Napi gondolatok

Hová mennénk?

Jn 6,60-69
Jézus szavaira, melyekben a testét ételnek és a vérét italnak nevezte, sokan a tanítványai közül otthagyták õt. Jézus nem próbálta meggyõzni õket, hogy maradjanak, sõt a tizenkettõt is választás elé állította. Péter válasza mély hitrõl tanúskodik: Hova mennénk? Mi sem értünk sok mindent, de te vagy számunkra az élet.
Péter nem egy hõs. Sõt, gyáva, képes letagadni azt is, hogy ismeri Jézust, mikor veszélyben érzi magát, de ugyanakkor Jézus nélkül nem tudja elképzelni az életét.
Én is látom gyengeségeimet, de ezek ellenére, ma is mellette döntök.

2020-05-02

______________________________

Mint a képoszta

Jn 6,52-59
Ha nem eszitek az én testemet, nem lesz élet bennetek. Ha pedig eszitek az én testemet az életetek teljes lesz, örök lesz. Úgy képzelem el ezt, mint amikor édesapám a káposzta magokat elszórja a földben. Miután kikeltek, a palántákat kiszedi és újra elülteti. Így fognak termést hozni. Ha otthagyja a palántákat, ahol kikeltek, egy darabig még élnek, aztán elpusztulnak. Jézus Minket is ki akar emelni ebbõl a halálba vezetõ életbõl, új életet adni nekünk. Jézussal táplálkozni több, mint szentáldozáshoz járulni. Azt jelenti, hogy Jézus élete belém épül, ahhoz hasonlóan, ahogy beépül a testünkben az amit eszünk. Ezért mondják, hogy azzá leszünk, amit eszünk. Jézus kiragad minket a mulandó élet keretei közül és Isteni életét, az önfeláldozó szeretetet oltja belénk. Így lesz termékeny az életünk.

2020-05-01

______________________________

Vonzalom

Jn 6, 44-51
Hogy lehet eljutni Istenhez? Õsi kérdése ez az embernek. Jézus válasza egyszerû: Úgy, hogy az Atya magához vonz minket. Szembe szoktuk állítani a magunk törekvését a kegyelem mûködésével, mintha az egyik kizárná a másikat. Én is gyakran mondom, hogy nem az én törekvésem visz Istenhez, hanem a Szentlélek vezérel el az Atyához. Pedig a kettõ együtt jár. A mindennapi életben is arra törekszünk leginkább, ami vonz. Isten vonz, és én vágyom utána, tehát törekszem feléje. Leginkább az segít Isten felé, az ad erõt a törekvéseimhez, ha felismerem, hogy mennyire vágyom rá, hogy vele legyek.

2020-04-30

______________________________

Bölcsek és okosak

Mt 11, 25-30
Érdekes hogy a mai evangélium a kicsinyeket nem a nagyokkal állítja ellentétbe, hanem a bölcsekkel és okosakkal. Szépen mondja a magyar nyelv mikor valaki játssza a nagyot, hogy bölcsködik. Senki nem bölcsebb és okosabb mint Isten, mégis Õ kicsi, a legkisebb akart lenni. Miért? Azért, hogy a kicsinyek számára elérhetõ legyen. Mennyire fontos számomra, hogy elismerjék az okosságomat, bölcsességemet, és nagynak tartsanak érte. Komoly erõfeszítésembe kerül, hogy ne akarjam felhívni magamra mások figyelmét, ne keressem az elismerésüket. Pedig csak akkor tudok Istennel egy hullámhosszra kerülni, ha merek kicsi lenni.

