégis, hogy mire van szükségem, mire van szüksége a környezetemnek, és kérve ismerem ezeket fel.
- Itt Jézus nem azt mondja, hogy Jézus a mi szeszélyes kéréseinket fogja teljesíteni, hanem, hogy igazságot szolgáltat.
- Az igazság az ember alapvetõ igénye. A keresztény nem foggal-körömmel harcolja ki a maga igazságát, hanem Istentõl kéri. Mikor eljön, akkor is fogunk még bízni ebben?
- Volt, hogy kértem ezt-azt Istentõl, és õ meg is adta nekem. Szégyellek is kérni, mert jóságában mindig megadja, amit kérek. Ritkábban jut eszembe hálát adni.
- Örülök, amikor valaki arra kér, hogy érette imádkozzam. De még inkább annak örvendek, ha együtt imádkozhatunk. Így növekszik mindkettõnk hite.
- Ha csak akkor imádkozunk, amikor szükségünk van segítségre, az ima a gyengék eszköze marad, akik nem tudják maguk megoldani a problémáikat. A szüntelen, éjjel-nappal imádkozás, amelyrõl Jézus beszél, a véle való elszakíthatatlan kapcsolatot jelenti. Õ az én életemnek a központja. Ha ez nincs meg, akkor az imánk csak üzletelés Istennel. Ez az a hit, amelyet találni szeretne Jézus, amikor eljön. Ezt jelenti az igazság is, amelyet Isten megad azoknak, akik kérik. Azt, hogy rendben, a maga helyén van az életem. Nem egy igazságtalan helyrehozatala az igazság, hanem hogy ott vagyok, ahol a helyem. Az én helyem pedig Istennél van.
- A hit és a bizalom ugyanazt jelenti. Hinni Istenben azt jelenti, hogy benne bízva élem az életem, akkor is, ha nem mindig fogalmazok meg kéréseket.
- Szeretettel szemlélni a valóságot. Ez állandó odafigyelést jelent, ez számomra az állandó ima.
- Azt tapasztalom, hogy ha a döntéseimbõl kizárom az Urat, akkor követem el a legnagyobb hibákat. Hinni benne, azt jelenti, hogy vele együtt tenni a dolgokat. Õ szívesen segít, de rám is szükség van.

2011-11-12

______________________________

Hol?

Váratlanul érkezett a pusztulás az emberekre Noé idején. Élték az életüket, mintha örökké élnének. Hasonlóképp Szodoma és Gomora lakói. Felkészületlenül érte õket a pusztulás. Ezek régi események, de Jézus azt mondja, hogy hasonlóképp fogunk mi is járni az õ eljövetelekor.
Hogyan lehet kellõképp felkészülni? Jézus azt ajánlja, hogy ha már hibátlanok nem lehetünk. Adjuk oda az életünket, és ez megment minket.
Aztán egy furcsa kérdést tesznek fel: hol Uram? Mikor az ember azt sem tudja, mit nem ért, furcsa kérdést tesz fel. Jézus azonban így is érti. Hol kell odaadni az életünket? Mit kell tennünk, hova mennünk, hogy nem érjen felkészületlenül a pusztulás, hogy azok közé tartozzunk, akiket felvesznek, akik megmenekülnek? Jézus maga a hulla, aki maga köré gyûjti a sasokat, a dögkeselyûket, amelyek belõle táplálkoznak. Csak a véle való kapcsolat tud megmenteni, mint ahogy Noét, vagy Lótot az Úrral való kapcsolat mentette meg. Ne engedjük, hogy a mindennapi megszokott dolgok megakadályozzanak az Úr keresésében.

0000-00-00

______________________________

Isten országa közöttünk van

Egy ünnepélyes eseményre számítottak a farizeusok, amelynek keretében kikiáltják Jézust királynak. Összegyûlnek majd a nép vezetõi és ünnepélyesen elismerik, hogy Jézus a Messiás, miként annak idején elismerték, hogy Dávid a királyuk, felkenték és szövetséget kötöttek vele.
Jézus azonban másfajta országról beszél, amely közöttünk van, anélkül, hogy feltûnést keltene. Ez pedig maga Jézus Sajnálni fogja a választott nép, hogy nem ismerte fel, és máshol kereste, mert nem lesz több eljövetele csak a végsõ, amikor már nem ennyire rejtett formában fog eljönni, hanem, miként a villámlást mindenki látja, mindenki fel fogja ismerni Jézusban a világ Urát.
Számunkra is rejtett az Isten országa. Nem bennem, vagy benned van. Nem az Istennel való bensõséges találkozása kulcsa az Isten országának, bár az is nélkülözhetetlen, hanem a közöttünk lévõ kapcsolat. Hálát adok Istennek azért, hogy bár nem életünk legnagyobb vágya volt, hogy ezekkel az emberekkel éljünk egy közösségben, mégis szeretetben tudunk együtt lenni. Jó látni, hogy akik közénk jönnek, megéreznek valamit a közöttünk jelenlévõ Isten országáról.

0000-00-00

______________________________

A Lateráni bazilika

Az ember mindig láthatóvá, érezhetõvé akarta tenni Istent, még ha tudta is, hogy Isten láthatatlan. A választott nép is templomot épített, hogy ott lakjon közöttük az Isten.
Számunkra a templomnak mélyebb jelentése van. Az a hely, ahol találkozunk egymással, azok, akik Krisztushoz tartozunk. Itt ünnepeljük együtt Isten szent titkait. Számunkra is jelkép a templom. A Krisztusban hívõk közösségét jelképezi. Csak köveket látunk, de a világon elterjedt egyház élõ templomára emlékeztet minket.
Ma a romai Lateráni bazilika felszentelésére emlékezünk. Minden keresztény templom anyjának nevezzük. Szeretjük Egyházunkat, bár látjuk a gyengeségeit is, mert Jézus is szereti, és mert tagjait elvezeti az üdvösségre.

0000-00-00

______________________________