Mt 11, 25-30
Interesant este cã Evanghelia de astãzi nu-i pune în contrast pe cei mici cu cei mari, ci cu cei înțelepți și pricepuți. Nimeni nu este mai înțelept și mai priceput decât Dumnezeu, totuși voia sã fie mic, cel mai mic. De ce? Pentru a se face accesibil celor mici. Cât de important este pentru mine ca alții sã-mi recunoascã înțelepciunea și priceperea și sã mã aprecieze pentru ea. E nevoie de un efort serios pentru a nu încerca sã atrag atenția altora asupra mea, pentru a nu le cãuta aprecierea. Dar asta nu mã ajutã la limic pentru cã pot ajunge pe o lungime de undã cu Dumnezeu doar dacã îndrãznesc sã fiu mic.

2020-04-29

______________________________

Jézus maga a jel

Jn 6, 30-35
Az emberek jelet követeltek Jézustól, valami csodát akartak látni. Pedig a jel maga Jézus: Isten emberré lett, hogy isteni életet adjon nekünk, a saját életében részesít minket. A Hatalmas Isten közel jött és érezhetõvé tette jóságát, mint a kenyér, és örömet nyújt mint a bor.
Aki elutasítja ezt a jelet, annak is ott áll jelként Jónás próféta jele, az érte vállalt kereszt.
Nem csodás jelekben keresem Jézust, hanem a rólam való mindennapi gondoskodásában, a mindennap örömében ismerem fel, és abban az isteni életben, amelyben bennem jelen van és fejlõdik.

2020-04-28

______________________________

Nem erõfeszítésekkel...

Jn 6, 22-29
Az emberek megsejtették, hogy Jézust valami titok lebegi körül. Nem ment át bárkában a túlsó partra, mégis ott találták, nem sokkal korábban néhány kenyérrel és hallal mindnyájukat jóllakatta. Jézus azt szeretné, ha a jelek mélyebb értelmét ismernék fel, és ne ragadnának le a bárkánál, a kenyérnél és a halnál. Nem ingyen eledelt, könnyebb életet ajánl nekik Jézus, hanem teljesebb életet. És ezt a teljes életet nem erõfeszítésekkel érhetik el, hanem azzal, hogy hisznek Jézusban, engedik, hogy Jézus vezesse õket lépésrõl lépésre. Isten cselekszik, a Lélek vezérel, ha életünket rábízzuk Jézusra.

2020-04-27

______________________________

Húsvét 3. vasárnapja

A mai evangélium szerzõje, Lukács, antiochiai orvos, akik Krisztus feltámadása után körülbelül 10 évvel lett keresztény. Filippibe költözött, ott ismerkedett meg Szent Pállal, akinek segítõtársa lett missziós munkájában. Az ottani keresztények számára oktatására írta meg az evangéliumát. Sokan akkoriban feltették a kérdést: Mi hogyan tudnánk Jézus mellett tanúskodni, ha nem találkozhattunk vele? Elégedjünk meg azzal, amit mások meséltek nekünk róla? A hithez ennél többre van szükség: Szenvedélyes szeretet-kapcsolatra. Csak az tesz képessé arra, hogy életünket hozzál kapcsoljuk.
Szent Lukács azért is kedves számunkra, mert õ sem találkozott Jézussal, akárcsak mi. Õ is csak az apostolok elbeszélésébõl ismerte meg Jézust, akárcsak mi.
Az emmauszi tanítványok története leírja azt, ahogy Szent Lukácsnak sikerült Jézussal találkoznia, és ez számunkra is lehetséges.
Két tanítványról hallottunk, akik közül az egyik Kleofás, a másik pedig névtelen. Elfelejtette a másiknak a nevét? Akkor az elsõnek a nevét sem írta volna oda. Feltételezhetjük, hogy nem más a másik mint Lukács, aki a saját tapasztalatát meséli el nekünk, és meghív minket, hogy mi is hasonló tapasztalatot szerezzünk.
Két tanítványról hallottunk, olyan személyekrõl, akik lelkesen vettek részt eddig az összejöveteleken, lehetett rájuk számítani, de most csalódottan távoznak. Sok ember csalódott Jézus ígéreteiben Lukács korában, és ma is sokan fordítanak hátad Istennek, az Egyháznak, mert elvárásaik, reményeik nem teljesültek.
Útközben ez a két tanítvány vitatkozik. A vitatkozás sok esetben annak a jele, hogy nem vagyunk megbékéltek a döntéseinkkel. Aki boldog, aki úgy érzi, hogy minden rendben van az életében, nem szán energiát vitatkásokra. Ez a két tanítvány ellenben, bár úgy látták jónak, hogy ott hagyják a közösségüket, nem voltak békében önmagukkal, sem egymással. Ilyenkor keressük mi is, hogy ki a hibás, és szidjuk, vádoljuk egymást. Aki elment az tévedett, vagy azok okozták az elmenetelét, akik maradtak? Ha azt halljuk, hogy szidnak minket, ez annak a jele is lehet, hogy akik szidnak, azoknak nem mindegy. Könnyebb õket megszólítani, mind azokat, akik közömbösek, akiket nem érdekel az ügy.
Útközben Jézus hozzájuk csatlakozik. Elképzeltem, mit mondtam volna Jézus helyében ennek a két tanítványnak: Vegyétek észre, hogy rosszul döntöttetek! Elég az érzékenykedésbõl, menjetek vissza Jeruzsálembe a többiekhez. Jézus azonban tudja, hogy ezek a tanítványok szenvednek, mert csalódtak. Azt akarja tehát, felszínre jöjjön szomorkodásuk oka.
Kissé udvariatlanul válaszolnak Jézusnak. Ne várjuk, hogy mindjárt az elsõ szóra kedvesen válaszoljanak a csalódott emberek, ha meg szólítjuk õket.
És elpanaszolják, hogy Jézust, akit annyira csodáltak, és akitõl annyi szép dolgot reméltek, keresztre feszítették. Ez pedig azt jelentette, hogy Isten elvetette, Isten szemében átkozottá vált. Hiányzott a tanítványokból a feltámadásba vetett hit. És ha nincs feltámadás, akkor ez az élet értelmetlen, mert a halálba torkollik.
Reméltük, hogy õ fogja felszabadítani Izraelt. Jézus tanítása nem volt képes a Messiásról alkotott téves elképzeléseiken változtatni. Továbbra is hatalommal uralkodó királyt vártak. Ma is, akik hátat fordítanak az egyháznak, közösségeinknek, olyan elvárásokat tápláltak magukban, amelyek nem valósulnak meg: Nem lesznek hibátlanok, büntetnek, értelmesebbek a társaink, nem lesz csupa öröm a közösségi élet. Mi értelme akkor maradni?
Bár hallottak valamit arról, hogy állítólag Jézus feltámadt, de nem vették komolyan. Nem tudtak remélni.
A mi közösségeinkben is vannak, akik hisznek egy evangéliumibb életmódban, és remélik, hogy egyszer meg fog valósulni, mások azonban feladnak minden reményt. Ez már nem lesz jobb sohasem. Nem engedik, hogy "naiv álmodozók" hatással legyenek rájuk.
Jézus ekkora rámutat arra, hogy hol tévesztették el az utat: Elfelejtették Isten szava fényénél szemlélni az eseményeket. Az események ugyanazok, de nem mindegy, hogy csupán a földi élet szempontból, vagy Isten szempontjából értelmezzük azokat. A kereszthalál emberi szempontból csõd, az önmagát oda ajándékozó szeretet szempontjából pedig a legnagyobb siker.
Emmauszba érve a tanítványok az eucharisztia ünneplésére ülnek össze. Megvolt az igeliturgia, homília, és mikor már lángolt a szívük, megtörték a kenyeret. És ebben a megtört kenyérben ismerték fel az Urat, aki érettünk adta magát. Ezt tapasztaljuk meg mi is a szentmisében. Jézus tanít Isten szemével tekinteni önmagunkra, a közösségünkre, az eseményekre, és a kenyértörésben találkozunk Jézussal, aki értünk adja magát.
Ettõl kezdve a két tanítvány apostollá lesz. Elindulnak hirdetni testvéreinknek azt, amit al feltámadt Krisztussal valo találkozásban megtapasztaltak. Mi is érezzük erre a vágyat és az indítást.

Autorul Evangheliei de astãzi este Luca, un medic din Antiochia care a devenit creștin la aproximativ 10 ani de la învierea lui Cristos. S-a mutat la Filip, unde a fãcut cunoștințã cu Sfântul Paul, și a devenit asistentul lui în activitatea sa misionarã. Luca și-a scris evanghelia pentru catehizarea creștinilor din Filip. Mulți la acea vreme au pus întrebarea: Cum l-am putea mãrturisi pe Isus dacã nu am avut ocazia sã-l întâlnim? Sã ne mulțumim cu ceea ce ne-au spus alții despre El? Credința necesitã mai mult decât atât: o legãturã personalã de iubire profundã. Doar asta ne dã putere sã ne legãm viața de Isus.
Sfântul Luca ne este drag și pentru cã nu l-a întâlnit pe Isus, la fel cum nici noi. De asemenea, L-a cunoscut pe Isus doar din narațiunea apostolilor, așa cum am fãcut și noi.
Povestea ucenicilor din Emmaus descrie modul în care Sfântul Luca a reușit sã-l întâlneascã pe Isus și aceastã experiențã este posibilã și pentru noi.
Am auzit de doi discipoli, unul dintre ei fiind Cleofa și celãlalt anonim. Luca a uitat numele celuilalt? Atunci nici nu ar fi scris numele primului acolo. Putem presupune cã celãlalt discipol nu este nimeni altul decât Luca, care ne povestește propria sa experiențã și ne invitã sã avem și noi o experiențã similarã.
Am auzit despre doi discipoli, persoane care au participat pânã acum cu entuziasm la adunãri, se putea conta pe ei, dar acum pleacã dezamãgiți. Mulți oameni erau dezamãgiți de promisiunile lui Isus în vremea lui Luca, și chiar astãzi mulți își întorc spatele cãtre Dumnezeu, cãtre Bisericã, deoarece așteptãrile și speranțele lor nu s-au împlinit.
Ajunși in Emmaus, discipolii se adunã pentru celebrarea Euharistiei. Au avut liturghia cuvântului, omilia și, când inimile lor deja ardeau, au frânt pâinea. Și în aceastã pâine frântã l-au recunoscut pe Domnul, care S-a dat pentru noi. Aceasta este ceea ce experimentãm și noi în timpul sfintei liturghii. Isus ne învațã sã ne uitãm la noi înșine, la comunitatea noastrã, la evenimente prin ochii lui Dumnezeu, iar în frângerea pâinii îl întâlnim pe Isus, care se dãruiește pentru noi.
Din acel moment cei doi ucenici au devenit apostoli. Ei încep sã proclame fraților lor ceea ce au experimentat în întâlnirea lor cu Cristos cel înviat. Simțim și noi acestã dorința și misiune.

2020-04-26

______________________________

Szent Márk

Márk evangéliuma a maga egyszerûségében nagyon zseniális.
Egyik legérdekesebb írás, amit olvastam Márk evangéliumáról, Elena Bosetti, Márk evangéliuma: Út a látás felé c. cikk a Sapientiana folyóiratból (3. évf. 2010/1). A szerzõ arra figyelt föl, hogy Márk evangéliumában Jézusnak nagyon jó szeme van, és hogy akkor lát meg valamit, vagy tesz képessé a látásra, amikor valahonnan jön vagy valamerre megy. Innen a cím: Út a látás felé. A jönni és a látni szavak összekapcsolódnak az Evangélium elsõ jeleneteitõl az utolsókig.
Kezdve azzal, ahogy a Jordán folyóban Jézus feljött a vízbõl, látta, hogy megnyílnak az egek, betekintést nyerve az isteni világba. Majd útközben apostolokat választ ki, mely azzal kezdõdik, hogy meglátta. Észreveszi azokat is, akik nem látnak vagy akik eleve nem akarnak látni vagy akadályozva vannak a látásban. Észreveszi és új látásmódra vezeti el õket. Az apostolok pl. fölmenve a Hegyre más Jézust látnak, megváltozik a Jézus-képük.
A passióban megígéri a fõtanácsnak, hogy majd látni fogják õt eljönni az ég felhõiben, mely fõtanács gúnyolva hívja le a keresztrõl, hogy „lássunk és higgyünk”. Az Evangélium csúcspontján, a legnagyobb sötétségben, megnyílnak a százados szemei a hitre: Ez az ember valóban Isten Fia volt (15,39).
Húsvét hajnalán az asszonyok bemenve az üres sírba, ifjút láttak, ki rámutatott a hûlt helyre – Nézzétek! –, majd útnak indítja õket a Föltámadott viszontlátása felé: elõttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok õt (Mk 16,7). Az elõttetek megy (proagei hümas) jelenti azt is, hogy utat nyit, kivezet titeket. Utat nyit az Evangélium kezdetéhez: haza, Galileába, ahol elõször találkoztunk. Ott majd meglátjuk.
Ezen a hosszú úton felfedezhetjük a felkínált hit útját. Érdekes lenne elolvasni a ma ünnepeltnek az evangéliumát azzal az érdeklõdéssel, hogy hol akad meg Jézus tekintete; odafigyelve arra, hogy ki az, aki lát, és ki az, aki nem lát; és odafigyelve arra, hogy miként viselkedik Jézus a nem látókkal, és azokkal, akik látni szeretnének.
Fr. Julianus

2020-04-25

______________________________

Elítélésének az oka

Jn 6,1-15
A kenyérszaporítás csodáját hallottuk: szenzáció. Elképzelhetõ a látvány: 10-15 ezer embert valaki jóllakat öt kenyérrel s két hallal (pékek és halászok mehetnek nyugdíjba).
Meg is elégednénk ennyivel, ha a történet happy end-el végzõdne. Jézus azonban menekülésre kényszerül. Félreértést tapasztal: királlyá akarják koronázni, mert a tömeg szerint, ha õ lenne a király, a gazdasági helyzetet és a jóllétet hamar csúcsra vinné. Ez azonban nem az õ útja. Jézus Isten szemével tekint a valódi szükségleteinkre.
Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. (6,4) Követõit más asztal köré készül összegyûjteni, és más kenyérrel készül megkínálni. Minekután szintén megpróbálják elfogni, immár sikerrel, de ellenkezõ szándékkal. Elítélésének oka épp a királyság visszautasítása.
Fr. Julianus

2020-04-24

______________________________

Elér hozzám?

Jn 3,31-36
A szavaink adják a lehetõséget, hogy kapcsolatba kerüljünk egymással. A kapcsolat minõségét pedig azzal mérem le, hogy az illetõ mit és mennyit mondott el magáról, és hogy mekkora jelentõséggel bírnak a megnyilatkozásai.
Akit Isten küldött, az az Isten szavait mondja (3,34). E szavak életadó szavak. Bennük hinni azt a bizalmat jelenti, hogy Õ a legfõbb jót akarja. E bizalom ellentéte az engedetlenség (vö. 3,36): nem engedem közel a szót. Aki nem fogad szót, aki megvonja magát e szavaktól (vagy megvonja magától a szavakat), aki nem szavaz bizalmat ezeknek a szavaknak, az nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta (3,36). Marad a halálos csend: Isten visszavonul és nem hallatja szavát, hosszú hallgatásba merül. A zsoltáros tapasztalata: Istenem, ne maradj néma, ne hallgass, és ne légy tétlen (Zsolt 83,2).
Mai Evangélium kérdése tehát: elér-e hozzám a szó?
Fr. julianus

2020-04-23

______________________________